Napról napra óvoda

Kedves Érdeklődő, aki rátaláltál erre az oldalra! Ebben a blogban szeretném Veletek megosztani mindazt, amit az elmúlt 36 évben az óvodáról, a gyerekekről, gyerekektől "megtanultam" és mindazt ami jó kedvre derít, elgondolkodtat, vagy gyönyörködtet.

Feedek
Megosztás

jelről jelre: szél

Kép forrása: hu.wikipedia.org

Hajlik az ág, fúj a szél, (szélfújás utánzása)
nyírfa lombja összeér, (magastartásban kezünket a
fejünk felett összeérintjük)
újra vissza, újra szét,(karokat leengedjük, majd
vissza)
rajta, rajta, most elég!(ugrálunk, közben taps)

Kép forrása: Found on lemonlimeadventures.com

Fú- fú- fú a szél,

őszi nótákat zenél.

Hajladoznak rá a fák,

Széltáncot jár minden ág.

Jobbra dűl és balra dűl,

Szél nótákat hegedül.

Táncot jár a falevél

Kép forrása: Found on seameadowgifts.com

Gazdag Erzsi: a cinege és a szél

Tölgyfa ágán üldögélt a cinke. Tollát borzolgatta a szél. Fázott.
- Hú, de hideg vagy - mondta a szélnek -, bizony fújhatnál melegebbet is!
- Elég meleget fújtam a nyáron - felelte a szél. - Most tél van, hideget kell fújnom.
- Ne mérgelődj - mondta a cinege. Az a bajod, hogy mindig mérgelődsz, aztán megöregszel időnap előtt. Úgy jársz, mint a héja, aki a hegytetőn lakik.
- Hogyan járt a héja? - kérdezte a szél, és suttogóra fogta a hangját, hogy jobban hallhassa a cinege meséjét.
- Úgy járt, ahogy mondom. Mindig csak mérgelődött, vijjogott, s egy szép napon megártott neki a sok méreg, kihullott a tolla, megöregedett. Most ott gubbaszt a hegy tetején. Nem tud felrepülni, mert a szárnya tollát is elhullatta. A kánya mesélte, ő látta. Sajnálta is szegényt. Háromszor is elkiáltotta, milyen kár érte: "Kár, kár, kár!"
- Milyen ostobaság - süvöltötte a szél. - Tudnivaló, hogy én nem szorulok semmiféle tollakra, ha repülni akarok!
- Másképpen is pórul járhat az ember a méregtől. Nem hallottad a vakond esetét?
- Nem hallottam. Meséld csak el! - kérte a szél. S most már egészen elhallgatott, úgy figyelt a cinke meséjére.
- Itt lakott vadrózsabokor tövében. Véletlenül vájta az alagútját a bokor töve alá. Későn vette észre, hogy a gyökerek útját állják. De ettől úgy megmérgesedett, hogy csak azért is ott akart lakni, ahol a rózsabokor. Addig erősködött, míg dühében befúrta a fejét két ikergyökér közé, de visszahúzni már alig tudta, a gyökerek ráfonódtak a nyakára, és csak nehezen menekült meg.
- A mezei pocoktól hallottam a történetet. Ugye milyen elszomorító?
- Ostobának elég ostoba történet - visította a szél.- Rám egy cseppet sem vonatkozik. Hiszen nem lakom a föld alatt.
- Hohó! - kiáltott a cinege - te is befújkálsz minden lyukba. Ha nem is a föld alá, de minden ág közé bebújsz. Szeretném tudni, mi örömet találsz az ilyen gyerekes bújócskában? Te, aki olyan hatalmas vagy, hogy a legmagasabb sziklára is játszva fölléphetsz, akár egy óriás! Mégis itt töltöd a kedvedet ezen az alacsony tölgyfán. Félek, hogy máris megöregedtél, és nem futja az erődből magasabb kirándulásokra.
No de erre már a szelet is elfutotta a méreg.
- Sajnálom, hogy szóba álltam veled, kis ostoba. De minek is hallgattam itt unalmas és semmitmondó meséidet? Át kell ugranom a Kárpátokba, vár rám az északi szél. Még majd elkésem miattad! S ezzel süvítve elszáguldott. Nyomában olyan csendesség támadt, hogy még a levegő is megenyhült kicsikét.
A kicsi cinege éppen csak erre várt. Összerendezte szétborzolt tollacskáit, szárnya alá dugta a fejét. Aludni készült, mert közben egészen besötétedett.
- Szél nélkül valahogy csak kibírom ezt a hideg téli éjszakát - suttogta vidáman.

Nemsokára itt a tél.

Found on pinwheelsforpeace.com

Szabó Lőrinc: A szél meg a nap

Licskes-lucskos öreg bácsi,
Hujj, hujj én a szél vagyok!
Kék udvarban seprűjével
Megkergette a napot.
Szél mondta: Hujj, hujj, hujj!
Nap mondta:bujj, bujj, bujj!
Szél kergette,
utolérte, 
jól megverte a napot;
megkergette,
utolérte,
jól megverte,
összetörte,
kék udvarból kiseperte,
kendőjébe bekötötte,
mondjátok meg: hová tette?
Zsebre tette a napot.
Zsebre tette? Zsebre ő!
Azért van most rossz idő.

Kép forrása: http://kidscraftroom.com

Kép forrása: Found on beadandcord.com

Kép forrása: Found on happinessishomemade.net

Kép forrása: Found on deliacreates.com

Kép forrása: Cristina Santos

Kép forrása: Cristina Santos

 

Jelről jelre: ló

Kép forrása: 3barbi1985.kepeslap.com

Zelk Zoltán: Mese a kiscsikóról, akinek még nincs patkója

1. rész

Egy kiscsikó nagyot gondolt, jó volna, ha volna, neki is, mint az anyjának, négy lábán patkója. Kiszökött az istállóból, ki ő, az udvarra, ottan aztán gondolkozott: erre-e vagy arra? Megkérdezte jobb lábától, így felelt az: jobbra... megkérdezte bal lábától, az meg azt mondta: balra... Mérges lett a kicsi csikó, s így kiáltott: se erre, se arra, én mondom meg, merre mentek, két szememmel én vezetlek induljunk amarra!

El is indult a kiscsikó, kiért az utcára, amerre a szeme mondta, arra ment a lába. Néha futott, néha meg csak ballagott, megállott, fölötte a kék magasban három lepke táncolt. Lepkénél is magasabban, madarak lebegtek, madaraknál magasabban, szinte aludt, olyan lassan, úszott egy kis felleg. Fellegnél is magasabban, - mi is lehet magasabban - ott már a nap szállott, aranyszárnya beragyogta, átalérte, átalfogta az egész világot! Így mendegélt a kis csikó, így tanulta ezt a szép világot, fecskét, felhőt, aranyszárnyú napot és virágot - mint a betűt, úgy olvasta a rétet és az utcán a házat, a kéményből szálló füstöt, kertekben a fákat, a fákon az ágat, az ágon a levelet, úton futó szekeret, szekeren a kereket, labdát rúgó, lepkét űző, kavicsdobáló, kergetőző, domboldalon hempergőző gyereket!

Azt hitte a kicsi csikó, hogy már mindent látott, ismer ő már mindent, mintha otthon az istállót - ideje hát megkeresni, akihez patkót veretni indult: a kovácsot. Ideje, hogy patkó legyen már az ő lábán is, akkor aztán lehet por is, jöhet hó is, sár is. Azt se bánja, ha nem vasból készül az a patkó, az se baj, ha csak ezüstből, az se, ha aranyból, hiszen ő még kicsi csikó, sokára lesz nagy ló, beéri ő azzal is, ha gyémánt az a patkó...- Így baktatott a kiscsikó, teli gondolattal, dehogyis törődött ő már fákkal, madarakkal, nem törődött már egyébbel, nem gondolt már mással, csak azzal s hét határon, nem is annyin, de hétszázon nagy hírű kováccsal. Megleli-e valahára, odaér-e végre, ki hinné, hogy olyan messzi az a falu vége?

Mert ott lakik azt, azt már tudja, hallotta anyjától, aki jaj de sokat, szépet mesélt a kovácsról... Mesélhet is, ő már látta, mikor patkóért volt nála, abban a kis faluvégi, nem is új, de nem is régi, kívűl fehér, belül kormos házban, hol a lángok a szikrából úgy kelnek ki, mint tojásból, s rögtön nekipirosodva szállnak föl a magosba, ottan, mintha
dudaszóra, dehogy arra, fújtatóra, a fújtató szélszavára járják, lányok piroslobogású, piros arcú, piros lábú piroskedvű táncát!   Ott lakik a tűznek, vasnak parancsoló híres kovács, az a bőrkötényes, olyan erős, vasat hajlít, de sohase mérges. Mindig tréfát tud a szája, a vasat így kalapálja: "Belőled patkó leszen, te abroncs a kereken, te ásó, te meg kapa..." Mindegyikhez van szava - szeretik is, az se fáj, ha rájuk ver a kalapáccsal, attól is csak erősödnek, attól is csak nagyra nőnek!

Node, hogy a mesémet még tovább is meséljem, elmondom, hogy épp egy macska futott arra a csalánnal és papsajttal teli árokszélen. Gondolja hát a kis csikó, ha nincs kitől mástól, megkérdezem, hol a kovács, ettől a macskától. Szól is hozzá, így köszönti:

- Szép jó reggelt, szomszéd, te vagy az a híres cirmos, én meg csikó volnék. Elindultam hosszú útra, járom a világot, láttam napot, felhőt, fecskét, fákat és virágot, láttam rétet, házat, füstöt, úton futó szekeret, s láttam olyat...el se hinnéd, én se hinném el neked, én se hinném, ha nem látom: gyereket, aki két lábon, nem úgy, mint mi, nem négy lábon, nem úgy, mondom, de két lábon áll is, jár is, szalad is, ha beljebb mégy a faluba, megláthatod magad is... De amiért útra keltem, járom a világot, nem lelem én, nem találom sehol a kovácsot!


Vadászatról jött a macska, s mert nincs tarisznyája, úgy hozta csak az egeret haza a szájában. És ez volt a szerencséje, jaj, milyen nagy szerencséje, annak az egérnek, mert egérrel a szájában macska se beszélhet. Letette hát, le az útra, s már hiába nézte, nézhette, hogy árkon-bokron túl van az egérke!... Fut az ebéd! - sír a macska s úgy nézett utána, ahogyan a kecske nézne futó káposztára, ahogyan a kutya nézné a szaladó hurkát, májast, vérest, s a gazdasszony a lábrakelt kapros túrósbélest! Nem soká búsult a macska, holnap is nap, egeret holnap is talál a réten, ha nem ottan, a pincében, eleget. A csikónak válaszolva így szólott hát miákolva azzal a jajongva zengő, ha baja nincs is kesegő, "i"-vel, "a"-val "ú"-val nyúló kutyafület szomorító macskanyelven, hogy: Miaú... És még egyszer, hogy: Miaú...

Ejnye, te buta macskája! - kiáltott a csikó rája - nem a "mi a", hanem "ki a"! Ember, aki bőrkötényes, kalapácsos, sose mérges, tűznek, vasnak is ura - én mondom, csikószavamra, én mondom, hogy így igaz!

De a macska csak ezt fújta: Mi-aú...Mi-aú... Aztán újra, újra csak ezt, hogy: Mi-aú... Míg a csikó el nem unta, visszaballagott az útra, nagy mérgesen így dohogva: hiszen gondolhattam volna, hogy egy ilyen semmi macska, hol a kovács, nem tudhatja! Nem kell patkó a lábára, úgyis fölmászik a fára, háztetőre, kerítésre, ha fázik, a kemencére - annyi dolga, semmi dolga, nem húz ekét, szekeret, annyi gondja, nincs más gondja, kergeti az egeret!

Kép forrása: Found on allfortheboys.com

2. rész

... Megyen tovább a kiscsikó, sűrű porban, gondban, talál-e majd valakire, aki tudja, hol van, ki megmondja, hol a kovács - s egyszerre csak hallgat... két fülével hallja... Jaj, mit is hall... jaj, beh szép ez... beh gyönyörű, beh csodás... valaki csak ezt kiáltja:

- Ott-ott-ott-ott a kovács! - Nem azt kiáltja: ott a pék, ott a szabó, ott az ács, ott a cipész, ott a bognár, hanem ezt: - ott a kovács! Ott-ott-ott-ott a kovács!

Nézdegél a kicsi csikó, s látja, hogy a porban fürdik egy kendermagos tyúk, mint ruca a tóban. Ő kodálja, ő kiáltja azt a szép varázsszót, amitől a csikó kedve rögtön táncra állott, s a tyúkocskát boldog szóval köszönti eképpen:

- Szép jó napot, annyi magot, kukoricát és kukacot, mint fűszál a réten! Láttam tojást szakajtóval, azt mondták, hogy mind te tojtad... Hallottam, hogy száz csibéd volt, s egynek se lett híja, mind a százat fölnevelted, puha szárnyad alá vetted, mikor jött a héja... Híred-neved fényesebb, mint akármék madárnak, akkor is, ha csak palánkig, ha az eperfa ágáig repít föl a szárnyad. Hallottam én, hogyan sírt a fülemüle és pacsirta, mert nem tudták a varázsszót, azt az ott-ott-ott - a kovácsot, ezért a nagy zokogás - mondjad, mondjad, édes húgom, kendermagos kicsi tyúkom, mondjad, hol van a kovács! -No hiszen! Ennyi dicséret! Tyúk csőréből száll az ének, de csak ennyi, semmi más: Ott-ott-ott-ott - a kovács!

- Ott, ott, ott, ott, csak ezt mondod, azt is mondd, hogy hol az az ott! - szól a csikó már kiáltva tyúkocskára, de hiába, hogyha mást nem mondhatott: ennyit tanult az anyjától, mert az se tudta tovább, az is csak a csirkeólat járta, nem az iskolát!

- Hiába no, holtig tanul, ha tovább nem él, aki él, most már azt is megtanultam, tyúkesze van csak a tyúknak - gondolja a kicsi csikó, s búsan tovább mendegél. Porban, gondban, még nagyobban, még búsabban mendegél, feje fölött nem száll lepke, nem cikázik már a fecske, nem repül más, csak a szél. Fönn az égen, hol nemrégen göndör felhő lebegett, készülődnek, fenekednek, villámkarddal harcba mennek, borzas, kusza, vadfekete, nagyharagú fellegek. A napot is eltakarják, soha ilyen szomorút, amerre a csikó jár most, még az ég is beborult. Nemcsak borul, szakad is már, megered a zápor, hasad az ég, az a sötét, a villámok cikkanó kardjától. Mintha ledőlnének a hegyek, olyan robaj szakad a világra, mikor két fekete felleg, mint a bikák, összevesznek, s ölelkeznek életre-halálra!

- Itt van már a világ vége... jaj, milyen ifjan megértem... - sír a csikó, s nagybúsan néz patkótlan lábára - kocsit húzott a dédanyám, a nagyanyám, édesanyám, csak én lettem ily nagyon hiába! - Így kesergett a kiscsikó, míg a zápor verte, de ő csak sírt, mert a virág, réten a fű, kertben a fák, mind-mind kinevette. Bizony nem szép, ha nevették, könnyű nekik, megtehették, itt születtek, kertben, úton, réten, nem csoda hát, hogyha tudják, egy kis zápor nem a világ, nem is világvége. Bezzeg csak születtek volna, mint a csikó, istállóban, a nyakuk közé akkor csapna zápor... tudom, úgy megijednének, odahagyva kertet, rétet, kifutnának, ki ők a világból. Úgy futnának, gyökerük is utánuk szaladna, mint a cica után, ha fut, vele fut a farka!

Nagy ijedtségre, nagy öröm, nagy sötétre nagy fény, zápor után még ragyogóbb, ényesebb a napfény. Mintha korsót a kemence tüze-lángja éget: attól fényes a zománca, úgy fényesít a nap lángja hegyet, dombot, rétet. Zöldebb a zöld, tündökölnek pirosak és sárgák és a kékek és fehérek - margaréták, nyárfák, pipacsok, akácfák, füvek, százszorszépek most ezerszer szépek! Minden vidám, minden boldog, minden újraéled, mint vizen a buborékok, pattognak a lég hátán a darazsak, a méhek.


Hát a csikó? Olyan régen nem szólottam róla, mintha bizony a lábán már aranypatkó volna... Hogy is lenne! Honnan lenne! Nem talált még oda a kovácshoz, csak úgy megyen most is szegény, mint a mese legelején, feje fölött három lepke szálldos. Lepkék fölött két víg fecske lubickol a fényben, fecskék fölött egy kis felhő álldogál az égen. Úgy áll ottan, úgy bámul a tündöklő világra, mintha kettőig se tudna számolni az árva. Úgy tesz, mintha ott se lett vón, csak az apja, meg az anyja, bátyja meg a nénje, mikor előbb tüzes mennykőt szórtak a vidékre. Oly ártatlan legelészi kék füvét az égnek, szinte várod, már azt várod, egyszer csak fölbéget...

Béget is, de itt a földön béget egy kis bárány, szerencsére éppen ezt az országutat járván. De csak úgy jár, kedvetartja, céltalan, semerre, nagy vígan ezt mondogatva: E-e-e-e-er-re! Meghallja a kicsi csikó, s mit érez, nem érez: higgyek neki, vagy ne higgyek, ez is csalremény lesz? Ha ez se tud többet, mint a tyúkocska s a macska...

- Na, mégegyszer megpróbálom, s ha most is bolondját járom, bárányt, tyúkot és a macskát is vigyen el a macska!

Kép forrása: Found on daniellesplace.com

3. rész:

- Na, mégegyszer megpróbálom, s ha most is bolondját járom, bárányt, tyúkot és a macskát is vigyen el a macska! Vezess hát, te kicsi bárány, ha tudod, hogy merre, fizetséged három szekér most kaszált füvecske - de ha kevés, lehet négy is, vagy akár egy egész rét is!

S mond a bárány: "Er-re! E-e-e-e-er-re!" - És a bárány elvezette csikót a kovácshoz, ahhoz a kis faluszéli nem is új, de nem is régi, kívűl fehér, bévül kormos házhoz, hol a kalapács s az üllő olyan nagyon összeillő nótát tudnak, olyan nagyon szépet, hogy aki ezt hallja egyszer, meghallgatná még ezerszer, s még aztán is egyszer. Az a csengés! De csuda hang! Nem is tud olyat semmi harang! Nem ír olyat kóta! Mert a munka és az ének, mint testvérek együtt élnek világkezdet óta. Együtt kelnek, együtt járnak, együtt vágnak a világnak, olyan teli tarisznyával, benne minden jó szerszámmal, szerszám mellett hegedűvel, síppal, dobbal, furulyával. Mikor este megpihennek, csillag alá telepednek, csillagfénynél így beszélnek: "Mi vagyunk a két testvérek, mi tehetünk csudaszépet, annyi csudát, annyi szépet, attól leszen szép az élet!" - Csend az üllő, fut a hangja a csikó elébe, ottan aztán kettéválik, úgy bújik be jobbról, balról, mind a két fülébe.

Egy lépés csak és a csikó eléri, mit vágyott, meglátja azt a híres, kalapácsos, bőrkötényes, óriás kovácsot. Mert hát óriások mind-mind a kovácsok, másképpen hogy is bírnák el a nagy kalapácsot. Bizony óriások, valahány kovácsok, homlokuk az eget éri, ahol csillagzápor sistereg szikrákból. Mondom, óriások mindahány kovácsok, a kiscsikó mégis bátran csak elébe állott, odaállott bátran a kovács elébe, és ahogyan kigondolta, de éppen úgy szóról szóra, köszöntötte, kérte, adjon neki egy szép szóért négy patkót cserébe... Nem kívánja vasból, dehogy kéri abból, úgy is jó lesz, az is jó lesz, hogyha csak aranyból...

Node ami ekkor történt... Ki nem találnátok, hogy a kovács nagy nevetve, kalapácsát is leejtve, így szólt, így kiáltott:

- Ejnye, kiscsikója, jó volna, ha volna, neki is, mint az anyjának, négy lábán patkója! Hogy mi jut, mi nem jut egy csikó eszébe, hát egy toronyóra lánccal, az bizony nem kéne? Aztán mit adjak még néked, teli zsákkal meleget? S ráadásul akik hozták, Sándor, József, Benedek, őket is adjam neked? Itt van, fogjad, fuss el véle, mind a tiéd, viheted! - Tréfa amíg tréfa, de már komoly szóra fogja, megsimogatja a csikó selyemszőrű, fehér foltos homlokát, úgy mondja:  - Ha bírná a lábad, én megpatkolnálak, patkó nélkül, üres lábbal el nem bocsátnálak, de ha gyönge vagy még, gyönge a patkóra, csak azt mondom , te kiscsikó, hallgass a jó szóra: menj haza anyádhoz, kihez mennél máshoz, feküdj mellé a szalmába, két mellső lábához! - Ennyit mondott, s vette máris a nagykalapácsot, a csikó is lába alá megint a világot.

- No mostan, bal lábam, no mostan, jobb lábam, most mondjátok, merre menjek, melyik utat járjam? - Szól az egyik: arra, szól a másik: erre, de a csikó azt gondolja, legjobb már semerre... Semmi útján menni Semmilyenfalvára, ahol nincs ház, nincs istálló, senki meg ne lássa, senki meg ne tudja, milyen szégyen érte, azt a patkót a kovácstól mily hiába kérte! Így mendegélt a kiscsikó se halva, se élve, amikor eléje toppant az a macskaszájból pottyant, azatudjátokmelyikvolt, azameseelejinvolt piciri egérke. Tűbe fűzött cérnaszálnál vékonyabb a hangja, de azért a kicsi csikó mégiscsak meghallja, amikor így szól hozzája:

 

- Kicsi szívben nagy a hála, jót tettél, hát érte jót várhatsz cserébe! Ha te nem szólsz a macskának, rég megevett volna, lenne sírom, mint apámnak, annyi cincogó fajtámnak, kardos körmű-fogú macska feneketlen torka. De te olyan csudát tettél, egy szavaddal megmentettél, egyet szóltál, és a macska máris földre ejtett - hálából elmondok most egy tücsökdalra szerzett papírt, ceruzát nem látott hajnali harmatba mártott fűszállal írt verset - szólt és belekezdett:

"Lapulevél háta, az van írva rája, egyszer egy kiscsikó elment Semmilyenfalvára. Fényes reggel indult, kormos éjszakára, csak akkor ért a kiscsikó Semmilyenfalvára. Olyan nagyon fáradt, rögtön lefeküdne, ha csak egy szál szalmára is, ha csak egy szál fűre. Mikor lefeküdne, akkor érzi, látja, kalimpál a levegőben de mind a négy lába. Tudja már, hogy baj van, lépne már a földre, de hát Semmilyenfalvának semmilyen a földje, Ha semmi a földje, rétje is csak semmi, aki azon fog legelni, semmit fog legelni. Nem vágyik már másra, bárcsak nőne szárnya, ha nem élhet lent a földön, az egekbe szállna. De ha odaszállna, ugyan hova szállna, mert csak semmilyen ég borul Semmilyenfalvára. Fönn a semmi égen semmi nap világít, attól van ott olyan sötét, hogy semmi se látszik. Örökös
az éjjel, csillag mégse lángol, semmi-csillag nyájak mellett semmi-hold a pásztor. Nem volt ottan tegnap, nem lesz soha holnap, egy van csak ott, az a híres nesze-semmi-fogjad. Hát azt jól megfogta szegény kiscsikója, azóta is ott lebeg a levegőben lógva!"

Nem tudta az egér tovább, én se mondhatom már tovább ezt a tücsökkótán jegyzett, egérfoggal kihegyezett fűszállal írt verset - csak azt tudom, hogy a csikó ijedtében olyat ugrott, rögtön otthon termett... 
Patkót, kovácsot feledve, a szalmába heveredve, odabújt anyjához, lehajtotta selyemszőrű, fehér foltos kicsi fejét két mellső lábához. El is aludt, és az anyja olyan álmot súgott a fülébe, azt álmodta, hogy már nagy ló, most fogják be a szénásszekérbe. Kocsiúton patkó csattog, ő viseli ezt a patkót, mit a kovács vasból patkolt, színigazi vasból, ahol megyen, ahányat lép, ahány kőre, kavicsra lép, szikra pattan abból. Patkóverte kő és kavics szikrákat virágzik, és a szikrák fölrepülnek az égbolt aljáig. Ottan szirmukat kibontva, eget-földet beragyogva, hajnalig lebegve, csillagok közé beállnak, maguk is csillaggá válnak - este van már, este.   Este van már, éjszaka lesz, nem mindenki látja, az éjszaka szép kertjének mennyi a virága.

Első virág: csillagvirág, a második: szentjánosbogárka, a harmadik: a madarak, cinkék, rigók, szarkák, varjak fészekbe bújt álma - a negyedik és a legszebb istálló szalmáján termett: a kiscsikó anyjasúgta álma! Hangja is annyi az éjnek, amennyi virága, olyan a táj, olyan, mint egy óriási csuda zeneláda. Húzza már a tücsök, húzza, első sötét óta, hegedű az egyik lába, másik a vonója. S mert hát kell a nagybőgő is a hegedű mellett, mocsár partján, kút káváján, békák is brekegnek. Kisbőgő, nagybőgő, kisbéka, nagybéka, tücsök hangja, béka hangja, mint a fehér kréta, mint a fehér kréta, fekete táblára, úgy írja rá az éjszaka fekete falára, füvekre és fákra, tóra, rét hátára, csillagfényes mindenségre, az egész világra, ezt a nótát, ezt az egyet, mert most csak ez járja:

"Egérfogta-rágtalapulevél háta, nem megy el a mi kis csikónk Semmilyenfalvára!"

Kép forrása: Kép forrása: borsoo.blogspot.com

Nagy Bandó András: Pej paripám

Járatom délben a

lépeget vélem a

itt kocog énvelem pej paripám. Hej, paripám!

Ott van a végén a

ott van a réten a

ott van az égben az én palotám.

Baktat az úton a

lépdel a téren a

járogat vélem a pej paripám. Hej, paripám!

Ott van a végen a

ott van a réten a

ott van az égben az én palotám.

Vágtat a réten a

vágtat a völgyben a

vágtat a hegynek a pej paripám. Hej, paripám!

Fölrepül vélem a

ott röpül vélem a

szárnyal az égben a pej paripám. Hej, paripám!

Ott van a végen a

ott van a réten a

ott van az égben az én palotám.

Kép forrása: Found on redtedart.com

Kép forrása: radmegan.blogspot.com

Kép forrása: Found on blogtiale.blogspot.com

Kép forrása: Found on mrskingrocks.blogspot.com

Az árnyék tízszer

1. Boldizsár Ildikó: Az árnyék meséje

Valamikor réges-régen az árnyékok is színesek voltak. Az embereknek nem kellett tükörbe tekinteniük, ha meg akarták nézni magukat. Elég volt rápillantaniuk az utca kövére vagy a ház falára, és rögtön látták, hogy csálén áll a kalapjuk vagy leszakadt a kabátaljuk. Az árnyékok engedelmesen követték az embereket, és nagyon büszkék voltak pompás külsejükre. Nem volt közöttük két egyforma, mint ahogy az emberek világában sem akadt ilyen. Ha az emberek megálltak, hogy elbeszélgessenek, az árnyékok is szóba elegyedtek egymással:

– Hallottátok, mi történt azzal a zöld kockás fickóval? – kérdezgették. Vagy:

– Nem tudjátok, mi lehet a piros sapkással? Olyan régen láttuk! És hol van az a sárga hasú a csíkos nadrágjával?

Talán örökre így is maradt volna, ha egy napon az egyik árnyék azt nem gondolja magában: „Miért kell nekem folyton az ember nyomában járni? Miért nem mehetek oda, ahová én akarok? Unom már, hogy mindig őt kell követnem, az ő ritmusára kell lépnem, az ő mozdulatára kell emelnem a karom. Akkor kell ébrednem, amikor ő kikel az ágyból, s csak akkor aludhatok el, ha ő már álomra hajtotta a fejét. Elég volt ebből!”

Az árnyék még aznap elmondta bánatát a többieknek. Az árnyékok sugdolózni kezdtek egymás között: – Igaza van! – mondogatták. – Mi nem akarjuk többé követni az embereket!

Így hát azon kezdték törni árnyékfejüket, hogyan szabadulhatnának meg tőlük. A kisfiú árnyéka azt eszelte ki, hogy délben, amikor a legkisebbre kell zsugorodniuk, töpörödjenek kicsire, és ne kezdjenek növekedni, amikor a nap továbbindul az égen. De a többiek nem akarták ezt, mert attól féltek, hogy örökre kicsik maradnak. A mesemondó árnyéka azt találta ki, hogy bújjanak álruhába. Elmesélte, hogy az állatok között is vannak álruhás állatok. Nem hitték el neki, de a tudós árnyéka elmagyarázta, hogy a tövises sáska a levelekhez tud hasonlítani, a botsáska a fák ágaihoz, az üvegsügér pedig a víz színéhez. Ezen az árnyékok jót nevettek, és már sorolták is, ki milyen álruhába bújna legszívesebben: teáskanna… füles kosár… hintaszék… vitorlás hajó. De egyiknek sem sikerült, hiába próbálgatták.

– Tudjátok mit? – szólalt meg akkor a futó árnyéka. – Szökjünk meg tőlük!

– De hogyan?

– Talán akkor a legkönnyebb, amikor alszanak. Lemászunk az ágyukról, és csöndben kisurranunk a házak ajtaján. A tisztáson megvárjuk egymást… – mondta az árnyék, de befejezni már nem tudta a mondatot, mert a futó futásnak eredt.

Nagy volt az izgalom azon az estén az árnyékok között. A kislány árnyéka annyira izgatott volt, hogy elfelejtette utánozni a kislányt fogmosás közben. A táncosnő árnyéka mindent összekevert: ha a táncosnő a bal kezét emelte, ő a jobbot tette fel, ha a jobb lábát lendítette, neki a balja lendült. Szerencsére senki sem vette észre a tévedéseket.

Aztán eljött az éjszaka. Az árnyékok búcsú nélkül hagyták ott az embereket, és boldogan gyülekeztek a tisztáson. Hang nélkül indultak az erdő felé. Vándoroltak egész éjszaka, siettek, hogy minél messzebb kerüljenek az emberektől. Menet közben arról álmodoztak, milyen jó lesz majd ezentúl azt csinálni, amihez kedvük van.

Az éjszaka után eljött a reggel is. Fölkelt a nap, ébredeztek a színek is. De hiába jött szemét dörzsölgetve a piros, ásítozva a zöld, álomittasan a világoskék, az erdő közepét nem tudták beragyogni.

Ott, az erdő közepén, száz meg száz fekete alak kuporgott, ott kuporgott az egész árnyékvilág. Abban a pillanatban, amikor leváltak az emberről, elveszítették színeiket, kockáikat, pöttyeiket meg csíkjaikat, és egyformák lettek valamennyien. Bánták már a szökést, és szerettek volna visszafordulni, de nem találták a visszafelé vezető utat. Az emberek a keresésükre indultak, és késő délután rájuk is találtak. De attól kezdve az árnyékok nem láthatták többé az emberben magukat, és az ember sem láthatta magát bennük.

2. Árnyékfogó

Kiolvasunk egy fogót. Elkezdi kergetni társait. A megfogás módja különös: a fogónak az éppen üldözött játékos árnyékára rá kell lépnie. Ha ez megtörtént, akkor ezt hangosan közli a megfogott játékossal, és ettől kezdve ő lesz az új fogó. Válasszunk egy játékvezetőt, aki az árnyékra-lépéseket ellenőrzi. A játékot napos időben, déltájban játszhatjuk. Kora reggel és késő délután túl hosszúak az árnyékok és így a megfogás túl könnyű.

3. A színház:

Kép forrása: Found on awhitecarousel.com

Kép forrása: Found on designmom.com

4. Játék a kezekkel:

Kép forrása: Found on flickr.com

Kép forrása: Found on etsy.com

5. A rajzolás

Kép forrása: Found on palisadespreschool.org

Kép forrása: Found on alittlelearningfortwo.blogspot.com

6. Árnykép készítés:

Kép forrása: Found on playbasedlearning.com.au

7. Építés

Kép forrása: Found on pre-kteacher.tumblr.com

8. Napóra készítés:

Kép forrása: Found on otherwiseeducating.blogspot.com

Kép forrása: Found on scholastic.com

9. Elemlámpás "játék" (kísérlet)

Kép forrása: Found on nature-watch.com

10. Feladatlapok

Kép forrása: Found on kidsunder7.com

Kép forrása: Found on kleuteridee.nl

További ötletek: https://hu.pinterest.com/akarczewicz/az-árnyék/

Festék kavarás (házilag elkészíthető festék receptek)

Kép forrása: Found on megherald.blogspot.com

A legegyszerűbb:

Egy csésze sót keverj össze egy csésze liszttel és egy csésze vízzel, majd keverj hozzá ételfestéket, és készen is van!

Vízfesték: (Forrás: Gyereketető)

4 evőkanál liszt

1 evőkanál cukor (elhagyható)

1/4 l hideg víz

3/4 l forró víz

ételfestékek – ha igazi szép színeket is szeretnél, akkor válogass INNEN! A festékek ára ne riasszon el, ez a kis flakon festék nagyon sokáig elég, hiszen egy-egy adag festékhez, gyurmához csak néhány cseppnyi kell belőle! Nekem ez a csokis volt a kedvencem, mert pont csokiszín lett a festékünk!

Hogyan készül a festék?

A lisztet és a cukrot öntsd egy kislábosba, és keverd el a hideg vízzel csomómentesre! Majd a lábost tett a tűzhelyre, és lassan, fokozatosan öntsd bele a forró vizet is! Főzd addig, míg be nem sűrűsödik!

Utána vedd le a tűzről, porciózd ki kis tálakba, vagy zárható üvegekbe, és keverj hozzá mindegyikhez ételfestéket!

"Lenyomatfesték"

(Forrás: http://www.mintamokus.com/borbarat-festekek-hazilag-lenyomatfestesekhez/)

Amire szükséged lesz

  • 6 db kisebb dunsztosüveg (pl bébiételes üvegek)
  • 3 evőkanál cukor
  • 1/2 evőkanál só
  • 1/2 csésze kukoricakeményítő
  • 2 csésze víz
  • Ételszínezék (piros, kék, sárga)

Így csináld

  1. A hozzávalókat lassú tűzön összekeverem, egészen addig, amíg sűrűsödni nem kezd
  2. Ha túl sűrűnek találod, akkor egyszerűen keverj bele még egy kis vizet
  3. Kavard, amíg ki nem hűl, majd oszd 6 felé és egyenként színezd őket kedved szerint

Ujjfesték 1.

Hozzávalók:

1 bögre liszt

1 bögre víz + ételfesték összekeverve

Ujjfesték 2.

Hozzávalók:

3 evőkanál cukor

1/2 teáskanál só

1/2 csésze kukoricakeményítő

2 csésze víz + színezőanyag

Lassú tűzön, állandó keverés mellett felmelegítjük és, ha besűrűsödött kihűtjük.

Ujjfestéket készíthetünk joghurtból vagy vaniliapudingból is, ha ételfestéket keverünk bele.

Pufifesték:

Kép forrása: www.incredibleart.org

Biztosan sokan ismeritek a hőre domborodó 3D-s festékeket. Találtam egy egyszerű receptet a házilagos elkészítéshez, amely gyorsan, és tökéletesen működik

Az eredeti, angol nyelvű recept

  • 1 evőkanál önkelesztő liszt
  • 1 evőkanál só
  • néhány csepp folyékony ételfesték
  • víz

Egy csésze (nem bögre) liszthez 1 és 1/4 teáskanál sütőport és 1/4 teáskanál sót összekeverünk és adagolunk hozzá annyi vizet, hogy nagyjából nokedli tészta sűrűségű masszát kapjunk. Ételfestő pasztával, temperával vagy tojásfestékkel színezhető. A bekevert massza máris felhasználható. Felhordható ecsettel, hurkapálcával vagy fültisztítóval vagy tölthetitek kilyukasztott zacskóba és tubusba is.

Kép forrása: http://csanavarazs.wordpress.com/

Egy csészényi lisztből nagy mennyiség lesz, ezt érdemes részekre osztani, és különböző színekkel színezni.

Kép forrása: sitiodasara.blogspot.com

A kész műveket mikrohullámú sütőben lehet felpuffasztani és megszárítani (bár önmagában is szép domború). A forrásoldal magas hőfokon 10-30 másodpercet ír, de tapasztalat alapján 300 watt az ideális, s azon a fokozaton is 15-20 másodperc, de ez nyilván függ a minta méretétől. A lényeg, hogy szárítás közben figyeljétek, hogy mi történik, és tökéletes lesz.

Forrás: Melissa Goodsellkreablogger

Kép forrása: blog.pufferbelliestoys.com

Tempera a tojássárgájából (Forrás: https://csanavarazs.wordpress.com/2013/08/19/alapok-tempera-hazilag/)

  • tojássárgája
  • víz
  • ecet (hogy ne romoljon meg a keverék)
  • ételszínező por (piros, sárga, kék – profibbaknak érdemes fehér és fekete színt is beszerezni! :))

Feltörjük a tojást, és a sárgáját egy műanyag pohárba tesszük. A tojássárgájához kevés vizet és egy pici ecetet keverünk, fapálcikával addig kavargatjuk, míg egyenletessé nem válik.

Tegyünk a kívánt színárnyalathoz megfelelő mennyiségű, arányú ételszínező port a keverőtálkába, majd adjunk hozzá tojássárgáját és keverjük ki.

 

Festőpaletta:

Kép forrása: Found on theleftcoastmama.com

Kép forrása: Kép forrása: Found on scontent-ord1-1.xx.fbcdn.net

Kép forrása: http://www.buzzfeed.com/peggy/clever-classroom-tips-for-elementary-school-teachers#.rdMAd6wbp

Ecset helyett:

Kép forrása: Found on doodlesandjots.com

Kép forrása: Found on pagingfunmums.com

Kép forrása: http://ithappensinablink.com/handled-sponge-stamps-viva-vantage-paper-towels/#_a5y_p=2323850

Forrás: http://de-tout-et-de-rien-caroline.blogspot.hu/2014/03/finger-sponge-painting.html


Kacatos: 10 palackos ötlet

Kép forrása: Found on thecraftysisters.com

Kép forrása: Found on casamarias.blogspot.com.au

Kép forrása: Found on artesanatoereciclagem.com.br

Kép forrása: Found on etsy.com

Kép forrása: http://www.artesanatoereciclagem.com.br

Kép forrása. :http://www.lapappadolce.net/62-esperimenti-scientifici-limportanza-del-verde/

Kép forrása: Found on www-en-rhed-ando.blogspot.mx

Kép forrása: Found on cbc.ca

Kép forrása: Found on rosijofarecon.blogspot.ca

Kép forrása: Found on greengardenblog.com


Cinege album: Pünkösd 2015.

Mi van ma? Mi van ma? Piros Pünkösd napja

A királyválasztás

Próbatételek közül néhány:

A figyelem próbája (mozgó fúzfakarikán való átdobás):

Bátorság próbája (egyensúlyozás):

Ügyesség próbája (birkózás):

A "lovag" próba (bajvívás):

A próbákért kapott babszemek "babtáblázata"

A pünkösdi királyunk koronázása és a "versenyben részt vállalók lovaggá "ütése":

Kiskirálylányok koronázás előtt és után:

Homokozzunk (egy kicsit másképp)!

Forrás: http://pagingfunmums.com/

Homok "trutymó":

Hozzávalók: kb. 3 csésze homok és egy flakon borotvahab

Süthető homokgyurma:

Hozzávalók:

  • 1 1/2 csésze homok
  • 1 1/2 csésze kukoricaliszt
  • 2 csésze szodabikarbona
  • 1 1/2 csésze víz

Keverjük össze a hozzávalókat egy régi serpenyőben közepes hőmérsékleten. majd erős lángon melegítsük tovább, miközben folyamatosan keverjük, amíg a keverék besűrűsödik. (ha "bugonyapüré állagú akkor jó.)

A masszát borítsuk ki sütőpappírra és nedves konyharuha alatt hűtsük ki! (Amikor nem használjuk, akkor is tartsuk nedves konyharuhában.)

Az elkészült alkotásokat kiszáríthatjuk sütöben is (alacsony hőfokon) és a sütöben hagyjuk kihülni, hogy a hirtelen hőmérséklet változástól ne repedjen meg az alkotás!



Ötlet-tár: Pünkösd

 

 

A hét meséje: Benedek Elek: A RÓZSÁT NEVETŐ KIRÁLYKISASSZONY

Hol volt, hol nem volt, hetedhét országon is túl, volt egyszer egy király, s annak egy csudaszép leánya. Ha ez a királykisasszony nevetett, rózsák hulltak a szájából, s ha lehúzta a cipellőjét, s mezítláb ment az úton, minden lépésére egy csengő arany termett. Nem is volt olyan gazdag király az egész világon, mint ennek a királykisasszonynak az apja, s nem volt ebben az országban szegény ember, mert ha a királykisasszony szegényt látott, mindjárt lehúzta a cipellőjét, s csak úgy perdült lába nyomán az arany. Nagy híre volt a királykisasszonynak kerek e világon, jöttek is mindenünnét királyfiak, hercegek, akik a kezéért esekedtek, hanem a királykisasszonynak sem ez nem tetszett, sem az nem tetszett, egynek sem adta a kezét. Még csak egy királyfi nem fordult meg az udvarán: a szomszéd ország királyának a fia, de ez nem tudott eljönni, mert amikor éppen indulóban volt, ellenség tört az országba, s csatába kellett, hogy menjen. Elment a királyfi a csatába, de a királyné s az udvarmesterné megegyezett, hogy amíg a királyfi odalesz a háborúban, megkéretik a királykisasszony kezét, s mire a királyfi visszatér, el is hozzák. Szépen megfestették a királyfi képét, az udvarmesterné elvitte a rózsát nevető királykisasszonynak, s annak úgy megtetszett a királyfi képe után, hogy egy szóval sem ellenkezett.

Felkészítik a királykisasszonyt, aranyos hintóba ültetik, de mielőtt az országát elhagyta volna, leszállott a hintóból, lehúzta a cipellőjét, gyalog ment jó messzire, s ami arany hullott a lába nyomán, azt mind a szegény embereknek adta.

Hanem azt még nem is mondottam nektek, hogy az udvarmesterné boszorkány volt, s szerette volna, ha a királyfi az ő leányát veszi el. De ez a leány olyan csúnya volt, hogy az anyja soha senkinek sem mutatta, nem is tudták róla, hogy van a világon.

Ahogy az ország határából kiértek, rettentő nagy égiháborút csinált a boszorkány, s egyszerre csak egy szörnyű fekete felleg mind alább-alább szállott, s abból a fellegből kiszállott a boszorkány leánya. Hirtelen megfogták a rózsát nevető királykisasszonyt, mind a két szemét kiszúrták, azzal belelökték az árokba, a szemét pedig utána dobták. Akkor az udvarmesterné leánya beült a hintóba, sűrűn lefátyolozta az arcát, úgy érkeztek meg a királyfi városába.

Ott feküdt a szegény királykisasszony az árokban, s sírdogált keservesen. Arra jönnek valami szekeres emberek, meghallják a sírást, kihúzzák az árokból a királykisasszonyt, hát amint egyet-kettőt lép, csak úgy hull az arany utána. Hej, megörültek az emberek! Egy megfogta s vezette, a többi pedig ment utána, s alig győzték felszedni a temérdek aranyat. Így vezették a királykisasszonyt egész nap. Akkor aztán összeesett szegény, nem tudott továbbmenni, s a szekeres emberek otthagyták az út szélén. Ahogy elmentek a szekeres emberek, egy kertész jött arrafelé, az megsajnálta a szegény leányt, s fölvette a szekerére. Hazamegy a kertész, s mondja a feleségének:

- No, feleség, én ugyan megjártam. Bementem a király városába, hadd lássam a királyfi lakodalmát, mert az volt a híre, hogy a gyöngyöt síró, rózsát nevető királykisasszonyt veszi feleségül. Azt is beszélték róla, hogy ha mezítláb jár, csak úgy hull az arany utána. Na hiszen, nem sír gyöngyöt ennek a királykisasszonynak a szeme, rózsát sem hullat a szája, de még aranyat sem a lába; nem nevet az senkire, nem is sír, s nem engedi, hogy a cipőt lehúzzák a lábáról.

Mondja az asszony:

- Jól van, jól, ne arról beszéljen kend, hanem arról, hogy minek hozta ide ezt a leányt!

- Ó, feleség, hát megsajnáltam, megesett a szívem rajta. Nem hagyhattam az út szélin.

- Isten neki - mondja az asszony -, hát maradjon itt, pedig mi is szegények vagyunk; nem tudom, miből tartsunk el egy vak leányt.

- Te feleség - mondja a kertész -, én bemegyek a városba, van ott egy boszorkány, aki szemmel kereskedik, veszek egy pár szemet ennek a szegény leánynak.

Bemegy a kertész a városba, visz a hátán egy nagy zsák főzeléket, s mondja a boszorkánynak, adjon azért két szemet. A boszorkány éppen egy nagy könyvből olvasott, fel sem nézett a kertészre, benyúlt az asztal fiába, s odadobott neki két szemet.

Hazamegy a kertész, beteszi a leánynak a két szemet a helyire, de csudák csudája, egyszeriben a szoba sarkának fordult, ahol egy lyuk volt, s mind azt nézte. Nem tudták elképzelni, hogy mi történhetett vele. Bemegy a kertész ismét a városba, megy a boszorkányhoz, s mondja neki, hogy bizonyosan nem jó szemet adott, mert az a leány mindig egy lyukba néz.

- Bezzeg hogy nem neki való szemet adtam - mondotta a boszorkány nagy kacagva -, macskaszemet vittél el innét, s azért néz a lyukba, mert ott egeret lát. Hanem most mást adok. Találtam egy árokban két szép szemet. Vidd el, ez jó lesz.

Hazaviszi a kertész a két szemet, beteszi a helyére, s hát uramistenem, egyszeriben úgy megszépült a lány, hogy a napra lehetett nézni, de rá nem. Először sírni kezdett örömében, s csupa drágagyöngyök peregtek a szeméből, azután nevetni kezdett, s szebbnél szebb rózsák hullottak a szájából, aztán lehúzta a két cipőjét, s elkezdett sétálni, s perdült, karikázott, csengett-bongott a sok arany a lába nyomán. S a tenger sok drágagyöngyöt s a tenger sok aranyat mind a kertésznek ajándékozta, amiért el nem hagyta szomorú sorsában. Aztán elbúcsúzott a kertésztől, a feleségétől, s bement a királyfi városába, fölment a palotába, ottan beszegődött a királynéhoz szobalánynak. No, éppen jókor jött, mert akkor kergetett el egy szobalányt a gonosz királyné.

Hát felfogadta mindjárt a királyné a rózsát nevető királykisasszonyt szobalánynak. Aztán telt-múlt az idő, s egyszer, mikor éppen bálra szépen fölkészítette a királynét, lejön a királyfi, s mi történik, mi nem, nem egyéb egy nagy semminél, a királyné megfordul, a nyakát megszúrja egy gombostű, s mérgében úgy pofon üti a szobalányt, hogy az szegény sírva fakadt. De, uramistenem, szeme-szája tátva maradt a királyfinak, mert könny helyett csupa drágagyöngy pergett a leány szeméből. Nagyot kiált a királyfi örömében:

- Te leány, talán bizony te vagy a gyöngyöt síró s rózsát nevető királykisasszony?!

A leány nem szólt semmit, csak elkezdett nevetni, s hát csak hullott a szájából fehér rózsa, piros rózsa, égővörös, egyik szebb a másiknál. Akkor aztán lehúzta a cipellőjét, s elkezdett sétálni föl s alá a szobában, s perdült, karikázott lába nyomán a sok arany.

Hiszen a királyfinak sem kellett egyéb. Kiseprűztette udvarából a boszorkányt s a leányát, aztán mindjárt papot hívatott, s megesküdött a rózsát nevető királykisasszonnyal.

Még ma is élnek, ha meg nem haltak.

A hét mondókái:

Mi van ma, mi van
ma piros pünkösd napja.
Holnap lesz, holnap lesz,
a második napja.
Királyné pálcája.
szálljon a házára,
ha nem a házára,
az úr asztalára

Lányok ülnek a toronyba,
arany koszorúba.
Arra mennek a legények.
sárga sarkantyúba,
levenném a süvegemet,
annak örülnétek....

 

Elhozta az isten, piros pünkösd napját,
Mi is meghordozzuk, királynéasszonykát,
Öreg embereknek csutora borockot,
Öreg asszonyoknak, kemence kalácsot,
Ifjú leányoknak rózsakoszorujok,
Ifjú legényeknek szegfübokrétájok,
Kisebb gyerekeknek porba való játszás.
Jácintus, jácintus, tarka tulipányos....

A hét énekes játékai:

Tevékenységek, játékok, hagyományok felelevenítése napi bontásban:

Hétfő: Egész napos kirándulás a környező hegyekben és a "koronázó fához"

Tervezett tevékenységek, játékok:

Hozzávalók, alapanyagok

Májusfa díszítése papírcsíkokkal, papír madarakkal és papír koronákkal

Rönkgurítás, célba dobás kővel, fára mászás

Növények felismerése, megnevezése, gyógynövények felismerése, gyűjtése

Színes papírok, kreppapír, szalag

 

 

 

Galamb papírból (sablon):

Kép forrása: www.liveinternet.ru

Kedd: Bodza nap

Tervezett tevékenységek, játékok:

Hozzávalók, alapanyagok:

Kendők festése bodzavirággal, pünkösdi rózsával

Fejdíszek, papírkardok díszítése

 

Bodza ital készítése

 

Bodzás palacsinta sütése

Megunt ékszerek, gyöngyök, „ékkövek”, szép formájú apró kavicsok, gombok

A bodza szörphöz:

2 kg cukor, 5 citrom, citromsav vagy citrompótló

A bodzás palacsintához:

6 tojás, 2 liter tej, 1 kg simaliszt

Bodzaital recept egy kicsit másképp: (Forrás: http://www.mindmegette.hu)

Hozzávalók:

  • 6 l + 2,5 dl víz
  • 6 db bodzavirág
  • 6-8 db citrompótló
  • 3 db citrom
  • 1 kg + 25 dkg cukor

Elkészítés:

A 6 liter vizet felforraljuk 1 kg cukorral. A maradék 25 dkg cukrot megpirítjuk, és felengedjük 2,5 dl vízzel, majd az előző keverékhez öntjük. Közben megmossuk és leszedjük a virágokat a szárról. Amikor lehűlt a víz, belerakjuk a virágot, a citrompótlót és a karikára vágott citromot. 2 napig hűvös helyen hagyjuk állni, majd leszűrjük, és hűtve fogyasztjuk.

Szerda: Kihívás napja

Tervezett tevékenységek, játékok:

Hozzávalók, alapanyagok:

Kötélhúzás, ügyességi játékok kötéllel, fűzfa koszorú leszedés bottal, dióverő játék...

Galambok készítése papírból

Tavaszi zöldségek, gyümölcsök, fűszernövények, ehető virágok felismerése ízről, illatról

Mindenféle zöldség, gyümölcs, fűszernövény

(ezeket, ha gyökeresek el is ültetjük)

 

Csütörtök: Rózsa nap

Kép forrása: Kép forrása: Artsy Momma Blogs

Tervezett tevékenységek, játékok:

Hozzávalók, alapanyagok:

Kapuk fonása, díszítése szalagokkal, galambokkal

Rózsa mintázása, festése

Pünkösdi sütemény vagy kalács sütése

Séta az Öregiskolába 8a kihívás napi kiállítás meglátogatása, szavazás az alkotásokra)

Fűzfaágak

Illatos só-liszt gyurma

 

Pünkösdi sütemény

 

 

Hozzávalók:

20 dkg vaj
30 dkg liszt
1 cs sütőpor
10 dkg őrölt mogyoró
2 egész tojás 
10 dkg cukor
1 citrom leve
A kenéshez: 3 ek tejföl,1 tojás sárga keveréke,és őrölt mogyoró

 

 

Elkészítés:

A vajat a liszttel, sütőporral,őrölt mogyoróval,2 egész tojással, cukorral és a citrom levével összegyúrjuk. Késhát vastagságúra nyújtjuk, és háromszög alakúra vágva, tejfölös tojással bekenjük,majd őrölt mogyoróval bőven megszórjuk. Közepesen meleg sütőben szép sárgára sütjük. Még melegen vaníliás porcukor keverékével jól behintjük.

Kép forrása: botanicroad.blog.hu

Pünkösdi kalács

Hozzávalók: 1 kg liszt, 6 dl tej, 1 csomag élesztő, 2 kanál cukor, 3-4 tojássárgája, 1 evőkanál zsír, (és: só!)

- Az élesztőt tejben felfuttatjuk. A lisztet mély tálba tesszük, beleöntjük az élesztőt, hozzáadjuk a cukrot, a tojások sárgáját. Mindezt jól átdagasztjuk, majd a zsírt is beledolgozzuk.

-  Kb. 1 órán át kelesztjük.

- Lisztezett deszkára borítjuk. Két részre osztjuk. Az egyik feléből lesz a kalács közepe. Ezt további három csíkra osztjuk, és hármas fonattal kerekre formázzuk. A másik feléből vékonyabb, de hosszabb csíkokat sodrunk, és hármas fonattal a közepe köré fonjuk. 
Ha megkelt, tojássárgájával megkenjük. Kizsírozott tepsiben megsütjük.

Hozzávalók: 1 kg liszt, 6 dl tej, 1 csomag élesztő, 2 kanál cukor, 3-4 tojássárgája, 1 evőkanál zsír, (és: só!)

- Az élesztőt tejben felfuttatjuk. A lisztet mély tálba tesszük, beleöntjük az élesztőt, hozzáadjuk a cukrot, a tojások sárgáját. Mindezt jól átdagasztjuk, majd a zsírt is beledolgozzuk.

-  Kb. 1 órán át kelesztjük.

- Lisztezett deszkára borítjuk. Két részre osztjuk. Az egyik feléből lesz a kalács közepe. Ezt további három csíkra osztjuk, és hármas fonattal kerekre formázzuk. A másik feléből vékonyabb, de hosszabb csíkokat sodrunk, és hármas fonattal a közepe köré fonjuk. 
Ha megkelt, tojássárgájával megkenjük. Kizsírozott tepsiben megsütjük.

Péntek: Pünkösd napja

Tervezett tevékenységek, játékok:

Hozzávalók, alapanyagok:

Mosakodás rózsaszirmos vízbe

Bátorságpróbák (bajvívások, egyensúlyozás a patak felett….)

Zöldág járás, kiskirály körbehordozás

Pünkösdi királyválasztás

Koronázási „ceremónia”

A lányok, ha lehet, fehérbe, a fiúk meg pirosba

Finomságok az ünnepi „lakomához”

Rózsaszirmok, kiskosarak

 

Kép forrása: zoldagjaras2009.danubius.fotoalbum.hu

Párbeszédes játék a zöldág járáshoz:

KAPUTARTÓK Jöjj el, által jöjj el, te szép aranybúza!

TÖBBIEK Általmennék által, hogyha nyitva volna.

KAPUTARTÓK Nyitva vagyon, nyitva, csak jöjj által rajta!

MIND Hányat termett a mogyoró, liliom, Tizet, huszat a mogyoró, haj, liliom.

Kép forrása: minibusz.lapunk.hu

A pünkösdi kiskirálylány "mondókája", éneke:

Én kicsike vagyok, nagyot nem szólhatok, mégis az Istennek dicséretet mondok.

Gyönge vessző vagyok, Mindenfelé hajlok Szüleim kertjébe Most nyílni akarok.

Nem anyától lettem, Rózsafán termettem, Piros pünkösd napján Hajnalba' születtem.


A királyválasztás 7 próbája (feladatok a király cím elnyeréséhez):

1. akadályfutás

2. letakart "asztalalagúton" átkelés felfújt lufik között

3. farönk gurító verseny

4. fűzfakoszorók összegyűjtése egy hosszú bottal

5. függeszkedés faágon

6. egyensúlyozás a patak felett

7. kakasviadal

Kép forrása: Found on etsy.com

Galambok tízszer

 

Kép forrása: Found on rhodesbread.com

Kép forrása: Found on irenenkasityoideat.vuodatus.net

Kép forrása: Found on theresaecho.com

Kép forrása: Found on origami-instructions.com

Kép forrása: Found on crafty-crafted.com

Kép forrása: Found on pocketfulofposiesblog.com

Kép forrása: Found on fabdiy.com
Kép forrása: Found on fabartdiy.com

Kép forrása: Found on passengersonalittlespaceship.blogspot.com

Kép forrása: Found on firstchurchsimsbury.com

Pünkösd tízszer

Kép forrása: Uploaded by user

Kép forrása: Found on pulchradoctrina.wordpress.com

Kép forrása: Found on joyfulmamasplace.blogspot.com

Kép forrása: Found on zoecraftbook.com

Kép forrása: Found on christiangiftstogo.blogspot.com

Kép forrása: Found on tenkidsandadog.blogspot.co.uk

Kép forrása: Found on beholdpublications.com

Kép forrása: Found on etsy.com

Kép forrása:Found on letopusa.wordpress.com

Kép forrása: Found on purlbee.com