Napról napra óvoda

Kedves Érdeklődő, aki rátaláltál erre az oldalra! Ebben a blogban szeretném Veletek megosztani mindazt, amit az elmúlt 36 évben az óvodáról, a gyerekekről, gyerekektől "megtanultam" és mindazt ami jó kedvre derít, elgondolkodtat, vagy gyönyörködtet.

Címkefelhő
Feedek
Megosztás

Ötlet-tár október második hete: a Világűr hete

Kép forrása: Found on thesweetestoccasion.com

Balázs Lilla:Csillagrendszer

Csillagrendszer, csillagrendszer 
sok kis csillagból épül fel. 
Milliónyi fény-csoda, 
űrhajóval jutsz oda. 
Ablakon, ha kinézel, 
Napot látsz ékes fénnyel. 
S szemed Földre letekint, 
nézd: a Nap körül kering!

Kép forrása: http://biogeocarlos.blogspot.hu/2013/11/maquetas-del-sistema-solar-2013.html

Űrjárművek

Nemes Nagy Ágnes: Űrhajó és jegenyék

Láttam este űrhajót,
jegenyéken átfutót.
Hét jegenyét láttam én –
az futott a fák hegyén,
láttam, amint utat hasít
egyik fától a másikig.
Hogy nem volt az űrhajó?
Jegenyén az nem futó?
Hogy léggömb volt, repülő?
Sárga fény és levegő?
Vagy csillag szállt fejem felett?
Az is lehet, az is lehet.
Kép forrása: Found on melissadiep.net
Kép forrása: http://www.craftymorning.com/rocket-toilet-paper-roll-craft-kids/

Űrlények
Kép forrása: Found on bhg.com
Kép forrása: Found on lokal54.com
Kép forrása: Found on bhg.com
Kép forrása: Found on spoonful.com
Kép forrása: Found on flickr.com
Robotok
Kép forrása: Via Sophie Tousignant
ép forrása: Found on artsonia.com
Ötleteket találhatsz még a Fecebook oldalamon is:
Kincsek és kacatok óvodáknak, szülőknek, gyerekeknek
Kincsek, kacatok, ünnepek
Szép hetet Mindenkinek!


Csillag tánc

Kép forrása: espetitestetesdelart.blogspot.fr,


Matos Maja: Csillag

Kicsi csillag ég peremén

Ragyog, fénylik, tündököl.

Társai közt bújócskázik,

Hold apóra ráköszön.

Kicsi vagyok, épp most jöttem,

Bárányfelhők várnak rám,

Keringözünk, bújócskázunk.

Kering?zünk, bújócskázunk.

Kerek ég az én tanyám!

Kép forrása: increations.blogspot.com

 

Szalay Borbála: Az örködő csillagok

Az öreg hold fönn az égen
már jó messze baktatott,
mire sorban fölébredtek
körötte a csillagok.

Tündökölve, sziporkáztak
a parányi mécsesek,
talán éppen vetélkedtek:
melyiküknek fénye szebb?

Minden este akkor keltek,
mikor a nap lebukott,
nem csoda, hogy,
életükben sosem látták a napot.

Hát egy éjjel, őszi éjjel
három csillag mit csinált:
a keleti égbolt szélén
összedugta buksiját.

Sugdolóztak, tanakodtak,
szövögették tervüket:
ébren várják be a hajnalt,
le nem hunyják szemüket.

Mikor reggel munkába áll –
meglesik majd a napot,
hadd lássák már egyszer ők is,
ők, az éji csillagok.

Strázsált ám a három csillag,
kitartóan őrködött,
egyre leste, mikor bukkan,
fel a nap a föld fölött…

Csakhogy mire jött a hajnal,
s halvány fénye szertefolyt,
a három kis őrszem közül
kettő bizony bóbiskolt.

A harmadik álmot űzve
egyet-egyet pislogott:
– Nemsokára itt a reggel!
Meg kell látnom a napot!…

Ám erősebb volt az álom,
s a kis mécses kialudt…
Épp mikor az új reggel
a nap előtt tárt kaput.

Kép forrása: hellokids.com

 

A csillagruha (magyar népmese)

Volt egyszer egy lányka; apja is, anyja is meghalt, s ő maga olyan nagy szegénységbe jutott, hogy már nem volt egyebe, mint az egy szál rajta való ruhája meg a kezében egy darabka kenyér.

Gondolta szegény lányka, ha már nincs senkije, semmije, mit időzzék a faluban; elindult hát, neki a világnak, az egy szál rajta való ruhában s kezében a darabka kenyérrel.

Ahogy megy, mendegél az országúton, szembejön egy öregember, meglátja a lányka kezében a kenyeret, és azt mondja:

– Jaj, édes lelkem, három napja nem ettem, rettentően éhes vagyok, kérlek, szánj meg egy darabka kenyérrel! A lánykának megesett a szíve az éhes öregemberen, s odaadta neki a kenyerét.

Ment tovább, egyszer csak lát az út mentén egy didergő kisfiút. Azt mondja a kisfiú:

– Jaj, kérlek, szánj meg engem, látod, majd megfagyok itt a hidegben, legkivált a fejem fázik.

A lányka odaadta a sapkáját a kisfiúnak, s ment tovább. Ahogy megy, mendegél, szembetalálkozik egy anyókával.

– Jaj, édes lányom – mondja az anyóka –, látod, milyen keserves sorsra jutottam, már egy ruhám sincs, amivel a testemet befedhetném. A lányka megszánta az anyót, levetette a ruháját, ráadta az anyókára, s ment tovább.

Ahogy megy, mendegél, talál az útfélen egy öreg koldust; mutatja az öreg koldus a lábát:

– Jaj, édes lányom, látod, hogy feltörte a talpamat ez a köves út, menni se bírok tovább, csak ülök itt az útfélen a fagyban.

A lányka megszánta a koldust, levetette gyorsan a cipőjét, és nekiadta. Mezítláb ment tovább, de már így, cipő nélkül, ruha nélkül nem akart tovább az úton menni, letért hát, be egy erdőbe.

Közben beesteledett, leszállt a sötétség. Megy a lányka az erdőben, egyszer csak hallja, hogy valaki sír, siránkozik a fák közt:

– Jaj nekem, boldogtalannak, egy árva ing nem sok, de annyim sincsen, amivel fázó testemet betakarhatnám!

A lányka nem is nézte, ki az, mi az; gyorsan lehúzta magáról az egy szál inget, amije volt, s odaadta a szegény siránkozónak.

„Úgyis sötét van, nem lát senki, ellehetek ing nélkül is” – gondolta.

Azzal fölpillantott a magasba; látta, hogy egyik csillag a másik után gyullad ki az égen.

Aztán mintha az ég megmozdult volna, mintha egy kicsit megrázta volna magát; és a következő pillanatban elkezdtek zizegve hullani a csillagok, s ahogy hullottak, mindjárt össze is fonódtak, s a lányka, aki mindenét elosztotta, egyszerre csak ott állt tetőtől talpig fényesen, zizegő, csillogó csillagruhában.

A derekán pedig csillagkötény volt, és a csillagkötény zsebében egy halomnyi csillagokból való drágakő; és a kislány soha többé nem látott ínséget, s holta napjáig gondtalanul élt a csillagpénzből.

Kép forrása: snapcreativity.com

 

Kép forrása: www.thecraftycrow.net
Kép forrása: www.lionbrand.com

Kép forrása:
Kép forrása:
Kép forrása: 

One Artsy Mama

+1 ötlet:








Jelről jelre 11. - Hold

Hold a mély érzelmek jelképe

Csillagvirág

Az eső azon a tavaszon sűrűn permetezte a kertet. A fű hirtelen sarjadt ki és kapott erőre, és hamarosan sötétzöld takaróval borította be a hideg szelek simogató keze alatt didergő földfelszínt. A növények, a madarak, és a bogarak örömére a fűnyíró még a szerszámoskamrában szunyókált.

A fűcsomók közül fehércsíkos, lándzsás levelek bújtak elő. A virágszárak, melyeknek végei úgy ágaztak szét, akár az esernyő bordái, egyre hosszabbra nyúltak. Végül megjelentek az apró, fehér virágok is. Kinyíltak az ernyős sármák. Mintha virágsátrak szálltak volna alá az égből, pihenőhelyet nyújtva a szorgalmas hangyáknak és a riadt futrinkáknak.

Konsza, a legszebb, fürtös virágzatú sárma a kert hátsó szegletében élt. A nap sugarainak érintésére reggelente engedelmesen szétbontotta zöld-fehér szirmait.

Luna, a hold ezüsthajú gyermeke a fehér virágok rejtekében vetette meg az ágyát. A lány esténként - apja akarata szerint - holdfényben fürdette át a növényeket. Sok volt a munkája, hajnalra alaposan elfáradt.

Azon a májusi éjszakán azonban valami egészen rendkívüli dolog történt. Alta, a legfiatalabb és legparányibb csillag addig rakoncátlankodott, míg végül lepottyant az égről.

Luna éppen az ezüstfenyő tűleveleit szórta be finom holdporral, amikor felfigyelt rá, hogy egy fényes pontocska bukdácsolva, bukfencezve alárepül, és lehuppan a kertbe. Éppen az orra elé.

- Auuu! - kiáltott Alta, ugyanis alaposan megütötte az egyik ágát földet éréskor.
- Te hogy kerülsz ide? - rivallt rá a hold leánya, és haragosan megrázta ezüst haját. - Csillagok nem jöhetnek le a földre! Szigorúan tilos!

Luna türkizkék szeme csillogott a haragtól. Alta megszeppenten álldogált a lány előtt, akiről ugyan hírből hallott már, de nem gondolta, hogy ilyen gyönyörű.

- Most mit csináljak veled, mondd?! Mindjárt itt a hajnal. Nincs rá idő, hogy visszavigyelek az égre. Ha a nap itt talál, sosem térhetsz vissza a testvéreid közé. Tudod, hogy ez az égi törvény, ugye?!
- Tudom...- mondta a kis csillag megszeppenve, és fájós ágával letörölgette az aranyszeméből kicsorduló könnycseppet.

Luna megsajnálta.

- Hagyd abba, kérlek, ne sírdogálj! Mindjárt kitalálok valamit! Elrejtelek valahova, jó?
- Köszönöm! De ugyan hova? Úgy tudom, a nap elöl lehetetlen elrejtőzni...

A lány tenyerébe kapta a csillagot, és töprengve nézegette.

- Megvan! Elrejtelek a diófa lombjai közé!

A hold leánya a csillag válaszát meg sem várva szárnyra kapott, és az öreg diófához repült.

- Luna! Hogy-hogy újra itt vagy, hiszen ma éjjel már gondoskodtál a leveleimről!
- Köszönöm, hogy figyelmeztetsz Dió apó, de most más ügyben jöttem. Szeretném a segítségedet kérni. Látod, ez a csillag itt, a tenyeremben, lepottyant az égről. Ha a nap észreveszi, vége a pályájának... Kérlek,rejtsd el őt a lombjaid között!

Az öreg diófa így felelt:
- Drága Luna! Tudod jól, hogy bármit megtennék érted, de amit most kérsz, nem tudom teljesíteni. Tavasz van, a leveleim még csak most nőnek, a napfény ki-be járkál közöttük. Én nem tudom biztonságosan elrejteni a szökevényt.

Luna bólogatott, és leröppent a fáról. 
- Igaza van Dió bácsinak. Az ő lombja még áttetsző, ahogy a kertben a többi fáé és bokoré is. Mindjárt itt a pirkadat. Jaj, mit tehetnék!

Málinkó, a kert leghangosabb sárgarigója azon a reggelen a szokásosnál is korábban ébredt. Éppen azon gondolkodott, hogy melyik hajnalköszöntő énekét adja elő, amikor észrevette Lunát, aki tenyerén egy kis csillaggal szaladgált fel és alá. A sárgarigó csodálkozott. A hold leánya ilyenkor már aludni szokott.

- Ma a baj, Luna?

A lány ijedten nézett fel a fára.

- Málinkó! Te már ébren vagy? Akkor mindennek vége! Ezt a kis csillagot már nem tudom elrejteni a nap elöl...

Málinkó elgondolkodott, majd vidáman füttyentett.

- A nagyapámtól azt tanultam, hogy a legjobb rejtekhely az, ami szem előtt van. Mint a lepkehernyók! Gyere, beszéljünk Konszával!

Az ernyős sárma még aludt, szirmait fázósan összehúzta a hideg hajnalban.

- Konsza! Konsza, ébredj fel! Csak te segíthetsz! - rikkantotta Málinkó.
- Mi az? Mi a baj? Miért ébresztesz ilyen korán, kedves sárgarigó? Tudod jól, hogy én a nappal együtt kelek - morgott Konsza, és fáradtan nyitogatta szirmait.

Luna átkarolta kedvenc kerti virágát, és így szólt hozzá.

- Konsza, emlékszel, amikor a csillagokról meséltem neked? A csillagokról, akiket te sosem láthatsz, hiszen éjjel mindig csukva vannak a szirmaid.

Az ernyős sárma zavarodottan hallgatott. Nem értette, miért beszél így a hold leánya, hiszen jól tudja, mennyire fáj a szíve emiatt.

- Nézd! - suttogott Luna, és óvatosan kinyitotta a tenyerét. - Ő itt Alta. Egy igazi csillag. Konsza, kérlek, rejtsd el őt, mert ha a nap észreveszi idelenn, soha többé nem tündökölhet az égen.
- Szívesen elrejtem - vágta rá Konsza, - de nem tudom, hová rejthetném.

Málinkó, aki a közeli orgonabokor ágán ült, hangosan kacagott.

- Konsza! A te virágaid éppen olyan gyönyörűek, mint ez a kis csillag. Csak engedd meg, hogy beüljön a virágaid közé. A napnak így nem tűnik fel!

Luna elismerően nézett a sárgarigóra.

- Ez nagyszerű ötlet! Konsza, megengeded?

Konsza engedelmesen megbillentette fürtös virágzatát, és Luna gondosan elhelyezte benne a csillagot.

- Mennem kell! A nap nem kel fel, ha én nem énekelek! - csicseregte Málinkó felettébb elégedetten, és továbbreppent.

A hold leánya - bár már nagyon fáradt volt - megvárta, hogy Konsza teljesen kibontsa szirmait. A fehér csillagvirágok csodásan ragyogtak a hajnali fényben. Éppen úgy, mint égi testvérük.

Forrás: http://mesemalom.hu/

Kép forrása: ramadan2013mubarak.com

Kiszámoló vagy altató: Egy - hold az égre megy...

Egy - hold az égre megy
Kettő - csillagmintás kendő
Három - szemed csípi álom
Négy - fürdővízben légy
Öt - sikáld üstököd
Hat - mancsod még ragad!
Hét -mosd füled tövét
Nyolc - tiszta minden porc
Kilenc - kis kegyenc,
Tíz - tejbegríz,
kanalazd be, finom, meleg
aztán gyerünk, ágyba veled!

Forrás: http://mesebabbal.blogspot.hu/

Kókuszos félhold

 

42 dkg liszt
1 margarin
16 dkg porcukor
0,5 cs kókusz
1 cs vanilia
2 tojássárgája
0,5 cs sütőpor
kevés tej
Ezt összegyúrjuk, szaggatjuk, sütjük.
Krém:
2 tojásfehérje
20 dkg porcukor gőzön felverni, keményre, majd hozzáadunk 2-3 kanál baracklekvárt
Máz:
5 kanál cukor
4 kanál
víz
1 kanál kakaó
kicsi vaj
A süti tetejére folyatni.

 

Forrás: http://premzoli.gportal.hu/

Kép forrása: http://cardsandschoolprojects.blogspot.hu/

Kép forrása: Found on flickr.com

Jelről jelre 9. - Nap

Kép forrása: www.erdekesvilag.hu

Nap a teremtés, alkotás, jelképe

Kányádi Sándor: Ha a napnak

Ha a napnak lába volna,
bizonyára gyalogolna.
Ha pedig keze is lenne,
akkor ő is cipekedne,
s leülne, ha elfáradna,
ide mellénk, a kis padra.
Kérges kezét térdre ejtvén,
merengne a holdas estén.
Úgy várná be, szépen ülve,
hogy őt a föld megkerülje.
Kép forrása: csemadok.sk

Mentovics Éva: Ki csente el a színeket?

Kora reggel volt. A nyári Nap ébredező sugarai még csak éppen hogy kibújtak horizont peremén nyújtózkodó dombok mögül.

- Azt hiszem, ma ismét csodálatos napunk lesz - mosolygott csillogó tekintettel a Napocska.

Körbepillantott a hegyes-dombos vidéken, majd arrébb terelt néhány - már kora reggel rakoncátlanul ficánkoló - felhőgyereket.

- Sem eső, sem pedig zivatarfelhőt nem látok közeledni – azzal kibújt a bárányfelhő-paplan alól és szép komótosan elindult, hogy ismét mosolyt varázsoljon az emberek arcára.

Amikor felkelt a Nap, Harmat Tündér már javában serénykedett.

Lenge kis ruhácskájában olyan légiesen reppent egyik kertből a másikba, hogy még a pillangók is megirigyelhették volna a mozdulatait.

Látszott rajta, hogy kedvét leli abban, hogy minden hajnalban bejárja az egész környéket és kecses ívű kis kancsójából parányi harmatcseppeket hint mindenfelé. Nyomában már ébredeztek a növények, a virágok kelyhében összegyűlt harmatcseppekben pedig a korán kelő kis bogárkák mosták ki szemeikből az álmot.

Harmat Tündér nem győzött betelni az ébredő táj látványával.

- Nem telik el úgy nap, hogy ne csodálkoznék rá valami újdonságra –lelkendezett, amint megpillantotta barátnőjét, a kis Hajnal Tündért.

- Legjobban azt élvezem, amikor odaérkezem ahhoz, az erdő közelében lévő házhoz. A kertjében kora tavasztól késő őszig pompáznak a szebbnél szebb virágok. Némelyiknek olyan kellemes, bódító illata van, hogy még Szellő Tündér is örömét leli benne. Felkapja a virágokat körüllengő illatfelhőt és repíti, repíti… szeretné, ha mások élvezhetnék ezeket a finom illatokat. Gyere velem! Megmutatom neked is azt a pompás kertet.

- Szívesen megnézem, hiszen én is nagy rajongója vagyok a virágoknak – mondta örömmel Tavasz Tündér, miközben barátnője után reppent.

- Igazán jó emberek élhetnek ott, hiszen szeretettel, és odaadással gondozzák a növényeiket. A két kisgyermek pedig boldogan segít a szüleinek minden kerti munkában. Az is előfordul, hogy teljesen egyedül serénykednek a virágok körül. Hunyd csak be a szemed és szippants jó mélyet a levegőből! Érzed? Arra kell repülünk, ahonnan ezek a pompás illatok áradnak.

Miközben az erdő felé repültek, Harmat tündér egyfolytában szórta, szórta a körülöttük lévő növényekre az üdítő, hűs harmatcseppeket.

- Már ide is érkeztünk – mutatott egy ház felé a kis tündér.

- Jaj, mi ez a szörnyűség? - kapott rémülten a fejéhez és ijedtében még a harmatvizes korsót is majdnem kiejtette a kezéből.

- Hol vannak a pompás virágok, fák, bokrok? És hol van a szép, zöld, süppedős pázsit? Ez borzasztó! Eltűntek a színek… csupa fekete minden.

- Ki művelhetett ilyen gonoszságot? Mi lesz, ha felébrednek a gyerekek? Biztosan nagyon el lesznek keseredve, hogy mi lett a gondosan ápolt kertjükből – hüledezett a barátnője is.

Éppen akkor ért oda Szellő Tündér.

- Nahát! Miféle gonosz manó művelhetett ilyen csúfságot? – ámuldozott, hiszen ő is örömmel látogatta meg a szép, gondozott kertet naponta többször is.

- Gonosz manó? Mintha te tudnál valamit… - vonta össze gyanakvón a szemöldökét Hajnal Tündér.

- Tudni ugyan nem tudom, de sejtem. Tegnap délután éppen a szomszédos erdőben muzsikáltam egy öreg tölgyfa ágain, amikor tanúja voltam egy beszélgetésnek. Néhány huncut kis koboldgyerek arról beszélgetett, hogy vezetőt választanának maguk közül. Természetesen mindenki saját magát szerette volna megszavaztatni vezérnek, így hát nem tudtak dönteni. Annyiban maradtak, hogy a vezetőnek ötletesnek, rafináltnak, huncutnak kell lennie, így azt fogják megválasztani e fontos posztra, aki ma estig a legnagyobb huncutságot követi el.

- Jó, jó. De ebből hogyan következtetsz arra, hogy ezt a gonoszságot közülük követte el valaki? – faggatta izgatottan Tavasz Tündér.

- Egyszerű. Tegnap este láttam az egyik kis koboldot, amint az erdő mélyén csordogáló pataknál ücsörgött. Nagyon izgatottan és elmélyülten tanulmányozott egy ősrégi könyvet, melynek a címe az volt, hogy: Varázskeverékek átváltoztató varázslatokhoz. Akkor még nem is tulajdonítottam neki komolyabb jelentőséget. De reggel ismét találkoztam a kis kobolddal, amint ebből az irányból szaladt, kezében egy sötét, festékes doboznak tűnő valamivel. Néhány perc múlva pedig, amikor megpillantottalak benneteket, már ez a rettenetes látvány tárult a szemem elé.

- Igaza van Szellő Tündérnek. Ez nem lehet véletlen – bólogatott Tavasz Tündér, majd jelentőségteljesen egymásra pillantottak és elreppentek a szomszédos erdő felé. Meglepetten tapasztalták, hogy a vén tölgy alatt már javában tanácskoztak a kópé kis koboldok.

Kacarászva mesélték egymásnak, hogy ki milyen csínyt követett el. Ám nem maradtak sokáig titokban a huncutságok. A haszontalan kis lurkóknak még a hang is a torkukon akadt, amint megpillantották a feléjük közeledő idős koboldokat.

- Ugye nem szeretnétek, ha a gonosz varázslataitok miatt el kellene hagynunk az otthonunkat? Több száz éve élünk már itt békességben, az emberek szomszédságában. Gormon, a főkobold éppen most indult útra, hogy visszaváltoztassa az erdő mellett lévő virágoskertet. Valljátok be őszintén, ki volt az, aki elcsente a könyvtárból az Átváltoztató varázslatok könyvét?

A kis koboldok lehajtott fejjel, megszeppenve álltak, de senki nem vállalta magára a gonosz varázslatot.

- Úgy, szóval nem jelentkezik önszántából a bűnös. Akkor kénytelen vagyok valami fondorlattal rájönni. Ne izguljatok, nem történik semmi furcsaság. Legalábbis annak biztos nem lesz meglepő, aki elkövette azt a gonosz csínyt – figyelmeztette őket és már emelte is a magasba apró kezeit, majd a kis koboldok felé mutatva rákezdte:

- Piros, fehér, lila sárga -

potyogjon le mind a sárba!

Cipőd kékje, ruhád zöldje -

hulljon alá mind a földre!

Ne higgyétek, hogy ez átok…

fekete színt küldök rátok

Amikor az utolsó szó is elhagyta az ajkát, az összes kis koboldról eltűntek a színek. A ruhájuk, cipőjük, hajuk, de még az arcuk is fekete lett.

Amint észrevették, mindannyian keserves zokogásban törtek ki. Legnagyobb rémületükre még az arcukon végigcsordogáló könnycseppjeik is koromfekete színűek voltak.

- Ugye, nem is olyan mókás dolog feketének lenni? - szólalt meg Darmin, a rangidős kobold.

- Most legalább láthatjátok, hogy egy-egy gonosz varázslattal mekkora keserűséget tudtok okozni valakinek. A kezdeti rémület után azért elmondom, nem fogtok örökké így maradni. Egy kis idő múltán visszatérnek rátok a színek. Na persze nem mindenkire - egy valaki sajnos továbbra is fekete marad. Az, aki elkövette ezt a rosszaságot – pillantott rájuk komor tekintettel.

Igaza volt Darminnak. Néhány perc elteltével Arion kivételével az összes kis kobold szép lassan elkezdte visszanyerni korábbi színeit.

- No, most már látom, hogy ki volt a bűnös. Éjfélkor összeül a Kobold Tanács. Ott fogjuk eldönteni, hogy milyen büntetést szabjunk ki rád. Addig is ilyen fekete maradsz. Utána pedig csak akkor térnek vissza rád a színek, amikor letöltötted a büntetésed és őszintén megbánod, amit tettél.

A kis tündérek megkönnyebbülten egymásra mosolyogtak, majd visszareppentek az elcsúfított virágoskert felé. Mire odaértek, a kert - Gormonnak, a főkoboldnak köszönhetően - már ismét a régi színeiben pompázott.

Hajnal Tündér boldogan hintette szét felette a napfényben megcsillanó harmatcseppeket. Még éppen időben, hiszen a két kisgyermek vidám kacagással szaladt ki, hogy ezen a verőfényes reggelen ismét köszöntsék kedvenc növényeiket.

Szellő Tündér is mosolyogva, lágy fuvallattal cirógatta végig a fák zöldellő lombjait és a virágok tarka színekben tündöklő, illatozó szirmait.

Arion pedig valóban megbánta az általa csak apró huncutságnak gondolt koboldcsínyt. Ugyan megmaradt annak a kis huncut, pajkos koboldnak, aki korábban is volt, de ezután soha többé nem kísérletezett olyan csínytevéssel, amivel másnak szomorúságot okozott volna.

Napraforgó kalács

Hozzávalók:

  • 660 g finomliszt
  • 1 tojás
  • 1 tojás sárgája
  • 1 dl olaj
  • 2 ek. burg.pehely (elhagyható vagy 1 ek. tejporral helyettesíthető)
  • 1 ek. cukor
  • 1,5 tk. só
  • kb. 4 dl tej
  • 4 dkg friss élesztő
Kenéshez:
  • 5-6 dkg olv. vaj
A tetejére:
  • 1 tojás
  • napraforgó, len,-szezámmag
A tészta hozzávalóit a kenyérsütőgép üstjébe készítjük és a 20 perces dagasztás programmal összeállítjuk. Kikapcsoljuk a gépet (vagy áttesszük a tésztát egy kelesztőtálba) és 30-35 percig hagyjuk kelni.
Lisztezett felületre borítjuk és két egyforma darabba vágjuk.
Az egyik tésztát 5 egyforma részre osztjuk és egyenként gömbölyítjük.
Hagyjuk pár percig pihenni.
Addig a másik tésztát vesszük elő. Leválasztjuk az egy negyed részét, cipót formázunk belőle, félretesszük, ez lesz a kalács közepe. A maradék háromnegyed részt szintén öt egyenlő részre osztjuk és gömbölyítjük.
Hagyjuk pihenni.
Elővesszük az első öt tésztagombócot. Egyesével egy kb. 22-23 cm átmérőjű kört nyújtunk belőle.
Az elsőt rögtön sütőpapírra helyezzük. Megkenjük olvasztott vajjal.
Kinyújtjuk a másodikat is és az első tetejére helyezzük. Megkenjük, erre jön a harmadik lap, azt is megkenjük, erre a negyedik, amit szintén megkenünk. Az utolsó lapot nagyobbra nyújtjuk, akkorára, hogy a négy réteg oldalát is befedje.
A tészta közepét nyolc részre vágjuk, úgy, hogy körben egy cm szélességben egyben hagyjuk:
A cikkeket kihajtjuk.
Most az öt kisebb gombócot nyújtjuk, kenjük, és rétegezzük, pont úgy, mint az előzőt, de csak 14-15 cm átmérőre.
Ha készen van, akkor a már kihajtott tészta közepébe helyezzük.
A közepét ugyanúgy, mint az előzőt, nyolc részre vágjuk, a szélén egy centimétert egyben hagyva. A bevágásokat úgy végezzük, hogy az előző sor kihajtott szirmai közé essenek ezek a belsők:
Ha kész a bevágás, akkor óvatosan ezeket is kihajtjuk. A közepébe helyezzük a félretett cipót.
A kalácsot a sütőpapír segítségével sütőlemezre helyezzük. Én a tepsi hátulján sütöttem, hogy a széle ne nyomja el.
Letakarjuk és 30 percig hagyjuk kelni. Ezalatt a sütőt előmelegítjük 180 fokra.
A megkelt tésztát egy egész, felvert tojással lekenjük. A közepét és a szirmokat megszórjuk napraforgó,-len,-vagy szezámmaggal.
Sütési ideje kb. 30-35 perc, 10-15 perc után ha nagyon pirulna egy fóliát kell ráteríteni.
Forrás: http://www.limarapeksege.hu/
Kép forrása: http://wabisabiwanderings.blogspot.hu/
Kép forrása: http://nurturestore.co.uk/
Kép forrása:Found on flickr.com