Napról napra óvoda

Kedves Érdeklődő, aki rátaláltál erre az oldalra! Ebben a blogban szeretném Veletek megosztani mindazt, amit az elmúlt 36 évben az óvodáról, a gyerekekről, gyerekektől "megtanultam" és mindazt ami jó kedvre derít, elgondolkodtat, vagy gyönyörködtet.

Feedek
Megosztás

Nárcisz tízszer

A. A. Milne: Kicsi sárga nárcisz


Sárga kerti kalapja,
Zöld ruhája volt,
Bókolt a déli szélnek,
Fel és alá hajolt.
Nekifordult a Napnak,
Társának súg, beszél,
Sárga fejét himbálva:
,,Meghal a tél:"

Kép forrása: Found on parscaeli.com

Kép forrása: Found on creativitaorganizzata.it


Kép forrása: Found on sweetsomethingdesign.blogspot.com

Kép forrása: Found on marthastewart.com

Kép forrása: Found on laclassedellamaestravalentina.blogspot.com

Kép forrása: Found on dagmarbleasdale.com

Kép forrása: Found on blog.mpmschoolsupplies.com

Kép forrása: Found on makeandtakeswww.pinterest.com

Kép forrása: thecraftykitty.co.uk

Kép forrása: www.pinterest.com

Ötlet-tár: Tavaszváró (ültetés)

"Fent, fent, legfelül ott ahol a varjú ül Bors néninek kertje van"

A hét verse:

Nemes Nagy Ágnes: Futóbab

Láttatok-e futóbabot,
piros babot, fehér babot,
mit Bors néni felfuttatott?
Babot futtat karóra,
karján van egy kar-óra,
azon méri hány perc alatt
fut a bab a karóra.
Piros bab,
fehér bab,
de legszebb a futóbab.

A hét meséje:

Az égigérő paszuly:

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy szegény asszony, annak egy fia, meg egy tehénkéje. Egyszer egy napon úgy kifogyott az éléskamrájuk, hogy nem akadt egyetlen betevő falatkájuk sem.

Mondja az anya a fiának:

- Eredj, és hajtsd el a tehénkét a vásárra! Arra vigyázz csak: jó árat kérj érte, nehogy kárunk legyen benne!
El is hajtotta a fiú a tehénkét, el is adta egy öregembernek egy szem paszulyért, no meg egy szép faragott furulyáért. Ahogy a vásárt megkötötték, azt mondja az öregember:
- Mindkettőre vigyázz ám, mert mind a kettő többet ér, mint amennyit mutat!
Hát amint megy haza a legény nagy vígan, beléfúj a furulyába. Nosza, táncra is kerekedik jókedvében, aki csak hallja.
A fiú azt gondolja:
“Vidám szerszám ez, s talán a paszuly még ennél is többet ér.”
Hazaér a fiú, mutatja az anyjának, miket is kapott a tehénkéért. Hej, a szegény asszony keserves sírásra fakadt. Hiába mondta a fiú, mit hallott az öregembertől, az anyja csak tovább sírdogált. Elültette erre a fiú az egy szem paszulyt, hogy lássák, mi lesz belőle.
Hát az, alig került a földbe, nyomban növekedni kezdett, s nőttön nőtt, egészen az égig.
Mondja a fiú az anyjának:
- No látja, édesanyám, mennyit ér a paszuly. Megyek is, felmászom a legtetejére.
Hiába is kérlelte az anyja, hogy maradjon, ő bizony elindult. Addig ment, mendegélt fölfelé a furulyájával, amíg el nem érte az égboltot. Ahogy felért, talált rajta egy kis nyílást. Azt gondolta akkor:
„A paszuly tetejét elértem már, most azt szeretném tudni, mi van odabent.”
Amint összeszedi a bátorságát, és belép, nem messze onnan kis házikót lát. Gondolja magában:
„Most már úgyis este van. Szállást kérek, s reggel hazatérek.”
Ahogy betér a házba, talál egy asszonyt, aki így fogadja:
-   Hol jársz itt, te legény, ahol az én gazdám, a hétfejű sárkány lakik? Ha meglát téged azon nyomban felfal!
Megszeppent a fiú, s könyörgött az asszonynak: bújtassa el, mert ő bizony nem kíván a sárkány szeme elé kerülni.
Elbújtatta hát az asszony a dagasztóteknő alá, és közben elmondta, ki ő és miféle. Azt, hogy ez a ház valamikor az övé volt, ám egy napon rátört a sárkány, elfoglalta a házat, őt magát pedig szolgálójává tette.
Alig bújt el a fiú, alig ért az asszony a panasza végére, üti az óra a tizenkettőt. Abban a minutumban nagy dörömbölés, zúgás támad. Jön haza a hétfejű sárkány, hóna alatt egy fekete tyúkkal. A tyúkot a földre teszi, s azt mondja:
- Tojj egyet!
A tyúk rögtön tojt egy aranytojást, majd mindig újat, valahányszor újra rákiáltott. Hanem a sárkány közben nagyon megéhezett. Azt mondta hát:
- Vacsorát ide, asszony!
Ad az asszony vacsorát, ám alig kezd enni a sárkány, azt kérdi:
- Miféle idegen szag van ebben a házban?
Az asszony így felelt neki:
- Csak nyugodjék, lelkem, vacsorázzon! Nincs itt semmiféle idegen.
Ám a sárkány hajthatatlan maradt:
- Dehogy nincs. Add elő rögtön, mert különben téged is széjjeltéplek!
Az asszony hiába csitította, nyugtatta a sárkányt, az addig járt-kelt, míg meg nem találta a fiút a dagasztóteknő alatt. Azon nyomban fel is akarta falni, de a fiúnak abban a nagy veszedelemben egyszeriben megjött a bátorsága, s azt mondta:
- Jó, jó, de ilyen vacsorához muzsika is dukál.
Azzal elővette a furulyáját, és muzsikálni kezdett. Nosza, nyomban táncra kerekedett a sárkány. Eleinte tetszett neki a nagy vigasság. Mondta is:
- Addig élhetsz, amíg engem is meg nem tanítasz muzsikálni. Utána egy percig sem.
Ez kellett csak a fiúnak. Fújta, fújta tovább a furulyát. Ahogy fújta, egyre inkább elfáradt a sárkány. Az ám, de hiába kiabálta a legénynek, hogy haja már abba, elege van a táncból, az bizony tovább fújta. Egészen addig, amíg a sárkány ki nem lehelte a lelkét. No, akkor abbahagyta. .
Hálálkodott az asszony, hogy megszabadította a sárkánytól, aztán azt mondta még neki:
- Ha vissza akarsz térni a földre, vidd magaddal ezt a fekete tyúkot, de a paszulyt vágd ám ki, nehogy más ide tudjon jönni!
Fogta a fiú a furulyát, a tyúkot, s gyorsan leereszkedett a szál paszulyon. Ahogy leért, vette a szekercéjét, s kivágta vele a szál paszulyt. Akkor bement az anyjához, aki nagyon búsult miatta, hogy hova lett.
- Ne búsuljon, anyám, lesz ezután mit együnk, lesz pénzünk is elég!
Azzal letette a földre a fekete tyúkot, megsimogatta, és azt mondta:
- Tojj egyet, tyúkocskám!
Hát a kis tyúk rögtön tojt egy aranytojást, aztán megint egyet, megint egyet, valahányszor a fiú megsimogatta. Csináltak is szép házat a sok aranytojás árából. Vettek sok szép jószágot, de még egy kis rétet is, ahol a fiú naphosszat kaszálgatott és muzsikálgatott.

Csíráztatáa, hajtatás:

Ültetés

Kísérletek:

+1 ötlet: Muffin és marcipán:

Jelről jelre 13. - Cseresznye

Cseresznye az üdeség és vidámság jelképe

 

Zelk Zoltán: Megérett a cseresznye

Megérett a cseresznye
piroslik az ágon.
Ezer piros csengettyű
csilingel a fákon.


Megérett a cseresznye
szedik a kosárba.
Holnap reggel szekérrel
viszik a vásárba.


Jaj,de piros,jaj de szép,
az íze de édes!
Sül is már a tepsiben
a cseresznyerétes!

 

Kányádi Sándor: Két szem cseresznye

Történt egyszer, éppen a tavaszi-nyári napforduló reggelén, hogy a felek, mármint a harmatos szemmel elköszönő tavasz s a széles mosollyal megérkező nyár, összeszólalkoztak. S ha még idejében közbe nem lép egy kisfiú meg egy kislány, talán össze is verekednek.
Pedig az elején igazán szívélyesek, mondhatnám testvérien kedvesek voltak egymáshoz. Az öreg tavasz kézen fogta az újdonsült nyarat, végigvezette erdőn-mezőn, hegyeken, völgyeken, dombokon, lankákon s a véget nem érő kalászringató síkságokon. Egyszóval annak rendje és módja szerint számba adott az előd az utódnak mindent, amit csak számba adhat a tavasz a nyárnak. Még tanácsokkal is ellátta a bölcs tavasz az ifjút, hogy hová kellene egy kicsit több eső vagy éppenséggel több napfény. Ahová már nem tellett az ő megfogyatkozott erejéből.
Hallgatta a nyár a tavaszt nagy figyelemmel, bólintott is olykor-olykor nyomatékul, miközben a szeme sarkából már az önálló gazda tekintetével vetett egy-egy pillantást az érőfélben lévő árpa- s a már-már sárgába hajló búzatáblákra.
— Aztán a gyümölcsösöket külön figyelmedbe ajánlom — mondta a tavasz, amint az ő utolsó harmatában ösvényt verve, a kertek felé közeledtek.
— Hogyne, hogyne, hát persze! — bólogatott a nyár szórakozottan, s közben az útjukba hajló kalászokat simogatta, húzogatta, hadd tömöttődjenek.
Oldalt kapta erre a fejét a tavasz. Látta, hogy a nyár már csak tiszteletből hallgatja az ő mondókáját, tanácsait. Sértődötten elhallgatott.
A nyár viszont észre sem vette a tavasz sértődöttségét, s továbbra is szorgalmasan bólogatott, mintha még beszélne az öreg. Bólogatott, és simogatta a kalászokat.
Ettől végképpen megbántódott a tavasz. Érezte, hogy a szíve is egyből megöregedett.
— Fiatalság, hálátlanság — mormogta már csak inkább magának.
A nyár persze erre is bólintott.
Sóhajtott egy nagyot a tavasz.
— Úgy bizony! — füttyentette el magát a kölyök nyár, mert éppen egy szarka repült el nagy csörögve a fejük fölött.
— Hát akkor szusszanjunk egyet, mielőtt elmennék — mondta a tavasz, amint beértek az első gyümölcsöskertbe, s azzal le is zöttyent az árpára érő körtefa alá. A nyár is vidáman mellékuporodott, de a szeme fönn, az ágak hegyén járt.
— Rázintsd már meg azt az alsó ágat — enyhült meg bölcsen a tavasz –, hadd lássuk, megérett-e már. — Látom, a nyálad is kicsordult, annyira kívánod.
Nem kellett kétszer mondani a nyárnak, fönn termett az ágak közt, rázta a fát, hogy csak úgy potyogott a körte.
— Elég, elég. Nem kell mindent egyszerre fölfalni! — fenyegette meg a földre huppanó fürge nyarat, aki hamar telekapkodta a kalapját körtével, s illedelmesen odakínálta az öregnek.
Az öreg tavasz ettől enyhült valamelyest. Kiválasztott egy érettebb formát, és elkezdte majszolni. A nyár pedig térde közé kapta a kalapot, és rágcsálni kezdett jó étvággyal.
— Hű, de finom, hű, de jó! — ujjongott a nyár.
— Hát igen, már ehető — mondta a tavasz, de megint csak elszomorodott attól, hogy a nyár milyen mohón zabálja az aranysárga körtét. Tulajdonképpen az ő körtéjét, s még csak le sem rágja tisztességesen a csutkáról, máris újba harap. ,,Mindenemet el fogja pusztítani ezzel a féktelen étvágyával, mindenemet, amiért annyit dolgoztam, kínlódtam — gondolta nagy búsan, és elnézett a szemközti cseresznyefa megfosztott ágai között. — No de ezt nem hagyom ennek a nagybélűnek" — villant fel a tekintete, amint meglátta az utolsó két szem cseresznyét a fán.
— Nini, cseresznye — dobta el a körtét kalapostól a nyár, s már rugaszkodott is a fára. De az öreg még idejében elkapta nyár úrfi nadrágját.
— Nem oda, Buda, a cseresznye még engem illet!
— Abbizony már az enyém! — nyelvelt vissza nyár úrfi.
— Majd mindjárt megmutatom, hogy mi a tied, szemtelenje! A fenekeden mutatom meg! — markolta meg most két kézzel a ficánkoló nyár nadrágját.
— Eresszen el, eresszen el, enyém a cseresznye! Én vagyok már itt a gazda, enyém a cseresznye, enyém, ha itt hagyta!
— Még nem mentem el. A cseresznyét nem hagyom.
— Mért ne hagyná? Evett már kend éppen elég cseresznyét. Mind kend ette meg.
— Ezt is megeszem, mert szemtelen vagy.
— Nem vagyok szemtelen.
— Az vagy, ha mondom.
És amíg így vitatkoztak, s már-már majdnem hajba kaptak, jött egy kisfiú meg egy kislány. A vakáció első napja lévén, boldogan fürödtek a harmatban. Az ő szemük is mind az ágak hegyén járt.
A kislány is meglátta a páros cseresznyét. Erre a fiú már fönn is volt a fán. Leszakította, és mint egy szép fülbevalót, a kislány fülére akasztotta. És azzal vidáman továbbugrándoztak.
Erre az öreg tavasz is elengedte nyár úrfi nadrágja trottyát. Az úrfi meg röstelkedve megkövette az öreg tavaszt. Jót nevettek azon, hogy mindketten hoppon maradtak.
— Hát akkor az esztendő ilyenkori viszontlátásra, fiam — mondta a tavasz, és megsimogatta a nyarat. Fölült a lombok között rejtőző kakukk hangjára, s elszállt.
— Viszontlátásra, viszontlátásra, köszönöm a tanácsait! — kiáltott utána a nyár meghatódva.
Szétnézett a kertben, arcát a tavasz utolsó, már fölszáradni készülő harmatában jól megmosta. Aztán fütyörészve nekivágott a határnak.
Igyekeznie kellett, nemsokára nyakában az aratás.
Cseresznyés sajttorta
A sütőt melegítsük elő 180 fokra. Egy tortaformát vajazzunk ki.

A kekszet morzsoljuk össze, vagy tegyük egy zacskóba, és egy sodrófával törjük kisebb-nagyobb darabokra. Keverjük össze az olvasztott vajjal, majd rakjuk bele a tortaformába. Egyenletesen osszuk el, és egy kanál segítségével nyomkodjuk le. Süssük 10 percig. A sütőt ne kapcsoljuk ki, inkább emeljük fel 200 fokra.

A cseresznyét és a cukrot melegítsük fel egy serpenyőbe, majd adjunk hozzá fél narancs levét, valamint a fahéjat. A vaníliarúdból kaparjuk ki a magokat. A rúd egyik felét tegyük a rumba, melegítsük fel (kb. 5 perc). Ha kész, akkor tegyük félre.

A porcukrot keverjük össze a kukoricaliszttel és a krémsajttal. Adjuk hozzá a felvert tojásokat, a tejszínt, a vaníliás rumot, és a narancslevet.

A cseresznyés keverék felével és az apróra vágott csokoládéval keverjük össze, majd tegyük a kihűlt kekszes alaphoz. Süssük 40-45 percig, amíg szép aranybarna lesz a teteje.

Tálalás előtt készítsük el a csokoládéöntetet, amihez első lépésként melegítsük fel a tejszínt. Ha már elkezd forrni, akkor adjuk hozzá a jó minőségű, apróra vágott csokoládét, és egy habverővel keverjük simára.

A tortát díszítsük a megmaradt cseresznyével, és öntsük le a meleg tejszínes csokival.

Kép forrása: http://www.mitfozzunkma.hu/
Kép forrása: varazspor.blogspot.com
Kép forrása: Les Coups de coeur de Stef
+ ötlet: Cseresznyevirág
Kép forrása: www.meetthedubiens.com
Kép forrása: dollarstorecrafts.com
Kép forrása: craftsbyamanda.com

Jelről jelre 7. - Eper

Eper a bölcsesség és igazságosság jelképe

Fyni Petra: Eperinga

Jár a tavasz jár,

Réten átsétál.

Lábainál eperinga,

Leng a piros törpehinta,

Forog, mint az óra,

Rugója egy bolha.

Kép forrása: craftsbyamanda.com

A jóságos tündér és a tizenkét hónap

(Szlovén népmese)

Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy gonosz mostoha, aki édeslányát jobban szerette, mint a szeme világát, de mostohalányát, Maricát, teljes szívéből, teljes lelkéből gyűlölte. A kislány nem állhatott meg előtte. Ha szerét ejthette, kínozta, gyötörte, szeretett volna tőle mielőbb megszabadulni. Egy napon mind a két lányt elküldte a folyóra, hogy gyapjút mossanak. Az édeslányának fehér gyapjút adott, a mostohának pedig feketét lökött oda, és ezt parancsolta neki:

- Hogyha ezt a fekete gyapjút hófehérre nem mosod, haza ne gyere, mert elkergetlek a háztól!

A kis mostoha azonnal tudta, hogy ezt a kívánságot nem teljesítheti, de azért hóna alá vette a gyapjút, és zokogva elindult féltestvére után. Amidőn megérkeztek a folyóhoz, mosni kezdtek mind a ketten. Amint szorgalmasan mostak, váratlanul odalépett hozzájuk egy csodálatosan szép leányka, talpig fehérbe öltözve, és így köszönt a lányokra:

- Jó napot, leánykák! Segítenék nektek, ha megengednétek!

A mostoha lánya nevetve felelt:

- Nekem nem kell a segítséged, mert az én gyapjúm máris hófehér, de itt az én mostohahúgom, nem boldogul a fekete gyapjúval.

Ekkor a szép leányka odalépett Maricához, és azt mondta:

- Add ide a gyapjút! Megpróbálom, hátha nekem sikerül fehérre mosnom!

Mind a ketten elkezdték újra mosni, és a gyapjú fehéredett, egyre fehéredett, egyszerre csak olyan fehér lett, mint a hó.

Amikor készen lettek vele, a szép fehér ruhás lányka eltűnt a szemük elől. A mostoha nagyon elcsodálkozott, amikor megpillantotta a hófehér gyapjút, és szörnyű nagy haragra gyulladt, hogy nem sikerült mostohalányát elkergetnie a háztól. Nem sok idő múlva beköszöntött a hideg tél, és hamarosan leesett az első hó. Ekkor a mostoha ezt parancsolta Maricának:

- Vedd a kosarat, lódulj az erdőbe, és szedjél ott érett epret! Nemsokára itt az újesztendő, és akkorra kell csemegének. De hogyha nem találsz, jobban teszed, ha mindjárt ott maradsz az erdőben.

A szerencsétlen leányka kérve kérte, sírva könyörögte:

- Már hogy találhatnék én ebben a farkasordító hidegben érett epret az erdőn?

De hiábavaló volt minden kérés, siránkozás, mit volt mit tenni, el kellett indulnia. Amidőn beért az erdőbe, tizenkét ifjú legénnyel találkozott. Barátságosan köszöntötte őket. Azok nyájasan fogadták, faggatni kezdték, hogy miért sír, miért megy ilyen nagy zimankóban az erdőre. Marica mindent szép rendre elmondott a tizenkét ifjúnak, semmit sem hallgatott el.

- Mi segítünk rajtad - mondották a legények -, ha igaz szívedre megmondod, hogy melyik hónapot szereted a legjobban.

Marica gondolkodás nélkül válaszolta:

- Mindegyik hónapot szeretem, de a márciust szeretem a legjobban, mert az hozza meg a kikeletet és a szép reményeket.

A legények igen meg voltak elégedve a felelettel, és mosolyogva mondották:

- Eridj a domb mögötti szakadékba, s találsz ott annyi epret, amennyi csak kell.

Így azután Marica újesztendőre gyönyörű szép epret vitt haza, púpozott kosárral, és szépen elmondta mostohájának, hogy hogyan jutott a finom csemegéhez.

Néhány nap múlva aztán, amikor kissé megenyhült az idő, az asszony az édes lányát is elküldte eperért az erdőbe. Abban reménykedett, hogy találkozik a legényekkel, és ő is olyan szerencsés lesz, mint a mostohalány. Az édes csinosan felöltözött, vette a kosarat, és vidáman ment az erdőbe. Ő is találkozott a tizenkét ifjú legénnyel, és emelt hangon szólt rájuk:

- Mutassátok meg nekem is, hol lehet azt a szép epret találni, amelyből az én testvérem hozott haza!

A legények így szóltak:

- Megmutatjuk, hogyha megmondod, hogy melyik hónapot szereted a legjobban a tizenkettő közül. De feltétlenül az igazat kell mondanod!

A lány gondolkodás nélkül, gőgös arccal, dühödten, ellentmondást nem tűrő hangon rávágta:

- Miért is szeretném valamelyiket? Egyiket se szeretem, de a márciusra haragszom a legjobban.

Erre az erdő zúgni kezdett, iszonyú hóförgeteg zúdult a hegyekre, s a lány félig agyonfagyva, meggémberedve érkezett haza az anyjához. Az a tizenkét ifjú legény volt a tizenkét hónap.

Telt, múlt az idő, s a mostohalány jóságának, szépségének híre messze földet bejárt. Egy szép napon derék ifjú jelentkezett a mostohánál, és tudtára adta, hogy ekkor és ekkor barátjával eljön háztűznézőbe, és megkéri Marica kezét. Amikor elérkezett a várva várt este, a mostoha kikergette Maricát, hogy menjen a ház mögötti színbe aludni. Finom vacsorát készített, s édeslányát ékesen, cifrán felöltöztette. Amikor a leánykérő legények megérkeztek, a mostoha szívesen fogadta őket. Bevezette mindkettőt a házba, és azt mondta:

- Itt van az én kedves mostohalányom!

Véletlenül meghallotta ezt a kakas, és tele torokból elkezdte kukorítani:

- Kikeriki, kikeriki - szép Marica ideki, ideki!

A leánykérők azonnal megértették a kakas szavát, s megparancsolták a mostohának, hogy vezesse elő az igazit, akit ők keresnek. Amikor megpillantották, nem győztek betelni a gyönyörűségével, kedvességével, és még aznap este elvitték magukkal. A mostoha meg a lánya leforrázva otthon maradtak. Marica meg boldogan élt férjével. Még ma is élnek, ha meg nem haltak.

Kókuszos eperturmix

Hozzávalók:

  • 15 szem nagyobb eper
  • 3-4 dl tej
  • kókuszreszelék (ízlés szerint)
  • fél rúd vanília kikapart belseje / vanília-aroma
  • 2 teáskanál méz vagy édesítő
  • tejszín

Elkészítés:

Az epret megmossuk, apróra vágjuk, majd egy edénybe rakjuk. Annyi tejet öntünk rá, amennyi elfedi. Egyenként hozzáadjuk a többi hozzávalót, majd turmixoljuk.

Kókuszos epertorta sütés nélkül

Hozzávalók:

  • 10 dkg mandulaforgács
  • 20 dkg fehér csokoládé
  • 10 dkg kukoricapehely (corn flakes)
  • 2,5 dl tejszín
  • 8 dkg porcukor
  • 2 evőkanál kókuszreszelék
  • 1 marék kókuszforgács a szóráshoz
  • 50 dkg eper

Elkészítés:

A mandulaforgácsot serpenyőben, zsiradék nélkül megpirítjuk, majd tányérra borítjuk. A csokit összetördeljük, vízfürdő fölött megolvasztjuk. Belekeverjük a mandulát és a kukoricapelyhet, és egy kb. 26 cm átmérőjű kapcsos tortaformába nyomkodjuk. A forma oldalára is nyomkodunk belőle kb. 1 cm magasan. A hűtőbe tesszük, hogy megdermedjen. 

A tejszínt kemény habbá verjük, beleszitáljuk a porcukrot, majd a kókuszreszeléket is beleforgatjuk. A tortaformába simítjuk az alapra. 

Az epret megmossuk, megtisztítjuk, kettévágjuk, és a habra rakosgatjuk. Megszórjuk a kókuszforgáccsal, és mentalevelekkel díszítjük.

Receptek forrása: http://www.mindmegette.hu/

Kép forrása: craftsbyamanda.com

Kép forrása: www.pinterest.com

Kép forrása: momstown.ca

Jelről, jelre 2. - Csiga

Csiga, az óvatosság, ész és megfontoltság jelképe

Csigabiga gyere ki,

Szebb a világ ideki,

Bújj ki kapud aljába,

Ló búsuljon magában,

Ha a lábad táncra áll,

Kilenc tücsök muzsikál,

Járod akár száz napig,

Míg bocskorod elkopik.

A csigacsalád meséje

Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy csigacsalád. Heten voltak: csigamama, csigapapa és öt csigacsemete. Mindegyiküknek volt saját háza és uzsonnás táskája.

Csigamama minden reggel letépett egy friss salátalevelet, azt hétfelé osztotta, és a táskákba csomagolta. Csigapapa kiadta a jelszót:

– Megvan már az eleség, indulhatunk feleség! – és elindultak libasorban sétálni.

Elöl ment csigamama, mögötte bámészkodott öt csigacsemetéje, hátul vigyázott rájuk csigapapa.

Minden nap megmászták a Virágos-dombot. Fölfelé lassan kapaszkodtak, lefelé gyorsan csúsztak.

A domb aljában kicsomagolták az eleséget, és eszegetni kezdtek.

Arra ment egy éhes tücsök. Nagyot kordult a gyomra:

– Mennyi finom saláta, megenném egy falásra!

A legkisebb csiga megsajnálta az éhes tücsköt. Adott neki egy falat salátát.

Tovább eszegettek.

Arra repült egy csavargó madárka. Vágyakozva pillantott a salátára:

– Mindjárt vígabb lennék, ha egy kicsit ennék!

A legkisebb csiga megsajnálta a csavargó madárkát. Adott neki is egy falatot.

Megint tovább eszegettek.

Arra futott egy vézna nyúl. Úgy lihegett, mint egy fújtató:

– Reggel óta szaladok, adjatok egy falatot!

A legkisebb csiga a vézna nyulat is megsajnálta. Nekiadta az utolsó falatját.

Mikor befejezték az eszegetést, összecsomagoltak, és hazaindultak:

A Virágos-domb tetején szembejött velük a forgószél. Úgy zúgott-búgott, mint egy búgócsiga. A csigacsemeték mindjárt elfelejtették a fáradtságot, és csúfolódni kezdtek:

– Búgócsiga! Búgócsiga!

– Elhallgassatok! – röstelkedtek a csigaszülők. – Ne csúfolódjatok! Kérjetek szépen bocsánatot!

Ám a nagy zúgás-búgásban a csigacsemeték nem hallották meg a csöndes szülői szót.

– Búgócsiga! Búgócsiga! Brrrr! Brrrr!

Megelégelte a csúfolódást a forgószél:

– Majd adok én nektek búgócsigát! Egyszer voltam nálatok, elviszem a házatok! – azzal fogta, és felragadta mind a hét csigaházat. Megforgatta, megpörgette, mint a porszemeket.

– Egyszer voltam nálatok, forgatom a házatok! – Úgy játszott velük, mintha labdázna.

Mikor kijátszotta magát, visszapottyantotta a házakat a csigák hátára, és hahotázva elnyargalt:

– Ugye jó tréfa volt?!

– Mi az a tréfa?... – szepegte a legkisebb csiga.

Fáradtan érkezett haza a csigacsalád. Hang nélkül rakták le az üres uzsonnás táskákat.

– Holnap bocsánatot kell kérnetek a forgószéltől! – jelentette ki csigapapa.

– És minden rendbe jön! – tette hozzá csigamama.

– Igen mama, igen papa! Jóéjszakát mama, jóéjszakát papa! – válaszoltak kórusban a csemeték, és bevonultak a házaikba.

– Aludj te is, kicsim! – simogatták meg a csigaszülők a legkisebbet, aki még mindig ébren téblábolt. Azután házukba vonultak a szülők is. Az ajtót belülről jól bezárták.

Bezárkózott csigamama, elaludt csigapapa, bebújtak a testvérek... Csak a legkisebb csiga motoszkált a háza körül:

– Itt volt... Itt van!... Nem, ez nem az... Ez az!... Nem, ez sem az... Hol van hát?!... Hol az ajtóm?! Nincs meg az ajtóm!! Segítség! Elveszett az ajtóm!

Próbálta elölről, próbálta hátulról, próbálta jobbról, próbálta balról, de hiába.

– Nem tudok bemenni a házamba! Segítség!!

Abban a pillanatban megzörrent mellette a fű: ott állt az éhes tücsök. Megreccsent fölötte az ág: ott ült a csavargó madárka. Megdobbant előtte a föld: ott magasodott a vézna nyúl.

– Mit segítsünk, legkisebb csiga?

– Keressétek meg az ajtómat!

– Az ajtódat? De hiszen ott van!... – kezdte a nyúl.

– A házadnak a... – folytatta a madárka.

– Tetején! – fejezte be a tücsök.

– Ó, jaj! – jajgatott a legkisebb csiga. – A forgószél! Fordítva adta vissza a házamat!

– Ne búsulj, legkisebb csiga, segítünk mi a bajodon! – s a tücsök, a madárka meg a nyúl addig hórukkoltak, míg a házat visszafordították a talpára.

– Tessék, legkisebb csiga: az ajtó!

– Fáradj be rajta!

– Nyugodalmas jóéjszakát!

– Köszönöm barátaim! – ásította kimerülten a legkisebb csiga. – Jóéjszakát világ! – és úgy aludt reggelig, mint a bunda.

Reggel napsütésre ébredtek. A forgószél újra vidáman táncolt a réten.

– Nem vagy búgócsiga! Nem vagy búgócsiga! – kiabálták neki kórusban a csigacsemeték. A forgószél örömében úgy elnyargalt, hogy aznap elő sem került többet.

Csigamama friss salátalevelet tépett, hétfelé osztotta, az uzsonnatáskákba csomagolta, aztán tépett még egy levelet, háromfelé tépte, s adott a tücsöknek, a madárkának meg a nyúlnak is. Csigapapa rázendített:

– Megvan már az eleség, indulhatunk, feleség! – és elindultak a Virágos-domb felé.

Elöl ment csigamama, mögötte bámészkodott az öt csigacsemete, hátul vigyázott csigapapa. Mellettük mászott a mindig éhes tücsök, fölöttük repült a csavargó madárka, előttük nyargalt a vézna nyúl. Aki nem hiszi, keresse meg őket a réten!

Kókuszos csiga recept

Hozzávalók:

  • 40 dkg liszt
  • 25 dkg margarin
  • csipet só
  • 2 dkg élesztő
  • 4 tojás
  • 5 csomag vaníliás cukor
  • 1 dl tej
  • 20 dkg kókuszreszelék
  • 30 dkg kristálycukor
  • 2 evőkanál víz
  • (lehet dióval és cukrozott kakaóval is készíteni)

Elkészítés:

A lisztet, a sót, 2 csomag vaníliás cukrot és a margarint elmorzsolom. Hozzáadom az elkevert tojássárgáját és a tejben felfuttatott élesztőt, és könnyű tésztát gyúrok belőle. Ha kemény, kis tejet adok hozzá. Fél órát pihentetem.

Közben a 4 tojásfehérjét 2 kanál vízzel és a cukorral gőz felet kemény habbá verem, ha kész a hab, a kókuszt és a vaníliás cukrot hozzáadom, összekeverem.

A tésztát ketté vágom és téglalap alakúra nyújtom, megkenem a kókuszos habbal, két szélét behajtom, és 4-5-öt tekerek rajta, majd levágom a tésztát. A hengert feldarabolom, a csigákat sütőpapírral bélelt tepsire teszem. (A maradék tésztával ugyanígy dolgozom.)

200 fokos előmelegített sütőben szép aranybarnára sütöm.

Kókuszos tekercs

Hozzávalók: 30 dkg háztartási keksz, 20 dkg porcukor, 2 evőkanál kakaópor, 2-3 dl feketekávé, ½-1 dl rum, 15-20 dkg vaj, 15-20 dkg porcukor, 15-20 dkg kókuszreszelék.

Elkészítése:

Vegyünk fél kiló háztartási kekszet, daráljuk meg! De vehetünk daráltan is. Keverjük össze 2 evőkanál kakaóporral, 20 dekagramm porcukorral, 2-3 deci feketekávéval, 1/2-1 deci rummal. Az egészet gyúrjuk jól össze.
Mindeközben 15-20 deka puha vajat keverjünk össze ugyanannyi porcukorral fehéredésig majd és ugyanannyi kókuszreszelékkel dolgozzuk jól össze. (szép hófehér legyen) Ezek után nyújtsuk el a kakaós tésztát (kb 50cm x 30 cm nagyságúra) egy darált keksszel jól meghintett zsírpapíron vagy sütőpapíron, kenjük meg a tésztát a cukros-kókuszos-vajas masszával, majd tekerjük fel. Szórjuk meg bőven kókuszreszelékkel. Tegyük hűtőben legalább egy órára. Felszeletelve tálaljuk!

Kép forrása: www.idecorsz.com

Kép forrása: www.quernuscrafts.co.uk

Kép forrása: www.redtedart.com

Kép forrása: ecofriend.org

Kép forrása: www.freekidscrafts.com

Kép forrása:kimberlylynn1020.blogspot.com

Kép forrása: www.rundesroom.com


Jelről, jelre 1: pipacs

Kép forrása: timcsigyogynoveny.blogspot.com

Pipacs, a boldogság és érzékenység jelképe

Cs. Nagy László: Pipacsmanó


Elterített, elkerített
pipacs erdő közepén,
élt egy manó, nem ismerte
senki, csupán Te meg én.
Reggel korán Pipacsmanó
pipacságyból kiugrott,
kis vödörbe összegyűjtött
minden pipacsharmatot.
Pipacslovát megitatta
s adott neki abrakot.

Zelk Zoltán: A pipacs és a búzavirág

Az eső elállt, az érett búzakalászok táncba kezdtek az újból előbúvó nap alatt, s dúdolva, zizegve hajladoztak a szélben. A pipacsnak meg egyenest olyan jókedve kerekedett, hogy így szólt a kék búzavirághoz:

- Gyere, játsszunk valamit!
- Jó – felelte a búzavirág -, énekeljünk mi is, versenyt a kalászokkal.
- Azt nem, a kalászoknak sokkal szebb hangjuk van. Csak zizegjenek magukban.
- Nagyszerű! – kiáltotta el magát a búzavirág. – Játsszunk bújócskát!
A pipacs boldogan beleegyezett, nem látta, hogy a búzavirág ravaszkásan mosolyog.
- Te leszel a hunyó – szólt a búzavirág -, én most elbújok, és keressél meg!

A pipacs erre lehunyta piros szirmait, majd tízet számolt, s elindult keresni a búzavirágot. De bizony hiába, mert az úgy elbújt a búzatáblában, hogy három nap, három éjjel se lehetett volna megtalálni. Végre is a pipacs megunta a keresgélést, és elkiáltotta magát:
- Bújj elő, nem játszom tovább!
Hát a búzavirág éppen előtte ugrott föl nevetve.
- Látod, itt voltam az orrod előtt, mégse találtál meg!
Erre mérges lett a pipacs, és így szólt:
- Nem bánom, játsszunk tovább. Most én bújok el.

Úgy csinált, mintha elindulna a búzatábla végére, de hirtelen lehajolt. Gondolta, úgy tesz, mint a búzavirág, ott marad a helyén, az meg hadd keresse őt a tábla végén. Alig tudott felállni a csodálkozástól, mikor kisvártatva megérintette a búzavirág, és rákiáltott:
- Megvagy!
Szégyellte most már magát, ezért újból megkérte a búzavirágot, hogy játsszanak még tovább.
- Még egyszer elbújok – mondta , most próbálj megtalálni!
Most már a búzatábla legvégén bújt el, de hiába, mert a búzavirág ott is rögtön megtalálta.
- Most már látom, ügyesebb vagy nálam – mondta, és szomorúan lehajtott szirmokkal indult visszafelé. Egy arra szálló fürj megsajnálta, és vigasztalni kezdte:
- Dehogyis ügyesebb, csak ravaszabb nálad! Azért ajánlotta, hogy bújócskát játsszatok, mert téged könnyű megtalálni. A te piros színed kivirít a búzából, míg ő úgy elbújhat, hogy senki se találja meg!
- Hogy én erre nem gondoltam! – kiáltotta mérgesen a pipacs, és három napig rá sem nézett a búzavirágra. Csak aratás után békültek ki, amikor ott feküdtek a lekaszált búza között, s egy kislány fölszedte és csokorba kötözte őket..

Tudod-e?

Ez a gyönyörű mezei virág még teának is isteni, teakeverékekhez alkalmazzák főként azért is, mert nagyon kellemes színt ad a teának. Ráadásul a pipacs remek gyógynövény is, forrázatát használhatjuk szemborogatásra, torokfertőtlenítésre és nyugtatóan hat az idegrendszerre. A szirmok begyűjtésénél arra kell figyelni, hogy ne törjenek meg, mert akkor befeketedik és foltos lesz.

Tea-készítés: ½ l vízzel leforrázunk 15 g pipacs szirmot és 20 perc állás után leszűrjük. Mézzel és citrom ízesítjük.

A virág szirmának főzete használható festékként, textil, gyapjú színezésére is.

 

 

Pipacsok

Kép forrása: juma-szieszta.blogspot.com


Andonika : Pipacsok a hold fényében

Nyár közepén, ha az este
Elpihen a réten
Varázslatos csoda készül
Sápadt hold fényében.

Tücsök mester hangol, halkan
Cirpen hegedűje,
Lágyan zengő szép fuvolán
Szól a fülemüle.

Pipacsok a hold fényében
Tündérlánnyá válnak,
Piros selyem szoknyácskában
Tündértáncot járnak.

Rét közepén ezüstfényben
Ízzik a vadrózsa,
Táncol, hajlong körülötte
A tündérek csokra.

A zenekar játszik egyre
Lengő rózsaágon,
Az est múlik és a hajnal
Nincsen mire várjon.

Így a holdfény elbúcsúzik,
Harmatkönnyet hullat,
S a tündérek estig újra
Pipacsokba bújnak.

Zelk Zoltá: Pipacs meg a búzavirág

Az eső elállt, az érett búzakalászok táncba kezdtek az újból előbúvó nap alatt, s dúdolva, zizegve hajladoztak a szélben. A pipacsnak meg egyenest olyan jókedve kerekedett, hogy így szólt a kék búzavirághoz:

- Gyere, játsszunk valamit!
- Jó – felelte a búzavirág -, énekeljünk mi is, versenyt a kalászokkal.
- Azt nem, a kalászoknak sokkal szebb hangjuk van. Csak zizegjenek magukban.
- Nagyszerű! – kiáltotta el magát a búzavirág. – Játsszunk bújócskát!
A pipacs boldogan beleegyezett, nem látta, hogy a búzavirág ravaszkásan mosolyog.
- Te leszel a hunyó – szólt a búzavirág -, én most elbújok, és keressél meg!

A pipacs erre lehunyta piros szirmait, majd tízet számolt, s elindult keresni a búzavirágot. De bizony hiába, mert az úgy elbújt a búzatáblában, hogy három nap, három éjjel se lehetett volna megtalálni. Végre is a pipacs megunta a keresgélést, és elkiáltotta magát:
- Bújj elő, nem játszom tovább!
Hát a búzavirág éppen előtte ugrott föl nevetve.
- Látod, itt voltam az orrod előtt, mégse találtál meg!
Erre mérges lett a pipacs, és így szólt:
- Nem bánom, játsszunk tovább. Most én bújok el.

Úgy csinált, mintha elindulna a búzatábla végére, de hirtelen lehajolt. Gondolta, úgy tesz, mint a búzavirág, ott marad a helyén, az meg hadd keresse őt a tábla végén. Alig tudott felállni a csodálkozástól, mikor kisvártatva megérintette a búzavirág, és rákiáltott:
- Megvagy!
Szégyellte most már magát, ezért újból megkérte a búzavirágot, hogy játsszanak még tovább.
- Még egyszer elbújok – mondta , most próbálj megtalálni!
Most már a búzatábla legvégén bújt el, de hiába, mert a búzavirág ott is rögtön megtalálta.
- Most már látom, ügyesebb vagy nálam – mondta, és szomorúan lehajtott szirmokkal indult visszafelé. Egy arra szálló fürj megsajnálta, és vigasztalni kezdte:
- Dehogyis ügyesebb, csak ravaszabb nálad! Azért ajánlotta, hogy bújócskát játsszatok, mert téged könnyű megtalálni. A te piros színed kivirít a búzából, míg ő úgy elbújhat, hogy senki se találja meg!
- Hogy én erre nem gondoltam! – kiáltotta mérgesen a pipacs, és három napig rá sem nézett a búzavirágra. Csak aratás után békültek ki, amikor ott feküdtek a lekaszált búza között, s egy kislány fölszedte és csokorba kötözte őket..

A pipacs, mint gyógynövény

A pipacs májustól júliusig virágzik, de kési kelés esetén előfordul, hogy októberben bontja messziről virító, piros virágait. A pipacs kinyílt virágának szirmait és magját májustól augusztusig gyűjtik (lehetőleg száraz időben) és vékony rétegben elterítve, árnyékos helyen szárítják. A virágából készült tea köhögéscsillapító és nyugtató hatású. Virágszirmaiból vörös ételfesték készül. Nemesített változatait, amelyek a vad fajnál nagyobb virágúak és különlegesebb színűek, a kertekbe ültetik.

A pipacs teája köhögéscsillapító és enyhe nyugtató hatású. Forrázata szemborogatásra és toroköblögetésre alkalmazható. Ugyanakkor idegcsillapító teaként sem utolsó (a migrénes fejfájásra kevert teák egyik fontos eleme.),  mellfájásnál, valamint köhögésnél, tüdőbajnál a teához mézet adva használják.

Tea-készítés: ½ l vízzel leforrázunk 15 g. pipacsot és 20 perc állás után szűrjük le. Mézzel és citrom levével ízesítjük.

KÖHÖGÉSCSILLLAPÍTÁSRA

Nemcsak tehát, hanem szirupot is készíthetsz pipacsból.

20 g pipacsszirmot 12 órán keresztül áztatunk 2,5 dl langyos vízben, majd kipréseljük, öntünk hozzá 100 g glicerint, 250 g cukrot, és szirupot főzünk belőle.
Felnőttek naponta legfeljebb 3 alkalommal fogyasszanak belőle egy-egy evőkanállal!

SZÁRAZ KÖHÖGÉS ESETÉN

Amikor ellenjavaltak a kodeintartalmú gyógyszerek, nagy segítségünkre lehet a pipacssziromból készített tea. Ehhez 1g (2 kávéskanálnyi) mennyiséget kell leforráznunk 2 dl forró vízzel, 15 percig állni hagyjuk, majd megisszuk. Naponta 2 adagot fogyasztunk. Gyerekeknek mézes keverék formájában adjuk, úgy, hogy fél evőkanálnyi főzetet 2 evőkanál mézzel keverünk össze.

A köhögő betegnél nemcsak a köhögést csillapítja, hanem meg is nyugtatja, ezzel is elősegíti a gyógyulást. Ugyanilyen jótékony hatású az asztma, heveny hörghurut vagy mandulagyulladás esetén.

ILLATOS SZIRMOKKAL KEVERVE

A pipacsszirmokat össze lehet keverni nagyon illatos, piros rózsaszirmokkal. Ezekből köhögéscsillapító növényi balzsamot készítünk, amelyben a rózsa gyulladás gátló és összehúzó hatása érvényesül.

MÁS GYÓGYNÖVÉNYEKKEL KÖPTETŐ HATÁSÚ

A pipacsszirom a papsajttal, a hársfa- és bodzavirággal, valamint az ökörfarkkóróval elkeverve köptető-nyugtató teakeverékké lép elő. Az 1:1 arányú keverékből 15 g-ot 5 dl vízzel leforrázunk és 10 percig lúgozódni hagyjuk. Ezután leszűrjük, sötét mézzel ízesítjük és 2 óránként egy-egy evőkanállal fogyasztunk belőle.

A HOMEOPÁTIA SEM NÉLKÜLÖZI

Légúti problémák, felső légúti gyulladásos betegségek gyógyítására, valamint káros mellékhatásoktól mentes nyugtatásra a homeopátiában is megtalálhat a pipacs. A D3 potenciájú készítményből naponta háromszor 8 cseppet kell bevenni.

TOROKFÁJÁSRA

A pipacs levéből készített gargalizálószert használhatjuk. Ehhez 2 evőkanálnyi felaprított levelet leforrázunk 5 dl vízzel, és 15 percig lúgozódni hagyjuk. Leszűrjük, és naponta 3-5 alkalommal öblögetünk vele, de óvatosan, nehogy lenyeljük, hiszen a szára és a levele (a mákfejhez hasonlóan) ópiumot tartalmaz!

Papírból:

Kép forrása: Mahiout Images Gallery

Kép forrása: couturecraft.blogspot.com

Kép forrása: beafunmum.com

Kép forrása: www.housingaforest.com

Filcből:

Kép forrása: www.pinterest.com

Kép forrása: www.patchofpuddles.co.uk

Kép forrása: www.pinterest.com

+1 ötlet: pipacs tündér

Kép forrása: www.scottishfairies.co.uk

Manó konyha: akác

Kép forrása: www.erdely.ma

Nemes Nagy Ágnes: NYÁRI RAJZ

Hogy mit láttam? Elmondhatom.
De legjobb, ha lerajzolom.
Megláthatod te is velem,
csak nézd, csak nézd a jobb kezem.

Ez itt a ház, ez itt a tó,
ez itt az út, felénk futó,
ez itt akác, ez itt levél,
ez itt a nap, ez itt a dél.
Ez borjú itt, lógó fülű,
hasát veri a nyári fű,
ez itt virág, ezer, ezer,
ez a sötét gyalogszeder,
ez itt a szél, a repülés,
az álmodás, az ébredés,
ez itt gyümölcs, ez itt madár,
ez itt az ég, ez itt a nyár.

Majd télen ezt előveszem,
ha hull a hó, nézegetem.
Nézegetem, ha hull a hó,
ez volt a ház, ez volt a tó.

A törkölypálinka, csabai és gyulai kolbász, Tokaji aszu, hízott liba termékek kalocsai paprika , Pick téliszalámi és szikvíz mellett

magyar hungarikum lett  az akácméz és az akácfa.

„A magyarság történetével ugyan a kocsányos tölgy van a legszorosabb kapcsolatban, érdekes dolog, hogy magyar fának mégis a szil-, a dió- és az akácfát nevezik. Kanadában a múlt században kivándorolt elődeink mindenképpen akác-, meg eperfát akartak ültetni, hogy hazai környezetet teremtsenek maguknak. Herman Ottó, az első magyar természetvédő is magyar fának nevezte. Igaz, hogy ez a szép jövevényfa, a magyar Alföldet új szépséggel, a virágzó erdővel tette gazdagabbá” - méltatja a Magyar erdők című könyvében Keresztesi Béla erdőmérnök, erdőesztéta. Május–júniusban az alföldi pusztaság akácerdőit fehér virágáradat borítja. Ahogy Ady Endre mondja: „Méhecskék dongnak, zsongnak a sugárszőtte levegőben; repülnek azután a bódító, édes illat után.” Aminek meg is van az eredménye, egy hektár akácerdő évi fahozamát még további – feleannyi – értékkel növelheti a mézhozama. 
Az akácvirág sűrű palacsintatésztában kisüthető, tea is készíthető belőle.
A gyógyászatban is használják. A frissen kinyílt virágokat szárítják. A kérgét kora tavasszal gyűjtik a fiatalabb ágakról. Hatóanyagai: a virág flavonoidfelhalmozó; kevés illóolajat is tartalmaz, a kéreg viszont mérgező fehérjéket (robin, fuzin). A virág teakeverékek ízjavítója, enyhe hashajtó, és gyomorsav-túltengésben is segít. A kéreg hasonló felhasználású, de fokozott óvatosságot igényel.

Az akácot az amerikai kontinensről 1620 körül hozta be Európába Jean Robin francia botanikus, Robinia pseudoacacia nevét is róla kapta. Magyarországon 1710-ben ültették először Erdődy gróf pozsonyi kertjében. Krámer János György, a mindentudó katonaorvos Tentamante című könyvében 1735-ben már ajánlja fásítási célokra. Erdőnek először a hédervári Viczay gróf birtokán telepítették, majd a katonai kincstár 1750-ben Komárom-Herkály erőd körül telepített 290 hektár akácerdőt. Mária Terézia erdővédelmi rendeletei is szorgalmazták a fatelepítést, de sajátos módon helytartótanácsa fűzfát akart a magyar Alföldre ültetni. A Banater Grenz-Walddirection még a delibláti (Temes vm.) homokpusztáit is szomorúfűzzel akarta beültetni 1818-ban. A fűz a homokos, száraz talajon nem él meg, s így történt, hogy a már sok helyütt sikerrel megeredt fásítások mintájára a vármegyék és birtokosok az akácot részesítették előnyben. Tessedik Sámuel szarvasi parókiájának kertjében Békés vármegye egyetlen akácfája árválkodott még 1768-ban, de a tiszteletes úr félévszázados tevékenysége után a szarvasi határban már egész akácerdőkre tekinthetett. A Városliget, az egykori Ökördűlő fásítását 1785-ben akác- és eperfákkal kezdték (no persze, mert a munkálatokat Stolc János selyemtenyésztési felügyelőre bízták). Az akácerdők telepítése egyre nagyobb méreteket öltött, hiszen gyorsan fejlődő jó anyagú fa, 1964-ben a magyar erdőknek már kb. 16%-át tette ki. A természetes erdeinktől való megkülönböztetés okából a nyárasokkal együtt „kultúr erdők”-nek nevezik.
Az akác valóságos megváltást jelentett a török utáni puszta magyar tájra. A futóhomok megkötését, az alföldi kerek erdők hűsét, a tanyavilág állandó kísérőjét, temetőink árnyát és fejfáit az akácinváziónak köszönhetjük.

Forrás: http://terebess.hu/

Receptek:

Gyerekkorom kedvenc csemegéje volt a fehér akác virága. Iskolába menvén  amíg csak virágzott mindig azt ettem. Egyszerűen leszakítva a fáról, kihúztam a virág bibéjét és jóízűen elmajszoltam az édeskés ízű apróságot. Aztán felnőttem és elfelejkeztem róla, hiszen "városi emberré" váltam.

Aztán Nagykovácsiban újra "rátaláltam" és rájöttem, hogy még mindig szeretem, mert finom. Megkóstolták az ovis gyerkőceim is és azóta "hagyománnyá" vált az "akácevő túra". Évről évre alig várják, hogy kinyíljon a virág és mi elinduljunk kóstolóra és szüretre. Persze nemcsak a fáról, frissen lehet a virágokat megenni, ezért idemásolok néhány receptet, hátha Ti is kedvet kaptok hozzá.

Akáctej

  • 1 liter akácvirág (a szárról lecsipkedve, ha szükséges, előtte tisztítsuk is meg a virágokat)
  • 1 liter tej
  • 3 ek akácméz vagy nyírfacukor

A hozzávalókat összeturmixoljuk, majd 5 percig állni hagyjuk és átszűrjük.

Hűtőben tároljuk. (fogyasztás előtt felrázandó)

Akácvirágos cukor:

  • 5 dl kristálycukor
  • 5 dl akácvirág

Az akácvirág mennyiségét jelen esetben úgy mértem ki, hogy alaposan belenyomkodtam a mérőedénybe, vagyis elég sok virág került a cukorba. A virágokat  késes robotgéppel összedolgoztam a cukorral.

Egy rácsot letakartam sütőpapírral, majd a cukrot szétterítettem a papíron. Innen két út van: napon szárítani, tüllel letakarva, vagy langyos (30-40°C) sütőben. Ha a cukor kiszáradt, üvegekbe lehet tölteni.

Én porcukorként, sütire szitálva is szeretném majd felhasználni, így egy adagot kávédarálóval porrá is őröltem belőle.

Akácvirág szirup:

  • 2 dl nádcukor
  • 4 dl akácvirág
  • 2 dl akácméz

A cukorból másfél deci vízzel szirupot főzünk, majd ha kihűlt, a  száráról lecsipkedett akácvirágokkal és a mézzel összeforgatjuk.

Hűvös helyen 4-5 napig állni hagyjuk, időnként összerázzuk, majd leszűrjük.

Fehér csokis ricottás akácvirágos parfé:

  • 5 dkg fehér csokoládé
  • 5 dkg mascarpone
  • 2 dl tejszín
  • 10 dkg ricotta
  • 5 nagy fürt akácvirág (1 dkg virág)
  • 2,5 dkg cukor
  • 2 tojásfehérje
  • akácméz a tálaláshoz

Az apróra tördelt fehér csokoládét vízgőz felett megolvasztjuk a mascarponeval, simára keverjük, majd kissé kihűtjük.

A langyos csokoládéhoz adjuk a megtisztított, fürtökről letépkedett virágokat, majd botmixerrel addig mixeljük a masszát, amíg a virágokat teljesen simára pürésítjük.

A tojások fehérjét kemény habbá verjük a cukorral, a ricottát villával alaposan átkeverjük (ha krémes puha ricottát használunk, ennyi elég, ha a szemcsésebb, szárazabb változatot sikerült csak beszerezni, akkor 1 evőkanálnyi tejszínt adjunk hozzá és botmixerrel dolgozzuk át). A tejszínt kemény habbá verjük, majd lazán összeforgatjuk a ricottával és a csokoládés keverékkel. Végül a tojáshabot is óvatosan beleforgatjuk a masszába.

Kis méretű szögletes kenyérformába simítjuk a masszát, melyet előtte folpack fóliával kibélelünk, illetve ha szilikon formát használunk, a bélelés sem szükséges. Folpackkal lezárjuk a forma tetehét, majd mélyhűtőben kifagysztjuk, legalább 6 órán át.

Tálalás előtt 20-30 perccel áttesszük a hűtőbe vagy pár percig szobahőmérsékleten hagyjuk állni, majd tálra borítjuk és szeleteljük. Megcsorgathatjuk akácmézzel és megszórhatjuk pirított szeletelt mandulával is.

Forrás: http://flat-cat.hu/

Akácszörp és frissítő:

Hozzávalók:

2 l víz

3-4 marék akácvirág (vagy amennyi belefér a kancsóba)

2 citrom, vagy 100%-os citromlé (én a Lidl-ben szoktam venni, pici sárga, citrom alakú üvegben árulják)

1 kg cukor (ha azonnali fogyasztásra kerül), 2 kg cukor ha télire tesszük el.

Melegen készített szörp elkészítése:

Ha pár héten belül akarjuk elfogyasztani az akácszörpöt, akkor én kevesebb cukrot rakok bele, így az aromája intenzívebb lesz, de többet kell belőle az ásványvízhez rakni.

Ha viszont télire rakom el, akkor több cukrot használok, mert a cukor tartósít. Ha télire is és azonnali használatra is szánjuk, akkor 2 kg cukrot használjuk.

Az akác virágokat leszedem, kirázom a bogarakat, akár pihentetni is lehet kicsit, hogy legyen idejük kimászni. Ezután lábosba vagy kannába tesszük a virágokat, felöntjük a vízzel, hozzáadjuk a karikákra vágott citromot vagy a citromlét. Sajnos én egyre ritkábban találok olyan citromot a minek nem permetezték a héját, ezért használom inkább a 100%-os citromlét.

Ez után egy napig  állni hagyom a virágokat. Ha jól kiáztak, a levét leszűrőm egy lábosba, hozzáadom a cukrot és néha megkeverve addig forralom amíg a cukor elolvad.

Ha télire tesszük el, akkor az üvegek előkészítésére nagyon nagy hangsúlyt tegyünk. Én először nagyon alaposan ki szoktam mosni az üvegeket, majd még a mosogatógéppel is kimosatom 70 fokon, de a legjobb persze az lenne ha ki lehetne főzni őket, így elpusztulna minden csíra. Ecetes vízzel kiöblítem, és tölcsérrel még forrón az üvegekbe töltöm a szörpöt. Az üvegeket teljesen tele töltöm, majd száraz dunsztban (azonnal meleg párnák közé rakom)

Hidegen készített gyógynövény szörpök, limonádék:

Ez a legegyszerűbb módszer. A vízhez hozzáadom a gyógynövényt vagy virágot (bodza, zsálya, citromfű, akác stb…) , a citromlét, citromot vagy citrompótlót és egy napig állni hagyom. Ha van hely a hűtőben, akkor 2 napig is állhat. Ez után hidegen hozzáadom a cukrot a vízhez, és rábízom, hogy felolvadjon.  Ez után leszűröm a virágot, és kész is.  Ha több időm van foglalkozni a dologgal, akkor le is szoktam turmixolni, így még jobban kijönnek az ízek és aromák.

Forrás: http://levendulamagazin.hu/

Akácvirág "bundában:

Hozzávalók:

  • 16 fürt akácvirág
  • 2 tojás
  • 2 evőkanál cukor
  • 20 dkg liszt
  • 2,5 dl tej
  • A sütéshez: Vénusz olaj
  • A tálaláshoz: porcukor

Elkészítés:

A tojásokat a cukorral habosra keverjük. Folyamatos keverés mellett hozzáadjuk a lisztet meg a tejet. Az akácvirágfürtöket a sűrű masszába mártjuk, majd bő, forró olajban mindkét oldalon aranysárgára sütjük. Az olajból kiemelve lecsepegtetjük, és porcukorral meghintve kínáljuk.
(Akácvirág helyett bodzavirággal is készíthetjük, de a vastagabb szárat vágjuk le.)

"Brekekex, brekekex, gyere bújj víz alá, ha szeretsz"

Kép forrása: http://craftsbyamanda.com/

Kép forrása: http://craftsbyamanda.com/

Kép forrása: http://craftsbyamanda.com/

Kép forrása: www.etsy.com

Kép forrása: Gyereketető

Kép forrása: Paper Art and Cra

Kép forrása: www.thevirtualvine.com

+1 játékötlet: amöba kőfestéssel

Kép forrása: Mesekavics

Körbe, körbe, körbe, körbe járom: bodza


Csoóri Sándor: Tavaszi bodza-vers

Szoknyát varrat a bodza,
így készül a tavaszra,
csipkés szélűt
és puhát,
éppolyat, mint nagyanyja –
mert ha nem varratna,
hát csupasz maradna.

A bodza név eredete:

A Sambacus a görög Sambyke (hangszer) szóból ered, amely hangszer a bodza ágaiból készítettek. Mások szerint dák eredetű, amely a Seba (bodza) névből származik. A Nigra szótő, pedig a latin nigra-szóból, származik utalva a bodza érett fekete gyümölcsére.

Rengeteg legenda fűződik nevéhez: boszorkányok jelképe, fájából készül a varázspálca. Más legenda arról szól, hogy a bodzafát tündérek lakják, ezért kivágásakor énekelni kell, hogy a tündérek még időben el tudjanak menekülni. A bodzát egyébként sem vágjuk ki, mert védi a házat a gonosz szellemektől,

Bodza gyűjtése:

Gyógyászati célokra a korai virágokat takarítják be, amikor a virágok 75% van már kivirágozva. A betakarítás csak szépidőben kell, hogy történjen, mikor már felszáradt a harmat, óvatosan ollóval az elágazások kezdeténél kell a virágernyőket lecsípni. A virágernyőket erős napon kell szárítani - így megtartja a virág a szép fehér-krém színét -, a virágaival felfele fordítva, vékony rétegben, letakarva. Az így előállított termék aromás, jó illatú, íés finom lesz.

A bodza gyógyhatásai:

A magyar népgyógyászatban a kamilla mellett a leggyakrabban használt gyógynövény.

Erős izzasztó hatású ezért lázcsillapításra használják. A bodza virága ezen kívül még vízhajtó, hashajtó, vértisztító és köhögéscsillapító. Gyenge alkoholos kivonatban még idegcsillapítóként is használják. Külsőleg használva pedig fertőtlenítő hatású.

A bodzateának testsúlycsökkentő tulajdonsága is ismert. Ha erre használjuk, napi 5 csészével kell meginni belőle legalább egy hónapon keresztül, illetve míg a kívánt testsúlyt el nem érik.

Tea formájában, két kis kanál virágból készíthető 250ml forró víz hozzáadásával. Ebből 3 csészével igyunk naponta.

Hashajtó tea: 1-2 kiskanál virágot leforrázunk 200ml forró vízzel, amelyet elalvás előtt iszunk meg.

Fürdő vagy borogatás: Megduplázzuk a virág mennyiséget, fürdőt készítünk, amelyet vagy borogatásként használjuk, vagy kelések, tályogok, égések duzzanatok kezelésére.

Ellenjavallatok: Soha  ne használjon friss virágot, mert a bőrön vagy a nyálkahártyán, bőrpírt, vagy érzékenységet okoz.

A népi hagyományok kezeléseiből:

A bodza virágot köhögésre és légúti megbetegedésre használták. Az asztmások víz helyet is ihatják. Gyomor fájdalom, máj és epebetegség alkalmával is hatásosan szedték. Virág párnácskákat is készítetTek belőle, amelyet ugyancsak gyógyításra használtak. A nyers levelek, a sebekre vagy a fájdalmas duzzanatokra kerültek. A főzetükkel a duzzanatokat öblítették, a fekete bodza szemeket pálinkába tették, és hidegleléskor lázcsillapításra itták, a bogyókból készült teát, pedig a vetélés ellen fogyasztották.

A bodzabogyónak nagyon magas a C-vitamin tartalma, ezen kívül még megtalálható benne az A-, D-, E-, B6- és B12-vitamin is. Az ásványi anyagok közül nagyobb mennyiségben vas és kálium található benne, valamint cink, réz, szelén, tiamin, foszfor, kalcium, riboflavin. A bogyó fogyasztásánál minden esetben figyeljünk oda, hogy csak értetten együk, mert az éretlen gyümölcs cianid-ot tartalmazhat, ami mérgező.

(Forrás: http://www.edenkert.hu/)

Bodza a konyhában:

Kép forrása: www.ritakonyhaja.hu

Palacsintatésztában sült bodzavirág:

Hozzávalók:
1 tojás
liszt
tej
csipetnyi só
1-2 kávéskanál vaníliás cukor
¼ citrom reszelt héja

Elkészítés: 1 tojás felhasználásával a szokásosnál kissé sűrűbb palacsintatésztát készítek, amit kis vaníliás cukorral és citromhéjjal ízesítek. A bodzavirágokat alaposan megmosom, majd lecsöpögtetem. Egy serpenyőben ujjnyi olajat hevítek. A bodzavirágokat a tésztába forgatom, majd az olajban addig sütöm, amíg a tészta szép aranyszínűvé nem válik. Porcukorral hintve kínálom.

Bodzapárna eperrel és vanília fagylalttal:

Hozzávalók:

  • bő 1/2 liter térfogatnyi bodzavirág
  • 3 tojás
  • 4 dl tej
  • finomliszt szükség szerint
  • bodzaszörp vagy cukor az édesítéshez
  • fél citrom reszelt héja
  • friss eper
  • vaníliafagylalt

Elkészítés: A bodzavirágtányérokról lehuzgáljuk a virágokat. A tiszta virág térfogata legyen nagyjából fél liter. Egy mély tálba öntjük a tejet, belekeverjük a tojássárgákat és némi lisztet. Belekeverjük a virágokat. A tojásfehérjéket kemény habbá verjük, hozzáadjuk a virágos masszához. Belereszeljük a citromhéjat. Kevés bodzaszörppel vagy cukorral édesítjük, és még annyi lisztet adunk hozzá, amivel a massza könnyű, habos, egyenletes állagot kap. Kis lángon tenyérnyi, vaskos lepénykéket sütünk palacsintasütőben. A cukortól könnyen barnul, óvatosan kell vele bánni. Megvárjuk, amíg a tészta langyosra hűl, hogy jól érződjék a bodza zamata. Friss eperrel és vaníliafagyival tálaljuk.

Bodzaital:

Kép forrása: www.szepzold.hu

Hozzávalók:

  • 6 l + 2,5 dl víz
  • 6 db bodzavirág
  • 6-8 db citrompótló
  • 3 db citrom
  • 1 kg + 25 dkg cukor

Elkészítés:

A 6 liter vizet felforraljuk 1 kg cukorral. A maradék 25 dkg cukrot megpirítjuk, és felengedjük 2,5 dl vízzel, majd az előző keverékhez öntjük. Közben megmossuk és leszedjük a virágokat a szárról. Amikor lehűlt a víz, belerakjuk a virágot, a citrompótlót és a karikára vágott citromot. 2 napig hűvös helyen hagyjuk állni, majd leszűrjük, és hűtve fogyasztjuk.

Bodzaszirup:

Hozzávalók:

  • 4 l víz
  • 2,5 kg kristálycukor
  • 30 db bodzavirág
  • 5 g citromsav

Elkészítés:

3 l vizet felforralunk 5 g citromsóval, ha kihűlt, beletesszük a virágokat. 24 órán át áztatjuk. Másnap 1 l vizet felforralunk a cukorral, ha kihűlt, összekeverjük a leszűrt bodzavízzel, majd tiszta üvegekbe töltjük.

Bodzaszörp mézzel:

Hozzávalók:

  • 20 db bodzavirág
  • 5 db citrom
  • 1 kg méz
  • 20 dkg cukor
  • 1 dkg aszkorbinsav
  • 1 dkg borkősav vagy citromsav (gyógyszertárban kaphatók)
  • 5 dl citrom
  • 6 l víz

Elkészítés:

A 20 dkg cukrot szárazon karamellizáljuk, majd kevés vízzel óvatosan felengedjük. 6 l vizet felforralunk, beleöntjük a karamelles vizet, majd a jó alaposan megmosott bodzavirágokat és a héjastól vékonyra szelt citromokat. Lefedjük. Ha langyosra hűlt, feloldunk benne 1 kg mézet, a cirtomlevet és az aszkorbinsavat meg a borkősavat. 
Imígyen hagyjuk ácsorogni 3-4 napig, majd leszűrjük, és üvegekbe töltve hűtőbe tesszük.
Ha nem friss fogyasztásra szánod, akkor tegyél bele kevés langyos vízben feloldott 5 g nátrium-benzoátot. (Én ezt kihagynám, inkább üdítős palackokban a fagyasztóba szoktam belőle elrakni.) Kevés szódavízzel hígítva üdítő és egészséges ital.

Bodzalekvár:

Kép forrása: nekedholfaj.blogspot.com

Hozzávalók:
2 kg bodzabogyó
1,5 kg cukor
3 citrom leve

Elkészítés: A bogyókat leszemezem, majd alaposan megmosom, és kevés vízben felöntve puhára főzöm. A megfőtt szemeket egy szitán átpréselem. Az így kapott gyümölcshúshoz hozzáadom a cukrot, a citromok kifacsart levét, és elkezdem összefőzni. Forrástól számítva közepes lángnál még 20 percet főzöm, majd üvegekbe töltöm. Az üvegeket fém fedővel zárom, majd fejreállítva hagyom néhány percet, végezetül száraz dunsztba teszem az üvegeket.

Receptek forrása: http://www.mindmegette.hu/

Síp készítése:

 

Sípot bármelyik üreges, vagy szivacsos belsejű növényből el lehet készíteni. Ez legtöbbször nád, bodza vagy bálványfa.
Egy kb. 5 cm-es, vastagabb bodzaágból egygy vékonyabb ág segítségével eltávolítom a szivacsos belét, és alaposan kitisztítom a belsejét.
Egy fültisztító segítségével és epoxi-val vagy egy kis lakkal kezelem a belsejét, hogy időt álló darab legyen. Az egyik végén egy ujjhegynyi távolságra (1-1,5 cm ) egy ék alakú bemetszést vágok. Ez lesz a síp szélhasító nyílása. A szélhasító nyílással ellátott végébe faragom majd a sípdugót, melynek egyik „oldalát” ellapítom. Ezzel hozom létre a befúvónyílást amely, kb. 2 mm.
A síp másik végét lezárom (ragasztom) egy darabka fával és egybecsiszolom őket. A záródugót elláttam egy kis réz dróttal, hogy fel lehessen fűzni egy madzagra. Így akár a nyakunkban is hordhatjuk. A sípdugót nem ragasztom be mindaddig, amíg be nem hangolom a sípot. Ezt a dugó ki-be tologatásával tudjuk elvégezni. Úgy kell behangolnunk, hogy az egy gyenge fújásra is tisztán szóljon. Ha ez megtörtént bejelölöm a dugón.
Összeállításra készen

 

Ezután beragasztom és a száradás után méretre vágom, majd a fújandó végéből faragok egy kicsit.
A beragasztott sípdugó

 

Szerintem így sokkal „kényelmesebb” ha lehet ilyet mondani. Sípunkat díszíthetjük faragásokkal vagy különféle minták égetésével. Ezek után egy kis lakkal kívülről kezelem.

 

Nem árt, ha tudod!

Ha kirándulás, túrázás közben bajba kerülnénk és esetleg nincs térerő, akkor a nemzetközileg elfogadott egységes hegyi vészjelzés, az egy perc alatt hat jelzés (pl. kiáltás, fütty, vagy fényjel), majd egy perc szünet. A szünet után pedig ismét hat jelzés. Ezzel jelezzük, hogy bajba kerültünk. A válasz egy perc alatt három jelzés (pl. kiáltás, fütty, vagy fényjel), és kb. egy perc szünet. Ha ilyen segélykérő jelet hallunk, csak akkor adjunk rá választ, ha biztosan elindulunk segíteni. Ha nem tudunk segíteni, de tudjuk továbbítani pl. telefonon, vagy a közelben tudunk segítséget kérni, akkor tegyük meg. Hiszen mi is kerülhetünk még bajba.

Forrás: http://erdeicsavargo.blogspot.hu/

Praktika: csuhé levelek színezése bodzával

A csuhélevelek viszonylag  könnyen festhetők. Növényi festőlevekkel szép, finom árnyalatokat hozhatunk létre.
A bodza bogyóját törjük össze, majd áztassuk vízbe.Ezután  egy órát főzzük, majd tegyük bele a leveleket.Néhány óráig hagyjuk állni, így szép lilás, bordós színt kapunk.Ha citromlevet csavarunk bele, lilás rózsaszínre világosodik.
Minél töményebbek a festőlevek, és minél hosszabb ideig áztatjuk benne a csuhét, annál erősebb színt érünk el.
Forrás: raczildiko.blogspot.com
Mi tavaly kipróbáltuk a gyerekekkel a bodzavirággal való festést is. Sűrű temperába belemártottuk a virágtényérokat és rányomtuk a papírra. Első hallásra nagyon egyszerűnek tűnik, de bizony, hogy nem az, mert, ha túl gyengéden érintjük a papírhoz, akkor szinte semmi nem látszik, ha túl erősen akkor összemosódik, de többszöri próbálkozáso után gyönyörű képek készültek. (sajna nem örökítettük meg, de majd idén.) Miközben kísérleteztünk rájöttem, hogy bizony ez jó kis íráselőkészítő gyakorlat, hiszen a "nyomóerőn" múlik minden, ugyanúgy, mint az írásnál.

 

Hívogató

Ide bújj,
ide bújj hozzám!
Zöld barlangra találtam
bodzabokor alján.
Ha szél fúj,
ha esik,
elalszunk itt reggelig
leterített szalmán.