Napról napra óvoda

Kedves Érdeklődő, aki rátaláltál erre az oldalra! Ebben a blogban szeretném Veletek megosztani mindazt, amit az elmúlt 36 évben az óvodáról, a gyerekekről, gyerekektől "megtanultam" és mindazt ami jó kedvre derít, elgondolkodtat, vagy gyönyörködtet.

Címkefelhő
Feedek
Megosztás

Katica tízszer

Képről képre

Kép forrása: Found on etsy.com

Kép forrása: Found on beatriz13out.blogspot.com.br

Kép forrása: Found on flickr.com

Kép forrása:Found on ideas.evite.com

Kép forrása: Found on snapguide.com

Kép forrása: Színes Ötletek - a kézügyes blog

Kép forrása: Found on kidscrafts.hubpages.com

Kép forrása: Found on parents.com

 

Kép forrása: Uploaded by user

Kép forrása: Found on thewoodconnection.com

+1 ötlet:

Ki ne dobd a labdát!!!!!
Kép forrása: http://bit.ly/1i5tKGG

Manó konyha: a medvehagyma

Kép forrása: pecs.varosom.hu

Itt a szezonja az egyik kedvencemnek a Medvehagymának, ami sajna csak egy rövid ideig elérhető, de szerencsére lehet "tartósítani". Így egész évben "élvezhetjük az ízét és ízesíthetünk le vajat, tojássalátát, kenyeret, pogácsát.... és így tovább és ha csodálkoznál azon, hogy mit is keres a medvehagyam ezen a leginkább óvodával, óvodai élettel foglalkozó oldalon, akkor az indokaim a következőek:

1. Könnyen lehet a gyerekekkel együtt tarósítani

2. Anyáknapjára is jó ajándék lehet pl. a medvehagymás fűszerolj egy-egy szép formájú üvegben

3. Kíváló Mihály-napi portékává válhat (mert nem lehet elég korán elkezdeni a készülődést, ha nem akarunk már tanév elején éjszakázni)

Amit a medvehagymáról tudni érdemes

Medvehagyma a szervezet kéményseprője

Medvehagyma a szervezet kéményseprője

Népies nevei: Sásihagyma, poszhagyma, vadfokhagyma, sarima, kígyóhagyma, salamás, sajamás, cigányhagyma, poroshagyma, erdei fokhagyma, boszorkányhagyma.

A medvehagyma (Allium ursinum) – A növény a nevét onnan kapta, hogy amikor a medve felébredt téli álmából csak ezt az egy növényt fogyasztja, mivel a téli alvás alatt a szervezetében felhalmozódott salakanyagokat kitakarítja. Ilyenkor az emberre teljesen veszélytelen az állat, mert minden erejével arra törekszik, hogy megszabaduljon toxikonjaitól. A medve a hagymához patakok vizét fogyasztja nagy mennyiségben. Gondoljunk csak arra, hogy amikor az ember hagymát eszik mekkora vízigénye támad.

Erdőkben, ligetekben nagy telepeket alkot. A fokhagyma illatára ízére emlékeztető, 25-30 cm magas, hófehér virágú, évelő növény. Március végén, április elején jelennek meg a föld feletti hosszúkás, ívesen visszahajló levelei.

Fehér virágai április-májusban nyílnak. A hagyma hosszúkás tojásdad alakú. Emberi fogyasztásra a zöld részek és a hagyma alkalmazható. Nyugat-Európában olyannyira kedvelt fűszernövény, hogy a tömeges gyűjtése veszélyeztetni kezdte az állományát, ezért védetté nyilvánították.

A védett területek kivételével hazánkban még nem tiltott gyűjtése. A természetes hazai medvehagyma állomány védelméért érdemes egy-egy töröl csak a levelek felét leszedni, mert így a hagyma virágozhat, és a magok elszórása is biztosított marad. Egy-egy hagyma kertben történő elültetésével és a növény termesztésével változatosabbá tehetjük megszokott ételeink ízét, zamatát.

Magyarországon a következő gyűjtőhelyeken található meg tömegesen a medvehagyma: Bakony, Gerecse, Mecsek, Orfű környéke. A védett területeken engedéllyel gyűjthető növény.

Mindenképpen virágzás előtt gyűjtsük, mert virágzáskor a növény mérgező. Tavasszal leveles szárát, ősszel hagymáját gyűjthetjük.

/Forrás: http://kerekegeszember.hu/

Élettani hatása:

Kitisztítja a májat, az ereket, a beleket. Nagyvárosok lakóinak különösen ajánlott, „ólommentesítő" hatása miatt. Vérnyomáscsökkentő és vérzsír csökkentő hatású, lassítja a koleszterin lerakódások kialakulását az érfalban, javítja a végtagok keringését. Fokozza az étvágyat és az emésztőrendszer működését.  Bélfertőtlenítő tulajdonsága miatt egyes emésztési panaszok kezelésére alkalmazzák. C-vitamin tartalmának köszönhetően javítja a szervezet ellenálló-képességét. Felső légúti megbetegedések megelőzésére és a kialakult hurut súlyosságának csökkentésére is alkalmazzák.

/Forrás: http://antalvali.com/

Vigyázat, mert könnyen összetéveszthető a gyöngyvirággal, melynek mérge a vérkeringésre és szívműködésre hat – már 2-3 levél elég ahhoz, hogy súlyos szívműködés zavar lépjen fel. Hatására lassú pulzus, hasi fájdalmak, hasmenés lép fel.

A legegyszerűbb és legbiztosabb módja, hogy meggyőződj arról, medvehagymát találtál-e, ha megdörzsölöd a levelét.

Ha bizonytalan vagy inkább ne gyűjtsd be, hanem vegyél a zöldségesnél egy.egy csokorral

A medvehagyma tartósítása

Kép forrása: http://szepsegtar.blogspot.hu

1. Medvehagyma fagyasztva.

Egészben vagy darabolva, kis dobozokban vagy zacskózva lehet fagyasztani. Fontos, hogy több zacskóba csomagoljuk, mert különben az egész fagyasztó medvehagyma illatú lesz. Érdemes kisebb és nagyobb adagokat is eltenni. Ez felhasználható főzéshez, sütéshez. Én a fagyasztott medvehagymát akkor szoktam használni, amikor az olajos készítmények már elfogytak. Csak olyan ételhez lehet, amit sütünk vagy főzünk, szendvicskrémekhez nem jó az állaga és van egy "fagyasztóíze" is.

2. Medvehagyma szárítva

Még fűtés-szezonban elkezdem szárítani. Radiátoron, villanykályha tetején vagy sütés után, a sütőben lehet. A vékony levelek egy éjszaka alatt megszáradnak és sütőben is viszonylag gyorsan megy. Megégetni nem szabad. Akinek van, elektromos aszalója (nekem nincs) azzal is biztosan megy. Szárítás után többféle méretben is el lehet tenni, egészben, morzsolva vagy porrá örölve. Én csavaros, befőttes üvegekben szoktam száraz helyen tárolni. Használható fűszerként, krémleveshez, szószokhoz, palacsintába, kelt tésztákhoz, előtte tejben vagy vízben beáztatva.


3. Olajos medvehagyma készítmények.


Száratott medvehagyma olajban


Egyszerűen beleteszem a szárított, kis darabokra tört (de nem porrá) leveleket, más szárított, kis kockákra vágott aszalt zöldségekkel (cékla, sárgarépa, paradicsom) és/vagy gyümölcssel (aszalt almát próbáltam, azzal jó) együtt hidegen sajtolt olajba. Amikor a zöldségek kicsit felpuhulnak az olajtól, használható szendvicsre, levesekbe, sütőben sütött húsokhoz, párolt húsokhoz, párolt zöldségekhez, krumpli vagy zöldség pürékhez, azokat  kicsit meglocsolva ezzel a jó kis mixxel. Ebbe só nem kell, de tehető ízlés szerint.

Friss medvehagyma olajban eltevésénél a lényeg, hogy elég sok sóval és sok olajjal kell eltenni, úgy tart a legtovább. Én kiforralom (biztos ami tuti) az üvegeket és a fém fedőket. Kb 20 perc forralás egy nagy fazékban. Majd fejtetőn, lecsepegve hagyom őket megszáradni. Kis méretű üvegeket használok, mert ha egyszerre kevés fogy a készítményből, a felbontott üvegek könnyebben romlanak.

A megmosott, lecsepegtetett és alaposan, tiszta konyharuhán vagy papírtörlőkön megszárított medvehagymaleveleket apróra vágjuk, azután eltehetjük melegen, hidegen, pépesítve, pesztóként magokkal és más fűszernövényekkel. Tartósítót nem szoktam használni. (Sózást lehet kostólgatni is, finom sóból kevesebb is elég lehet, a hidegen eltett készítményeket kicsit túl kell sózni, mint élvezhető, de használatkor felhígulnak. Ahhoz kell mérni, amihez használni szeretnénk majd a készítményt, de azt is figyelembe kell venni, hogy a só tartósít.)

Medvehagyma olajban, hidegen

Én egy nagy edényben alaposan összekeverem az aprított medvehagymát az olajjal és a sóval.  Egy kis (2, 5 dl-es) üvegnyihez kb. 10-15 dkg medvehagyma levél,  kb. 2 dl olaj, 1-másfél kávéskanál só, bors ízés szerint, vagy elhagyható. Ezután légmentesen üvegekbe töltöm. Lezárom. Hidegen tárolom. Ugyanígy, nem darabolva, hahem olajjal összeturmixolva is lehet eltenni medvehagymát. Én ezeket használom el először, mert kevesebb ideig állnak el, mint melegen eltéve. Meleg ételekhez és az olajat lecsepegtetve szendvicskrémekhez is használható. (Első alkalommal, mikor így eltettem, spóroltam az olajjal, jól megtömtem medvehagymával az üvegeket. Sajnos fele üveg megromlott, azóta nem spórolok.)

Medvehagymás olaj

Az aprított vagy mixelt, az előzőekhez mérten fele mennyiségű medvehagymát teszek ízlés szerinti sóval egy befőttes üvegnyi olajba. Kb. két hét múlva leszűrhető a szép zöldes színű és medvehagyma-ízes olaj. Olajos üvegbe töltve, hidegen tárolva, fűszerolajként, főképp salátákhoz használható.Medvehagyma fűszerolaj

Kép forrása: www.mindmegette.hu


Medvehagyma melegen, olajban lesütve

Ezzel a módszerrel teszem el a legtöbbet, mert nekem ez állt el eddig a legtovább. Olajban, néhány gerezd aprított fokhagymával, esetleg apróra vágott szalonnával vagy sonkadarabokkal összesütöm az aprított medvehagyma leveleket. Kb. 20 dkg fér egy kis üvegbe és kevesebb olaj szükséges (kb. 1-1, 5 dl). Nem kell sokáig sütni, ha összeestek a levelek, jó. Kevesebb só is elég, 1 kávéskanálnyi , vagy kevesebb, bors ízlés szerint vagy elhagyható. Forrón üvegekbe töltöm, lezárom és fejtetőre állítom az üvegeket egy 20 percre. Majd betakarva hagyom kihülni őket. Ha ügyesek vagyunk az egész üveg steril. Kihülés során pedig a teteje jól rászorul, légmentesen záródik.  Ez használható meleg ételekhez és szendvicskrémekhez is.

Medvehagyma pesztó

Mint az előző, csak darált magokat (fenyőmag, törökmogyoró semleges ízűek, de jó a napraforgómag is) is teszek a keverékhez, pár percig azzal is sütöm. Forrón üvegekbe töltöm, s mint előbb lezárom, steril lesz.

Medvehagymás zsír

10-15 dkg medvehagymát aprítva, néhány kanál felforrósított, olvasztott zsírban (liba, kacsa vagy mangalica a legfinomabb) az előző módon eljárva készítek el. Só ízlés szerint, mert ezt kenyérre kenve is lehet használni. Lehet bele tenni még sült csirkemáj darabokat és / vagy előzőleg vízben kicsit felpuhított, lecsepegtetett, aszalt paradicsomdarabokat. Sterilen, forrón rakom el, mint az előzőket.

Medvehagymás fűszervaj

Egy-egy adag puha vajat összekeverek botmixerrel 5-10 db aprított medvehagyma levéllel és ízlés szerinti sóval, borssal. Folpackba csomagolva, adagokban fagyasztóba teszem, ha kell felengedek egy adagot. Használható szendvicshez, sült és párolt húsokhoz  fűszervajként, a forró sültre olvasztva, párolt zöldségek párolásához (akkor fele arányban olajjal kell keverni felhasználáskor), vagy pürékhez.

Kép forrása: bouvet.cafeblog.hu

Jótanács:

Amelyik üvegből kifogyott a medvehagyma készítmény jelöljük meg, hogy az az üveg "medvehagyma-listás". Ezekbe a jövőben is csak medvehagyma mehet. Még véletlenül se tegyünk bele lekvárt vagy befőttet, mert az is medvehagymaízű lesz.

/Forrás: http://vilagkonyha.network.hu/

Befejezésül egy recept: Medvehagymás kenyér kolbásszal töltve

Hozzávalók:

20dkg teljes kiőrlésű liszt
10dkg finomliszt
5 szál medvehagyma
2dkg élesztő
3 kávéskanál só
1 csipet cukor
2dl víz
1 evőkanál olaj
10dkg kolbász
10dkg sajt

 

Elkészítése:

1. Készíts kovászt az élesztőből víz és cukor hozzáadásával.

2. Keverd össze alaposan a száraz hozzávalókat. Ezután a megmosott, leszárított és felaprított medvehagymát add hozzá.

3. A kész kovásszal keverd el az ecetet és az olajat. Öntsd a lisztes alaphoz és gyúrd, majd dagaszd össze. (Ne ijedj meg, ragadós lesz!) Ha sima a tészta, tedd félre 1 órát kelni.

4. Gyúrd át, nyújtsd ujjnyi vastagra a tésztát, tedd rá a kolbászt, a sajtot, majd tekerd fel. Formázz belőle cipőt, és ismét keleszd 1 órán át.

5. Süsd meg 180°C-ra előmelegített sütőben, míg a teteje aranybarna nem lesz.

/Forrás: http://www.noiportal.hu/

Jó étvágyat!

Csiga tízszer

Képről képre

Kép forrása: Found on isastuce.over-blog.com

Kép forrása: Found on scontent-a-lga.xx.fbcdn.net

Kép forrása: Found on avecdesloulous.centerblog.net

Kép forrása: http://myfrugaladventures.com

Kép forrása? Found on ptitsboutstaninges.fr

Kép forrása: Found on etsy.com

Forrás: http://www.pinterest.com/pin/405957353881667885/

Kép forrása: Found on artesanio.com

Kép forrása: Found on ravelry.com

Kép forrása: Found on manualidades.facilisimo.com

+1 Kép:

Kép forrása: Found on lesribambelles.canalblog.com

Lepke koszorú tízszer

Képről képre

Kép forrása: Found on confettidaydreams.com

Kép forrása: Found on indulgy.com

Kép forrása: Found on bobunny.blogspot.com

Kép forrása: Found on etsy.com

Kép forrása: Found on etsy.com

Kép forrása: Found on duitang.com

Kép forrása: Found on etsy.com

Kép forrása: Found on etsy.com

Kép forrása: Found on fabdiy.com

Kép forrása: Found on spelloutloud.com

Cinege album: Tavasz csalogató nap (2015. március 27.)

 

Hát akkor számoljunk csak együtt: egy nap és mennyi ünnepelni való! Színházi világnap, Húsvét váró, tavaszi szünet előtti utolsó nap, mind, mind egy csokorban.

A reggel:

Kalács sütéssel kezdtük:

 

Rántotta reggelivel folytattuk és fejdíszek készítésével fejeztük be:

A délután:

"Belépő Játékkal" kezdtük:

Három locsolóvers sorai összekeverve a vízcseppeken. Belépő az előadásra: A jól sorrendben összerakott locsolóversek. (és ez a feladat nem a gyerekeké volt)

Mese(játék)kal folytattuk:

Kedves gyerekek és felnőttek! Tudjátok-e, hogy idén is kalamajka volt a Húsvét körül. No, nem a százéves manó fázott meg már megint és nem prüszkölt és nem kellett állandóan orrot fújnia. Más volt a baj. Eltűntek az illatok. Hogy mi is történt? Figyeljetek jól és megtudjátok!

1. jelenet:
Szereplők: kertész, virágok, jégsárkány
Eszközök: locsolókanna, gereblye, fejdíszek, köpeny (fehér és kék textil), útjelző nyilak, buborékfújók, textil a földre, 
Kertész: 
Gyere tavasz várva várlak, hozz levelet fűnek, fának
Kellene kiskert sok virággal, illatozó ibolyával, tulipánnal és rózsával
Gyertek, gyertek, kis virágok, tavaszi nap süt már rátok.
Gyertek tulipánok, gyertek rózsák, gyertek ibolyák! (behívja a virágokat és elülteti őket köralakban, öntözgeti, és közben énekli:
Beültettem kiskertemet a tavasszal,
Napsugarat csalogattam énekszóval,
Megöntöztem friss vízzel, ébredjetek most már fel, de most mindjárt!
A virágok nyújtózkodnak, ásítoznak, dörgölik a szemüket, egymást méregetik, mutogatnak egymásra és kuncognak, csúfolódnak.
Tulipánok: Legszebb virág a tulipán, nincsen nekem párom széles e világon
Rózsák: Legszebb virág a rózsa, messze száll az illata
Ibolyák: Ibolyánál nincsen szebb a világon, minden virág hódoljon!
A virágok összevesznek, hangosan kiabálnak egymással: Nem igaz! Nem igaz! Én vagyok a legszebb, legillatosabb!
Hangos trappolással, morgással, sárkányüvöltéssel „bejön” a jégsárkány (fejdísz, fehér textil palást, varázspálca és húzza maga után a fehér függönyt)
Jégsárkány: A teremburáját ettől a hangzavartól nem tudok aludni! Ki az, aki megzavarja az álmom? Ti kiabáltok? Ti zajongtok? Csönd legyen már! Elég volt! Aludni akarok! Na, megálljatok! Csiribú, csiribá jéggé váljatok!
Bemegy a kör közepére és minden virágot „megfagyaszt!

2. jelenet:
Szereplők: manók párban, (óvónők szintén párban, akik szintén „manók”), szél úrfiak, útjelzők
Eszközök: manósapkák, útjelző nyilak a nézők közt ülő gyerekeknek, kék köpeny a szél úrfiaknak és egy-egy buborékfújó. kis üvegek
A két szél úrfi beszélgetése:
- Hallottad, hogy a manók elindultak illatokat keresni a locsolóvízhez? Annyi, de annyi borsot törtek már az orrunk alá, hogy tréfáljuk meg őket?
- Az biza jó lenne, de hogyan?
- Csapjuk be őket és csalogassuk el őket a titkos kert felé vezető út helyett a tűlevelű erdőbe, ahonnan nem találnak soha többet vissza és akkor végre, valahára nyugtunk lesz tőlük!
- Jó. Én benne vagyok! Pszt! Maradj csendben. Én már hallom őket! Fussunk eléjük! (szétválnak)
Manó párok beszélgetése:
1. pár lány pelekedve:
- Az nem lehet, hogy idén ne legyen a fiúknak mivel meglocsolni a lányokat! Nem hiszem el, hogy nem találsz illatokat! Gyere velem! tudok egy titkos kertet, ahol már kora tavasszal kinyílnak a virágok. Ott biztos, hogy tudsz gyűjteni
1. pár fiú nyűgösen:
- Nem megyek sehova! Nem akarok illatokat gyűjteni! Inkább fára mászok és hintázom az indákon vagy ülök a buborékházikóban és nézem a manó TV-ben a mesét. Semmi kedvem úttalan utakon gyalogolni, holmi illatokért!
- Na, gyere már! Ne húzsad magad!
(a lány húzza maga után a fiút és a nézők sorai között huzakodnak)
2. pár lány:
- Nem hiszem el, hogy jobban érdekel a karate edzés, a sakkozás és a focizás. mint az, hogy Húsvétkor meglocsolj! Ha nem locsolsz meg, akkor hogyan nőjek nagyra?
2. pár fiú:
- Pedig sokkal jobban érdekel minden más! Miért kell nekem holmi titkos kertet keresgélni és illatokat gyűjteni! Nem akarok itt bolyongani! Látod már el is tévedtünk és csak járunk itt körbe, körbe! 
3. (óvónő) pár:
- Elegem van! Nem megyek egy tapodtat sem tovább. Megmásztam már 12 hegyet, átkeltem 6 patakon, átbújtam 3 tüskebokron. Elég volt! Én itt most leülök és kész. Éhes vagyok! szomjas vagyok! Neeeem megyek sehova!
- Gyere már, mert a végén eltévednek a manógyerekek és akkor, hogyan állunk a szüleik elé?
- Nem és nem és nem! 
- Gyere már, mert ha nem jössz, akkor itt hagylak!
- Na, jó! Húzz fel!
- Hahó! Kismanók! Hol vagytok?
- Erre gyertek! Erre! Erre! Itt vagyunk!
A három manó páros összetalálkozik:
- Ti tudjátok, hogy merre kell menni a titkos kerthez?
- Nem tudom. Én sem. Én sem.
Tanácstalanul néznek körbe
Szélúrfiak (csúfolódva) és a manók (megszeppenve):
- Na, nézd csak! Itt vannak a manók! Csak nem eltévedtetek?
- De bizony eltévedtünk és nem találjuk a titkos kert felé vezető utat!
- Gyertek, majd mi mutatjuk az utat! (buborékok fújásával útmutatás)
- Hej, ti csíntalanok! Nem lehet, hogy nem is tudjátok, merre kell menni, mert már térdig kopott a lábunk a sok gyaloglásban és még mindig nem vagyunk ott!
- Igazatok van. Már mi magunk sem tudjuk, hogy merre járunk!
- Na, akkor ebből elég volt! Ki tudna útba igazítani minket?
A nézők között ülő útjelzők:
- Erre, gyertek, erre, erre!
(A manók és a szél úrfiak „eljutnak” a titkos kerthez és meglátják a közepén szunyókáló jégsárkányt, a hüppögő kiskertészt és a megfagyott virágokat. Csendben odalopózkodnak a kiskertészhez)
Manók és a kiskertész beszélgetése:
- Mi történt a titkos kerttel?
- A virágok annyira hangosan veszekedtek azon, hogy melyikük a legszebb, legillatosabb, hogy felébresztették a sárkányt, aki annyira megharagudott, hogy jégfogságba ejtette az összes virágot és így hiába jöttetek illatokat gyűjteni, mert nem illatozik egy sem.
- Most mi lesz? Most mi lesz? Honnan lesz illatos vizünk? Mivel locsolnak meg a fiúk?
- Gyertek! Halkan osonjunk el innen és keressük meg a tavasztündért, mert ő biztosan tud segíteni!


3. jelenet:
Új szereplő: tavasztündér
Eszköz: palást, fejdísz, varázspálca
A tavasztündér, manók és szél úrfiak beszélgetése:
- Hahó, hahó! Tavasztündér hol vagy?
Tavasztündér: Beültettem kiskertemet…..)
- Itt vagyok! baj van?
- Igen, igen, igen! (egymás szavába vágva) A jégsárkány elvarázsolta a titkos kertet és mi nem tudunk illatokat gyűjteni! Hozni, vinni.
- Hát ez bizony, elég nagy baj! A varázslatot csak úgy törhetitek meg, ha el tudjátok tőle lopni a jogarát, palástját, koronáját, hogy közben nem ébred fel és, ha mind a hármat megszereztétek, akkor hívjatok és felmelengetem a virágokat, hogy ismét illatozhassanak!
Vissza kerthez, halkan énekelve mindenki:
- Lipem, lopom koronát, lipem, lopom, jogarát, lipem, lopom palástját, elűzöm a jégsárkányt!
Jégsárkány elszalad, gyerekek hívják a tavasztündért:
- Gyere, tavasz, várva várlak, hozz levelet, fűnek, fának, illatokat a virágnak!
- Hipp, hopp itt vagyok, napsugárral cirógatok,
Ébredjetek szép virágok!
Illatotok szelek szárnyán messze szálljon!
Manóknak üvegébe bezáródjon!
Mesélő: Így történt, hogy idén Húsvétkor is minden manó legény meg tud locsolni minden manó leányt!

Húsvéti "vásárral" és kézműves műhellyel fejeztük be:

A liba tojásokat Berecky mártinak köszönhetjük.

Készülnek a húsvéti koszorúk az ajtókra, kepukra:

Az "illatos vízek készítése a locsoláshoz:

Befejezésül néhány kép a tavaszi/húsvéti dekorációnkból:

 

A "kalácskosár" Palásthy Ildi meglepetése és ezzel a képpel szeretnék mindenkinek jó hangulatú, napsugaras, illatos húsvéti készülődést kívánni!

Nárcisz tízszer

A. A. Milne: Kicsi sárga nárcisz


Sárga kerti kalapja,
Zöld ruhája volt,
Bókolt a déli szélnek,
Fel és alá hajolt.
Nekifordult a Napnak,
Társának súg, beszél,
Sárga fejét himbálva:
,,Meghal a tél:"

Kép forrása: Found on parscaeli.com

Kép forrása: Found on creativitaorganizzata.it


Kép forrása: Found on sweetsomethingdesign.blogspot.com

Kép forrása: Found on marthastewart.com

Kép forrása: Found on laclassedellamaestravalentina.blogspot.com

Kép forrása: Found on dagmarbleasdale.com

Kép forrása: Found on blog.mpmschoolsupplies.com

Kép forrása: Found on makeandtakeswww.pinterest.com

Kép forrása: thecraftykitty.co.uk

Kép forrása: www.pinterest.com

Ötlet-tár: Hóvirág

 

Kép forrása: Found on welke.nl
Kányádi Sándor: Hóvilág, hóvirág
Hóvilág,
holdvilág –
alszik még a
hóvirág.
Félöles,
méteres
paplan alatt
aluszik:
számoljuk ki,
hányat kell még
alunnia
tavaszig.

"Latin neve hófehér tejvirágot jelent. A nép ajkán él úgyis mint árvavirág, fehér tavaszika, gergelynapi virág, de egyes vidékeken ‘gyócsé’-nak is nevezik. Találkozhatunk vele az ókori görög mitológiában és a keresztény kultúrában is. Gyakran ábrázolják együtt Máriával. A legenda szerint a Paradicsomból kiűzött emberpárt vigasztalta látványával — így lett belőle a remény szimbóluma. Törékeny fehér szirmaival, karcsú szárán himbálózó virágával valóban képes boldogságot csempészni az épp csak ébredező erdő sivárságába."

Forrás: http://novenyhatarozo.info/


Forrás: Found on etsy.com

/Amit még fontos tudnunk: 2005 óta védett növény. Már egy-egy szál leszedéséért is 10000 Ft bírságot is kiróhatnak arra, aki nem tud ellenállni a bókoló szépségnek./

Kép forrása: krokotak.com

Mesék a hóvirágról

Hóvirágos mese

Még tél volt, a fagyos földet vékony hótakaró fedte. Alatta, biztonságos, védett hagymakuckójában megbújva lakott a kis hóvirág. Már nem aludt, érezte, hogy elég régóta kuporog föld alatti vackában. Kiváncsi volt és gondolta, utánanéz, vajon az ibolya, a kankalin és a százszorszép odafent várakoznak-e már. Addig-addig nyújtózkodott, míg házikója felrepedt. Körülötte a hótakarón egy ablakocska nyílt, amin keresztül kidugta feje búbját a föld alól, majd a fény felé igyekezve virágkelyhét is kibontogatta. Óvatosan körülnézett, de virágbarátnői közül senkit sem látott. Bánatosan hajtotta le fejecskéjét, amit az éppen arra lengedező, élénk szellő megrezegtetett. "Hetek óta úton vagyok, de még egyetlen virággal sem találkoztam. Üdvözöllek tavasz hírnöke!" - szólította meg vidáman a hóvirágot. És ahogy a kis haranggal játszadozott, az finoman megcsendült. A fáradhatatlan csilingelésre kiváncsian dugták elő zöld fejüket a tavaszi virágok. A kis hóvirág nagyon megörült barátnőinek - az ibolyának, a kankalinnak és a százszoszépnek - és tovább csilingelve köszönte meg a szellőnek, hogy segített felébreszteni őket mély, téli álmukból.


Kép forrása:Óvodásgyermekek

Zelk Zoltán: A hóvirág

Az erdőket, mezőket hó borította, de a hó alatt a kis fűszálak ébredezni kezdtek már mély álmukból.
- Alszol még? - suttogta szomszédjának az egyik fűszál.
Bizony, aludt az még, de a suttogásra fölébredt: azt hitte, a szellő szólt hozzá, ezért még boldogan mosolygott is, mert éppen azt álmodta, hogy harmatcseppben fürdik, és napsugárban szárítkozik. De szomszédja hamar visszaterelte a valóságba:
- Miért mosolyogsz?
- Nem a szellő hív játszani?
Erre elnevette magát a füvecske.
- Jól mondod! Mert a szellő olyan erős, ugye, hogy leszedi rólunk ezt a vastag fehér dunyhát!
A másik fűszál csak most tért magához.
- Ah! Hát még mindig hótakaró alatt vagyunk! Még mindig nem láthatjuk az eget, a napsugarat!
Olyan szomorú lett, hogy bánatában a másik oldalára akart fordulni.
- Aludjunk inkább! Legalább szépet álmodunk!
- Ne aludj! - suttogta a másik - Nézzük meg, mi van a világban.
- Hogyan nézhetnénk meg mi azt, gyenge kis fűszálak, a nagy hótakaró alatt! Ha akárhogy erőlködünk is, akkor sem tudjuk kidugni fejünket a nehéz hótakaró alól.
De a másik fűszál nem nyugodott meg ebben.
- Meg kell keresnünk a módját!
- De hogyan?
Az első fűszál nem soká törte a fejét, hamarosan megszólalt:
- Én már kitaláltam!
Még jobban odalapult a földhöz, hallgatózott. Aztán megkopogtatta a földet.
- Fölébresztem a föld alatt alvókat - mondta titokzatosan.
- Hallják is azok! Még nálunk is messzebb vannak a napvilágtól.
De a kis fűszál szorgalmasan kopogtatta a földet, és reménykedve hallgatózott. Nemsokára aztán mozgolódást vett észre a föld alatt. Megörült a kis fűszál.
- Jó reggelt - kiabált jó erősen. - Kialudtátok magatokat?
A hóvirág még zsenge zöld csíraágyában aludt, de a kiabálásra fölébredt, és figyelni kezdett, meg is szólalt álmos hangon:
- Ki az, mi az?!
- Fűszálacska! - volt a válasz.
Megörült a hóvirágcsírácska, egyszerre víg lett.
- Hát ti már fölébredtetek? Akkor én sem leszek rest! - kiugrott csíraágyacskájából, bimbófejét nekifeszítette a földnek, s egyszeriben ott állt a fűszál előtt. Boldogan ölelték meg egymást.
- Csakhogy itt vagy! - mondogatták a fűszálak.
Igen ám, könnyű volt a jó puha földből kibújni - gondolta az első fűszál. - De hogyan lehet a nehéz hótakaró fölé kerülni?
- Te voltál az egyetlen reményünk - mondta a másik fűszálacska. - Én tudtam, hogy te bátor és erős vagy, és hírt adsz nekünk a nagyvilágról. Mert meguntuk már a sok alvást. Szeretnénk napvilágot látni, és megtudni: van-e már meleg napsugár.
A hóvirágbimbócska nem kérette magát, hiszen neki is ilyen vágyai voltak. A két fűszál észre sem vette, a hóvirág már a szabad ég alól kiáltott hozzájuk:
- Jaj de fényes a napvilág! Jaj de szép az ég!
Amint a napsugár tekintete a hóvirágra esett, úgy körülölelte langyos sugarával, hogy a hó is olvadozni kezdett. A két fűszál fölött egyszerre csak világosodni kezdett. Nemsokára ott álltak ők is a szabad ég alatt.
- Most már nemsokára jön a szellő is - mondta az első fűszálacska a szomszédjának.
- És akkor úgy lesz, mint ahogyan álmodtam - válaszolta a másik füvecske - , harmatcseppben fürdöm, s napsugárban szárítkozom.
A hóvirág szelíden mosolygott rájuk, s fehér bóbitáját a nap felé fordította.

Kép forrása: Found on etsy.com

Gála

Gála sokáig küzdött, hogy áttörje a hótakarót, melynek felszíne vékony jégréteggé szilárdult. Végre kidugta a fejét. Ő volt a legelső abban az évben, aki a kikeletiek nemzetségéből előbújt. Csodálkozva nézett körül. Levelei a hótól körbezárva, szorosan a szárához simultak.
A kertben napok óta nem járt senki. A gyümölcsfák mély álomba dermedve várták a kikeletet. A fenyők csöndesen szunyókáltak meleg hósipkájuk alatt.
A kis hóvirág ijedten nézett körül. Egyes egyedül ő volt ébren a kertben. Kis testére rátapadtak a hópelyhek. Fázósan húzta össze pártaleveleit.
Matilda, a csöppnyi virágtündér, a kert felett repült át. Egy hete ébredt fel elszáradt rózsaszirmokból vetett ágyacskájában, amit a fészer mögött álló, öreg diófa odvában vetett meg. Valaki vagy valami azt súgta, hogy hamarosan itt a tavasz, s ha ez így van, egy valamirevaló virágtündér nem lustálkodhat tovább.
Magában morgott, hogy nyugodtan alhatott volna még, hiszen semmi dolga nem akadt. Vagy mégis? A bokor közvetlen közelében a havon egy zöld pettyet vett észre. „Odamegyek, szemügyre veszem'" - szánta rá magát.
A tündér meglibbentette tarka szoknyácskáját, megrázta loknis, barna fürtjeit, és hártyás szárnyával odarepült, ahol az a zöld folt megtörte a havas kert egyhangúságát.
- Nini! Egy kisvirág! - kiáltotta vidáman. - No, várj csak, mindjárt rendbe teszlek!
Gála hálásan bólogatott, a tündérlány pedig kisvártatva elreppent, hogy odúja belső kamrájából előkotorja a takarításhoz használt szerszámokat. Legelőször is a puha szőrű kefére volt szüksége, amivel leseperte a havat a szirmokról és a levelekről. Utána következett a felszíni jégszurka. Matilda több helyen megroppantotta a jégfelületet, és Gála örömmel tapasztalta, hogy a hó szorítása alábbhagyott. 
- Így ni! Most már minden rendben lesz! - kiáltotta Matilda. Arcára szabálytalan foltban pirosítót kent a hideg és a munka. - Csak egy baj van. Ez a virág még így is bús. Vajon miért lógatja a fejét?
Matilda felreppent, a szerszámokat a bokor mellett hagyta, és megpróbálta felemelni a virág fejét.
- Ébredj, hallod? - nógatta.
A közeli madáretetőnél kis kék cinege szedegette a magokat. Sapkás fejecskéjét csodálkozva hajtotta oldalra, úgy figyelte Matilda rettentő küzdelmét. Lejjebb repült, a tündér melletti gyöngyvessző bokorra.
- Mi bajod azzal a szegény kis virággal? Miért emelgeted? - csicseregte.
Matilda mérgesen nézett fel a madárra, aki megzavarta munkájában.
- Hát nem látod? Valami baj van a virágzatával! Lefelé lóg!
A kis cinege begye le-felmozgott, úgy kacagott a tündérlányon.
- Hmm... Hát tudod, lehet, hogy nem figyeltél eléggé az iskolában, kis virágtündér, amikor a hóvirágról tanítottak benneteket. Hát nem tudod, hogy a bókoló virág lefelé lóg? 
Matilda elszégyellte magát. Arca újból elpirult.
- Semmi baj, kis tündérlány, semmi baj! Gyönyörűen végzed a dolgodat, csak így tovább. Hanem valamit mutatok neked! - mondta.
A cinege villámgyors zuhanórepüléssel lenn termett a havon. Fekete csőrével óvatosan megkoppintotta Gála fehér virágját.
- Nahát! Milyen csodálatosan csendül! Olyan, mint egy kisharang!- álmélkodott Matilda.
A kékcinke így válaszolt:
- Tudod, ezt a hangot most minden növény, madár és tündér meghallotta. 
Matilda óvatosan végigsimította Gála törékeny szárát. 
- Igen, most már tudom, köszönöm, kis cinege. Ő az első hóvirág. A tavasz hírnöke.

Kép forrása: Found on krokotak.com

Versek:

Fésűs Éva: Hóvirág

A hó alól üdezölden
kibújtam, és felkötöttem
pici, fehér bóbitámat,
jó hírt hoztam a világnak!
Alszik még a zúzmarás fa, 
fogva tartja fagy varázsa, 
de a föld szíve titokban 
egyre melegebben dobban.
Erdő, mező, ébredjetek! 
Tavasz tündér a vén telet 
napsugárral csiklandozza, 
míg elcsöppen jégcsap-orra!

Kép forrása: Found on krokotak.com

Lupsánné Kovács Eta: Hóvirág

A kíváncsi hóvirág kicsit kitekintett, 
csak egy szirmát nyitotta, a többi didergett. 

Maradj még a hó alatt, legalább vagy hét nap, 
várjál, míg az ereszben könnyet ejt a jégcsap. 

Hiszékeny kis hóvirág, a nap fénye megcsalt, 
úgy gondoltad hívogat, s játszik neked egy dalt. 

Nem jött el a te időd, hideg-kék az égbolt, 
csukd össze a szirmaid, ébresztő még nem volt. 

Majd, ha szellő simogat, mosolyog a Nap rád, 
minden fényes, csak akkor vedd le havas sapkád.

Kép forrása:www.pinterest.com

Bornemissza Endre: Hóvirág-köszöntő

Köszöntelek, hóvirág,

telet űző kisvirág.

Hópadkára könyökölsz,

hófehérben tündökölsz.

Figyeled, kék-e az ég,

s szól-e már a nyitnikék?

Érzed azt, hogy nyitni kell,

föld mélyéről jött a jel:

készülődik valami:

a tavasz szívdobogását

föld szagából, szél szavából,

a levegő illatából

érezni és hallani.

Kép forrása: krokotak.com

Káldi János: Hóvirág

Itt-ott látsz még hóruhát,

S már nyílik a hóvirág.

Csoda-fehér, egyszerű,

Szárra nőtt kis csengettyű.

Szinte már a hó alól,

Szüntelen a szava szól.

Mit csilingel? Mit csörög?

Búcsúzót a tél fölött.

Kép forrása: ovoda.webnode.hu

Ötlet-tár: Tavaszváró (ültetés)

"Fent, fent, legfelül ott ahol a varjú ül Bors néninek kertje van"

A hét verse:

Nemes Nagy Ágnes: Futóbab

Láttatok-e futóbabot,
piros babot, fehér babot,
mit Bors néni felfuttatott?
Babot futtat karóra,
karján van egy kar-óra,
azon méri hány perc alatt
fut a bab a karóra.
Piros bab,
fehér bab,
de legszebb a futóbab.

A hét meséje:

Az égigérő paszuly:

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy szegény asszony, annak egy fia, meg egy tehénkéje. Egyszer egy napon úgy kifogyott az éléskamrájuk, hogy nem akadt egyetlen betevő falatkájuk sem.

Mondja az anya a fiának:

- Eredj, és hajtsd el a tehénkét a vásárra! Arra vigyázz csak: jó árat kérj érte, nehogy kárunk legyen benne!
El is hajtotta a fiú a tehénkét, el is adta egy öregembernek egy szem paszulyért, no meg egy szép faragott furulyáért. Ahogy a vásárt megkötötték, azt mondja az öregember:
- Mindkettőre vigyázz ám, mert mind a kettő többet ér, mint amennyit mutat!
Hát amint megy haza a legény nagy vígan, beléfúj a furulyába. Nosza, táncra is kerekedik jókedvében, aki csak hallja.
A fiú azt gondolja:
“Vidám szerszám ez, s talán a paszuly még ennél is többet ér.”
Hazaér a fiú, mutatja az anyjának, miket is kapott a tehénkéért. Hej, a szegény asszony keserves sírásra fakadt. Hiába mondta a fiú, mit hallott az öregembertől, az anyja csak tovább sírdogált. Elültette erre a fiú az egy szem paszulyt, hogy lássák, mi lesz belőle.
Hát az, alig került a földbe, nyomban növekedni kezdett, s nőttön nőtt, egészen az égig.
Mondja a fiú az anyjának:
- No látja, édesanyám, mennyit ér a paszuly. Megyek is, felmászom a legtetejére.
Hiába is kérlelte az anyja, hogy maradjon, ő bizony elindult. Addig ment, mendegélt fölfelé a furulyájával, amíg el nem érte az égboltot. Ahogy felért, talált rajta egy kis nyílást. Azt gondolta akkor:
„A paszuly tetejét elértem már, most azt szeretném tudni, mi van odabent.”
Amint összeszedi a bátorságát, és belép, nem messze onnan kis házikót lát. Gondolja magában:
„Most már úgyis este van. Szállást kérek, s reggel hazatérek.”
Ahogy betér a házba, talál egy asszonyt, aki így fogadja:
-   Hol jársz itt, te legény, ahol az én gazdám, a hétfejű sárkány lakik? Ha meglát téged azon nyomban felfal!
Megszeppent a fiú, s könyörgött az asszonynak: bújtassa el, mert ő bizony nem kíván a sárkány szeme elé kerülni.
Elbújtatta hát az asszony a dagasztóteknő alá, és közben elmondta, ki ő és miféle. Azt, hogy ez a ház valamikor az övé volt, ám egy napon rátört a sárkány, elfoglalta a házat, őt magát pedig szolgálójává tette.
Alig bújt el a fiú, alig ért az asszony a panasza végére, üti az óra a tizenkettőt. Abban a minutumban nagy dörömbölés, zúgás támad. Jön haza a hétfejű sárkány, hóna alatt egy fekete tyúkkal. A tyúkot a földre teszi, s azt mondja:
- Tojj egyet!
A tyúk rögtön tojt egy aranytojást, majd mindig újat, valahányszor újra rákiáltott. Hanem a sárkány közben nagyon megéhezett. Azt mondta hát:
- Vacsorát ide, asszony!
Ad az asszony vacsorát, ám alig kezd enni a sárkány, azt kérdi:
- Miféle idegen szag van ebben a házban?
Az asszony így felelt neki:
- Csak nyugodjék, lelkem, vacsorázzon! Nincs itt semmiféle idegen.
Ám a sárkány hajthatatlan maradt:
- Dehogy nincs. Add elő rögtön, mert különben téged is széjjeltéplek!
Az asszony hiába csitította, nyugtatta a sárkányt, az addig járt-kelt, míg meg nem találta a fiút a dagasztóteknő alatt. Azon nyomban fel is akarta falni, de a fiúnak abban a nagy veszedelemben egyszeriben megjött a bátorsága, s azt mondta:
- Jó, jó, de ilyen vacsorához muzsika is dukál.
Azzal elővette a furulyáját, és muzsikálni kezdett. Nosza, nyomban táncra kerekedett a sárkány. Eleinte tetszett neki a nagy vigasság. Mondta is:
- Addig élhetsz, amíg engem is meg nem tanítasz muzsikálni. Utána egy percig sem.
Ez kellett csak a fiúnak. Fújta, fújta tovább a furulyát. Ahogy fújta, egyre inkább elfáradt a sárkány. Az ám, de hiába kiabálta a legénynek, hogy haja már abba, elege van a táncból, az bizony tovább fújta. Egészen addig, amíg a sárkány ki nem lehelte a lelkét. No, akkor abbahagyta. .
Hálálkodott az asszony, hogy megszabadította a sárkánytól, aztán azt mondta még neki:
- Ha vissza akarsz térni a földre, vidd magaddal ezt a fekete tyúkot, de a paszulyt vágd ám ki, nehogy más ide tudjon jönni!
Fogta a fiú a furulyát, a tyúkot, s gyorsan leereszkedett a szál paszulyon. Ahogy leért, vette a szekercéjét, s kivágta vele a szál paszulyt. Akkor bement az anyjához, aki nagyon búsult miatta, hogy hova lett.
- Ne búsuljon, anyám, lesz ezután mit együnk, lesz pénzünk is elég!
Azzal letette a földre a fekete tyúkot, megsimogatta, és azt mondta:
- Tojj egyet, tyúkocskám!
Hát a kis tyúk rögtön tojt egy aranytojást, aztán megint egyet, megint egyet, valahányszor a fiú megsimogatta. Csináltak is szép házat a sok aranytojás árából. Vettek sok szép jószágot, de még egy kis rétet is, ahol a fiú naphosszat kaszálgatott és muzsikálgatott.

Csíráztatáa, hajtatás:

Ültetés

Kísérletek:

+1 ötlet: Muffin és marcipán:

Jelről jelre 13. - Cseresznye

Cseresznye az üdeség és vidámság jelképe

 

Zelk Zoltán: Megérett a cseresznye

Megérett a cseresznye
piroslik az ágon.
Ezer piros csengettyű
csilingel a fákon.


Megérett a cseresznye
szedik a kosárba.
Holnap reggel szekérrel
viszik a vásárba.


Jaj,de piros,jaj de szép,
az íze de édes!
Sül is már a tepsiben
a cseresznyerétes!

 

Kányádi Sándor: Két szem cseresznye

Történt egyszer, éppen a tavaszi-nyári napforduló reggelén, hogy a felek, mármint a harmatos szemmel elköszönő tavasz s a széles mosollyal megérkező nyár, összeszólalkoztak. S ha még idejében közbe nem lép egy kisfiú meg egy kislány, talán össze is verekednek.
Pedig az elején igazán szívélyesek, mondhatnám testvérien kedvesek voltak egymáshoz. Az öreg tavasz kézen fogta az újdonsült nyarat, végigvezette erdőn-mezőn, hegyeken, völgyeken, dombokon, lankákon s a véget nem érő kalászringató síkságokon. Egyszóval annak rendje és módja szerint számba adott az előd az utódnak mindent, amit csak számba adhat a tavasz a nyárnak. Még tanácsokkal is ellátta a bölcs tavasz az ifjút, hogy hová kellene egy kicsit több eső vagy éppenséggel több napfény. Ahová már nem tellett az ő megfogyatkozott erejéből.
Hallgatta a nyár a tavaszt nagy figyelemmel, bólintott is olykor-olykor nyomatékul, miközben a szeme sarkából már az önálló gazda tekintetével vetett egy-egy pillantást az érőfélben lévő árpa- s a már-már sárgába hajló búzatáblákra.
— Aztán a gyümölcsösöket külön figyelmedbe ajánlom — mondta a tavasz, amint az ő utolsó harmatában ösvényt verve, a kertek felé közeledtek.
— Hogyne, hogyne, hát persze! — bólogatott a nyár szórakozottan, s közben az útjukba hajló kalászokat simogatta, húzogatta, hadd tömöttődjenek.
Oldalt kapta erre a fejét a tavasz. Látta, hogy a nyár már csak tiszteletből hallgatja az ő mondókáját, tanácsait. Sértődötten elhallgatott.
A nyár viszont észre sem vette a tavasz sértődöttségét, s továbbra is szorgalmasan bólogatott, mintha még beszélne az öreg. Bólogatott, és simogatta a kalászokat.
Ettől végképpen megbántódott a tavasz. Érezte, hogy a szíve is egyből megöregedett.
— Fiatalság, hálátlanság — mormogta már csak inkább magának.
A nyár persze erre is bólintott.
Sóhajtott egy nagyot a tavasz.
— Úgy bizony! — füttyentette el magát a kölyök nyár, mert éppen egy szarka repült el nagy csörögve a fejük fölött.
— Hát akkor szusszanjunk egyet, mielőtt elmennék — mondta a tavasz, amint beértek az első gyümölcsöskertbe, s azzal le is zöttyent az árpára érő körtefa alá. A nyár is vidáman mellékuporodott, de a szeme fönn, az ágak hegyén járt.
— Rázintsd már meg azt az alsó ágat — enyhült meg bölcsen a tavasz –, hadd lássuk, megérett-e már. — Látom, a nyálad is kicsordult, annyira kívánod.
Nem kellett kétszer mondani a nyárnak, fönn termett az ágak közt, rázta a fát, hogy csak úgy potyogott a körte.
— Elég, elég. Nem kell mindent egyszerre fölfalni! — fenyegette meg a földre huppanó fürge nyarat, aki hamar telekapkodta a kalapját körtével, s illedelmesen odakínálta az öregnek.
Az öreg tavasz ettől enyhült valamelyest. Kiválasztott egy érettebb formát, és elkezdte majszolni. A nyár pedig térde közé kapta a kalapot, és rágcsálni kezdett jó étvággyal.
— Hű, de finom, hű, de jó! — ujjongott a nyár.
— Hát igen, már ehető — mondta a tavasz, de megint csak elszomorodott attól, hogy a nyár milyen mohón zabálja az aranysárga körtét. Tulajdonképpen az ő körtéjét, s még csak le sem rágja tisztességesen a csutkáról, máris újba harap. ,,Mindenemet el fogja pusztítani ezzel a féktelen étvágyával, mindenemet, amiért annyit dolgoztam, kínlódtam — gondolta nagy búsan, és elnézett a szemközti cseresznyefa megfosztott ágai között. — No de ezt nem hagyom ennek a nagybélűnek" — villant fel a tekintete, amint meglátta az utolsó két szem cseresznyét a fán.
— Nini, cseresznye — dobta el a körtét kalapostól a nyár, s már rugaszkodott is a fára. De az öreg még idejében elkapta nyár úrfi nadrágját.
— Nem oda, Buda, a cseresznye még engem illet!
— Abbizony már az enyém! — nyelvelt vissza nyár úrfi.
— Majd mindjárt megmutatom, hogy mi a tied, szemtelenje! A fenekeden mutatom meg! — markolta meg most két kézzel a ficánkoló nyár nadrágját.
— Eresszen el, eresszen el, enyém a cseresznye! Én vagyok már itt a gazda, enyém a cseresznye, enyém, ha itt hagyta!
— Még nem mentem el. A cseresznyét nem hagyom.
— Mért ne hagyná? Evett már kend éppen elég cseresznyét. Mind kend ette meg.
— Ezt is megeszem, mert szemtelen vagy.
— Nem vagyok szemtelen.
— Az vagy, ha mondom.
És amíg így vitatkoztak, s már-már majdnem hajba kaptak, jött egy kisfiú meg egy kislány. A vakáció első napja lévén, boldogan fürödtek a harmatban. Az ő szemük is mind az ágak hegyén járt.
A kislány is meglátta a páros cseresznyét. Erre a fiú már fönn is volt a fán. Leszakította, és mint egy szép fülbevalót, a kislány fülére akasztotta. És azzal vidáman továbbugrándoztak.
Erre az öreg tavasz is elengedte nyár úrfi nadrágja trottyát. Az úrfi meg röstelkedve megkövette az öreg tavaszt. Jót nevettek azon, hogy mindketten hoppon maradtak.
— Hát akkor az esztendő ilyenkori viszontlátásra, fiam — mondta a tavasz, és megsimogatta a nyarat. Fölült a lombok között rejtőző kakukk hangjára, s elszállt.
— Viszontlátásra, viszontlátásra, köszönöm a tanácsait! — kiáltott utána a nyár meghatódva.
Szétnézett a kertben, arcát a tavasz utolsó, már fölszáradni készülő harmatában jól megmosta. Aztán fütyörészve nekivágott a határnak.
Igyekeznie kellett, nemsokára nyakában az aratás.
Cseresznyés sajttorta
A sütőt melegítsük elő 180 fokra. Egy tortaformát vajazzunk ki.

A kekszet morzsoljuk össze, vagy tegyük egy zacskóba, és egy sodrófával törjük kisebb-nagyobb darabokra. Keverjük össze az olvasztott vajjal, majd rakjuk bele a tortaformába. Egyenletesen osszuk el, és egy kanál segítségével nyomkodjuk le. Süssük 10 percig. A sütőt ne kapcsoljuk ki, inkább emeljük fel 200 fokra.

A cseresznyét és a cukrot melegítsük fel egy serpenyőbe, majd adjunk hozzá fél narancs levét, valamint a fahéjat. A vaníliarúdból kaparjuk ki a magokat. A rúd egyik felét tegyük a rumba, melegítsük fel (kb. 5 perc). Ha kész, akkor tegyük félre.

A porcukrot keverjük össze a kukoricaliszttel és a krémsajttal. Adjuk hozzá a felvert tojásokat, a tejszínt, a vaníliás rumot, és a narancslevet.

A cseresznyés keverék felével és az apróra vágott csokoládéval keverjük össze, majd tegyük a kihűlt kekszes alaphoz. Süssük 40-45 percig, amíg szép aranybarna lesz a teteje.

Tálalás előtt készítsük el a csokoládéöntetet, amihez első lépésként melegítsük fel a tejszínt. Ha már elkezd forrni, akkor adjuk hozzá a jó minőségű, apróra vágott csokoládét, és egy habverővel keverjük simára.

A tortát díszítsük a megmaradt cseresznyével, és öntsük le a meleg tejszínes csokival.

Kép forrása: http://www.mitfozzunkma.hu/
Kép forrása: varazspor.blogspot.com
Kép forrása: Les Coups de coeur de Stef
+ ötlet: Cseresznyevirág
Kép forrása: www.meetthedubiens.com
Kép forrása: dollarstorecrafts.com
Kép forrása: craftsbyamanda.com

Jelről jelre 7. - Eper

Eper a bölcsesség és igazságosság jelképe

Fyni Petra: Eperinga

Jár a tavasz jár,

Réten átsétál.

Lábainál eperinga,

Leng a piros törpehinta,

Forog, mint az óra,

Rugója egy bolha.

Kép forrása: craftsbyamanda.com

A jóságos tündér és a tizenkét hónap

(Szlovén népmese)

Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy gonosz mostoha, aki édeslányát jobban szerette, mint a szeme világát, de mostohalányát, Maricát, teljes szívéből, teljes lelkéből gyűlölte. A kislány nem állhatott meg előtte. Ha szerét ejthette, kínozta, gyötörte, szeretett volna tőle mielőbb megszabadulni. Egy napon mind a két lányt elküldte a folyóra, hogy gyapjút mossanak. Az édeslányának fehér gyapjút adott, a mostohának pedig feketét lökött oda, és ezt parancsolta neki:

- Hogyha ezt a fekete gyapjút hófehérre nem mosod, haza ne gyere, mert elkergetlek a háztól!

A kis mostoha azonnal tudta, hogy ezt a kívánságot nem teljesítheti, de azért hóna alá vette a gyapjút, és zokogva elindult féltestvére után. Amidőn megérkeztek a folyóhoz, mosni kezdtek mind a ketten. Amint szorgalmasan mostak, váratlanul odalépett hozzájuk egy csodálatosan szép leányka, talpig fehérbe öltözve, és így köszönt a lányokra:

- Jó napot, leánykák! Segítenék nektek, ha megengednétek!

A mostoha lánya nevetve felelt:

- Nekem nem kell a segítséged, mert az én gyapjúm máris hófehér, de itt az én mostohahúgom, nem boldogul a fekete gyapjúval.

Ekkor a szép leányka odalépett Maricához, és azt mondta:

- Add ide a gyapjút! Megpróbálom, hátha nekem sikerül fehérre mosnom!

Mind a ketten elkezdték újra mosni, és a gyapjú fehéredett, egyre fehéredett, egyszerre csak olyan fehér lett, mint a hó.

Amikor készen lettek vele, a szép fehér ruhás lányka eltűnt a szemük elől. A mostoha nagyon elcsodálkozott, amikor megpillantotta a hófehér gyapjút, és szörnyű nagy haragra gyulladt, hogy nem sikerült mostohalányát elkergetnie a háztól. Nem sok idő múlva beköszöntött a hideg tél, és hamarosan leesett az első hó. Ekkor a mostoha ezt parancsolta Maricának:

- Vedd a kosarat, lódulj az erdőbe, és szedjél ott érett epret! Nemsokára itt az újesztendő, és akkorra kell csemegének. De hogyha nem találsz, jobban teszed, ha mindjárt ott maradsz az erdőben.

A szerencsétlen leányka kérve kérte, sírva könyörögte:

- Már hogy találhatnék én ebben a farkasordító hidegben érett epret az erdőn?

De hiábavaló volt minden kérés, siránkozás, mit volt mit tenni, el kellett indulnia. Amidőn beért az erdőbe, tizenkét ifjú legénnyel találkozott. Barátságosan köszöntötte őket. Azok nyájasan fogadták, faggatni kezdték, hogy miért sír, miért megy ilyen nagy zimankóban az erdőre. Marica mindent szép rendre elmondott a tizenkét ifjúnak, semmit sem hallgatott el.

- Mi segítünk rajtad - mondották a legények -, ha igaz szívedre megmondod, hogy melyik hónapot szereted a legjobban.

Marica gondolkodás nélkül válaszolta:

- Mindegyik hónapot szeretem, de a márciust szeretem a legjobban, mert az hozza meg a kikeletet és a szép reményeket.

A legények igen meg voltak elégedve a felelettel, és mosolyogva mondották:

- Eridj a domb mögötti szakadékba, s találsz ott annyi epret, amennyi csak kell.

Így azután Marica újesztendőre gyönyörű szép epret vitt haza, púpozott kosárral, és szépen elmondta mostohájának, hogy hogyan jutott a finom csemegéhez.

Néhány nap múlva aztán, amikor kissé megenyhült az idő, az asszony az édes lányát is elküldte eperért az erdőbe. Abban reménykedett, hogy találkozik a legényekkel, és ő is olyan szerencsés lesz, mint a mostohalány. Az édes csinosan felöltözött, vette a kosarat, és vidáman ment az erdőbe. Ő is találkozott a tizenkét ifjú legénnyel, és emelt hangon szólt rájuk:

- Mutassátok meg nekem is, hol lehet azt a szép epret találni, amelyből az én testvérem hozott haza!

A legények így szóltak:

- Megmutatjuk, hogyha megmondod, hogy melyik hónapot szereted a legjobban a tizenkettő közül. De feltétlenül az igazat kell mondanod!

A lány gondolkodás nélkül, gőgös arccal, dühödten, ellentmondást nem tűrő hangon rávágta:

- Miért is szeretném valamelyiket? Egyiket se szeretem, de a márciusra haragszom a legjobban.

Erre az erdő zúgni kezdett, iszonyú hóförgeteg zúdult a hegyekre, s a lány félig agyonfagyva, meggémberedve érkezett haza az anyjához. Az a tizenkét ifjú legény volt a tizenkét hónap.

Telt, múlt az idő, s a mostohalány jóságának, szépségének híre messze földet bejárt. Egy szép napon derék ifjú jelentkezett a mostohánál, és tudtára adta, hogy ekkor és ekkor barátjával eljön háztűznézőbe, és megkéri Marica kezét. Amikor elérkezett a várva várt este, a mostoha kikergette Maricát, hogy menjen a ház mögötti színbe aludni. Finom vacsorát készített, s édeslányát ékesen, cifrán felöltöztette. Amikor a leánykérő legények megérkeztek, a mostoha szívesen fogadta őket. Bevezette mindkettőt a házba, és azt mondta:

- Itt van az én kedves mostohalányom!

Véletlenül meghallotta ezt a kakas, és tele torokból elkezdte kukorítani:

- Kikeriki, kikeriki - szép Marica ideki, ideki!

A leánykérők azonnal megértették a kakas szavát, s megparancsolták a mostohának, hogy vezesse elő az igazit, akit ők keresnek. Amikor megpillantották, nem győztek betelni a gyönyörűségével, kedvességével, és még aznap este elvitték magukkal. A mostoha meg a lánya leforrázva otthon maradtak. Marica meg boldogan élt férjével. Még ma is élnek, ha meg nem haltak.

Kókuszos eperturmix

Hozzávalók:

  • 15 szem nagyobb eper
  • 3-4 dl tej
  • kókuszreszelék (ízlés szerint)
  • fél rúd vanília kikapart belseje / vanília-aroma
  • 2 teáskanál méz vagy édesítő
  • tejszín

Elkészítés:

Az epret megmossuk, apróra vágjuk, majd egy edénybe rakjuk. Annyi tejet öntünk rá, amennyi elfedi. Egyenként hozzáadjuk a többi hozzávalót, majd turmixoljuk.

Kókuszos epertorta sütés nélkül

Hozzávalók:

  • 10 dkg mandulaforgács
  • 20 dkg fehér csokoládé
  • 10 dkg kukoricapehely (corn flakes)
  • 2,5 dl tejszín
  • 8 dkg porcukor
  • 2 evőkanál kókuszreszelék
  • 1 marék kókuszforgács a szóráshoz
  • 50 dkg eper

Elkészítés:

A mandulaforgácsot serpenyőben, zsiradék nélkül megpirítjuk, majd tányérra borítjuk. A csokit összetördeljük, vízfürdő fölött megolvasztjuk. Belekeverjük a mandulát és a kukoricapelyhet, és egy kb. 26 cm átmérőjű kapcsos tortaformába nyomkodjuk. A forma oldalára is nyomkodunk belőle kb. 1 cm magasan. A hűtőbe tesszük, hogy megdermedjen. 

A tejszínt kemény habbá verjük, beleszitáljuk a porcukrot, majd a kókuszreszeléket is beleforgatjuk. A tortaformába simítjuk az alapra. 

Az epret megmossuk, megtisztítjuk, kettévágjuk, és a habra rakosgatjuk. Megszórjuk a kókuszforgáccsal, és mentalevelekkel díszítjük.

Receptek forrása: http://www.mindmegette.hu/

Kép forrása: craftsbyamanda.com

Kép forrása: www.pinterest.com

Kép forrása: momstown.ca