Napról napra óvoda

Kedves Érdeklődő, aki rátaláltál erre az oldalra! Ebben a blogban szeretném Veletek megosztani mindazt, amit az elmúlt 36 évben az óvodáról, a gyerekekről, gyerekektől "megtanultam" és mindazt ami jó kedvre derít, elgondolkodtat, vagy gyönyörködtet.

Címkefelhő
Feedek
Megosztás

Cinege album: Bánatűző "varázslatok"

Kép forrása: exploretheworldlikeabirdandfly.blogspot.com

"Mit tehetnék érted, hogy elűzzem a bánatod,
Hogy lelked mélyén megtörjem a gonosz varázslatot?
Mit tehetnék érted, hogy a szívedben öröm legyen?
Mit tehetnék, áruld el nekem."

/Bródy János/

Mindegyikünk alig várja, hogy a nyár után újra találkozzunk a régi és új gyerkőceinkkel, de az első napok, hetek bizony nemcsak az együttlét öröméről szólnak, hanem néha (sokszor) az elválás nehézségeiről, a megszokott emberek, tárgyak, környezet hiányáról. Hányszor, de hányszor látjuk, ahogy egy-egy kisember szája sírásra görbül, szeme bepárásodik és akkor, na, akkor rögtön segíteni akarunk. Ölünkbe vonjuk, mesélünk, vigasztalunk és felsorolni sem lehet azt a sok-sok technikát, melyet a tarsolyunkból elő tudunk varázsolni és általában ezek hatásos figyelemelterelő" eszközök is, de mi van akkor, ha mégsem?

Biztosan tudom, hogy mindegyikünknek vannak olyan megoldási módjai, melyek rá és a csoportjára jellemzőek és ezekkel varázsolni tud. Ebben szösszenetnyi bejegyzésben csupán két ötletet szeretnék Veletek megosztani, melyek nálunk sokszor segítenek abban, hogy könnyebb legyen az új helyzetet megszokni, újra megszokni:

1. ötlet: a varázslatokkal teli tál

Aki rendszeresen olvassa a Cinegés bejegyzéseket tudja, hogy nálunk manók "élnek", akik hol borsot törnek az orrunk alá, hol segítségre szorulnak, holy meglepnek bennünket mindenféle csodadologgal. Évekkel ezelőtt így került hozzánk egy szép üveges, rózsaszínes, illatos varázsvíz, mely minden testi-lelki bajra "gyógyír". Vigyázunk is rá nagyon és csak akkor vesszük elő, ha nagyon nagy a baj. Akkor azonban a bajba kerülő megmondja, hogy hányszor is kell fejtetőre állítani ahhoz, hogy a legerősabb varázsereje legyen, aztán elhangzik a "bájoló mondóka" (Áj, háj, varjúháj) és lelki bánatra a csuklót rajzoljuk körbe, sbeknél a sérült testrészt kerítjük körbe. Mire levesszük a polcról az üveget, felrázzuk, számolunk, mondókázunk, varázsolunk és elfújjuk messzire a bajt, általában el is felejtődik a bánat "oka".

Hogy hogyan lett az egy szem varázsvízes üvegből egy egész tálnyi varázserővel bíró eszköz? Természetesen úgy, hogy nem mindenkinél volt hatásos és akkor aztán kísérletezni kezdtünk. Volt akinek egy maroknyi rózsakő segített a bajban. Az üveg mellé tettük. Volt. akinek a csillámpor és volt akinek az iilóolaj. Csak gyűlte, gyűltek a személyre szóló varázsszerek és amikor már nem fértek el két kézben vettünk nekik egy tálat és beleraktuk. A benne lévő "varázslatok", varázstárgyak mindegyikéhez hagyomány kötődik: a rózsakvarc csak a balkézbe szorítva hatásos, de a festett kő csak a jobb kézben tartva. A csillámpor a hajra szórva, azillóolaj cyak a fül mőgé kenve..... és így tovább. Van amelyik az egyik pici lányunkál hatásos és van, amelyik majdnem mindenkinek segít, de az biztos, hogy még a leghangosabb zokogás is elcsendesedik, mire a varázytálon lévő összes varázslatot kipróbáljuk.

2. ötlet: a "jelverseink":

Minden csoportunkba "újonnan " bekerülő gyerkőc még júniusban kap egy jelválasztó levelet, ahol három választható jel képe mellett vam egy-egy rövidebb, hosszabb (a gyerkőv életkorától függően) vers vagy mondóka. A z általa kiválasztott jelhez "jár" ez is és ez lesz az ő "Bánatűző verse", amit ha nagyon elszontyolodna kikeresünk a verses könyvünkből és elolvasunk. Aztán persze lapozgatjuk tovább és a képeket nézegetve, verseket mondogatva már  sokszor el is múlik a szomorúság.

Ízelítő az idei verseinkből:

cseresznye:

Ez elmegy cseresznyét szedni,

Ez felmászik a fára,

Ez megrázza,

Ez felszedi,

Ez a kicsi mind megeszi. Hamm!

szőlő:

Hétfőn egy szem szőlő, 
kedden elfogy kettő. 
Szerdán a számban már három, 
csütörtökön négyért tátom. 
Pénteken öt lesz a kellő, 
Szombaton hatot kér a bendő.

Vasárnap hét bogyó hasamban, 
a csősz elől minden nap szaladtam!

körte:

Körtefára felmásztam,

Kilenc hernyót találtam.

Egyik ült egy levélen,

Egy a sárga körtében,

Egy a fának odvában,

Egy csak morgott magában.

Egy az ágon hintázott,

Egy a törzsön felmászott.

Egy már mélyen szunyókált,

Egy meg fentről kukucskált.

Kilencedik hernyócska,

Rákúszott az ujjamra,

Óvatosan levittem,

Fa tövébe letettem!

Ráadás: az idei "meselevelünk":

Kedves ...!

Tegnap éjjel olyan hihetetlen dolog történt velem, hogy frissiben el kell, meséljem Neked:

Úgy kezdődött, hogy magam sem értettem, hogy miért, de az éjszaka közepén felébredtem. Először azt hittem, hogy a nagy melegre. Aztán arra gondoltam, hogy az ablakon bevilágító holdsugárra vagy talán a hangosan ciripelő tücsökzenére. Aztán rájöttem, hogy egészen más zajok ébresztettek fel: valami gurult, valami koccant, valami vagy valaki kaparászott, valami vagy valaki éktelen hangosan szuszogott a kertben. Kiléptem a teraszra és reccsent valami a lábam alatt. Egy dió volt. Egy lyukas dió. Ebben még semmi szokatlan nem lett volna, ha csak az nem, hogy nyár közepén hogy a csudába kerülhetett pont az ajtóm elé? Lehajoltam, hogy felvegyem és közben a csillagok fényében tudod, hogy mit láttam? Azt, hogy a fűben felém gurul sok-sok bronzosan csillogó apróka ebből a gyümölcsből.

-  Hogy gurulhatnak? – morfondíroztam magamban és aztán észrevettem az apró népet. Hangyák sokasága görgette, gurította maga előtt őket. Amikor már mindegyik a közelembe ért és megszámoltam, hogy hány darab is van ezekből a bronzdiókból kiderült, hogy 29. Pont annyi, ahány Cinegefióka lesz idén a csoportunkban. Akkor már hittel hittem, hogy a manóink szeretnének valamit üzenni, de vajon mit? Kezembe vettem az egyiket és ha, hiszed, hanem ketté vált a kezembe és egy lepkeszárny vékony papír került elő belőle, mindenféle krikszkrakszokkal.

قبول شعر عشق ما را به علامت این سال و کمک به الف ها به تصویب همه از آنها به دور به دور شدن از سرد!

جن گردو

Ahogy megláttam a betűket rögtön felismertem a tünde írást, de vajon, mit akarhatnak tőlem/tőlünk a diótündérek és honnan fogom megtudni, hiszen a betűket csak felismerem, de olvasni nem tudom. Felbontottam a következőt és a következőt, de mindegyikben csak a levelet találtam. Sehol egy tünde ABC és, amikor kissé szomorúan az utolsó diót is megnéztem ismét mocorgásra kaptam fel a fejem. Fürge lábak kaparásztak. Egy szürke, hátán fekete csíkos kisegér görgetett maga előtt egy ezüst diót. A lábam elé gurította ás már el is surrant.

- Jaj, de jó! A tündéreknek eszébe jutott az ABC könyv! – gondoltam magamban és gyorsan feltörtem ezt is, de csalódnom kellett, mert ebben is csak egy levelet találtam. Forgattam, forgattam, de hiába csak betűk és mondatok tünde nyelven és semmi, de semmi ami segítene a megfejtésben és akkor…

Akkor hangos szuszogásra kaptam fel a fejem. Egy sündisznó közeledett felém az erdő felől és egy hatalmas aranydiót gurított maga előtt.

- Végre, végre ez már nem lehet más, mint az abécés könyv!

Így is volt: az aranydióban szépen, sorban megtaláltam a tünde betűket és így már sikerült lefordítani az előzőekben talált pilleszárny könnyű leveleket.

A bronz dióban ez volt:

Kedves ...!

Idén mi, tündérek küldjük Neked az idei „bánatűző” jelversedet, mert a manóknak új várost kell építeniük, hiszen a télen sokuké összedőlt. Neked ezt választottuk:

Csattog a patkó a vén betonon,
vad lovam vágtat
az utcasoron.
Pattan a szikra a körme alatt,
néznek a népek,
amerre halad.


Vágtat a vágtat a büszke lovam,
lábain színezüst
patkója van.
Röppen a szélben a büszke sörény,
trappol a pejkó
az utca kövén.

Az ezüstdióba rejtett levélben ezt írták:

Kedves Cinegefiókák!

Emléketek még a téli „varázslatos jégvilágra”? Igen, arra, amikor hetekig járhatatlanná váltak az erdei utak? Na, akkor történt, hogy tönkre ment több tucatnyi manó család háza. Tavasz óta éjjel, nappal próbálnak új várost építeni maguknak és ugyan sok barátjuk segít nekik (tündék, hangyák, méhek, lepkék, katicák és a szarvasbogár) segítünk, de ők is és mi is annyira aprókák vagyunk, hogy nem biztos, hogy elkészülünk a hideg beállta előtt,ezért kérünk Benneteket, hogy segítsetek, mert ha minden Cinegés készítene egy-egy manóházat vagy kertet, akkor biztos, hogy nem kellene egy manónak sem vacognia a téli hidegben.

Segítségetekben bízva szép nyári napokat kívánunk: Diótündérek és a manó barátok

Ugye segítünk? Találkozzunk augusztus 28-án délután 1/2 5-kor az oviban és, - ha készítetek házikót, kertet, manó bútort, játékot, ruhát - akkor azt hozzátok magatokkal! (Kényelmes cipőbe gyertek, mert kisétálunk az erdőbe, hogy tovább építsük a tavasszal elkezdett Manóvárost! És, hogy ne maradjunk éhen, szomjan a terülj, terülj asztalkánkra minden finomságot örömmel fogadunk.)

További jó pihenést!

Szösszenet: A pedgógus minősítésről, portfólióról és ...

Hosszú, hosszú hónapok óta újra és újra azt érzem, hogy pár mondatban ki kellene írnom magamból azokat a gondolatokat, melyek foglalkoztatnak az "új" értékelési rendszerről, emlynek vannak "hívei" és ellenzői, de az biztos, hogy mostanában mindn pedagógust foglalkoztatnak. Köztük természetesen engem is.

Aztán mindig elhessentettem. Úgy gondoltam, hogy a magánügyem, hogy mit is gondolok erről az egészről. Meggondoltam magam. Ki kell írnom magamból, le kell írnom és aztán vállalnom a "következményeket". Vállalni azt, hogy nem leszek soha a pedagógus 2.-ben, hiszen nem töltöttem fel a portfóliómat és ugyan az elmúlt 38 évben sok-sok tanúsítványt szereztem arról, hogy elvégeztem ilyen, olyan képzéseket, de egyik sem olyan, mely a mostani elbírálás alapján másoddiplomának számítana. "Lejárt" papírok, igazolványok, tanúsítványok: óvodavezetői, országos közoktatási szakértői, környezet és drámapedagógusi, játék mentori..... és így tovább. Egy részét már nem is találom. egyrészére talán már nem is emlékszem. Nem őriztem meg a papírokat, hiszen számomra nem ezek voltak a fontosak, hanem azok az ötletek, az a tudás, melyek aztán segítettek abban, hogy megújuljak, feltöltődjek. Fontosak azok az emberek, tanárok, kollegák, akikkel megismerkedtem és, akik azóta is segítenek, átlendítenek a "holtpontokon". Általuk elértem azt a csodát, hogy ennyi év után is szeretem, élvezem a munkámat és képes vagyok nap, mint nap "megújulni". Igen: rájuk emlékszem, a papírokra nem, és most lassan egy éve kiderült, hogy ahhoz, hogy "magasabb osztályba léphessek" mindent dokumentálnom kellene, ami az elmúlt évtitedekben történt velem és körülöttem.

Tudtam, hogy ezt nem akarom. Nem akarom ennyi év után "bizonyítani, hogy "alkalmas vagyok" arra, hogy a 2. osztályba léphessek. Nem akarok óravázlatokat írni és nem akarom, hogy meg kelljen "védenem" a "diplomámat". Nem attól tartottam, hogy nem vagyok képes rá, hiszen elég sok előadás, konzultáció, leírt oldal , hallgató segítés van már a hátam mögött ahhoz, hogy higgyem, mindezt meg tudnám oldani. Nem akartam, mert nem értettem egyet azzal, hogy nyugdíj előtt pár évvel bizonyítani kell a hozzáértésemet, az alkalmasságomat. Nem kell ezzel egyetérteni, de én hiszem, hogy nincs ez így rendben és a magam csendes módján így "tiltakoztam".

Aztán, aztán hagytam magam rábeszélni. Regisztráltam. Azért, hogy legyen időm átgondolni, számot vetni, számomra fontos emberek véleményét meghallgatni. Az első körből ezért aztán kimaradtam, de átéltem a kollégáim, barátaim érzéseit, izgalmát, ahogy haladtak előre a portfóliók feltöltésében. Megadott sorrendben, megadott formában, megadott mennyiségben. Segítettem mindenkinek, aki csak megkeresett a problémáival és közben ismét megerősödtem abban a hitemben, hogy én ezt nem akarom. Nem hiszek benne, hogy ez valóban reális képet ad arról, hogy ki, hogy végzi a munkáját, mint ahogy abban sem, hogy a három tagú "szakértői bizottság" látogatása, az írásos dokumentáció átnézése és az ezt követő beszélgetés során, egy alkalom után valóban megismer engem, a munkámat, eredményeimet, erősségeimet és gyengeségeimet és el tudja dönteni, hogy "érek annyit, hogy munkámért "emelt fizetést" kapjak.  A második határidőtől is lemaradtam.

A mai nappal kaptam egy elektronikus levelet:

"Tisztelt Pedagógus Kolléga!

Mint arról már a korábbiakban is tájékoztattuk, Ön megfelelt a pedagógusokra meghatározott minősítési tervbe történő felvétel feltételeinek, és bekerült a 2015. évi minősítési tervbe.

A 2015. évi minősítésen való részvétel feltétele, hogy az Oktatási Hivatal (a továbbiakban: OH) által működtetett informatikai támogató rendszerbe feltöltse véglegesített e-portfólióját. Amennyiben Ön pedagógus-munkakörre szóló aktív jogviszonnyal rendelkezik, tehát hivatásszerűen el is látja munkaköri feladatait, az Ön számára előírt e-portfólió elkészítése és határidőre történő feltöltése kötelező volt.

A pedagógusok előmeneteli rendszeréről és a közalkalmazottak jogállásáról szóló 1992. évi XXXIII. törvény köznevelési intézményekben történő végrehajtásáról szóló 326/2013. (VIII. 30.) Korm. rendeletben (a továbbiakban: Rendelet) 2015. április 9-én kihirdetésre került és 2015. április 17-én hatályba is lépett módosításának következményeként, a Rendelet alábbiakban hivatkozott bekezdése értelmében az OH hiánypótlási lehetőséget biztosított azoknak a pedagógusoknak – így Önnek is –, akik a 2014. november 30-i határidőig nem töltötték fel portfóliójukat.

Ön a visszanyitás lehetőségével nem élt a rendeletben meghatározott 2015. május 18-ig, ezért a 2015. évi minősítése sikertelennek minősült, és az alábbi bekezdések vonatkoznak Önre:

  • A Rendelet 39/B. § (2) bekezdése szerint „… Ha a pedagógus e határidőre nem tölti fel portfólióját, az OH – minősítő bizottság kirendelése nélkül – állapítja meg a minősítő vizsga, a minősítési eljárás sikertelenségét és kiállítja erről a tanúsítványt.” A tanúsítványt elektronikusan lesz módja letölteni a www.oktatas.hu Saját oldal felületéről.

    Abban az esetben, ha a pedagógus számára felróható okból nem vesz részt a minősítési eljárásban, a következőkben megismételt minősítési eljárásban, illetve minősítő vizsgán vesz részt, amely számára díjköteles, a minősítés díja „a központi költségvetésről szóló törvényben meghatározott az illetmény számítását megalapozó vetítési alap hetven százaléka”, melynek összege 70 050 Ft. (Rendelet 12. § (2) bekezdés).


Tájékoztatjuk, hogy a Rendelet 3.§ (3) bekezdése alapján a minősítési eljárás megismétlésére legkorábban – a sikertelen minősítési eljárástól számított – két év szakmai gyakorlat megszerzése után kerülhet sor. Ezek alapján Ön esetében legkorábban - 2017-ben - abban az esetben kerülhet sor minősítésre, ha 2016. április 30-ig jelentkezik majd az eljárásra."

Én döntöttem és vállalom, hogy nyugdíjazásomig (hiszen a mostani rendszerben 2017-ben nyugdíjassá válhatok) a pedagógus bértábla legalsó fokozatának megfelelő fizetési kategóriában maradok.

38 évet úgy dolgoztam végig, hogy mindig kiálltam amellett, amit jónak tartottam és, ha kellett "megküzdöttem" az elveimért, melyekkel természetesen lehetett egyetérteni vagy nem. Ez most is így van. Nem tudom, hogy igazam van-e vagy tévedek, de átgondoltan és a legjobb "tudásom" szerint döntöttem magamról. Azonban kiváncsi lennék a Ti véleményetekre is, hátha tudtok olyan érveket felsorakoztatni, melyek nekem nem jutottak az eszembe. Ha így van megköszönöm, ha megosztjátok velem, mert lehet, hogy csak egyoldalról (a sajátomról) vizsgáltam meg a kérdést és nem minden oldalról.

Szösszenet: Egy színház látogatás "margójára"

A "kiégésről"

"Az egészség nem csupán a betegség hiányát jelenti, hanem a teljes testi-lelki és szociális jólét állapotát. Ezért a mentálhigiéné legfontosabb célja, hogy minél több ember számára tegye lehetővé az optimális intellektuális és érzelmi fejlődést, valamint a testi-lelki és szo­ciális kibontakozást. Fenntartani egy olyan teherbíró, küzdőképes állapotot, amely alkal­massá teszi az embert társadalmi feladatainak maradéktalan teljesítésére, miközben belső harmóniában és egyensúlyban él önmagával és környezetével.

A pedagógus munkája folyamatosan egy sajátos „professzionális image” fenntartását kö­veteli meg. Mindig mosolygósnak, meleg érzelmeket mutatónak és optimista szemléletűnek kell lennie.

A „szorosan” vett nevelőmunka, az interakciók sűrűsége, az érzelmi megterhelés, a foko­zott figyelemigény azonban önmagában is igen jelentős élettani, érzelmi megterheléssel jár együtt, és ezért indokolt, hogy a pedagógus ilyen értelemben vett munkakörülményein és pszichológiai klímáján javítson.

A stressz - Sellye János' szavaival élve az „élet sója!” - azonban igen veszélyes, hiszen a nagy intenzitású és gyakran átélt stressz negatív hatással van az érzelmi életre és a men­tális egészségre. A stresszhelyzetek, a fáradás, a kimerültség, a félelmek, a szorongás és a gyakran megoldatlan konfliktusok egyaránt károsítják a személyiséget. Napjainkban gyak­ran emlegetik a pedagógusok körében megfigyelhető ún. „kiégési” (bornout-szindróma) je­lenséget. A kiégési-kiégettségi veszélyeztetettségre a humán szolgáltató szférában, a segítő foglalkozások területén hívták fel a figyelmet a szakemberek az utóbbi évtizedekben. A het­venes években felszökő pályaelhagyási és foglalkozási krízishelyzetek kikényszerítették a szembenézést e veszéllyel. A kiégettség jelensége a foglalkozási megterhelés, stressz követ­keztében alattomosan kifejlődő kimerülést, kifáradást jelenti. A pszichikus erőforrások el­apadásának érzésével, testi-érzelmi letörtséggel és érdeklődésvesztéssel jár együtt.

A bornout-szindróma tünetcsoportját négy szakaszra oszthatjuk: lelkesedés, stagnálás, frusztráció és végül az apátia szakasza.

Hosszú folyamatról van szó. A korai tünetek, például a foglalkozással való elégedettség fo­kozatos megszűnése, a „nincs kedvem dolgozni menni” jelensége. Később szaporodnak a kisebb egészségügyi panaszok, hiszen a szorongás, a düh, a lehangoltság, a tehetetlenség-érzés testi tünetekben is kifejeződhet. Gyakori a fejfájás, migrén, szédülés, gyorsuló szív­verés, gyengeségérzés, nyaki-vállövi izmok fájdalma, hátfájás, álmatlanság, alvási zavarok, betegségre való hajlam, érzelmi hullámzás. Súlyosabb esetekben allergiás bőrreakciók, bőrkiütések jelentkezhetnek. A stresszélmények elősegíthetik a pszichiátriai értelemben vett betegségek kialakulását és krónikussá válását. Megjelennek a munkahelyi feladatok tel­jesítésével kapcsolatos zavarok, az ingerlékenység, a szellemi érdeklődés csökkenése, érzékenység, egyre gyakoribb konfliktusok a kollégákkal, diákokkal és szülőkkel. Később megfigyelhető a csökkenő önbizalom, önértékelési zavar, demoralizáló szemlélet és végül a teljes testi, lelki és szellemi kiégés."

/Forrás: http://www.ofi.hu/tudastar/lelesz-krisztina-tanari/

38 éve dolgozom óvónőként, és ahogy múlnak az évek egyre többször kérdezik meg tőlem, hogy hogyan lehet "nem kiégni"? Hogy lehet az, hogy ennyi időn keresztül még mindig élvezem, szeretem azt, amit csinálok? Azt hiszem, hogy már a kérdésben magában benne van a válasz: azt csinálom, amit szeretek. Azt csinálhatom, amiben nap, mint nap örömömet lelem. Minden nap történik valami, ami feltölt és, amitől várakozással tekintek a következő napra, mely mindig más, mint az előző. Soha nem lehet "rutinból" végezni és soha, de soha nem ismétlődik meg egy helyzet sem ugyanúgy. Állandó kihívás, állandó összpontosítás és érzelmek sokasága és én ezt szeretem. (persze ezzel nem akarom azt sugallni, hogy ennyire egyszerű a "védekezés" a kiégés ellen, de, hogy nagyon sokat segít abban, hogy "elkerüljem", az biztos.)

Kolibri Fészek: A medve, akit Vasárnapnak hívtak

Miért is írtam le ezt a pár mondatos "bevezetőt"? Hétfőn színházban voltunk. Ez egy majdnem "hétköznapi" helyzet, hiszen egy évben átlagosan 5-6 alkalommal megtesszük. Ez a 38 év alatt nagyjából 200 előadás, melyet láttam a gyerkőceimmel. Látszólag "rutin feladat": Elmegyünk, megnézzük, haza érünk, beszélgetünk róla, így vagy úgy feldolgozzuk a kiváltott érzelmeket. Megy ez már magától is,

Hogyan is történt mindez ezen a napon?

Megérkeztünk a színházba, ahol már vagy egy tucatszor voltunk ezzel a csipet-csapattal. Leültünk a párnákra és az egyik, pillanatról a másikra, az egyik Cinege fióka hüppögni kezdett. A hüppögés egyre erősödött, és amikor elsötétedett a nézőtér már hangos sírássá változott. Akkor már az ölembe ülve csak azt hajtogatta, hogy "vigyél ki innen"! Az első, ösztönös reakcióm az volt, hogy felállunk és kisurranunk, de aztán inkább a fülébe súgtam:

- Bújj hozzám jó erősen és megígérem, hogy vigyázok rád, de szeretném megnézni a bábokat. Kérlek, hogy egy kis időt, hadd maradjak még és ígérem, hogy ha pár perc múlva is ki akarsz innen menni, akkor kimegyek veled!

Számomra is hihetetlen volt, de maradtunk. Belefúrta magát a vállamba és én átkaroltam. teljes egészében hozzám simult és még a kezemet is a szeme elé húzta. Így ültünk hosszú, hosszú percekig. Már minden porcikám elzsibbadt, de nem mozdulhattam, hiszen a "fióka" az ölembe befészkelte magát és megnyugodott. Ugyan a színpad felé még véletlenül sem nézett, de éreztem, ahogy elkezdett figyelni. Még ugyan csak a hangokra, de figyelt, Úgy 20 perc múlva időnként ki-ki kukucskált az ujjaim között. Aztán már néha, néha, le is vette a kezem a szeme elől, de még mindig szorosan összesimulva ültünk. Aztán az egyik percben fészkelődni kezdett és megfordult a színpad felé. Még mindig ölelnem kellet, de ő már csak a hátával támaszkodott nekem és a derekánál kellett csak átkarolnom. Nem kellet már a kezem sem a szeme elé és néha, néha, már a színpadon történtekre is figyelt és nemcsak a többi gyereket nézte. Aztán eljött az a perc is, amikor "belefelejtkezett" a színpadon történtekbe és elkezdett csillogni a szeme. Elkezdte érdekelni a mese, elvarázsolódott. Ugyan csak tán az utolsó 10 percben, de én nagyon, de nagyon büszke voltam Rá, hiszen legyőzte saját félelmeit és talán egy kicsit nagyképű azt hinnem, hogy miattam, az én kérésem miatt, de én így hiszem.)

És még mindig nincs vége: Az előadás befejeződött és egy kis szünet után elkezdődött a drámafoglalkozás.

- Nem akarok játszani! - súgta a fülembe a kicsi lány és ismét befordult, elbújt a világ elől. Kezdtük elölről: elbújás, kukucskálás, kifordulás és én eközben "araszoltam". Centiről, centire csúsztam előre a játszók köre felé és egyszer csak "megérkeztünk". A körben ültünk és figyeltünk. (Azért odáig nem jutottunk el, hogy játszunk is, de ismét kifelé figyelt az én "hétköznapi hősöm". Sőt, már sugdolózva beszélgettünk is a játszókról, izgultunk értük és drukkoltunk nekik és a hazafelé feltett kérdésre hogy, menjünk-e máskor is színházba, már ő is azt válaszolta.

- Igen!

Ha ilyen, erős érzelmi töltésekkel teli élményeket élhet át az ember minden áldott nap, ha ennyire bíznak benne, ha átélheted, ahogy legyőzik saját ösztönös késztetéseiket, azért mert kéred, akkor hogyan is lehetne "kiégni"?

Szösszenet: Facebook oldalam születésnapjára

Bevezető

Pontosan 1 évvel ezelőtt belevágtam és elkezdtem egy Facebook oldalt szerkeszteni. melynek a Kincsek és kacatok óvodáknak, szülőknek, gyerekeknek címet adtam, mert ezek a szavak jelölik leginkább, hogy milyen szempontok alapján próbálok a sok-sok jobbnál jobb kép és írás között keresgélni.

A kincsek és kacatok arra utal, hogy szerintem ami egyikünknek csak útban van vagy kiselejtezendő, az a másikunknak kincs, amiből újra gondolva varázsolni képes. Fontos számomra a környezetvédelem és ebből kifolyólag az" újrahasznosító" ötletek nagyon fontosak a számomra. Hiszem, hogy erről egy óvodás gyereknek nem beszélni kell, hanem az élete részévé tenni azzal, hogy nap, mint nap megmutatjuk számukra, hogy mi mivé is válhat és hagyjuk, hogy a kacatokból számukra fontos kincseket készíthessenek.

Az óvodáknak arra utal, hogy 36 éves óvónői múltammal tudom, hogy szinte lehetetlen vállalkozás az, hogy minden gyerek érdeklődésének megfelelő elég ötlet legyen állandóan a tarsolyunkban és bizony erre rengeteg időt kell rászánnunk. Ebből jött az ötlet: ha már órákat töltök azzal, hogy egy-egy témakörhöz megtaláljam a nekem tetsző ötleteket és ezt szeretm is csinálni, akkor azt miért ne osztanám meg másokkal, hátha egy pár közülük megtetszik annyira, hogy kipróbálják. Nagyon szerettem volna és még mindig szeretném, ha egy olyan interaktív oldallá válna, válhatna ahol a sikeres  ötleteket kicserélhetjük, kicserélhetnénk és ezzel segítenénk és könnyítenénk egymás munkáját. (Valójában ez a blog oldal is ezért "született". Ez ugyan még elég bicebócán valósul meg, de én nem vagyok türelmetlen, mert tudom, hiszem, érzem hogy idővel fórummá válik mind a két oldal.)

A szülöknek arra utal, hogy olyan ötleteket próbálok keresgélni, melyek segíthetnek abban, hogy tartalmasan, izgalmasan, jó hangulatban tölthessék el azt a kis időt, melyet együtt lehetnek gyerkőceikkel úgy, hogy szinte folytatása legyen az óvodai életüknek. Hiszem, hogy szükség van arra, hogy összefonódjon a két élettér, ahol a gyerekeink az életüket élik. Ehhez segítség lehet, ha tematikusan, albumokba rendezve ötleteket találhatnak, hiszen ha az óvodában azt olvassák a faliújságon, hogy az őszi gyümölcsökkel foglalkoznak a csoportban nem kell mást tenni, mint megkeresni az albumot az oldalon és kiválogatni azokat az ötleteket, melyekkel ráerősíthetnek az óvodai élményekre.

És persze, azért minden egyéb is "becsúszik", hiszen nem tudok kibúlni a bőrömből és minden felkerül, bekerül, ami keresgélés közben megtetszik, mert hiszem, hogy a "szépség mindenütt ott van" és hiszem, hogy a gyerkőcök fejlődését, az élethez, a világhoz való viszonyulását leginkább azzal formáljuk, amivel körül vesszük őket.

Egy rövid statisztika

365 nap. Majdnem 4800 kedvelő és heti 30 000 látogató, aki 18 nyelven 32 országból követi a 78 albumba rendezett 1.198 képet.

Számomra szinte fel sem fogható számok.

Köszönet érte MINDENKINEK!

Mazsolázás

A legkedveltebb albumok:

Játszóterek, óvodaudvarok:

Kép forrása: Gyerekszoba

Festés, nyomdázás, mintázás...

Kép forrása: http://www.sassydealz.com/

Gyerekjáték s.k.

Kép forrása: Wee Folk Art

A legnépszerűbb megosztás:

Ezen az oldalon található bejegyzés: Szösszenet a dacról és hisztiről

Egy részlet:

Tegnap találtam egy bőröndös képet, amiről egyből eszembe jutott, hogy mlyen jó is lett volna ez a kép akkor, amikor a gyerekeim még kicsik voltak és mindegyik egytől, egyik világgá akart menni, ha valami nem úgy történt, ahogy ők szerették volna.

Kép forrása: Kincsek és kacatok óvodáknak, szülőknek, gyerekeknek

Mire elkészült volna a "világjáró" bőrönd lehet, hogy a késztetés is elmúlt volna.

Erről aztán eszembe jutott, hogy készíthetnék egy összeállítást arról, hogy mit is tegyünk, ha meghalljuk azt a mondatot, hogy "akkor Világgá megyek", hiszen nincs olyan felnőtt  és gyerek, akinek ne fordult volna meg ez a gondolat a fejében.

Egész nap pörögtek a gondolataim, hogy milyen ötleteim is vannak és akkor egyszercsak rájöttem, hogy sokkal, de sokkal messzebbről kell kezdenem. Valahol onnan, hogy miért is akar az ember gyereke (felnőttje) néha, néha világgá menni?

Azért, mert vágyai nem teljesülnek, akaratát nem tudja érvényesíteni és a megvalósítás iránti vágyát "késleltetni. Felnőttként már a legtöbb esetben képesek vagyunk ezt elfogadni, hiszen nap. mint nap gyakorolnunk kell és rutinossá válunk, de gyerekként ez még a világ legnehezebb dolga. ha valamit éppen akar vagy éppen nem akar azt az egész lényével akarja vagy nem akarja.

Bartos Erika: Nem akarok

Nem akarok felkelni még,

ilyen korán reggel!

Nem akarok piros pulcsit,

kérlek anya, tedd el!

Nem akarok reggelizni,

kicsit fáj a hasam.

Nem akarok fésülködni,

ne húzd meg a hajam!

Nem akarok cipőt venni,

nem látom a párját!

Nem akarom cipelni a

hátamon a táskát!

Nem akarok tornazsákot,

nem bírok el ennyit!

Nem akarok, nem akarok,

nem akarok semmit!

Az egyik legnépszerűbb feltöltött kép az Életszépítők oldalról, mely több, mint 5000 "szavazatot" kapott:

Az én egyik kedvenceml:

Kép forrása: Sokszínű Vidék

Miközben írtam ezt a bejegyzést folyamatosan az járt a fejemben, hogy amikor indítottam ezt az oldalt még nem tudtam, hogy ez a nap a "Sár napja", melyb az egyik legélvezetesebb "ünnepnap" lehet egy gyerkőc számára  és, hogy milyen véletlen, hogy egy évvel ezelőtt pont ezen a napon kezdtem el ezt a számomra oly fontos oldalt szerkeszteni vagy ez nem is véletlen?

Befejezésül

Szeretném külön megköszönni Beának azt, hogy a

Mondókák, gyermekversek, dalok

oldalán ajánlotta a Kincsek és kacatokat, mert így sikerült elérni azt, hogy túlszárnyalja az egy éves évfordulóra kitúzött 4000 -es kedvelést.

Érdemes követnetek az oldal bejegyzéseit, mert "hiánypotló", hiszen a címből is kiderül, hogy mondókák, versek gyűjtőhelye, ahol szintén témánként kaphatsz segítséget ahhoz, hogy minél szebb és igényesebb alkotásokat mondogathass, taníthass gyerekeidnek.

Megjegyzés:

Többen jeleztétek, hogy nem jelennek meg a hírfolyamon az új feltöltések.
Sajnos a facebook újdonsága, hogy az oldal lájkolóinak csak töredékéhez jutnak el a bejegyzések. Ha nem akartok lemaradni az oldalon történtekről, játékokról, akkor annyit kell csak tennetek, hogy az oldalunkon a "tetszik" gombnál a lefelé mutató nyilat megnyomva bejelölitek az "értesítések kérése" opciót. Így minden új bejegyzésről értesítést kaptok a megszokott helyen. (A földgömb, ahol pirosan számokkal jelzi a Facebook az értesítéseket.)

Még egyszer köszönöm, hogy jelöltétek az oldalt és köszönöm, ha megosztjátok barátaitok, ismerőseitek között, hátha...

Kép forrása: www.debrecenplus.hu