Kép forrása: timcsigyogynoveny.blogspot.com

Pipacs, a boldogság és érzékenység jelképe

Cs. Nagy László: Pipacsmanó


Elterített, elkerített
pipacs erdő közepén,
élt egy manó, nem ismerte
senki, csupán Te meg én.
Reggel korán Pipacsmanó
pipacságyból kiugrott,
kis vödörbe összegyűjtött
minden pipacsharmatot.
Pipacslovát megitatta
s adott neki abrakot.

Zelk Zoltán: A pipacs és a búzavirág

Az eső elállt, az érett búzakalászok táncba kezdtek az újból előbúvó nap alatt, s dúdolva, zizegve hajladoztak a szélben. A pipacsnak meg egyenest olyan jókedve kerekedett, hogy így szólt a kék búzavirághoz:

- Gyere, játsszunk valamit!
- Jó – felelte a búzavirág -, énekeljünk mi is, versenyt a kalászokkal.
- Azt nem, a kalászoknak sokkal szebb hangjuk van. Csak zizegjenek magukban.
- Nagyszerű! – kiáltotta el magát a búzavirág. – Játsszunk bújócskát!
A pipacs boldogan beleegyezett, nem látta, hogy a búzavirág ravaszkásan mosolyog.
- Te leszel a hunyó – szólt a búzavirág -, én most elbújok, és keressél meg!

A pipacs erre lehunyta piros szirmait, majd tízet számolt, s elindult keresni a búzavirágot. De bizony hiába, mert az úgy elbújt a búzatáblában, hogy három nap, három éjjel se lehetett volna megtalálni. Végre is a pipacs megunta a keresgélést, és elkiáltotta magát:
- Bújj elő, nem játszom tovább!
Hát a búzavirág éppen előtte ugrott föl nevetve.
- Látod, itt voltam az orrod előtt, mégse találtál meg!
Erre mérges lett a pipacs, és így szólt:
- Nem bánom, játsszunk tovább. Most én bújok el.

Úgy csinált, mintha elindulna a búzatábla végére, de hirtelen lehajolt. Gondolta, úgy tesz, mint a búzavirág, ott marad a helyén, az meg hadd keresse őt a tábla végén. Alig tudott felállni a csodálkozástól, mikor kisvártatva megérintette a búzavirág, és rákiáltott:
- Megvagy!
Szégyellte most már magát, ezért újból megkérte a búzavirágot, hogy játsszanak még tovább.
- Még egyszer elbújok – mondta , most próbálj megtalálni!
Most már a búzatábla legvégén bújt el, de hiába, mert a búzavirág ott is rögtön megtalálta.
- Most már látom, ügyesebb vagy nálam – mondta, és szomorúan lehajtott szirmokkal indult visszafelé. Egy arra szálló fürj megsajnálta, és vigasztalni kezdte:
- Dehogyis ügyesebb, csak ravaszabb nálad! Azért ajánlotta, hogy bújócskát játsszatok, mert téged könnyű megtalálni. A te piros színed kivirít a búzából, míg ő úgy elbújhat, hogy senki se találja meg!
- Hogy én erre nem gondoltam! – kiáltotta mérgesen a pipacs, és három napig rá sem nézett a búzavirágra. Csak aratás után békültek ki, amikor ott feküdtek a lekaszált búza között, s egy kislány fölszedte és csokorba kötözte őket..

Tudod-e?

Ez a gyönyörű mezei virág még teának is isteni, teakeverékekhez alkalmazzák főként azért is, mert nagyon kellemes színt ad a teának. Ráadásul a pipacs remek gyógynövény is, forrázatát használhatjuk szemborogatásra, torokfertőtlenítésre és nyugtatóan hat az idegrendszerre. A szirmok begyűjtésénél arra kell figyelni, hogy ne törjenek meg, mert akkor befeketedik és foltos lesz.

Tea-készítés: ½ l vízzel leforrázunk 15 g pipacs szirmot és 20 perc állás után leszűrjük. Mézzel és citrom ízesítjük.

A virág szirmának főzete használható festékként, textil, gyapjú színezésére is.