Napról napra óvoda

Kedves Érdeklődő, aki rátaláltál erre az oldalra! Ebben a blogban szeretném Veletek megosztani mindazt, amit az elmúlt 36 évben az óvodáról, a gyerekekről, gyerekektől "megtanultam" és mindazt ami jó kedvre derít, elgondolkodtat, vagy gyönyörködtet.

Címkefelhő
Feedek
Megosztás

jelről jelre 22. - Rózsa

Rózsa a mély érzelmek jelképe

Én kis kertet kerteltem,
Bazsarózsát ültettem.
Szél, szél fújdogálja,
Eső, eső veregeti, huss!

A játék menete:

Az első sor elmondásakor körözünk a tenyérben. Utána, a második sornál ujjunkkal böködjük. Ezt követően két kezünkkel a gyermek tenyerét összekulcsolva lengessük. Az „Eső, eső veregeti, huss!” sorra pedig paskoljuk a gyermek tenyerét, a „huss”-ra hessintve, tárjuk szét két karunk.
Máshogy is játszhatjuk: Ültessünk tenyérbe, hát, has közepébe és végül a fejük búbjára is!

Rózsa és Ibolya

Volt egyszer egy király, volt annak egy nagyon szép lánya, Ibolya, meg egy második felesége. A mostoha boszorkány volt, és nem szerette a lányt sohasem.

Egyszer azt mondja az urának:

- Ezt a lányt férjhez kellene adni, de csak olyan legényhez adom, aki kiállja a három próbát.

Mentek sokan nézni Ibolyát, de senki sem tudta megkapni, mert senki sem állta ki a három próbát.

Meghallotta ezt a szomszéd király, azt mondja a fiának, Rózsának:

- Eredj, nézd meg azt az Ibolyát, ha szereted, vedd el. Ismerem az apját, jó ember.

Felkészült a királyfi, elment szétnézni. Legelőször is a királylánnyal beszélt:

- Hozzám jössz-e, szívem szerelme?

- Jaj, ne kérj meg - válaszolta Ibolya -, mert a gonosz mostohám három kérdést intéz hozzád, s ha azt nem tudod megfejteni; véged.

De nem ijedt meg Rózsa. Bement a királyhoz, megkérte Ibolya kezét. A boszorkány is bement, és azt mondta:

- Ha a három próbát kiállod, akkor elviheted Ibolyát, másképpen nem. Az első próba: látod azt a nagy hegyet ott? Azt elhordod onnan a helyét szőlővel beülteted, leszüreteled, szép piros borából holnap kóstolót hozol.

Elment Rózsa nagy búsan, egyenest Ibolyához.

- No, min búsulsz? - kérdi tőle a lány.

- Jaj, nem tudom megtenni, amit a mostohád kér, akkor pedig nem leszel az enyém! Azt mondta, azt a nagy hegyet az éjszaka hordjam el, a helyét ültessem be szőlővel, szüreteljem le, holnap délben szép piros borával tisztelegjek nála!

- Csak ez a baj? - mondja Ibolya. - Akkor csak feküdj le nyugodtan, kelj fel hat órakor reggel, öltözz fel, úgy gyere hozzám!

Lefeküdt Rózsa, másnap reggel, mikor felkel, és kinéz az ablakon, nem lát hegyet sehol sem, de látja a szőlőt. Felöltözik, megy Ibolya szobájába. Ibolya tartja a kezében az üveg piros bort.

- Itt van, vidd a Vénasszony szobájába, add oda neki!

Mikor a Vénboszorkány meglátta, hogy Rózsa hozza a bort, a méregtől majd megpukkad, de azért azt mondja:

- Ez már idáig jól van. De látod azt a nagy erdőt? Kivágod a fáját, ölbe rakod, a földet felszántod, beveted, holnap reggel szép kalácsával tisztelkedel nálam! - Elment Rózsa nagy búsan Ibolyához:

- Második kívánsága anyádnak, hogy ezt a sűrű erdőt kivágjam, a fáját csomóba rakjam, a földet felszántsam, bevessem búzával, holnap reggel búzakaláccsal tisztelkedjem nála.

- Hó, csak ennyi a baj? - mondja Ibolya. - Feküdj le, reggel kelj fel hat órakor, gyere be hozzám.

Rózsa lefeküdt. Mindjárt reggel kinéz az ablakon, látja, hogy már csak tarló van a földön. Felöltözik, bemegy Ibolyához, hát ott van a szép kalács.

Azt mondja Ibolya:

- Vigyed a Vénasszonynak!

Mikor meglátta a Vénasszony a szép kalácsot, elfogta a méreg. Azt gondolta magában: “No megállj, csak várjál, várjál, majd a harmadik parancsot tedd meg, tudom, vége lesz az életednek!” Aztán fennszóval azt mondja:

- Van nekem három paripám, ha meg tudod nyergelni, tiéd lesz Ibolya!

Elmegy nagy búsan Rózsa Ibolyához, mondja neki:

- Most segítsél, kedves Ibolyám!

- Mit parancsolt most az a gonosz asszony?

- Azt mondta, van neki három paripája, ha meg tudom nyergelni, csak úgy leszel az enyém.

- Jaj, kedvesem! - mondja Ibolya - ez lesz a legnehezebb! Az első paripa az apám lesz - a Boszorkány átvarázsolja paripává -, az apámat egy kicsit kímélheted, ő nem oka semminek; a második lesz a gonosz mostohám, zaklasd, kergesd meg, őneki nem árt, hogy a harmadik ki lesz, könnyen kitalálhatod, a szívedre bízom!

Rózsa megindult az istálló felé, kivezette az Öreget, felült a nyeregbe, egyet fordult vele, leszállott róla, bevezette az istállóba.

Azután kivezette a Vénboszorkányt, felült a hátára, jól megnyergelte, jól megsarkantyúzta. Mikor már nem tudott menni, leszállott róla, bevezette az istállóba.

- No, vén kutya - mondta neki -, kellett ez neked?

Kivezette a harmadik paripát, gyöngéden ráült, egyet fordult vele, bevezette az istállóba, selyemkendőjével végigtörölte, azután hazament. Másnap elment Ibolyához. Mondja neki Ibolya:

- Letelt a három próba, de azért mégsem adnak neked!

- Akkor megszöktetlek! - mondja Rózsa.

- De észrevesznek - mondja Ibolya.

- Kerítünk egy tűt - mondja Rózsa -, megszúrjuk a kezünket, három-három csepp vért csöpögtetünk az asztalra, míg az fel nem szárad, ha kiáltja nevünket a mostoha, felelnek azok rá.

Ahogy mondták, úgy cselekedtek, avval elszöktek. Egyszer csak kiáltja a Vénboszorkány:

- Rózsa! Ibolya!

- Itt vagyok, itt vagyok! - felelnek rá a vércseppek.

Megnyugodott a Vénboszorkány, lefeküdt újra. Ezalatt már messzire ért Rózsa meg Ibolya.

Egyszer azt mondja Ibolya:

- Nézz hátra, ég a fülem, úgy hallom, apám jön.

Hátranéz Rózsa, hát az Öreg ment utánuk, szél alakjában. Hátravetett Rózsa egy fésűt, olyan erdő kerekedett a háta mögött, hogy mikor kijutott az Öreg az erdőből, ők már hetedhét országon túl voltak.

Egyszer megint szól Ibolya:

- Nézz hátra, megint itt az apám!

Visszanéz Rózsa.

- Már itt van - mondja - a nyomunkban! - Hátravetett egy bontófésűt, kerekedett olyan víz abból, hogy az Öreg nem mert nekimenni, visszatért, az Öregasszony jól elverte.

Kapta most az asszony a seprűnyelet, ráült.

Mondja egyszer Ibolya Rózsának:

- Nézz hátra, viszket a fejem, most a Vénboszorkány jön. Hanem te itt tóvá változol, én meg kacsa leszek benned.

Úgy is lett. Mire a boszorkány odaért, akkorra Ibolya vígan úszott a tóban. De nem azért volt boszorkány a Boszorkány, hogy meg ne tudja, hogy kicsoda az ott a vízen. Leszállott a seprűről, belement a tóba.

- Na, megállj, csúf lány! - mondja - majd megfoglak én most!

De Ibolya tudta, hogy mit akar a mostoha, beljebb úszott a tóba, ahol legmélyebb volt, aztán hirtelen Ibolya kiszállott, visszaváltozott lánnyá, Rózsát legénnyé változtatta, felkapta a söprűt, elmentek vele, meg sem álltak Rózsa birodalmáig. A Vénasszony pedig hazament, jól elverte a Vénembert otthon.

- Te vagy az oka, hogy ilyen a lányod! - mondta.

Az öreg erre megátkozta a lányát, hogy Rózsa felejtse el.

Hát amint megy Rózsa meg Ibolya, azt mondja Ibolya:

- Eredj te előre, én csak az apád házáig megyek. Ha kellek, eljöttök értem, majd én addig ködből palotát építek.

Elindult hát Rózsa egyedül.

Az apja éppen a kapuban ült.

- Ugyan, hol jártál, merre jártál, hogy ilyen sokáig odavoltál? - kérdi a fiától.

De az elfelejtett mindent, nem tudott szólni semmit se.

- No jó, hogy hazaértél. Megházasítlak, holnap lesz a lakodalom! - mondja az apa.

- Jól van, édesapám, itt is az ideje!

Másnap jöttek is a lakodalmasok. Ibolya látta a menetet, azt mondja egy koldusnak:

- Nektek adom a palotát, ha kiáltjátok, amit én mondok.

De a koldusok azt mondták, hogy nem vesztik el hivatalukat érte. De volt ott tíz cigánygyerek is, Ibolya azoknak mondta.

- Kiáltjuk mi, kisasszony! - felelték a cigánygyerekek.

- No, ha kiáltjátok, tiétek lesz az a szép palota! Majd elmondom előttetek, mit kell mondani, ti meg csak kiabáljátok utánam!

Hát mikor odaér Rózsa a menyasszonyával, kiáltja is a tíz gyerek:

- Ne feledkezzenek a szegény árváról, mint elfeledkezett Rózsa Ibolyáról!

Ekkor jutott csak eszébe Rózsának, hogy neki Ibolyája van. Mindjárt otthagyta a menyasszo­nyát. Ibolyához szaladt, a menyasszony pedig a régi vőlegényéhez, mert annak is volt másik vőlegénye, akit szeretett, Rózsához csak azért akart férjhez menni, mert gazdag volt.

Aztán mindnyájan megesküdtek, a menyasszony a vőlegényével, Rózsa meg Ibolyával. A cigányoknak pedig ott maradt a nagy palota, megörültek neki, mert semmiféle ivadékuknak sem volt olyan. Lefeküdtek benne és éjfél felé azon veszik magukat észre, hogy nagyon fáznak, a csillagokat látják a fejük felett, alattuk pedig a zöld füvet, mert a palota ködből volt, és elpárolgott.

Rózsa sütemény

Hozzávalók:

  • 1 csomag leveles tészta
  • 3-4 darab alma
  • 6 evőkanál kristálycukor
  • 2 teáskanál őrölt fahéj
  • Fél citrom
  • Csipet szerecsendió

A sütőt előmelegítjük 200 fokra. Miután megmostuk az almákat, vékony szeletekre vágjuk. Felteszünk forrni 2-3 dl vizet 3 evőkanál kristálycukorral, 1 teáskanál fahéjjal és 2 evőkanál citromlével. Amikor forr, belerakjuk az almaszeleteket és körülbelül 2 percig hagyjuk benne, hogy könnyen hajlíthatók legyenek a szeleteket. Szűrőkanállal kivesszük és papírtörlőre rakjuk.
A tésztát vékonyra nyújtjuk, és derelyevágóval 2-3 cm-es csíkokra vágjuk. Megszórjuk fahéj, cukor, szerecsendió és citromhéj keverékével. Az almaszeleteket jobbról kezdjük el rakni a tésztacsíkokra úgy, hogy kissé fedjék egymást. Ezután jó szorosan felcsavarjuk, de ezt már balról kezdjük. A végén a tésztát vizes kézzel összenyomjuk. A sütőpapírral kibélelt tepsiben lévő almarózsákat betesszük az előmelegített sütőbe, és körülbelül 25 perc alatt készre sütjük. Tálalásnál porcukorral megszórjuk.

Forrás: http://www.femcafe.hu/

Kép forrása: craftsforkidsblog.com

Kép forrása: Found on kristasewinspired.blogspot.com

Kép forrása: weeheartart.blogspot.com

Kép forrása: Found on sweethomedetails.com

Kép forrása: Found on kollewin.com

Dekoráció

Kép forrása: Found on jamiebrock.hubpages.com


Kép forrása: Found on indulgy.com

Jelről jelre 20. Tulipán

Tulipán a bölcsesség jelképe

Kiss Dénes: Tulipán
Tuli, tuli, tulipán,
Piroslik a kertben,
Virágparázs, virágparázs,
Tűz sem pirul szebben.

Kányádi Sándor: A néma tulipán

Mondanom sem kell, mert mindenki tudja, hogy a virágok az illatukkal beszélgetnek. Amelyik virágnak nincsen illata, az néma.
Ilyen a tulipán is. Még suttogásnyi illata is alig van egyik-másiknak.
De nem volt ez mindig így, nem bizony. Valamikor, a kezdet kezdetén, úgy illatozott s olyan különb s különb illattal minden virág, hogy a méhek már jó hajításnyiról megérezhették, „meghallhatták”, merre van a rezeda, a jácint vagy éppen a tulipán.
De volt egy kertész, egy nagyon sürgő-forgó emberke. Szakálla térdét verte a fejében fészkelő nagy bölcsességtől.
Volt ennek a fura kertésznek egy csodálatosan szép virágoskertje, telides-teli mindenféle fajta, szebbnél szebb, illatosabbnál illatosabb virággal. Örül a kertész a kertjének, művelte is tőle telhetően. Öntözte, kapálta, karózta, nyeste. Csak azzal nem volt kibékülve, hogy ahány virág, annyi illat. Bántotta az orrát az illatok sokasága. Egyedül a bazsalikom illatát szenvedhette. S elhatározta, hogy bazsalikomillatúvá varázsolja az egész kertet. Bazsalikomillatúvá minden virágot.
Megszeppentek a virágok, amikor kertészük szándékát megneszelték. Tudták, hogy amit a fejébe vesz, abból nem enged. Tűzön-vízen keresztülviszi.
De maguk a bazsalikomvirágok sem örültek.
Hogy jöhet ahhoz például holmi kis, kavicsok közt kapaszkodó puskaporvirág vagy – rágondolni is rossz – a szagos müge, hogy egyszerre csak bazsalikomillatú legyen?
Féltékenyek lettek az illatukra.
Szomorúság szállott a kertre, amikor megjelent a kertész egy hatalmas szívókával, meg egy ennél is hatalmasabb illatpumpával.
Legelőször a tulipán illatát szívta ki. Majd vette a pumpát. De a tulipán ökölbe zárta szirmait, s megrázta magát. Hiába mesterkedett a kertész, a bazsalikomillat nem fogott a tulipánon.
Dühbe jött, toporzékolt a kertész. Ollóval, késsel, sarlóval, kaszával fenyegetőzött. De hiába.
A tulipán inkább néma maradt. De nem vette föl a bazsalikom illatát.
Hanem elkezdett csodálatosabbnál csodálatosabb színekben pompázni. Illat helyett most gyönyörű színekkel mutatta az utat az elbizonytalanodó méheknek, pillangóknak és más röpdöső szorgoskodóknak.
Meghökkent a kertész. Elámult, még a száját is tátva felejtette a nagy álmélkodástól. A megmaradt illatú virágok pedig valóságos illatzivatart zúdítottak rá. Tikogni sem volt ideje a kertésznek. Úgy maradt, ahogy volt, ámultában. Most is ott áll, kerti törpévé zsugorodva. A tulipánok gyönyörűbbnél gyönyörűbb színekben pompázva némán mosolyognak össze a feje fölött.

Virágszirom kandírozás

Egy kis tálkában üssünk fel egy tojásfehérjét és pár csepp vízzel verjük fel amíg éppencsak elkezd habosodni. Egy másik tálkába tegyünk nagyon finom kristálycukrot. A megmosott, megszárított és száráról lecsípett virágfejeket egyenként kis ecsettel minden oldalán kenjük meg a fehérjével, de ne kenjük túl! Majd óvatosan mártsuk a cukorba úgy, hogy minden oldalát érje, ezután helyezzük őket zsírpapírral kibélelt tálcákra és hagyjuk teljesen megszáradni minimum egy éjszakát..A teljesen száraz cukrozott virágokat, légmentesen lezárt tartókban, akár fél évnél tovább is eltarthatjuk.

Kép forrása: gingerscukraszda.blogspot.com

Nyalóka:

Kép forrása: www.sugarcraft.com

Kép forrása: www.blogmemom.com

Kép forrása: www.carefreecrafts.com

Kép forrása: www.craftsinstitute.com

Kép forrása: simply-sweet-crafts.blogspot.com

Tulipán baba

Kép forrása: https://www.etsy.com/listing

Kép forrása: Found on etsy.com

 


Jelről jelre 19. - Gomba

Gomba a bőség és gazdagság jelképe

Furcsa kis növény a gomba
Itt-ott nő és nem egy sorban.
Az egyik, jajj, csupa méreg
A másik meg finom étek.
Az egyiknek kalapja van,
A másiknak kucsmája van
A fejfedőt le nem veszik
Egymást bizony nem köszönti.

Kép forrása: Hinterland Mama

Szutyejev: A gomba alatt

A hangyát egyszer utólérte egy nagy eső. Hova bújjék előle? Egy apró kis gombát látott meg a Hangya a tisztáson, odaszaladt és elbújt a gomba kalapja alá. Üldögél a gomba tövében, várja, hogy elálljon az eső. Ámde az eső egyre jobban zuhogott. Egy agyonázott Pillangó vánszorgott a gombához.
-Hangyácska, Hangyácska, engedj ide emgem is a gomba alá! Úgy eláztam, nem tudok repülni!
-Már hogyan is engednélek - kérdezte a Hangya -, hiszen magam is csak éppen elférek alatta?!
-Sebaj! Kis helyen is elférnek, akik szeretik egymást.
Erre aztán a Hangya beeresztette a Pillangót a gomba alá. Az eső meg egyre csak zuhogott. Futva jön Egérke.
-Engedjetek a gomba alá engem is! Patakokban folyik a víz rajtam!
-Ugyan hogyan engedhetnénk ide? Nincs itt már szabad hely.
-Húzzátok magatokat összébb egy kicsit!
Összébb húzták magukat és beengedték az Egérkét a gomba alá. Az eső zuhogott, sehogy sem akarta abbahagyni. Arra ugrándozott a Veréb, és így sírt-rítt:
-Megázott a tollacskám, megfáradt a szárnyacskám! Engedjetek be engem is a gomba alá megszáradni, megpihenni, az eső végét kivárni!
-Nincs már több hely!
-Húzódjatok összébb, nagyon kérlek benneteket!
-Na jól van. Összébb húzódtak - jutott hely a Verébnek is. Ekkor a Nyúl ugrott ki a tisztásra, és meglátta a gombát.
-Bújtassatok el! - kiáltozta. - Mentsetek meg! Üldöz a Róka!
-Sajnálom a Nyulat - szólt a Hangya. - Tudjátok mit? Húzdózkodjunk összébb! Alighogy, a Nyulat elrejtették, odaért a Róka is.
-Nem láttátok a Nyulat? - kérdezte.
-Nem láttuk bizony! Közelebb lopakodott a Róka, és szaglászni kezdett.
-Nem itt bújt el?
-Ugyan, hogy bújhatott volna ide? Megcsóválta a farkát a Róka, és elment. Közben az eső is elállt, a nap is kisütött. Előbújtak a gomba alól mindahányan, és örvendeztek. A Hangya elgondolkozott, és azt mondta:
-Hát ez hogyan történhetett? Először még nekem is alig volt helyem a gomba alatt, a végén mégis mind az öten elfértünk!
-Brehehehe! Brehehehe! - heherészett valaki. Mindannyian odanéztek: a gomba kalapján ült a Béka, és jóízűen nevetett:
-Ó, ti okosok! Hiszen a gomba... A mondatot abbahagyta, őket pedig otthagyta. Mindannyian a gombára néztek, és nyomban kitalálták, hogyan történhetett az, hogy előbb egynek is alig akadt helye a gomba alatt, a végén mégis mind az öten elfértek.

Kép forrása: Hinterland Mama

Gomba süti

Kép forrása: www.sutigyar.hu

Hozzávalók:

  • 50 dkg darált keksz
  • 30 dkg por cukor
  • 2 dl rum
  • 1 csomag babapiskóta
  • 50 dkg margarin
  • étcsoki
  • olaj

Elkészítés:

A babapiskótákat kettétörjük, porcukor, margarin és rum keverékével összeragasztjuk. Ez lesz a gomba szára. 

Elkeverjük a maradék margarint (kb. 35 dkg) kb. 46 dkg darált kekszet, a maradék rumot és kb. 20 dkg porcukrot. Kisebb szedőkanalat kevés darált keksszel meghintünk, majd a masszát nyomkodjuk bele a szedőkanálba, majd belenyomjuk a gomba szárát is, és ügyesen kiemeljük. Minden egyes gombafej előtt meg kell hinteni darált keksszel a kanalat. Egyszerűbb sokkal ha a gomba szárát akkor nyomjuk bele a a tetejébe, amíg a szedőkanálban van. 

Ha elkészültünk a gombákkal, a csokit felolvasztjuk gőz felett, étolajjal simára keverjük. Ezzel öntjük le a gomba tetejét. Ha maradt krémünk a szárak ragasztásából, ezzel megkenhetjük a kalapok alját. Marcipánágyon jól néz ki, ünnepekre, lakodalmakba is nagyon mutatós. Kb. 20 db gomba lesz ebből az adagból.

Forrás: http://www.mindmegette.hu/

Kép forrása: thelongthread.com

Kép forrása: www.inciminci.com

Kép forrása: indulgy.com

Kép forrása: untiks.com

Kép forrása: dollarstorecrafts.com

Kép forrása: www.purlbee.com

Kép forrása: eclecticproducts.wordpress.com

+1 ötlet:

Kép forrása: cakeslikesaparty.com

Jelről jelre 14. - Körte

Körte

 

Sarkadi Sándor: Édes ősz
Édes ősz jött,
Hull a körte,
hamvas szilva
hull a földre.
Itt az alma,
Kasba rakd.
Ott a szőlő,
Hamm, bekapd!
Bokor alatt dió búvik
- ott ne hagyd!
Kép forrása: www.turnstylevogue.com

 

A pipe és a kakas (népmese)

Volt az erdő kellős közepén egy kakas meg egy pipe. Meghalt a gazdájuk, nem volt mit enni nekik. Megéheztek. 
Találtak aztán egy szem vadkörtét, de a vadkörte nagyobb volt, mint a pipe gégéje. 
Hát azt mondta a pipe: 
- Menj gyorsan kakaskám, hozzál egy kis vizet, mert megfulladok. 
Szalad a kakas a kúthoz. 
- Jaj, édes kutam, adjál vizet, vizet viszem kispipémnek, mert megfullad a vadkörtétől. 
- Nem adok vizet - mondja a kút -, míg nem hozol koszorút egy szép lánytól. 
Elment aztán a kakas a szép lányhoz. 
- Szép lány, adjál koszorút. 
- Nem kapsz - mondja a szép lány -, amíg nem hozol tejecskét a tehéntől. 
Elment a kakas a tehénhez is. 
- Tehén, adjál tejecskét, tejecskét viszem a szép lányhoz, szép lány készít koszorút, koszorút viszem a kúthoz, kút ád vizet, vizet viszem pipémnek, mert megfúl a vadkörtétől. 
- Addig nem adok tejecskét a szép lánynak - mondja a tehén -, míg nem hozol szénát a rétről. 
Elment a kakas a réthez. 
- Rét, adjál szénát, szénát viszem tehénnek, tehén ád tejecskét, tejecskét viszem a szép lányhoz, szép lány készít koszorút, koszorút viszem a kúthoz, kút ád vizet, vizet viszem pipémnek, mert megfúl a vadkörtétől. 
- Addig nem adok szénát - mondja a rét -, ameddig a boltban nem mégy kaszáért. 
Elment a kakas a boltba: 
- Bolt, adjál kaszát, kaszát viszem a rétnek, rét ád szénát, szénát viszem tehénnek, tehén ád tejecskét, tejecskét viszem a szép lányhoz, szép lány készít koszorút, koszorút viszem a kúthoz, kút ád vizet, vizet viszem pipémnek, mert megfúl a vadkörtétől. 
- Addig nem adok kaszát - mondja a bolt -, ameddig nem hozol pénzt. Akkor szegény kakas elbúsulta magát, ment gyorsan a szemétdombra kaparni, ott lelt egy karajcárt, azt elvitte a bolthoz, akkor aztán kapott kaszát, elment a réthez, rét adta a szénát, tette a tehénke elé, tehénke adott tejecskét, vitte a tejecskét a lányhoz, szép lány készített koszorút, koszorút vitte a kúthoz, kút adott vizet, vizet egyenesen vitte a pipének, épp jókor, mert szegény pipe 
majdnem utolsót tátogott nagy fuldoklásában. De így gyorsan lenyelte a vizet, a víz levitte a körtét, a körte utat adott a levegőnek, s így a levegőhöz jutott pipe ma is él, ha meg nem halt.

Füszeres körte áfonyás túróval

Hozzávalók:

  • 4 nagyobb vilmoskörte, inkább kemény legyen!
  • 10 dkg  cukor
  • 1 rúd fahéj
  • 2-2 szegfűszeg, szegfűbors
  • 1 csillagánizs
  • A töltelékhez:
  • 10 dkg ricotta túró
  • 2 cl meggypálinka
  • 1/2 csomag vaníliás  cukor
  • 5 dkg aszalt áfonya
  • A karamellizált dióhoz:
  • 10 dkg  cukor
  • 5 dkg dió

Elkészítés:

A körtéket meghámozzuk, hosszában félbevágjuk, egy almavájóval a magházát kiszedjük. 

Fűszeres cukorszirupot készítünk, ebben fogjuk puhára főzni a körtéket. 1 liter vizet közepes lángon melegítünk a cukorral, majd mikor elolvadt, hozzáadjuk a fűszereket és a félbevágott körtéket, alacsony lángon főzzük, nem kell kavargatni, nehogy a körték összetörjenek. Kb. 4-5 percig főzzük, majd hagyjuk a szirupban kihűlni, így a körte átveszi a fűszerek kellemes zamatát. A körtéket a szirupból kivéve lecsöpögtetjük. (A szirupot nem kell kiönteni, gyümölcslevesek alapjának, vagy házi gyümölcsitalok ízesítéséhez nagyszerű!)

Ezalatt összeállítjuk a tölteléket: a ricottát kikeverjük a meggypálinkával, a vaníliás cukorral, valamint az apróra vágott aszalt áfonyával.

Egy száraz serpenyőben megpirítjuk a diót, majd ugyanebben a serpenyőbe karamellát készítünk, melyet a durvára vágott dióra csurgatunk egy sütőpapíron. Amikor megdermedt, zacskóba tesszük, és sodrófával felaprítjuk.

A lecsöpögtetett körtéket egy grillrácsos serpenyőben, lapos felükkel lefelé meggrillezünk, hogy szép csíkot kapjanak. Tányérra tesszük, a magházának helyére töltjük kiskanál segítségével a ricottás tölteléket, végül a ropogós karamellizált dióval szórjuk meg a töltött körték tetejét.

Kép forrása: http://www.mindmegette.hu/

Villanykörtéből.

Kép forrása: www.babble.com

Kép forrása: Found on flickr.com

Kép forrása: Found on flickr.com

Kép forrása: Found on knitandcompany.tumblr.com

Kép forrása: Found on hugsandstitches.com

Kép forrása: Found on moonlightrainbow.tumblr.com

Jelről jelre 13. - Cseresznye

Cseresznye az üdeség és vidámság jelképe

 

Zelk Zoltán: Megérett a cseresznye

Megérett a cseresznye
piroslik az ágon.
Ezer piros csengettyű
csilingel a fákon.


Megérett a cseresznye
szedik a kosárba.
Holnap reggel szekérrel
viszik a vásárba.


Jaj,de piros,jaj de szép,
az íze de édes!
Sül is már a tepsiben
a cseresznyerétes!

 

Kányádi Sándor: Két szem cseresznye

Történt egyszer, éppen a tavaszi-nyári napforduló reggelén, hogy a felek, mármint a harmatos szemmel elköszönő tavasz s a széles mosollyal megérkező nyár, összeszólalkoztak. S ha még idejében közbe nem lép egy kisfiú meg egy kislány, talán össze is verekednek.
Pedig az elején igazán szívélyesek, mondhatnám testvérien kedvesek voltak egymáshoz. Az öreg tavasz kézen fogta az újdonsült nyarat, végigvezette erdőn-mezőn, hegyeken, völgyeken, dombokon, lankákon s a véget nem érő kalászringató síkságokon. Egyszóval annak rendje és módja szerint számba adott az előd az utódnak mindent, amit csak számba adhat a tavasz a nyárnak. Még tanácsokkal is ellátta a bölcs tavasz az ifjút, hogy hová kellene egy kicsit több eső vagy éppenséggel több napfény. Ahová már nem tellett az ő megfogyatkozott erejéből.
Hallgatta a nyár a tavaszt nagy figyelemmel, bólintott is olykor-olykor nyomatékul, miközben a szeme sarkából már az önálló gazda tekintetével vetett egy-egy pillantást az érőfélben lévő árpa- s a már-már sárgába hajló búzatáblákra.
— Aztán a gyümölcsösöket külön figyelmedbe ajánlom — mondta a tavasz, amint az ő utolsó harmatában ösvényt verve, a kertek felé közeledtek.
— Hogyne, hogyne, hát persze! — bólogatott a nyár szórakozottan, s közben az útjukba hajló kalászokat simogatta, húzogatta, hadd tömöttődjenek.
Oldalt kapta erre a fejét a tavasz. Látta, hogy a nyár már csak tiszteletből hallgatja az ő mondókáját, tanácsait. Sértődötten elhallgatott.
A nyár viszont észre sem vette a tavasz sértődöttségét, s továbbra is szorgalmasan bólogatott, mintha még beszélne az öreg. Bólogatott, és simogatta a kalászokat.
Ettől végképpen megbántódott a tavasz. Érezte, hogy a szíve is egyből megöregedett.
— Fiatalság, hálátlanság — mormogta már csak inkább magának.
A nyár persze erre is bólintott.
Sóhajtott egy nagyot a tavasz.
— Úgy bizony! — füttyentette el magát a kölyök nyár, mert éppen egy szarka repült el nagy csörögve a fejük fölött.
— Hát akkor szusszanjunk egyet, mielőtt elmennék — mondta a tavasz, amint beértek az első gyümölcsöskertbe, s azzal le is zöttyent az árpára érő körtefa alá. A nyár is vidáman mellékuporodott, de a szeme fönn, az ágak hegyén járt.
— Rázintsd már meg azt az alsó ágat — enyhült meg bölcsen a tavasz –, hadd lássuk, megérett-e már. — Látom, a nyálad is kicsordult, annyira kívánod.
Nem kellett kétszer mondani a nyárnak, fönn termett az ágak közt, rázta a fát, hogy csak úgy potyogott a körte.
— Elég, elég. Nem kell mindent egyszerre fölfalni! — fenyegette meg a földre huppanó fürge nyarat, aki hamar telekapkodta a kalapját körtével, s illedelmesen odakínálta az öregnek.
Az öreg tavasz ettől enyhült valamelyest. Kiválasztott egy érettebb formát, és elkezdte majszolni. A nyár pedig térde közé kapta a kalapot, és rágcsálni kezdett jó étvággyal.
— Hű, de finom, hű, de jó! — ujjongott a nyár.
— Hát igen, már ehető — mondta a tavasz, de megint csak elszomorodott attól, hogy a nyár milyen mohón zabálja az aranysárga körtét. Tulajdonképpen az ő körtéjét, s még csak le sem rágja tisztességesen a csutkáról, máris újba harap. ,,Mindenemet el fogja pusztítani ezzel a féktelen étvágyával, mindenemet, amiért annyit dolgoztam, kínlódtam — gondolta nagy búsan, és elnézett a szemközti cseresznyefa megfosztott ágai között. — No de ezt nem hagyom ennek a nagybélűnek" — villant fel a tekintete, amint meglátta az utolsó két szem cseresznyét a fán.
— Nini, cseresznye — dobta el a körtét kalapostól a nyár, s már rugaszkodott is a fára. De az öreg még idejében elkapta nyár úrfi nadrágját.
— Nem oda, Buda, a cseresznye még engem illet!
— Abbizony már az enyém! — nyelvelt vissza nyár úrfi.
— Majd mindjárt megmutatom, hogy mi a tied, szemtelenje! A fenekeden mutatom meg! — markolta meg most két kézzel a ficánkoló nyár nadrágját.
— Eresszen el, eresszen el, enyém a cseresznye! Én vagyok már itt a gazda, enyém a cseresznye, enyém, ha itt hagyta!
— Még nem mentem el. A cseresznyét nem hagyom.
— Mért ne hagyná? Evett már kend éppen elég cseresznyét. Mind kend ette meg.
— Ezt is megeszem, mert szemtelen vagy.
— Nem vagyok szemtelen.
— Az vagy, ha mondom.
És amíg így vitatkoztak, s már-már majdnem hajba kaptak, jött egy kisfiú meg egy kislány. A vakáció első napja lévén, boldogan fürödtek a harmatban. Az ő szemük is mind az ágak hegyén járt.
A kislány is meglátta a páros cseresznyét. Erre a fiú már fönn is volt a fán. Leszakította, és mint egy szép fülbevalót, a kislány fülére akasztotta. És azzal vidáman továbbugrándoztak.
Erre az öreg tavasz is elengedte nyár úrfi nadrágja trottyát. Az úrfi meg röstelkedve megkövette az öreg tavaszt. Jót nevettek azon, hogy mindketten hoppon maradtak.
— Hát akkor az esztendő ilyenkori viszontlátásra, fiam — mondta a tavasz, és megsimogatta a nyarat. Fölült a lombok között rejtőző kakukk hangjára, s elszállt.
— Viszontlátásra, viszontlátásra, köszönöm a tanácsait! — kiáltott utána a nyár meghatódva.
Szétnézett a kertben, arcát a tavasz utolsó, már fölszáradni készülő harmatában jól megmosta. Aztán fütyörészve nekivágott a határnak.
Igyekeznie kellett, nemsokára nyakában az aratás.
Cseresznyés sajttorta
A sütőt melegítsük elő 180 fokra. Egy tortaformát vajazzunk ki.

A kekszet morzsoljuk össze, vagy tegyük egy zacskóba, és egy sodrófával törjük kisebb-nagyobb darabokra. Keverjük össze az olvasztott vajjal, majd rakjuk bele a tortaformába. Egyenletesen osszuk el, és egy kanál segítségével nyomkodjuk le. Süssük 10 percig. A sütőt ne kapcsoljuk ki, inkább emeljük fel 200 fokra.

A cseresznyét és a cukrot melegítsük fel egy serpenyőbe, majd adjunk hozzá fél narancs levét, valamint a fahéjat. A vaníliarúdból kaparjuk ki a magokat. A rúd egyik felét tegyük a rumba, melegítsük fel (kb. 5 perc). Ha kész, akkor tegyük félre.

A porcukrot keverjük össze a kukoricaliszttel és a krémsajttal. Adjuk hozzá a felvert tojásokat, a tejszínt, a vaníliás rumot, és a narancslevet.

A cseresznyés keverék felével és az apróra vágott csokoládéval keverjük össze, majd tegyük a kihűlt kekszes alaphoz. Süssük 40-45 percig, amíg szép aranybarna lesz a teteje.

Tálalás előtt készítsük el a csokoládéöntetet, amihez első lépésként melegítsük fel a tejszínt. Ha már elkezd forrni, akkor adjuk hozzá a jó minőségű, apróra vágott csokoládét, és egy habverővel keverjük simára.

A tortát díszítsük a megmaradt cseresznyével, és öntsük le a meleg tejszínes csokival.

Kép forrása: http://www.mitfozzunkma.hu/
Kép forrása: varazspor.blogspot.com
Kép forrása: Les Coups de coeur de Stef
+ ötlet: Cseresznyevirág
Kép forrása: www.meetthedubiens.com
Kép forrása: dollarstorecrafts.com
Kép forrása: craftsbyamanda.com

Jelről jelre 7. - Eper

Eper a bölcsesség és igazságosság jelképe

Fyni Petra: Eperinga

Jár a tavasz jár,

Réten átsétál.

Lábainál eperinga,

Leng a piros törpehinta,

Forog, mint az óra,

Rugója egy bolha.

Kép forrása: craftsbyamanda.com

A jóságos tündér és a tizenkét hónap

(Szlovén népmese)

Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy gonosz mostoha, aki édeslányát jobban szerette, mint a szeme világát, de mostohalányát, Maricát, teljes szívéből, teljes lelkéből gyűlölte. A kislány nem állhatott meg előtte. Ha szerét ejthette, kínozta, gyötörte, szeretett volna tőle mielőbb megszabadulni. Egy napon mind a két lányt elküldte a folyóra, hogy gyapjút mossanak. Az édeslányának fehér gyapjút adott, a mostohának pedig feketét lökött oda, és ezt parancsolta neki:

- Hogyha ezt a fekete gyapjút hófehérre nem mosod, haza ne gyere, mert elkergetlek a háztól!

A kis mostoha azonnal tudta, hogy ezt a kívánságot nem teljesítheti, de azért hóna alá vette a gyapjút, és zokogva elindult féltestvére után. Amidőn megérkeztek a folyóhoz, mosni kezdtek mind a ketten. Amint szorgalmasan mostak, váratlanul odalépett hozzájuk egy csodálatosan szép leányka, talpig fehérbe öltözve, és így köszönt a lányokra:

- Jó napot, leánykák! Segítenék nektek, ha megengednétek!

A mostoha lánya nevetve felelt:

- Nekem nem kell a segítséged, mert az én gyapjúm máris hófehér, de itt az én mostohahúgom, nem boldogul a fekete gyapjúval.

Ekkor a szép leányka odalépett Maricához, és azt mondta:

- Add ide a gyapjút! Megpróbálom, hátha nekem sikerül fehérre mosnom!

Mind a ketten elkezdték újra mosni, és a gyapjú fehéredett, egyre fehéredett, egyszerre csak olyan fehér lett, mint a hó.

Amikor készen lettek vele, a szép fehér ruhás lányka eltűnt a szemük elől. A mostoha nagyon elcsodálkozott, amikor megpillantotta a hófehér gyapjút, és szörnyű nagy haragra gyulladt, hogy nem sikerült mostohalányát elkergetnie a háztól. Nem sok idő múlva beköszöntött a hideg tél, és hamarosan leesett az első hó. Ekkor a mostoha ezt parancsolta Maricának:

- Vedd a kosarat, lódulj az erdőbe, és szedjél ott érett epret! Nemsokára itt az újesztendő, és akkorra kell csemegének. De hogyha nem találsz, jobban teszed, ha mindjárt ott maradsz az erdőben.

A szerencsétlen leányka kérve kérte, sírva könyörögte:

- Már hogy találhatnék én ebben a farkasordító hidegben érett epret az erdőn?

De hiábavaló volt minden kérés, siránkozás, mit volt mit tenni, el kellett indulnia. Amidőn beért az erdőbe, tizenkét ifjú legénnyel találkozott. Barátságosan köszöntötte őket. Azok nyájasan fogadták, faggatni kezdték, hogy miért sír, miért megy ilyen nagy zimankóban az erdőre. Marica mindent szép rendre elmondott a tizenkét ifjúnak, semmit sem hallgatott el.

- Mi segítünk rajtad - mondották a legények -, ha igaz szívedre megmondod, hogy melyik hónapot szereted a legjobban.

Marica gondolkodás nélkül válaszolta:

- Mindegyik hónapot szeretem, de a márciust szeretem a legjobban, mert az hozza meg a kikeletet és a szép reményeket.

A legények igen meg voltak elégedve a felelettel, és mosolyogva mondották:

- Eridj a domb mögötti szakadékba, s találsz ott annyi epret, amennyi csak kell.

Így azután Marica újesztendőre gyönyörű szép epret vitt haza, púpozott kosárral, és szépen elmondta mostohájának, hogy hogyan jutott a finom csemegéhez.

Néhány nap múlva aztán, amikor kissé megenyhült az idő, az asszony az édes lányát is elküldte eperért az erdőbe. Abban reménykedett, hogy találkozik a legényekkel, és ő is olyan szerencsés lesz, mint a mostohalány. Az édes csinosan felöltözött, vette a kosarat, és vidáman ment az erdőbe. Ő is találkozott a tizenkét ifjú legénnyel, és emelt hangon szólt rájuk:

- Mutassátok meg nekem is, hol lehet azt a szép epret találni, amelyből az én testvérem hozott haza!

A legények így szóltak:

- Megmutatjuk, hogyha megmondod, hogy melyik hónapot szereted a legjobban a tizenkettő közül. De feltétlenül az igazat kell mondanod!

A lány gondolkodás nélkül, gőgös arccal, dühödten, ellentmondást nem tűrő hangon rávágta:

- Miért is szeretném valamelyiket? Egyiket se szeretem, de a márciusra haragszom a legjobban.

Erre az erdő zúgni kezdett, iszonyú hóförgeteg zúdult a hegyekre, s a lány félig agyonfagyva, meggémberedve érkezett haza az anyjához. Az a tizenkét ifjú legény volt a tizenkét hónap.

Telt, múlt az idő, s a mostohalány jóságának, szépségének híre messze földet bejárt. Egy szép napon derék ifjú jelentkezett a mostohánál, és tudtára adta, hogy ekkor és ekkor barátjával eljön háztűznézőbe, és megkéri Marica kezét. Amikor elérkezett a várva várt este, a mostoha kikergette Maricát, hogy menjen a ház mögötti színbe aludni. Finom vacsorát készített, s édeslányát ékesen, cifrán felöltöztette. Amikor a leánykérő legények megérkeztek, a mostoha szívesen fogadta őket. Bevezette mindkettőt a házba, és azt mondta:

- Itt van az én kedves mostohalányom!

Véletlenül meghallotta ezt a kakas, és tele torokból elkezdte kukorítani:

- Kikeriki, kikeriki - szép Marica ideki, ideki!

A leánykérők azonnal megértették a kakas szavát, s megparancsolták a mostohának, hogy vezesse elő az igazit, akit ők keresnek. Amikor megpillantották, nem győztek betelni a gyönyörűségével, kedvességével, és még aznap este elvitték magukkal. A mostoha meg a lánya leforrázva otthon maradtak. Marica meg boldogan élt férjével. Még ma is élnek, ha meg nem haltak.

Kókuszos eperturmix

Hozzávalók:

  • 15 szem nagyobb eper
  • 3-4 dl tej
  • kókuszreszelék (ízlés szerint)
  • fél rúd vanília kikapart belseje / vanília-aroma
  • 2 teáskanál méz vagy édesítő
  • tejszín

Elkészítés:

Az epret megmossuk, apróra vágjuk, majd egy edénybe rakjuk. Annyi tejet öntünk rá, amennyi elfedi. Egyenként hozzáadjuk a többi hozzávalót, majd turmixoljuk.

Kókuszos epertorta sütés nélkül

Hozzávalók:

  • 10 dkg mandulaforgács
  • 20 dkg fehér csokoládé
  • 10 dkg kukoricapehely (corn flakes)
  • 2,5 dl tejszín
  • 8 dkg porcukor
  • 2 evőkanál kókuszreszelék
  • 1 marék kókuszforgács a szóráshoz
  • 50 dkg eper

Elkészítés:

A mandulaforgácsot serpenyőben, zsiradék nélkül megpirítjuk, majd tányérra borítjuk. A csokit összetördeljük, vízfürdő fölött megolvasztjuk. Belekeverjük a mandulát és a kukoricapelyhet, és egy kb. 26 cm átmérőjű kapcsos tortaformába nyomkodjuk. A forma oldalára is nyomkodunk belőle kb. 1 cm magasan. A hűtőbe tesszük, hogy megdermedjen. 

A tejszínt kemény habbá verjük, beleszitáljuk a porcukrot, majd a kókuszreszeléket is beleforgatjuk. A tortaformába simítjuk az alapra. 

Az epret megmossuk, megtisztítjuk, kettévágjuk, és a habra rakosgatjuk. Megszórjuk a kókuszforgáccsal, és mentalevelekkel díszítjük.

Receptek forrása: http://www.mindmegette.hu/

Kép forrása: craftsbyamanda.com

Kép forrása: www.pinterest.com

Kép forrása: momstown.ca

Jelről jelre 6. - Fenyő

Fenyő az élet jelképe

Szalai Borbála: A picinyke fenyőfácska

Van nekünk egy pici fenyőnk,

vállamig sem ér.

Télen-nyáron, mindig hamvas,

ezüstös fehér.

Ágai közt nincsen fészek,

nem lakik madár,

bogarászni két kis cinke

mégis oda jár.

Az ám, csakhogy ma reggelre

leesett a hó,

fenyőfánkat befedte a

vastag takaró.

Hófehérbe bugyolálta

gyönge gallyait...

Hogy leljen most a két cinke

rajtuk valamit?!

Sebaj! Nálam a cinkepár

éhen nem marad!

Akad itthon sajthulladék,

szalonnadarab...

Cérnaszálon fenyőfánkra

felaggatom én,

feldíszítve áll majd a fa

kertünk közepén.

Így lesz hát a kicsi fából

madáretető,

s egyúttal a cinkepárnak

újévi fenyő!...

Kép forrása: http://matgoz.com/

A fenyő magocska

Élt egyszer egy mandulafenyő, amely elkezdett termést hozni. Az első évben megjelentek rajta az üres tobozok. A második évben a tobozokban apró magok nőttek, minden kis hajlatban egy, ritkábban két iker-magocska csücsült. A harmadik évben a magok megértek, szép kövérek lettek. A toboz viszont egyre inkább elsorvadt. A magok mind nehezebben tudtak benne megkapaszkodni. A legalsók, amelyek a legközelebb voltak a földhöz, szépen kipotyogtak. Ahogyan zuhantak lefelé, mind azt kiabálták:

- Juhéjj, kezdődik!

Volt, amelyik leesett az avarba, és az első nagyobb eső bemosta a földbe. Volt, akit bekapott egy kismadár és messzi tájakra repült vele. Volt, akit felkapott a szél és elvitt egy másik erdőbe. Mindegyiknek ugyanaz volt a sorsa. Magból fává növekedni, miután lepottyantak. Volt egy magocska, Pinoccoli, aki nagyon félt leesni. Ő a toboz tetejében lakott, legközelebb az ághoz. Egyre kétségbeesettebben kapaszkodott a tobozba. Ő csak arra tudott gondolni:

- Nem akarok leesni innen, nem akarok fázni és félni. Itt szeretnék maradni!

Ahogyan teltek a napok, már csak páran maradtak. A szél lengette az egyre könnyebb tobozt, amiből mind több mag indult útjára, mind azt kiabálva:

- Juhéjj, kezdődik!

És hamar eljött az idő, amikor Pinoccoli magtestvérei nélkül, egyedül maradt a tobozban. Kapaszkodott, de egy erős széllökés végül megpörgette a tobozt és ő kiesett belőle. Zuhant és zuhant. De aztán a szél felkapta a hátára és siklani kezdett vele. Pinoccholi meglátta az erdőt, olyan szögből, ahogyan még sosem. Minden szép zöld volt, látott egy csobogó patakot is, madarak repültek el mellette. Már nem is félt.

Mikor már közel ért a földhöz, a szél elengedte és ő ráesett egy kis mackó hátára. A puha, meleg szőrbe rögtön beletapadt. Legközelebb egy tisztáson ugrott le onnan, mert nagyon megtetszett neki ott a fény, a meleg és a fű zöldje. Fel is kiáltott örömében:

- Juhéjj, kezdődik!

Kép forrása: breadandbuttons.typepad.com

Fenyőszirup és fanyőszörp készítése
Kép forrása: lucus-luca.blogspot.com
A lucfenyő fiatal hajtásaiból készítjük tavasszal, amikor a fenyőhajtások még nem fásultak el. Ilyenkor nagyon magas a C-vitamin és a terpentin tartalmuk. A terpentin a legerősebb természetes oldószer, amely a nyirokrendszert és az érfalakat is tisztítja, felold minden lerakódást a légutakban. Aki megkóstol egy ilyen fiatal, 2-5cm hosszú hajtást, érzi a C-vitamin tartalmat jelző jellegzetes ízt, természetesen a fenyőolaj íze mellett. Érdemes akkor gyűjteni, amikor eléri a 2-3cm hosszt, mert a kisebbek esetében nem szapora a szedés. Amikor viszont a szárrész elkezd barnulni, már nem érdemes szedni, mert akkor a terpentin visszahúzódik a fa testébe. Tapasztalatom szerint a május hónap a legalkalmasabb a szedésre, de a pontos idő sok tényezőtől függ. Az alsó ágakat a fenyvesekben egyébként is le szokták vágni, tehát nem teszünk kárt a fában ezzel. Ettől függetlenül, ahogy minden esetben, ha valamilyen növényt gyűjtünk, kérjük meg a növényt, hogy adja nekünk a hajtásait, leveleit, stb., hogy szolgáljon az egészségünkre, legyen táplálékunk, erősítőnk, és köszönjük meg. És mondjunk köszönetet Földanyának azért, hogy ezt a növényt felnevelte, hogy számunkra élményt és eledelt adjon, gyógyító elixírt.
A leszedett hajtásokat minél előbb megmossuk, lecsöpögtetjük, és a mennyiségtől függően nagy befőttesüvegbe rétegezzük cukorral. A nádcukor egészségesebb, de a kristálycukor is megfelel. Az üveg aljára fenyőhajtás kerüljön, jó szorosan megnyomkodva, kb.2cm vastagon, majd erre egy hasonló vastag réteg cukor, majd ismét fenyőhajtás és cukor váltakozva, jó szorosan összenyomva.. A legfelső réteg cukor legyen. Ezután a tetejére egy kistányért teszünk, és kihelyezzük a napra 6 hétig. Ez idő alatt egy alkímiai folyamat indul el, a cukor hatására a terpentin kioldódik a fenyőhajtásokból. Érdekes a látvány is, olyan, mintha olvadó jégrétegek lennének a hajtások közt. 42 nap elteltével leszűrjük az így keletkezett szirupot, és előzőleg forró vízben kifőzött üvegekbe töltjük, és lezárjuk. Tartósítószert nem kell tenni bele, elég az üveg forralással való csírátlanítása. Ebből reggelente egy evőkanálnyit fogyasztunk, köhögés, megfázás esetén napi 3-4 evőkanállal.
A fennmaradó fenyőhajtások még tartalmaznak szirupot és cukrot is, ennek további felhasználására több lehetőség is van.

A fennmaradó cukorsziruppal átitatott fenyőhajtásból szörpöt készíthet. Ehhez a fenyőhajtásokat feltesszük vízzel és cukorral vagy mézzel forrni. A víz mennyisége a hajtások térfogatának kétszerese, a méz a térfogat fele. Fél órai forralás után a forró szörpöt leszűrjük, csírátlanított üvegekbe töltjük, lezárjuk és meleg dunsztban hagyjuk kihűlni.

Fenyődzsem

Öt literes edénybe két kilogramm fenyőhajtás-véget rakunk. Hozzáadunk három liter vizet és forrásától számítva még 4-5 percig főzzük. Ezután fedő alatt hagyjuk kihűlni, és tovább ázni 24 órán át. Másnap a főzetből kimerjük a fenyőhajtás-végeket és leturmixoljuk azokat. Az így elkészített turmixot pedig visszarakjuk a főzethez. Belefőzünk 3 kilogramm cukrot, amit lassan gyöngyöző forrásban tartunk 3-4 percen keresztül. Kihűlését követően kézi présen, vagy passzírozón átpasszírozzuk a hajtásokat, és a leszűrt sűrű lét visszatöltjük a többihez. A visszamaradó szárazanyagot eldobjuk. A szűrlethez literenként 5 dekagramm zselatint, vagy ennek megfelelő agar-agart számolva újraforraljuk, besűrítjük. A dzsemet még forrón palackozzuk.

Forrás:http://erdokostolo.blogspot.hu/

Toboz sütemény


Hozzávalók: (Fontos, hogy az összetevők mennyisége a megadottaktól semmiképp se térjen el, mert akkor nem fog összeállni!)

  • 25 dkg margarin,
  • 6 evőkanál méz,
  • 3 evőkanál cukor,
  • 10 dkg csokoládé,
  • 2 evőkanál kakaópor,
  • 20 dkg kukoricapehely (lehet bármilyen fajta, ízlés szerint)

A kukoricapehely kivételével a hozzávalókat felforraljuk, majd hozzáadjuk a pelyhet. Ezután félretesszük és addig hagyjuk hűlni, amíg langyos nem lesz (itt azért keverjük meg, hogy mennyire állt össze.) A masszát egy citromfacsaró belsejébe töltjük, és azonnal ki is fordítjuk belőle egy papírtálcára vagy lapos szegélyű sütialátétre. Hűtőben vagy hűvösebb helységben hagyjuk kihűlni. Végül nincs más dolgunk, mint hagyjuk megdermedni a fenyőtobozokra emlékeztető édességet. Miután kihűlt és összeállt, megszórjuk porcukorral és azonnal fogyasztható!

Forrás: http://kockas-abrosz.blog.hu/

Képek forrása: let the children play

Kép forrása: www.pinterest.com

Kép forrása: belladia.typepad.com


Jelről, jelre 3. - szőlő

Szőlő: a megfontoltság jelképe

Pete Margit: Hét szem szőlő

Hétfőn egy szem szőlő, 
kedden elfogy kettő. 
Szerdán a számban már három, 
csütörtökön négyért tátom. 
Pénteken öt lesz a kellő, 
szombaton hatot kér a bendő. 

Vasárnap hét bogyó hasamban, 
a csősz elől minden nap szaladtam!

 

A szegény ember szőlője

Volt, hol nem volt, hetedhét országon is túl, volt egyszer egy szegény ember s annak három fia. Ennek a szegény embernek egy darab szőlője volt, egyebe semmi, sem égen, sem földön. No, hanem őrizte is a szőlőjét, akárcsak a szeme fényét. Sorba jártak ki a fiai a szőlőbe, s istrázsálták éjjel nappal.

Egy reggel a legidősebb fiú ment ki a szőlőbe, ott leült, s elkezdett falatozni. Amint ott falatoznék, elejébe ugrik egy béka, s kéri a legényt:

- Adj egy falás kenyeret, te legény, már két hete, hogy egy falatot sem ettem.

- Majd holnapután, vaskedden - mondotta a legény, s elkergette a békát.

A béka elment szó nélkül, de a legény csakhamar elaludt, s mikor felébredt, a szőlő úgy meg volt dézsmálva, hogy a hideg is kirázta nagy félelmében.

Másnap a középső fiú ment a szőlőbe, de az is éppen úgy járt, mint a legidősebb. Attól is kért a béka kenyeret, de a békát ez a legény is elkergette, még meg is dobta egy kővel. Azután lefeküdt, elaludt, s mire felkelt, fele sem volt meg a szőlőnek. Hej, zsémbelt a szegény ember, nem volt otthon maradása a két idősebb legénynek, kikergette őket az apjuk a házból. Egyebük sincs annál a kis szőlőnél, s arra sem tudnak vigyázni!

Mondotta a legkisebb legény:

- Ne búsuljon, édesapám. Ami maradt, az meg is marad, én megőrzöm.

Kimegy a legény a szőlőbe, leül ő is falatozni, s hát jön a béka, kenyeret kér tőle is.

- Adok én jó szívvel, hogyne adnék.

Letört egy jó darabot a kenyérből, s szépen a béka elé tette.

- Egyél, szegény béka, te is Isten teremtése vagy.

- No, te fiú - mondotta a béka -, jótétet helyébe jót várj. Nesze, adok neked egy rézvesszőt, egy ezüstvesszőt meg egy aranyvesszőt.

Majd az éjjel eljön három paripa, egy rézszőrű, egy ezüstszőrű meg egy aranyszőrű, hogy összerugdossák a szőlődet, de te csak suhints rájuk ezekkel a vesszőkkel, s egyszeribe megszelídülnek. Aztán meglátod, hogy sok hasznukat veszed az életben. Úgy is lett, ahogy a béka mondotta. Eljött éjjel a három paripa, berontottak a szőlőbe, nyerítettek, rúgtak-kapáltak, hányták fel a földet a csillagos egekbe. De a legény sem nézte összedugott kézzel, rájuk suhintott magyarosan, s hát abban a pillanatban úgy megszelídültek, úgy állottak előtte, mint három bárány.

- Ne bánts minket - mondották a paripák -, ha valamire szükséged lesz, csak suhints a vesszőkkel, s mi nálad leszünk.

Azzal a paripák elnyargaltak, a fiú pedig hazament. De semmit sem szólt sem az apjának, sem a testvéreinek arról, hogy mi történt. Azok csak csudálkoztak, hogy mi tenger szőlő lett, hogy az egész falunak nem lett annyi bora, mint nekik. Alig tudták leszüretelni.

Na, telt-múlt az idő, egyszer a király mit gondolt, mit nem, egy magas fenyőszálat állíttatott a templom elé, a fenyőszál tetejére tétetett egy aranyrozmaringot, s kihirdettette az egész országban, hogy annak adja a leányát, aki a lovával olyan magasra ugrat, hogy a fenyőszál tetejéről lekapja az aranyrozmaringot. Próbálkozott mindenféle királyfi, herceg, de hiába próbálták, még félig sem tudtak felugratni.

Mikor mind nagy szégyenkezve elkullogtak, jött egy legény rézszőrű paripán. Fején volt, rézsisak, hogy az arcát ne lássa senki, aztán sarkantyúba kapta a lovát, egy ugrással lekapta a rozmaringot, s úgy eltűnt, mintha a föld nyelte volna el.

Hát bezzeg hogy a szegény ember legkisebb fia volt ez a vitéz. De otthon nem tudtak erről semmit. A rongyos ruhájában ment haza, s mikor az apja meg a két testvére hazakerült - mert azok is oda voltak csudalátni -, ott heverészett a kuckóban. Mondják a bátyjai, hogy ők mi mindent láttak, s mikor mindent elbeszéltek, azt mondja a legény:

- Jobban láttam én azt, mint t

- Ugyan honnét láttad volna jobban? - kérdezték a bátyjai.

- Hát fölállottam a kerítésre, s onnét láttam.

A legények még ezért is irigykedtek az öccsükre, s hogy többet ilyesmit ne lásson, a kerítést lebontották.

Következő vasárnap még magasabb fenyőszálra egy aranyalmát tétetett a király. Most is sokan próbáltak szerencsét, de hiába. Hanem mikor nagy szégyenkezve mind elkullogtak, jött ezüstszőrű paripán egy vitéz, akinek ezüstsisak volt a fején, a rostélya leeresztve, hogy az arcát ne láthassák. Egy ugrással lekapta az aranyalmát, s úgy eltűnt, mintha a föld nyelte volna el.

Mire a szegény ember két idősebb fia hazakerült, a legkisebb fiú már ott hevert a kuckóban. Mondják neki nagy áradozva, hogy mit láttak, bezzeg olyat a kuckóból nem lehet látni!

- Ó, én jobban láttam, mint ti - mondotta a legény.

- Ugyan honnét láttad?

- Felmásztam az ól tetejére, s onnét láttam.

A legények mérgükben szétszedték az ól tetejét is, hogy az öccsük többet ne lásson onnét.

Harmadik vasárnap még magasabb fenyőszálra arany selyemkendőt tűzetett fel a király. Bezzeg hogy ezt is a szegény legény kapta el. De most sem ismerte meg senki, mert aranyszőrű paripán volt, s aranysisak fedte az arcát.

Beszélik otthon a legények nagy dicsekedve, hogy milyen csudát láttak.

- Jobban láttam azt én - mondotta a legény.

- Ugyan honnét láttad?

- Honnét? A ház tetejéről.

Mérgelődtek szörnyen a legények, s nagy mérgükben széthányták a ház fedelét is.

Aközben a király kihirdette országszerte, hogy jelentse magát az a vitéz, aki elvitte az aranyrozmaringot, az aranyalmát és az arany selyemkendőt.

Eltelt egy hét, eltelt két hét, nem jött senki. Akkor a király odahívatta az udvarába, ami valamirevaló legény csak volt az országban. Azok közt sem volt a híres vitéz. Mikor aztán mind eltakarodtak, jött aranyszőrű paripán a legény aranyos ruhában. Kalapjába volt tűzve az aranyrozmaring, a lova kantárjába az arany selyemkendő, s egyik kezében tartotta az aranyalmát.

Na, csakhogy eljött. Örült a király; de még jobban a királykisasszony.

Mindjárt megtartották a lakodalmat, s a király a legénynek adta egész országát.

Még ma is élnek, ha meg nem haltak.

Levendulás szőlőlekvár:

Hozzávalók:

- 5 kg kékszőlő (nálam Izabella)

- kb. 50-80 dkg nádcukor/cukor  (én nem szeretem édesebben, de kóstolni kell!)

- pektin vagy agar-agar vagy 3 az 1-ben (ajánlott adagolás alapján!)

- pár szál levendulavirág vagy akár friss levendulaág

Elkészítés:

A szőlőt megmossuk és leszemezzük, majd a cukorral állni hagyjuk. (Ha nem ereszt elég levet, akkor kicsit összenyomhatjuk.) Feltesszük főni a levendulával, majd amikor már a szemek szétfőttek kissé (ez kb. fél óra), az egészet átpasszírozzuk.

Visszatesszük a tűzre és a pektinnel vagy a zselésítővel is összefőzzük, majd forrón steril üvegekbe merjük, 10 percre fejre állítjuk. Másnapig száraz dunsztoljuk.

 

Szőlős túródesszert

Hozzávalók:

  • 25 dkg szőlő
  • 25 dkg túró
  • 1 pohár tejföl
  • 2 evőkanál porcukor

Elkészítése: a túrót villával törd össze, és add hozzá a tejfölt, majd keverd el a porcukorral. A szőlőt mosd meg, szemezd le, és keverd a masszához úgy, hogy a szőlőszemek ne törjenek össze. Simítsd őket üvegtálakba, és azonnal tálald!

Kép forrása: http://mollymoocrafts.com/

Kép forrása: Kép forrása: Idees vir Idees

Kép forrása: Kép forrása: Mini Taller d'Art


Kép forrása: http://onecharmingparty.com/

Kép forrása: quillingklub.network.hu

Jelről, jelre 1: pipacs

Kép forrása: timcsigyogynoveny.blogspot.com

Pipacs, a boldogság és érzékenység jelképe

Cs. Nagy László: Pipacsmanó


Elterített, elkerített
pipacs erdő közepén,
élt egy manó, nem ismerte
senki, csupán Te meg én.
Reggel korán Pipacsmanó
pipacságyból kiugrott,
kis vödörbe összegyűjtött
minden pipacsharmatot.
Pipacslovát megitatta
s adott neki abrakot.

Zelk Zoltán: A pipacs és a búzavirág

Az eső elállt, az érett búzakalászok táncba kezdtek az újból előbúvó nap alatt, s dúdolva, zizegve hajladoztak a szélben. A pipacsnak meg egyenest olyan jókedve kerekedett, hogy így szólt a kék búzavirághoz:

- Gyere, játsszunk valamit!
- Jó – felelte a búzavirág -, énekeljünk mi is, versenyt a kalászokkal.
- Azt nem, a kalászoknak sokkal szebb hangjuk van. Csak zizegjenek magukban.
- Nagyszerű! – kiáltotta el magát a búzavirág. – Játsszunk bújócskát!
A pipacs boldogan beleegyezett, nem látta, hogy a búzavirág ravaszkásan mosolyog.
- Te leszel a hunyó – szólt a búzavirág -, én most elbújok, és keressél meg!

A pipacs erre lehunyta piros szirmait, majd tízet számolt, s elindult keresni a búzavirágot. De bizony hiába, mert az úgy elbújt a búzatáblában, hogy három nap, három éjjel se lehetett volna megtalálni. Végre is a pipacs megunta a keresgélést, és elkiáltotta magát:
- Bújj elő, nem játszom tovább!
Hát a búzavirág éppen előtte ugrott föl nevetve.
- Látod, itt voltam az orrod előtt, mégse találtál meg!
Erre mérges lett a pipacs, és így szólt:
- Nem bánom, játsszunk tovább. Most én bújok el.

Úgy csinált, mintha elindulna a búzatábla végére, de hirtelen lehajolt. Gondolta, úgy tesz, mint a búzavirág, ott marad a helyén, az meg hadd keresse őt a tábla végén. Alig tudott felállni a csodálkozástól, mikor kisvártatva megérintette a búzavirág, és rákiáltott:
- Megvagy!
Szégyellte most már magát, ezért újból megkérte a búzavirágot, hogy játsszanak még tovább.
- Még egyszer elbújok – mondta , most próbálj megtalálni!
Most már a búzatábla legvégén bújt el, de hiába, mert a búzavirág ott is rögtön megtalálta.
- Most már látom, ügyesebb vagy nálam – mondta, és szomorúan lehajtott szirmokkal indult visszafelé. Egy arra szálló fürj megsajnálta, és vigasztalni kezdte:
- Dehogyis ügyesebb, csak ravaszabb nálad! Azért ajánlotta, hogy bújócskát játsszatok, mert téged könnyű megtalálni. A te piros színed kivirít a búzából, míg ő úgy elbújhat, hogy senki se találja meg!
- Hogy én erre nem gondoltam! – kiáltotta mérgesen a pipacs, és három napig rá sem nézett a búzavirágra. Csak aratás után békültek ki, amikor ott feküdtek a lekaszált búza között, s egy kislány fölszedte és csokorba kötözte őket..

Tudod-e?

Ez a gyönyörű mezei virág még teának is isteni, teakeverékekhez alkalmazzák főként azért is, mert nagyon kellemes színt ad a teának. Ráadásul a pipacs remek gyógynövény is, forrázatát használhatjuk szemborogatásra, torokfertőtlenítésre és nyugtatóan hat az idegrendszerre. A szirmok begyűjtésénél arra kell figyelni, hogy ne törjenek meg, mert akkor befeketedik és foltos lesz.

Tea-készítés: ½ l vízzel leforrázunk 15 g pipacs szirmot és 20 perc állás után leszűrjük. Mézzel és citrom ízesítjük.

A virág szirmának főzete használható festékként, textil, gyapjú színezésére is.

 

 

Körbe, körbe, körbe járom: görögdinnye

Élettani előnyei

Az érett dinnye erőteljes illatot áraszt, és a szárvégződésénél apró repedés látható. A görögdinnye legjobban meleg éghajlaton termeszthető, ha elég vizet kap. Vizelethajtó hatású, így a vese alapos tisztításához segít.

Különösen sok benne a C-vitamin, ami az immunrendszert erősíti, és növeli a koncentrálóképességet. Van benne B6-vitamin, amely segíti a szervezetbe került fehérjék feldolgozását és újrahasznosítását. Magas a folsavtartalma, amely fontos a keringés zavartalan működéséhez, a növekedéshez és a haj szépségéhez.

A színes dinnyehúsban sok a karotin, amely a szervezetbe jutva A-vitaminná alakul át, ígyserkenti az agyműködést, és fokozza az idegsejtek tápanyagellátását. Likopin- és karotintartalma rákmegelőző hatású.

Ásványi anyagok tárháza, az idegsejtek működéséhez szükséges mangánt tartalmaz. A görögdinnyében a vérképzéshez és a sejtlégzéshez szükséges vas is megtalálható.

Két mondatban az én kedvencemről: sárgadinnye

A sárgadinnye magas karotin- és C-vitamin-tartalma is védi a szív koszorúereit. A benne lévő kálium csökkenti a magas vérnyomást, s a nátriummal együtt az idegrendszeri jelek továbbítását, az izom-összehúzódás elindítását, a szívritmus és a vérnyomás szabályozását végzi. Az adenozin pedig lassítja a véralvadást, ezáltal véd a trombózis ellen.

Bármelyik dinnyét választjuk, a gyümölcsöt – a szokással ellentétben – étkezés előtt együk. A még üres gyomorba kerülő fontos anyagok így könnyebben felszívódnak, s a benne lévő savak és rostok élénkítik a bélmozgást, elősegítve az emésztést.

Méregtelenítés

A dinnye 95 százaléka víz, így kiváló méregtelenítésre. A dinnyekúra megfiatalítja szervezetünket, és fogyókúrához is ideális program. A vitaminok és ásványi anyagok a keringés útján eljutnak életfontosságú szervekhez, minden egyes sejthez. Fiatalító, jótékony hatásukat mindenütt kifejtik, a csontokban, a fogakban, a szemben, a bőrben, a hajban, a körmökben.

Tarthatunkz egynapos dinnyekúrát is, de az ideális a háromnapos méregtelenítés.Ilyenkor a gyümölcsön, az ásványvízen és a teán kívül alig fogyasszunk szilárd táplálékot. Mivel a folyadékháztartásunk rendben van, közérzetünk és állóképességünk sem romlik. A kúra közben jótékony hatású a szauna, a masszázs, és naponta legalább egy óra intenzív mozgás. Három nap múlva szinte újjászületünk!

A dinnyediéta receptje

A kúrát megelőző napon felkészíthetjük szervezetünket a tehermentesítő napokra. Ilyenkor már csak könnyebb ételek kerüljenek a tányérunkra, és vacsora előtt igyunk meg egy pohár lenmagos vizet (2 evőkanál lenmagot keverjünk el 3-4 deciliter vízben)!

Az ideális esetben három napig tartó léböjt idején reggelire együnk egy szelet barna kenyeret egy kis vajjal, mellé 2 evőkanál sovány túrót, amelyet retekkel, zöldfűszerrel ízesíthetünk. Ebédre, uzsonnára, vacsorára pedig dinnyét, dinnyét, dinnyét, mennyiségi korlátozás nélkül!

Mellé bőségesen igyunk (legalább 1,5–2,5 liter) nátriumszegény, szénsavmentes ásványvizet és gyógyteát.

Tipp a dinnyék hűtéséhez

A görögdinnyét hűtőben kell tárolni, mert szobahőmérsékleten gyorsan megromlik. A megkezdett görögdinnye friss marad, ha fóliával letakarjuk. A sárgadinnyét tartsuk szobahőmérsékleten, és csak fogyasztás előtt fél órával hűtsük le. A hideg ugyanis enyhén szívóssá teszi a húsát, és elveszi a zamatát.

Forrás: http://www.mindmegette.hu/

Receptek dinnyéből, dinnyehéjból dinnyemagból

Kép forrása: kreativkonyha.blogspot.com

Dinnyehúsból: Mentás, málnaecetes dinnyefagyi

Hozzávalók:
  • 2 dl összeturmixolt dinnye
  • 2 dl tejszín
  • 3-4 evőkanál kristály vagy pocukor
  • 1 zacskó vaníliáscukor (és egy citrom reszelt héja)
  • pár csepp málnaecet
  • 4-5 menta levél

Tejszínt , cukrot, vaníliáscukrot, reszeltcitromhéjat és az apróra vágott mentaleveleket összefőzzük, kihűtjük és összekevetjük az összeturmixolt dinnyével. Formákba töltjük és pár órára a mélyhűtőbe tesszük.
Forrás: http://pinkcsoki.blogspot.hu/

Dinnyehéjból: Dinnyecsatni

Hozzávalók:

  • 50 dkg görögdinnyehéj
  • 1 lime vékony karikára vágva
  • 2 lime leve
  • 2 dl almaecet
  • 25 dkg  cukor
  • őrölt fahéj és szegfűszeg
  • 2 kiskanál só

Elkészítés: A dinnyehéjról lekaparjuk az esetlegesen rajtamaradt piros húst, levágjuk a sötétzöld héját vékonyan, és a világoszöld héjat apró kockákra vágjuk. A hozzávalókkal addig főzzuk, amíg a dinnye áttetszővé válik, és besűrűsödik az egész. Sült húsok mellé kiváló és üdítő.

Dinnyehéj - lekvár

Hozzávalók:

Elkészítés: A görögdinnyehéjról lehámozzuk a külső zöld részét, a világos részét lereszeljük, héjastól hozzáreszeljük a citromot, és fedő alatt kb. 2 órán át puhára főzzük. Kavarni csak ritkán kell rajta egyet-egyet, mert nem ég le. Hozzáadjuk a cukrot, és még fél órát főzzük kevergetve. Üvegbe töltjük, lezárjuk és szárazdunsztba tesszük.

Forrás: http://www.mindmegette.hu/
Dinnyemagból

Az első felhasználási lehetőség, amit találtam a dinnyemagra, az az őrleményéből készült tea. Ha hajlamos vagy vesekőképződésre, akkor beiktathatsz te is egy dinnyemag tea kúrát.

Örölj le 4 evőkanál friss dinnyemagot. Ezt két liter forrásban lévő vízbe szórva főzd még 15 percig. Miután kihűlt, szűrd le, úgy hogy fémmel ne érintkezzen. Az így kapott tea 2 napi adag. Egy nap szünetet beiktatva, ebben a ritmusban folytathatod a kúrát pár hétig.

Ropogtatni való csemege

Hozzávalók:

  • 1csésze nyers görögdinnye mag. Fontos. Csak a fekete magok a jók.
  • 1 evőkanál só
  • víz

Elkészítés:

  • Az összegyűjtött magokat alaposan mosd és szárítsd meg.
  • Egy serpenyőben, közepes hőfokon kezd el pirítani. Mikor a magok elkezdenek pattogni, az jelzi, hogy megpirultakl.
  • Közben egy pohár vízben oldd fel a sót, majd öntsd rá a megpirult magokra. Néha kevergesd meg, és amikor elfőtt a víz, kész is a csemegéd.

(Dinnyemaggal díszítve)

Csiteri-csütöri csütörtök

Csiteri, csütöri
csütörtök,
dinnyét lopott az
ördög.
Bugyogójába eldugta,
nem fért be a pokolba.
Öreg pásztor elfogta,
móresre tanította.

Színes papírból:

Kép forrása: www.freepatterns.com

Filcből:

Kép forrása: Wee Folk Art

Papírmasé tál:

Kép forrása: handmadekidsart.com