2. hét: Mézeskalács

Kép forrása: orokifjak.blogspot.com

A Tordai mézespogácsák

 

Így a tordaiak, úgy a tordaiak - hallotta emlegetni Mátyás király az udvarban. S mikor egyszer a Székelyföldön járt, így gondolta magában. "Ha már egyszer itt járok Torda közelében, én bizony megnézem, miről híres ez a város?"

Éppen vásár volt Tordán, mikor Mátyás király - persze álruhában - a városba érkezett. Nagy nyüzsgés, zsibongás fogadta a vásártéren, mert nemcsak a tordaiak voltak ott a vásártéren, hanem jöttek Kolozsvárról, Enyedről, Szatmárból, Moldovából és Havasalföldről is. Magyar, román, német, török árusok mindenféle nyelven kínálgatták portékáikat. Csipkét, selymet a leánynak, mézesbábot a pulyának, a legénynek rámás csizmát, menyecskének boglárt, násfát, pipát, mellényt az öregnek, szentképet az asszonynépnek.

Ahogy az egyik sátor mellett ment el Mátyás, pergőnyelvű asszonyság szólt ki a sátorból:

- Erre, erre vitéz uram, itt árulják a jó tordai mézes pogácsát! Még a török szultánnak is ebből szoktak ünnepre valót küldeni.

- A török szultánnak? - kérdezte Mátyás mosolyogva, és megállott a sátor előtt. - Igaz, hogy nem vagyunk kenyeres pajtások, de azért már én sem adom lejjebb a török szultánnál. Adjon néném asszony egy félpénzért abból a híres tordai mézespogácsából.

És félpénzért egészen tele tette a pergőnyelvű kofaasszonyság a vitéz tarisznyáját.

"De a tordai mézesre bor is dukál." Így gondolta Mátyás, és betért egy közeli kocsmába. Ott ugyan vígan voltak akkor már. Fiatalok mulattak benn a kocsmában, vitézek Mátyás király híres fekete seregéből. Mikor a belépőt meglátták, tréfás jókedvvel kiáltottak feléje:

- Ülj le közénk vitéz pajtás, itt a pohár és igyál velünk a király egészségére. Éljen Mátyás király!

- Éljen! Éljen! - zúgták rá lelkesen mindnyájan.

- Éljen, míg a honnak él! - mondta az álruhás király és örült a szíve, amikor látta, hogy népe ilyen igazán szereti. Letelepedett a vitézek közé és nagyon jól érezte magát a vidáman nótázó fiatalok között.

Na, az volt aztán az érdekes, mikor Mátyás király visszatért Budára és a főuraknak elmesélte tordai útját, milyen jól érezte magát a tordaiak között.

- És hogy elhiggyétek, csakugyan jártam Tordán, íme megkínállak benneteket abból a híres tordai mézespogácsából, amit félpénzért vettem, de úgy egyetek belőle, hogy a török szultánnak is ebből szoktak ünnepre valót küldeni.

Így mondta Mátyás király, s az urak elé rakta a madárlátta tordai süteményeket. Csak éppen egyet tartott meg a király a királynénak, egyet pedig magának. Így történt aztán, hogy aznap Budán, Mátyás király udvarában mindenki tordai mézest evett.

Persze, ennek híre ment az egész országban, s itt is, ott is kezdték sütögetni a mézespogácsákat. De süthették! Mert úgy, mint Tordán azért mégsem tudták sütni sehol. Ezt mondta maga Mátyás király is, s talján szakácsát küldte Tordára, hogy tanulja meg, hogyan sütik ott ezeket a süteményeket. Hogy aztán elérte-e a király talján szakácsa Tordára, vagy nem, a tordaiaktól kell megkérdezni, mert ezt ők jobban tudják.

Annyi bizonyos, azóta nagy becsületje és keltje vagyon a tordai mézespogácsáknak.

(László Marcella írása a Jóbarát 1931. január 15.-én megjelent, VI. évfolyamának 5. számából)

Forrás: TAR KÁROLY: ERDÉLYI MÉZESKALÁCS

Kép forrása: Found on facebook.com

Versek

A MÉZESKALÁCSOS Palocsay Zsigmond: A lyukasmarkú Tündér (részlet a mesejátékból):

Mézeskalács szívet, lovacskát, pólyásbubát,
mindenkinek vásárfiát vigyenek!
Várja az asszony, a kedvese, a gyermek
(nélküle kivernek, ember, a házbul!);
szíveskedjen, kérem - hátul
maga is sorba állni;
a szájtáti elmehet, 
szebbet máshol nem vehet!

Kép forrása: Found on etsy.com

Matos Maja: Mézeskalács

Cukor, cimet, méz és dió,
mézeskalácsba ez való.
Megkeverem, megkavarom,
egy nagy tálban összegyúrom.

Jaj! A tálban alig maradt,
mind a kezeimre ragadt!
Meglisztezem, újragyúrom,
Jó vékonyra ki is nyújtom.

Csillag, csengő meg szívforma,
Kis tepsibe sorba rakva.
Nyomok bele dísznek meggyet,
Mandulát és diót, egyet.

Szép barnára sült a kalács,
illatával megtelt a ház.
Karácsonyi angyalcsapat,
Szimatol az ablak alatt.

Kép forrása: mezeskalacskoszonetajandek.hu

Gyarmati Viktória: Mézeskalács

Apró kezek dagasztanak,
mézeskalács készül.
Fahéj,ánizs és akácméz,
mind-mind bele kerül.

Szorgos kezek gyúrják, nyújtják
a tésztát laposra.
Liszt ésmosoly minden arcon.
Nyújtsuk jó vékonyra!

Ügyes kezek készítenek
szebbnél szebb formákat,
a sütemény szaggatókkal
kis fenyőt formáznak.

Melegszik már a sütő is,
süteményre várva.
Kis szusszanás..., és megsült
mézesünk barnára.

Apró kezek feldíszítik
szépül a sütemény,
édes gyöngyök és cukormáz
mindegyik tetején.

Elkészült a sok-sok díszes
illatos kalácska.
Kicsi doboz rejti őket,
szent ünnepet várva.

Kép forrása: www.meska.hu

Mesék

Mézeskalácsos mese

Egyszer volt, hol nem volt. Állj! Ez így nem jó! Hadd kezdjem újra!
Tehát: Tavaly, karácsony előtt történt, hogy történetem főhőseivel találkoztam.
Az adventi készülődés, sürgés-forgás közben sok érdekes tennivalóm akad minden évben. Lehet adventi naptárat készíteni. Csinálhatok koszorút, rajta szép, színes gyertyákkal. Lehet karácsonyfa-díszeket barkácsolni. Mesém idején elfogyott otthon a színes szalagom, így útnak indultam a vásárba,
Az adventi vásár forgataga fényesen ragyogott. Sült a kalács. A levegő narancsillatú volt. Kórus állt a színpadon és csodás dalokat énekeltek.
Ám én nem ezekre figyeltem. Ez alkalommal nem. A fülemet halk veszekedés hangja ütötte meg.
- Nem is tudod, merre kell mennünk.
- Miért ugrottunk ki a kosárból? Most elvesztünk! – hallottam a halk hangokat.
Körülnéztem. Sehol senkit nem láttam, aki veszekedett volna. Mindenütt vidám vásározók.
- Jujj! Most meg még ránk is lépnek! – kiáltotta az egyik hang.
Ekkor lepillantottam. A csizmám orra előtt négy, fehér ruhás, cukorgombos mézeskalács emberke állt. Valóban majdnem rájuk léptem.
Lehajoltam hozzájuk és gyorsan felemeltem őket tenyerembe.
- Hát ti mit kerestek itt a földön? – kérdeztem.
- Elszöktünk. – mondta dacosan az egyikük.
- A mézeskalácsos be akart minket rakni egy zacskóba, de mi nem megyünk sehová – kiáltotta a másik.
- Nem bizony – kontrázott a harmadik. Mi visszamegyünk a mézeskalács faluba, ahol születtünk. Az árus azt mondta kirakat-dísznek kellünk, de mi egy házat szeretnénk. Otthont.
- Világgá megyünk és megkeressük az otthonunkat! – kiabálták.
A kis dühös, fáradt mézeskalács figurák kérdően néztek rám.
- Segítesz nekünk? Amikor kiurgottunk a bódéból nem tudtunk, hogy merre menjünk. Már két napja bolyongunk itt. Egyiküknek az útszéli latyakban le is ázott a cukor a lábáról. Nézd!
Megsajnáltam őket. Így történt, hogy szalagok helyett négy mézeskalács figurával tértem haza a vásárból.
Otthon gyorsan munkához láttam. Mézet olvasztottam, lisztet szitáltam, kevertem és kavartam.
A mézeskalácsok a konyhapulton lógatták a lábukat, és egyfolytában csevegtek.
Igazán megkedveltem őket. Mindenen vitatkoztak, de nagyon kedvesek voltak.
A kezem alatt égett a munka és hamarosan elkészültek a leendő házuk falai. Cukrot olvasztottam, karamellt készítettem és összeállítottam új otthonunkat. Mind kaptak egy szobát, benne ágyat. Asztalt és fotelt a nappalijukba. Az ablakba színes cukrokat ültettem. A háztetőre cukorból hóesés hullott. Elkészült!
-Csodás! Köszönjük! – lelkendeztek az emberkék. Mind egyetértettek abban, hogy ez a legszebb otthon, amit láttak.
A beteg lábú emberke új cukor-csizmát kapott tőlem piros dísszel. A többiek cukor masnikat.
A mézeskalács emberkék nálunk maradtak és velünk ünnepelték a Karácsonyt.
Amikor elmúltak az ünnepek, segítettem nekik a házukat mézeskalács falvára vinni. Ott laknak azóta is, de most Karácsonykor majd elmegyek értük, és újra meghívom őket magunkhoz. Talán új házat is építek nekik. Szebbet, mint a tavalyi.
Kép forrása: www.idreamhomez.com

 

Tordon Ákos: A MÉZESKALÁCS HUSZÁR

Volt egyszer egy huszár. Mézeskalács huszár. Mézeskalácsból volt a csákója, csizmája, kardja,paripája. Mézeskalácsból volt a szíve is, mégis megdobbant, amikor Napsugár kisasszonyt megpillantotta.Nyomban megszerette, feleségül kérte.
De  Napsugár kisasszony csak kacagta. Kacagta alkonyatig rendületlen, s akkor elillant a többi napsugárral.
- Hej-haj! – búsult a huszár, és mézeskalács szíve akkorát dobbant bánatában, hogy a jegenyefa hegyén üldögélő Hold is meghallotta.
- Mi baj huszárom? – kérdezte részvéttel.
- Feleségül kértem Napsugár kisasszonyt – panaszolta a huszár -, de ő hallani sem akar rólam.
- Bizony nem csodálom, a Napsugár kisasszonykák mind rátartiak – felelte a Hold. – Kevesellik a magadfajta mézeskalács huszárokat…Az én leányaim szerényebbek…
A szende Holdsugár kisasszonykák ott táncoltak szemlesütve a  Mézeskalács huszár előtt. De az meg sem látta őket, egyre csak a Napsugár kisasszonyra gondolt.
A legkisebb holdsugárka megsajnálta, s így szólt hozzá:
- Ismerem jól a Napsugár kisasszonyodat. Ha azt akarod, hogy a feleséged legyen, el kell őt kápráztatnod csodálatosnál csodálatosabb hőstettekkel!
Több se kellett a huszárnak! Megsarkantyúzta a lovát, s elvágtatott a legnagyobb csata kellős közepébe.
Olyan vitézül verekedett, hogy csata után annyi kitüntetést kapott, hogy még a lovának is jutott belőle!
Elő is léptették tábornokká nyomban, s hozzá akarták adni feleségül a császár legkisebb leányát, de a Mézeskalács huszár nem ment el háztűznézőbe a császár udvarába, helyette a felkelő nap felé sarkantyúzta lovát.
A kényes – fényes Napsugár kisasszony táncos léptekkel indult a földre, ám útközben nagy fekete felhő állta el az útját, és várába zárta. Ki tudja meddig raboskodott volna ott, tán meg is őszül a raboskodásban, ha a Mézeskalács huszár ki nem szabadítja.
- Köszönöm, hős vitéz! – nyújtotta ujja hegyét megmentőjének Napsugár kisasszony. A sok kitüntetés miatt nem ismert rá a Mézeskalács huszárra. 
- Szólj, mit kívánsz hősi tettedért!
- Kívánhatok – e mást – válaszolta a Mézeskalács huszár -, mint amit tegnap kívántam: azt, hohy légy a feleségem!
- Ó, hát te vagy a kis Mézeskalács huszár? – húzta el száját Napsugár kisasszony, és kacagni kezdett.
- Ne kacagj ki, komolyan beszélek! – kérte a Mézeskalács huszár.
- Jól van. Én komolyan beszélek – kkomolyodott el Napsugár kisasszony. – A feleséged leszek, ha holnapra tükörre cseréled ki  a szívedet érettem!
- Kicserélem – felelte  a huszár, és elvágtatott mézeskalács lován. Sorra járta a mézeskalácsosokat, de csak a százegyedik mutatott hajlandóságot, hogy tükörszívre cserélje ki a szívét.
Azóta a tükörszívű Mézeskalács huszár a világot járja, megtalálhatjátok őt minden  vásárban, hiszen messzire csillog a tükör a szíve helyén. Az aranyfényű   Napsugár kisasszony is ott kelleti magát a tükrös mellű huszár előtt, de hiába, mert a huszár azon minutumban, hogy tükörré cserélte el a szívét, elfeledte őt mindörökre.

Mézeskalács sütése

Kép forrása: Found on weheartit.com

Azonnal süthető és ehető mézeskalács

A mézeskalácssütés titka mindössze annyi, hogy tudjunk különbséget tenni a sok recept között. Azok, amelyek kevés szódabikarbónával (sütőporral) készülnek, és egyébként 1 napig állni kell hagyni a tésztát, azok a díszeknek való receptek. Ott ugyanis fontos, hogy a tészta jól kezelhető, könnyen szabható legyen, és sütéskor ne púposodjon fel, hisz ezeket könnyű díszíteni, írókázni, és ez alkalmas házikók, és más dísztárgyak elkészítéséhez is. Másmilyen a recept, ha a mézeskalácsot kifejezetten megenni, aprósütinek készítjük. Ekkor a tésztát csak annyit pihentetjük, amennyi idő alatt meghűl (a langyosított méz miatt meleg). A szódabikarbóna ugyanis, ahogy folyadék éri, elkezdi az elbomlását, vagyis az éjszakán át pihentetett tésztákban teljesen elbomlik, mire sütésre kerül, így nem lesz olyan puha, levegős a mézesünk.
A másik titok, hogy nem szabad a lisztet túladagolni. Ragacsosnak tűnik, amikor összekeverjük, de amint meghűl, könnyen kezelhetővé válik, a zsírtartalom is segít ebben.
A harmadik, amire ügyeljünk, a sütés ideje. 8 perc általában elég, még frissen sülve puha, hajlítható, világos, de ha kihűl, akkor pont jó lesz.
Az ehető kalácsot éppúgy írókázhatjuk, az íróka hamar száradó legyen, és soha ne tegyük vissza a sütőbe szárítani. Alább az én, 10 éves receptem olvasható, ezt már az idén sütöttem. Nálunk 2-3-szor is sütésre kerül az advent idején, mert a gyerekek szeretik, és megeszik azonnal.

Hozzávalók:


300 g finomliszt
50 g rétesliszt
150 g akácméz (termelői) ez kb. 3 evőkanálnyi
100 g porcukor
1-2 teáskanál porkakaó - elhagyható, de szebb színe lesz vele
1 teáskanál szódabikarbóna (nem púpos)
60 g vaj vagy zsír (margarin nem jó)
1 tojás + 1 sárgája
1/2 kávéskanál őrölt fahéj
1/2 kávéskanál őrölt szegfűszeg
csipet őrölt gyömbér - elhagyható
Esetleg kevés hideg víz

A sütőt 180 fokra begyújtjuk, egy-két sütőlemezre vagy tepsire sütőpapírt vágunk. A liszteket, kakaót, porcukrot, szódabikarbónát és a fűszereket alaposan elkeverjük. A vajat meglágyítjuk, belekeverjük a lisztbe, elmorzsoljuk. A mézet kézmelegnél valamivel jobban felmelegítjük (kb. 50-60 fok), hozzákeverjük a lisztes keverékhez. Beleadjuk a tojást és a sárgáját, majd fakanállal alaposan elkeverjük-dagasztjuk. Ha nem állna össze, pár csepp vízzel segíthetjük.
Hagyjuk hűlni 5-10 percig. Ezután szilikonos sütőlapra borítjuk. 3 részletben dolgozunk vele tovább. 3-5 mm vastagra nyújtjuk, kiszaggatjuk, és az előkészített sütőlemezre tesszük őket. Nagyon pici lisztet szórhatunk alá és fölé, de nem mindig szükséges. kb. 8 perc alatt megsütjük. Egyenes felületre szedjük, hagyjuk hűlni. Finom, puha, omlós. Ezután dekorálhatjuk is. Zárt fémdobozban, hűvös helyen tároljuk.

Keverőkéses robotgépben pillanatok alatt összekeverhető, és gyönyörűen homogén tésztát kapunk. Mindig ezzel készítem. Én jó minőségű vastag zománcos sütőlapon sütöm, ezért a sütőpapírt el szoktam hagyni alóla.

 

Íróka: 120-150 g porcukor, 1 tojásfehérje

 

Az 1 tojásfehérjéből egy kistálban nagyon kemény habot verünk, ez 5-6 perc is lehet, vagy még több is. (Olyan kemény legyen, hogy késsel ki tudj vágni a habból egy darabot.) Egy evőkanál porcukrot adjunk hozzá, és mixeljük el vele, ezután még két részletben adjuk hozzá a többi cukrot is, folytonos habverés mellett. Előfordulhat, hogy nem kell az összes (150 g) porcukor. Egyszer csak jó lesz. Fényes, sűrű, tartós hab. Ezt nylonzacskóba töltjük, a sarkán nagyon ici-pici lyukat vágunk, tetejét összecsavarjuk. Ezzel írókázhatunk. A díszített kalácsokat száradásig hagyjuk az asztalon. Pár óra alatt megszilárdul a díszítés. Ezután tegyük fémdobozba.

Forrás: http://www.wiselady.hu/

Amig sül a mézeskalács:

Kép forrása: Found on kinzieskreations.blogspot.com

Dobókockás színező: a dobókockával dobott számértékű részt kell mindig kiszínezni.

Recept díszek készítéséhez

Kép forrása: Found on hingeheads.com

Hozzávalók:

  • 2 dl víz
  • 1 dl cukorszirup (melasz)
  • 2 evőkanál őrölt fahéj
  • 1 evőkanál őrölt szegfűszeg
  • 1 evőkanál őrölt gyömbér
  • 1 teáskanál őrölt kardamom
  • 1 teáskanál feketebors
  • 1 evőkanál étkezési szódabikarbóna
  • 30 g vaj
  • 5 dl cukor
  • 1,5 liter liszt

Keverd össze a vajat, a cukrot és a szirupot. Add hozzá a fűszereket és a szódabikarbónát, majd a vizet és végül a liszt egy részét. Keverd bele a maradék lisztet is. Hagyd a tésztát folpackba tekerve a hűtőszekrényben pihenni egy éjszakán át.

Egy ötlet a mézeskalács csomagoláshoz:

Kép forrása: www.familycorner.com

Ugyan mézesnek tűnik, de nem az

Kép forrása: Found on Uploaded by user

Kép forrása: www.meska.hu

Mézes bábok tészta nélkül

Kép forrása: Found on mypreschool-crafts.com

Kép forrása: thechattymom.blogspot.com

Kép forrása: www.papernstitchblog.com

Kép forrása: Found on etsy.com

Kép forrása: learncreatelove.com

Kép forrása: Found on madebymolliesmom.blogspot.com