Napról napra óvoda

Kedves Érdeklődő, aki rátaláltál erre az oldalra! Ebben a blogban szeretném Veletek megosztani mindazt, amit az elmúlt 36 évben az óvodáról, a gyerekekről, gyerekektől "megtanultam" és mindazt ami jó kedvre derít, elgondolkodtat, vagy gyönyörködtet.

Címkefelhő
Feedek
Megosztás

Adventi angyalok

Az első vasárnap angyala:

Négy héttel karácsony előtt valami nagyon fontos dolog történik: egy angyal kék köpenybe öltözve leszáll az égből, hogy közelebb húzódjon az emberekhez.  Ma van az első napja, hogy az angyal először szól, s keresni kezdi azokat, akik meg tudják és meg akarják hallgatni őt.

Kép forrása: paperiepetals.blogspot.com

Kép forrása: it.pinterest.com

Kép forrása: etsy.com

Kép forrása: Dovilė

Kép forrása: juxtapost.com

Kép forrása: etsy.com

A második vasárnap angyala: A második adventi vasárnapon piros palástba öltözött angyal száll le a mennyekből, kezében egy nagy serleget hoz. Az angyal szeretné megtölteni az aranyserlegét, hogy tele vigye vissza a mennybe. De mit tegyen a serlegbe? Játékot? Ajándékot? Törékeny, finom szövésű ez a serleg, a Nap sugaraiból készült. Nem tehet bele kemény, nehéz dolgokat. Az angyal észrevétlen végigmegy a világ összes házán és lakásán, mert valamit keres. Tiszta szeretetet minden ember szívében. Ezt a szeretetet teszi a serlegébe, s viszi majd vissza a mennybe. Mindazok, akik a mennyben élnek, fogják ezt a szeretetet, s fényt készítenek belőle a csillagoknak. Ezért olyan jó felnézni a hunyorgó, ragyogó csillagokra.

Kép forrása: leafandletterhandmade.blogspot.com

Kép forrása: etsy.com

Kép forrása: etsy.com

Kép forrása: Found on creamalice.com

Kép forrása: etsy.com

A harmadik vasárnap angyala: Advent harmadik vasárnapján egy fehér ragyogó angyal jön le a földre. Jobb kezében egy fénysugarat tart, amelynek csodálatos ereje van. Odamegy mindenkihez, akinek tiszta szeretet lakik a szívében, s megérinti fénysugarával. Azután a fény ragyogni kezd az emberek szemében...

Kép forrása: Found on folksy.com

Forrás: http://kiflieslevendula.blogspot.hu/2015/12/gyapjuangyalkak.html

Kép forrása: Found on rosefields.co.uk

Kép forrása: Színes Ötletek - a kézügyes blog

Kép forrása: www.pinterest.com

A negyedik vasárnap angyala: A karácsony előtti utolsó vasárnap egy nagy, lila lepelbe öltözött angyal jelenik meg a mennybolton, és járja be az egész Földet. Kezében lantot tart, és azt pengeti. Közben szépen énekel hozzá. Ahhoz, hogy meghallhassuk, jól kell figyelnünk, s szívünknek tisztának kell lennie. A béke dalát énekli. Sok kis angyal kíséri, s együtt énekelnek. Daluktól valamennyi mag, amely a földben szunnyad, felébred, így lesz majd új élet tavasszal a Földön.

Kép forrása: etsy.com

Ég a gyertya ég,
el ne aludjék,
szíveinkből a szeretet
ki ne aludjék.

Ég a gyertya ég,
el ne aludjék,
szívünkből a rosszaság is
kitakarodjék.

Ég a gyertya ég,
nő a fényesség,
sötét Földhöz a fényesség
egyre közelébb.

Ég a gyertya ég,
az adventi négy,
azt lobogják, azt hirdetik:
Jézus üdvözlégy!

Kép forrása: ebay.com

Péter Erika: Adventi gyertyák

Négy
vasárnap
gyújtunk gyertyát
az adventi koszorún.
Első vasárnap egy szálat,
Bronzvasárnap még egy párat,
Ezüstvasárnap éppen hármat.
Aranyvasárnap meg mind a négy
gyertyán ég a fény.

Péter Erika: Advent

András után vasárnap
új dísze van a háznak.
A karácsonyt várva várod,
advent kincsét megtalálod.

Fagyöngyből vagy lisztgyurmából
készül, s kalács fonatú,
fenyőágból, szalmaszálból
gyönyörű a koszorú.

Advent neve: készülődés,
kezdődhet a sütés-főzés.
Karácsonyra minden ragyog.
Fényesebbek a csillagok.

Cinca Katica: Advent

Sötét, ködös éjben
Gyertya lángja lobban,
Vigyázza a léptem,
Vigyázza a léptem.

Deres, szeles télben
Két szál gyertya lobban,
Igazgatja léptem,
Igazgatja léptem.

Fehér hóesésben
Három gyertya lobban,
Csalogatja léptem,
Csalogatja léptem.

Égi angyalfényben
Négy szál gyertya lobban,
Megállítja léptem,
Megállítja léptem.

Szívem rejtekében
Sok szál gyertya lobban,
Megszépíti léptem,
Megszépíti léptem.


 


András naptól Karácsonyig a Cinegében 2014.

Képről képre

Advent

Mikulás

Luca

Karácsonyra várva

Luca nap

Kép forrása: http://kerekito.hu/

A Gergely-féle naptárreform előtt (egészen 1582-ig) a Szent Luca (olaszul Santa Lucia) ünnepét megelőző december 12-e volt az év legsötétebb napja, a téli napforduló ideje, így Lucával kezdődött az újra hosszabbodó nappalok, a növekvő fény időszaka. Az ekkortájt jellemző hosszú éjszakákra utalva született a „Szent Lucának híres napja, a napot rövidre szabja” népi mondóka, ezért élnek helyenként még ma is a Luca-napjához kapcsolódó pogány napfordulós hagyományok, és - mivel a neve a fényt jelentő latin „lux” szóból ered - hozzák Szent Lucát, a szűz mártírt, a világossággal, a napfénnyel kapcsolatba.

Kép forrása: szentimregyor.hu

Szent Lucia legendája

A legenda szerint Lucia (283 – 303 v. 304) a nemesi családból származó fiatal lány vérfolyásban szenvedő édesanyjával elzarándokolt Cataniába, Szent Ágota sírjához, hogy a szenttől kérjen gyógyulást anyjának. A csodálatos felépülés után Lucia szüzességi fogadalmat tett, anyja hozzájárulásával lemondta közelgő esküvőjét, és hozományát szétosztotta a szegények között. Kérője ezt képtelen volt elviselni, bosszúból a bíróság elé állíttatta, bűnösségének kimondása után pedig a legkülönfélébb kínzásoknak vetették alá. Végül bordélyházba akarták meggyalázni, ám Lucia testét még az ökörfogat sem tudta kimozdítani a helyéről. Mivel képtelenek voltak a leányt megbecsteleníteni, máglyára vetették, ám nem fogott rajta sem a tűz, sem a forró olaj, ezért karddal döfték át a torkát. Azonban még ekkor sem halt meg azonnal, csak miután megkapta az utolsó kenetet, lehelte ki a lelkét.

Luca napi szokások más országokban

Alakját Itáliában és a skandináv népek körében mai napig igen nagy tisztelet övezi, a vakok és gyengén látók mellett az utcalányok, a szüzek, a menyasszonyok és a torokfájósok is ot tekintik a védőszentjüknek. Bár Siracusában évről évre megrendezik a hagyományos Lucia-napi körmenetet, a legnagyobb kultusza mégsem szülőhazájában, hanem az északi Svédországban van. Állítólag viking hajósok - akik maguk is keresztények voltak - vitték el Skandináviába a fiatal, hitéért mártírhalált választó lány történetét. A vikingek Luciát fénnyel körülvett, ragyogó lénynek képzelték el, s mivel a téli napfordulót övező sötét napokon a fény számukra igencsak nagy értékkel bírt, ez a valószínű magyarázata annak, hogy a svédeknél a Luca-napi fényfesztivállal kezdődnek a karácsonyi ünnepségek.

Kép forrása: Found on catherineandgraham.ca

Kép forrása: Found on pinterest.com

A hagyomány szerint ezen a napon - igaz, ma már nem az első kakasszóra a család legidősebb lány gyermeke elsőként kel fel, és „Sankta Lucia” jelmezébe öltözik: fehér ruhát ölt magára, derekára piros szalagot köt, a fejére pedig egy égő gyertyákkal díszített zöld koszorút erősít. Miközben tradicionális Luca napi dalokat énekel, a ház lakóit kávéval és süteményekkel ébresztgeti. Ezzel a rituáléval Szent Lucia legendájának tisztelegnek, aki az éhínség idején élelmet adott a rászorulóknak.

Kép forrása: Found on kiddley.com

A Luca-napi ünnepségek részeként minden nagyobb város megválasztja a maga Luca-menyasszonyát, s a legszebbiküket Stockholmban jelképesen megkoronázzák. Az iskolák már a déli órákban bezárnak, este pedig - főleg a gyermekek részvételével - országszerte jelmezes, gyertyás felvonulást tartanak. A nagyobb áruházakat, bevásárlóközpontokat, idősotthonokat jelmezbe öltözött Lucák keresik fel, akik, miközben tradicionális dalokat énekelnek, kifejezetten erre a napra készített süteményeket – ún. Luca-cicákat („Lussekatter”-nek nevezett cica-alakú sáfrányos, mazsolával díszített sáfrányos kalácsokat) és ropogós, gyömbéres kekszet – osztogatnak az embereknek.

Lussekatter

Kép és recept forrása: http://www.limarapeksege.hu/

Luca napján nálunk pogácsát szokás sütni, a svédek viszont a Lussebullar nevű süteményt készítik erre az alkalomra. Ezt a sütit itt kizárólag Luca napjától sütik és eszik egészen újévig Svédországban. A boltokban is csak ezen idö alatt lehet kapni.

Hozzávalók:

  • 50 dkg liszt
  • 2,5 dkg élesztő
  • 75 g olv. vaj
  • 2,5 dl langyos tej
  • 70 g cukor
  • csipet sáfrány
  • csipet só
  • 150 g Kesella (helyette natúr görög joghurt)
A langyos tejben keverjük el a sáfrányt, majd az olvasztott vajat, végül az élesztőt. A dagasztógép üstjébe mérjük a lisztet, a sót és a cukrot, végül öntsük hozzá a nedves hozzávalókat is. Géppel vagy akár kézzel addig dagasszuk, míg a tészta elválik az edény falától. Ragacsos kissé, de ilyennek kell lennie. Ruhával letakarva kelesszük 30 percig.
Borítsuk lisztezett felületre és vágjuk 4 részre a tésztát, majd  azokat is 6-6 részre. 24 kis darabot kapunk, amit gömbölyítsünk.
A gombócokból sodorjunk 20 cm-es rudakat, majd mindkét oldalról tekerjük fel, de ellentétes irányba. A közepükbe nyomjunk egy-egy szem mazsolát (jó mélyen, hogy sütés közben ne tudjon kiesni):
Sütőpapíros tepsin kelesszük ismét 30 percig. Ezután egy felvert tojással kenjük le. 225 fokra előmelegített sütőben süssük 8-9 percig.
Sütés után azonnal takarjuk le egy ruhával és pihentessük tíz percig.
Kihűlve folpackba csomagolva tároljuk.
Hagyományok Magyarországon

Ám amíg az olaszoknál és a skandináv népek körében a gyógyító, ajándékozó Lúcia terjedt el, Közép-Európában – különösen nálunk és a szomszédos országokban – a negatív hasonmása, a sötét Luca, a boszorka alakja jelent meg a folklórban. Ezért van az, hogy Magyarországon e napot nem az ünnepségek jellemezték, hanem a pogány szokásokból táplálkozó babonás hiedelmek, tilalmak, jóslások és praktikák. Mivel a néphit szerint a december 13-i hosszú éjszaka kedvez a gonosz erők varázslatainak, praktikák egész sorát végezték el az emberek a távol tartásukra: fokhagymát tettek az ablakokba, a homlokukra fokhagymával keresztet rajzoltak, patkót helyeztek a küszöbökre, seprűt raktak keresztbe az ajtók elé. Tették mindezt azért, hogy a söprűnyélen lovagló boszorkák, az ártó szellemek ne hatolhassanak be a házaikba.

Kép forrása: kertlap.hu

A legnevezetesebb népi szokás az úgynevezett Luca székének faragása, melyet 9-féle fából (kökény, boróka, jávor, körte, som, jegenyefenyő, akác, cser, rózsa) készítettek, és szögek helyett bükkfából faragott ékek tartották össze. Alakja egy szabályos ötszög köré írt, öt egyenlő szárú háromszögből készült forma volt. Ezt az ötszög-alakot boszorkányszögnek hívták. A hagyományos Luca széke 13 napig készült, mindennap kellett kicsit faragni rajta, de csak karácsony estéjére volt szabad befejezni. Innen ered a mondás: „Lassan készül, mint Luca széke!” Segítségével a szék tulajdonosa megláthatta a falu boszorkányait az éjféli misén.Aki mások számára láthatatlan tollakat és szarvakat viselt a fején. Ezután a Luca széket el kellett égetni, nehogy rontást hozzon a házra. 
Azonban, ha a boszorkányok is meglátták, és üldözőbe vették őt, menekülés közben mákot szétszórva a háta mögött, időben hazaért, hogy elégethesse a széket. A boszorkányoknak közben a mákot kellett felszedegetniük az útról.

„Kilenc fából 
Kilenc jámbor, 
Bűvös szóból 
Luca-széket 
Faragok.”

Kép forrása: aranylo-osz.lapunk.hu

Mentovics Éva: Lucaszéke és a boszorkányok
Decemberben Luca széke
miről híres, ki tudja?
Barkácsolhatsz te is egyet,
s rálelhetsz a titokra!

Tizenhárom fajta fához 
végy jó erős szerszámot...
kezdetnek az épp elég lesz, 
ha kérgüket lehántod. 

Drótot, szeget sose használj, 
s tizenhárom darabból, 
facsapokkal illeszd össze! 
(Úgyis rájössz magadtól!)

Minden este faragj rajta
tizenhárom napon át, 
s megláthatod, valót mondok, 
nem csak ósdi babonát!

Háromszöget formáljon majd
– s tudja, aki faragja – 
jó erősen illeszkedjen 
minden egyes darabja!

Elkészült a Luca széke?
Ami most jön, semmiség,
hisz ráállva megláthatod 
a boszit a szentmisén.

No, de aztán fürgén vágtass, 
hints egy zsáknyi mákszemet, 
azzal a sok gonosz banyát 
egész biztos, rászeded!

Amíg ők a mákot szedik, 
iszkolj el a székeddel, 
s ne tétovázz, vesd a tűzre,
azon nyomban égesd el!

Kép forrása: www.newjsag.hu

A régi Luca-ünnep a női dologtiltó napok közé tartozott, tilos volt sütni, varrni, mosni. Nógrádban, ezen a napon még kenyérsütés sem volt megengedett, nem fonhattak, sőt egynéhány helyen, még a tollfosztás is tiltott volt. (Ez utóbbi azonban csak a Lucákra vonatkozott.) Luca-napján az asszonyok tüzet sem rakhattak, ekkor ez a férfiak dolga volt. A tyúkoknak abroncsba szórták a magokat, nehogy a szomszédba járjanak majd tojni.

Czeglédy Gabriella: Luca napja
Luca nap és tizenhárom!
Szerencsével én nem játszom!
Bal lábbal én föl nem kelek,
tűt a kezembe se veszek!

A kisfiúk Lucázni jártak, a házaknál az alkalomnak megfelelő rövid versikékkel azt kívánták, hogy sokat tojjanak a ludak és a tyúkok.Luca-napján kedvelt foglalatosság volt a jóslás, ami termésre, halálra, szerelemre és időjárásra egyaránt vonatkozhatott.

Luca, Luca, kitty-kotty,
Tojjanak a tiktyok!
Kolbászuk olyan hosszú legyen, mint a falu hossza,
Szalonnájuk olyan széles legyen, mint a mestergerenda,
Zsírjuk annyi legyen, mint kútban a víz!
Annyi pénzük legyen, mint a pelyva,
Annyi csirkéjük legyen, mint a fűszál,
Annyi tojásuk legyen, mint égen a csillag!
Luca, Luca, kitty-kotty,
Tojjanak a tiktyok!"

Luca, Luca, kity-koty, kity-koty,
Szabad-e Lucázni,
Szép eladó lányért szalmát szórni, rázni,
Tyúkot, ludat babonázni,
Luca, Luca, kity- koty, kity-koty.

Bárdosi Németh János: Lucázás

Luca, luca, kitykoty,

sok csibe, lúd keljen,

aludttejes köcsög

száradjon a kerten,

vetés, virág megeredjen,

Luca, luca, kitykoty.

Luca, luca, kitykoty,

vizük borrá váljon,
hosszú kolbász,

hurka

lógjon a padláson,

házuk népe bajt ne lásson,

Luca, luca, kitykoty.

Ezen a napon cserépbe búzát vetettek, amely ha karácsonyra szépen kicsírázott, azt jelentette, hogy a következő évben bőséges termés várható.

Kép forrása: blog.xfree.hu

A tollas pogácsa sütésének hagyománya ugyancsak sokfelé ismert volt. A vidéki házaknál annyi pogácsát sütöttek, ahány tagból állt a család. Minden pogácsába egy-egy tollat szúrtak, s akinek megégett a tolla arra halál várt, akinek megpörkölődött, az a következő évben súlyos betegségre számíthatott. (A pénzes pogácsa: akihez jutott az gazdaggá válik a következő évben.)

Kép forrása: www.vhegy.com

Hajtogatott tepertős pogácsa (Luca pogácsa)

Ezt a pogácsát én Luca pogácsának szoktam elkészíteni, Luca napján. A gyerekek még mindig izgatottan várják, hogy vajon olyan pogácsát sikerül-e kivenniük a tálból, ami pénzt rejt, így szerencsét hozva nekik a következő évre.

Hozzávalók:

50 dkg liszt
15 dkg darált tepertő
10 dkg tiszta disznózsír
2 tojás sárgája
2 dl tejföl
2,5 dkg élesztő
1 evőkanál só
pici tej, cukor

A cukros tejben felfuttatom az élesztőt. A liszthez hozzáadom a tojás sárgát, a felmelegített zsírt a sót és a felfutott élesztőt. A tejfölt lassan adagolom hozzá, mindaddig, míg lágy tésztát nem kapok. Jól megdagasztom, majd kinyújtom és megkenem a darált tepertő 1/3 részével. Összehajtogatom és fél óráig pihentetem, meleg helyen. Ezt a műveletet még kétszer ismétlem meg. Mikor harmadszorra is kinyújtottam, kb egy centi vastag tésztát kell, hogy kapjak. Ekkor pogácsa szaggatóval kiszaggatom. Tepsibe téve még fél óráig pihentetem, tojás sárgájával megkenem a pogácsa tetejét, majd kisütöm. ( Ha valaki ezt a pogácsát Luca pogácsának készíti, akkor szaggatás után bele lehet nyomkodni a lemosott pénzérméket a még sütés előtt álló pogácsába.)

Recept forrása: http://www.torzsasztal.com/

Pörcös pogácsa, füstölt szalonna,
Itt van rakásra, díszlik halomba.
Minden kopasznak jut hajnövesztő,
Minden ravasznak egy nyírfa vessző!

Számos szerelmi jóslás is kötődött e naphoz. Szatmárban a lányok Luca-estéjén bal kézzel font fonalat kötöttek a derekukra, azt remélvén, hogy megálmodják, ki lesz a jövendőbelijük. A hajadonok Luca napjától karácsony napjáig minden reggel megettek egy almát, majd miután az utolsó alma utolsó falatját is lenyelték, kimentek az utcára, és - hogy megtudják leendő párjuk nevét - megvárták, hogy milyen keresztnevű férfival találkoznak először.

Egy másik praktika szerint Luca napján a lányok 13 papírra 13 férfi nevét írták fel, majd miután a papírdarabokat gondosan összehajtogatták, mindennap eldobtak egyet belőlük. Karácsony napjának (december 25-ének) estéjére - a megmaradt papírdarabról - megtudhatták, hogy ki lesz a vőlegényük.

Kép forrása: http://korkep.sk/

Egy másik praktikával a házasság idejét is megállapíthatták. Az a lány, aki kíváncsi volt erre, Luca napján megrúgta a disznóól oldalát, s a disznó röfögését megszámlálva megtudta, hány esztendő múlva megy férjhez.

Időjóslásra a Luca-kalendáriumot használták, melybe a Luca napját követő 12 nap időjárását lejegyezve, az eljövendő év 12 hónapjának időjárására következtettek. Ha az egyes napok időjárását - este 6-tól másnap este 6-ig - hatórás bontásban figyelték meg, azt is megtudhatták, hogy a következő év adott hónapjának a megfelelő negyedeiben milyen idő várható.

A hagymakalendárium, amelyet Luca napján (néhol Szilveszter napján) készítettek el, ugyancsak jól ismert időjóslás volt. Egy nagy fej vöröshagymát négyfelé vágtak és ízekre szedve, kiválasztottak 12 szép gerezdet, melyek mindegyikére kis sót szórtak. A következő esztendő hónapjait jelképező hagymagerezdeket egy tálcán vagy tepsin az óév utolsó napjáig meleg helyre tették, majd naponta megnézték, melyiken olvadt el a só. A nedves gerezd azt jelentette, hogy a megfelelő hónapban sok eső várható, míg azokban a hónapokban, melyeknek a hagymagerezdje száraz maradt, csapadékszegény időre számítottak.

Kép forrása: civilkorzo.ro

Mentovics Éva: Luca, Luca december

Luca, Luca, december,
Vessen ráncot a pendely!
Koppanjon a csizmád sarka,
Tele legyen majd a kamra!

Eresz alatt költsön fecske,
Boldog legyen a menyecske!
Pördüljön a szoknya fodra,
Sose legyen pénzre gondja!

Sárguljon a búzatábla,
Kalács keljen majd a tálba’!
Szalmát rejtsen majd a pajta,
Görbüljön a koca farka!

Luca, Luca, kitty-kotty, kitty-kotty,
Tojást tojjon minden tíkod!
Csorduljon a tőkéd leve,
Minden hordód legyen tele!

Forrás: http://www.erzsebetrosta.hu/Hiedelmek-babonak-nepszokasok/luca-napja.html

A méz napja - Ambrus nap - december 7.

A legenda szerint - amely nyomán később a méhészek védőszentjévé lett, - Ambrust még csecsemőkorában egy méhraj zúgta körül, amint a ház udvarán pihent. A méhek rátelepedtek a bölcsőjére, s teljesen ellepték a gyermeket, még a szájába is bemásztak, mintha csak szőlőfürt lett volna, amelyből a méhek nektárt szívnak. Anyja rémülten kiáltott föl: "Ha ez a gyermek életben marad, nagy ember lesz belőle!" A kicsi Ambrust egyetlen méhecske sem szúrta meg és semmi baja sem esett. Édesanyja jóslata pedig bevált: a gyermekből valóban nagy ember, püspök, és remek szónok lett, ezért is nevezték őt mézajkú prédikátornak.

/Forrás: http://www.papa-ma.hu//

Kép forrása: Found on etsy.com

Mesék

Fűszermesék

Amikor Bors apó felébredt és szemeiből kidörgölte az álom porát, a megszokott mozdulat hirtelen félbeszakadt. Bors apó szoborrá dermedve csak állt és csak nézte – nézte azt a hatalmas, aranyszínű valamit, ami előtte magasodott. Még levegőt is elfelejtett venni az ámulattól.

Lassan ébredezni kezdett a Konyhaszekrény többi fűszerlakója is. Az az aranyló valami olyan óriási volt, hogy mindenki azonnal észrevette, amint kinyitotta a szemeit.

Ez a valami üvegben volt. Egy befőttes üvegben. Arany színű volt, mégis áttetsző. Folyékony, de nem annyira, mint a víz. Inkább olyan ragacsos valami volt ez. Egy felirat is volt az üvegen. Ez állt rajta öles betűkkel:

mez_1.jpg

Ez csakis valami titkosírás lehet! Biztosan valamilyen ősi tudást rejthet az üveg, amit csak Tündérkéz ismerhet.

Az ámuldozó fűszerekhez csatlakozott Fahéj Fanni, Vanília Vella, Gyömbér Gyöngyi és Só Sándor is. Ők ébredtek legkésőbb, de ez érthető is volt. Előző nap ismét forralt bort készített Tündérkéz, és ők voltak azok, akik a legtovább táncoltak a parketten. Na, de bármilyen álmosak is voltak, ők sem tudták nem észrevenni az üveget a furcsa feliratával és tartalmával.

- Fanni! Vella! Nézzétek! Egy régi ismerős! – lelkendezett Gyöngyi.

- Ti tudjátok, mi ez? – csodálkozott a többi fűszer.

- Persze! Süteményben, teában szoktunk vele találkozni. Édes íze van. – hangzott a válasz.

- De a feliratot! Ami az üvegen van! Azt már ti se tudjátok megfejteni!

- Ó, dehogynem! Az van odaírva, hogy MÉZ. Csak hátulról látjuk az üveget.

- MÉÉÉÉZ? Mi az a „méz”?

-  Hááát… öööööö….. Azt… Azt mi nem tudjuk. – nézett egymásra tanácstalanul Fanni, Vella és Gyöngyi. – De azt tudjuk, hogy már évezredek óta eszik – isszák az emberek. Mint egy fajta elixírt. Gyógyítja őket. Mindenféle bajra jó. És talán az egyetlen olyan dolog az éléskamrában, ami soha nem romlik meg.

- Hű, de jó! És hogyan készül a méz? Tündérkéz csinálja?

- Na, erre meg én tudom a választ! – húzta ki magát Só Sándor. – A méhek készítik. A méh egy állat. Egy rovar és tud repülni, mert van szárnya. Mint a légynek. Csak a méhnek szép fekete - sárga csíkos teste van. Jaj, de nagyon tud zümmögni!

- És hogyan csinálják a méhek a mézet?

- Virágport és nektárt gyűjtenek össze, beviszik a kaptárba, vagyis az otthonukba, és ott feldolgozzák azokat. Nagyon sok méhet képzeljetek! Rengetegen vannak. És mind azon dolgoznak, hogy minél több virágport gyűjtsenek be. És képzeljétek! Királynőjük is van!

- Hű, de érdekes! És te honnan tudod mind ezt?

- Emlékeztek, amikor egyszer Tündérkéz elvitt kirándulni ez erdőbe? Na, akkor láttam a méheket, és hallottam, hogy az Emberek miket beszélnek róluk.

A méhkirálynő

Egyszer egy királynak a két nagyobbik fia elindult szerencsét próbálni. Úgy elkanászodtak odakint a nagyvilágban, hogy haza se mentek többé. Otthon egy ideig várták őket, aztán a legkisebb királyfi, akit Tökfilkónak hívtak, fölszedelőzködött, és a keresésükre indult.

Hosszú ideig vándorolt, míg rájuk talált. Hanem a bátyjai kinevették:

– Ez az együgyű maga akar megbirkózni a világgal – mondták – mikor nekünk kettőnknek sem sikerült, pedig mennyivel okosabbak vagyunk nála!

– Akkor gyerünk együtt mind a hárman – ajánlotta Tökfilkó.

A bátyjai beleegyeztek, így hát hármasban mentek tovább.

Egyszer csak e hangyabolyhoz értek. A két nagyobbik föl akarta túrni hadd lássák, hogyan futkosnak ide-oda a riadt kis hangyák, hogyan cipelik magukkal kétségbeesetten a tojásaikat. A legkisebbik azonban elébük állt:

– Hagyjátok békén ezeket az állatokat! Nem engedem, hogy bántsátok őket!

A két nagyobbik ráhagyta.

– Csak nem fogunk összeveszni egy hitvány hangyabolyon! – mondták.

Ballagtak tovább. Csakhamar egy tó tűnt föl előttük, rengeteg kacsa úszkált rajta, csak úgy fehérlett tőlük a víz színe.

– Fogunk egypárat, és megsütjük vacsorára! – dörzsölte a kezét a két nagyobbik testvér. Előre örültek a finom pecsenyének. De a legkisebbik megint elébük állt:

– Hagyjátok békén ezeket az állatokat! Nem engedem, hogy bántsátok őket!

A két nagyobbik morgolódott: miféle dolog ez, korgó gyomorral elszalasztani egy ilyen finom falatot! De a legkisebbik addig erősködött, míg el nem álltak a szándékuktól.

Ismét útnak eredtek hát, mentek, mendegéltek, egyszer csak egy odvas fát láttak az út mentén. Méhek fészkeltek benne, és a lépjükben annyi méz volt, hogy kicsordult belőle, és végigfolyt a fa derekán. Nosza, megörült a két idősebb testvér! Tüzet akartak rakni a fa alá, hogy majd kifüstölik a méheket, s mind megszerzik a mézet. De Tökfilkó szétrúgta a kis máglyát, amit összehordtak, s nagy mérgesen kiáltotta:

– Hagyjátok békén ezeket az állatokat! Nem engedem, hogy bántsátok őket!

– Ostoba voltál, az is maradsz! – mordult rá a legidősebb királyfi, azzal továbbmentek, szóra sem méltatták többet az öccsüket.

Így jutottak el egy nagy kastélyig. Furcsa kastély volt az! Az istállókban csupa kőből való paripa állt, embernek meg híre-hamva sem volt. A fiúk teremről teremre haladtak, míg a nagy ház legvégében útjukat nem állta egy ajtó. Három lakat függött rajta, de a közepén volt egy ablakocska, azon át be lehetett nézni a szobába. Odabent egy szürke kis emberke ült egy asztalnál. Bekiabáltak neki egyszer, kétszer hiába, nem hallotta. Bekiabáltak harmadszor is. Erre az emberke fölállt, sorra kinyitotta a lakatokat, és kijött. Nem szólt egy árva szót sem, csak egy gazdagon terített asztalhoz vezette őket, hogy egyenek-igyanak kedvükre. Mikor aztán jóllaktak, mindegyiknek megmutatta a hálószobáját, és eltűnt.

Másnap reggel a szürke kis emberke fölkeltette a legidősebb királyfit, és intett neki, hogy kövesse. Végigmentek egy sereg termen és folyosón, végül egy nagy csarnokba léptek; ott az emberke szótlanul rámutatott egy kőtáblára. A táblába felirat volt belevésve. A királyfi olvasni kezdte:

“Ezt a kastélyt elvarázsolták, de aki a következő három feladatot megoldja, megválthatja. Először: az erdőben a mohában szétszórva rejlenek a királykisasszony gyöngyei, szám szerint ezer gyöngyszem. Ezt kell összekeresni; de ha alkonyatig akár csak egy is hiányzik az ezerből, aki keresi, kővé válik."

A többi már nem is érdekelte a királyfit; ment egyenest az erdőbe, és egész álló nap a gyöngyöket kereste, de estélig nem talált többet száz szemnél. Úgy járt, ahogyan a táblán meg volt írva: kővé vált.

Másnap a második királyfi próbálkozott meg, de neki sem volt sokkal nagyobb szerencséje: kétszáz gyöngyszemig jutott estéig, s ahogy a nap leáldozott, kővé vált.

Harmadnap Tökfilkóra került a sor. Kora reggel nekilátott a munkának, keresett-kutatott a sűrű mohában, de hiába, nehéz dolog volt ez, nagyon lassan ment. Látta szegény fiú, hogy nem viszi sokra, elbúsult a sorsán, leült egy kőre, és bánatában sírva fakadt. Hát ahogy ott ült és búsult, valami neszezés támadt előtte a fűben. Fölnézett, s mit látott? Jött a hangyakirály ötezer hangyával glédába sorakoztak, aztán rajta! – szaporán, sürögve-forogva hordani kezdték Tökfilkó lábához a csillogó gyöngyszemeket. Nem telt bele sok idő együtt volt mind az ezer. Akkor a hangyakirály odaállt a gyöngyrakás mellé, tisztelgett a csápjaival, s azt mondta:

– Megmentetted az életünket, hát mi is megmentettük a tiédet. Azzal, ahogy jöttek, egykettőre el is tűntek a fűben.

A királyfi összeszedte a gyöngyöket a sapkájába, bement a kastélyba, letette az egészet a szürke kis emberke asztalára aztán lefeküdt és jót aludt, hogy másnap pihenten láthasson neki a második feladatnak.

Reggel a hallgatag emberke ismét odavezette a tábla elé, Tökfilkó pedig ezt olvasta rajta: "Másodszor: a királykisasszony hálószobájának a kulcsa lent rozsdásodik a tenger fenekén; azt kell megkeresni és felhozni onnét."

"Most aztán véged van – gondolta magában a királyfi –, senki nem ment meg a kővé válástól." De azért csak kiballagott a tengerpartra. Hát amint kiér, látja, hogy csak úgy fehérlik a víz színe a sok úszkáló, bukdácsoló, ringatódzó kacsától. Ahogy meglátták, vidám hápogásba kezdtek, egyszer-kétszer lemerültek, s a bóbitás gácsér már hozta is nagy begyesen a rozsdás kulcsot. Letette Tökfilkó lába elé a homokba, s így szólt:

– Megmentetted az életünket, hát most mi is megmentettük a tiédet.

Azzal szárnyra kaptak s elrepültek, alant szálltak, alig arasznyi magasban, ahogy a kacsák szoktak; csak úgy porzott a víz színe a nyomukban. A királyfi fölvette a kulcsot, besietett vele a kastélyba, és letette a szürke emberke asztalára. Az nagyon elcsodálkozott, de nem szólt egy árva szót sem.

Tökfilkó jóízűen megvacsorázott, aztán lefeküdt, s reggelig úgy aludt, mint a tej. Akkor fölkelt, bevonult a csarnokba, s elolvasta a táblán a harmadik feladatot. Az volt a legnehezebb: "Fönt a hálószobában alszik a király három lánya. Melyikük evett mézet elalvás előtt?"

Igen ám! Csakhogy mind a három édességet evett: a legidősebbik cukrot szopogatott, a középső szörpöt kóstolt: a legkisebbik nyelte a kanálka mézet.

De hát honnét tudhatta volna szegény Tökfilkó, melyik mivel torkoskodott? Három galambtojás nem hasonlíthat jobban egymásra! A királyfi búsan ült a széken, nézte az egyiket, nézte a másikat, nézte a harmadikat, töprengett, melyiket válassza, mert ugyan mi egyebet tehetett volna, mint hogy csak találomra rámutat valamelyikre, hogy: ez az!

Hát amint így emésztődik, egyszer csak zúgást hall, s beszáll az ablakon egy méhecske. A királyfi megörült: a formájáról rögtön megismerte, hogy az csak királynő lehet, mert nagyobb volt, mint egy közönséges dolgozó méhecske; ha pedig királynő, akkor tüstént gyanította hogy nem más, mint annak a kasnak a királynője, amelyiknek annak idején megmentette az életét.

A méhecske meg csak zümmögött, repdesett, sorra rászállt mind a három királykisasszonynak az ajkára, s végül megült annak a szája szögletében, aki mézet evett.

Így tudta meg a királyfi, melyik a három közül a legkisebbik királykisasszony.

A varázs azon nyomban megtört. Fölébredt a kastély; ami kővé dermedt, most mind megéledett: ember emberré vált, paripa paripává; a kastély följárójánál megrázta magát a két kővizsla, és vidám csaholással rohangálni kezdtek az udvaron, s a ház tetején burukkolva nyújtogatták szárnyaikat a kőgalambok, egyet-kettőt tipegtek, aztán vidáman, boldog suhogással szóródtak szét a magasban.

Tökfilkó feleségül vette a legkisebb királylányt, és az öreg király halála után rászállt az ország is; a két bátyja meg a királykisasszony két nénjét kapta mátkául.

Vers

Mézeskalács

Cukor, cimet, méz és dió,
mézeskalácsba ez való.
Megkeverem, megkavarom,
egy nagy tálban összegyúrom.

Jaj! A tálban alig maradt,
mind a kezeimre ragadt!
Meglisztezem, újragyúrom,
Jó vékonyra ki is nyújtom.

Csillag, csengő meg szívforma,
Kis tepsibe sorba rakva.
Nyomok bele dísznek meggyet,
Mandulát és diót, egyet.

Szép barnára sült a kalács,
illatával megtelt a ház.
Karácsonyi angyalcsapat,
Szimatol az ablak alatt.

Kép forrása: Found on perniky.artmama.cz

Körjáték

A játékosok (főleg lányok, de fiúk is játszhatják) körben állnak, kézen fogva. A körön belül áll az anya, a körön kívül áll a kérő. A játékosok körbejárnak és énekelnek:

A dal végén a kör megáll, és az anya és a kérő így beszélgetnek:

-Mit kerülöd az én házam táját?
-El akarom venni maga (név) lányát!
-Az én édes lányom gyöngykoszorú nélkül nem adom.
Lipite-lapátom, eriggy, édes lányom!
A kérőhöz odaáll a megkért leány, és a dal éneklése alatt ők ellentétes irányban járnak mint a kör többi tagja.

A játék addig tart, amíg minden lányra sor nem került.

Kézműves ötletek

Méhviaszból:

Kép forrása: http://passengersonalittlespaceship.blogspot.hu/2011/12/3-winter-crafts.html

Kép forrása: indulgy.com

Kép forrása: Found on etsy.com

Kép forrása: Found on etsy.com

Kép forrása: Found on themagiconions.com

Gyerekekkel is elkészíthető "mézes" ajándékok

Kép forrása: davidmeheszet.network.hu

Mézes, citromos, gyömbéres szirup

Hozzávalók:

Kis befőttes üveg fedéllel
1 citrom, szeletelve
Méz
Szeletelt gyömbér
(Forró víz a teához)

Rakjuk az üvegbe a szeletelt citromot és a gyömbért, öntsük fel a mézzel. Rakjuk hűtőbe. Néhány nap múlva összeérik és fogyasztható.
A teához 1 kávéskanállal adjunk egy csésze forró vízhez

Kép forrása: nyunyublog.blogspot.com

Mézes krém

Hozzávalók
1/2 csésze kókusz olaj
1/2 csésze extra szűz olívaolaj
1/4 csésze szárított fekete nadálytő
1/4 csésze szárított körömvirág
4 evőkanál méhviasz
2 evőkanál méz (nem kötelező)
10 csepp levendula illóolaj (nem kötelező)
Elkészítés
Egy közepes edényben keverjük össze a kókuszolajat, az olívaolajjal, tegyük bele a feketenadálytő és a körömvirág keveréket, és alacsony hőmérsékleten, időnként megkeverve főzzük 20 percig. Gézen, vagy kávé filteren szűrjük le az olajat, és tegyük bele a mézet, majd adjuk hozzá a méhviaszt, és keverjük addig, amíg teljesen el nem olvad. Legvégül a levendula illóolajat keverjük hozzá. Öntsük a keveréket üvegekbe, vagy tégelyekbe, hagyjuk teljesen kihűlni, és zárjuk le.
Forrás: http://joghurtnaranccsal.blogspot.hu/

 

Mézes, gyömbéres cékla csatni

Hozzávalók:
3-4 db közepes méretű cékla (kb. 70 dkg), 3-4 db salotta hagyma vagy 1 db kisebb vöröshagyma (kb. 6-7  dkg), 1 kisebb darab gyömbér (diónyi), 1-2 evőkanál méz, fél kávéskanál őrölt koriander, ugyanennyi őrölt római kömény, só és frissen őrölt bors ízlés szerint,  olívaolaj.

Elkészítés:
A céklákat 170 fokos sütőben, sóágyon megsütjük. Kb 2 óra a céklák nagyságától függően. Hagyjuk kihűlni, meghámozzuk, apró kockára vágjuk vagy lereszeljük a nagylyukú reszelőn. Olívaolajon megpároljuk a hagymát és a reszelt vagy szeletelt gyömbért, hozzákeverjük a céklát és a fűszereket. Sóval, borssal és mézzel ízesítjük. Alaposan összemelegítjük, forrón üvegekbe töltjük és száraz dunsztban lefordított tetejükkel hagyjuk kihűlni.

Kép forrása: vaniliaakonyhaban.blogspot.com

Mézes müzli

Kókuszos-aszalt meggyes müzliszelet
Hozzávalók (kb. 25 szelet lesz belőle):

  • 50 g aszalt meggy (készülhet datolyával, barackkal, mazsolával stb.)
  • 150 g vaj
  • 150 g nádcukor
  • 1 evőkanál méz
  • 100 g kókuszreszelék
  • 200 g zabpehely (adhatunk még hozzá egy keveset, ha túl "nedvesnek" találnánk a tésztát)
  • kevés olaj a fólia kenéséhez
A sütőt előmelegítem 180 fokra (légkeverésen 160 fok). Egy edényben összeolvasztom a vajat, a cukrot és a mézet, majd hozzákeverem a zabpelyhet, a kókuszt, végül pedig a kissé összedarabolt meggyet is. Egy nagyobb méretű tepsi felébe alufóliát hajtogatok, úgy hogy kisebb pereme is legyen, kissé kiolajozom, majd belelapogatom a masszát. Igyekezzünk szép szabályos téglalapot formázni belőle, úgy 1/2-1 centi vastagon, hogy sütés után, minél szabályosabb szeleteket tudjunk vágni belőle. Az előmelegített sütőbe tolva úgy kb. 20-25 percig sütöm (lehet 30 is, ha nem szeletnek szánjuk, hanem csak össze szeretnénk morzsolni majd). Ez után kb. 5-10 percet pihentetem, majd ízlés szerinti méretű hasábokat vágok belőle.
Kép forrása: ildinyo.blogspot.com

Mézes puszedli

Hozzávalók:

125 g margarin 
125 g méz 
450 g finomliszt 
1/2 csomag sütőpor 
3 tojás sárgája 
fél-fél kávéskanál gyömbér, fahéj és szegfűszeg 
1 citrom és 1 narancs reszelt héja 
200 g porcukor 
4 evőkanál tejföl 

A mázhoz:
3 tojásfehérje 
250 g porcukor


Elkészítés

A mézet és a margarint felolvasztjuk.

A tojássárgát a tejföllel, a citrom és narancs reszelt héjával, fél citrom levével és a cukorral összekeverjük. 
Hozzáöntjük a mézes-margarinos masszához és elkeverjük. 
Hozzáadjuk a lisztet, amiben elkeverjük a sütőport és a fűszereket és jól összedolgozzuk. 
Egy éjszakára folpackba csomagolva a hűtőben pihentetjük. 
A tésztát négyfelé vesszük, rudakat sodrunk és 8 egyenlő részre vágjuk. 
Mindegyik darabból gombócokat formázunk, kicsit lelapítjuk és sütőpapíros tepsiben előmelegített sütőben 160 fokon sütjük. 
A mázhoz a tojásfehérjét a porcukorral felverjük és ebbe forgatjuk a kihűlt puszedliket, rácsra rakjuk, majd 100 fokos sütőben szárítjuk.

Forrás:

Hozzávalók

125 g margarin 
125 g méz 
450 g finomliszt 
1/2 csomag sütőpor 
3 tojás sárgája 
fél-fél kávéskanál gyömbér, fahéj és szegfűszeg 
1 citrom és 1 narancs reszelt héja 
200 g porcukor 
4 evőkanál tejföl 

A mázhoz:
3 tojásfehérje 
250 g porcukor 

Elkészítés

A mézet és a margarint felolvasztjuk. 
A tojássárgát a tejföllel, a citrom és narancs reszelt héjával, fél citrom levével és a cukorral összekeverjük. 
Hozzáöntjük a mézes-margarinos masszához és elkeverjük. 
Hozzáadjuk a lisztet, amiben elkeverjük a sütőport és a fűszereket és jól összedolgozzuk. 
Egy éjszakára folpackba csomagolva a hűtőben pihentetjük. 
A tésztát négyfelé vesszük, rudakat sodrunk és 8 egyenlő részre vágjuk. 
Mindegyik darabból gombócokat formázunk, kicsit lelapítjuk és sütőpapíros tepsiben előmelegített sütőben 160 fokon sütjük. 
A mázhoz a tojásfehérjét a porcukorral felverjük és ebbe forgatjuk a kihűlt puszedliket, rácsra rakjuk, majd 100 fokos sütőben szárítjuk.

Forrás: http://www.gasztrotipp.hu/

Mézeskalács

Bögrés mézeskalács recept (Rupaner konyhája)

Ez a tészta egy álom! Annyira könnyű vele dolgozni, hogy az elképesztő. A gyúrása valószerűtlenül gyorsan megvan, a végeredmény pedig egy olyan vaj puha, könnyen nyújtható tészta, ami nem ragad.
Döbbenet:-) Pláne azok után, hogy mennyi receptet megszenvedtem már. És tíz perc sütésidő után valóban pihe-puha mézes fűszeres kalácsokba haraphatunk, ami nem émelyítő, hanem éppen kellemesen édes. És így is marad a kekszes dobozban, ameddig meg nem esszük :-) Egy a titka, szigorúan be kell tartani a TÍZ perces sütési időt!!! Nem szabad tovább sütni!

100-150 darab mézeskalács lesz belőle, attól függően, hogy mekkora formákat használunk.

Az eredeti recept “Puha mézes” néven jelent meg a Rama, Karácsonyi sütemények című könyvében.

A mérce a szokásos 2,5 dl-es bögre :-)

Hozzávalók:

– 8 bögre finomliszt (pont 1 kg)
– másfél bögre porcukor
– 3 teáskanál szódabikarbóna
– 1 evőkanál mézeskalács fűszerkeverék
– 30 dkg margarin vagy vaj (én margarint használtam)
– 1 bögre méz
– 3 tojás

1. A lisztet, a porcukrot, a fűszert és a szódabikarbónát egy nagy tálban összekeverjük.
2. Ezután hozzáadjuk az enyhén megolvasztott margarint. Nálam ez úgy nézett ki, hogy mikróban egy picit megpörgettem a a felkockázott margarint, és kivettem, mikor éppen hogy elkezdett megolvadni. A méz és a tojások szintúgy mehetnek a tetejére.
3. Ekkor fogunk egy villát, és az egészet átkavarjuk. Én addig kevertem, míg úgy nagyjából összekeveredett a liszt a ragacsos anyagokkal. Ez egy percemet vette igénybe legfeljebb :-)
4. Ekkor kézzel egynemű tésztává gyúrtam, majd három egyenlő részre osztottam.
5. Ezután az első adag tésztát jól lisztezett deszkán kinyújtottam kb. fél centi vastagra (lehet kevesebb is, de így olyan pufik lesznek), majd tetszőleges formákat szaggatunk süteménykiszúróval a tésztából.
6. Sütőpapírral bélelt tepsire sorakoztatjuk őket, és 180 fokra előmelegített sütőben (alul-felül sütés), pontosan tíz percig sütjük őket. Tíz perc, semmiképpen sem több!

Befejezésül: Méz a hátipatikában

Méz jótékony hatásai és felhasználása

Égési sérülések - Kend be bőségesen mézzel a megégett bőrfelületet. Lehűti, nyugtatja, és gyors gyógyulást eredményez sebesedés nélkül. A baktériumok képtelenek túlélni a mézben.

Álmatlanság - Egy szűk evőkanálnyi méz egy bögre meleg tejben elkeverve csodákat tesz, igazi nyugtató.

Hiperaktivitás - Mindenben helyettesítsd a cukrot mézzel. A finomított cukor teljesen felpörgeti a szervezetet, megfosztja az idegrendszert a vitaminoktól, és akár viselkedési zavarokat is okoz, viszont tápértéke egyáltalán nincs.

Ágybavizelés - Egy teáskanálnyi méz lefekvés előtt segít a vízvisszatartásban, és nyugtatólag hat a félelmekkel szemben.

Orrdugulás - Egy szűk evőkanál mézet oldj fel Egy kisebb lábos vízben, és inhalálj vele törölköző alatt. Nagyon hatékony!

Kimerültség - Az ókori görög sportolók is mézet fogyasztottak az állóképességük javítására versenyek előtt, és a regenerálódásra versenyzés után. Oldj fel egy rész mézet négy rész vízben, majd tartsd a hűtőben, és abból kortyolgass egy-egy kanálnyit.

Mélytisztító arcra - Keverj el egy rész mézet egy rész zabliszttel, éskend fel az arcodra. Hagyd hatni fél órát, majd mosd le. Pattanásos, aknés bőrrel csodát tesz.

Hajkondicionáló - Keverj el egy rész mézet egy rész olívaolajjal, dörzsöld be a hajba, majd csavard meleg törölközőbe. Hagyd rajta legalább tíz percig, és öblítsd ki. Nagyon jót tesz a fejbőrnek is, fényes, rugalmas lesz tőle a hajad.

Izületi gyulladás - Keverj el egy rész mézet egy rész almaecettel, majd higítsd fel vízzel ízlés szerint. Javítja az emésztést, és a fogyást is segíti.

Torokfájás - Egy teáskanál mézet olvassz meg a szádban, majd csurgasd le a torkodon. Enyhíti a gyulladást.

Stressz - A vízben feloldott méz stabilizáló hatással bír, kiegyenlíti a lenteket és a fenteket. Egy rész mézet oldj fel négy rész vízben.

Tartósítószer - Ha cukor helyett mézet használsz a süteményekben, tovább maradnak frissek. A recept folyadéktartalmát csökkentsd egyötödével, hogy a méz mennyiségét kompenzáld.

Babáknak - Egy éves kor felett keverd az ételébe, esetleg az italába: négy teáskanállal adj egy üveghez. Minél "darabosabb" a mozgása, annál több mézet érdemes adni a babának. Amikor jön a foga, bedörzsölheted az ínyét tiszta mézzel, ez nyugtatja és helyi érzéstelenítő hatása is van.

Csontritkulás - A kutatások szerint napi egy teáskanál méz segíti a kalcium felszívódását, így megelőzi a csontritkulást. 50 felett mindenkinek hasznos lenne naponta mézet fogyasztania.

Migrén - Egy evőkanálnyi mézet oldj fel fél pohár meleg vízben.Apránként kortyolgasd el, amikor épp rád törne a migrén, és ha szükséges, ismételd meg 20 perccel később.

Szemgyulladás - Egy rész mézet oldj fel egy rész meleg vízben. Amikor kihűlt, ezzel borogasd a szemed.

Hosszú életÉrdekes tény, hogy a méhészek között fordul elő a legkevesebb rákos és izületi gyulladásos megbetegedés az összes szakma közül az egész világon. A rendszeres mézfogyasztók pedig a leghosszabb életű emberek közé tartoznak.

Köhögés elleni szirup mézből - Alaposan keverj össze 15 dkg mézet, 5 dkg glicerint és két citrom levét. Tedd kisebb üvegekbe, zárd le, és használd szükség szerint.

/Forrás: http://antalvali.com//

Magyar népművészet hete 3. - gyertya

Kép forrása: alkotomami.blogspot.com

Mondókák, versek

Gombolyag cérna, faggyú gyertya,
ángot vetett a kemence,
táncot is jár a gerlice guug!

Ég a gyertya, ég,
El ne aludjék!
Míg a szikra lobbot nem ad,
Guggoljunk le mind!

Péter Erika: Adventi gyertyák

Négy
vasárnap
gyújtunk gyertyát
az adventi koszorún.
Első vasárnap egy szálat,
Bronzvasárnap még egy párat,
Ezüstvasárnap éppen hármat.
Aranyvasárnap meg mind a négy
gyertyán ég a fény.

Kép forrása: www.hotdog.hu

Mese

Benedek Elek: A GYERTYA MEG A VASFŰ

Egyszer volt egy öregember, s annak az öregembernek két fia. Mikor ez az öregember a halálát érezte, ágyához hívta két fiát, s azt mondta nekik:

- Édes fiaim, én most meghalok, hát tudjátok meg, hogy mi marad rátok. Van az asztal alatt egy gödör, abban a gödörben egy vasláda. Ez a vasláda tele van arannyal s ezüsttel. Ez mind legyen - mondotta az idősebbiknek - a tied. Van még a ládában egy kicsi gyertya és egy vérrel harmatozó vasfű.* Ez - mondotta a kisebbiknek - legyen a tied.

Meghal az öregember, szépen eltemetik, s a temetés után a fiúk kiássák a ládát. Hát csakugyan tele van arannyal s ezüsttel, s a sok kincs tetején ott van a kicsi gyertya meg a vérrel harmatozó vasfű.

A fiúk szépen megosztoztak. A kisebbik megelégedett a gyertyával meg a vérrel harmatozó vasfűvel. De a nagyobbik legény, hogy az öccsének is legyen pénze, adott neki száz aranyat.

- Köszönöm, bátya - mondotta a legény -, ezzel sem tartoztál, az Isten áldjon meg, én most elmegyek szerencsét próbálni.

Elment a legény, s este betért egy csárdába. Ott leül egy asztal mellé, vacsorát, bort rendel, eszik-iszik, aztán kiveszi a zacskóját, s fizet a kocsmárosnak csengő arannyal. A szomszéd asztalnál négy úr kártyázott. Ezek észrevették, hogy a legénynek sok pénze van, mindjárt körülvették, hogy üljön le közéjük, s kártyázzon velük. A legény húzódott, szabadkozott, de az urak addig beszéltek, hogy leült ő is, s elkezdett kártyázni. Bezzeg hogy a kártyások hagyták nyerni, hogy kedvet kapjon, gondolták, majd fordítnak a szerencsén, s elnyerik a legénynek a pénzét.

Hát csakugyan mindig a legény nyert. Gyűlt az arany előtte, már volt egy jó nagy halom. Akkor, hallgassatok ide, mi történt? Fölugrik az asztalra egy egérke, utána a macska, eldöntik a gyertyát, sötétség lesz a szobában. Keresik a gyertyát, nem találják.

Gondolta a legény, hisz van neki egy kicsi gyertyája, meggyújtja. Kiveszi a gyertyát a zsebéből, meggyújtja, s hát abban a szempillantásban mind a négy kártyás ember elaludott. Nézi a korcsmárost, az is alszik a hordó mellett. Kimegy a konyhára, hát ott is elaludott a szakácsné, pedig állott a lábán, s éppen keverte a kását. Megy az udvarra, s hát ott a kisbéres éppen aközben aludt el, amint vizet húzott a kútból. Azzal visszamegy a szobába, megkeresi a korcsmáros gyertyáját, meggyújtja, az övét eloltja, s abban a pillanatban mind felébredtek.

"Na - gondolta magában a legény -, most már tudom, mire való ez a gyertya."

Leült ismét, folytatták a játékot, s reggelre mind elnyerte a kártyások pénzét. Most már volt pénze elég. Ment tovább, bejárt országot-világot. De egyszer megunta a sok járást-kelést, kóborlást. Ő bizony, gondolta magában: nem kóborog többet, s beállott katonának.

Jó dolga volt, a pénzből soha ki nem fogyott, azt hitték, hogy valami grófnak a fia. Adott a tiszt uraknak annyit, amennyi csak kellett, s úgy felvitte Isten a dolgát, hogy kapitány lett belőle.

Hogy, hogy nem, a király is meghallotta, hogy mi tenger pénze van a kapitánynak, fogja magát, felöltözik koldusruhába, s az utcán a kapitány elé tartja a kalapját.

- Kapitány uram, adjon abból, amit Isten adott! - könyörgött a koldus.

Mondja a kapitány:

- Ejnye, öreg, most nincs pénz nálam, de jöjjön este, majd adok akkor.

Elmegy a koldus a kapitányhoz, s késő este, mikor már aludni mentek az emberek, elindultak ketten a városban. Egyszer csak a kapitány megáll egy bolt előtt, előveszi a vérrel harmatozó vasfüvet, s csak megérinti vele a lakatot, az mindjárt lepattan. Bemennek a boltba, meggyújtja a kis gyertyát, s ott ami pénz volt, mind összeszedte, s három csomóba rakta.

Mondta a kapitány:

- No, öreg, az egyik csomó a tőke, azt ne bántsuk. Ez a másik csomó a becsületes nyereség, ezt se bántsuk. A harmadik csomó csalás. Ezt tegye kend a szűre ujjába.

Végigjárják mind a boltokat, ahol sok pénz volt. Mindenütt három csomóba rakták a pénzt. Annyit összeszedtek, hogy a koldus csak úgy nyögött alatta. Azt mondja egyszer a koldus egy emeletes ház előtt:

- Ugyan, vitéz kapitány uram, menjünk fel, s nézzük meg, hogy mi van ott.

- Jól van, öreg, menjünk.

Fölmennek az emeletre, bemennek egy szobába, s hát abban a szobában egy öregember alszik, meg egy fiatal asszony; elmennek egy másik szobába, s ott meg egy fiatal ember aludott, meg egy öregasszony. Mondja a kapitány a koldusnak:

- Vegye fel, öreg, ezt a vénasszonyt, s vigye által a másik szobába, ott meg vegye fel a fiatalasszonyt, s hozza ide.

A koldus úgy tett, mint a katona parancsolta. Sem az öregasszony, sem a fiatalasszony nem ébredett fel, mert a kicsi gyertya égett. Na, elmennek innét, azt mondja az utcán a koldus:

- Hej, vitéz uram, szeretném meglátni a király kincstárát is.

- Jól van, öreg, megnézhetjük, hanem azt előre megmondom, hogy onnét egy krajcárt sem szabad elhozni, mert a királynak kell a pénz katonára, lóra, fegyverre s mindenre.

Mennek a király palotájába, meggyújtja a kapitány a kicsi gyertyát, s az istrázsák mind elalszanak. Akkor a vérrel harmatozó vasfűvel kinyitja a király kincstárát, mennek szobáról szobára, mutogatja sorról sorra a kádakat, tele voltak arannyal-ezüsttel. Mit gondolt, mit nem a koldus, bizonyosan azt gondolta, hogy majd próbára teszi a katonát. Úgy a szűr alatt belemarkolt egy kádba. De a katona sem vette tréfára, úgy pofon vágta a koldust, hogy karikákat hányt a szeme.

- Ilyen-olyan teremtette, nem megmondtam, hogy a király pénzéhez nem szabad nyúlni?! Visszategye kend mind egy krajcárig.

- Jaj, édes vitéz uram, csak ne bántson, visszateszem! - könyörgött a koldus, s visszatette a jó marék aranyat.

Azzal szépen kimentek a kincstárból, s a katona bezárta az ajtókat. Ami pénzt összeszedtek, abból adott egy fél marékkal a koldusnak, a többit elvitte magával.

Hanem hát reggel mi történt? Felébred az az öregember, s látja, hogy egy öregasszony van a szobájában. Elkezd kiabálni, fellármázza a házat, s megtudja, hogy a szomszédhoz került a felesége. Lett szörnyű veszekedés, patália. Hogy történt, mint történt, nem tudták elgondolni. Nem tudtak békességet csinálni, mentek panaszra a királyhoz mind a négyen.

Az öregember azt követelte, hogy a feleségét vigyék haza, mert az asszony nem akart hazamenni. Az öregasszony is azt mondta, hogy vigyék haza, mert ő különben nem megy, nem a lábán ment oda.

Nem tudta a király, mitévő legyen. Gondolja magában, elhívatja a kapitányt, annak nagy esze van, majd segít az rajta. Eljön a kapitány, mondja neki a király:

- No, fiam, tégy itt igazságot! Ez a két pár ember összekeveredett, s nem tudnak visszakeveredni a maguk szép eszétől.

- Felséges királyom - mondja a kapitány -, más igazságot nem tehetek, mint azt, hogy aki elvitte őket a szobájukból, vigye vissza.

- Vigye vissza majd megmondom, hogy ki! - kiáltott a király, s kikergette a perlekedő házasfeleket. Béküljenek ki egymás közt, ahogy tudnak. Hanem a kapitányt magánál tartotta, s azt mondta neki: - Nagy huncut vagy, fiam, de van benned becsület, mert félted a király pénzét. Reád bízom az egész kincstáromat. Te légy annak az őriző csősze. De aztán jó gondját viseljed!

- Ne féljen, felséges királyom. Egy krajcár sem vesz el abból!

De most már csakugyan jó dolga volt a legénynek, nagy úr lett belőle. Tejben-vajban fürdött, s két aranyórát hordott a zsebében. Aki nem hiszi, járjon utána.

Kép forrása: Found on thegunnysack.com

Gyertyakészítés gyerekekkel

A gyertyának mindig különös varázsa, talán ezért is több ezer éves hagyománya van. Többféle alkalomra vagy lakásunk díszítésére is készíthetünk gyertyákat, nagyon szép ajándék is lehet.
Gyertyát önteni többféleképpen lehet. Viasztömbből, viasz-zseléből, paraffinból, de készíthetünk gyertyát méhviaszlapból is. Ha egyszerűen csak különböző színű viaszreszeléket vagy viaszdrazsét szórunk egymás tetejére, olvasztás nélkül is kész a gyönyörű gyertya. Készíthetünk úszógyertyákat is, mely különösen kellemes hangulatot teremt.

Gyertyakészítés méhviaszból

A méhviaszlapokból gyerekjáték gyertyát készíteni. A lapokat tekerjük fel, és máris kész a mézillatú cseppmentesen égő gyertya. A különböző színek kombinálhatóak is, aszimmetrikus formák feltekerésével dekoratívabb gyertya készíthető. Általában csomagban kaphatók (4 féle színű viaszlap, kanóc)

Képek forrása: http://www.hobbycenter.hu/

Gyertyaöntés viaszból

Amire szükségünk lehet:
-színes vagy natúr alapanyag, attól függően, hogy viaszból, zseléből, méhviaszból akarunk gyertyát készíteni,
-kanóc,
-lábas,
-műanyag tál, mely nem olvad meleg hatására (pl. üres fagyis edény)
-fakanál,
-gyertyaöntő forma, vagy egy szép üveg pohár, mécsestartó,
-ügyelnünk kell az alapanyagok forráspontjára, így célszerű egy hőmérőt beszereznünk,
-illat-, színezőanyagok,
-díszítőelemek, (szárazvirágok, naracs-, citromszelet, magvak, kagylók, figurák, viaszmozaik stb.)
-gyertyafestő tollak, viaszmatricák

A viaszt vízfürdőben felolvasztjuk. Forrásban levő vízbe tegyük műanyag edényünket, melybe a viaszt rakjuk, így nem kenjük össze lábasunkat. Adjunk hozzá illat-, vagy színezőanyagot, majd öntsük kanóccal ellátott formába. (Színezőanyagok kaphatók viaszhoz illetve viasz-zseléhez, más állaguk van, nem érdemes keverni őket) Ha csíkos gyertyát szeretnénk, különböző színű viaszt olvasszunk, és öntsük egymásra, de várjuk meg, míg az előző réteg megdermed. Ha nem várjuk meg, átmenetes lesz a két összeöntött szín.

Kép forrása: Found on suziebeezie.tumblr.com

Viasz-zselé

Ez a speciális, kocsonyaszerű, átlátszó viasz hevítés hatására (90-95˚C) folyékonnyá válik, ezáltal nagyon egyszerű a használata. Akkor igazán szép, ha buborék-mentes (általában a hevítés során keletkezik), melyet úgy érhetünk el, ha a felhevített zselét előzőleg forró vízbe merített poharakba töltjük. Zselégyertyákat mindenképp üvegbe érdemes önteni, hiszen így tud érvényesülni az anyag átlátszó jellege.
Díszíthetjük kagylókkal, csigákkal, az aljára szórt homokkal, magvakkal. Ha nem az aljára akarunk rakni egy figurát, hurkapálcával rögzítsük (ahogy a kanócot is), öntsük rá a forró viaszt, majd hagyjuk így megdermedni. Természetesen a viasz-zseléhez is kaphatók illat-, és színezőanyagok.

Kép forrása: blog.xfree.hu

A sztearinról

A sztearin természetes anyag, melynek alacsonyabb az olvadáspontja, mint a parafinnak (70-75˚C), gyógyszertárakban is beszerezhetjük. Ha csak sztearinból készítünk gyertyát, annak színe opálos, tejszerű lesz. Ha hosszanégő gyertyát szeretnénk önteni, adjunk a parafinhoz 10 % sztearint. Ha a hideg parafingyertyát a forró sztearinba mártjuk, felülete rücskös, repedezett lesz, melyet színes porral kitöltve antik hatású felületet kapunk. Ha a gyertya egyes részeit mártjuk csak sztearinba, játékos formákat kaphatunk.


Mártás technika

A gyertyakészítés másik bevált módszere a mártás. Ehhez két edényt tegyünk egymás mellé: az egyikben a forró paraffin, a másikban hideg víz legyen. Először a paraffinba, majd a vízbe mártjuk bele a kanócot, amelyet egy széles fejű fakanálon átvetve duplán mártogathatunk. Ezt addig ismételgessük, amíg gyertyánk el nem éri a kívánt vastagságot.

Tipp: az utolsó mártás előtt teafűbe vagy morzsolt fűszerbe, esetleg olvasztott zsírkrétába forgatva érdekes színvariációkat kaphatunk. (Paraffin helyett használhatunk felolvasztott fehér gyertyát is)

Kép forrása: Found on etsy.com

Kanóc

A kanócokat három fő típusba oszthatjuk: lapos, négyzetes és drótszerű. Az előbbi kettőt öntött és mártott gyertyákhoz használják, az utóbbit az úszógyertyákhoz. A kanóc kiválasztásában legfontosabb, hogy mérete megfeleljen az öntőforma átmérőjének.
Minél kisebb a forma, annál kisebb kanócot kell használnunk. Ha az elkészült gyertya próbaégetésekor minimális viasztócsa keletkezik, a kanóc túl kicsi. Ha viszont a kanóc körüli megolvadt viasztócsa megfojtja a lángot, akkor túl nagy. A kanóc méretének változtatásával tudjuk legkönnyebben beállítani, hogy gyertyánk hogyan égjen.
Fontos fejben tartanunk, hogy ha bármit megváltoztatunk a viasz összetételében, akkor ahhoz hozzá kell igazítanunk a kanóc paramétereit is.
A kanóc méretét úgy határozhatjuk meg, hogy kb. 10-15 cm-rel legyen hosszabb a leendő gyertya magasságánál. Az egyik végére kössünk valami apró nehezéket (pl. egy kisebb anyacsavart), a másik végét pedig kössük egy pálca (pl. ceruza vagy hurkapálcika) közepéhez. Ezekre azért van szükség, hogy a kanóc függőleges helyzetben maradjon, amíg a forró viasz meg nem szárad. A kanóc tetején lévő pálcát a pohár peremére fektetve várjuk meg, amíg kihűl, majd vágjuk le a kanócot 1-2 cm hosszúra. Úszógyertyához talpas kanóc javasolt.

Gyertyadíszítés

Díszíthetjük gyertyáinkat szárazvirágokkal (arra ügyeljünk, hogy azok éghetőek!), különféle magvakkal, kagylókkal, csigákkal, illetve rakhatunk a viaszba viaszmozaikot is, melyek különböző színben, formában, méretben kaphatók. (egyedi formákat is alakíthatunk belőlük, pl. szívecskét, csillagot, napot, holdat).
Ha kész a gyertya, speciális gyertyafestő tollal, vagy viaszfóliákkal díszíthetjük, de feldobhatjuk szalvétatechnikával is. Hobbiboltokban külön gyertyázáshoz való apró tárgyak kaphatók, melyek nem olvadnak el égetés közben. (pl. apró halak, figurák stb.)
Illatok tekintetében kaphatók viaszhoz való illatanyagok (tömb formában), melyet a viasz olvasztásakor kell hozzáöntenünk, elkevernünk a színezőanyaggal együtt (legalább 10 féle illatanyag van) illetve illóolajok, melyekből szintén igen nagy a választék. Utóbbi költségesebb, de hatékonyabb megoldás lehet. Csínján kell azonban bánnunk vele, mert tönkreteheti a gyertyát a túl sok illóolaj.
Nem kell színes viaszt, zselét vennünk, elég ha színezőanyagokat veszünk hozzá. Általában meg is van adva, hogy egy adott mennyiségű színezőanyag mennyi viaszhoz/zseléhez elegendő.

Kép forrása: Found on blushprintables.blogspot.com

Jéggyertya
Hozzávalók:
-gyertyaviasz, vagy maradék gyertyacsonkok, lehetőleg színesek
-1 egész gyertya (ez lesz a "kanócunk")
-üvegtál az olvasztáshoz (lehetőleg nem használatosat, a viaszt szinte lehetetlen eltávolítani)
-műanyag (mikrobiztos) forma, vagy tálacska
-jégkockák
-zacskó, húsklopfoló

Először is az üvegtálban olvasszuk meg a maradék gyertyadarabkákat.
A formába, vagy tálkába öntsünk (nagyon óvatosan!) egy kis forró viaszt! Állítsuk bele az egész gyertyát (méretre is vághatjuk). Ez lesz majd a kanóc és ez adja majd a gyertya alapját.
Ezután a zacskóba helyezzük bele a jégkockákat, és törjük össze kissé a húsklopfolóval. A jégkocka darabkák alakítják majd a lyukakat a gyertyánkon.
A jégdarabkákat tegyük a formába, a beleállított gyertya köré.
A kissé már kihűlt viaszt öntsük a jégre! Körülbelül annyit, hogy a beleállított gyertyaszál vége még kissé kiálljon a folyadékból.
A tálat tegyük be a fagyasztóba néhány percre! A viasz a hidegben megszilárdul, ám a jégdarabok a forró viasz hatására megolvadnak. Így sajtszerű lyukak keletkeznek a gyertyánkban.
Amikor a viasz már megkeményedett a hűtőben, egy kés segítségével vegyük ki a kész művünket a formából és már készen is vagyunk.

Forrás: http://hhh.h7.hu/ - Kép forrása: allthingsprovident.blogspot.com

Befejezésül: Gyertyák másképp

Kép forrása: Found on joyfuljewish.wordpress.com

Kép forrása: Found on Uploaded by user

Kép forrása: www.crayola.com

Kép forrása: Found on crayola.com



Magyar Népművészet hete 2. (mézeskalács)

2. hét: Mézeskalács

Kép forrása: orokifjak.blogspot.com

A Tordai mézespogácsák

 

Így a tordaiak, úgy a tordaiak - hallotta emlegetni Mátyás király az udvarban. S mikor egyszer a Székelyföldön járt, így gondolta magában. "Ha már egyszer itt járok Torda közelében, én bizony megnézem, miről híres ez a város?"

Éppen vásár volt Tordán, mikor Mátyás király - persze álruhában - a városba érkezett. Nagy nyüzsgés, zsibongás fogadta a vásártéren, mert nemcsak a tordaiak voltak ott a vásártéren, hanem jöttek Kolozsvárról, Enyedről, Szatmárból, Moldovából és Havasalföldről is. Magyar, román, német, török árusok mindenféle nyelven kínálgatták portékáikat. Csipkét, selymet a leánynak, mézesbábot a pulyának, a legénynek rámás csizmát, menyecskének boglárt, násfát, pipát, mellényt az öregnek, szentképet az asszonynépnek.

Ahogy az egyik sátor mellett ment el Mátyás, pergőnyelvű asszonyság szólt ki a sátorból:

- Erre, erre vitéz uram, itt árulják a jó tordai mézes pogácsát! Még a török szultánnak is ebből szoktak ünnepre valót küldeni.

- A török szultánnak? - kérdezte Mátyás mosolyogva, és megállott a sátor előtt. - Igaz, hogy nem vagyunk kenyeres pajtások, de azért már én sem adom lejjebb a török szultánnál. Adjon néném asszony egy félpénzért abból a híres tordai mézespogácsából.

És félpénzért egészen tele tette a pergőnyelvű kofaasszonyság a vitéz tarisznyáját.

"De a tordai mézesre bor is dukál." Így gondolta Mátyás, és betért egy közeli kocsmába. Ott ugyan vígan voltak akkor már. Fiatalok mulattak benn a kocsmában, vitézek Mátyás király híres fekete seregéből. Mikor a belépőt meglátták, tréfás jókedvvel kiáltottak feléje:

- Ülj le közénk vitéz pajtás, itt a pohár és igyál velünk a király egészségére. Éljen Mátyás király!

- Éljen! Éljen! - zúgták rá lelkesen mindnyájan.

- Éljen, míg a honnak él! - mondta az álruhás király és örült a szíve, amikor látta, hogy népe ilyen igazán szereti. Letelepedett a vitézek közé és nagyon jól érezte magát a vidáman nótázó fiatalok között.

Na, az volt aztán az érdekes, mikor Mátyás király visszatért Budára és a főuraknak elmesélte tordai útját, milyen jól érezte magát a tordaiak között.

- És hogy elhiggyétek, csakugyan jártam Tordán, íme megkínállak benneteket abból a híres tordai mézespogácsából, amit félpénzért vettem, de úgy egyetek belőle, hogy a török szultánnak is ebből szoktak ünnepre valót küldeni.

Így mondta Mátyás király, s az urak elé rakta a madárlátta tordai süteményeket. Csak éppen egyet tartott meg a király a királynénak, egyet pedig magának. Így történt aztán, hogy aznap Budán, Mátyás király udvarában mindenki tordai mézest evett.

Persze, ennek híre ment az egész országban, s itt is, ott is kezdték sütögetni a mézespogácsákat. De süthették! Mert úgy, mint Tordán azért mégsem tudták sütni sehol. Ezt mondta maga Mátyás király is, s talján szakácsát küldte Tordára, hogy tanulja meg, hogyan sütik ott ezeket a süteményeket. Hogy aztán elérte-e a király talján szakácsa Tordára, vagy nem, a tordaiaktól kell megkérdezni, mert ezt ők jobban tudják.

Annyi bizonyos, azóta nagy becsületje és keltje vagyon a tordai mézespogácsáknak.

(László Marcella írása a Jóbarát 1931. január 15.-én megjelent, VI. évfolyamának 5. számából)

Forrás: TAR KÁROLY: ERDÉLYI MÉZESKALÁCS

Kép forrása: Found on facebook.com

Versek

A MÉZESKALÁCSOS Palocsay Zsigmond: A lyukasmarkú Tündér (részlet a mesejátékból):

Mézeskalács szívet, lovacskát, pólyásbubát,
mindenkinek vásárfiát vigyenek!
Várja az asszony, a kedvese, a gyermek
(nélküle kivernek, ember, a házbul!);
szíveskedjen, kérem - hátul
maga is sorba állni;
a szájtáti elmehet, 
szebbet máshol nem vehet!

Kép forrása: Found on etsy.com

Matos Maja: Mézeskalács

Cukor, cimet, méz és dió,
mézeskalácsba ez való.
Megkeverem, megkavarom,
egy nagy tálban összegyúrom.

Jaj! A tálban alig maradt,
mind a kezeimre ragadt!
Meglisztezem, újragyúrom,
Jó vékonyra ki is nyújtom.

Csillag, csengő meg szívforma,
Kis tepsibe sorba rakva.
Nyomok bele dísznek meggyet,
Mandulát és diót, egyet.

Szép barnára sült a kalács,
illatával megtelt a ház.
Karácsonyi angyalcsapat,
Szimatol az ablak alatt.

Kép forrása: mezeskalacskoszonetajandek.hu

Gyarmati Viktória: Mézeskalács

Apró kezek dagasztanak,
mézeskalács készül.
Fahéj,ánizs és akácméz,
mind-mind bele kerül.

Szorgos kezek gyúrják, nyújtják
a tésztát laposra.
Liszt ésmosoly minden arcon.
Nyújtsuk jó vékonyra!

Ügyes kezek készítenek
szebbnél szebb formákat,
a sütemény szaggatókkal
kis fenyőt formáznak.

Melegszik már a sütő is,
süteményre várva.
Kis szusszanás..., és megsült
mézesünk barnára.

Apró kezek feldíszítik
szépül a sütemény,
édes gyöngyök és cukormáz
mindegyik tetején.

Elkészült a sok-sok díszes
illatos kalácska.
Kicsi doboz rejti őket,
szent ünnepet várva.

Kép forrása: www.meska.hu

Mesék

Mézeskalácsos mese

Egyszer volt, hol nem volt. Állj! Ez így nem jó! Hadd kezdjem újra!
Tehát: Tavaly, karácsony előtt történt, hogy történetem főhőseivel találkoztam.
Az adventi készülődés, sürgés-forgás közben sok érdekes tennivalóm akad minden évben. Lehet adventi naptárat készíteni. Csinálhatok koszorút, rajta szép, színes gyertyákkal. Lehet karácsonyfa-díszeket barkácsolni. Mesém idején elfogyott otthon a színes szalagom, így útnak indultam a vásárba,
Az adventi vásár forgataga fényesen ragyogott. Sült a kalács. A levegő narancsillatú volt. Kórus állt a színpadon és csodás dalokat énekeltek.
Ám én nem ezekre figyeltem. Ez alkalommal nem. A fülemet halk veszekedés hangja ütötte meg.
- Nem is tudod, merre kell mennünk.
- Miért ugrottunk ki a kosárból? Most elvesztünk! – hallottam a halk hangokat.
Körülnéztem. Sehol senkit nem láttam, aki veszekedett volna. Mindenütt vidám vásározók.
- Jujj! Most meg még ránk is lépnek! – kiáltotta az egyik hang.
Ekkor lepillantottam. A csizmám orra előtt négy, fehér ruhás, cukorgombos mézeskalács emberke állt. Valóban majdnem rájuk léptem.
Lehajoltam hozzájuk és gyorsan felemeltem őket tenyerembe.
- Hát ti mit kerestek itt a földön? – kérdeztem.
- Elszöktünk. – mondta dacosan az egyikük.
- A mézeskalácsos be akart minket rakni egy zacskóba, de mi nem megyünk sehová – kiáltotta a másik.
- Nem bizony – kontrázott a harmadik. Mi visszamegyünk a mézeskalács faluba, ahol születtünk. Az árus azt mondta kirakat-dísznek kellünk, de mi egy házat szeretnénk. Otthont.
- Világgá megyünk és megkeressük az otthonunkat! – kiabálták.
A kis dühös, fáradt mézeskalács figurák kérdően néztek rám.
- Segítesz nekünk? Amikor kiurgottunk a bódéból nem tudtunk, hogy merre menjünk. Már két napja bolyongunk itt. Egyiküknek az útszéli latyakban le is ázott a cukor a lábáról. Nézd!
Megsajnáltam őket. Így történt, hogy szalagok helyett négy mézeskalács figurával tértem haza a vásárból.
Otthon gyorsan munkához láttam. Mézet olvasztottam, lisztet szitáltam, kevertem és kavartam.
A mézeskalácsok a konyhapulton lógatták a lábukat, és egyfolytában csevegtek.
Igazán megkedveltem őket. Mindenen vitatkoztak, de nagyon kedvesek voltak.
A kezem alatt égett a munka és hamarosan elkészültek a leendő házuk falai. Cukrot olvasztottam, karamellt készítettem és összeállítottam új otthonunkat. Mind kaptak egy szobát, benne ágyat. Asztalt és fotelt a nappalijukba. Az ablakba színes cukrokat ültettem. A háztetőre cukorból hóesés hullott. Elkészült!
-Csodás! Köszönjük! – lelkendeztek az emberkék. Mind egyetértettek abban, hogy ez a legszebb otthon, amit láttak.
A beteg lábú emberke új cukor-csizmát kapott tőlem piros dísszel. A többiek cukor masnikat.
A mézeskalács emberkék nálunk maradtak és velünk ünnepelték a Karácsonyt.
Amikor elmúltak az ünnepek, segítettem nekik a házukat mézeskalács falvára vinni. Ott laknak azóta is, de most Karácsonykor majd elmegyek értük, és újra meghívom őket magunkhoz. Talán új házat is építek nekik. Szebbet, mint a tavalyi.
Kép forrása: www.idreamhomez.com

 

Tordon Ákos: A MÉZESKALÁCS HUSZÁR

Volt egyszer egy huszár. Mézeskalács huszár. Mézeskalácsból volt a csákója, csizmája, kardja,paripája. Mézeskalácsból volt a szíve is, mégis megdobbant, amikor Napsugár kisasszonyt megpillantotta.Nyomban megszerette, feleségül kérte.
De  Napsugár kisasszony csak kacagta. Kacagta alkonyatig rendületlen, s akkor elillant a többi napsugárral.
- Hej-haj! – búsult a huszár, és mézeskalács szíve akkorát dobbant bánatában, hogy a jegenyefa hegyén üldögélő Hold is meghallotta.
- Mi baj huszárom? – kérdezte részvéttel.
- Feleségül kértem Napsugár kisasszonyt – panaszolta a huszár -, de ő hallani sem akar rólam.
- Bizony nem csodálom, a Napsugár kisasszonykák mind rátartiak – felelte a Hold. – Kevesellik a magadfajta mézeskalács huszárokat…Az én leányaim szerényebbek…
A szende Holdsugár kisasszonykák ott táncoltak szemlesütve a  Mézeskalács huszár előtt. De az meg sem látta őket, egyre csak a Napsugár kisasszonyra gondolt.
A legkisebb holdsugárka megsajnálta, s így szólt hozzá:
- Ismerem jól a Napsugár kisasszonyodat. Ha azt akarod, hogy a feleséged legyen, el kell őt kápráztatnod csodálatosnál csodálatosabb hőstettekkel!
Több se kellett a huszárnak! Megsarkantyúzta a lovát, s elvágtatott a legnagyobb csata kellős közepébe.
Olyan vitézül verekedett, hogy csata után annyi kitüntetést kapott, hogy még a lovának is jutott belőle!
Elő is léptették tábornokká nyomban, s hozzá akarták adni feleségül a császár legkisebb leányát, de a Mézeskalács huszár nem ment el háztűznézőbe a császár udvarába, helyette a felkelő nap felé sarkantyúzta lovát.
A kényes – fényes Napsugár kisasszony táncos léptekkel indult a földre, ám útközben nagy fekete felhő állta el az útját, és várába zárta. Ki tudja meddig raboskodott volna ott, tán meg is őszül a raboskodásban, ha a Mézeskalács huszár ki nem szabadítja.
- Köszönöm, hős vitéz! – nyújtotta ujja hegyét megmentőjének Napsugár kisasszony. A sok kitüntetés miatt nem ismert rá a Mézeskalács huszárra. 
- Szólj, mit kívánsz hősi tettedért!
- Kívánhatok – e mást – válaszolta a Mézeskalács huszár -, mint amit tegnap kívántam: azt, hohy légy a feleségem!
- Ó, hát te vagy a kis Mézeskalács huszár? – húzta el száját Napsugár kisasszony, és kacagni kezdett.
- Ne kacagj ki, komolyan beszélek! – kérte a Mézeskalács huszár.
- Jól van. Én komolyan beszélek – kkomolyodott el Napsugár kisasszony. – A feleséged leszek, ha holnapra tükörre cseréled ki  a szívedet érettem!
- Kicserélem – felelte  a huszár, és elvágtatott mézeskalács lován. Sorra járta a mézeskalácsosokat, de csak a százegyedik mutatott hajlandóságot, hogy tükörszívre cserélje ki a szívét.
Azóta a tükörszívű Mézeskalács huszár a világot járja, megtalálhatjátok őt minden  vásárban, hiszen messzire csillog a tükör a szíve helyén. Az aranyfényű   Napsugár kisasszony is ott kelleti magát a tükrös mellű huszár előtt, de hiába, mert a huszár azon minutumban, hogy tükörré cserélte el a szívét, elfeledte őt mindörökre.

Mézeskalács sütése

Kép forrása: Found on weheartit.com

Azonnal süthető és ehető mézeskalács

A mézeskalácssütés titka mindössze annyi, hogy tudjunk különbséget tenni a sok recept között. Azok, amelyek kevés szódabikarbónával (sütőporral) készülnek, és egyébként 1 napig állni kell hagyni a tésztát, azok a díszeknek való receptek. Ott ugyanis fontos, hogy a tészta jól kezelhető, könnyen szabható legyen, és sütéskor ne púposodjon fel, hisz ezeket könnyű díszíteni, írókázni, és ez alkalmas házikók, és más dísztárgyak elkészítéséhez is. Másmilyen a recept, ha a mézeskalácsot kifejezetten megenni, aprósütinek készítjük. Ekkor a tésztát csak annyit pihentetjük, amennyi idő alatt meghűl (a langyosított méz miatt meleg). A szódabikarbóna ugyanis, ahogy folyadék éri, elkezdi az elbomlását, vagyis az éjszakán át pihentetett tésztákban teljesen elbomlik, mire sütésre kerül, így nem lesz olyan puha, levegős a mézesünk.
A másik titok, hogy nem szabad a lisztet túladagolni. Ragacsosnak tűnik, amikor összekeverjük, de amint meghűl, könnyen kezelhetővé válik, a zsírtartalom is segít ebben.
A harmadik, amire ügyeljünk, a sütés ideje. 8 perc általában elég, még frissen sülve puha, hajlítható, világos, de ha kihűl, akkor pont jó lesz.
Az ehető kalácsot éppúgy írókázhatjuk, az íróka hamar száradó legyen, és soha ne tegyük vissza a sütőbe szárítani. Alább az én, 10 éves receptem olvasható, ezt már az idén sütöttem. Nálunk 2-3-szor is sütésre kerül az advent idején, mert a gyerekek szeretik, és megeszik azonnal.

Hozzávalók:


300 g finomliszt
50 g rétesliszt
150 g akácméz (termelői) ez kb. 3 evőkanálnyi
100 g porcukor
1-2 teáskanál porkakaó - elhagyható, de szebb színe lesz vele
1 teáskanál szódabikarbóna (nem púpos)
60 g vaj vagy zsír (margarin nem jó)
1 tojás + 1 sárgája
1/2 kávéskanál őrölt fahéj
1/2 kávéskanál őrölt szegfűszeg
csipet őrölt gyömbér - elhagyható
Esetleg kevés hideg víz

A sütőt 180 fokra begyújtjuk, egy-két sütőlemezre vagy tepsire sütőpapírt vágunk. A liszteket, kakaót, porcukrot, szódabikarbónát és a fűszereket alaposan elkeverjük. A vajat meglágyítjuk, belekeverjük a lisztbe, elmorzsoljuk. A mézet kézmelegnél valamivel jobban felmelegítjük (kb. 50-60 fok), hozzákeverjük a lisztes keverékhez. Beleadjuk a tojást és a sárgáját, majd fakanállal alaposan elkeverjük-dagasztjuk. Ha nem állna össze, pár csepp vízzel segíthetjük.
Hagyjuk hűlni 5-10 percig. Ezután szilikonos sütőlapra borítjuk. 3 részletben dolgozunk vele tovább. 3-5 mm vastagra nyújtjuk, kiszaggatjuk, és az előkészített sütőlemezre tesszük őket. Nagyon pici lisztet szórhatunk alá és fölé, de nem mindig szükséges. kb. 8 perc alatt megsütjük. Egyenes felületre szedjük, hagyjuk hűlni. Finom, puha, omlós. Ezután dekorálhatjuk is. Zárt fémdobozban, hűvös helyen tároljuk.

Keverőkéses robotgépben pillanatok alatt összekeverhető, és gyönyörűen homogén tésztát kapunk. Mindig ezzel készítem. Én jó minőségű vastag zománcos sütőlapon sütöm, ezért a sütőpapírt el szoktam hagyni alóla.

 

Íróka: 120-150 g porcukor, 1 tojásfehérje

 

Az 1 tojásfehérjéből egy kistálban nagyon kemény habot verünk, ez 5-6 perc is lehet, vagy még több is. (Olyan kemény legyen, hogy késsel ki tudj vágni a habból egy darabot.) Egy evőkanál porcukrot adjunk hozzá, és mixeljük el vele, ezután még két részletben adjuk hozzá a többi cukrot is, folytonos habverés mellett. Előfordulhat, hogy nem kell az összes (150 g) porcukor. Egyszer csak jó lesz. Fényes, sűrű, tartós hab. Ezt nylonzacskóba töltjük, a sarkán nagyon ici-pici lyukat vágunk, tetejét összecsavarjuk. Ezzel írókázhatunk. A díszített kalácsokat száradásig hagyjuk az asztalon. Pár óra alatt megszilárdul a díszítés. Ezután tegyük fémdobozba.

Forrás: http://www.wiselady.hu/

Amig sül a mézeskalács:

Kép forrása: Found on kinzieskreations.blogspot.com

Dobókockás színező: a dobókockával dobott számértékű részt kell mindig kiszínezni.

Recept díszek készítéséhez

Kép forrása: Found on hingeheads.com

Hozzávalók:

  • 2 dl víz
  • 1 dl cukorszirup (melasz)
  • 2 evőkanál őrölt fahéj
  • 1 evőkanál őrölt szegfűszeg
  • 1 evőkanál őrölt gyömbér
  • 1 teáskanál őrölt kardamom
  • 1 teáskanál feketebors
  • 1 evőkanál étkezési szódabikarbóna
  • 30 g vaj
  • 5 dl cukor
  • 1,5 liter liszt

Keverd össze a vajat, a cukrot és a szirupot. Add hozzá a fűszereket és a szódabikarbónát, majd a vizet és végül a liszt egy részét. Keverd bele a maradék lisztet is. Hagyd a tésztát folpackba tekerve a hűtőszekrényben pihenni egy éjszakán át.

Egy ötlet a mézeskalács csomagoláshoz:

Kép forrása: www.familycorner.com

Ugyan mézesnek tűnik, de nem az

Kép forrása: Found on Uploaded by user

Kép forrása: www.meska.hu

Mézes bábok tészta nélkül

Kép forrása: Found on mypreschool-crafts.com

Kép forrása: thechattymom.blogspot.com

Kép forrása: www.papernstitchblog.com

Kép forrása: Found on etsy.com

Kép forrása: learncreatelove.com

Kép forrása: Found on madebymolliesmom.blogspot.com

Jelről jelre 6. - Fenyő

Fenyő az élet jelképe

Szalai Borbála: A picinyke fenyőfácska

Van nekünk egy pici fenyőnk,

vállamig sem ér.

Télen-nyáron, mindig hamvas,

ezüstös fehér.

Ágai közt nincsen fészek,

nem lakik madár,

bogarászni két kis cinke

mégis oda jár.

Az ám, csakhogy ma reggelre

leesett a hó,

fenyőfánkat befedte a

vastag takaró.

Hófehérbe bugyolálta

gyönge gallyait...

Hogy leljen most a két cinke

rajtuk valamit?!

Sebaj! Nálam a cinkepár

éhen nem marad!

Akad itthon sajthulladék,

szalonnadarab...

Cérnaszálon fenyőfánkra

felaggatom én,

feldíszítve áll majd a fa

kertünk közepén.

Így lesz hát a kicsi fából

madáretető,

s egyúttal a cinkepárnak

újévi fenyő!...

Kép forrása: http://matgoz.com/

A fenyő magocska

Élt egyszer egy mandulafenyő, amely elkezdett termést hozni. Az első évben megjelentek rajta az üres tobozok. A második évben a tobozokban apró magok nőttek, minden kis hajlatban egy, ritkábban két iker-magocska csücsült. A harmadik évben a magok megértek, szép kövérek lettek. A toboz viszont egyre inkább elsorvadt. A magok mind nehezebben tudtak benne megkapaszkodni. A legalsók, amelyek a legközelebb voltak a földhöz, szépen kipotyogtak. Ahogyan zuhantak lefelé, mind azt kiabálták:

- Juhéjj, kezdődik!

Volt, amelyik leesett az avarba, és az első nagyobb eső bemosta a földbe. Volt, akit bekapott egy kismadár és messzi tájakra repült vele. Volt, akit felkapott a szél és elvitt egy másik erdőbe. Mindegyiknek ugyanaz volt a sorsa. Magból fává növekedni, miután lepottyantak. Volt egy magocska, Pinoccoli, aki nagyon félt leesni. Ő a toboz tetejében lakott, legközelebb az ághoz. Egyre kétségbeesettebben kapaszkodott a tobozba. Ő csak arra tudott gondolni:

- Nem akarok leesni innen, nem akarok fázni és félni. Itt szeretnék maradni!

Ahogyan teltek a napok, már csak páran maradtak. A szél lengette az egyre könnyebb tobozt, amiből mind több mag indult útjára, mind azt kiabálva:

- Juhéjj, kezdődik!

És hamar eljött az idő, amikor Pinoccoli magtestvérei nélkül, egyedül maradt a tobozban. Kapaszkodott, de egy erős széllökés végül megpörgette a tobozt és ő kiesett belőle. Zuhant és zuhant. De aztán a szél felkapta a hátára és siklani kezdett vele. Pinoccholi meglátta az erdőt, olyan szögből, ahogyan még sosem. Minden szép zöld volt, látott egy csobogó patakot is, madarak repültek el mellette. Már nem is félt.

Mikor már közel ért a földhöz, a szél elengedte és ő ráesett egy kis mackó hátára. A puha, meleg szőrbe rögtön beletapadt. Legközelebb egy tisztáson ugrott le onnan, mert nagyon megtetszett neki ott a fény, a meleg és a fű zöldje. Fel is kiáltott örömében:

- Juhéjj, kezdődik!

Kép forrása: breadandbuttons.typepad.com

Fenyőszirup és fanyőszörp készítése
Kép forrása: lucus-luca.blogspot.com
A lucfenyő fiatal hajtásaiból készítjük tavasszal, amikor a fenyőhajtások még nem fásultak el. Ilyenkor nagyon magas a C-vitamin és a terpentin tartalmuk. A terpentin a legerősebb természetes oldószer, amely a nyirokrendszert és az érfalakat is tisztítja, felold minden lerakódást a légutakban. Aki megkóstol egy ilyen fiatal, 2-5cm hosszú hajtást, érzi a C-vitamin tartalmat jelző jellegzetes ízt, természetesen a fenyőolaj íze mellett. Érdemes akkor gyűjteni, amikor eléri a 2-3cm hosszt, mert a kisebbek esetében nem szapora a szedés. Amikor viszont a szárrész elkezd barnulni, már nem érdemes szedni, mert akkor a terpentin visszahúzódik a fa testébe. Tapasztalatom szerint a május hónap a legalkalmasabb a szedésre, de a pontos idő sok tényezőtől függ. Az alsó ágakat a fenyvesekben egyébként is le szokták vágni, tehát nem teszünk kárt a fában ezzel. Ettől függetlenül, ahogy minden esetben, ha valamilyen növényt gyűjtünk, kérjük meg a növényt, hogy adja nekünk a hajtásait, leveleit, stb., hogy szolgáljon az egészségünkre, legyen táplálékunk, erősítőnk, és köszönjük meg. És mondjunk köszönetet Földanyának azért, hogy ezt a növényt felnevelte, hogy számunkra élményt és eledelt adjon, gyógyító elixírt.
A leszedett hajtásokat minél előbb megmossuk, lecsöpögtetjük, és a mennyiségtől függően nagy befőttesüvegbe rétegezzük cukorral. A nádcukor egészségesebb, de a kristálycukor is megfelel. Az üveg aljára fenyőhajtás kerüljön, jó szorosan megnyomkodva, kb.2cm vastagon, majd erre egy hasonló vastag réteg cukor, majd ismét fenyőhajtás és cukor váltakozva, jó szorosan összenyomva.. A legfelső réteg cukor legyen. Ezután a tetejére egy kistányért teszünk, és kihelyezzük a napra 6 hétig. Ez idő alatt egy alkímiai folyamat indul el, a cukor hatására a terpentin kioldódik a fenyőhajtásokból. Érdekes a látvány is, olyan, mintha olvadó jégrétegek lennének a hajtások közt. 42 nap elteltével leszűrjük az így keletkezett szirupot, és előzőleg forró vízben kifőzött üvegekbe töltjük, és lezárjuk. Tartósítószert nem kell tenni bele, elég az üveg forralással való csírátlanítása. Ebből reggelente egy evőkanálnyit fogyasztunk, köhögés, megfázás esetén napi 3-4 evőkanállal.
A fennmaradó fenyőhajtások még tartalmaznak szirupot és cukrot is, ennek további felhasználására több lehetőség is van.

A fennmaradó cukorsziruppal átitatott fenyőhajtásból szörpöt készíthet. Ehhez a fenyőhajtásokat feltesszük vízzel és cukorral vagy mézzel forrni. A víz mennyisége a hajtások térfogatának kétszerese, a méz a térfogat fele. Fél órai forralás után a forró szörpöt leszűrjük, csírátlanított üvegekbe töltjük, lezárjuk és meleg dunsztban hagyjuk kihűlni.

Fenyődzsem

Öt literes edénybe két kilogramm fenyőhajtás-véget rakunk. Hozzáadunk három liter vizet és forrásától számítva még 4-5 percig főzzük. Ezután fedő alatt hagyjuk kihűlni, és tovább ázni 24 órán át. Másnap a főzetből kimerjük a fenyőhajtás-végeket és leturmixoljuk azokat. Az így elkészített turmixot pedig visszarakjuk a főzethez. Belefőzünk 3 kilogramm cukrot, amit lassan gyöngyöző forrásban tartunk 3-4 percen keresztül. Kihűlését követően kézi présen, vagy passzírozón átpasszírozzuk a hajtásokat, és a leszűrt sűrű lét visszatöltjük a többihez. A visszamaradó szárazanyagot eldobjuk. A szűrlethez literenként 5 dekagramm zselatint, vagy ennek megfelelő agar-agart számolva újraforraljuk, besűrítjük. A dzsemet még forrón palackozzuk.

Forrás:http://erdokostolo.blogspot.hu/

Toboz sütemény


Hozzávalók: (Fontos, hogy az összetevők mennyisége a megadottaktól semmiképp se térjen el, mert akkor nem fog összeállni!)

  • 25 dkg margarin,
  • 6 evőkanál méz,
  • 3 evőkanál cukor,
  • 10 dkg csokoládé,
  • 2 evőkanál kakaópor,
  • 20 dkg kukoricapehely (lehet bármilyen fajta, ízlés szerint)

A kukoricapehely kivételével a hozzávalókat felforraljuk, majd hozzáadjuk a pelyhet. Ezután félretesszük és addig hagyjuk hűlni, amíg langyos nem lesz (itt azért keverjük meg, hogy mennyire állt össze.) A masszát egy citromfacsaró belsejébe töltjük, és azonnal ki is fordítjuk belőle egy papírtálcára vagy lapos szegélyű sütialátétre. Hűtőben vagy hűvösebb helységben hagyjuk kihűlni. Végül nincs más dolgunk, mint hagyjuk megdermedni a fenyőtobozokra emlékeztető édességet. Miután kihűlt és összeállt, megszórjuk porcukorral és azonnal fogyasztható!

Forrás: http://kockas-abrosz.blog.hu/

Képek forrása: let the children play

Kép forrása: www.pinterest.com

Kép forrása: belladia.typepad.com