Napról napra óvoda

Kedves Érdeklődő, aki rátaláltál erre az oldalra! Ebben a blogban szeretném Veletek megosztani mindazt, amit az elmúlt 36 évben az óvodáról, a gyerekekről, gyerekektől "megtanultam" és mindazt ami jó kedvre derít, elgondolkodtat, vagy gyönyörködtet.

Címkefelhő
Feedek
Megosztás

Nagyjaink köszöntése és egy színházi előadás 2015. 2. rész

Az előzmények:

Évek óta hagyomány már, hogy a nagyok köszöntésén a szüleink "színházi9 előadással lepik meg a gyerekeinket. Volt már előadás, melyet a Négyszögletű Kerekerdő ihletett, Volt, amikor a "Bagyoly, aki félt a sötétben" című meseregény kelt életre. Olyan is volt, amikor a "kiskirály játék" ihlette kalózós mesén nevethettek a "nézők" és volt, amikor a kedvenc plüssfigurák kerültek kalamajkába.

A hagyomány idén is folytatódott: megszületett a "mese", mely nekünk és rólunk szólt. Milyen egyszerű is leírni ezt a mondatot, de hogy mi volt mögötte? Nagyjából 200 elektromos levél, 6-8 próba, mely nem kis logisztikai vállalkozás a mai időkben. Ruhaválogatás, díszlet készítés, daltanulás..... és felsorolni sem tudom, hogy még mi minden, hiszen ebből az egészből kimaradtam. Nekem is meglepetés volt az egész. Ennél szebb ajándékot elképzelni sem tudok.

Köszönöm, hogy ilyen varázslatos "manó és tünde csapat" vesz körül nap, mint nap. Így valóban könnyű röpülni tanítani a Cinegéket.

A meséről és az előadásról

A mese cime: Mese a négy vándorról, kik nem mások voltak, mint a kiskirályaink:

A főszereplők:

Manók, tündérek. Kamilla a tündérhercegnő, Csiribi és Peti manó. rendőrés a Pókember. róka Réka és a Keleti boszorkány:

Akkor most kezdődjön hát a mese!

1. szín: TÜNDÉRORSZÁG

(Tündérország csodás főtere, a háttérben a tündérkirálynő palotájával.)

Mesélő: Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer... sőt, még ma is létezik egy Meseerdő. Ennek a Meseerdőnek a közepén található az a csodálatos birodalom, amit manók és tündérek laknak. Ezt a helyet úgy hívják: Tündérország. Gyertek, látogassatok el hozzájuk!

Kar: NYITÁNYDAL TÜNDÉRORSZÁGRÓL

A Padlás musicalből a Szilvásgombóc c. dal dallamára:

Tündérország! Ó-ó-ó-ó!

Itt él sok manó.

Pici zöldek, mint a sóska.

Tündérország! Ó-ó-ó-ó!

Csak akkor látható,

ha behunyod a szemed, becsukod a szád,

kinyitod a szíved álmaidon át,

s benne van a hited, benne van a szó,

benne van a tudás: gyermeknek lenni jó!

Jó, jó, jó!

Itt együtt játszik tündér és manó!

(Manók a tér közepén egy bolyban öltözködnek, cipőt fűznek, készülődnek, miközben folyton egymásba botlanak)

Manó 1.: Siess már! Öltözz gyorsabban! A végén még elkésünk.

Manó 2.: Tudom-tudom, Kamilla nagy bejelentésre készül. Vajon mit akarhat mondani nekünk?

Manó 3.: Csakis valami fontosat akarhat, különben nem hívta volna össze az összes manót és tündért, vagyis Tündérország minden lakóját.

Csiribí: Manócskák, készen vagytok már? Ideje elindulni Kamilla palotájához!

Manó 1.: Szia Csiribí! Megtisztelő számunkra, hogy a leghíresebb tündérvarázslónővel együtt mehetünk ma Úrnőnk elé. De ugye, nem varázsolsz megint kolbászt az orromra?

Manó 2.: Ugye, nem varázsolsz megint banánt a cipőmbe?

Manó 3.: Ugye, nem varázsolsz megint varangyosbékát a tányéromba?

Csiribí: Csak akkor teszek ilyet, ha még tovább szöszmötöltök a cipőfűzőtökkel. Indulás! Egy-két, egy-két...

(A manók és Csiribí a palota elé vonulnak, ahol már áll a tömeg és egy emelvény felé fordulva vár. Kamilla kilép a palotából és fellép a pódiumra.)

Kamilla: Kedves tündérek és manók! Köszönöm, hogy ennyien eljöttetek! Nagyon fontos dolgot szeretnék nektek bejelenteni, ezért hívtalak el ma mindnyájatokat. (Hangját lehalkítva, drámaian közli) Elfogytak a vándorok! (A tömeg felmorajlik) Idén nincs kit elküldenünk a gyerekek közé.

Manó 1.: (Csiribíhez a tömegben) Kik azok a vándorok, Csiribí?

Csiribí: Kamilla minden évben elküldi a manóvándorokat a gyerekek közé, hogy

vigyenek nekik mesét, játékot és tanulást minden napra, de az idei évben elfogytak a vándorok.

Manó 2.: (Fennhangon) Hogyhogy elfogytak?

Kamilla: Úgy, hogy mind megházasodtak vagy megöregedtek. Nincs utánpótlás!

Manó 3.: És hogyhogy én nem tudtam a vándorok létezéséről? És hogyhogy nem engem küldesz a gyerekekhez?

Kamilla: Hát úgy, kedves Manócskám, hogy Te okos sem vagy, ügyes sem vagy, csak egy kedves erdei manó vagy. De téged így is nagyon szeretünk! A gyerekeknek viszont olyan vándorokra van szüksége, akik már elég nagyok ahhoz, hogy az iskolásoknak is meséljenek, elég okosak ahhoz, hogy megfejtsék a világ nagy találoskérdéseit, és elég sokat játszottak már ahhoz, hogy ismerjék a legtöbb jó játékot a világon.

Manó 1.: Hát ilyen csudálatos manókat meg honnan fogunk szerezni?

Peti manó: Kamilla, én tudom! Van egy óvoda a Földön, egész pontosan Nagykovácsiban a Cinegések. Oda csak olyan manógyerekek járnak, akik rengeteg mesét ismernek, tudják a legnehezebb találóskérdésekre is a választ és játszottak már rengeteg csudajó játékot.

Kamilla: (Fölcsillan a szeme) Manógyerekek? Igazi manógyerekek?

Peti manó: Na jó, egy kicsit túlóztam. Nem manók, hanem hús-vér embergyerekek, de vannak csenőmanóik, járnak Manóvárosba, és pont olyan okosak és rátermettek, mint a mi manóvándoraink. Adhatnánk egy esélyt nekik, hátha szeretnének manóvándorok lenni!

Kamilla: (Elmosolyodik és előveszi a távcsövét) Akkor én most előveszem a mindentlátó távcsövemet és lekukucskálok a Földre, hogy szemügyre vegyem azokat a Cinegéseket. (A tömeg feje fölött a nézőket pásztázza) Ilyen kis maszatos rosszcsontképű háromévesek?

Peti manó: Igen, vannak háromévesek is köztük, de vannak négy, öt, sőt  már hat és hétévesek is, akik igazi kiskirályok!

Kamilla: Melyik a király? Egyiknek sincs szakálla!

Peti manó: Amelyik talicskában ül, az mind kiskirály!

Kamilla: Talicskában?! Ezek most akkor gyerekek vagy zsák krumplik? Talicskában?! Ki hallott már ilyet?!

Peti manó: (Szomorúan) Hagyjuk, látom nem tetszik az ötlet!

Kamilla: Várj! Valóban nem tetszik az ötlet, de nincs más választásunk. Peti manó! Menj el a Földre, egyenesen a gyerekekhez Kiskovácsiba...

Peti manó: Nagykovácsiba!

Kamilla: Akkor Nagykovácsiba ezekhez a Verebesekhez.

Peti manó: Cinegésekhez.

Kamilla: Petikém! Felőlem Kukutyinba is elmehetsz, csak szerezz nekem négy vándort, akik okosak, szépek, és rájuk lehet bízni a legnagyszerűbb manófeladatokat, úgymint játékot tanítani, mesét mesélni, találóskérdést megfejteni, soha fel nem nőni.

Peti manó: Hurrá, örömmel! De egyedül menjek? Egy manógyerek nem közlekedhet felnőtt nélkül ekkora úton.

Kamilla: Csiribí! Kísérd el Petit az útra! Te vagy a legjobb tündérvarázsló. Te majd minden bajból kivarázsolod magatokat. Induljatok! Estére legyen itt a négy gyerek!

Csiribí: Gyere, Peti! Vár minket egy nagy utazás az erdőn keresztül!

(Peti manó és Csiribí elindulnak a színpadtér körül, a többi manó és tündér elvonul a színfalak mögé)


2. szín: NAGYKOVÁCSI:

Mesélő: Peti manó és Csiribí elhagyták Tündérországot, majd átkeltek a Meseerdőn, végigmentek a Tanösvényen, megkerülték a Békás tavat, és végül megérkeztek Nagykovácsiba.

Kar: VÁNDORLÁS DAL

A Megy a gyűrű vándorútra c. dal dallamára:

Megy a Tündér a manóval.

Sűrű erdőn száll a jó dal.

Lép a balláb, majd a másik.

Célba vették Nagykovácsit!

Csiribiri, hahó,

meg a Peti manó

megy az oviba

a völgybe. Hopp! (Ismételhető)

Peti manó: Megérkeztünk Nagykovácsiba. Ez a Kossuth Lajos utca vége az erdő szélén. Most merre tovább?

Csiribí: Fogalmam sincs. De nézd! Itt jön egy rendőr! Kérdezzük meg tőle!

Rendőr: Jó napot kívánok! Jogosítványt, személyazonosságit kérek!

Csiribí: Jónapot kívánok! Peti manó még gyerek, így nincsenek iratai. De nekem itt van a Lepkeszárnyvezető igazolványom és a Felisút-leisútlevelem.

Rendőr: (Olvassa Csiribí iratait) Aszongya: neve?

Csiribí: Csilicsala Csiribí.

Rendőr: Hát a kora?

Csiribí: (Végigmutat magán) Ekkora!

Rendőr: Foglalkozása?

Csiribí: Tündérvári varázslónő.

Rendőr: Osztán mit keresnek maguk Nagykovácsiban?

Peti manó: Hát a Cinege csoporot az óvodából.

Rendőr: Hohohó! Hát odajár az én gyerekem is. Ismerem jól azt a csoportot.

(Rap-elni kezd)

Odajár a Zsombor, odajár a Boti.

Odajár a Zizi meg a Béta is tuti.

A gyerekeknek van egy szupijó jele.

Arra van az ovi. Megmutatom, gyere!

Gyerek, gyere! Gyerek, gyere! Gyerek, gyere...

(Peti manó, Csiribí és a rendőr elindulnak az óvoda felé.

Megérkeznek a jelenbe a közönség sorai közé)

Csiribí: Szervusztok, gyerekek! Ti vagytok a Cinegések? (Igeen!)

Peti manó: Ők azok, Csiribí! Megismerem mindet. Iismerlek Téged is, meg Téged is, meg mindnyájatokat. De legjobban ezt a négy kiskirályt ismerem. Úgy szeretem őket, mintha mind a testvérem volna! Béta, Zizi, Boti, Zsombi. A csoport minden gyereke szép és okos, de ők négyen a legidősebbek, a legnagyobbak, a legtapasztaltabbak. Ők vezethetnék a többieket. Ők lehetnének a mi manóvándoraink.

Csiribí: Peti manó! Elhiszem, hogy ismered és szereted őket, de csak az lehet vándor, aki kiérdemli azt. Kiskirályok! Tündérországnak segítségre van szüksége! Drága Béta, Zizi, Boti és Zsombi! Kamilla Tündérkirálynő azt kérte tőlem, hogy találjak neki négy bátor, okos és ügyes gyereket. Úgy hallottam, Ti nagyon bátrak vagytok. Peti manó is és én is nagyon bízunk bennetek, de most ki kell álljátok Csiribí bátorságpróbáját. Hozzátok a fegyverhordozóikat, kiskirályok! Ők fognak nektek segíteni a próbatételben. Elkészültetek? Figyeljetek, mert ide varázsolom a világ leghosszabb hegyi alagútját. (Sejtelmesen)

Csiribí, csiribá! Három, kettő, egy.

Nőjjön ki a földből most egy rettentő nagy hegy!

Csiribí, csiribá! Mélyen, mint a kút,

nyíljon meg a hegy gyomrában egy nagy alagút!

(A varázsigék alatt a szülők „biodíszlet csoportjának” tagjai párosával egymás mellé állnak, egymással szembe fordulva. Egyik kezüket magasra emelve összekulcsolják a levegőben, mintegy kaput, sorban állva alagutat formázva magukból. A másik kezük szabadon marad, mert azt használni fogják.)


Peti manó: Csiribi! Fantasztikusan nagy alagutat varázsoltál! Mit kell tenniük a gyerekeknek?

Csiribí: A gyerekeknek bátraknak kell lenniük és végig kell menniük ezen a sötét, hosszú alagúton, ami telis-tele van zümmögő szúnyogokkal. Hallgassátok csak!

(Az alagutat formázó szülők fennhangon zümmögnek onnantól kezdve a próba végéig, és a szabad kezükkel, az öklüket ökölbe szorítva, csak a mutatóujjukat fullánkként kinyújtva fenyegetőek köröznek a levegőben áldozataikat várva.)

Csiribí: Álljanak előre a kiskirályok és vezessék át a csoportot az alagúton. Vigyázzatok! Akárhogy csípnek, csikiznek majd odabent a szúnyogok, Ti maradjatok bátrak és csak menjetek, szaladjatok előre, át az alagút túlsó kijáratához! Menni fog? Felkészültetek? Akkor rajta!

(A gyerekek áthaladnak az alagúton, miközben a szülők csiklandozzák, böködik őket játékosan, amíg az utolsó gyerek is át nem jut a túloldalra.)

Peti manó: Csiribí, láttad?! Mind megcsinálták. Pont olyan bátrak, mint az igazi manóvándorok!

Csiribí: Valóban. Gratulálok! Mind kiállátok a bátorságpróbát. Úgy hallottam, Ti nagyon ügyesek vagytok. Peti manó is és én is nagyon bízunk bennetek, de most ki kell álljátok Csiribí ügyességpróbáját. Hozzátok ismét a fegyverhordozóikat, kiskirályok! Ők fognak nektek segíteni a próbatételben. Elkészültetek? Figyeljetek, mert ide varázsolom a világ legszélesebb szakadékát, fölötte a világ leghosszabb fahídjával. (Sejtelmesen)

Csiribi, csiribá! Szakadó szabad ég,

nőjjön ki a földből most egy hatalmas nagy szakadék!

Csiribi, csiribá! Tyúk a magot megette,

épüljön most gerendákból egy kis fahíd felette!

(A varázsigék alatt a szülők „biodíszlet csoportja”, de főleg az apukák négykézlábra ereszkedve egymás mellé „állnak”, mint egy kis fahidat alkotva, amin a hátára lépve, az anyukák kezét fogva a gyerekek végig tudnak egyensúlyozni a „billegő” fahídon.)


Peti manó: Csiribi! Fantasztikusan nagy szakadékot varázsoltál! És mi ez a billegő fahíd felette? És mit kell tenniük a gyerekeknek?

Csiribí: A gyerekeknek most ügyeseknek kell lenniük és át kell óvatosan lépkedniük a billegő fahídon a szakadék felett. Nézzétek csak, hogy billeg, hullámzik ez a gyenge kis fahíd! (Az apukák billegtetni, hullámoztatni kezdik a hátukat finoman az ügyességpróba végéig. A maradék „biodíszlet csoport” tagok segítőként a híd mellé állnak tartani a gyerekeket) Álljanak előre a kiskirályok, fogják meg a segítők kezét és vezessék át a csoportot a fahídon. Vigyázzatok! Akárhogy illeg-billeg a fahíd, nem eshettek le róla, mert szörnyen mély alatta a szakadék. Menni fog? Felkészültetek? Akkor rajta!

(A gyerekek a négy jelölt vezetésével átlépkednek a fahídon, miközben a segítők biztosítják őket a gyengéden mozgó apukahátakon, amíg az utolsó gyerek is át nem jut a túloldalra.)

Peti manó: Csiribí, láttad?! Mind megcsinálták. Pont olyan ügyesek, mint az igazi manóvándorok!

Csiribí: Valóban. Gratulálok! Mind kiállátok az ügyességpróbát. Úgy hallottam, Ti nagyon okosak vagytok. Peti manó is és én is nagyon bízunk bennetek, de most ki kell álljátok Csiribí okosságpróbáját. Segíthet a többi cinegés gyerek is! Elkészültetek? Figyeljetek, mert felteszem most a világ négy legfurfangosabb találóskérdését. Figyeljetek és aki tudja rá a választ, az kiabálja be jó hangosan!

Éppen olyan, mint egy kefe,

mégsem fésülködhetsz vele.

Tüskés háta fűben gázol.

Megszúrhat, ha nem vigyázol!

Mi az? (Süni – Boti jele)

Ügyesek voltatok! Figyeljetek! Jön a következő!

 

Szép leányka ül a fán,

piros ruha derekán.

Piros apja, piros anyja,

kívül húsa, belül magja.

Mi az? (Cseresznye – Zizi jele)

Nagyszerű! És ezt kitaláljátok-e?

 

Nincs feje, de van kalapja.

Karcsú testét az takarja.

Ha alaposan ismered,

akár meg is eheted.

Mi az? (Gomba – Béta jele)

 

Na, és az utolsót is tudni fogjátok?

Ha tél, ha nyár,

csak zöldben áll.

Karja végén toboz lakik,

így vár téged karácsonyig.

Mi az? (Fenyőfa – Zsombi jele)

Peti manó: Csiribí, látod?! Mindet tudták. Pont olyan okosak, mint az igazi manóvándorok!

Csiribí: Valóban. Igazad volt, Peti manó! A cinegések mind olyan okosak, ügyesek és bátrak, mint a mi manóvándoraink. Kiskirályok és fegyverhordozók, gyertek velünk Tündérországba! Hozhatjátok a csapatotokat is! Ha Kamilla is beleegyezik, kinevezünk Titeket manóvándorokká, hogy az iskolában is legyen majd minden nap mese, játék és tanulás, aminek Ti lesztek a felelősei! Gyetrek! Induljunk! Üljetek be a talicskába és apa tol benneteket. Fegyverhordozók, álljatok a talicskák mellé és kísérjetek el minket Tündérországba!

(Az apukák Csiribí és Peti manó kíséretében tolni kezdik körbe a négy kiskirályt, a fegyverhordozók követik őket, miközben a színpadon megjelenik Kamilla és a Tündérek. Csiribí pár lépés után leülteti őket a színpad előtt, hogy lássák, figyeljék, a történéseket)


3. szín

TÜNDÉRORSZÁG:

Mesélő: Miközben Peti manó, Csiribí és a gyerekek elindultak az erdőn keresztül Tündérországba, Kamilla összehívta a Nagy Tündértanácsot a főtéren.

Kamilla: Gyertek, Tündéreim! Tanácskoznunk kell sürgősen. Belenéztem a mindent látó távcsövembe, és láttam, hogy Peti manó és Csiribí kiválasztották a Négy vándort. De tudjátok az ősi tündérszabályt: Tündérországba élő ember nem teheti be a lábát, hacsak nem bizonyul erősebbnek, okosabbnak és bátrabbnak a kapuk őrzőinél. Ide kell tehát varázsolnunk három kapuőrt, hogy útját állják a gyerekeknek, amíg ki nem érdemlik a bejutást. Kik lennének az erre alkalmas mesehősök, akiket megkérhetnénk erre a feladatra?

(A tündérek összeölelkeznek és összedugják a fejüket, gondolkodnak. Közben kellemes, lágy dallamot dúdolnak, mint egy varázsigét.)

Tündér 1.: Megvan! Varázsoljuk ide Pókembert! Nála erősebb és ügyesebb mesehős nincs a világon. Ha kötélhúzásban legyőzik őt a gyerekek, akkor elég ügyesek ahhoz, hogy belépjenek az első kapun.

Kamilla: Kitűnő ötlet mind. Kezdjük is, mielőtt ideérnek. Gyertek a varázsgömbömhöz és varázsoljunk!

(Félkörbe állják a varázsgömböt szemben a nézőtérrel és mormolni kezdik)

Abrakadabra, hókuszpók!

Szőjjön hálót minden pók!

Éledjen a Holt-tenger!

Jelenjél meg, Pókember!

(A Pókember egy tigrisbukfenccel bevetődik a színfalak mögül a színpadra és jellegzetes guggoló tartásával megáll a Tündérek előtt)

Kamilla: Isten hozott nálunk, Pókember! Azért hívtunk, hogy légy a segítségünkre. Mindjárt érkezik néhány gyermek Tündérországba. Menj az első kapuhoz és csak akkor engedd be őket, ha legyőznek téged kötélhúzásban!

Pókember: (Rekedt, mély, sejtelmes hangon) Értettem, Úrnőm! Ha ők elhúznak engem, akkor én fogok elhúzni! Majd meglátjuk, ki az erősebb! (Eltűnik a színfalak mögött)

Kamilla: Kitűnő! Most már csak ki kell várnunk, hogy vajon a gyerekek átjutnak-e az első kaput őrző akadályon. Menjünk, lessük meg őket! (Eltűnnek a színfalak mögött)

Mesélő: Peti manó, Csiribí, a Négy Kiskirály és a fegyverhordozóik hosszú bolyongás után megérkeztek Tündérország határához, amit három kapu is őrzött.

Az első kapuhoz érve meglepődve látták, hogy Pókember állja el az utat a bejárat előtt.

(A biodíszletből ketten kaput formálnak a színpad előtt.)


Pókember: (Rekedt, mély, sejtelmes hangon) Itt csak akkor juthattok át a kapun, ha legyőztök engem kötélhúzásban. Tessék! Itt a kötél. Fogjátok meg a végét. Csiribí! Szólj ha elkészültek és húzhatjuk!

Csiribí: Fogjátot meg a kötelet, gyerekek! Fiúk, Ti itt hátul, lányok, Ti itt elől. Ha mindenki megvan kezdhetjük! Rajta!

(A gyerekek nagy küzdelemben legyőzik a Pókembert, aki látványosan kűzd, erőlködik, de végül vereséget szenved.)

Peti manó: Hurrá! Győztek a gyerekek! Engedj be minket, Pókember!

Pókember: (Rekedt, mély, sejtelmes hangon) Nincs mit tenni. Legyőztetek. Lépjetek be a kapun és járjatok szerencsével.

(Peti manó, Csiribí és a gyerekek áthaladnak a kapun, majd leülnek a színpad elé.)

Mesélő: Kamilla látva, hogy a gyerekek sikerrel átjutottak az első kapun, újra összehívta a Nagy Tündértanácsot a főtéren.

Kamilla: Gyertek, Tündéreim! Tanácskoznunk sürgősen. Ide kell varázsolnunk egy másik kapuőrt is, hogy útját állja a gyerekeknek, amíg ki nem érdemlik a bejutást. Ki lehetne az erre alkalmas mesehős, akit megkérhetnénk a második kapu őrzésére?

(A tündérek összeölelkeznek és összedugják a fejüket, gondolkodnak. Közben kellemes, lágy dallamot dúdolnak, mint egy varázsigét.)

Tündér 2.: Megvan! Idézzük meg Róka Rékát, a ravaszdi rókálányt! Ha túl tudnak járni Réka csavaros eszén, akkor elég okosak ahhoz, hogy belépjenek a második kapun.

Kamilla: Kitűnő ötlet! Varázsoljuk ide Róka Rékát!

(Félkörbe állják a varázsgömböt szemben a nézőtérrel és mormolni kezdik)

Abrakadabra, hóka-póka!

Hívunk téged, ravasz róka!

Sunyi ősök ivadéka,

Jelenjél meg, Róka Réka!

(Róka Réka sunyi kacajjal beoson a színpadra és farkát kezében simogatva megáll a tündérek előtt)

Kamilla: Isten hozott nálunk, kedves Róka Réka!! Azért hívtunk, hogy légy a segítségünkre. Mindjárt érkezik pár gyermek Tündérországba. Menj el a második kapuhoz és csak akkor engedd be őket, ha tudnak Tőled olyat kérdezni, amire nem tudsz válaszolni!

Róka Réka: Értem, kedves Kamilla! A gyerekek bejutni akkor fognak, ha előbb rajtam jól kifognak! (Kacag) Kis csibéim! Hát furfang terén megeszem Őket reggelire! Hahaha! (Eltűnik a színfalak mögött)

Kamilla: Kitűnő! Most már csak ki kell várnunk, hogy vajon a gyerekek átjutnak-e a második kaput őrző akadályon. Menjünk, lessük meg őket! (Eltűnnek a színfalak mögött)

Mesélő: Peti manó, Csiribí, a Négy Kiskirály és a fegyverhordozóik miután átjutottak az első kapunk, rövidesen egy második kapuval találták magukat szemben. A kapuban pedig nagyon ravasz rókalány ült, aki már várta őket.



(A biodíszletből ketten kaput formálnak a színpad előtt.)

Róka Réka: Szervusztok Cinegések! Nagyon messziről jöttetek, szegénykéim? Kár, mert most fordulhattok vissza. Itt ugyanis nem juttok át, az biztos. Róka Réka, a legfurfangosabb rókalány a világon, és csak az mehetbe a második kapun, aki túl jár az eszemen! Márpedig Ti embergyerekek vagytok. Az ember meg nem okosabb a rókáknál és amúgy sem teheti be a lábát Tündérországba.

Peti manó: Gyerekek! Nem fordulhatunk vissza. Át kell jutnunk a második kapun! Csiribí! Mit csináljunk!

Csiribí: Várjatok csak! Van egy ötletem. Ember nem teheti be a lábát Tündérországba, de mesehősök és állatok igen. Elvarázsolok minden gyereket mesebeli állattá és Róka Réka átenged minket a kapun. (Csiribí hátizsákjából nyuszifül, szamárfül, oroszlánfejdísz, stb. –könnyű, jelzés értékű állatfejdíszek- kerülnek elő, amit a gyerekek fejére kötünk.) Csiribú-csiribá, legyen a Bétából egy nyuszilány! Menj át Béta a kapun! Köszönj a Rókának, mondd, hogy te a nyuszi vagy és jöttél haza Tündérországba, és ne felejts el közben nyuszogni! Ügyes légy! (Béta túljár Róka Réka eszén, aki átengedi őt a kapun. És így tovább a többi gyerek is túljár Róka Réka eszén és furfanggal bejátszák magukat a 2. kapun. A gyerekek miután áthaladtak a kapun, leülnek a színpadon és várnak. Ebben a biodíszletek segítenek nekik. Csiribi és Peti manó a végére marad.) Kedves Róka Réka! Sajnos rossz hírem van számodra. A gyerekek sokkal furfangosabbak, mint Te vagy. Állatnak öltözve mind átjutottak a kapun melletted. Azt hiszem, jobb lesz ha belátod, a Cinegések még a legravaszabb rókalány eszén is képesek túljárni!

Róka Réka: Jaj-jaj, szegény fejemnek! Ezt a szégyent! Gratulálok, Cinegések! Sohasem gondoltam volna, hogy vannak nálam okosabb lények is a világon. Peti manó, Csiribi, félreállok az útból. Gyertek, lépjetek be Ti is a második kapun és haladjatok tovább az úton Tündérországba!

(Peti manó és Csiribí is áthaladnak a kapun, majd leülnek a gyerekek mellé.)

Kamilla: Gyertek, Tündéreim! Tanácskoznunk kell sürgősen! Ide kell varázsolnunk a harmadik kapuőrt is, hogy útját állja a gyerekeknek, amíg ki nem érdemlik a bejutást. Ki lehetne az erre alkalmas mesehős, akit megkérhetnénk a második kapu őrzésére?

(A tündérek összeölelkeznek és összedugják a fejüket, gondolkodnak. Közben kellemes, lágy dallamot dúdolnak, mint egy varázsigét.)

Tündér 3.: Megvan! Varázsoljuk ide a félelmetes Keleti Boszorkányt! Ha el mernek vele körtáncolni egy dalt, akkor elég bátrak ahhoz, hogy átjussanak a harmadik kapun, és Tündérországba belépve manóvándorok lehessenek.

Kamilla: Remek ötlet! Gyertek, varázsoljuk ide a gonosz Keleti Boszorkányt!

(Félkörbe állják a varázsgömböt szemben a nézőtérrel és mormolni kezdik)

Abrakadabra, sziszifuszi!

Repülj ide közénk, boszi!

Fejkendő és seprű nyele.

Rusnya banya, ide gyere!

(Gonosz kacajt hallatva, seprűháton lovagolva

beviharzik a boszi a színfalak mögül)

Kamilla: Isten hozott nálunk, kedves Keleti Boszorkány! Azért hívtunk, hogy légy a segítségünkre. Mindjárt érkezik pár gyermek Tündérországba. Menj el kérlek a harmadik kapuhoz és csak akkor engedd be őket, ha olyan bátrak, hogy mernek veled körtáncolni egyet!

Keleti Boszorkány: Velem akarnak körtáncolni a kis vakarékok? Hát majd én jól elhúzom a nótájukat! Hahahaha... (Eltűnik a színfalak mögött)

Mesélő: Peti manó, Csiribí, a Négy Kiskirály és a fegyverhordozóik miután átjutottak a második kapun, rövidesen egy harmadik kapuval találták magukat szemben. A kapuban pedig a félelmetes keleti Boszorkány ült a seprűjén és vészjóslóan kacagott.

(A biodíszletből ketten kaput formálnak a színpad előtt.)

Keleti Boszorkány: Itt aztán nem juttok át kis mazsolák! Fekete a ruhám, mint az éjszaka. Fekete a szívem, mint a legsötétebb bánya. Gonosz vagyok és félelmetes! Ki mer a közelembe jönni?!

Peti manó: (Összebújik a gyerekekkel) Most mi lesz velünk?

Csiribí: Ne féljetek, kicsikéim! Emlékezzetek rá, mit tanultatok otthon meg az oviban a mesékből! Nincs egyetlen egy ember sem a világon, akinek a szívében ne lakozna valami kis jóság. Bizonyára ez a boszi is azért lett ilyen gonosz, mert senki sem szerette őt. Menjetek oda hozzá és simogassátok meg! Kedveskedjetek neki, hogy milyen szép és jóságos. Meglátjátok, a szeretettől fel fog olvadni a jégszíve!

(A gyerekek kedveseket mondanak a boszorkánynak.)

Keleti Boszorkány: Hogy én szép vagyok? Hogy én kedves vagyok? Hát én mindjárt elsírom magamat a gyönyörűségtől! Édes pici mazsoláim! Anya szeme fényei! Hát ilyen csodálatosan szépet még a tulajdon jó édesanyám sem mondott nekem kislány koromban, igaz, ritka nagy perszóna volt a megboldogult mama! Úgy meglágyítottátok a szívemet, hogy segíteni fogok nektek. Képzeljétek, Kamilla azt találta ki, hogy csak akkor juthattok át a harmadik kapun, ha nem féltek tőlem és táncoltok velem egyet. Van kedvetek egy körtánchoz! Gyertek, fogjuk meg egymás kezét! Muzsikus, tündérkar! Zenét!

Kar: BOSZORKÁNYTÁNC DAL

Az Egy boszorka van c. dal dallamára:

(Egy boszorka van!

Száz gyereke van.

Táncba viszi most az egy,

másik véle körbe megy,

a harmadik kinn a padon

furulyáját fújja nagyon.

Dana-dana-dan!

De szép hangja van!)

Keleti Boszorkány: Köszönöm ezt a csodálatos táncot Kishölgyek és Kisurak! Kitáncoltattátok belőlem az összes gonoszságot és félelmetességet! Mától át is költözöm nyugatra és jóságony boszorkány leszek életem hátralevő részében. Menjetek át a harmadik kapun. Szerintem Kamilla és a Tündérek már várnak rátok!

(Peti manó, Csiribí és a gyerekek áthaladnak a kapun. A főtérre beözönlik a sok manó és tündér és körbeveszik, simogatják, vizsgálgatják őket. Kamilla belép a színfalak mögül!)

Kamilla: Elég! Álljatok félre manók és tündérek! Látni akarom őket! (A tömeg szétnyílik, hátrahúzódik, Kamilla a kiskirályokhoz lép) Kedves Kiskirályok, fegyverhordozók és gyerekek! Nagy nap ez a mai számunkra, tündérek és manók számára. Tündérországban még sohasem jártak igazi gyerekek. Ti vagytok az első látogatóink, akiket beengedtünk gondosan őrzött birodalmunkba. Ugyanis ide csak azok léphetnek be, akik örökre gyermekek maradnak a szívük mélyén.

A gyermekek általában felnőnek és elfelejtik, milyenek voltak gyerekként. Elfelejtik a játék örömét. Elfelejtik a tanulás örömét. És elfelejtik az igazi, gyermeki kíváncsiságot. Mi tündérek és manók sosem növünk fel. Ha megöregszünk, akkor is hintázunk, építőkockázunk, pillangókkal kergetőzünk vagy éppen szirmokat festünk az erdei virágoknak. Még sosem találkoztam hozzátok hasonló gyerekekkel, akik ilyen bátrak, okosak és ügyesek. Ezért úgy döntöttem Tündérkirálynői hatalmamnál fogva, hogy a négy kiskirályt kinevezem Tündérország hivatalos manóvándoraivá. Gyertek, álljatok ide középre, szemben Tündérország lakóival (a közönséggel) és kezdődjön az ünnepség!

(Trombitaszó harsan. Zenemanó fújja.

A tündérek és manók mintegy sorfalat állva felsorakoznak.)


Kamilla: Kedves Béta, Zizi, Zsombi és Boti! Ti négyen, mint a Cinege csoport legnagyobbjai kiérdemeltétek, hogy szeptembertől iskolába járjatok. Tudom, hogy éppen ma avattak Titeket kiskirályokká. Az a nagy hírem van számotokra, hogy vár rátok még egy tündérkinevezés is! A mai naptól hivatalosan manóvándorokká nyílvánítalak mindnyájatokat.

1. vándor! Lépj ki elém, ifjú manóvándor-kisasszony!

Te, aki a hajadban hordod a varázserődet, Te aki a nyugalom szigete vagy, Te a tornatermi játékok örökös kitalálója, aki még nem is iskolás, de már írsz, olvasol, számolsz... Te leszel mától Tündérország egyes számú manóvándora! Tündérek, adjátok rá a láthatatlan tarisznyát! Ez a manóvándorok varázstarisznyája. Ha bármire szükséged lenne iskolásként, csak nyúlj bele és megtalálod. Tele van jókedvvel, kacagással, csodákkal és örömmel.

2. vándor!

Te, aki mindenből játékot csinálsz, a természet minden apró lényével kapcsolatban vagy, törődsz mindenkivel, mintha az anyukája lennél, írsz, olvasol, énekelsz és hisztizel... Te leszel mától Tündérország kettes számú manóvándora! Tündérek, adjátok rá a láthatatlan tarisznyát!

3. vándor!

Te, aki leggyorsabban futsz, Te, akinek csodálatos gondolatai vannak és a legkülönlegesebb dolgokat vagy képes elkészíteni, Te, az óvoda szívtiprója, a Cinege Don Juanja... Te leszel mától Tündérország hármas számú manóvándora! Tündérek, adjátok rá a láthatatlan tarisznyát!

4. vándor!

Te, aki a legszebben rajzolsz, aki úgy főzöl, mint egy igazi szakács, úgy tálalsz, mint egy Michelin csillagos séf, Te a legnagyobb Star Wars rajongó és LEGO-építész... Te leszel mától Tündérország négyes számú manóvándora! Tündérek, adjátok rá a láthatatlan tarisznyát!

Menjetek utatokra vándoraim. Élvezzétek a nyarat és ősztől tanítsatok meg minden iskolást arra, amit csak Ti tudtok! A cinegés szívre, a cinegés játékokra és a cinegés bátorságra az életben, ami segít majd nektek és nekünk, hogy a Föld bolygó is olyan csodás lehessen, mint Tündérország!

Muzsikusok, zenét! Induljon a tánc!

(A zenészek játszani kezdenek, a manó és tündér szülők felkapják saját gyermekeiket és egy nagy, boldog körtáncban ünneplik meg a négy vándor kinevezését.)

Kar: ÜNNEPI DAL

Halász Judit Boldog születésnapot c. dal dallamára:

(Ez a nap más, mint a többi, ezt Te is jól tudod.

Másként kelt föl reggel a Nap, és másként jár a Hold.

Köszöntünk hát Téged, ha már így együtt vagyunk,

s ajándékul fogadd el vidám kis dalunk.

Négy szép, négy jó, négy manóvándorunk!

Kívánjuk, hogy legyen szép a manóvándorút!

Négy szép, négy jó, négy manóvándorunk!

Kívánjuk, hogy legyen szép a manóvándorút!)

Mesélő: Egyszer volt, hol nem volt,

úgy mondják, hogy igaz volt!

Asszonyom és Kigyelmed,

Köszönjük a figyelmet!

Véget ért az ovi éve.

Itt a vége, fuss el véle!

És aki az egészet megálmodta és a többi szülő segítségével megvalósította:

Köszönjük MINDENKINEK!


Kiskirálynapok (év végi játék és a nagyjaink köszöntése) 2015. 1. rész

Képről képre, kívánságról kívánságra

Az idei "kiskirályaink kívánságai:

Mozizás

Pizsama party a Városligetben:

Kisvasútazás:

Horgászás:

Párnacsata:

Falmászás:

2. Kiskirály "próbatételek":

- süni jelhez: káposztából süni készítése "arany szögekkel"
- gombához: ismerd fel az illatáról!
. cseresznyéhez: találós kérdések megfejtése
- fenyőhöz: fél tucat világító toboz megkeresése az éjszakai erdőben.
Sátort vertünk a tavalyelőtti, tavalyi és idei "kiskirályokkal. Zászlókat festettünk, varázsvizet ittunk, kiálltuk a próbákat és túráztunk az éjszakai erdőben.

3. A koronázási "ceremónia" hagyományai

A gyülekező:

A koronázás helyszínén a "Naplemente" dombon:

A koronázás:

Megkoronázva:

A "kívánság lufik:

"Diplomával":

A "hintó" előállt és benne van otthon elöltetendő facsemete (és persze az újdonsült tulajdonosa):

A "Szülői Színház" helyszínén:


A folytatásban:

"Ősbemutató" előadás, melynek főszereplői a Cinegés szülők (és egy volt Cinegés gyerkőc) csapata

Cinege album: Pünkösd 2015.

Mi van ma? Mi van ma? Piros Pünkösd napja

A királyválasztás

Próbatételek közül néhány:

A figyelem próbája (mozgó fúzfakarikán való átdobás):

Bátorság próbája (egyensúlyozás):

Ügyesség próbája (birkózás):

A "lovag" próba (bajvívás):

A próbákért kapott babszemek "babtáblázata"

A pünkösdi királyunk koronázása és a "versenyben részt vállalók lovaggá "ütése":

Kiskirálylányok koronázás előtt és után:

Táncművészet Világnapja (április 29.): Táncos lányok tízszer

"Táncolj csak
táncolj
csak körbe
tűzbe
égbe
alkonyatba
táncolj csak
táncolj
bele a napba
táncolj …"

Kép forrása: Found on hello-newday.blogspot.com

Kép forrása: Found on etsy.com

Kép forrása: Found on icreativeideas.com

Kép forrása: Found on diyready.com

Kép forrása: Found on etsy.com

Kép forrása: Found on etsy.com

Kép forrása: Found on bbpaperandink.blogspot.com

 

 

 

 

 

 

 

 

Kép forrása: Found on etsy.com

Kép forrása: Found on ebay.com

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Kép forrása: Found on media-cache-ak0.pinimg.com

+1 ötlet:

Kép forrása: Found on thesitsgirls.com

Február 21. Nemzetközi anyanyelvi nap

Bevezető:

„Ha egy emberhez olyan nyelven szólsz, amit az ért, ez azt jelenti, hogy az értelméhez szólsz; ha viszont az anyanyelvén beszélsz hozzá, ez azt jelenti, a szívét érinted meg” (Mandela)

Tudod-e?

- Az ENSZ 1999-ben nyilvánította február 21-ét nemzetközi anyanyelvi nappá, amelyet 2000-ben ünnepeltek először. Banglades javaslatára a világnapot annak emlékére tartják, hogy 1952-ben - az akkor még Pakisztánhoz tartozó - Bangladesben az urdut nyilvánították az egyetlen hivatalos nyelvvé, noha a bangladesiek anyanyelve a bengáli. Február 21-én Dakkában a diákok fellázadtak az anyanyelv elnyomása ellen. A rendőrség összetűzött a tüntetőkkel, és öt diákot megölt. A bangladesiek akkor az anyanyelv napjává nyilvánították a napot.

- 2008. április 23-án a Sátoraljaújhelyhez tartozó Széphalmon (Európában egyedülálló intézményként) Kazinczy Ferenc gyümölcsöskertjének helyén felavatták a Magyar Nyelv Múzeumát. A múzeum az anyanyelvi kultúrát közvetíti, bemutatva a magyar nyelv történeti útját, a nyelvtudomány eredményeit, a nyelvek és nyelvváltozatok egymásra hatását. Saját és más közgyűjtemények anyagaira alapozva állandó és időszakos kiállítások, kutatások, közművelődési lehetőségek helyszíne.

Nemes Nagy Ágnes: Anyanyelv /részlet

De hát miért is van annyiféle nyelv a világon? A költő csak néz és csodálkozik. Nem, nem gondol a nyelvek kialakulásának oly homályos őstörténetére (vagy élettanára? lélektanára, filozófiájára?), csak a saját mesterségére gondol. Hiszen ő - a versíró - érzi legerősebben a nyelvvel élők között egy-egy kifejezés másképp-nem-lehet-jét, mozdíthatatlan evidenciáját, szavakba horgonyzottságát. Mindig újra kínos tapasztalat rájönnie, hogy a költői evidencia anyanyelvi határig tart. Mért is hívhatják az asztalt table-nak, ha asztalnak hívják? Mért hívhatják másképp a hattyút, a vért, a jobbra csavaró borkősavat? Hány nyelv férhet el az emberiség tudatában? Vagy ne kérdezzük ezt? Ne kérdezzük, hogy hány angyal férhet el egy tű hegyén?

Hogyan segítsük gyermekünk beszédfejlődését?

A beszéd fejlődését elősegítő tényezők, folyamatok:
„Házi praktikák” a beszédfejlődés segítéséhez, melyek a verbális képességeken kívül a megismerési funkciókat, a szociális viselkedést, a mozgásfejlődést, a gondolkodást, az érzelmi fejlődést és a szülő – gyerek kapcsolatot is támogatják. Kimondottan fontos, hogy megkésett beszédfejlődéssel vagy beszédfejlődési zavarokkal küzdő gyermekeknél beépítsük a mindennapokba a lent felsoroltakat, ezzel kiegészítve, támogatva a fejlesztő foglalkozások hatékonyságát.
  • Támogató, sok ingert és mintát adó környezet, beszélgetés a gyermekkel.
  • Harmonikus családi háttér, érzelmi biztonság.
  • Mesék, mondókák, dalok, versikék és ezekhez kapcsolható játékok, mozdulatsorok.
  • Beszéddel kapcsolatos játékok: találós kérdések, szólánc, barkóba, stb.
  • A környezet tárgyainak megmutatása és megnevezése, a mindennapi tevékenységek beszéddel kísérése.
  • Tiszta hangadás: ne gagyogjunk vagy selypítsünk, ezekkel a kedvesnek hitt gesztusokkal helytelen mintát mutatunk, ezáltal a gyermek a nem megfelelő kiejtést fogja utánozni.
  • Gyermeknyelv elkerülése („tutu, pipi, hamham…), így már a kezdetektől elősegíthetjük a széles körben használható szókincs fejlődését.
  • Szemkontaktus és látható artikuláció: ez az utánzást, a megfelelő hangképzést segíti, valamint megalapozza azt a viselkedést, hogy egymás szemébe nézünk a kommunikáció során.
  • Zenehallgatás, mesehallgatás, megzenésített versek és mondókák.
  • Száj és arcizmok edzése: fújás (labda, furulya, síp, stb.), mimika gyakorlása tükör előtt, nyelvtorna. Ez az izmok fejlesztésén kívül az érzelmek kifejezését is elősegíti, hiszen a tükör előtt játszhatjuk, hogy mérges arcot vágunk, vagy éppen meglepődést színlelünk.
  • Háttérzajok kerülése, különösen a TV nézés és hallgatás minimalizálása.
  • Ha a gyermek gyakran csak mutogatással és nonverbális jelekkel kommunikál, akkor a tettetett nem értés is motiválhatja a beszéd használatára. Azonban ha a gyermek egyáltalán nem beszél és csak mutogatással és gesztikulálással képes kifejezni magát, akkor ezzel a „technikával” óvatosnak kell lennünk, mert a gyermek számára az egyetlen kommunikációs csatorna blokkolása érzelmi és magatartási zavarokhoz vezethet.
  • Ne javítsuk a hibás kiejtést, helyette ismételjük el helyesen. Elkerülhető, hogy a gyermek folyamatos kudarcként élje meg a beszédszituációkat, csökkenthető a szorongás, a frusztráció kialakulása.
  • Sok dicséret, bíztatás.
  • Forrás: http://pregradicion.blogspot.hu/2013/02/hogyan-segitsuk-gyermekunk.html

"A gyermek beszédfejlődésében legfontosabb színtér a család. Meghatározó a szülők mintaadó beszéde, hiszen a beszéden keresztül neveljük gyermekeinket. A következő idézet szépen feje­zi ki, a feltétel nélküli szeretet je­len­tőségét kapcsolatainkban általában és a gyermeknevelésben: „A szeretet türelmes, jóságos, a sze­retet nem irigykedik, a szeretet nem kérkedik, nem fuvalkodik fel. Nem viselkedik bántóan, nem keresi a maga hasznát, nem gerjed haragra, nem rója fel a rosszat. Nem örül a hamisságnak, de együtt örül az igazsággal. Mindent elfelez, mindent hisz, mindent remél, mindent eltűr.” (1Kor.13,4-7).

Szeretet-kapcsolatban, egymásra hangolódva, szavaink hasonló jelentéstartalommal bírnak, jobban, kevesebb szóból értjük meg egymást. A gyermek olyan, mint a tükör. A szeretetet nem kezdeményezi, de visszatükrözi. Ha szeretetet kap, viszonozza azt. A gyermek alapvető életszemlélete, életérzései korán kifejlődnek. A ku­tatók többsége azt állítja, hogy a gyermek alapvető személyisége, gondolkodásmódja, beszédstílusa és egyéb döntő jellemvonásai ötéves korára kialakulnak.

A szókincsről A magyar nyelv szókincsét a lexikon adatai 800 ezer – 1 millió szóra becsü­lik. Hogy ebből valaki mennyit ismer, az egyénileg teljesen különböző. A szókincs mennyiségi és minőségi kialakulása függ a környezetünktől, az érdeklődésünktől, a műveltségünktől. Az anyanyelv elsajátítása, a szókin­csünk bővülése egész életünkön át tart és az mindenkinél szinte azonos minta szerint történik.

1-2 éves korban ez a fejlődés gyors, az új szavak hirtelen bukkannak fel a gyermek szókincsében. Ez a gyors­ fejlődés az első iskolaévekben is mindig megtalálható. Ebben a korszakban megy a legkönnyebben az idegen szavak ta­nulása.

Az egyéni szókincs kialakulását nagymértékben meghatároz­zák a gyermek környezetéből jövő hatások és a neveltetés sajátosságai. A szókincs nagyságának pontos megállapítása a gyermeknyelvben lehetetlen. Egy hatéves gyermek aktív szókincse körülbelül 13-14000 szóból áll. Ez azt jelenti, hogy a gyermek 1 éves korától 6 éves koráig átlagosan napi 8 szót tanul meg.

Hogyan is bővül a szókincsünk?
A gyermek újabb és újabb szavakat hall az óvodában, szüleitől, játszótársaitól, a rádióból, a tévéből. Ezeket összegyűj­ti és feldolgozza. Az új kifejezéseiket összeköti a tapasztalataival, majd az új szavakat megpróbálja használni. Így fordul elő, hogy a gyermek passzív szókincse (azok a szavak, amiket meg­ért) mindig nagyobb, mint az aktív (azok a szavak, amiket használ). Gyermekeink szókincse nap mint nap bővül azáltal, hogy új tárgyakkal, folyamatokkal, összefüggéssekkel ismerkedik meg. Néhány jótanács ezzel kapcsolatban:

Beszélgessünk!
A képeskönyvek rengeteg beszédtémát szolgáltatnak. Kezdjünk el beszélgetni, közben nevezzünk meg különböző dolgokat, tulajdonságaikat, funkciójukat.

Magyarázzunk!
Magyarázzuk el gyermekünk szintjének megfelelően a dolgokat. Pl. ha állat­kertbe megyünk, magyarázzuk el, mit jelent ez a fogalom, hogy a gyermek tudja valamilyen konkrét dologhoz kötni.

Ismételjünk!
Ismételjünk meg különböző helyzetekben és alkalmakkor olyan szavakat, amelyek a gyermek számára addig ismeretlenek voltak. Minél gyakrabban hall a gyermek egy szót, annál könnyebben jegyzi meg és kezdi használni.

Forrás: http://www.lurkovilag.hu/index.php?c=64

és meséljünk, mondókázzunk, verseket ismételgessünk és énekeljünk, dúdoljunk minden helyzetben, mindenhol és minden időben, mert az ezekkel eltöltött percek azok a pillanatok, melyek a beszédfejlődés segítése mellett erősebbé, még erősebbé teszik a kettőtök közötti kapcsolatot.

Sokat törtem a fejem azon, hogy erre a napra mit is ajánjak, gyűjtsek össze a sok-sok lehetőség közül. Aztán úgy döntöttem, hogy néhány nyelvtörő igazán jó móka az "Anyanyelv napjára" az anyanyanyelv "gyakorlására", mert jó hangulatban, sok nevetéssel fűszerezve, észrevétlen módon fejlesztenek.

Kedvenc nyelvtörőim közül egy tucatnyi:

Csiteri csütöri csütörtök,
dinnyét lopott az ördög.
Bugyogójába dugta,
nem fért be a pokolba.

Kép forrása: Found on ententyky.cz

Öt ördög görget görgőn, görbe úton görgő,

öt gömbbé gömbölyödött görögdinnyét

Kép forrása: Found on Uploaded by user

Új kút körül izeg-mozog, fireg-forog,
tipeg-topog törpe, tarka török tyúk.

Kép forrása: Found on themagiconions.com

Csóré csiga csalán csúcsán cselleng,

csalán csúcsát csipegetve fent leng,

de a csalán nem tűri,

csóré csiga csupasz csápját megcsípi.

Kép forrása: Found on etsy.com

Százlábúék százan vannak,

Százlábúné százat sóhajt:

Százszor száz zoknit kell venni,
Szinte száz megy iskolába,
Százszor száz: tízezer zokni!!!

Kép forrása: Found on Uploaded by user

Kőkapui kapukő, kapukőben laputő, laputőből lapu nő, lapus lesz a kőkapui kapukő.

Kép forrása:Found on sassydealz.com

Gyorsan fut a kicsi csacsi, csikorog a kicsi kocsi.

Kép forrása: Found on Uploaded by user

Kilenc kajla liba lába

kalimpál a libabálba.

Kép forrása: Found on flickr.com

Ágas-bogas berkenye gyíkgyerekek rejteke.

Kép forrása: Found on flickr.com

Húsz hangyagyerek, kilenc varangygyerek

kilenc nyúlgyereket kerget.

Kép forrása: Found on parents.com

Félelmetes, fekete,

félkövér, fodros flhők

kavarognak fejünk felett.

Kép forrása: Found on teachpreschool.org

+1:

Csurom vizes a picinyke cinke picinyke inge.

A legfontosabbat ki ne felejtsem:

Mozogjatok, mozogjazok, mozogjatok! Sokat, nagyon sokat, nagyon, nagyon sokat, sokat! (és ha lehet, a szabadban), mert:

"A beszédfejlődés szoros összefüggésben van a mozgásfejlődés menetével. A két agyféltekés mozgások, mint a keresztezett mozgásmintájú kúszás és a mászás, valamint a szintén keresztezett mozgásmintájú, kiegyensúlyozott járás megtanulása ugrásszerű beszédfejlődési kiugrást is jelent. "

Forrás: http://gyermekmozgasfejlesztes.blog.hu/2013/02/18/beszedfejlodes_376

(De nem csak ezért, hanrem, mert végre itt a jobb idő, amikor jó nagyokat lehet már sétálni, kirándulni és közben jó nagyokat beszélgetni.)

Szép hétvégét MIndenkinek!

Ötlet-tár: Bálint nap

Kép forrása: Found on ideasfromtheforest.blogspot.com

Szerelmesek napja az óvodában?

Annyi, de annyi ünnep, hagyomány és jeles nap van már, amit az óvodában felelevenítünk, tartunk, hogy aligha van szükség egy "újabbra", melyről mi magunk sem tudjuk eldönteni, hogy vajon akarjuk, szeretjük-e vagy sem? Van, aki kedveli van, aki nem. Van, aki úgy gondolja, hogy csupám csak "kereskedelmi" ünnep és van aki szerint egy szép, pozitív érzelmek közvetítését segítő nap, hiszen a szerelemről, szerelmesekről, szeretetről szól világszerte. Magyarországon is már a középkor óta kialakultak a Bálint nap köré hagyományok. melyek leginkább "szerelemjóslások", de vajon kell-e ezeket az óvodában feleleveníteni?

Előszőr úgy gondoltam, hogy semmi szükség rá, hiszen annyi minden más új és régebbi "hagyománnyal" ismertetjük meg őket, hogy mi a csodának még egy? Aztán persze, hogy nem hagyott nyugodni a kérdés és belém bújt a "kisördög". Tegyük fel, hogy elhatároznám, hogy mégis szeretnék Bálint napot, akkor vajon hogyan is csinálnám?

Az első gondolatom persze, hogy a szíves, csokis, édes, érzelmes "szív vonal" volt, hiszen ritkán beszélünk róla, da már az óvodában is hatalmas, eget-földet rengető szerelmek alakulnak ki, melyekre még felnőttként is mosolyogva gondolunk. Eszembe jutott Peti és Livi, Dorka és a Danik (mert két Dani volt), akik az oviban elválaszthatatlanok voltak. Eszembe jutott Sípos Gabi, akire mág 50 év múlva is emlékszem és persze a sok-sok "hős lovag", akik mind az óvó nénit akarták feleségül venni, ha majd felnőtté válnak.

Aztán tovább keresgélve rátaláltam egy másik lehetőségre, mely kevésbé megszokott, közismert:

"Ez a nap is a tavasz közeledtét jelzi, a tavaszét, amikor a természet újraéled. Ezért azt mondták régen, hogy ha ezen a napon a vadgalambok visszatérnek, az a közelgő tavasz hírnöke. A galamb szerelemjelkép, de ennél kevésbé áttételesen, még jellegzetesebben is megjelenik a néphagyományban a szerelem, hiszen egyes vidékeken még ma elterjedt hiedelem, hogy e napon választanak párt a verebek. Voltak olyan területek, ahol ezen a napon szokás volt a madarakat magokkal, aszalt gyümölccsel etetni, illetve tyúkokat is ekkor ültettek, hogy sok legyen az aprójószág. Mindszenten pedig akár van, akár nincs hó ezen a napon, csíkot söprenek, vagyis utat vágnak az udvar olyan részén, ahová nem fér oda az aprójószág, de az ég madarai igen. Ide mindenféle gabonaszemet, aszaltgyümölcsöt szórnak számukra."

Bálint napja és a madarak

Verebek:

Kép forrása: Kép forrása: Hasznos és kreatív ötletek

Móricz Zsigmond: Verebek

Kendermagot talált
a veréb, s így csarált:
"Egyedem,
begyedem,
meg egyem?
Ne egyem?
Jó vón zsákba szedni,
holnap elővenni!
Egyedem,
begyedem,
betegyem?
Kivegyem?
Ej, első a hasam,
éljünk ma urasan!
Egyedem,
begyedem,
ne, begyem:
ne legyen!"

Az erős veréb (Arfikai népmese, átdolgozta Dégh Linda)

Egyszer az elefánt vadászni ment. Amint a sűrű bokrok között törtetett, levert egy kis verébfészket. Kicsin múlt, hogy nem törte össze a tojásokat. A veréb-anya felröppent egy magas ágra és így szólt:
— Nagyon vigyázatlan vagy, te elefánt. Nem nézel sem jobbra, sem balra, csak mégy az ormányod után. Kis híján tönkre tetted a fészkemet. Vigyázz, mert ha még egyszer erre mersz jönni, megkötözlek.
— Hogy kötözhetnél meg engem, a hatalmas állatot, te kis madár? — nevetett az elefánt.
— Csak próbálj erre jönni holnap is — válaszolta a veréb —, majd megmutatom.
— Jól van — mondta az elefánt. — Holnap visszajövök, majd meglátom, milyen erős vagy.
Az elefánt elment, a veréb pedig elrepült a közeli folyóhoz, hogy megfürödjék. Amikor odaért, hát látja, hogy épp a legkedvesebb fürdőző helyén egy hatalmas krokodil alussza ebédutáni álmát. A veréb a vállára reppent, és megcsipkedte:
— Ébredj, te álomszuszék! Ez az én fürdőző helyem. Hogy mertél idejönni? Eredj odább, mert ha még egyszer itt talállak, megkötözlek!
— Hogy kötözhetne meg egy kis veréb egy krokodilt? — kérdezte a krokodil.
— Amit mondtam, megmondtam — válaszolta a veréb. Ha holnap is itt talállak, majd meglátod, hogy milyen erős vagyok.
— Erre magam is kíváncsi vagyok — mondta a krokodil. — Holnap idejövök. A krokodil elúszott, a veréb pedig visszarepült a fészkére.
Amint másnap a veréb megpillantotta a közeledő elefántot, így szólt hozzá:
— Figyelmeztettelek, hogy ne járj erre, mert kárt teszel a fészkemben. Nem fogadtad meg a szavamat, most megkötözlek.
— Hát csak rajta! — felelte az elefánt. — Szeretném látni, mit tud egy ilyen kis madár.
A veréb elrepült, és csakhamar visszatért egy hosszú, erős szőlőindával. Az indát az elefánt nyaka köré tekerte, és így szólt:
— Várj egy pillanatig, amíg egy korty vizet iszom, akkor majd meglátod, hogy milyen erős vagyok!
— Menj csak, és igyál, amennyit akarsz —felelte az elefánt. — Kíváncsi vagyok az erődre.
A veréb szájában a szőlőinda végével, a folyóhoz röpült.
Ott találta a krokodilt a parton.
— No, mi az, már megint itt vagy? — szólt a veréb. — Figyelmeztettelek, hogy ha még egyszer itt talállak, megkötözlek. Miért nem hallgatsz a szóra?
— Csak gyere, köss meg, hadd látom, milyen erős vagy! — felelte a krokodil.
A veréb fogta az inda végét, és a krokodil nyaka köré hurkolta, aztán így szólt:
— Várj egy kicsit. Felrepülök ide a dombra, és meghúzom az indát. — A domb tetejéről pedig lekiabált két ellenfelének:
— Húzd meg!
Nekirugaszkodott a krokodil, az elefánt is. Teljes erővel húzták a szőlőindát. Azt hitték mindketten, hogy a veréb tartja a végét, pedig hát egymást húzták. Egész nap huzakodtak, teljes erejükből, de egyik sem tudta elmozdítani a másikat. Eljött az este is, de még mindig nem boldogultak egymással. A veréb meg egész nap biztatta őket:
—- Húzd csak, húzd! No, mi az? Kifogyott az erőd? Ilyen gyenge legény vagy?
Végül is így szólt a krokodil:
— Nem bírom tovább, veréb barátom. Gyere ide és oldozz el. Ígérem, hogy soha többet nem jövök a fürdőző helyedre.
— Látom, nagyon erős vagy — mondta az elefánt is.
— Kérlek, eressz el. Ezentúl nem járok erre és nem bántom a fészkedet.
A veréb eloldozta az elefántot is, a krokodilt is. Sem az elefánt, sem a krokodil nem háborgatta többé a verebet.

 

Galamb:

Kép forrása: www.pinterest.com

Gyurkovics Tibor: Gatyás galambok (részlet)

Fehér gatyás galambok,
csupa párna, csupa hó.
Turbékolnak fönn a fán,
napsütésben, fa ágán....
Fönn a galamb fészket rak,
ágat ágra ragasztgat,
éket illeszt ékekhez,
reméli, hogy fészek lesz.

 

Móra Ferenc: Csókai csóka

Csókai csókának
Mi jutott eszébe?
Föl szeretett volna
Öltözni fehérbe.
Unta szegény jámbor,
Hogy ő télen-nyáron
Örökkön-örökké
Feketébe járjon.

Ahogy így tűnődik
Ághegyen a csóka,
Arra ballag éppen
Csalavér, a róka.
Attól kér tanácsot,
Mit kellene tenni,
Hófehér galambbá
Hogy kellene lenni.

"Nincsen annál könnyebb -
Neveti a róka -
Fürödj meg a hóban,
Te fekete csóka!
Olyan fehér galamb
Lesz rögtön belőled,
Hogy magam sem tudom,
Mit higgyek felőled."

Nagyeszű rókának
Szót fogad a csóka,
Nagy vígan leugrik
Az ágról a hóba.
Az orra hegye se
Látszik ki belőle,
Kérdi is a rókát,
Mit hisz most felőle?

"Azt hiszem, galamb vagy" -
Csípte meg a róka,
S csapott nagy ozsonnát
Belőle a hóba.
Róka csípte csóka,
Csóka csípte róka -
Így lett fehér galamb
A csókai csóka.

+ 1 ötlet: Bálint napi fa dísz a "madár esküvőre"

Kép forrása: Found on diycandy.com

 



Cinege album: Mackók hete

Képről képre

Mackó kiállítás

Mackóház

A hét kiemelt fejlesztési területe: írányok térben, síkban

Jó játék a gumimaci:

1. A hármas a nyerő:

2. Kirakós:

Kanyérbarlang és a mackók

Tedd ide és oda!

A hét feladatlapja

Hány mackó táncolt a hóban? (csoportosítás négyesével)

Ötletek a mackók hetére 2015. február

I. Mackó kiállítás szervezése

II. Mozgásos játékfüzér

1. Játékba csalogató: sövényfonás

/Ki segít nekem sövényt befonni? Segítsen, segítsen mindenki!

Köralakítás keresztezett kézfogással/

2. Kiszámoló:

Kinn voltam a rengeteg erdőn,
Medvét láttam kúszni a lejtőn,
Tíz körömmel másztam a fára,
Megszökött a medve vacsorája.

3. Körjáték: (medve „táncoltatás”)

Mackó, mackó ugorjál

4.  A kiszámolt mackó „monológ”:

A bundám szőrös, kócos
és a talpaim nagyok.
A házam sűrű rengeteg,
a medve én vagyok.
Ha brummogok itt megremeg
az erdő rengeteg.

5. Féltek-e a medvétől? /fogó játék/

/Akit megfogott a fogó medvejárásban cammog, amíg mindenkit meg nem fogott/

6. Mackók a barlangba! (figyelem és gyors reagáló képesség fejlesztése)

/Ha süt a Nap, akkor barlangba bújás, ha felhős az ég akkor medvejárás a „hóban”/

7. Légző gyakorlat és hangok helyes ejtése:

Méhes odu, lik-luk-lak
Rajta van egy csip-csup-csap
Ha megnyitod azt a csapot,
Csodafinom méz csöppen!
Hét bögrével idehozok,
Aludjatok kicsi bocsok

8. Levezető játék: Medvevadászat

Nini, itt egy híd! – váltott kézzel ütögetés a combon, mérőre

Menjünk át! – váltott kézzel ütögetés a mellkason keresztbe, mérőre

Nini, itt egy tó! – ütögetés a combon

Ússzunk át! – úszó mozdulat, mérőre

Nini, itt egy mocsár! – mérő a combon

Keljünk át!- cuppogás és kézzel jelzed, mintha lépkednél a mocsárba

Nini, itt egy hegy! - mérő a combon

Másszuk meg! – lihegés és kötélmászás utánzása

Nini, itt egy barlang! – mérő a combon

Menjünk be! – lopakodás imitálása

Jaj, fogtam valamit! – mintha elkapnál pl. egy labdát

Hiszen ez egy medve! – kicsit ijedt hanggal

Fussunk el!

Majd az egész mozdulatsort eljátszása gyorsan visszafelé: lopakodás kifelé, lihegés-kötélmászás, cuppogás és mocsarazás, úszás, ütögetés mellkason és elfáradtan megkönnyebbülten: AHHH, MEGMENEKÜLTÜNK!!!

III. Játékfüzér a teremben

Köralakítás mondókára: ”Első a vezető, második a tekergő, harmadik a kolompos, negyedik a bozontos!”
Egy gazda a kör közepére vezeti a kötéllel megkötött medvéjét
Gazda: Figyelem, figyelem közhírré tétetik,
a medvetáncoltatás most kezdődik!
Mindjárt cammog táncosan a medve,
járja vele, kinek van hozzá kedve!
Közösen mondjuk /ritmusjátszó hangszerekkel kísérve /:
Amíg szalad csak morog,
jókedvében nem forog,
de amikor láncon jár
akkor bizony táncot jár.
No, ha már itt vagytok, lássuk, mit tudtok!
Gazda:
No, tánci mackó, tánci,
Mindenki terád kíváncsi!
Közösen mondjuk:
Medve, medve, varrj csizmát,
Ne járj mindig mezítláb!
Gazda:
Medvém, mutass valamit, ne hozz szégyent a fejemre!
Medve:
/körbecammog/: Brumma, brumma, tizenhárom,
mért nincs nekem egy szép párom?
Együtt ingereljük:
Csörgesd meg az aranyláncot,
járjál nekünk könnyű táncot!
Hapa- cuka macika,
rövid lába nagy fara!
Egyedül, egyedül,
amíg párja nem kerül!
Medve:
/táncol / Ez a lábam, ez, ez, ez,
jobban járja, mint emez,
vigyázz lábam, jól vigyázz,
mert a másik meggyaláz!
Lányok:
Táncolj, táncolj mackó bácsi!
Kapsz kalácsot, mézeset,
friss tejecskét, édeset!
Fiúk:
Mi lesz holnap az ebéd?
Kérdezzük meg a medvét,
főtt krumpli és sós perec,
kolbászból meg a ketrec?!
A medve ekkor elszabadul, kergeti a visítozó gyerekeket.
Gazda:
/kiabál/ jaj, jaj, megvadult a medvém! Fogjátok meg!
Közösen megfogják a medvét, a gazdához kísérik.

Ritmushangszer készítése műanyag kanálból:

IV. Fejlesztő játékok

v  Nyelvizom erősítés: méz nyalogatás tálból, szájról

v  Memória fejlesztés, téri irányok, érzékelés fejlesztés (persze csakis mackó bundával: fehér, barna, fekete szőrme, kötött anyag, textil, kivágott kép stb.)

v  Társasjáték készítés: számlálás, finom mozgás fejlesztés (természetesen ez is mackóval a közepén)

Forrás: http://gyereketeto.hu/kiemelt/regi-tarsasjatek-ujragondolva

v  Matematikai játékok (számlálás, csoportosítás, több, kevesebb, ugyanannyi) gumimacikkal

V. Kézműves ötletek

VI. Heti finomságok

v  Málnás, mézes turmix

v  Mézes gyümölcssaláta

v  Mackó sütemény

2 tojás
2/3 bögre vaj
1 bögre barna cukor
1 tk vaníliás cukor
2 és 1/2 bögre liszt
1/2 bögre kakaópor
1 tk sütőpor
1 csipet só
1/2 kk őrölt fahéj
1/2 kk gyömbérpor
színes cukorkák, cukormáz

A 2 tojást habosra keverem a vajjal és a cukorral és a vaníliás cukorral. A száraz hozzávalókat egy tálban összekeverem, majd apránként adagolva hozzádolgozom a cukros, vajas masszához. A mikor készen vagyok, 1 diónyi és 2 meggymagnyi gombócot gyúrok, majd ellapítom a sütőpapíron. Az én macikáimnak kicsit nagy a füle :) (Ottis oldalán nagyszerű videó link van, amelyen látható a munkafolyamat.)
A végén beleszúrom a macifejbe a jégkrémpálcikákat, és kb. 180 fokon 10 perc alatt készre sütöm. Amikor kihűlt, ízlés szerint díszítettem. (Leginkább azzal, ami volt itthon :))

Forrás: http://jdkonyha.blogspot.hu/2012/01/maci-suti-medvenapra.html

 

A hét meséi

Szutyejev: Az alma

Késő őszre járt az idő. A fákról már réges-régen lehullottak a levelek, egyedül csak a vadalmafa legtetején árválkodott egyetlenegy alma.

Nyúl futott át az erdőn, és meglátta az almát.

Hogyan lehetne megszerezni? Nagyon magasan van – nem tud odáig felugrani.
- Kárr – kár!
Körülnéz Nyúl, és meglátja, hogy a szomszédos fenyőfán ott üldögél a Varjú, és jóízűen nevet rajta.
- Hallod-e, Varjú koma! – kiáltotta a Nyúl. – Szakítsd le nekem azt az almát.
Varjú átrepült a fenyőről a vadalmafára, és letépte az almát. De az kiesett a csőréből, le a földre.
- Köszönöm szépen, Varjú koma! – kiáltotta a Nyúl, és fel akarta emelni az almát, de az – uramfia, mit látnak szemei?! – szusszant egyet, és elszaladt.
- Hát ez meg miféle csoda?
Megijedt a nyúl, de aztán rájött, mi történt. Az alma a fa alatt összegömbölyödve alvó Sündisznócska hátára pottyant. Az álmából fölriasztott Sündisznócska ijedtében futásnak eredt, és tüskéin magával vitte az almát is.
- Állj meg, állj meg! – kiáltozott Nyúl. – Hová viszed az almámat?
- Ez az én almám. Leesett a fáról, és én elkaptam.
Nyúl odaugrott Sündisznócskához
- Azonnal add vissza az almámat! Én találtam rá!
Odarepült hozzájuk a Varjú.
- Felesleges vitáznotok, ez az én almám, én téptem le a fáról, magamnak!
Sehogy sem tudtak megegyezni, mindegyikük a magáét hajtogatta, kiabálta:
- Ez az én almám, az enyém!
Veszekedésük felverte az erdő csendjét. Verekedésig fajult a dolog: Varjú csőrével belecsípett a Sündisznócska orrába, Sündisznócska tüskéivel megszúrta Nyulat, Nyúl pedig oldalba rúgta Varjút…
Ekkor ért oda hozzájuk a medve. Rájuk bömbölt:
- Mi történik itt?! Mi ez a lárma?!
Azt felelik a veszekedők:
- Mihail Ivanovics, te vagy itt az erdőn a leghatalmasabb, a legbölcsebb. Légy te a bíró. Azé legyen az alma, akinek te ítéled.
Ezzel elmesélték a medvének, hogy s mint esett a dolog. Medve gondolkodott, töprengett egy ideig, megvakarta a füle tövét, aztán megkérdezte:
- Ki találta az almát?
- Én! – felelte a Nyúl.
- De ki tépte le a fáról?
- Bizony, hogy én! – károgta a Varjú.
- Jól van. De ki kapta el?
- Én kaptam el! – kiáltotta Sündisznócska.
- Nos hát akkor – ítélte a Medve – mindhármótoknak joga van az almára.
- De csak egy almánk van! – kiáltotta egyszerre Sündisznócska, Nyúl és Varjú.
- Osszátok el az almát szép egyforma darabokra, és mindegyiktek vegye el a maga részét.
Megint egyszerre kiáltották mindhárman:
- Hogy a csudába nem jutott ez az eszünkbe?
Sündisznócska elvette az almát, és négy egyforma részre vágta. Egy darabot a Nyúlnak kínált.
- Tessék, ez a tiéd, Nyúl, mert te láttad meg elsőnek.
A másodikat Varjúnak adta.
- Ez a tiéd, mert te tépted le.
A harmadik darabot ő nyelte le.
- Ez az enyém, mert én kaptam el.
A negyedik darabkát pedig a Medve mancsába nyomta.
- Ez a tiéd, Mihail Ivanovics.
- Ugyan miért? – ámuldozott a Medve.
- Azért, mert te békítettél össze és vezettél a helyes útra bennünket!
És mindannyian megették a részüket az almából, és mindenki elégedett volt, mert a Medve igazságosan döntött, senkit sem bántott meg.

Nagyobbaknak: A medvéből lett vőlegény (észt népmese)

- Adj' Isten, jó ember! Hová mész?
- Vő után nézek, medve bátyó, aki benősülne hozzánk.
- Na, hát fogadj el engem vőnek!
- Tebelőled nem lenne jó vő! Hogy is lehetne, hiszen medve vagy!
- Lesz biza! Majd meglátod, csak fogadj el vőnek!
Elindult hazafelé az ember a medvével. Mindenki félt otthon a medvétől, de nem tehettek semmit. Összehívták a rokonságot a lakodalomra. Eljött az este. A menyasszony, sehogy se mert aludni menni a medvével.
- Apám, állítsatok őröket a vánkosomhoz, másokat a lábomhoz, s őr álljon az ajtón kívül is, félek, hogy széjjeltép ez a medve.
- Küldd el az őröket, kedvesem! Kérlek, küldd el őket! Nem lesz bántódásod.
A medve olyan sokáig és szépen kérlelte a lányt, hogy az elküldte az őröket. Ekkor a vőlegény szétnyitotta a medvebőrt, ledobta magáról - nagyon szép derék legény lett belőle. Megölelte, megcsókolta ámuló feleségét, aki most már nem félt tőle, sőt az éjszaka alatt igen megszerette. Reggel visszamentek a házba, s a legény a lány lelkére kötötte, senkinek el ne mondja, hogy éjjelre levette a medvebőrt.
Másnap a rokonok mind faggatták a lányt: - Hogy tudtál meglenni vele? Hogyhogy nem evett meg? Nem féltél?
S a menyasszony végül is elszólta magát a nénje előtt, az meg továbbadta a többieknek. A rokonok összetanakodtak, hogyan láthatnák meg ők is a szép deli legényt. Eljött megint az este. A férfiak köveket tüzesítettek, s odahengergették őket, ahol a fiatalok háltak. Nemsokára a vőlegény és a menyasszony lefekvéshez készülődött. Amint a medve kibújt a bundájából, és a kövekre dobta, az tüstént elégett, csak úgy sercegett.
- Nem teljesítetted, amire kértelek, ezért most el kell mennem nagyon messzire. Nem találsz rám addig, míg három pár vascipőt, három vasbotot el nem koptatsz, s meg nem rágsz három aranyalmát.
- Bocsáss meg nekem, kedvesem, és ne menj el.

- Én megbocsátok, de újra csak akkor lehetünk férj és feleség, ha felkutatsz engem ott, ahová mennem kell.
Ezután a menyasszony vascipőt húzott, vasbotot fogott a kezébe, egy aranyalmát a markába, és elindult. Ment, mendegélt sokáig, hát látja, hogy a nap már nyugovóra hajlik. A cipője elvásott, a bot is elkopott, s az almát is megette, de ott állt éjjeli szállás nélkül. Nézgelődik mindenfelé, egyszer csak egy lúdlábon forgó házat lát maga előtt.
- Kicsi tanya, kicsi tanya 
háttal fordulj fák felé, 
küszöbbel meg énfelém!
A házikó megállt, ő meg belépett. A házban egy öreganyó font: rézből volt a rokkája, rézből a fonál és a szösz a guzsalyon. A lány megszólította az öreganyót:
- Öreganyám, adsz-e szállást éjszakára?
- Nem örülök, hogy megállítottad a házamat, de tudom, hogy senki se hordja hátán az éji szállást. Ha akarsz, meghálhatsz nálam.
Eljött a reggel. A lány új cipőt húzott, új botot vett a kezébe, s új almát kezdett rágicsálni. S ment tovább. Ment, mendegélt. A cipője elvásott, a botja elkopott, s az almát is megette, hát megint ott egy lúdlábon forgó házikó. Ezt is megszólítja, kedvesen:
- Kicsi tanya, kicsit tanya, 
háttal fordulj fák felé 
küszöbbel meg énfelém!
A házikó megállt. Belépett a lány a házba, s látja, hogy ott fonogat egy anyóka: ezüst a rokka, ezüst a fonál, ezüst az orsó, s ezüst a szösz a guzsalyon. Azt mondja a leány az öregasszonynak:
- Öreganyám, adsz-e szállást éjszakára?
- Senki se hordja a hátán az éji szállást. Ha akarsz, meghálhatsz nálam.
Eljött a reggel. A lány megmosakodott, felhúzta az utolsó pár cipőjét, kezébe vette a botot, elkezdte rágni az utolsó almát, s ment tovább. Aztán ismét elvásott a cipője, elkopott a botja, s megette az almát. A nap már lemenőben volt, amikor megint feltűnt egy lúdlábon forgó házikó!
- Kicsi tanya, kicsi tanya,
háttal fordulj fák felé, 
küszöbbel meg énfelém!
A házikó megfordult. Bement a lány a házba, s látja, hogy ott fonogat egy anyóka: arany a rokka, arany a szösz, arany az orsó, s arany rajta a fonál. Tőle is megkérdezte:
- Öreganyám, adsz-e szállást éjszakára?
- Adok bizony, lányom! Hisz senki se hordja hátán az éji szállást!
Eljött a reggel. A cipők elvástak, a botok elkoptak, az almákat mind megette a leány, az ura azonban nem volt sehol. Sírt is keservesen. Aztán megmosta az arcát, kivette a zsebéből a kendőjét, s elkezdte törülgetni a szemét.
- Honnan került hozzád az én fiam keszkenője?
- Fiad?! Volt nékem egy medvebőrbe bújt szép férjem, tőle kaptam.
- És hol van most a férjed?
- Elárultam a titkát, és világgá ment. Nem is fogom már én soha megtalálni.
- Dehogy is nem. Dehogy is nem, kedveském. Itt van ez az alma. Beletesszük ebbe a kendőbe. Menj le a folyópartra, s ott vágd ketté az almát - egy nagy uradalom kerekedik belőle. Aztán emberek jönnek a folyóra lovat itatni. Ha meg akarják tőled venni az uradalmat, mondd meg, hogy nem kérsz mást az uradalomért, csak hogy egyszer megcsókolhasd az új gazdát.
A lány oda is ment a folyóhoz, kiterítette a zsebkendőt, rátette az almát, s kettévágta, abból aztán egy nagyon szép uradalom kerekedett. Szétnéz: hát jönnek az emberek a folyóra lovat itatni.
-  Add el nekünk ezt az uradalmat, te leány!
- Eladom én, s nem is kérek mást érte, csak azt, hogy megcsókolhassam az uradalom új gazdáját.
- Nem hiszem, hogy ellenére lenne, ha ilyen szép leány kéri!
Megjött az uradalom új gazdája. Jegygyűrű volt az ujján, s a lány megismerte benne az urát. Boldogan ölelték, csókolták egymást. Ezzel vége a mesének. Tavaly még jártam náluk vendégségben.

A hét verse

Zelk Zoltán Kelj fel, medve

- Kelj fel, medve, kelj fel már, hoztunk mézet csöbörrel!
- Nem kelek én, álmomban eszem teli vödörrel! 
- Kelj fel, medve, jaj, de szép a hó a hegy tetején! 
- Szebben látok, álmomban zöld erdőben járok én! 
- Kelj fel, medve, nóta szól, varjú mondja:kár,kár,kár...! 
- Szebbet hallok, álmomban vidám tücsök muzsikál! 
- No, ha így van, hát aludj: tavaszig ne bújj elő! 
- Nem is bújok, csak ha majd kicsal Gyergyaszentelő!

Hóemberek Világnapja (január 18.)

Egy vagy két éve, amikor először rátaláltam erre a "bolondos" világnapra egyből megtetszett, hiszen a Hóember a gyerekek által nagyon kedvelt figura és a hóember építés a tél egyik legjobb mókája. Magamban gratuláltam annak, aki kitalálta és egyből be is "emeltem" csoportom ünnepnapjai közé és vártam, vártam a havat, hogy gyerkőceimmek építhessük végre azokat a mosolygós, mérges, morcos hóembereket.

Hiába vártuk, vágytuk ezen a napon a hóesést tavalyelőtt, tavaly és idén: nem és nem válik fehérré a világ. Ezzel ugyan a világnap "beteljesíti küldetését", hiszen az egyik nem titkolt célja, hogy felhívja a figyelmet a klímaváltozásra , annak okaira és a megelőzés, megállítás egyszerűen kivitelezhető módjaira, de a gyerkőcök hoppon maradnak vagy talán mégsem kell, hogy így legyen?

Ha nincs hó, akkor építsünk hó helyett hóembert pl. sárból  ("sárembert"?)

Kép forrása: www.setafika.hu

vagy flakonokból:

Kép forrása: mentootlet.blogspot.com

vagy műanyag poharakból:

Kép forrása: www.topviccek.hu

vagy farönkökből


Kép forrása: lenvirag.blogger.hu

vagy cserépből, gyurmából, pompomból, papírból, zokniból, tojásból, linzertésztából, vattapamacsból, gombolyagból......

vagy akármiből, mert a legfontosabb, amire felhívja a figyelmet ez a világnap is, hogy jó együtt lenni, együtt tevékenykedni, sokat nevetni és ha elfáradtunk az "alkotásban" jó összebújva egy nagyot pihenni (és mondjuk megnézni  - meleg teával, kakaóval a kezünkben, hóemberes, mézes finomsággal a szánkban - a Micimackót, mert ha hiszitek, ha nem, Micimackó napja is ma "vagyon".)

Szép vasárnapot!


Hóemberek hete (Hóemberek Világnapja: január 18.)

Mozgásos játék ötletek az http://ovoneni.blog.hu/ oldalról csoportszobába, tornaterembe:

1, A gyerekekkel hógolyókat formázhatunk újságpapírból, majd egy papírzsebkendőbe is belecsomagoljuk. Célozhatunk hullahopp karikába.

2, Festhetünk csomagolópapírra hóembert, és célozhatunk a hóember kalapjára!

Így forgatom, úgy forgatom,

a kezemben összenyomom.

Jó keményre meg is gyúrom,

a hóembert megcélozom.

Puff! Hoppla hó!

Talált a hógolyó!

3, A játékosok körben állnak, a galacsint / hógolyót / kézről - kézre adogatják:

Jár a labda jár, kézről - kézre jár,

nem ejtjük ki a kezünkből, így adjuk tovább.

Száll a labda száll, ide - oda száll,

fiúk, lányok szaladjatok, mert még eltalál.

Akihez az utolsó szótagnál a labda kerül, igyekszik valakit eltalálni a szertefutó játékosok közül. Akit eltalál, újra kezdődik a játék.

Játékok kintre (ha újra leesne a hó): (forrás: http://blog.mindennapraegyjatek.hu)

-hóangyalka készítése
-gyerkőc a felnőtt lábnyomában próbál lépdelni
-ásunk egy kis gödröt a hóba, és kijelölt távolságból hógolyóval megpróbálunk beletalálni.
-hóbuckákból készítsünk szlalompályát!
-felsorakoztatunk üres műanyag palackokat a hóba. Ki hányat tud eltalálni és felborítani hógolyóval?
-Hógolyókészítő verseny: mindenki kap egy pici hógolyót, elkezdi görgetni, ha lejár az idő, összehasonlítjuk, kié a legnagyobb.
-kincskeresés a hóban. Rejtsünk el néhány színes játékot egy nagy kupac hóba! A gyerkőcök keressék meg! Adjunk nekik kislapátot!

Kisérletek hóval, jéggel és "műhóval, jéggel":

 

"Olvadós" kastély:

Az elkészítéshez szükséged lesz:

- öntőformára

- szódabikarbónára

- vízre

- csillámporra és/vagy kisebb "ékkövekre"

A csillámport, vizet, szódabikarbónát keverd össze, amíg "gyurma" állagú nem lesz és töltsd be az öntőformába, majd tedd be a mélyhűtőbe! Amikor megszilárdult egy kis langyos víz segítségével borítsd ki a formából!

Ha izgalmassá akarod tenni az "olvadás"t:

Szemcseppentőbe tegyetek ételfestékkel szinezett ecetet és csöppentsétek a formákra!

Hóemberes változat (az elkészítés ugyanaz)

(Ha gyorsítani akarjuk az olvadást, akkor ecetes vízzel locsoljuk meg a hóembereinket.)

Hópelyhes, nyúlós "valami/csoda":


Amire szükséged lesz:

- átlátszó ragasztó

- folyékony keményítő vagy bórax

- víz

- csillámpor, hópehely konfetti

- 2 tál

Az egyik tálba keverj össze fél bögre vizet, fél bögre ragasztóval és a csillámporral! A másik tálba mérj ki fél csésze folyékony keményítőt vagy bóraxot és lassan, folytonos keverés mellett öntsd bele a ragasztós keveréket, majd kézzel gyúrd át az egészet!

Egy tiszta gyurmázós lapra, vagy tálba tedd át az egészet és már kezdődhet is a "trutyizás".

Forrás: http://littlebinsforlittlehands.com/

Egy "terepasztal" és egy "fejlesztő" asztal ötlet:

Mese ajánlat:

A magányos hóember

Eltelt december, s vele együtt a karácsonyi ünnepek mozgalmas időszaka is elcsendesedett. Az erdő fehér pihepaplanba takaródzott, és egész nap alig mozdult valami. A tisztásról azonban egyre-másra sóhajtozás hangjait vitte szét a téli szél.
- Olyan remek az idő, csak ne lennék mindig egyedül! - panaszkodott a hóember.
- Csirip! Hogy vagy? - röppent egy kis veréb a hóember tökfödőjéül szolgáló fazékra.
- Irgum és búrgurum! Mit gondolsz, hogy csak úgy a kalapomra állsz? Hogy fogok kinézni, ha félrebillented? - támadt rá morcosan a hóember.
Szegény apró madárka még mentegetőzni is elfelejtett, úgy megijedt. Gyorsan felröppent a legmagasabb fenyő csúcsára, s onnan pislogott vissza.
- Hiába, ez a hóemberek sorsa - kezdte megint a hóember -, magányosan éljük az életünket.
- Szervusz, hóember! - köszöntötte ekkor rókamama. - Mondd, kölcsön vehetném pár percre a seprűdet? Szeretném elsöpörni a vackom elől a havat, hogy a fiaim kijöhessenek játszani.
- Hogy gondolsz ilyet? - fortyant mérgesen a hóember. - Hogy néz ki egy hóember a seprűje nélkül? Mindenki kinevetne, a világ csúfja lennék!
Szegény rókamama nagyon megszeppent a rádörrenő hangtól, hátracsapott füllel oldalgott minél messzebb a hóembertől.
-Ó, hogy szeretném, ha nekem is lennének barátaim, akikkel lehetne beszélgetni! - hangzott a hóember újabb sóhaja. De a hangját elnyomta néhány nyuszi gyerek kacagása, akik futva közeledtek a tisztás felé, gyorsan hógolyókat készítettek, és vidám csatába fogtak.
- Azonnal hagyjátok abba! Még a végén kiveritek az orromat a helyéből! Micsoda csúfság lenne, ha a gyönyörű piros orrom nélkül kellene mutatkoznom! - ripakodott hangosan a kis nyuszikra a hóember.
- De ezt már nem hallgathatom tovább! - reccsent az öreg fenyő hangja. - Egyfolytában azon sopánkodsz, hogy magányos vagy, közben meg mindenkit elüldözöl magadtól! Nem tudtad, hogy aki barátokat szeretne, annak magának is barátságosnak, kedvesnek kell lennie? Még hogy a kis veréb elferdítené a kalapod? Ugyan már, hiszen olyan aprócska, hogy meg sem tudná mozdítani. Bezzeg ha a rókagyerekek kijöhetnének, ha nem lettél volna olyan irigy, és kölcsönadod a seprűdet, bizonyára szívesen játszanának veled. A kis nyuszik meg nagyon vigyáztak volna az orrodra, ha szépen megkéred őket, és lehet, hogy még szívesen beszélgetnének is veled - sorolta egy szuszra a bölcs fenyő.
A hóember csak hallgatott, és nagyon elszégyellte magát. Oda fordult az egyik kis nyuszihoz, és megkérdezte:
- Elvinnéd a seprűmet rókamamának, hogy elseperhesse a vacka elől a havat?
A kis nyuszi szívesen segített. Hamarosan ott játszottak valamennyien együtt a tisztáson a hóemberrel. Mielőtt hazaindultak, készítettek maguk helyett egy kis rókát és egy kis nyuszit hóból, hogy a hóember többet ne legyen magányos.
- Köszönöm szépen! - hálálkodott a hóember. - Kedves barátaim, nagyon örülnék, ha holnap is eljönnétek hozzám!

Bódai-Soós Judit: Január

Amikor a Tél megrázza a szakállát, hullani kezd a hó a Földön. Január, a Tél középső fia, kisgyermek korában nagyon irigyelte ezért édesapját. Szerette volna, ha neki is van valami hasonló tudománya, de ahhoz persze még mindenképpen kicsi volt, hogy szakállt növesszen. Mivel azonban ez a dolog annyira érdekelte, hogy emiatt rengeteget nyaggatta szüleit, apja megengedte, hogy segítsen megrajzolni a hópelyhek mintáját.
A kis Január az elején nagyon örült ennek a feladatnak, és rendkívül ügyesnek bizonyult; szebbnél szebb mintákat formázott a hópelyhekből. Sokan megcsodálták munkáit, és gyakran dicsérgették ügyességét.
Hamarosan viszont, úgy érezte, a sok dicséret ellenére is, hogy neki ez nem elég. Arra vágyott, hogy hatalmas virágokat rajzolhasson, óriási képeket komponálhasson. Fantáziája határtalan volt; lendületes, nagy íveket, ezernyi mintát, alakot képzelt maga elé, de hiába, mert ceruzájával csak apró csillagocskákat lehetett formázni, amikből csak kis hópelyheket tudott összerakosgatni. Így nem csoda, hogy egy idő után már cseppet sem élvezte a munkát, ráunt, mert szabadságra vágyott.
Volt Januárnak egy unokatestvére és egyben legkedvesebb játszópajtása: Március. Ő volt a Tavasz legidősebb fia. Neki panaszkodott egyszer munkája unalmasságáról a kisfiú, amikor is Márciusnak hirtelen eszébe jutott valami. Kotorászott egy darabig a zsebeiben, végül előhúzott egy ceruzát, pontosabban egy fél ceruzát, és odaadta Januárnak.
– Mit kezdjek én ezzel? – kérdezte csodálkozva a fiú. – Van nekem éppen elég ceruzám.
– Tudom, – válaszolta Március mosolyogva – de ez varázsceruza. Édesanyámé volt, de eltörött, és kidobta a szemétbe. Én pedig kimentettem onnan, és most neked adom, mert lehet, hogy hasznát veheted.
– Azt mondod, hogy varázsceruza? – kérdezte Január csillogó szemekkel.
– Igen, édesanyám ezzel szokott szivárványt rajzolni az égre. Talán te is rajzolhatnál szivárványt vele, vagy bármi mást, hisz olyan ügyesen rajzolsz.
Január megköszönte és zsebre vágta a varázsceruzát, és csak este vette elő újra, amikor barátja már hazament. Egyedül szerette volna kipróbálni, mert félt a kudarctól, és szégyellte volna magát, ha valami rosszul sikerül.
Kezébe fogta a kis ceruzacsonkot, és megpróbált vele szivárványt rajzolni az égre, amint azt nagynénje teszi, de hiába próbálkozott, nem járt sikerrel. Már éppen el akarta hajítani a haszontalannak tűnő eszközt, amikor észrevette, hogy a Földön, a házak befagyott ablaküvegein megjelent a szivárvány íve, pontosan úgy, ahogyan ő rajzolta.
Megörült a felfedezésnek, de nem volt benne biztos, hogy ez csakugyan az ő keze munkája, ezért gyorsan rajzolt egy kis virágocskát, és csodák csodájára, ez a kis virág is rögtön megjelent a házak ablakain.
„Nagyszerű, – gondolta – most végre szabadon rajzolhatok, amit csak akarok!” És valóban így lett. Egész éjszaka dolgozott, és reggelre, mire felébredtek a Földön az emberek, szebbnél szebb jégvirágok borították be ablaküvegeiket.
Ettől a naptól kezdve, a jégvirágok rajzolása lett Január kedvenc időtöltése, és mindenki, aki látta, nagyon meg volt elégedve munkáival.
Amikor a Tavasz meghallotta, hogy mi történt, megajándékozta unokaöccsét egy egész készlet varázsceruzával, hogy Január az ő ablakaira is tudjon mindig jégvirágot rajzolni.

Vers ajánlat:

Krecsmáry László: Hóember

December, december-
készül már a hóember,
hóból van a pocakja,
hóból van a kobakja,
hóból van a kabátja,
hóból van a nadrágja,
hóból van a keze, lába,
hóból van a nyaka, válla,
hóból van a füle, szája.
Csak az orra répa,
csak a szeme szén,
s egy lyukas lábas
csücsül a fején!

 

Kovács Barbara: Hógolyó mondóka


Amikor a hóba nyúlok,
mindig egy új golyót gyúrok.
Túl sok golyót gyúrtam,
lefagy már az ujjam.
Mégis gyúrom rakásra,
készülök a csatára.

Ha ha ha havazik,
He he he hetekig, 
Hú hú hú hull a hó, 
Hi hi hi jaj de jó.

 

Hóember, hóember, hóból van a lába, répából a szája.
Amíg itt a tél, senkitől se fél,
Kalapjára, subájára havat szór a szél.

Hóember, hóember itt áll az útszélen, hízik egész télen.
Ha meleget ad a tavaszi nap,
Ide - oda düledezik, csöpög, mint a csap.

 

 

 

Aki fázik, vacogjon
fújja körmét, topogjon, 
földig érő kucsmába, 
burkolózzék bundába, 
bújjon be a dunyhába, 
üljön rá a kályhára - 
mindjárt megmelegszik.

Hóemberes "tanulás":

Kép forrása: Found on marcheseclowns.blogspot.com

Képek forrása: Kép forrása: ovoneni.blog.hu

Egy-két ötlet barkácsoláshoz:

Kép forrása: ovoneni.blog.hu

Kép forrása: Via Laura Vazquez

Kép forrása: Via Kyla Jayy

Kép forrása: tangrila.blogspot.com

Befejezésül ugyan nem hóemberes, de legalább hógolyós recept:


Hozzávalók:

  • 50 dkg túró
  • 2 tasak vaníliás cukor
  • 50 dkg porcukor
  • 3 zacskó kókuszreszelék
  • 2 citrom

Elkészítése:

A túrót egy tálba öntjük és alaposan áttörjük (én erre egy krumpli törőt használtam). Hozzáadjuk a vaníliás cukrot, a porcukrot, a kókuszreszeléket és a reszelt citromhéját.

Jól összedolgozzuk. Egy tányérba szórjuk a maradék kókuszreszeléket.

Kisebb diónyi golyókat sodrunk a két tenyerünk között, majd megforgatjuk a kókuszreszelékben.

Forrás: http://receptneked.hu/sutes-nelkul/hogolyo/

Szép hetet Mindenkinek!