Napról napra óvoda

Kedves Érdeklődő, aki rátaláltál erre az oldalra! Ebben a blogban szeretném Veletek megosztani mindazt, amit az elmúlt 36 évben az óvodáról, a gyerekekről, gyerekektől "megtanultam" és mindazt ami jó kedvre derít, elgondolkodtat, vagy gyönyörködtet.

Címkefelhő
Feedek
Megosztás

Cinege album: szivárvány

2016. szeptember első hete

Felkerült az első képkeret a "projekt fánkra:

Szivárvány az ajtón és ablakon:

Mozgásban:

Készül a szivárványos táncos szalag:

Szabad tánc zenére:

"Légzőgyakorlat":

 

Egy kis fejlesztőjáték:

A nagyobbak "akcióban": mesés, rajzos feladatlap:

És nyomdáztunk kézzel, lábbal, lufival:

Szivárvány csigákat mintáztunk:

Mesét hallgattunk:

DÖBRENTEY ILDIKÓ: A három szivárvány

Hol volt, hol nem volt, volt egyszer három szivárvány: két egyforma meg egy más­milyen. Egy kicsi ország fö­lött születtek, a nyári zápor után. Az első kettőre szélesen rámosolygott a nap:
- Szépek vagytok! Egyfor­mán szépek! Szabályos, szép szivárvány-ikrek!
Aztán meglátta a harmadi­kat, és elöntötte a méreg:
- Hát te hogy nézel ki? Te összevissza, te másmilyen! Hű de elöntött a méreg! Nem is nézlek!
Az első két szivárványt gyöngéden körüllengte az eső utáni pára:
- Ragyogjatok! Fényeskedjetek! Pompázzatok, tündö­köljetek!
Aztán rápillantott a harma­dikra, és menten dühbe gu­rult:
- Mi ez a rendetlenség? Raj­tad semmi nincs a helyén! Nem szégyelled magad, te másmilyen? Hű, de dühbe gu­rultam! Nem is nézlek!
Az első két szivárványt ka­tonásan megdicsérte a szél:
- Ibolya, kék, zöld, sárga, narancs, veres; nagyon he­lyes! Nagyon helyes!
A harmadikon, mint az os­tor, végig vágott:
- Zöld? Kék? Narancs? Ibo­lya? Türkiz? Sárga? Ez nem helyes! Ez nem járja!
Szegény kis harmadik, nem értett a szidalmakból semmit:
- Mi az, hogy másmilyen? Mi az, hogy nem helyes! Mi az, hogy nem járja? Miért ha­ragszik rám mindenki?
Meg is kérdezte a testvé­reit:
- Mit tegyek, hogy a nap, az eső utáni pára meg a szél engem is szeressen?
- Légy olyan, mint mi! Szedd sorrendbe a színeidet! Légy karcsú! Kecses, feszes! Változz meg, te másmilyen!
- Megpróbálom.
És a kis harmadik meg­próbált megváltozni. Nyúj­tózott, tornázott, a színeit ide-oda csúsztatta, de hiá­ba. A nap, az eső utáni pára meg a szél továbbra is elfor­dultak tőle:
- Összevissza!
- Rendetlen!
- Másmilyen!
A testvérei kinevették:
- Más vagy, mint mi! Más­milyen!
Annyira szidták, annyira nevették, hogy nem hallot­ták meg az anyóka sóhajtá­sát. Pedig odalent, a kicsi or­szágban, egy anyóka sóhaj­tozott:
- Ó, ó! Elfogyott a selyem­fonál! Ó, ó! Szép színes fona­laim, cserbenhagytatok! Ho­gyan hímezzem most már ki a virágos abroszt? Mit terítek az asztalra, ha jön a hét déd­unokám? Ó, ó!
Így sóhajtozott az anyóka magában. Nem hallotta meg őt sem a nap, sem az eső utáni pára, sem a szél, sem a két büszke szivárvány. Egye­dül csak a legkisebb szivár­vány figyelt fel rá. Azt gon­dolta magában:
- Én csak egy összevissza, bosszantó, nevetséges kis szivárvány vagyok. Én ér­tem nem kár! - azzal fino­man selyemfonalakra bom­lott, és aláhullott az anyóka ölébe. Az anyóka boldogan csapta össze a kezét, és azon nyomban hímezni kezdett.
Közben eloszlott az eső utáni pára, a másik két szi­várvány is eltűnt az égről. Nem maradt a nyomukban semmi.
A legkisebb szivárvány azonban tovább pompázott az anyóka abroszán ibolyák, nefelejcsek, kankalinok, bú­zavirágok és pipacsok képé­ben. A dédunokák álmélkodva mondták:
- Olyan szép ez a terítő, mintha szivárványfonállal hí­mezted volna, dédi! Az anyó­ka mosolygott:
- Ha hiszitek, ha nem, ne­kem ölembe hullott egy szi­várvány. Nem olyan volt, mint a többi. Más volt. Más­milyen. A legszebb szivár­vány volt, amit életemben láttam!

és rajzoltunk:

És persze játszottunk és játszottunk és játszottunk:


jelről jelre: szél

Kép forrása: hu.wikipedia.org

Hajlik az ág, fúj a szél, (szélfújás utánzása)
nyírfa lombja összeér, (magastartásban kezünket a
fejünk felett összeérintjük)
újra vissza, újra szét,(karokat leengedjük, majd
vissza)
rajta, rajta, most elég!(ugrálunk, közben taps)

Kép forrása: Found on lemonlimeadventures.com

Fú- fú- fú a szél,

őszi nótákat zenél.

Hajladoznak rá a fák,

Széltáncot jár minden ág.

Jobbra dűl és balra dűl,

Szél nótákat hegedül.

Táncot jár a falevél

Kép forrása: Found on seameadowgifts.com

Gazdag Erzsi: a cinege és a szél

Tölgyfa ágán üldögélt a cinke. Tollát borzolgatta a szél. Fázott.
- Hú, de hideg vagy - mondta a szélnek -, bizony fújhatnál melegebbet is!
- Elég meleget fújtam a nyáron - felelte a szél. - Most tél van, hideget kell fújnom.
- Ne mérgelődj - mondta a cinege. Az a bajod, hogy mindig mérgelődsz, aztán megöregszel időnap előtt. Úgy jársz, mint a héja, aki a hegytetőn lakik.
- Hogyan járt a héja? - kérdezte a szél, és suttogóra fogta a hangját, hogy jobban hallhassa a cinege meséjét.
- Úgy járt, ahogy mondom. Mindig csak mérgelődött, vijjogott, s egy szép napon megártott neki a sok méreg, kihullott a tolla, megöregedett. Most ott gubbaszt a hegy tetején. Nem tud felrepülni, mert a szárnya tollát is elhullatta. A kánya mesélte, ő látta. Sajnálta is szegényt. Háromszor is elkiáltotta, milyen kár érte: "Kár, kár, kár!"
- Milyen ostobaság - süvöltötte a szél. - Tudnivaló, hogy én nem szorulok semmiféle tollakra, ha repülni akarok!
- Másképpen is pórul járhat az ember a méregtől. Nem hallottad a vakond esetét?
- Nem hallottam. Meséld csak el! - kérte a szél. S most már egészen elhallgatott, úgy figyelt a cinke meséjére.
- Itt lakott vadrózsabokor tövében. Véletlenül vájta az alagútját a bokor töve alá. Későn vette észre, hogy a gyökerek útját állják. De ettől úgy megmérgesedett, hogy csak azért is ott akart lakni, ahol a rózsabokor. Addig erősködött, míg dühében befúrta a fejét két ikergyökér közé, de visszahúzni már alig tudta, a gyökerek ráfonódtak a nyakára, és csak nehezen menekült meg.
- A mezei pocoktól hallottam a történetet. Ugye milyen elszomorító?
- Ostobának elég ostoba történet - visította a szél.- Rám egy cseppet sem vonatkozik. Hiszen nem lakom a föld alatt.
- Hohó! - kiáltott a cinege - te is befújkálsz minden lyukba. Ha nem is a föld alá, de minden ág közé bebújsz. Szeretném tudni, mi örömet találsz az ilyen gyerekes bújócskában? Te, aki olyan hatalmas vagy, hogy a legmagasabb sziklára is játszva fölléphetsz, akár egy óriás! Mégis itt töltöd a kedvedet ezen az alacsony tölgyfán. Félek, hogy máris megöregedtél, és nem futja az erődből magasabb kirándulásokra.
No de erre már a szelet is elfutotta a méreg.
- Sajnálom, hogy szóba álltam veled, kis ostoba. De minek is hallgattam itt unalmas és semmitmondó meséidet? Át kell ugranom a Kárpátokba, vár rám az északi szél. Még majd elkésem miattad! S ezzel süvítve elszáguldott. Nyomában olyan csendesség támadt, hogy még a levegő is megenyhült kicsikét.
A kicsi cinege éppen csak erre várt. Összerendezte szétborzolt tollacskáit, szárnya alá dugta a fejét. Aludni készült, mert közben egészen besötétedett.
- Szél nélkül valahogy csak kibírom ezt a hideg téli éjszakát - suttogta vidáman.

Nemsokára itt a tél.

Found on pinwheelsforpeace.com

Szabó Lőrinc: A szél meg a nap

Licskes-lucskos öreg bácsi,
Hujj, hujj én a szél vagyok!
Kék udvarban seprűjével
Megkergette a napot.
Szél mondta: Hujj, hujj, hujj!
Nap mondta:bujj, bujj, bujj!
Szél kergette,
utolérte, 
jól megverte a napot;
megkergette,
utolérte,
jól megverte,
összetörte,
kék udvarból kiseperte,
kendőjébe bekötötte,
mondjátok meg: hová tette?
Zsebre tette a napot.
Zsebre tette? Zsebre ő!
Azért van most rossz idő.

Kép forrása: http://kidscraftroom.com

Kép forrása: Found on beadandcord.com

Kép forrása: Found on happinessishomemade.net

Kép forrása: Found on deliacreates.com

Kép forrása: Cristina Santos

Kép forrása: Cristina Santos

 

Szivárvány tízszer

Képről képre

Kép forrása: Found on paperpartyshop.com

Kép forrása: Found on craftsandcreationsideas.blogspot.com

Kép forrása: Found on craftsbyamanda.com

Kép forrása: Found on kindercraze.blogspot.com

Kép forrása: Found on kevandreveau.canalblog.com

Kép forrása: Found on delightfullearning.blogspot.com

Kép forrása: Found on garlandberneice.blogspot.com

Kép forrása: Found on mollymoo.ie

Kép forrása: Found on evolvingmommy.com

Kép forrása: Found on twigandtoadstool.blogspot.com

Jelről jelre 10. - Felhő

 

Felhő a könnyedség jelképe

Bartos Erikhők (részlet)

Bárányfelhők fenn az égen,

Tündökölnek hófehérben.

Lengedeznek, fogócskáznak,

Alkonyatig meg sem állnak...

 

Oly fehérek, oly vidámak,

Rakoncátlan táncot járnak,

Napkorongot körbefonják,

Táncba vinnék, hogyha tudnák.

 

Napsugáron himbálóznak,

Harmatcseppet falatoznak,

Bárányhangon zeng az ének,

Mintha felhők bégetnének.

 

Bárányfelhők, bárányfelhők,

Ábrándosak, elmerengők,

Elpillednek napnyugtára,

Eltűnnek az éjszakába’.

Kép forrása: Found on flickr.com

Zelk Zoltán: Párácska

Régen történt ez, nagyon régen, s olyan nagyon messze, hogy még a torony tetejéről sem lehetett odalátni. Egy kis felhőcske született a hegy fölött, de olyan szép göndör felhőcske, hogy a nap és a hold egyszerre bújtak ki az égen, csak hogy láthassák a kis felhőt. A vihar is kézen fogta kis unokáit, a szellőket, így indult el velük meglátogatni Párácskát, a most született kis felhőt.

Büszke is volt a felhőpapa és a felhőmama gyönyörű gyermekére, és gyakran mondogatta felhőpapa szomszédjainak:

- Meglátjátok, mire megnő: zivatar lesz belőle!
- Az bizony - mondogatták a felhőszomszédok -, zivatar, de még országos eső is lehet...

Csak felhőmama búsult, mikor ezt a beszédet hallotta: ő azt szerette volna, hogy mindig ilyen kicsi maradjon gyermeke, ilyen szelíd és göndör. Sohase kiáltson haragos villámszavakat, ne veszekedjen mennydörögve a földdel, s ne verje le jégkavicsokkal a gyümölcsfák virágait.
Amíg így aggódott felhőmama Párácska sorsa fölött, az egyre növekedett, egyre erősebb lett, s egyedül szaladgált a hegy csúcsai felett. Egyik reggel odaállt szülei elé, és így szólt:

- Most már megnőttem, erős vagyok, engedjetek el világot látni.

Felhőpapa büszkén nézett Párácskára, s így válaszolt:

- Menj csak, fiam, vándorold be az eget, szórjál villámokat, mennydörögj hangosan, légy erős, büszke felhő...

Felhőmama így szólt:

- Menj, fiam, járd be az eget, szeresd az erdőket a rét virágait, és szelíd légy, mint nénéd, a szivárvány...

Párácska egy-két esőcseppet könnyezett, elbúcsúzott szüleitől, repülni kezdett az égen. Mikor egy erdő fölé ért, hallotta, hogyan sóhajtoznak odalent az ágak:

- Ó, felhőcske, öntözz meg minket, mert halálra száradunk!

A kis felhőnek eszébe jutottak anyja szavai, s megöntözte a tikkadt lombokat. Aztán tovább vándorolt, s egy rét fölé ért. Amikor meglátták az elsárgult fűszálak, mindnyájan könyörögni kezdtek:

- Ó, kedves felhőcske, ne hagyj szomjan halni minket!

Párácska őket is megöntözte, és boldogan hallgatta, hogyan kortyolják a fűszálak az esőcseppeket.
De akkor már bizony nagyon kicsike felhőcske volt, úgy megfogyott az erdő és a rét megöntözése után, hogy még szállni sem tudott volna, ha meg nem könyörül rajta a szél, és nem fogja erős karjai közé.
Alkonyodott már, mikor egy búzatábla fölé ért, ahol a gazda éppen szomorúan leste az eget. Mikor a kis felhőt meglátta, örömmel felkiáltott:

- Ó, drága felhőcske, vidítsd fel az én kalászaimat, mert ha elszáradnak, nem süthetek kenyeret a gyermekeimnek!

A kis felhő rögtön esővé változott, s a szomjas kalászok boldogan hajladoztak az esőben. A szél pedig hiába kereste kis barátját, mert az már eltűnt az égről, hogy tovább éljen falevélben, fűszálban, margarétában, búzában, kenyérben.

Habcsók torta

Hozzávalók / 8 adaghoz

A tortalapokhoz

A krémhez

elkészítés

  1. 2 tepsit sütőpapírral kibélelünk, és a papírokra 2 egyenlő nagyságú kört rajzolunk.
  2. A fehérjét a porcukorral és a vaníliás cukorral kemény habbá verjük. Most nem gőz fölött csináltam, de lehet hogy legközelebb megpróbálom. Előmelegített sütőben megsütjük.
  3. A pudingot megfőzzük, hűtjük és belekeverjük a habbá vert Hulalát.
  4. Óvatosan lefejtjük az alsó lapnak szánt korongot és áttesszük egy olyan tálra, amin tálalni szeretnék. Rákenjük a habot, és rátesszük a másik lapot.

Forrás: http://www.nosalty.hu/

Márványozás borotvahabbal

Képek forrása: http://spenotkakreativ.blogspot.hu/

Kép forrása: Via Rosa Miranda Sauret

Kép forrása: Found on pimpandpomme.typepad.fr

 

Játék, tanulás, játékos tanulás nyáron (is) 48. - Napóra készítése

Fél tucat egyszerű ötlet

Kép forrása: www.redtedart.com

Kép forrása: www.theoldschool.com

Kép forrása: www.kiwicrate.com

Kép forrása: http://wesens-art.blogspot.hu/

Kép forrása: http://www.hgtv.com/

Kép forrása: craftsforkidsblog.com


Jelről jelre 9. - Nap

Kép forrása: www.erdekesvilag.hu

Nap a teremtés, alkotás, jelképe

Kányádi Sándor: Ha a napnak

Ha a napnak lába volna,
bizonyára gyalogolna.
Ha pedig keze is lenne,
akkor ő is cipekedne,
s leülne, ha elfáradna,
ide mellénk, a kis padra.
Kérges kezét térdre ejtvén,
merengne a holdas estén.
Úgy várná be, szépen ülve,
hogy őt a föld megkerülje.
Kép forrása: csemadok.sk

Mentovics Éva: Ki csente el a színeket?

Kora reggel volt. A nyári Nap ébredező sugarai még csak éppen hogy kibújtak horizont peremén nyújtózkodó dombok mögül.

- Azt hiszem, ma ismét csodálatos napunk lesz - mosolygott csillogó tekintettel a Napocska.

Körbepillantott a hegyes-dombos vidéken, majd arrébb terelt néhány - már kora reggel rakoncátlanul ficánkoló - felhőgyereket.

- Sem eső, sem pedig zivatarfelhőt nem látok közeledni – azzal kibújt a bárányfelhő-paplan alól és szép komótosan elindult, hogy ismét mosolyt varázsoljon az emberek arcára.

Amikor felkelt a Nap, Harmat Tündér már javában serénykedett.

Lenge kis ruhácskájában olyan légiesen reppent egyik kertből a másikba, hogy még a pillangók is megirigyelhették volna a mozdulatait.

Látszott rajta, hogy kedvét leli abban, hogy minden hajnalban bejárja az egész környéket és kecses ívű kis kancsójából parányi harmatcseppeket hint mindenfelé. Nyomában már ébredeztek a növények, a virágok kelyhében összegyűlt harmatcseppekben pedig a korán kelő kis bogárkák mosták ki szemeikből az álmot.

Harmat Tündér nem győzött betelni az ébredő táj látványával.

- Nem telik el úgy nap, hogy ne csodálkoznék rá valami újdonságra –lelkendezett, amint megpillantotta barátnőjét, a kis Hajnal Tündért.

- Legjobban azt élvezem, amikor odaérkezem ahhoz, az erdő közelében lévő házhoz. A kertjében kora tavasztól késő őszig pompáznak a szebbnél szebb virágok. Némelyiknek olyan kellemes, bódító illata van, hogy még Szellő Tündér is örömét leli benne. Felkapja a virágokat körüllengő illatfelhőt és repíti, repíti… szeretné, ha mások élvezhetnék ezeket a finom illatokat. Gyere velem! Megmutatom neked is azt a pompás kertet.

- Szívesen megnézem, hiszen én is nagy rajongója vagyok a virágoknak – mondta örömmel Tavasz Tündér, miközben barátnője után reppent.

- Igazán jó emberek élhetnek ott, hiszen szeretettel, és odaadással gondozzák a növényeiket. A két kisgyermek pedig boldogan segít a szüleinek minden kerti munkában. Az is előfordul, hogy teljesen egyedül serénykednek a virágok körül. Hunyd csak be a szemed és szippants jó mélyet a levegőből! Érzed? Arra kell repülünk, ahonnan ezek a pompás illatok áradnak.

Miközben az erdő felé repültek, Harmat tündér egyfolytában szórta, szórta a körülöttük lévő növényekre az üdítő, hűs harmatcseppeket.

- Már ide is érkeztünk – mutatott egy ház felé a kis tündér.

- Jaj, mi ez a szörnyűség? - kapott rémülten a fejéhez és ijedtében még a harmatvizes korsót is majdnem kiejtette a kezéből.

- Hol vannak a pompás virágok, fák, bokrok? És hol van a szép, zöld, süppedős pázsit? Ez borzasztó! Eltűntek a színek… csupa fekete minden.

- Ki művelhetett ilyen gonoszságot? Mi lesz, ha felébrednek a gyerekek? Biztosan nagyon el lesznek keseredve, hogy mi lett a gondosan ápolt kertjükből – hüledezett a barátnője is.

Éppen akkor ért oda Szellő Tündér.

- Nahát! Miféle gonosz manó művelhetett ilyen csúfságot? – ámuldozott, hiszen ő is örömmel látogatta meg a szép, gondozott kertet naponta többször is.

- Gonosz manó? Mintha te tudnál valamit… - vonta össze gyanakvón a szemöldökét Hajnal Tündér.

- Tudni ugyan nem tudom, de sejtem. Tegnap délután éppen a szomszédos erdőben muzsikáltam egy öreg tölgyfa ágain, amikor tanúja voltam egy beszélgetésnek. Néhány huncut kis koboldgyerek arról beszélgetett, hogy vezetőt választanának maguk közül. Természetesen mindenki saját magát szerette volna megszavaztatni vezérnek, így hát nem tudtak dönteni. Annyiban maradtak, hogy a vezetőnek ötletesnek, rafináltnak, huncutnak kell lennie, így azt fogják megválasztani e fontos posztra, aki ma estig a legnagyobb huncutságot követi el.

- Jó, jó. De ebből hogyan következtetsz arra, hogy ezt a gonoszságot közülük követte el valaki? – faggatta izgatottan Tavasz Tündér.

- Egyszerű. Tegnap este láttam az egyik kis koboldot, amint az erdő mélyén csordogáló pataknál ücsörgött. Nagyon izgatottan és elmélyülten tanulmányozott egy ősrégi könyvet, melynek a címe az volt, hogy: Varázskeverékek átváltoztató varázslatokhoz. Akkor még nem is tulajdonítottam neki komolyabb jelentőséget. De reggel ismét találkoztam a kis kobolddal, amint ebből az irányból szaladt, kezében egy sötét, festékes doboznak tűnő valamivel. Néhány perc múlva pedig, amikor megpillantottalak benneteket, már ez a rettenetes látvány tárult a szemem elé.

- Igaza van Szellő Tündérnek. Ez nem lehet véletlen – bólogatott Tavasz Tündér, majd jelentőségteljesen egymásra pillantottak és elreppentek a szomszédos erdő felé. Meglepetten tapasztalták, hogy a vén tölgy alatt már javában tanácskoztak a kópé kis koboldok.

Kacarászva mesélték egymásnak, hogy ki milyen csínyt követett el. Ám nem maradtak sokáig titokban a huncutságok. A haszontalan kis lurkóknak még a hang is a torkukon akadt, amint megpillantották a feléjük közeledő idős koboldokat.

- Ugye nem szeretnétek, ha a gonosz varázslataitok miatt el kellene hagynunk az otthonunkat? Több száz éve élünk már itt békességben, az emberek szomszédságában. Gormon, a főkobold éppen most indult útra, hogy visszaváltoztassa az erdő mellett lévő virágoskertet. Valljátok be őszintén, ki volt az, aki elcsente a könyvtárból az Átváltoztató varázslatok könyvét?

A kis koboldok lehajtott fejjel, megszeppenve álltak, de senki nem vállalta magára a gonosz varázslatot.

- Úgy, szóval nem jelentkezik önszántából a bűnös. Akkor kénytelen vagyok valami fondorlattal rájönni. Ne izguljatok, nem történik semmi furcsaság. Legalábbis annak biztos nem lesz meglepő, aki elkövette azt a gonosz csínyt – figyelmeztette őket és már emelte is a magasba apró kezeit, majd a kis koboldok felé mutatva rákezdte:

- Piros, fehér, lila sárga -

potyogjon le mind a sárba!

Cipőd kékje, ruhád zöldje -

hulljon alá mind a földre!

Ne higgyétek, hogy ez átok…

fekete színt küldök rátok

Amikor az utolsó szó is elhagyta az ajkát, az összes kis koboldról eltűntek a színek. A ruhájuk, cipőjük, hajuk, de még az arcuk is fekete lett.

Amint észrevették, mindannyian keserves zokogásban törtek ki. Legnagyobb rémületükre még az arcukon végigcsordogáló könnycseppjeik is koromfekete színűek voltak.

- Ugye, nem is olyan mókás dolog feketének lenni? - szólalt meg Darmin, a rangidős kobold.

- Most legalább láthatjátok, hogy egy-egy gonosz varázslattal mekkora keserűséget tudtok okozni valakinek. A kezdeti rémület után azért elmondom, nem fogtok örökké így maradni. Egy kis idő múltán visszatérnek rátok a színek. Na persze nem mindenkire - egy valaki sajnos továbbra is fekete marad. Az, aki elkövette ezt a rosszaságot – pillantott rájuk komor tekintettel.

Igaza volt Darminnak. Néhány perc elteltével Arion kivételével az összes kis kobold szép lassan elkezdte visszanyerni korábbi színeit.

- No, most már látom, hogy ki volt a bűnös. Éjfélkor összeül a Kobold Tanács. Ott fogjuk eldönteni, hogy milyen büntetést szabjunk ki rád. Addig is ilyen fekete maradsz. Utána pedig csak akkor térnek vissza rád a színek, amikor letöltötted a büntetésed és őszintén megbánod, amit tettél.

A kis tündérek megkönnyebbülten egymásra mosolyogtak, majd visszareppentek az elcsúfított virágoskert felé. Mire odaértek, a kert - Gormonnak, a főkoboldnak köszönhetően - már ismét a régi színeiben pompázott.

Hajnal Tündér boldogan hintette szét felette a napfényben megcsillanó harmatcseppeket. Még éppen időben, hiszen a két kisgyermek vidám kacagással szaladt ki, hogy ezen a verőfényes reggelen ismét köszöntsék kedvenc növényeiket.

Szellő Tündér is mosolyogva, lágy fuvallattal cirógatta végig a fák zöldellő lombjait és a virágok tarka színekben tündöklő, illatozó szirmait.

Arion pedig valóban megbánta az általa csak apró huncutságnak gondolt koboldcsínyt. Ugyan megmaradt annak a kis huncut, pajkos koboldnak, aki korábban is volt, de ezután soha többé nem kísérletezett olyan csínytevéssel, amivel másnak szomorúságot okozott volna.

Napraforgó kalács

Hozzávalók:

  • 660 g finomliszt
  • 1 tojás
  • 1 tojás sárgája
  • 1 dl olaj
  • 2 ek. burg.pehely (elhagyható vagy 1 ek. tejporral helyettesíthető)
  • 1 ek. cukor
  • 1,5 tk. só
  • kb. 4 dl tej
  • 4 dkg friss élesztő
Kenéshez:
  • 5-6 dkg olv. vaj
A tetejére:
  • 1 tojás
  • napraforgó, len,-szezámmag
A tészta hozzávalóit a kenyérsütőgép üstjébe készítjük és a 20 perces dagasztás programmal összeállítjuk. Kikapcsoljuk a gépet (vagy áttesszük a tésztát egy kelesztőtálba) és 30-35 percig hagyjuk kelni.
Lisztezett felületre borítjuk és két egyforma darabba vágjuk.
Az egyik tésztát 5 egyforma részre osztjuk és egyenként gömbölyítjük.
Hagyjuk pár percig pihenni.
Addig a másik tésztát vesszük elő. Leválasztjuk az egy negyed részét, cipót formázunk belőle, félretesszük, ez lesz a kalács közepe. A maradék háromnegyed részt szintén öt egyenlő részre osztjuk és gömbölyítjük.
Hagyjuk pihenni.
Elővesszük az első öt tésztagombócot. Egyesével egy kb. 22-23 cm átmérőjű kört nyújtunk belőle.
Az elsőt rögtön sütőpapírra helyezzük. Megkenjük olvasztott vajjal.
Kinyújtjuk a másodikat is és az első tetejére helyezzük. Megkenjük, erre jön a harmadik lap, azt is megkenjük, erre a negyedik, amit szintén megkenünk. Az utolsó lapot nagyobbra nyújtjuk, akkorára, hogy a négy réteg oldalát is befedje.
A tészta közepét nyolc részre vágjuk, úgy, hogy körben egy cm szélességben egyben hagyjuk:
A cikkeket kihajtjuk.
Most az öt kisebb gombócot nyújtjuk, kenjük, és rétegezzük, pont úgy, mint az előzőt, de csak 14-15 cm átmérőre.
Ha készen van, akkor a már kihajtott tészta közepébe helyezzük.
A közepét ugyanúgy, mint az előzőt, nyolc részre vágjuk, a szélén egy centimétert egyben hagyva. A bevágásokat úgy végezzük, hogy az előző sor kihajtott szirmai közé essenek ezek a belsők:
Ha kész a bevágás, akkor óvatosan ezeket is kihajtjuk. A közepébe helyezzük a félretett cipót.
A kalácsot a sütőpapír segítségével sütőlemezre helyezzük. Én a tepsi hátulján sütöttem, hogy a széle ne nyomja el.
Letakarjuk és 30 percig hagyjuk kelni. Ezalatt a sütőt előmelegítjük 180 fokra.
A megkelt tésztát egy egész, felvert tojással lekenjük. A közepét és a szirmokat megszórjuk napraforgó,-len,-vagy szezámmaggal.
Sütési ideje kb. 30-35 perc, 10-15 perc után ha nagyon pirulna egy fóliát kell ráteríteni.
Forrás: http://www.limarapeksege.hu/
Kép forrása: http://wabisabiwanderings.blogspot.hu/
Kép forrása: http://nurturestore.co.uk/
Kép forrása:Found on flickr.com

Jelről, jelre 8. - Vízcsepp

Kép forrása: www.nlcafe.hu

Víz(csepp) a születés és az élet jelképe

 

Vers forrása: Mondókák, gyermekversek, dalok

Kép forrása: fashiontribes.typepad.com

Harmatcsepp (tenyérsimogató mesék) - részlet

Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy harmatcsepp. A hajnali pára ejtette egy hófehér liliom kelyhébe. Gyönyörű fehér szirmok vették körül, sárga porzók és egy magas zöld bibe. Nagyon boldog volt a kis harmatcsepp, hogy ilyen szép helyre került. Egyszercsak egy zümmögő, dünnyögő méhecske szállt a liliom kelyhébe. Nagy munkája előtt ivott egy picit a harmatcseppből, de a víz nem fogyott el. A harmatcsepp végignézhette, ahogy a szorgos méhecske tarisznyájába gyűjti a sárga virágport. Buzgó munkája közben a popsijával beporozta a liliom zöld bibéjét. Észre sem vette, hogy egy csomó virágpor hullott a kis harmatcseppre. Sárga lett tőle a kicsi harmat.

Este bezárult a liliom és a hajnali harmat újabb harmatcseppeket festett a liliom kelyhébe. De ezen az új napon nem kelt fel a napocska. Nem volt olyan meleg. Nagy felhők gyülekeztek az égen. Fújt a szél, lengette a liliomot. Erősen kapaszkodnia kellett a harmatcseppnek, hogy le ne essen a földre. Egyszercsak dörgött, villámlott és elkezdett esni az eső. Nagy kövér esőcseppek tolakodtak a liliom szirmai közé és legördültek a virág sziromruháján. Mikor elállt a nagy eső, szóba elegyedtek az esőcseppek a harmatcseppel.

- Hát te ki vagy?

- Én vagyok a harmatcsepp.

- Elég furcsán nézel ki. Miért vagy sárga?

- Azért, mert egy méhecske rám szórta a virágport a munkája közben. És ti kik vagytok?

- Mi esőcseppek vagyunk. A nagy vihar idején hullottunk ide az égből. Nagyon érdekes életünk volt ám!

- Meséljetek róla! – kérlelte őket a harmatcsepp.

- Tudod, mi a tóban éltünk. Halak, békák úszkáltak bennünk. Aztán a meleg nap felkapott bennünket és párává váltunk. Emelkedtünk, emelkedtünk, míg felértünk a felhők közé. Ott volt csak igazán hideg! Megdermedtünk. Sokáig szálltunk ide-oda a széllel, mígnem egy napon egy másik felhő összeütközött velünk. Nagy villámlás és mennydörgés közepette lehullottunk a földre és épp ide hozzád, ebbe a fehér liliomba estünk.

- Jaj, de érdekes! De szeretném én is látni! De szeretnék én is szállni! Milyen jó lenne fölrepülni páraként az égbe! – sóhajtozott a harmatcsepp.

- Hamarosan… - súgták a vízcseppek, mert már kezdtek gyengülni. A napocska kisütött és erős meleg sugarai hívogatták, csalogatták a vízcseppeket újra a magas égbe.

Egyszercsak azt érezte a kis harmatcsepp, hogy ő is emelkedni kezd. Párává vált és felszippantotta a felhők közé a meleg nap sugara.

- Jaj, de jó! Repülök én is! – kiáltotta.

Forrás: http://mezesmesek.blogger.hu/

Ízesített vizek

Kép forrása: http://fengshuitrend.blog.hu/

Mi kell hozzá?

Csészényi friss gyümölcs: bogyós, vagy citrusféle, dinnye, ananász, kiwi, vagy amilyen ízű üdítőt szeretnél.

Egy szál friss fűszer- vagy gyógynövény (menta, bazsalikom, citromfű, rozmaring, zsálya, levendula, bármi, ami épp van. Ha nincs friss, a szárított is megteszi), valamint Víz, jég, és egy nagy üveg, amiben elkészítjük.

Kicsit nyomkodjuk össze a friss gyümölcsöt, épp csak, hogy levet engedjen, és a fűszernövényt is (semmiképp se aprítsuk!), majd tegyük az üvegbe, dobjuk rá a jégkockákat, és öntsük fel vízzel. Fedjük le, és tegyük a hűtőbe 3 napra, ha eszünkbe jut, néha keverjük meg, és kész is! Időnként keverjük meg a frissítőt, így intenzívebb lesz az íze.

Ízvariációk: Citrom-narancs-lime-menta

Ízhatás: savanykás-frissítő. Ehhez 1 citromot, 1 lime-ot és 1 narancsot szeleteljünk fel, enyhén zúzzunk össze egy szál mentát, majd mindet tegyünk az üvegbe és töltsük fel vízzel.

Málna-lime-menta

Ízhatás: friss, pezsgős. 1-2 csésze málnát, egy lime-ot és egy szál mentát kicsit törjünk össze, majd öntsük az üvegbe, szórjuk rá a jégkockákat, és öntsük fel vízzel. Gyönyörű színe van!

Ananász-menta

Ízhatás: édeskés-mentás. Egy csésze aprított ananász egy szál mentával, kicsit kinyomkodva, jéggel és vízzel felöntve.

Szeder-menta/vagy rozmaring/levendula

Ízhatás: friss, lágy. Egy csésze gyümölcsöt a friss fűszernövénnyel nyomkodjunk ki, öntsünk rá jeget és vizet.

Görögdinnye-rozmaring

Ízhatás: édeskés.1-2 csésze aprított görögdinnyét 1 szál rozmaringgal az üvegbe teszünk, megnyomkodjuk, felöntjük jéggel és vízzel.

Kép forrása: http://www.sheknows.com/

Jelről, jelre 4. - szivárvány

Szivárvány a béke és áldás jelképe

Bartos Erika: szivárvány

Piros szín van legfelül,

Narancssárga mellé ül.

Sárga fénylik alatta,

Zöld a sárgát támasztja.

Kék folytatja most a sort,

Lila csík még úgysem volt.

Ibolya fut legalul,

Hét szín együtt domborul.

Kitalálod, mi lehet?

Szivárvány a domb felett!

Nyíri Eszter: a szivárvány születése


Egy augusztusi, verőfényes délutánon két kislány játszott takaros, vidéki házikójuk udvarán. Az égető napsugár repedezetté szikkasztotta a homokos talajt, a levegő páradúsan nehezedett rájuk. De őket nem zavarta a hőség; rendületlenül etették-itatták maradék anyagokból készült, folt hátán folt babáikat.

– Lányok, hamarosan ideér a vihar! Fejezzétek be a játékot! – kiáltott ki édesanyjuk a nyári konyhából, ahol épp édes-savanyú szederszörpöt főzött télire.

A testvérpár felnézett az égre, és döbbenten figyelte, ahogy a szürke, haragos felhő a nap mellé tolakszik. Mire felkapkodták rongybabáikat, és a tornácra szaladtak, eleredt a zápor. Kövér, hűvös esőcseppek fogócskáztak egymással, hangos égzengés és fényes villámok kísérték kergetőzésüket. A száraz föld szomjasan itta magába az életet adó csapadékot.

Mikor a zivatar elcsendesedett, édesanyjuk lépett oda hozzájuk.

– Nézzétek csak! Varázslat történt! – mutatott a messzeségbe.

A szántóföldön és az erdőn túl, a zöld fűvel borított dombok fölött hétszínű szivárvány ívelt.

– Anyuka, hogyan születik a szivárvány? – kérdezte az idősebbik leány.

– Tudjátok, mikor az esőcseppek ráhullanak valamire, átveszik a színét. A rózsáktól lopnak egy kis vöröset, a katicabogártól kölcsönkérik a pöttyei közti pirosat. Eltanulják az őszibarack narancsszínű meg a vilmoskörte citromsárga mosolygását. Megízlelik a menta zöldjét, a tóban tükröződő ég kékjét. Magukba szívják a levendula édes, lila illatát. Aztán amikor a nap elhívja őket játszani, viszik magukkal a színt. Útjuk során összetalálkoznak, és megszületik a szivárvány.

A kislányok ámuldozva hallgatták édesanyjukat, majd hosszan nézték, nézegették a rózsavörös, katicapiros, barack- és körtesárga, mentazöld, égkék, levendulalila szivárványt.

Egészen addig, míg a színes esőcseppek el nem illantak.

Kép forrása: Életszépítők

Szivárványos, hűtött süti

Hozzávalók: a sárga réteghez:

  • 1,5 dl víz
  • 1 csomag zselatin (25 g)
  • 3 tojás
  • 1 csomag vaníliás cukor
  • 5 evőkanál cukor

a barna réteghez:

  • 1,5 dl víz
  • 1 csomag zselatin (25 g)
  • 3 tojás
  • 1 csomag vaníliás cukor
  • 5 evőkanál cukor
  • 3 evőkanál kakaópor

a fehér réteghez:

  • 1,5 dl víz
  • 1 csomag zselatin (25 g)
  • 4 dl tejföl
  • 2 csomag vaníliás cukor
  • 5 evőkanál cukor

a piros réteghez:

  • 1 csomag piros színű gyümölcskocsonyapor (pl. málna ízű)

 

 

  • A sárga réteghez a zselatint elkevertem a vízben, majd melegíteni kezdtem. Addig melegítettem, amíg teljesen fel nem oldódott, de nem kell felforralni.
  • A tojások sárgáját habosra kevertem a cukorral és a vaníliás cukorral, majd hozzáadtam a már nem forró zselatint és a fehérjékből felvert kemény habot.
  • Közepes méretű tepsibe öntöttem, majd beraktam a hűtőbe dermedni.
  • A barna réteget ugyanígy készítettem el, annyi különbséggel, hogy a cukros tojássárgához - amikor már krémes, habos volt - hozzádolgoztam a kakaóport is.
  • A barna masszát a sárga rétegre öntöttem, és visszatettem a hűtőbe dermedni.
  • A fehér réteghez szintén feloldottam a vízben a zselatint.
  • A kétféle cukrot elkevertem a tejfölben, hozzáadtam a zselatint, és a sütemény tetejére öntöttem, majd mehetett ismét vissza a hűtőbe.
  • A gyümölcskocsonyaport a tasakon lévő utasítás szerint elkészítettem, a süti tetejére öntöttem, és egy éjszakára a hűtőbe tettem.
  • Másnap szeletelhető vagy kiszúróforma segítségével tetszés szerinti mintákat készíthetünk belőle.

Forrás:http://hankka.blogspot.hu/

Kép forrása: www.freekidscrafts.com

Kép forrása: blogs.babycenter.com

Kép forrása: www.etsy.com

Kép forrása: http://2momsandablog.blogspot.hu/

Kép forrása: http://stayathomeeducator.com/

Kép forrása: let the children play