Napról napra óvoda

Kedves Érdeklődő, aki rátaláltál erre az oldalra! Ebben a blogban szeretném Veletek megosztani mindazt, amit az elmúlt 36 évben az óvodáról, a gyerekekről, gyerekektől "megtanultam" és mindazt ami jó kedvre derít, elgondolkodtat, vagy gyönyörködtet.

Feedek
Megosztás

Szivárvány tízszer

Képről képre

Kép forrása: Found on paperpartyshop.com

Kép forrása: Found on craftsandcreationsideas.blogspot.com

Kép forrása: Found on craftsbyamanda.com

Kép forrása: Found on kindercraze.blogspot.com

Kép forrása: Found on kevandreveau.canalblog.com

Kép forrása: Found on delightfullearning.blogspot.com

Kép forrása: Found on garlandberneice.blogspot.com

Kép forrása: Found on mollymoo.ie

Kép forrása: Found on evolvingmommy.com

Kép forrása: Found on twigandtoadstool.blogspot.com

Jelről jelre 9. - Nap

Kép forrása: www.erdekesvilag.hu

Nap a teremtés, alkotás, jelképe

Kányádi Sándor: Ha a napnak

Ha a napnak lába volna,
bizonyára gyalogolna.
Ha pedig keze is lenne,
akkor ő is cipekedne,
s leülne, ha elfáradna,
ide mellénk, a kis padra.
Kérges kezét térdre ejtvén,
merengne a holdas estén.
Úgy várná be, szépen ülve,
hogy őt a föld megkerülje.
Kép forrása: csemadok.sk

Mentovics Éva: Ki csente el a színeket?

Kora reggel volt. A nyári Nap ébredező sugarai még csak éppen hogy kibújtak horizont peremén nyújtózkodó dombok mögül.

- Azt hiszem, ma ismét csodálatos napunk lesz - mosolygott csillogó tekintettel a Napocska.

Körbepillantott a hegyes-dombos vidéken, majd arrébb terelt néhány - már kora reggel rakoncátlanul ficánkoló - felhőgyereket.

- Sem eső, sem pedig zivatarfelhőt nem látok közeledni – azzal kibújt a bárányfelhő-paplan alól és szép komótosan elindult, hogy ismét mosolyt varázsoljon az emberek arcára.

Amikor felkelt a Nap, Harmat Tündér már javában serénykedett.

Lenge kis ruhácskájában olyan légiesen reppent egyik kertből a másikba, hogy még a pillangók is megirigyelhették volna a mozdulatait.

Látszott rajta, hogy kedvét leli abban, hogy minden hajnalban bejárja az egész környéket és kecses ívű kis kancsójából parányi harmatcseppeket hint mindenfelé. Nyomában már ébredeztek a növények, a virágok kelyhében összegyűlt harmatcseppekben pedig a korán kelő kis bogárkák mosták ki szemeikből az álmot.

Harmat Tündér nem győzött betelni az ébredő táj látványával.

- Nem telik el úgy nap, hogy ne csodálkoznék rá valami újdonságra –lelkendezett, amint megpillantotta barátnőjét, a kis Hajnal Tündért.

- Legjobban azt élvezem, amikor odaérkezem ahhoz, az erdő közelében lévő házhoz. A kertjében kora tavasztól késő őszig pompáznak a szebbnél szebb virágok. Némelyiknek olyan kellemes, bódító illata van, hogy még Szellő Tündér is örömét leli benne. Felkapja a virágokat körüllengő illatfelhőt és repíti, repíti… szeretné, ha mások élvezhetnék ezeket a finom illatokat. Gyere velem! Megmutatom neked is azt a pompás kertet.

- Szívesen megnézem, hiszen én is nagy rajongója vagyok a virágoknak – mondta örömmel Tavasz Tündér, miközben barátnője után reppent.

- Igazán jó emberek élhetnek ott, hiszen szeretettel, és odaadással gondozzák a növényeiket. A két kisgyermek pedig boldogan segít a szüleinek minden kerti munkában. Az is előfordul, hogy teljesen egyedül serénykednek a virágok körül. Hunyd csak be a szemed és szippants jó mélyet a levegőből! Érzed? Arra kell repülünk, ahonnan ezek a pompás illatok áradnak.

Miközben az erdő felé repültek, Harmat tündér egyfolytában szórta, szórta a körülöttük lévő növényekre az üdítő, hűs harmatcseppeket.

- Már ide is érkeztünk – mutatott egy ház felé a kis tündér.

- Jaj, mi ez a szörnyűség? - kapott rémülten a fejéhez és ijedtében még a harmatvizes korsót is majdnem kiejtette a kezéből.

- Hol vannak a pompás virágok, fák, bokrok? És hol van a szép, zöld, süppedős pázsit? Ez borzasztó! Eltűntek a színek… csupa fekete minden.

- Ki művelhetett ilyen gonoszságot? Mi lesz, ha felébrednek a gyerekek? Biztosan nagyon el lesznek keseredve, hogy mi lett a gondosan ápolt kertjükből – hüledezett a barátnője is.

Éppen akkor ért oda Szellő Tündér.

- Nahát! Miféle gonosz manó művelhetett ilyen csúfságot? – ámuldozott, hiszen ő is örömmel látogatta meg a szép, gondozott kertet naponta többször is.

- Gonosz manó? Mintha te tudnál valamit… - vonta össze gyanakvón a szemöldökét Hajnal Tündér.

- Tudni ugyan nem tudom, de sejtem. Tegnap délután éppen a szomszédos erdőben muzsikáltam egy öreg tölgyfa ágain, amikor tanúja voltam egy beszélgetésnek. Néhány huncut kis koboldgyerek arról beszélgetett, hogy vezetőt választanának maguk közül. Természetesen mindenki saját magát szerette volna megszavaztatni vezérnek, így hát nem tudtak dönteni. Annyiban maradtak, hogy a vezetőnek ötletesnek, rafináltnak, huncutnak kell lennie, így azt fogják megválasztani e fontos posztra, aki ma estig a legnagyobb huncutságot követi el.

- Jó, jó. De ebből hogyan következtetsz arra, hogy ezt a gonoszságot közülük követte el valaki? – faggatta izgatottan Tavasz Tündér.

- Egyszerű. Tegnap este láttam az egyik kis koboldot, amint az erdő mélyén csordogáló pataknál ücsörgött. Nagyon izgatottan és elmélyülten tanulmányozott egy ősrégi könyvet, melynek a címe az volt, hogy: Varázskeverékek átváltoztató varázslatokhoz. Akkor még nem is tulajdonítottam neki komolyabb jelentőséget. De reggel ismét találkoztam a kis kobolddal, amint ebből az irányból szaladt, kezében egy sötét, festékes doboznak tűnő valamivel. Néhány perc múlva pedig, amikor megpillantottalak benneteket, már ez a rettenetes látvány tárult a szemem elé.

- Igaza van Szellő Tündérnek. Ez nem lehet véletlen – bólogatott Tavasz Tündér, majd jelentőségteljesen egymásra pillantottak és elreppentek a szomszédos erdő felé. Meglepetten tapasztalták, hogy a vén tölgy alatt már javában tanácskoztak a kópé kis koboldok.

Kacarászva mesélték egymásnak, hogy ki milyen csínyt követett el. Ám nem maradtak sokáig titokban a huncutságok. A haszontalan kis lurkóknak még a hang is a torkukon akadt, amint megpillantották a feléjük közeledő idős koboldokat.

- Ugye nem szeretnétek, ha a gonosz varázslataitok miatt el kellene hagynunk az otthonunkat? Több száz éve élünk már itt békességben, az emberek szomszédságában. Gormon, a főkobold éppen most indult útra, hogy visszaváltoztassa az erdő mellett lévő virágoskertet. Valljátok be őszintén, ki volt az, aki elcsente a könyvtárból az Átváltoztató varázslatok könyvét?

A kis koboldok lehajtott fejjel, megszeppenve álltak, de senki nem vállalta magára a gonosz varázslatot.

- Úgy, szóval nem jelentkezik önszántából a bűnös. Akkor kénytelen vagyok valami fondorlattal rájönni. Ne izguljatok, nem történik semmi furcsaság. Legalábbis annak biztos nem lesz meglepő, aki elkövette azt a gonosz csínyt – figyelmeztette őket és már emelte is a magasba apró kezeit, majd a kis koboldok felé mutatva rákezdte:

- Piros, fehér, lila sárga -

potyogjon le mind a sárba!

Cipőd kékje, ruhád zöldje -

hulljon alá mind a földre!

Ne higgyétek, hogy ez átok…

fekete színt küldök rátok

Amikor az utolsó szó is elhagyta az ajkát, az összes kis koboldról eltűntek a színek. A ruhájuk, cipőjük, hajuk, de még az arcuk is fekete lett.

Amint észrevették, mindannyian keserves zokogásban törtek ki. Legnagyobb rémületükre még az arcukon végigcsordogáló könnycseppjeik is koromfekete színűek voltak.

- Ugye, nem is olyan mókás dolog feketének lenni? - szólalt meg Darmin, a rangidős kobold.

- Most legalább láthatjátok, hogy egy-egy gonosz varázslattal mekkora keserűséget tudtok okozni valakinek. A kezdeti rémület után azért elmondom, nem fogtok örökké így maradni. Egy kis idő múltán visszatérnek rátok a színek. Na persze nem mindenkire - egy valaki sajnos továbbra is fekete marad. Az, aki elkövette ezt a rosszaságot – pillantott rájuk komor tekintettel.

Igaza volt Darminnak. Néhány perc elteltével Arion kivételével az összes kis kobold szép lassan elkezdte visszanyerni korábbi színeit.

- No, most már látom, hogy ki volt a bűnös. Éjfélkor összeül a Kobold Tanács. Ott fogjuk eldönteni, hogy milyen büntetést szabjunk ki rád. Addig is ilyen fekete maradsz. Utána pedig csak akkor térnek vissza rád a színek, amikor letöltötted a büntetésed és őszintén megbánod, amit tettél.

A kis tündérek megkönnyebbülten egymásra mosolyogtak, majd visszareppentek az elcsúfított virágoskert felé. Mire odaértek, a kert - Gormonnak, a főkoboldnak köszönhetően - már ismét a régi színeiben pompázott.

Hajnal Tündér boldogan hintette szét felette a napfényben megcsillanó harmatcseppeket. Még éppen időben, hiszen a két kisgyermek vidám kacagással szaladt ki, hogy ezen a verőfényes reggelen ismét köszöntsék kedvenc növényeiket.

Szellő Tündér is mosolyogva, lágy fuvallattal cirógatta végig a fák zöldellő lombjait és a virágok tarka színekben tündöklő, illatozó szirmait.

Arion pedig valóban megbánta az általa csak apró huncutságnak gondolt koboldcsínyt. Ugyan megmaradt annak a kis huncut, pajkos koboldnak, aki korábban is volt, de ezután soha többé nem kísérletezett olyan csínytevéssel, amivel másnak szomorúságot okozott volna.

Napraforgó kalács

Hozzávalók:

  • 660 g finomliszt
  • 1 tojás
  • 1 tojás sárgája
  • 1 dl olaj
  • 2 ek. burg.pehely (elhagyható vagy 1 ek. tejporral helyettesíthető)
  • 1 ek. cukor
  • 1,5 tk. só
  • kb. 4 dl tej
  • 4 dkg friss élesztő
Kenéshez:
  • 5-6 dkg olv. vaj
A tetejére:
  • 1 tojás
  • napraforgó, len,-szezámmag
A tészta hozzávalóit a kenyérsütőgép üstjébe készítjük és a 20 perces dagasztás programmal összeállítjuk. Kikapcsoljuk a gépet (vagy áttesszük a tésztát egy kelesztőtálba) és 30-35 percig hagyjuk kelni.
Lisztezett felületre borítjuk és két egyforma darabba vágjuk.
Az egyik tésztát 5 egyforma részre osztjuk és egyenként gömbölyítjük.
Hagyjuk pár percig pihenni.
Addig a másik tésztát vesszük elő. Leválasztjuk az egy negyed részét, cipót formázunk belőle, félretesszük, ez lesz a kalács közepe. A maradék háromnegyed részt szintén öt egyenlő részre osztjuk és gömbölyítjük.
Hagyjuk pihenni.
Elővesszük az első öt tésztagombócot. Egyesével egy kb. 22-23 cm átmérőjű kört nyújtunk belőle.
Az elsőt rögtön sütőpapírra helyezzük. Megkenjük olvasztott vajjal.
Kinyújtjuk a másodikat is és az első tetejére helyezzük. Megkenjük, erre jön a harmadik lap, azt is megkenjük, erre a negyedik, amit szintén megkenünk. Az utolsó lapot nagyobbra nyújtjuk, akkorára, hogy a négy réteg oldalát is befedje.
A tészta közepét nyolc részre vágjuk, úgy, hogy körben egy cm szélességben egyben hagyjuk:
A cikkeket kihajtjuk.
Most az öt kisebb gombócot nyújtjuk, kenjük, és rétegezzük, pont úgy, mint az előzőt, de csak 14-15 cm átmérőre.
Ha készen van, akkor a már kihajtott tészta közepébe helyezzük.
A közepét ugyanúgy, mint az előzőt, nyolc részre vágjuk, a szélén egy centimétert egyben hagyva. A bevágásokat úgy végezzük, hogy az előző sor kihajtott szirmai közé essenek ezek a belsők:
Ha kész a bevágás, akkor óvatosan ezeket is kihajtjuk. A közepébe helyezzük a félretett cipót.
A kalácsot a sütőpapír segítségével sütőlemezre helyezzük. Én a tepsi hátulján sütöttem, hogy a széle ne nyomja el.
Letakarjuk és 30 percig hagyjuk kelni. Ezalatt a sütőt előmelegítjük 180 fokra.
A megkelt tésztát egy egész, felvert tojással lekenjük. A közepét és a szirmokat megszórjuk napraforgó,-len,-vagy szezámmaggal.
Sütési ideje kb. 30-35 perc, 10-15 perc után ha nagyon pirulna egy fóliát kell ráteríteni.
Forrás: http://www.limarapeksege.hu/
Kép forrása: http://wabisabiwanderings.blogspot.hu/
Kép forrása: http://nurturestore.co.uk/
Kép forrása:Found on flickr.com

Jelről, jelre 8. - Vízcsepp

Kép forrása: www.nlcafe.hu

Víz(csepp) a születés és az élet jelképe

 

Vers forrása: Mondókák, gyermekversek, dalok

Kép forrása: fashiontribes.typepad.com

Harmatcsepp (tenyérsimogató mesék) - részlet

Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy harmatcsepp. A hajnali pára ejtette egy hófehér liliom kelyhébe. Gyönyörű fehér szirmok vették körül, sárga porzók és egy magas zöld bibe. Nagyon boldog volt a kis harmatcsepp, hogy ilyen szép helyre került. Egyszercsak egy zümmögő, dünnyögő méhecske szállt a liliom kelyhébe. Nagy munkája előtt ivott egy picit a harmatcseppből, de a víz nem fogyott el. A harmatcsepp végignézhette, ahogy a szorgos méhecske tarisznyájába gyűjti a sárga virágport. Buzgó munkája közben a popsijával beporozta a liliom zöld bibéjét. Észre sem vette, hogy egy csomó virágpor hullott a kis harmatcseppre. Sárga lett tőle a kicsi harmat.

Este bezárult a liliom és a hajnali harmat újabb harmatcseppeket festett a liliom kelyhébe. De ezen az új napon nem kelt fel a napocska. Nem volt olyan meleg. Nagy felhők gyülekeztek az égen. Fújt a szél, lengette a liliomot. Erősen kapaszkodnia kellett a harmatcseppnek, hogy le ne essen a földre. Egyszercsak dörgött, villámlott és elkezdett esni az eső. Nagy kövér esőcseppek tolakodtak a liliom szirmai közé és legördültek a virág sziromruháján. Mikor elállt a nagy eső, szóba elegyedtek az esőcseppek a harmatcseppel.

- Hát te ki vagy?

- Én vagyok a harmatcsepp.

- Elég furcsán nézel ki. Miért vagy sárga?

- Azért, mert egy méhecske rám szórta a virágport a munkája közben. És ti kik vagytok?

- Mi esőcseppek vagyunk. A nagy vihar idején hullottunk ide az égből. Nagyon érdekes életünk volt ám!

- Meséljetek róla! – kérlelte őket a harmatcsepp.

- Tudod, mi a tóban éltünk. Halak, békák úszkáltak bennünk. Aztán a meleg nap felkapott bennünket és párává váltunk. Emelkedtünk, emelkedtünk, míg felértünk a felhők közé. Ott volt csak igazán hideg! Megdermedtünk. Sokáig szálltunk ide-oda a széllel, mígnem egy napon egy másik felhő összeütközött velünk. Nagy villámlás és mennydörgés közepette lehullottunk a földre és épp ide hozzád, ebbe a fehér liliomba estünk.

- Jaj, de érdekes! De szeretném én is látni! De szeretnék én is szállni! Milyen jó lenne fölrepülni páraként az égbe! – sóhajtozott a harmatcsepp.

- Hamarosan… - súgták a vízcseppek, mert már kezdtek gyengülni. A napocska kisütött és erős meleg sugarai hívogatták, csalogatták a vízcseppeket újra a magas égbe.

Egyszercsak azt érezte a kis harmatcsepp, hogy ő is emelkedni kezd. Párává vált és felszippantotta a felhők közé a meleg nap sugara.

- Jaj, de jó! Repülök én is! – kiáltotta.

Forrás: http://mezesmesek.blogger.hu/

Ízesített vizek

Kép forrása: http://fengshuitrend.blog.hu/

Mi kell hozzá?

Csészényi friss gyümölcs: bogyós, vagy citrusféle, dinnye, ananász, kiwi, vagy amilyen ízű üdítőt szeretnél.

Egy szál friss fűszer- vagy gyógynövény (menta, bazsalikom, citromfű, rozmaring, zsálya, levendula, bármi, ami épp van. Ha nincs friss, a szárított is megteszi), valamint Víz, jég, és egy nagy üveg, amiben elkészítjük.

Kicsit nyomkodjuk össze a friss gyümölcsöt, épp csak, hogy levet engedjen, és a fűszernövényt is (semmiképp se aprítsuk!), majd tegyük az üvegbe, dobjuk rá a jégkockákat, és öntsük fel vízzel. Fedjük le, és tegyük a hűtőbe 3 napra, ha eszünkbe jut, néha keverjük meg, és kész is! Időnként keverjük meg a frissítőt, így intenzívebb lesz az íze.

Ízvariációk: Citrom-narancs-lime-menta

Ízhatás: savanykás-frissítő. Ehhez 1 citromot, 1 lime-ot és 1 narancsot szeleteljünk fel, enyhén zúzzunk össze egy szál mentát, majd mindet tegyünk az üvegbe és töltsük fel vízzel.

Málna-lime-menta

Ízhatás: friss, pezsgős. 1-2 csésze málnát, egy lime-ot és egy szál mentát kicsit törjünk össze, majd öntsük az üvegbe, szórjuk rá a jégkockákat, és öntsük fel vízzel. Gyönyörű színe van!

Ananász-menta

Ízhatás: édeskés-mentás. Egy csésze aprított ananász egy szál mentával, kicsit kinyomkodva, jéggel és vízzel felöntve.

Szeder-menta/vagy rozmaring/levendula

Ízhatás: friss, lágy. Egy csésze gyümölcsöt a friss fűszernövénnyel nyomkodjunk ki, öntsünk rá jeget és vizet.

Görögdinnye-rozmaring

Ízhatás: édeskés.1-2 csésze aprított görögdinnyét 1 szál rozmaringgal az üvegbe teszünk, megnyomkodjuk, felöntjük jéggel és vízzel.

Kép forrása: http://www.sheknows.com/

Jelről, jelre 4. - szivárvány

Szivárvány a béke és áldás jelképe

Bartos Erika: szivárvány

Piros szín van legfelül,

Narancssárga mellé ül.

Sárga fénylik alatta,

Zöld a sárgát támasztja.

Kék folytatja most a sort,

Lila csík még úgysem volt.

Ibolya fut legalul,

Hét szín együtt domborul.

Kitalálod, mi lehet?

Szivárvány a domb felett!

Nyíri Eszter: a szivárvány születése


Egy augusztusi, verőfényes délutánon két kislány játszott takaros, vidéki házikójuk udvarán. Az égető napsugár repedezetté szikkasztotta a homokos talajt, a levegő páradúsan nehezedett rájuk. De őket nem zavarta a hőség; rendületlenül etették-itatták maradék anyagokból készült, folt hátán folt babáikat.

– Lányok, hamarosan ideér a vihar! Fejezzétek be a játékot! – kiáltott ki édesanyjuk a nyári konyhából, ahol épp édes-savanyú szederszörpöt főzött télire.

A testvérpár felnézett az égre, és döbbenten figyelte, ahogy a szürke, haragos felhő a nap mellé tolakszik. Mire felkapkodták rongybabáikat, és a tornácra szaladtak, eleredt a zápor. Kövér, hűvös esőcseppek fogócskáztak egymással, hangos égzengés és fényes villámok kísérték kergetőzésüket. A száraz föld szomjasan itta magába az életet adó csapadékot.

Mikor a zivatar elcsendesedett, édesanyjuk lépett oda hozzájuk.

– Nézzétek csak! Varázslat történt! – mutatott a messzeségbe.

A szántóföldön és az erdőn túl, a zöld fűvel borított dombok fölött hétszínű szivárvány ívelt.

– Anyuka, hogyan születik a szivárvány? – kérdezte az idősebbik leány.

– Tudjátok, mikor az esőcseppek ráhullanak valamire, átveszik a színét. A rózsáktól lopnak egy kis vöröset, a katicabogártól kölcsönkérik a pöttyei közti pirosat. Eltanulják az őszibarack narancsszínű meg a vilmoskörte citromsárga mosolygását. Megízlelik a menta zöldjét, a tóban tükröződő ég kékjét. Magukba szívják a levendula édes, lila illatát. Aztán amikor a nap elhívja őket játszani, viszik magukkal a színt. Útjuk során összetalálkoznak, és megszületik a szivárvány.

A kislányok ámuldozva hallgatták édesanyjukat, majd hosszan nézték, nézegették a rózsavörös, katicapiros, barack- és körtesárga, mentazöld, égkék, levendulalila szivárványt.

Egészen addig, míg a színes esőcseppek el nem illantak.

Kép forrása: Életszépítők

Szivárványos, hűtött süti

Hozzávalók: a sárga réteghez:

  • 1,5 dl víz
  • 1 csomag zselatin (25 g)
  • 3 tojás
  • 1 csomag vaníliás cukor
  • 5 evőkanál cukor

a barna réteghez:

  • 1,5 dl víz
  • 1 csomag zselatin (25 g)
  • 3 tojás
  • 1 csomag vaníliás cukor
  • 5 evőkanál cukor
  • 3 evőkanál kakaópor

a fehér réteghez:

  • 1,5 dl víz
  • 1 csomag zselatin (25 g)
  • 4 dl tejföl
  • 2 csomag vaníliás cukor
  • 5 evőkanál cukor

a piros réteghez:

  • 1 csomag piros színű gyümölcskocsonyapor (pl. málna ízű)

 

 

  • A sárga réteghez a zselatint elkevertem a vízben, majd melegíteni kezdtem. Addig melegítettem, amíg teljesen fel nem oldódott, de nem kell felforralni.
  • A tojások sárgáját habosra kevertem a cukorral és a vaníliás cukorral, majd hozzáadtam a már nem forró zselatint és a fehérjékből felvert kemény habot.
  • Közepes méretű tepsibe öntöttem, majd beraktam a hűtőbe dermedni.
  • A barna réteget ugyanígy készítettem el, annyi különbséggel, hogy a cukros tojássárgához - amikor már krémes, habos volt - hozzádolgoztam a kakaóport is.
  • A barna masszát a sárga rétegre öntöttem, és visszatettem a hűtőbe dermedni.
  • A fehér réteghez szintén feloldottam a vízben a zselatint.
  • A kétféle cukrot elkevertem a tejfölben, hozzáadtam a zselatint, és a sütemény tetejére öntöttem, majd mehetett ismét vissza a hűtőbe.
  • A gyümölcskocsonyaport a tasakon lévő utasítás szerint elkészítettem, a süti tetejére öntöttem, és egy éjszakára a hűtőbe tettem.
  • Másnap szeletelhető vagy kiszúróforma segítségével tetszés szerinti mintákat készíthetünk belőle.

Forrás:http://hankka.blogspot.hu/

Kép forrása: www.freekidscrafts.com

Kép forrása: blogs.babycenter.com

Kép forrása: www.etsy.com

Kép forrása: http://2momsandablog.blogspot.hu/

Kép forrása: http://stayathomeeducator.com/

Kép forrása: let the children play