Napról napra óvoda

Kedves Érdeklődő, aki rátaláltál erre az oldalra! Ebben a blogban szeretném Veletek megosztani mindazt, amit az elmúlt 36 évben az óvodáról, a gyerekekről, gyerekektől "megtanultam" és mindazt ami jó kedvre derít, elgondolkodtat, vagy gyönyörködtet.

Címkefelhő
Feedek
Megosztás

A kifli és levendula oldalról: Nyuszi répában

Blogajánló:

Képről képre, szóról szóra a

http://kiflieslevendula.blogspot.hu/2015/03/nyuszi-cseszeben.html oldalról

Nyuszi ül a répában

"Gondoltam, ráfordulva a húsvéti készülődés utolsó métereire, egyből üssünk két legyet egy csapásra - hozzuk össze egy dologban a répát és a nyuszit. Először ugyan répaautót gondoltam készíteni nyuszisofőrrel, de ahogy a viccben is van, ezer és egy oka volt annak, hogy nem vágtam bele, például hogy nem volt rá időm. No de a nyuszi-répa kombinációt nem akartam feladni, és ahogy töprengtem a dolgon, egyszer csak eszembe jutott egy kép a saját nyuszinkról, akit tavaly nyáron egy extrán nagy sárgarépával leptem meg, és addig rágcsálta, amíg a buksija már alig látszott ki a répából - ami enyhén Gyalog galopp-vérnyúl külsőt kölcsönzött neki... hát ez az emlék volt az alap a következő húsvéti dísz készítéséhez, azaz a kisnyúlhoz, valamint a répához a nyúlon túl :-)



Először is készítettem kartonpapírból egy sablont a répához. A papírra egy negyed kört rajzoltam (az oldalai 7-7 cm hosszúságúak voltak), az íves vonal közepénél pedig bejelöltem egy kivágandó részt.





Kivágtam a sablont, majd egy narancssárga filcanyagra helyeztem, és a szélek mentén körbevágtam.





Egészen minimális varrástudás is elég a következő lépéshez: a két egyenes oldalt összeöltögettem, így kialakult a tölcsérszerű forma.





A nyuszi fejéhez előkészítettem egy 2,5 cm átmérőjű préselt papírgolyót, majd fehér filcanyagból kivágtam a füleket - ezeknek a közepét rózsaszínű ceruzával meg is színeztem.





A füleket pillanatragasztóval rögzítettem a fejre, majd alkoholos filctollal megrajzoltam a nyuszi pofiját, rózsaszín ceruzával pedig egy kis pírt is tettem rá. :-)





A répa befejezéséhez zöld filcanyagból leveleket vágtam ki, ezeket a narancssárga tölcsér belső részéhez ragasztottam.





A répatölcsér alsó részét egy kis vattával kitömtem, a nyuszifejet pedig egy kis ragasztóval rögzítettem a répában.
Fehér filcanyagból pici félköröket vágtam ki, néhány apró filcvonallal megjelöltem az ujjakat,
majd felragasztottam az így keletkezett mancsokat.



Nyuszi a csészében

Amióta a blog létezik, elég sok tárgyat-dolgot-ezt-azt készítettem, de ezekből meglepően kevés található itthon (mindig lett gazdájuk rögtön a család és a barátok körében). Az itthoniak viszont azért maradtak, mert nem tudtam róluk lemondani - ezek közül is a szívemnek egyik legkedvesebb alkotás a csorba pöttyös bögrében lakó manólány, ő mindig ott függ az egyik könyvespolcunk mellett. Azóta is mindig várom, hogy egy hasonlóan csinos, ám használatra már alkalmatlanul amortizálódott bögréhez vagy csészéhez juthassak, de mostanában senki sem tördeli nálunk a porcelánokat, mi ketten nem vagyunk kimondottan balhés típusok, a kicsik meg már régen kinőttek a spontán leejtős korszakukból. Kezdtem is már lemondani a bögrés ötleteimről, ám pár napja váratlan helyről érkezett a segítség - a mosogatógépünk valószínűleg már nem bírta hallgatni a sirámaimat a forráshiányról, és egy épen betett csészét kicsorbulva és megrepedve adott elő. Rögtön eszembe jutott Szabó Magda és az ő apukája, aki a törött bögréket körbetáncolta ("már nem élsz túl, büdös bögre"), és hasonló örömöt éreztem, de persze nem a csésze porhüvelyének pusztulása miatt, hanem mert így pompás alapanyaghoz jutottam. És így végre meg tudtam valósítani egy olyan ötletet, amit már tavaly húsvétra is terveztem, csak nem volt hozzám csészém, ugye - de most! :-)

Az ötlethez először is szükségem volt egy apró nyuszifigurára - ezért elővettem egy kis maradék agyagot, és ebből formáztam meg a nyuszit, azaz rögtön kettőt is, mert a másikkal is van már tervem:





Készítettem még pár tojáskát is:





Miután az agyag kiszáradt, egy levágott mosogatószivacs-darabra kevés barna akrilfestéket tettem, és ezzel pacsmagoltam körbe a tojásokat.








Elővettem a főszereplőt, a kicsorbult csészét:





Zöld szárazvirágból egy kisebb adagot a csészébe ragasztottam:





A nyuszit szintén ragasztópisztollyal rögzítettem a csésze belsejébe, akárcsak a tojásokat.





Mintás papírból picike virágokat vágtam ki, ezeket is a csészébe helyeztem.





Mintás papírból kivágott rombuszokból és egy pékzsinegdarabkából zászlófüzért készítettem, majd a zsineg két végét a csésze szélére ragasztottam. Ezután még vágtam egy, a zászlókkal színben harmonizáló papírkört, és a csésze belsejébe ragasztottam - a nyuszi pedig kapott egy fonalból kötött zöld masnit a nyakába.





Ezzel tulajdonképpen készen is lett a mini húsvéti jelenet. Még egy pöttyös organzamasnit kötöttem a csésze fülére, és ezután már csak örülnöm kellett neki - és ez nagyon simán ment is, hiszen annyit vártam rá... :-)

Cinege album: Tavasz csalogató nap (2015. március 27.)

 

Hát akkor számoljunk csak együtt: egy nap és mennyi ünnepelni való! Színházi világnap, Húsvét váró, tavaszi szünet előtti utolsó nap, mind, mind egy csokorban.

A reggel:

Kalács sütéssel kezdtük:

 

Rántotta reggelivel folytattuk és fejdíszek készítésével fejeztük be:

A délután:

"Belépő Játékkal" kezdtük:

Három locsolóvers sorai összekeverve a vízcseppeken. Belépő az előadásra: A jól sorrendben összerakott locsolóversek. (és ez a feladat nem a gyerekeké volt)

Mese(játék)kal folytattuk:

Kedves gyerekek és felnőttek! Tudjátok-e, hogy idén is kalamajka volt a Húsvét körül. No, nem a százéves manó fázott meg már megint és nem prüszkölt és nem kellett állandóan orrot fújnia. Más volt a baj. Eltűntek az illatok. Hogy mi is történt? Figyeljetek jól és megtudjátok!

1. jelenet:
Szereplők: kertész, virágok, jégsárkány
Eszközök: locsolókanna, gereblye, fejdíszek, köpeny (fehér és kék textil), útjelző nyilak, buborékfújók, textil a földre, 
Kertész: 
Gyere tavasz várva várlak, hozz levelet fűnek, fának
Kellene kiskert sok virággal, illatozó ibolyával, tulipánnal és rózsával
Gyertek, gyertek, kis virágok, tavaszi nap süt már rátok.
Gyertek tulipánok, gyertek rózsák, gyertek ibolyák! (behívja a virágokat és elülteti őket köralakban, öntözgeti, és közben énekli:
Beültettem kiskertemet a tavasszal,
Napsugarat csalogattam énekszóval,
Megöntöztem friss vízzel, ébredjetek most már fel, de most mindjárt!
A virágok nyújtózkodnak, ásítoznak, dörgölik a szemüket, egymást méregetik, mutogatnak egymásra és kuncognak, csúfolódnak.
Tulipánok: Legszebb virág a tulipán, nincsen nekem párom széles e világon
Rózsák: Legszebb virág a rózsa, messze száll az illata
Ibolyák: Ibolyánál nincsen szebb a világon, minden virág hódoljon!
A virágok összevesznek, hangosan kiabálnak egymással: Nem igaz! Nem igaz! Én vagyok a legszebb, legillatosabb!
Hangos trappolással, morgással, sárkányüvöltéssel „bejön” a jégsárkány (fejdísz, fehér textil palást, varázspálca és húzza maga után a fehér függönyt)
Jégsárkány: A teremburáját ettől a hangzavartól nem tudok aludni! Ki az, aki megzavarja az álmom? Ti kiabáltok? Ti zajongtok? Csönd legyen már! Elég volt! Aludni akarok! Na, megálljatok! Csiribú, csiribá jéggé váljatok!
Bemegy a kör közepére és minden virágot „megfagyaszt!

2. jelenet:
Szereplők: manók párban, (óvónők szintén párban, akik szintén „manók”), szél úrfiak, útjelzők
Eszközök: manósapkák, útjelző nyilak a nézők közt ülő gyerekeknek, kék köpeny a szél úrfiaknak és egy-egy buborékfújó. kis üvegek
A két szél úrfi beszélgetése:
- Hallottad, hogy a manók elindultak illatokat keresni a locsolóvízhez? Annyi, de annyi borsot törtek már az orrunk alá, hogy tréfáljuk meg őket?
- Az biza jó lenne, de hogyan?
- Csapjuk be őket és csalogassuk el őket a titkos kert felé vezető út helyett a tűlevelű erdőbe, ahonnan nem találnak soha többet vissza és akkor végre, valahára nyugtunk lesz tőlük!
- Jó. Én benne vagyok! Pszt! Maradj csendben. Én már hallom őket! Fussunk eléjük! (szétválnak)
Manó párok beszélgetése:
1. pár lány pelekedve:
- Az nem lehet, hogy idén ne legyen a fiúknak mivel meglocsolni a lányokat! Nem hiszem el, hogy nem találsz illatokat! Gyere velem! tudok egy titkos kertet, ahol már kora tavasszal kinyílnak a virágok. Ott biztos, hogy tudsz gyűjteni
1. pár fiú nyűgösen:
- Nem megyek sehova! Nem akarok illatokat gyűjteni! Inkább fára mászok és hintázom az indákon vagy ülök a buborékházikóban és nézem a manó TV-ben a mesét. Semmi kedvem úttalan utakon gyalogolni, holmi illatokért!
- Na, gyere már! Ne húzsad magad!
(a lány húzza maga után a fiút és a nézők sorai között huzakodnak)
2. pár lány:
- Nem hiszem el, hogy jobban érdekel a karate edzés, a sakkozás és a focizás. mint az, hogy Húsvétkor meglocsolj! Ha nem locsolsz meg, akkor hogyan nőjek nagyra?
2. pár fiú:
- Pedig sokkal jobban érdekel minden más! Miért kell nekem holmi titkos kertet keresgélni és illatokat gyűjteni! Nem akarok itt bolyongani! Látod már el is tévedtünk és csak járunk itt körbe, körbe! 
3. (óvónő) pár:
- Elegem van! Nem megyek egy tapodtat sem tovább. Megmásztam már 12 hegyet, átkeltem 6 patakon, átbújtam 3 tüskebokron. Elég volt! Én itt most leülök és kész. Éhes vagyok! szomjas vagyok! Neeeem megyek sehova!
- Gyere már, mert a végén eltévednek a manógyerekek és akkor, hogyan állunk a szüleik elé?
- Nem és nem és nem! 
- Gyere már, mert ha nem jössz, akkor itt hagylak!
- Na, jó! Húzz fel!
- Hahó! Kismanók! Hol vagytok?
- Erre gyertek! Erre! Erre! Itt vagyunk!
A három manó páros összetalálkozik:
- Ti tudjátok, hogy merre kell menni a titkos kerthez?
- Nem tudom. Én sem. Én sem.
Tanácstalanul néznek körbe
Szélúrfiak (csúfolódva) és a manók (megszeppenve):
- Na, nézd csak! Itt vannak a manók! Csak nem eltévedtetek?
- De bizony eltévedtünk és nem találjuk a titkos kert felé vezető utat!
- Gyertek, majd mi mutatjuk az utat! (buborékok fújásával útmutatás)
- Hej, ti csíntalanok! Nem lehet, hogy nem is tudjátok, merre kell menni, mert már térdig kopott a lábunk a sok gyaloglásban és még mindig nem vagyunk ott!
- Igazatok van. Már mi magunk sem tudjuk, hogy merre járunk!
- Na, akkor ebből elég volt! Ki tudna útba igazítani minket?
A nézők között ülő útjelzők:
- Erre, gyertek, erre, erre!
(A manók és a szél úrfiak „eljutnak” a titkos kerthez és meglátják a közepén szunyókáló jégsárkányt, a hüppögő kiskertészt és a megfagyott virágokat. Csendben odalopózkodnak a kiskertészhez)
Manók és a kiskertész beszélgetése:
- Mi történt a titkos kerttel?
- A virágok annyira hangosan veszekedtek azon, hogy melyikük a legszebb, legillatosabb, hogy felébresztették a sárkányt, aki annyira megharagudott, hogy jégfogságba ejtette az összes virágot és így hiába jöttetek illatokat gyűjteni, mert nem illatozik egy sem.
- Most mi lesz? Most mi lesz? Honnan lesz illatos vizünk? Mivel locsolnak meg a fiúk?
- Gyertek! Halkan osonjunk el innen és keressük meg a tavasztündért, mert ő biztosan tud segíteni!


3. jelenet:
Új szereplő: tavasztündér
Eszköz: palást, fejdísz, varázspálca
A tavasztündér, manók és szél úrfiak beszélgetése:
- Hahó, hahó! Tavasztündér hol vagy?
Tavasztündér: Beültettem kiskertemet…..)
- Itt vagyok! baj van?
- Igen, igen, igen! (egymás szavába vágva) A jégsárkány elvarázsolta a titkos kertet és mi nem tudunk illatokat gyűjteni! Hozni, vinni.
- Hát ez bizony, elég nagy baj! A varázslatot csak úgy törhetitek meg, ha el tudjátok tőle lopni a jogarát, palástját, koronáját, hogy közben nem ébred fel és, ha mind a hármat megszereztétek, akkor hívjatok és felmelengetem a virágokat, hogy ismét illatozhassanak!
Vissza kerthez, halkan énekelve mindenki:
- Lipem, lopom koronát, lipem, lopom, jogarát, lipem, lopom palástját, elűzöm a jégsárkányt!
Jégsárkány elszalad, gyerekek hívják a tavasztündért:
- Gyere, tavasz, várva várlak, hozz levelet, fűnek, fának, illatokat a virágnak!
- Hipp, hopp itt vagyok, napsugárral cirógatok,
Ébredjetek szép virágok!
Illatotok szelek szárnyán messze szálljon!
Manóknak üvegébe bezáródjon!
Mesélő: Így történt, hogy idén Húsvétkor is minden manó legény meg tud locsolni minden manó leányt!

Húsvéti "vásárral" és kézműves műhellyel fejeztük be:

A liba tojásokat Berecky mártinak köszönhetjük.

Készülnek a húsvéti koszorúk az ajtókra, kepukra:

Az "illatos vízek készítése a locsoláshoz:

Befejezésül néhány kép a tavaszi/húsvéti dekorációnkból:

 

A "kalácskosár" Palásthy Ildi meglepetése és ezzel a képpel szeretnék mindenkinek jó hangulatú, napsugaras, illatos húsvéti készülődést kívánni!

Nyuszi tízszer

Képről képre

Papírcsikokból:

Kép forrása: Found on terrysvillage.com

Gurigából:

Kép forrása: Found on childmadetutorials.blogspot.com

Zokniból:

Kép forrása: Found on craftpassion.com

Törölközőből:

Kép forrása: Found on aspoonfulofsugardesigns.com

Kép forrása: Found on portaldemanualidades.blogspot.com

Textilből:

Kép forrása: Found on artescomcapricho.blogspot.com.br

Fonalból:

Kép forrása: Found on schoenstricken.de

Zacskóból:

Kép forrása: Found on loraquilina.blogspot.com

Gurigából másképp:

Kép forrása: Found on kerryspapercrafts.com

Konzervdobozból:

Kép forrása: Found on ajudantedaarte.blogspot.ca

Ágakból:

Kép forrása: Found on werkstatt-officina04.blogspot.it

15 húsvéti (tavaszi) koszorú

Képről, képre

Répás:

Képek forrása: Found on etsy.com

Kép forrása: Found on s164.photobucket.com

Kép forrása: Found on flickr.com

Kép forrása: Found on etsy.com

Tojásos:

Kép forrása: Uploaded by user

Kép forrása: Found on tuinadvies.be

Kép forrása: Found on stylowi.pl

Kép forrása: Found on kreatywnezycie.blogspot.com

 

Kép forrása: Found on blog.hgtv.com

Tavaszi színekben:

Kép forrása: Found on paigespartyideas.com

Kép forrása: Found on flickr.com

Kép forrása: Found on karaspartyideas.com

Kép forrása: Found on happyhooligans.ca

Kép forrása: Found on happyhooligans.ca

Húsvét a http://laclassedellamaestravalentina.blogspot.hu oldalon

Képről képre

Nárcisz tízszer

A. A. Milne: Kicsi sárga nárcisz


Sárga kerti kalapja,
Zöld ruhája volt,
Bókolt a déli szélnek,
Fel és alá hajolt.
Nekifordult a Napnak,
Társának súg, beszél,
Sárga fejét himbálva:
,,Meghal a tél:"

Kép forrása: Found on parscaeli.com

Kép forrása: Found on creativitaorganizzata.it


Kép forrása: Found on sweetsomethingdesign.blogspot.com

Kép forrása: Found on marthastewart.com

Kép forrása: Found on laclassedellamaestravalentina.blogspot.com

Kép forrása: Found on dagmarbleasdale.com

Kép forrása: Found on blog.mpmschoolsupplies.com

Kép forrása: Found on makeandtakeswww.pinterest.com

Kép forrása: thecraftykitty.co.uk

Kép forrása: www.pinterest.com

Ötlet-tár: Háziállatok ((kecske, birka, nyúl)

Kép forrása: Found on crafty-crafted.com

Kecske

A bakkecske és a kos (ukrán népmese)

Élt egyszer egy öregember meg egy öregasszony. Volt egy bakkecskéjük meg egy kosuk. A bakkecske meg a kos jó barátságban voltak: ahova a bakkecske ment, oda ment a kos is. Ha a bakkecske a veteményeskertbe ment káposztát lopni, a kos követte. Ha pedig a virágoskertbe füvet legelni, a kos oda is utána ment.

- Azt mondom én neked, asszony - szólt az ember a feleségéhez -, hajtsuk el a háztól ezt a kecskét meg a kost, mert sem a veteményeskert, sem a virágoskert nem marad meg tőlük.
- Hordjátok el magatokat, ne lássalak benneteket többé az udvaromon! - kiáltott a gazda a két jó barátra.

Amint a bakkecske meg a kos meghallották ezt, tarisznyát varrtak maguknak, és elindultak világgá.
Mennek, mennek, mendegélnek, hát egyszer csak egy farkaskoponyát találnak a mező közepén. A kos erős volt, de igen félénk, a bakkecske viszont bátor, de igen gyenge.

- Emeld fel a farkaskoponyát, kos barátom, te vagy az erősebb - szólt a bakkecske.
- Vedd fel inkább te, te vagy a bátrabb!
Addig vitatkoztak, amíg aztán közös erővel fel nem emelték, és bedobták a tarisznyába.
Tovább mennek, mendegélnek, hát Látják: tűz lángol az egyik mezőn.
- Menjünk mi is oda, ott tölt|ük az éjszakát, hogy a farkasok fel ne faljanak.
Odamennek a tűzhöz. A tűz körül három farkas ült, kását főztek.
Mit tehetett a két jó barát, jó estét kívánt a farkasoknak.
- Jó estét, jó estét! - örültek meg a farkasok.
- Még nem fő a kásánk, de most már hús is lesz hozzá belőletek!
Megijedt a bakkecske, a kos is igen megrémült. Eszébe jut a bakkecskének a farkaskoponya.
- Vedd csak elő, kos barátom, azt a farkaskoponyát!
A kos benyúlt a tarisznyába, és kivette a koponyát.
- Nem ezt, hanem a nagyobbikat! - mondja a bakkecske.

A bárány megint kihúzza ugyanazt.
- Van ott még nagyobb is, azt add ide!
Megrémültek a farkasok, azon kezdték törni a fejüket, hogyan szökhetnének meg innen: ,,Mert ez olyan két jószág, hogy a fejünket veszi, lám csak, egyre- másra húzzák elő a tarisznyából a farkaskoponyákat!"
Megszólal az egyik farkas:
- Úgy látom, nagyszerű társaságunk lesz a vacsorához, a kása is szépen fő már, de fel kellene még önteni egy kis vízzel. Elszaladok vízért a kútra.

Azzal fogta magát, és mát szaladt is. Közben gondolja magában:
,,Süllyedjen a pokol fenekére a társaságotok!" Várja a másik két farkas, mikor tér vissza a társuk, de közben ők is azon gondolkoznak, miként illanhatnának el innen.
- Elment az a gézengúz, aztán bizonyára leült valahol, a kását meg nincs mivel felönteni. Török egy vesszőt, megyek, visszakergetem.

Ezzel szedte is a lábát, többé vissza se tért.
A harmadik farkas tovább üldögélt nagy rémülten.
- Utánuk megyek már, megnézem, mi történt velük!
Már szaladt is, örült, hogy elmenekülhet.
Ekkor azt mondja a bakkecske a kosnak:
- Na, komám, most már kapjuk be egykettőre ezt a kását, aztán szedjük mi is a lábunkat!
Hamarosan bekapkodták, aztán, uccu, neki, vesd el magad!

Az első farkas ezalatt így gondolkodott:

,,Hát nem szégyen három farkasnak megijedni egy bakkecskétől meg egy kostól? Menjünk csak vissza, faljuk fel a bitangokat!"

Mire a farkasok visszatértek, a két jó barát már kiürítette az üstöt, kereket oldott, és felmászott egy magas tölgyfára. Törik a fejüket a farkasok, hol találhatnák meg a bakkecskét meg a kost. Elindultak a nyomukban, és megtalálták őket a tölgyfán. A bátor bakkecske felmászott egészen a tölgyfa tetejére, a kos pedig, mivel félénkebb volt, lejjebb maradt.
- Te vagy az idősebb – mondja a két fiatalabb farkas az öregnek -, te mondd meg, hogyan hozzuk le onnan az ebadtákat.
Hanyatt feküdt az öreg farkas a fa alatt, és elkezdett varázsolni. A kos remegve ült az ágon, de félelmében elvesztette egyensúlyát, és ráesett a farkasra. A bátor bakkecske nem sokáig gondolkozott, elkiáltotta magát:
- Hozd csak fel ide azt az öreg farkast, majd én ellátom a baját!
Felpattantak erre a farkasok, nekiiramodtak, hogy csak úgy porzott utánuk az út.
A bakkecske is lemászott a nagy fáról, elmentek a mezőre, kalibát építettek, és még ma is ott élnek, ha meg nem haltak.

Kép forrása: Found on clubhousejr.com

Sz. K. Kutas Orsolya: Kecskedal

Kicsi kecske megy az úton,
Mekk - mekk - mekk.
Belelép a nagy gödörbe,
Sáros lesz a ködmönkéje,
Hazaszalad az akolba,
Anyukája majd kimossa,
Mekk - mekk - mekk.

Kányádi Sándor: Kecske

Nem jött az este haza a kecske. 
Hiába várta hiába leste 
szegény gazdája, nem jött a restje. 
Erre a gazda dolgát ott hagyta, s vesszőt nyesve 
kósza kecskéjét keresni kezdte. 
Ide belesve, oda belesve, 
itt is kereste ott is kereste, 
de csak nem találta. 
Kiment a határba. 
Fekete volt az este, 
fekete volt a kecske. 
Mindent, de mindent feketére feste a csillagtalan este. 
Ha ott lett volna se találja. 
Ború szállott a gazdára. 
Bizonyára kóbor, ordas, éhes farkas lehetett a veszte. 
S drága kecskéjét sajnálni kezdte: 
drága kecske, jó kis kecske, volt tejecske, nincs tejecske. 
Mennyit adott reggel, este, s gazdáját is hogy szerette! 
Így kesergett hazáig a kecske nélkül maradt gazda. 
De egyszerre furcsa neszre lett figyelmes, 
közelebb lépett a kerthez 
S hát a halvány, akkor kelő Hold világán látta 
Hogy a drága kecske fényes teste ágaskodik az ágakig. 
Egész este a gazda oltványait nyeste. 
Megállj kecske!– így a gazda. 
Egyik szarvát megragadta, s a vesszővel melyet nyesett, 
kecskéjének nekiesett, s nyeste, nyeste 
és a kecske sírt, mekegett egész este.
Kecske ének

Rekecs a kis kecske

kicsit rekedtecske

Reke-re-kere-kecs

Mért vagy rekedt kecske?

 

Kicsi Rekecs kecske

rekedten recsegte:

Reke-re-kere-kecs

Meghűltem az este.

Birka

Az aranyszőrű bárány

Volt egyszer egy szegény ember, akinek annyi gyermeke volt, mint a rosta lika, még eggyel több. Hol volt, mit egyenek, hol nem, s a szegény embert vetette fel a bú s a gond, hogy mit tudjon csinálni ezzel a sok gyerekkel. Eleget mondta nekik, menjetek szolgálatba, de egyik restebb volt a másnál, mind az apjára tátotta a száját. No, mégsem úgy volt egészen. A legkisebb ügyibevaló legényke volt, nem nézhette, hogy a testvérei egész nap ácsorognak, ő bizony - azt mondta az édesapjának - elmegy világgá s addig meg sem áll, amíg valami jó helyet nem talál. A szegény ember bezzeg nem bánta, hadd menjen: eggyel kevesebb kenyérpusztító lesz a háznál.

Elment a legkisebb legényke, ment, mendegélt hegyeken, völgyeken által, s estére kelve egy faluba ért. Ott megtudta, hogy van a faluban egy erős gazdag ember, akinek annyi juha van, mint égen a csillag, s most éppen pásztort keres a nyáj mellé. Ment egyenesen a nagy juhos gazdához s elémondta, hogy mi jóba járt.
- Éppen jókor jöttél, - mondá a gazda, - mert elcsaptam a juhászomat. Hát, hallod-e, én felfogadlak, s ha egy esztendeig hűségesen őrzöd a juhaimat, bizony meg nem bánod.

Megalkudtak, hogy, ha esztendő ilyen a nyájból sem hibádzik, ad egy aranyszőrű bárányt: abból megélhet úrimód, míg a világ s még két nap.
- Itt a kezem, nem disznóláb! - mondá a legény s kezet csaptak magyarosan.
A juhos gazda adott neki egy szépen szóló furulyát, jól feltarisznyáltatta s a legény kihajtá a nyájat a rétre.

Közmént legyen mondva, a juhos gazdánál három nap volt egy esztendő, de még eddig nem akadt legény, aki az esztendőt kiszolgálta volna, mert éjjel-nappal talpon kellett lennie, s ha csak behunyta a szemét, annyi juh hibádzott a nyájból, hogy egy szegény embernek elég lett volna egész életére.

 

 

No, ez a legényke bezzeg nem aludt el. Amikor egy kicsit elálmosodott, elévette szépen szóló furulyáját, fújta, fújogatta s hát, Uram, teremtőm, amennyi juh, mind táncra kerekedett. Az aranyszőrű bárány el nem maradt tőle, ez mindig előtte táncolt, de olyan szépen, olyan módosan, hogy csupa csuda.

Amikor letelt az esztendő, szépen hazahajtotta a nyájat, a kapu előtt elévette szépen szóló furulyáját, fújta, fújogatta, s a juhok táncolva mentek bé az udvarba.

Ott állott a gazda az udvar közepén s számolta a juhait, de csak úgy csillogott a szeme, amikor látta, hogy egy sem hibádzik a nyájból.
- No, te legény, - mondá, - megöregedtem, kenyeremnek javát megettem, de még ilyen szolgám nem volt. Neked ígértem, neked is adom az aranyszőrű bárányt, legyen rajta szerencséd.

Hej, örült a legény, örömében nem találta helyét. Elbúcsúzott a gazdától illendőképpen s ment az aranyszőrű báránnyal hazafelé. Mentek, mendegéltek, szépen lassan eregéltek s estére egy faluba értek. Ott a legény szállást kért egy jó gazdaembernél, aki azt mondta: Istené a szállás, kerüljön beljebb öcsém uram.

Bement a házba, de magával vitte az aranyszőrű bárányt is. De nézték-e, csudálták-e a bárányt! Különösen a házi leány nézte, csudálta sokáig, egész éjen be nem tudta hunyni a szemét, mind az aranyszőrű bárányról gondolkozott. Addig s addig gondolkozott, hogy fölkelt az ágyból s szépen a bárányhoz orozkodott. Gondolta, hogy amíg a legény alszik, kiviszi a bárányt, s valahol eldugja.

No, hiszen ezt jól elgondolá, mert ahogy a kezét rátette, a bárány szőrére ragadt egyszeribe. Oda bizony mind a két keze. Eközben hajnalodott, s a legény fölébredt. Látja, hogy a leány a bárány hátához van ragadva, gondolkozott, hogy már most mit csináljon. Ő bizony tovább megy a báránnyal, s hadd jöjjön vele a leány is.
Hát úgy is tett, s ahogy az utcára kiértek, elővette szépen szóló furulyáját s fújta, fújogatta. Hej, láss csudát! Táncolt a bárány, bárány hátán leány, hogy csakúgy porzott belé az utca.

 

Meglátja ezt egy asszony, aki éppen akkor vetett be kenyeret a sütőkemencébe, kiszalad a sütőlapáttal, üti a leányt s szidja éktelenül:
Nesze, nesze, te világ bolondja! Nem szégyelled magad leány létedre?! Nesze, nesze!
Hiszen nem sokáig szidta, verte, mert egyszerre csak a lapát a leány házához ragadt, lapát nyeléhez az asszony s a legény csak fújta tovább, fújogatta szépen szóló furulyáját.


Táncolt nagy begyesen elől a bárány, bárány hátán a leány, leány hátán a lapát, lapát nyelén az asszony, úgy mentek végig az utcán.

Ahogy a templom elé érnének, éppen jön ki a templomból a pap s utána a sok nép. Kacagtak a népek, de a pap erősen megbotránkozott, hogy az ünnepnapot így meggyalázzák, odaszalad s üti az asszonyt a pálcájával. De csak egyszer ütött rá, a pálca az asszony hátához ragadt, a pálca végéhez a pap s az is táncolt a többi után.

A vénasszonyok összeverték a tenyerüket s elkezdettek kiabálni, jajgatni: - Jaj, jaj, még elviszik az aranyszájú papunkat, ne hagyjuk emberek, asszonyok!

Nosza, utána az egész falu népe, megfogják a papot, hogy visszahúzzák, de ahogy rátették a kezüket, sorba mind odaragadtak. A legény pedig fújta tovább, fújogatta szépen szóló furulyáját s táncolt a bárány, bárány hátán a leány, leány hátán a sütőlapát, lapát végén a sütőasszony, sütőasszony hátán a pálca, pálca végén a pap, pap után az egész falu.



Így értek egy városba. Ez éppen a király városa volt. Ott a legény betért egy kocsmába, tarisznyába tette a furulyáját, hadd pihenjen egy kicsit a bárány, báránnyal az egész falu.
Kérdi a korcsmárost: miféle város légyen ez. Mondja a korcsmáros: ez a király városa. Szóból szó kerekedik s a korcsmáros elmondja, hogy a király erősen szomorú, mert van egy szépséges leánya, aki még soha nem nevetett. Kihirdette az országban, hogy annak adja a leányát, aki meg tudja nevettetni, de még eddig hiába próbálkoztak, a királykisasszony olyan szomorú, mint a háromnapos esős idő. 
- No, - gondolá a legény, - szerencsét próbálok, hátha én meg tudom nevettetni.

Ment a király udvarába, mellette a bárány, bárány után az egész falu, de az utcán nem táncoltatta őket. Béjelenti magát a királynál s elémondja, hogy ő megpróbálná, hátha meg tudná nevettetni a királykisasszonyt.
- Jól van, fiam, - mondá a király, - próbáld meg, de ha meg nem nevetteted, karóba húzatom a fejedet.
- Egy életem, egy halálom, akárhogy lesz, megpróbálom - mondá a legény -, csak a királykisasszony álljon ki a tornácba.


Azzal lement az udvarra, a király pedig kiállott a lányával a tornácra s úgy várták, hadd lám, mit tud a szegény legény.

Hiszen mindjárt megmutatta, hogy mit tud. Csak elévevé szépen szóló furulyáját, fújta, fújogatta s - uccu neki bolond eszed, ami volt is, mind elveszett! - táncolt a bárány, bárány hátán a leány, leány hátán a sütőlapát, lapát nyelén a sütőasszony, sütőasszony hátán a pálca, pálca végén a pap, a pap után az egész falu.

- No, ilyen táncot még nem látott a világ, kacagott a király, de hát még a lánya, a könnye is kicsordult, s csengett a palota a kacagástól. A bárány erre még nagyobbakat ugrott s egyszerre csak levált a hátáról a leány, leány hátáról a lapát, lapát nyeléről a sütőasszony, asszony hátáról a pálca, pálcáról a pap, papról az egész falu s úgy táncoltak egyesbe.


Most még a király kezdett könyörögni, hogy ne táncoljanak már többet, mert ő is meghal, a lánya is meghal a sok kacagásba. No, ha úgy, hát a legény eltette a furulyáját s egyszeribe vége volt a táncnak.
- Hallod-e, te juhászlegény, - mondá a király - a leányomat megnevettetted, hát neked is adom s vele fele királyságomat.

A papot ott tartották, az mindjárt össze is adta a fiatalokat. Ott maradt a falu is az udvarban, s úr lett még a cigányból is.

A juhászlegényből lett király egyszeribe hatlovas hintókat küldött az apjáért s testvéreiért. Ezekből is mind nagy urak lettek.

Még ma is élnek, ha meg nem haltak.

Kiss Ottó: Bárányok

Amikor külön ágyban fekszem,
sokáig nem tudok elaludni,
ezért mindig megpróbálom
összeszámolni a bárányokat,
ahogy a nagyi javasolta.

Csak az a baj,
hogy én még csak
tízig tudok számolni,
a bárányokból viszont
sokkal több van,
ráadásul mind egyformák,
így állandóan
összekeverem őket,
ezért folyton újra kell
kezdenem a számolást,
és ettől aztán tényleg
nem tudok elaludni.
Kép forrása: Found on dadcando.com
Bidres-bodros bárány, szalag van a lábán.
A nyakában csengő, vezetgeti Gergő.
Úgy sétál a bárány, mint egy kis királylány.
Kényeskedő fajta: új ruha van rajta.
Gergő se akárki! Ő meg a királyfi,
S kincse, királysága: kicsi báránykája.
Nyúl
(Üzbég népmese nyomán írta Mészöly Miklós)
Hol, hol nem, valahol nagyon messze, élt egyszer egy nyulacska. Konok, szófogadatlan teremtés volt, soha nem hallgatott senkire. Így aztán Csökönyösnek csúfolták.
De halljátok csak! — jól megjárta egyszer.
Tudnotok kell, hogy ez a csökönyös nyuszi nagyon szeretett lovagolni.
— Hát jó — gondolta nyúlapó — ha olyan nagy bolondja a lovaglásnak, majd veszek neki egy csacsit!
És vett a fiának egy nagy csacsit meg egy csacsi-csikót.
Csökönyös menten felült a nagy csacsi hátára és elindult, hogy meglátogassa a nénikéjét.
De bizony az messze lakott, túl a Tüskés Bozóton.
Útközben összetalálkozott a szomszéd nyúlcsaláddal.
— Hová, hová? — kérdezték tőle kíváncsian.
— Megyek a néni kémhez a Tüskés Bozótba! — mondta nagy büszkén Csökönyös.
A nyulak rémülten csapkodtak a fülükkel.
— Jaj, jaj, oda ne menj egyedül! A Tüskés Bozót veszedelmes hely!
De Csökönyösnek hiába beszéltek. Csak legyintett, nem hallgatott rájuk. Most, hogy a csacsi hátán ült, semmi sem érdekelte széles e világon. A csacsi-csikó mögöttük futkosott, nyakában kicsi csengettyű.
S ha ez a csingilingi csengettyű nem lett volna, minden másképp történt volna.
Mert a Tüskés Bozótban három róka lakott: a papa, a mama, meg a csemetéjük.
Ez a rókacsemete egyszer csak hegyezni kezdte a fülét.
Meghallotta a csengettyűszót, és így szólt:
— Tudom, ki jár itt! Csökönyös-nyuszi utazik a nagy csacsi hátán, s velük kocog a kis csacsi!
Róka-mama is felmordult:
— Majd adok én neki! A mi Tüskés Bozótunkban semmi keresnivalója! Megyek, elveszem tőle a nagy csacsit!
— Én meg a csikóját! — vicsorgott Róka-papa.
— Én pedig megtréfálom Csökönyös-nyuszit! — szólt a csemete.
És csendben, lopakodva elindultak háromfelé.
Csökönyös-nyuszi pedig csak ballagott, poroszkált a csacsi hátán, semmi rosszat nem sejtett.
Mikor a Tüskés Bozót közepére ért, éppen délre járt az idő.
Nagyon meleg volt. Csak úgy tűzött a nap, s a csacsi-csikó egyre fáradtabban lépegetett. És szép lassan elmaradt az anyjától.
Csak erre várt Róka-papa!
Odasompolygott a kis csacsihoz, leoldozta nyakáról a csengettyűt, és rákötözte a nagy csacsi farkára. A kis csacsit meg elvitte magával.
Csökönyös még mindig nem sejtett semmit. Ha szól a csengettyű, a csacsi-csikó is bizonyosan ott kocog a nyomukban.
Márpedig a csengettyű vidáman csilingelt.
Mentek, mendegéltek, már el is fáradtak, amikor hirtelen előugrott a bokorból Róka-mama.
— Hé, nyuszi! — kiáltott. — Hová mégy magadban?
Csökönyös mindjárt rosszat sejtett:
— Mit akarhat tőlem ez a ravasz róka? — tűnődött. — Csak el ne vigye a kis csacsit!
Hátranézett — és menten sírva fakadt.
Akkor látta, hogy a csacsi-csikó nincs sehol!
— Jaj, én szerencsétlen! — pityergett búsan. — Hol vagy, édes csacsikám?
Róka-mama kedveskedve megcsóválta a farkát, és így szólt:
— Ne sírj no, megmondom én! Ott kószál a kis csacsid a Tüskés Bozót közepén. Szaladj érte, addig majd vigyázok a nagy csacsira.
Csökönyös úgy megörült a hírnek, hogy mindjárt leugrott a csacsi hátáról, és szaladt vissza a Tüskés Bozótba.
De bizony nem talált ott semmiféle csacsikát.
Sietve visszafordult — de addigra a nagy csacsinak is hűlt helyét találta.
Csökönyös megrémült:
— Jól megjártam! — gondolta. — Ha nem vigyázok, még engem is ellopnak!
Azzal nyakába szedte a lábát, elfutott a tó partjáig, ott aztán megállt vizet inni.
Amint szürcsöli, kortyolja a vizet, észreveszi, hogy a tó partján egy rókacsemete ül, és sír-sír keservesen.
— Hát neked mi bajod? — kérdezi tőle.
— Jaj, jaj ... — nyöszörgött a róka-csemete — nagy bajban vagyok! Adott anyám egy aranyat, s elküldött a boltba. Én meg ezt az aranyat beleejtettem a vízbe... Jaj, hogy megver anyám érte!...
Csökönyös megsajnálta a róka-csemetét, s vigasztalni kezdte:
— Ne bőgj, te! Avval nem segítesz a bajon.
A rókacsemete letörölte könnyeit.
— Tudsz te úszni? — kérdezte.
— Tudok — mondta Csökönyös.
— Hát, ha tudsz, szerezd vissza az aranyamat. Tíz ezüstöt adok, ha visszaszerzed.
Csökönyös most sem sejtett semmi rosszat. Még örült is az ostoba.
— Tíz ezüstért veszek egy másik csacsit, s hozzá egy csacsi-csikót is! — gondolta. Azzal fürgén beleugrott a jéghideg vízbe.
A rókacsemete jót kacagott.
— Jól megtréfáltam Csökönyöst!
Csökönyös persze hiába kereste az aranyat, semmit se talált a tóban. Most aztán se pénz, se csacsi!
Mit tehetett mást? Nagy bánatosan hazaballagott.
Bezzeg, azóta Csökönyös is hallgat a jó tanácsra, a Tüskés Bozótba se megy többé egyedül.

Nyulász Péter: Téli mese

Sárgarépa, piros lábas, fekete szén, seprűnyél, 
alig vártam jöjjön már a deres, fagyos, havas tél.
Gyúrtam három hógombócot: kettő kisebb és egy nagy.
Magas, délceg hóember lett, mondtam neki: csinos vagy!
Nem válaszolt semmit erre, állt csak ott a kert végén,
reggel viszont csodálkoztam répaorra hűlt helyén.

Hova lett az orrod, mondd csak? – de ő megint hallgatott,
seprűjével, lent a hóban lábnyomokra mutatott.
Értem most már! – kaptam észbe, nyuszi járt itt éhesen;
hóemberem, répaorrát neki adta kedvesen.
Örültem, mert így az éhes nyuszi koma jóllakott, 
én pedig az új nózinak, kerestem egy jégcsapot.
Kép forrása: Found on wunderbare-enkel.de

Tavasz tündér táncot járt

Képes "beszámoló"

A tündéreink:

A Víz világnapi vízcsepp gyűjtő játék "eredménye":

Ekkészülteka húsvéti mesekönyvek is.

Az illatos vizek a fiúkkal:

A "körömlakkos" tojás a lányokkal:

Befejezésül: a tojásfánk, melyre a farsang utáni első naptól minden nap felkerült egy-egy tojás és egy-egy "gombvirág", melyet levegőn száradó gyurmából és szalvétából készítettünk. A tavaszi szünetre így nézett ki:


Húsvét 3.

Locsolkodás

Kép forrása: www.panoramio.com
A locsolás az emberiséggel csaknem egyidős termékenységkultusszal van kapcsolatban, ugyanakkor a vízzel való meghintés utal a keresztség jelére és tartalmára. A szokás arra a legendára is visszavezethető, amely szerint locsolással akarták elhallgattatni a Jézus feltámadását hirdető jeruzsálemi asszonyokat, illetve vízzel öntötték le a Jézus sírját őrző katonák a feltámadás hírét vivő asszonyokat. A szokásról már XVII. századi írásos emlékek is fennmaradtak. (forrás: wikipédia)

Ez a főleg vidéken elterjed szokás ősi termékenységvarázsló rítusból ered. Régebbi időkben a fiatal legények csapatokban járták a falvakat, és vízzel alaposan meglocsolták a leányzókat. A lányok hálából, hogy nem maradtak szárazak, hímes tojásokat osztogattak nekik. Persze a húsvéti locsolóversek sem maradhattak el, népköltészetünk gazdag tárházát kínálja a különböző rigmusoknak. Később ez a szokás is modernizálódott, a fiúk nem csapatokban mentek a lányokhoz, és előkerültek a kölnisüvegek is. A lányok pedig megvendégelték őket, és a locsolókat fáradozásaikért aprópénzzel is megjutalmazták.

Házi kölni készítése:

Vanilia- és citrusillatú parfüm

Hozzávalók:

 

2 db zöldcitrom (lime), 100 ml vodka, 2 db vaniliarúd, narancsvirág, víz,
100%-os Illóolajok: bergamot,citrom, neroli és vanilia

Elkészítése: Vágja le vékonyan a zölcitrom héját, vágja apróra a vaniliarudakat. Az egészet tegye a vodkával együtt egy pohárba és pihentesse meleg helyen (pl napsütötte ablakpárkányon) egy hétig.A keveréket szűrje át teaszűrővel, jól nyomkodja ki. Töltsön hozzá 1 evőkanál narancsvirágvizet és jól keverje össze. Tegyen hozzá 10-10 csepp citrom,vanilia és bergamott illoolajat valamint 5 csepp neroli illóolajat. Jól keverje össze és tegye egy szórófejes flakonba.

Rózsakölni

Hozzávalók:

 

110 g friss, illatos, permetlétől mentes rózsaszirom, 600 ml vodka, 50 csepp rózsa illóolaj, 15 csepp muskátli illóolaj, 10 csepp benzointinktúra, 50 ml növényi glicerin.

A rózsaszirmokat szórjuk egy üvegtálba, kancsóba. A vodkához adjuk hozzá az illóolajokat, a benzointinktúrát és a glicerint, majd öntsük rá a rózsaszirmokra. 3 héten keresztül naponta rázzuk fel, majd öntsük át kis üvegcsébe.

Paradicsomlevél-kölni

Hozzávalók:

 

25 g friss paradicsomlevél, 1 közepes nagyságú citrom héja, vagy 10 csepp citrom illóolaj, 1 teáskanál apróra vágott, friss bazsalikomlevél, 225 ml vodka, 10 csepp boróka illóolaj, ½ teáskanál növényi glicerin.

A paradicsomleveleket és a citrom héját vágjuk apróra, majd a bazsalikomlevél-darabokkal együtt szórjuk őket egy üvegbe, öntsük rájuk a vodkát, illóolajat. Sötét hűvös helyen2-3 hétig érleljük, alkalmanként rázzuk fel. Majd szűrjük le, keverjük bele a glicerint és töltsük zárható üvegbe.

Frissítő kölni

Hozzávalók:

 

25 g friss vagy 1 evőkanál szárított citromfű-levél, 50 g rozmaringágacska, 1 szál friss menta (ha nincs friss mentánk, hagyjuk ki a receptből, vagy helyettesítsük 8-10 csepp illóolajjal), ½ citrom vékonyan hámozott héja, vagy 10 csepp citromolaj, 300 ml vodka, 125 ml narancsvirágvíz, 125 ml rózsavíz.
A citromfüvet aprítsuk fel és a többi növénnyel, valamint a citromhéjjal együtt szórjuk egy üveg aljába. Öntsük rá a vodkát, és meleg helyen hagyjuk 3 hétig állni, naponta rázzuk fel. Majd szűrjük le, adjuk hozzá a narancsvirág- és rózsavizet, öntsük át üvegcsébe, és 6 hónapon belül használjuk fel.
  1. A vodka helyett használhattok gyógyszertári alkoholt is, 70%-osat
  2. Narancsvirág-vizet és rózsavizet minden nagyobb gyógynövény- vagy bioboltban lehet kapni.
  3. Ha intenzívebb illatot szeretnétek, tehettek bele pár csepp illóolajat is.

Berni-Parfüm

Hozzávalók:

 

10ml édesmandula vagy jojoba olaj bázisolajnak, 2-3 csepp ylang-ylang, 2-3 csepp jázminolaj, 2-3 csepp mandarinolaj, 2 csepp narancsolaj.

Összetevőket összerázni egy jól záródó üvegben és pár napot érni hagyni.

(A recepteket az http://ellakeselek.blogspot.hu/ oldalról másoltam)
Locsolóversek:
"Most ébredtünk Húsvét hajnalára,
Vizet locsolni a lányok hajára.
De nem ám a kútból hideget,
Hanem az illatos kölnivizet.
Kérem a lányokat, elém álljanak,
Hogy jövő Húsvétig el ne hervadjanak!"
"Korán reggel útra keltem,
Se nem ittam, se nem ettem,
Tarisznya húzza a válam,
Térdig kopott már a lábam.
Bejártam a fél világot,
Láttam sok-sok szép virágot.
A legszebbre most találtam,
Hogy öntözzem, alig vártam."

"Kelj föl párnáidról, szép ibolya virág!
Nézz ki az ablakon, milyen szép a világ!
Megöntözlek szépen, az ég harmatával,
Teljék a tarisznya, szép piros tojással!"
"Minden szőke, barna lány, mint a piros tulipán,
Virulva viruljon!
Íme itt a kölni, szabad-e locsolni?"
"Van-e kislány itt a háznál?
Jó reggelt kívánok!
Megöntözném rózsavízzel,
Mint a kisvirágot!
Olyan szépek lesznek tőle,
Mint a kistündérek.
De ha lehet cserébe egy
Piros tojást kérek."
"Szagos vizet locsolok,
Piros tojást hozzatok!
Ha nem adtok én sem adok,
S meglátjátok, elhervadtok!"
"Korán reggel felébredtem,
Messze-messze jártam.
Tündérország kiskertjéből
Rózsavizet hoztam.
Na, te kislány, megöntözlek,
Ma van Húsvét napja,
Tündököljön a két orcád,
Mint a piros rózsa!
Az illatos rózsavíztől megnőnek a lányok,
Zsebembe is elférnek a piros tojások."
"Rózsavizes Húsvét napját jöttem ma kívánni,
Nem szeretnék a lányokra nagyon sokat várni!
Eza pár csepp jó szagos víz úgy használ a lánynak,
Mint a réten a gyöngyharmat a nyíló virágnak.
Olyan lesz az arcuk tőle, mint a hamvas virág.
Örömünkben együtt örül a megváltott világ.
Megváltónk is együtt örül az egész világgal,
Ajándékozzatok meg hát egy hímes tojással!"
"E szép ajtón bekopogék,
Ha nem bánják, locsolkodnék
Öntök asszonyt, lányával,
Várok tojást párjával.
Ha pedig sajnáljátok,
Mindjárt porrá áztok,
Mert kölni helyett
Vizet öntök rátok!"
"Húsvét napja ma vagyon,
Tyúkot üssenek agyon,
Bor legyen az asztalon,
Kalács ide mákos,
Forint ide, páros!
Szabad-e locsolni?"
Válaszvers lányoknak:
"Köszönöm, hogy köszöntöttél,
Rózsavízzel megöntöztél.
Én is köszöntelek téged,
Tojás lesz a fizetséged.
Aki adta, ne feledd
És a tojást el ne ejtsd!"
(A mondókák megtalálhatók a "Csepü, lapu, gongyola" című könyvben)
Kép forrása: amiganzunk.blogspot.com

Húsvét 2.

Húsvéti jelképek

Bárány:

foto

A legősibb húsvéti jelkép a bárány. Eredete a Bibliában keresendő. Az ótestamentumi zsidók az Úr parancsára egyéves hibátlan bárányt áldoztak, s annak vérével bekenték az ajtófélfát, hogy elkerülje őket az Úr haragja. A húsvéti bárány Jézust  is jelképezi. A Bibliában Krisztus előképe volt az a bárány, amelyet a zsidók Egyiptomból való kimenetelük alkalmával ettek, és amelyet nap mint nap feláldoztak a jeruzsálemi templom oltárán.
Az Újtestamentumban Jézus Krisztus az emberiség váltságára jött a földre: "Krisztus a mi bárányunk, aki megáldoztatott érettünk".

Kép forrása: http://thedecaturminute.com/

Kép forrása: www.carolynshomework.com

Kép forrása: crafting.squidoo.com

A nyúl:

foto

A másik húsvéti állat, a húsvéti nyúl megjelenésének magyarázata már jóval nehezebb. Az ünnep termékenységgel kapcsolatos vonatkozásában magyarázat lehet a nyúl szapora volta. Mivel éjjeli állat, a holddal is kapcsolatba hozható, amely égitest a termékenység szimbóluma. Nyúl és tojás ősi kapcsolata a kutatók szerint a germán hagyományok alvilági istennőjének legendájában jelenik meg: eszerint a nyúl eredetileg madár volt, s az istennő haragjában négylábú állattá változtatta. E különös tulajdonságú állat hozzánk is német közvetítéssel került, de kialakulását homály fedi.
Az is lehet, hogy tévedésről van szó, mert régen egyes német területeken húsvétkor szokás volt gyöngytyúkot ajándékozni tojásaival együtt. A gyöngytyúk német neve Haselhuhn, röviden Hasel. A félreértés abból is eredhet, hogy németül a nyúl neve Hase. Mindenesetre a tojáshozó nyúl igen népszerűvé vált, a múlt század végén a képes levelezőlapok elterjedésével igen sokfelé eljutott.

Kép forrása: krokotak

Kép forrása: www.skinnymom.com

Kép forrása: www.craftideas.info


A tojás:

foto

A tojás az élet újjászületésének, a termékenységnek legősibb jelképe. Bármilyen kicsi is, képes a világegyetem nagyságát s az élettelenből az élőbe való átmenet rejtélyét jelképezni.

Fontos szerepe van a húsvéti étrendben is, de a tojások színezése, díszítése is régi korokra nyúlik vissza. A leggyakrabban használt szín a piros, magyarázatát a színek mágikus erejébe vetett hit adhatja. A pirosnak védő erőt tulajdonítottak. A tojások piros színe egyes feltevések szerint Krisztus vérét jelképezi. A tojásfestés szokása, s a tojások díszítése az egész világon elterjedt.
A tojásfestés népszokásként elsősorban Kelet-Európában  maradt fenn a XXI. századig. Eredetileg egyszínűek voltak, pirosas színüket növényi festőanyagoktól kapták. Erre szolgált a vöröshagymahéj, a börzsöny, a bíbortetű. Később kialakultak a feliratos tojások. A díszítést viasszal "írták" a héjra, melyet festés után lekapartak. Lehetett a szöveg név, üzenet, esetleg a keresztény jelképek valamelyike. A minták ismerői tojásfestéssel foglalkozó asszonyok voltak, akiktől a lányok megvásárolták azokat.
Magyarországon a festett, díszített tojás ajándékozása elsősorban a húsvéti locsolkodáshoz kapcsolódik. A díszített tojások festésének formái, a minták elrendezése tájegységenként változott. A nálunk leggyakrabban használt minták geometrikusak. A tojást hosszanti vonalakkal két, majd négy mezőre osztották. A hosszanti vonalak számának növelésével 16 mezős osztás is van, de igen ritkán. Ezt a művészetet rámázásnak nevezik. Az így kialakított, majdnem háromszögletű mezők alkotják a geometrikus vagy virágdíszítés kereteit. Néha az osztóvonalakon is díszítenek. A díszítmények lehetnek: tulipános, fenyőágas, rózsás, almás, stb. A díszített tojás neve hímes tojás, s magát az eljárást tojáshímzésnek nevezik.
Különböző tojásgyűjtő népszokások vannak, melyek célja, hogy a legények minél több tojáshoz jussanak a tojásjátékokhoz. Egyik ilyen játék például a Kecskemét környékén ismert tojásütés, tojáskoccintás. Ketten egymással szemben állva a tojásokat egyre erősebben összeütögetik, s az nyer, akié épen marad. Másik játék a tojással való labdázás. Úgy tartották, hogy aki a feléje dobott tojást elejti, még egy esztendeig nem leli meg a párját.
Romániában a látogatók vitték a gazdának a tojást, megütögették vele, s közben köszöntést mondtak: "Krisztus feltámadott." Voltak azonban különleges felhasználásai is a tojásnak. Igen sok helyen szerepeltek a tojások, mint szerencsét hozó amulettek.
A görögök azt a tojást, melyet a tyúk először tojt nagypénteken, varázserejűnek tartották.
Német hiedelem szerint, húsvét reggel egy tojáson átnézve meg lehet látni a benne táncoló bárányt.
Jóslásra is használták a tojást: ha nagypéntek éjjelén feltörték, s egy pohár vízbe csurgatták, a formája megmutatta, milyen lesz a jövő évi termés. Volt, ahol a lányok tojáshéjat tettek a küszöbre húsvét előtti este, hogy megtudják, mi lesz a férjük foglalkozása. Ugyanaz lesz, mint az első férfié, aki belép a házba.

A tojás, a belőle kikelő madárral, a sírjából feltámadó Krisztust is jelképezi, amellett, hogy a termékenység ősi jelképe is. A téli időszak utáni első tojások éppen húsvét idejére estek, valószínűleg ezzel függ össze, hogy az emberek a tavasz érkezése feletti örömüket a tojások kifestésével, hímzésével fejezték ki.

Kép forrása:www.trendhunter.com

Kép forrása: DIY 101

Kép forrása: krokotak


Barka:

foto

A barka bolyhos virágainak különleges gyógyerőt tulajdonítottak a régiek. Ha a családi tűzhelybe dobták, megóvta a házat a bajoktól, lenyelve pedig gyógyszerként elmulasztotta a torokfájást.

Szöveg forrása: http://husvet.hu/