Kép forrása: Found on welke.nl
Kányádi Sándor: Hóvilág, hóvirág
Hóvilág,
holdvilág –
alszik még a
hóvirág.
Félöles,
méteres
paplan alatt
aluszik:
számoljuk ki,
hányat kell még
alunnia
tavaszig.

"Latin neve hófehér tejvirágot jelent. A nép ajkán él úgyis mint árvavirág, fehér tavaszika, gergelynapi virág, de egyes vidékeken ‘gyócsé’-nak is nevezik. Találkozhatunk vele az ókori görög mitológiában és a keresztény kultúrában is. Gyakran ábrázolják együtt Máriával. A legenda szerint a Paradicsomból kiűzött emberpárt vigasztalta látványával — így lett belőle a remény szimbóluma. Törékeny fehér szirmaival, karcsú szárán himbálózó virágával valóban képes boldogságot csempészni az épp csak ébredező erdő sivárságába."

Forrás: http://novenyhatarozo.info/


Forrás: Found on etsy.com

/Amit még fontos tudnunk: 2005 óta védett növény. Már egy-egy szál leszedéséért is 10000 Ft bírságot is kiróhatnak arra, aki nem tud ellenállni a bókoló szépségnek./

Kép forrása: krokotak.com

Mesék a hóvirágról

Hóvirágos mese

Még tél volt, a fagyos földet vékony hótakaró fedte. Alatta, biztonságos, védett hagymakuckójában megbújva lakott a kis hóvirág. Már nem aludt, érezte, hogy elég régóta kuporog föld alatti vackában. Kiváncsi volt és gondolta, utánanéz, vajon az ibolya, a kankalin és a százszorszép odafent várakoznak-e már. Addig-addig nyújtózkodott, míg házikója felrepedt. Körülötte a hótakarón egy ablakocska nyílt, amin keresztül kidugta feje búbját a föld alól, majd a fény felé igyekezve virágkelyhét is kibontogatta. Óvatosan körülnézett, de virágbarátnői közül senkit sem látott. Bánatosan hajtotta le fejecskéjét, amit az éppen arra lengedező, élénk szellő megrezegtetett. "Hetek óta úton vagyok, de még egyetlen virággal sem találkoztam. Üdvözöllek tavasz hírnöke!" - szólította meg vidáman a hóvirágot. És ahogy a kis haranggal játszadozott, az finoman megcsendült. A fáradhatatlan csilingelésre kiváncsian dugták elő zöld fejüket a tavaszi virágok. A kis hóvirág nagyon megörült barátnőinek - az ibolyának, a kankalinnak és a százszoszépnek - és tovább csilingelve köszönte meg a szellőnek, hogy segített felébreszteni őket mély, téli álmukból.


Kép forrása:Óvodásgyermekek

Zelk Zoltán: A hóvirág

Az erdőket, mezőket hó borította, de a hó alatt a kis fűszálak ébredezni kezdtek már mély álmukból.
- Alszol még? - suttogta szomszédjának az egyik fűszál.
Bizony, aludt az még, de a suttogásra fölébredt: azt hitte, a szellő szólt hozzá, ezért még boldogan mosolygott is, mert éppen azt álmodta, hogy harmatcseppben fürdik, és napsugárban szárítkozik. De szomszédja hamar visszaterelte a valóságba:
- Miért mosolyogsz?
- Nem a szellő hív játszani?
Erre elnevette magát a füvecske.
- Jól mondod! Mert a szellő olyan erős, ugye, hogy leszedi rólunk ezt a vastag fehér dunyhát!
A másik fűszál csak most tért magához.
- Ah! Hát még mindig hótakaró alatt vagyunk! Még mindig nem láthatjuk az eget, a napsugarat!
Olyan szomorú lett, hogy bánatában a másik oldalára akart fordulni.
- Aludjunk inkább! Legalább szépet álmodunk!
- Ne aludj! - suttogta a másik - Nézzük meg, mi van a világban.
- Hogyan nézhetnénk meg mi azt, gyenge kis fűszálak, a nagy hótakaró alatt! Ha akárhogy erőlködünk is, akkor sem tudjuk kidugni fejünket a nehéz hótakaró alól.
De a másik fűszál nem nyugodott meg ebben.
- Meg kell keresnünk a módját!
- De hogyan?
Az első fűszál nem soká törte a fejét, hamarosan megszólalt:
- Én már kitaláltam!
Még jobban odalapult a földhöz, hallgatózott. Aztán megkopogtatta a földet.
- Fölébresztem a föld alatt alvókat - mondta titokzatosan.
- Hallják is azok! Még nálunk is messzebb vannak a napvilágtól.
De a kis fűszál szorgalmasan kopogtatta a földet, és reménykedve hallgatózott. Nemsokára aztán mozgolódást vett észre a föld alatt. Megörült a kis fűszál.
- Jó reggelt - kiabált jó erősen. - Kialudtátok magatokat?
A hóvirág még zsenge zöld csíraágyában aludt, de a kiabálásra fölébredt, és figyelni kezdett, meg is szólalt álmos hangon:
- Ki az, mi az?!
- Fűszálacska! - volt a válasz.
Megörült a hóvirágcsírácska, egyszerre víg lett.
- Hát ti már fölébredtetek? Akkor én sem leszek rest! - kiugrott csíraágyacskájából, bimbófejét nekifeszítette a földnek, s egyszeriben ott állt a fűszál előtt. Boldogan ölelték meg egymást.
- Csakhogy itt vagy! - mondogatták a fűszálak.
Igen ám, könnyű volt a jó puha földből kibújni - gondolta az első fűszál. - De hogyan lehet a nehéz hótakaró fölé kerülni?
- Te voltál az egyetlen reményünk - mondta a másik fűszálacska. - Én tudtam, hogy te bátor és erős vagy, és hírt adsz nekünk a nagyvilágról. Mert meguntuk már a sok alvást. Szeretnénk napvilágot látni, és megtudni: van-e már meleg napsugár.
A hóvirágbimbócska nem kérette magát, hiszen neki is ilyen vágyai voltak. A két fűszál észre sem vette, a hóvirág már a szabad ég alól kiáltott hozzájuk:
- Jaj de fényes a napvilág! Jaj de szép az ég!
Amint a napsugár tekintete a hóvirágra esett, úgy körülölelte langyos sugarával, hogy a hó is olvadozni kezdett. A két fűszál fölött egyszerre csak világosodni kezdett. Nemsokára ott álltak ők is a szabad ég alatt.
- Most már nemsokára jön a szellő is - mondta az első fűszálacska a szomszédjának.
- És akkor úgy lesz, mint ahogyan álmodtam - válaszolta a másik füvecske - , harmatcseppben fürdöm, s napsugárban szárítkozom.
A hóvirág szelíden mosolygott rájuk, s fehér bóbitáját a nap felé fordította.

Kép forrása: Found on etsy.com

Gála

Gála sokáig küzdött, hogy áttörje a hótakarót, melynek felszíne vékony jégréteggé szilárdult. Végre kidugta a fejét. Ő volt a legelső abban az évben, aki a kikeletiek nemzetségéből előbújt. Csodálkozva nézett körül. Levelei a hótól körbezárva, szorosan a szárához simultak.
A kertben napok óta nem járt senki. A gyümölcsfák mély álomba dermedve várták a kikeletet. A fenyők csöndesen szunyókáltak meleg hósipkájuk alatt.
A kis hóvirág ijedten nézett körül. Egyes egyedül ő volt ébren a kertben. Kis testére rátapadtak a hópelyhek. Fázósan húzta össze pártaleveleit.
Matilda, a csöppnyi virágtündér, a kert felett repült át. Egy hete ébredt fel elszáradt rózsaszirmokból vetett ágyacskájában, amit a fészer mögött álló, öreg diófa odvában vetett meg. Valaki vagy valami azt súgta, hogy hamarosan itt a tavasz, s ha ez így van, egy valamirevaló virágtündér nem lustálkodhat tovább.
Magában morgott, hogy nyugodtan alhatott volna még, hiszen semmi dolga nem akadt. Vagy mégis? A bokor közvetlen közelében a havon egy zöld pettyet vett észre. „Odamegyek, szemügyre veszem'" - szánta rá magát.
A tündér meglibbentette tarka szoknyácskáját, megrázta loknis, barna fürtjeit, és hártyás szárnyával odarepült, ahol az a zöld folt megtörte a havas kert egyhangúságát.
- Nini! Egy kisvirág! - kiáltotta vidáman. - No, várj csak, mindjárt rendbe teszlek!
Gála hálásan bólogatott, a tündérlány pedig kisvártatva elreppent, hogy odúja belső kamrájából előkotorja a takarításhoz használt szerszámokat. Legelőször is a puha szőrű kefére volt szüksége, amivel leseperte a havat a szirmokról és a levelekről. Utána következett a felszíni jégszurka. Matilda több helyen megroppantotta a jégfelületet, és Gála örömmel tapasztalta, hogy a hó szorítása alábbhagyott. 
- Így ni! Most már minden rendben lesz! - kiáltotta Matilda. Arcára szabálytalan foltban pirosítót kent a hideg és a munka. - Csak egy baj van. Ez a virág még így is bús. Vajon miért lógatja a fejét?
Matilda felreppent, a szerszámokat a bokor mellett hagyta, és megpróbálta felemelni a virág fejét.
- Ébredj, hallod? - nógatta.
A közeli madáretetőnél kis kék cinege szedegette a magokat. Sapkás fejecskéjét csodálkozva hajtotta oldalra, úgy figyelte Matilda rettentő küzdelmét. Lejjebb repült, a tündér melletti gyöngyvessző bokorra.
- Mi bajod azzal a szegény kis virággal? Miért emelgeted? - csicseregte.
Matilda mérgesen nézett fel a madárra, aki megzavarta munkájában.
- Hát nem látod? Valami baj van a virágzatával! Lefelé lóg!
A kis cinege begye le-felmozgott, úgy kacagott a tündérlányon.
- Hmm... Hát tudod, lehet, hogy nem figyeltél eléggé az iskolában, kis virágtündér, amikor a hóvirágról tanítottak benneteket. Hát nem tudod, hogy a bókoló virág lefelé lóg? 
Matilda elszégyellte magát. Arca újból elpirult.
- Semmi baj, kis tündérlány, semmi baj! Gyönyörűen végzed a dolgodat, csak így tovább. Hanem valamit mutatok neked! - mondta.
A cinege villámgyors zuhanórepüléssel lenn termett a havon. Fekete csőrével óvatosan megkoppintotta Gála fehér virágját.
- Nahát! Milyen csodálatosan csendül! Olyan, mint egy kisharang!- álmélkodott Matilda.
A kékcinke így válaszolt:
- Tudod, ezt a hangot most minden növény, madár és tündér meghallotta. 
Matilda óvatosan végigsimította Gála törékeny szárát. 
- Igen, most már tudom, köszönöm, kis cinege. Ő az első hóvirág. A tavasz hírnöke.

Kép forrása: Found on krokotak.com

Versek:

Fésűs Éva: Hóvirág

A hó alól üdezölden
kibújtam, és felkötöttem
pici, fehér bóbitámat,
jó hírt hoztam a világnak!
Alszik még a zúzmarás fa, 
fogva tartja fagy varázsa, 
de a föld szíve titokban 
egyre melegebben dobban.
Erdő, mező, ébredjetek! 
Tavasz tündér a vén telet 
napsugárral csiklandozza, 
míg elcsöppen jégcsap-orra!

Kép forrása: Found on krokotak.com

Lupsánné Kovács Eta: Hóvirág

A kíváncsi hóvirág kicsit kitekintett, 
csak egy szirmát nyitotta, a többi didergett. 

Maradj még a hó alatt, legalább vagy hét nap, 
várjál, míg az ereszben könnyet ejt a jégcsap. 

Hiszékeny kis hóvirág, a nap fénye megcsalt, 
úgy gondoltad hívogat, s játszik neked egy dalt. 

Nem jött el a te időd, hideg-kék az égbolt, 
csukd össze a szirmaid, ébresztő még nem volt. 

Majd, ha szellő simogat, mosolyog a Nap rád, 
minden fényes, csak akkor vedd le havas sapkád.

Kép forrása:www.pinterest.com

Bornemissza Endre: Hóvirág-köszöntő

Köszöntelek, hóvirág,

telet űző kisvirág.

Hópadkára könyökölsz,

hófehérben tündökölsz.

Figyeled, kék-e az ég,

s szól-e már a nyitnikék?

Érzed azt, hogy nyitni kell,

föld mélyéről jött a jel:

készülődik valami:

a tavasz szívdobogását

föld szagából, szél szavából,

a levegő illatából

érezni és hallani.

Kép forrása: krokotak.com

Káldi János: Hóvirág

Itt-ott látsz még hóruhát,

S már nyílik a hóvirág.

Csoda-fehér, egyszerű,

Szárra nőtt kis csengettyű.

Szinte már a hó alól,

Szüntelen a szava szól.

Mit csilingel? Mit csörög?

Búcsúzót a tél fölött.

Kép forrása: ovoda.webnode.hu