Kép forrása: alkotomami.blogspot.com

Mondókák, versek

Gombolyag cérna, faggyú gyertya,
ángot vetett a kemence,
táncot is jár a gerlice guug!

Ég a gyertya, ég,
El ne aludjék!
Míg a szikra lobbot nem ad,
Guggoljunk le mind!

Péter Erika: Adventi gyertyák

Négy
vasárnap
gyújtunk gyertyát
az adventi koszorún.
Első vasárnap egy szálat,
Bronzvasárnap még egy párat,
Ezüstvasárnap éppen hármat.
Aranyvasárnap meg mind a négy
gyertyán ég a fény.

Kép forrása: www.hotdog.hu

Mese

Benedek Elek: A GYERTYA MEG A VASFŰ

Egyszer volt egy öregember, s annak az öregembernek két fia. Mikor ez az öregember a halálát érezte, ágyához hívta két fiát, s azt mondta nekik:

- Édes fiaim, én most meghalok, hát tudjátok meg, hogy mi marad rátok. Van az asztal alatt egy gödör, abban a gödörben egy vasláda. Ez a vasláda tele van arannyal s ezüsttel. Ez mind legyen - mondotta az idősebbiknek - a tied. Van még a ládában egy kicsi gyertya és egy vérrel harmatozó vasfű.* Ez - mondotta a kisebbiknek - legyen a tied.

Meghal az öregember, szépen eltemetik, s a temetés után a fiúk kiássák a ládát. Hát csakugyan tele van arannyal s ezüsttel, s a sok kincs tetején ott van a kicsi gyertya meg a vérrel harmatozó vasfű.

A fiúk szépen megosztoztak. A kisebbik megelégedett a gyertyával meg a vérrel harmatozó vasfűvel. De a nagyobbik legény, hogy az öccsének is legyen pénze, adott neki száz aranyat.

- Köszönöm, bátya - mondotta a legény -, ezzel sem tartoztál, az Isten áldjon meg, én most elmegyek szerencsét próbálni.

Elment a legény, s este betért egy csárdába. Ott leül egy asztal mellé, vacsorát, bort rendel, eszik-iszik, aztán kiveszi a zacskóját, s fizet a kocsmárosnak csengő arannyal. A szomszéd asztalnál négy úr kártyázott. Ezek észrevették, hogy a legénynek sok pénze van, mindjárt körülvették, hogy üljön le közéjük, s kártyázzon velük. A legény húzódott, szabadkozott, de az urak addig beszéltek, hogy leült ő is, s elkezdett kártyázni. Bezzeg hogy a kártyások hagyták nyerni, hogy kedvet kapjon, gondolták, majd fordítnak a szerencsén, s elnyerik a legénynek a pénzét.

Hát csakugyan mindig a legény nyert. Gyűlt az arany előtte, már volt egy jó nagy halom. Akkor, hallgassatok ide, mi történt? Fölugrik az asztalra egy egérke, utána a macska, eldöntik a gyertyát, sötétség lesz a szobában. Keresik a gyertyát, nem találják.

Gondolta a legény, hisz van neki egy kicsi gyertyája, meggyújtja. Kiveszi a gyertyát a zsebéből, meggyújtja, s hát abban a szempillantásban mind a négy kártyás ember elaludott. Nézi a korcsmárost, az is alszik a hordó mellett. Kimegy a konyhára, hát ott is elaludott a szakácsné, pedig állott a lábán, s éppen keverte a kását. Megy az udvarra, s hát ott a kisbéres éppen aközben aludt el, amint vizet húzott a kútból. Azzal visszamegy a szobába, megkeresi a korcsmáros gyertyáját, meggyújtja, az övét eloltja, s abban a pillanatban mind felébredtek.

"Na - gondolta magában a legény -, most már tudom, mire való ez a gyertya."

Leült ismét, folytatták a játékot, s reggelre mind elnyerte a kártyások pénzét. Most már volt pénze elég. Ment tovább, bejárt országot-világot. De egyszer megunta a sok járást-kelést, kóborlást. Ő bizony, gondolta magában: nem kóborog többet, s beállott katonának.

Jó dolga volt, a pénzből soha ki nem fogyott, azt hitték, hogy valami grófnak a fia. Adott a tiszt uraknak annyit, amennyi csak kellett, s úgy felvitte Isten a dolgát, hogy kapitány lett belőle.

Hogy, hogy nem, a király is meghallotta, hogy mi tenger pénze van a kapitánynak, fogja magát, felöltözik koldusruhába, s az utcán a kapitány elé tartja a kalapját.

- Kapitány uram, adjon abból, amit Isten adott! - könyörgött a koldus.

Mondja a kapitány:

- Ejnye, öreg, most nincs pénz nálam, de jöjjön este, majd adok akkor.

Elmegy a koldus a kapitányhoz, s késő este, mikor már aludni mentek az emberek, elindultak ketten a városban. Egyszer csak a kapitány megáll egy bolt előtt, előveszi a vérrel harmatozó vasfüvet, s csak megérinti vele a lakatot, az mindjárt lepattan. Bemennek a boltba, meggyújtja a kis gyertyát, s ott ami pénz volt, mind összeszedte, s három csomóba rakta.

Mondta a kapitány:

- No, öreg, az egyik csomó a tőke, azt ne bántsuk. Ez a másik csomó a becsületes nyereség, ezt se bántsuk. A harmadik csomó csalás. Ezt tegye kend a szűre ujjába.

Végigjárják mind a boltokat, ahol sok pénz volt. Mindenütt három csomóba rakták a pénzt. Annyit összeszedtek, hogy a koldus csak úgy nyögött alatta. Azt mondja egyszer a koldus egy emeletes ház előtt:

- Ugyan, vitéz kapitány uram, menjünk fel, s nézzük meg, hogy mi van ott.

- Jól van, öreg, menjünk.

Fölmennek az emeletre, bemennek egy szobába, s hát abban a szobában egy öregember alszik, meg egy fiatal asszony; elmennek egy másik szobába, s ott meg egy fiatal ember aludott, meg egy öregasszony. Mondja a kapitány a koldusnak:

- Vegye fel, öreg, ezt a vénasszonyt, s vigye által a másik szobába, ott meg vegye fel a fiatalasszonyt, s hozza ide.

A koldus úgy tett, mint a katona parancsolta. Sem az öregasszony, sem a fiatalasszony nem ébredett fel, mert a kicsi gyertya égett. Na, elmennek innét, azt mondja az utcán a koldus:

- Hej, vitéz uram, szeretném meglátni a király kincstárát is.

- Jól van, öreg, megnézhetjük, hanem azt előre megmondom, hogy onnét egy krajcárt sem szabad elhozni, mert a királynak kell a pénz katonára, lóra, fegyverre s mindenre.

Mennek a király palotájába, meggyújtja a kapitány a kicsi gyertyát, s az istrázsák mind elalszanak. Akkor a vérrel harmatozó vasfűvel kinyitja a király kincstárát, mennek szobáról szobára, mutogatja sorról sorra a kádakat, tele voltak arannyal-ezüsttel. Mit gondolt, mit nem a koldus, bizonyosan azt gondolta, hogy majd próbára teszi a katonát. Úgy a szűr alatt belemarkolt egy kádba. De a katona sem vette tréfára, úgy pofon vágta a koldust, hogy karikákat hányt a szeme.

- Ilyen-olyan teremtette, nem megmondtam, hogy a király pénzéhez nem szabad nyúlni?! Visszategye kend mind egy krajcárig.

- Jaj, édes vitéz uram, csak ne bántson, visszateszem! - könyörgött a koldus, s visszatette a jó marék aranyat.

Azzal szépen kimentek a kincstárból, s a katona bezárta az ajtókat. Ami pénzt összeszedtek, abból adott egy fél marékkal a koldusnak, a többit elvitte magával.

Hanem hát reggel mi történt? Felébred az az öregember, s látja, hogy egy öregasszony van a szobájában. Elkezd kiabálni, fellármázza a házat, s megtudja, hogy a szomszédhoz került a felesége. Lett szörnyű veszekedés, patália. Hogy történt, mint történt, nem tudták elgondolni. Nem tudtak békességet csinálni, mentek panaszra a királyhoz mind a négyen.

Az öregember azt követelte, hogy a feleségét vigyék haza, mert az asszony nem akart hazamenni. Az öregasszony is azt mondta, hogy vigyék haza, mert ő különben nem megy, nem a lábán ment oda.

Nem tudta a király, mitévő legyen. Gondolja magában, elhívatja a kapitányt, annak nagy esze van, majd segít az rajta. Eljön a kapitány, mondja neki a király:

- No, fiam, tégy itt igazságot! Ez a két pár ember összekeveredett, s nem tudnak visszakeveredni a maguk szép eszétől.

- Felséges királyom - mondja a kapitány -, más igazságot nem tehetek, mint azt, hogy aki elvitte őket a szobájukból, vigye vissza.

- Vigye vissza majd megmondom, hogy ki! - kiáltott a király, s kikergette a perlekedő házasfeleket. Béküljenek ki egymás közt, ahogy tudnak. Hanem a kapitányt magánál tartotta, s azt mondta neki: - Nagy huncut vagy, fiam, de van benned becsület, mert félted a király pénzét. Reád bízom az egész kincstáromat. Te légy annak az őriző csősze. De aztán jó gondját viseljed!

- Ne féljen, felséges királyom. Egy krajcár sem vesz el abból!

De most már csakugyan jó dolga volt a legénynek, nagy úr lett belőle. Tejben-vajban fürdött, s két aranyórát hordott a zsebében. Aki nem hiszi, járjon utána.

Kép forrása: Found on thegunnysack.com

Gyertyakészítés gyerekekkel

A gyertyának mindig különös varázsa, talán ezért is több ezer éves hagyománya van. Többféle alkalomra vagy lakásunk díszítésére is készíthetünk gyertyákat, nagyon szép ajándék is lehet.
Gyertyát önteni többféleképpen lehet. Viasztömbből, viasz-zseléből, paraffinból, de készíthetünk gyertyát méhviaszlapból is. Ha egyszerűen csak különböző színű viaszreszeléket vagy viaszdrazsét szórunk egymás tetejére, olvasztás nélkül is kész a gyönyörű gyertya. Készíthetünk úszógyertyákat is, mely különösen kellemes hangulatot teremt.

Gyertyakészítés méhviaszból

A méhviaszlapokból gyerekjáték gyertyát készíteni. A lapokat tekerjük fel, és máris kész a mézillatú cseppmentesen égő gyertya. A különböző színek kombinálhatóak is, aszimmetrikus formák feltekerésével dekoratívabb gyertya készíthető. Általában csomagban kaphatók (4 féle színű viaszlap, kanóc)

Képek forrása: http://www.hobbycenter.hu/

Gyertyaöntés viaszból

Amire szükségünk lehet:
-színes vagy natúr alapanyag, attól függően, hogy viaszból, zseléből, méhviaszból akarunk gyertyát készíteni,
-kanóc,
-lábas,
-műanyag tál, mely nem olvad meleg hatására (pl. üres fagyis edény)
-fakanál,
-gyertyaöntő forma, vagy egy szép üveg pohár, mécsestartó,
-ügyelnünk kell az alapanyagok forráspontjára, így célszerű egy hőmérőt beszereznünk,
-illat-, színezőanyagok,
-díszítőelemek, (szárazvirágok, naracs-, citromszelet, magvak, kagylók, figurák, viaszmozaik stb.)
-gyertyafestő tollak, viaszmatricák

A viaszt vízfürdőben felolvasztjuk. Forrásban levő vízbe tegyük műanyag edényünket, melybe a viaszt rakjuk, így nem kenjük össze lábasunkat. Adjunk hozzá illat-, vagy színezőanyagot, majd öntsük kanóccal ellátott formába. (Színezőanyagok kaphatók viaszhoz illetve viasz-zseléhez, más állaguk van, nem érdemes keverni őket) Ha csíkos gyertyát szeretnénk, különböző színű viaszt olvasszunk, és öntsük egymásra, de várjuk meg, míg az előző réteg megdermed. Ha nem várjuk meg, átmenetes lesz a két összeöntött szín.

Kép forrása: Found on suziebeezie.tumblr.com

Viasz-zselé

Ez a speciális, kocsonyaszerű, átlátszó viasz hevítés hatására (90-95˚C) folyékonnyá válik, ezáltal nagyon egyszerű a használata. Akkor igazán szép, ha buborék-mentes (általában a hevítés során keletkezik), melyet úgy érhetünk el, ha a felhevített zselét előzőleg forró vízbe merített poharakba töltjük. Zselégyertyákat mindenképp üvegbe érdemes önteni, hiszen így tud érvényesülni az anyag átlátszó jellege.
Díszíthetjük kagylókkal, csigákkal, az aljára szórt homokkal, magvakkal. Ha nem az aljára akarunk rakni egy figurát, hurkapálcával rögzítsük (ahogy a kanócot is), öntsük rá a forró viaszt, majd hagyjuk így megdermedni. Természetesen a viasz-zseléhez is kaphatók illat-, és színezőanyagok.

Kép forrása: blog.xfree.hu

A sztearinról

A sztearin természetes anyag, melynek alacsonyabb az olvadáspontja, mint a parafinnak (70-75˚C), gyógyszertárakban is beszerezhetjük. Ha csak sztearinból készítünk gyertyát, annak színe opálos, tejszerű lesz. Ha hosszanégő gyertyát szeretnénk önteni, adjunk a parafinhoz 10 % sztearint. Ha a hideg parafingyertyát a forró sztearinba mártjuk, felülete rücskös, repedezett lesz, melyet színes porral kitöltve antik hatású felületet kapunk. Ha a gyertya egyes részeit mártjuk csak sztearinba, játékos formákat kaphatunk.


Mártás technika

A gyertyakészítés másik bevált módszere a mártás. Ehhez két edényt tegyünk egymás mellé: az egyikben a forró paraffin, a másikban hideg víz legyen. Először a paraffinba, majd a vízbe mártjuk bele a kanócot, amelyet egy széles fejű fakanálon átvetve duplán mártogathatunk. Ezt addig ismételgessük, amíg gyertyánk el nem éri a kívánt vastagságot.

Tipp: az utolsó mártás előtt teafűbe vagy morzsolt fűszerbe, esetleg olvasztott zsírkrétába forgatva érdekes színvariációkat kaphatunk. (Paraffin helyett használhatunk felolvasztott fehér gyertyát is)

Kép forrása: Found on etsy.com

Kanóc

A kanócokat három fő típusba oszthatjuk: lapos, négyzetes és drótszerű. Az előbbi kettőt öntött és mártott gyertyákhoz használják, az utóbbit az úszógyertyákhoz. A kanóc kiválasztásában legfontosabb, hogy mérete megfeleljen az öntőforma átmérőjének.
Minél kisebb a forma, annál kisebb kanócot kell használnunk. Ha az elkészült gyertya próbaégetésekor minimális viasztócsa keletkezik, a kanóc túl kicsi. Ha viszont a kanóc körüli megolvadt viasztócsa megfojtja a lángot, akkor túl nagy. A kanóc méretének változtatásával tudjuk legkönnyebben beállítani, hogy gyertyánk hogyan égjen.
Fontos fejben tartanunk, hogy ha bármit megváltoztatunk a viasz összetételében, akkor ahhoz hozzá kell igazítanunk a kanóc paramétereit is.
A kanóc méretét úgy határozhatjuk meg, hogy kb. 10-15 cm-rel legyen hosszabb a leendő gyertya magasságánál. Az egyik végére kössünk valami apró nehezéket (pl. egy kisebb anyacsavart), a másik végét pedig kössük egy pálca (pl. ceruza vagy hurkapálcika) közepéhez. Ezekre azért van szükség, hogy a kanóc függőleges helyzetben maradjon, amíg a forró viasz meg nem szárad. A kanóc tetején lévő pálcát a pohár peremére fektetve várjuk meg, amíg kihűl, majd vágjuk le a kanócot 1-2 cm hosszúra. Úszógyertyához talpas kanóc javasolt.

Gyertyadíszítés

Díszíthetjük gyertyáinkat szárazvirágokkal (arra ügyeljünk, hogy azok éghetőek!), különféle magvakkal, kagylókkal, csigákkal, illetve rakhatunk a viaszba viaszmozaikot is, melyek különböző színben, formában, méretben kaphatók. (egyedi formákat is alakíthatunk belőlük, pl. szívecskét, csillagot, napot, holdat).
Ha kész a gyertya, speciális gyertyafestő tollal, vagy viaszfóliákkal díszíthetjük, de feldobhatjuk szalvétatechnikával is. Hobbiboltokban külön gyertyázáshoz való apró tárgyak kaphatók, melyek nem olvadnak el égetés közben. (pl. apró halak, figurák stb.)
Illatok tekintetében kaphatók viaszhoz való illatanyagok (tömb formában), melyet a viasz olvasztásakor kell hozzáöntenünk, elkevernünk a színezőanyaggal együtt (legalább 10 féle illatanyag van) illetve illóolajok, melyekből szintén igen nagy a választék. Utóbbi költségesebb, de hatékonyabb megoldás lehet. Csínján kell azonban bánnunk vele, mert tönkreteheti a gyertyát a túl sok illóolaj.
Nem kell színes viaszt, zselét vennünk, elég ha színezőanyagokat veszünk hozzá. Általában meg is van adva, hogy egy adott mennyiségű színezőanyag mennyi viaszhoz/zseléhez elegendő.

Kép forrása: Found on blushprintables.blogspot.com

Jéggyertya
Hozzávalók:
-gyertyaviasz, vagy maradék gyertyacsonkok, lehetőleg színesek
-1 egész gyertya (ez lesz a "kanócunk")
-üvegtál az olvasztáshoz (lehetőleg nem használatosat, a viaszt szinte lehetetlen eltávolítani)
-műanyag (mikrobiztos) forma, vagy tálacska
-jégkockák
-zacskó, húsklopfoló

Először is az üvegtálban olvasszuk meg a maradék gyertyadarabkákat.
A formába, vagy tálkába öntsünk (nagyon óvatosan!) egy kis forró viaszt! Állítsuk bele az egész gyertyát (méretre is vághatjuk). Ez lesz majd a kanóc és ez adja majd a gyertya alapját.
Ezután a zacskóba helyezzük bele a jégkockákat, és törjük össze kissé a húsklopfolóval. A jégkocka darabkák alakítják majd a lyukakat a gyertyánkon.
A jégdarabkákat tegyük a formába, a beleállított gyertya köré.
A kissé már kihűlt viaszt öntsük a jégre! Körülbelül annyit, hogy a beleállított gyertyaszál vége még kissé kiálljon a folyadékból.
A tálat tegyük be a fagyasztóba néhány percre! A viasz a hidegben megszilárdul, ám a jégdarabok a forró viasz hatására megolvadnak. Így sajtszerű lyukak keletkeznek a gyertyánkban.
Amikor a viasz már megkeményedett a hűtőben, egy kés segítségével vegyük ki a kész művünket a formából és már készen is vagyunk.

Forrás: http://hhh.h7.hu/ - Kép forrása: allthingsprovident.blogspot.com

Befejezésül: Gyertyák másképp

Kép forrása: Found on joyfuljewish.wordpress.com

Kép forrása: Found on Uploaded by user

Kép forrása: www.crayola.com

Kép forrása: Found on crayola.com