Fűben, fában orvosság
Mielőtt elindulnátok nem árt tudni!

Sok gyógynövénnyel erdőn-mezőn járva egyszerűen és gyakran találkozhatunk, így sokakban fogalmazódott meg már a gondolat, hogy kedvenc gyógynövényeinket, akár saját kezűleg is begyűjthetjük egy-egy családi kirándulás, séta során. Ahhoz azonban, hogy az általunk gyűjtött, megszárított, esetleg fel is dolgozott gyógynövényeket később nyugodt szívvel használhassuk, vagy adhassuk családtagjainknak és szeretteinknek, ismernünk kell a gyógynövénygyűjtés írott és íratlan szabályait.

A Budapesti Corvinus Egyetem Kertészettudományi karán működő Gyógy, -és Aromanövények Tanszék kutatói a Traditional and wild projekt (http://traditionalandwild.eu/hu/) keretében többek között az egyes gyógynövényekkel kapcsolatos tradicionális tudást, a gyűjtésükkel kapcsolatos információkat és a növények hatóanyag-tartalmát vizsgálják. Kutatásaik tükrében lássuk, melyek a szakszerű gyógynövény gyűjtés legfontosabb szabályai.

A növény felismerése…

Az első és legfontosabb szabály a gyűjteni kívánt faj pontos ismerete, különös tekintettel azokra a küllemi (morfológiai) bélyegekre, amelyek alapján más hasonló rokonfajoktól megkülönböztethetőek. Sok esetben egy növénycsaládba több külsőre, nagyon hasonló, de eltérő hatóanyagtartalmú gyógynövény is tartozik, melyek közül értékes drogot nem mind ad.

A hárs fajok esetén például, csak a kis- és nagylevelű hárs gyűjthető és készíthető belőle otthon is biztonsággal fogyasztható gyógytea. A hazánkban szintén gyakori, ezüsthárssal nem szabad összekeverni, mivel az a virágzatokon található csillagszőrök jelenléte miatt allergén hatású.

Néhány gyógynövény esetén fokozottan fontos a fajok pontos felismerése a közeli rokon mérgező fajok miatt, mivel ezek a fajok nemcsak nagyon hasonlítanak egymásra, de hasonló élőhelyen is fordulnak elő. Jó példa erre a gyöktörzséért gyűjtött mezei zsurló és mérgező alkaloidot tartalmazó rokona, a mocsári zsurló. Vagy az igen kedvelt, virágáért és bogyójáért gyűjtött fekete bodza, melyet a mérgező gyalogbodzával keverhet össze a gyakorlatlan gyűjtő.

level1

Az erős hatású, mérgező növényeket már a begyűjtés során külön kell kezelni a többi, enyhe hatású gyógynövénytől, ügyelve arra, hogy ne keveredjenek össze az anyagok. Ilyen esetekben ajánlott a védőkesztyű használata, kerülni kell a száj és szem érintését és hazatérve fontos az alapos kézmosás is. Nagy figyelmet és védelmet érdemelnek a veszélyeztetett és védett fajok, ezeknek a gyűjtése szigorúan tilos.

Mely részét kell gyűjteni a növénynek?

Általában a növénynek azt a részét gyűjtjük, amiben a legmagasabb a hatóanyagtartalom. Ha például a mezei cickafark herbáját gyűjtjük, legfeljebb 40 cm-es szárral szedjük a virágzó hajtásokat, mivel a szár alig tartalmaz illóolajat. A virágáért gyűjtött kamilla esetén a virágzati szárak hossza ne legyen túl hosszú (legfeljebb 5 cm).Csipkebogyó esetén az elfeketedett és túl világos, míg borókánál az éretlen, zöld színű bogyókat nem szabad begyűjteni.

Mikor kell gyűjteni?

Alapvető szabályként elmondható, hogy napos, száraz időben célszerű gyűjteni, a párás, esős napok nem alkalmasak gyógynövénygyűjtésre. A gyűjtés időpontját a hatóanyagtartalom határozza meg. Bár vannak bevált tradíciók, de az optimális időpont minden fajnál más. Azt, hogy mikor érdemes gyűjteni, alapvetően meghatározza, hogy mely részét gyűjtjük egy növénynek.

A gyökerükért, gyöktörzsükért (orvosi ziliz) gyűjtött fajokat ősz végén-tavasszal, a kéreg drogot (kutyabenge) adókat kora tavasszal, a leveleket teljesen kifejlett állapotban (lándzsás útifű), a virágokat pedig nyílás kezdetén (hárs) gyűjtik.

noveny

Hol gyűjthetünk?

Elsőre talán nem is gondolnánk, de igen fontos helyesen megválasztanunk azt a helyet, ahol gyógynövényeket gyűjtünk. Tilos gyógynövényeket gyűjteni azokon a területeken, amelyek bármilyen természetvédelmi oltalom alatt állnak.

Ajánlatos kerülni az út menti területeket is, itt ugyanis magas lehet a növények por- és nehézfém szennyezettsége, különösen jellemző utóbbi a csalánra. Szántóföldek környékén szintén nem tanácsos gyűjteni, mivel ezeken a helyeken a korábban kijuttatott növényvédőszerek, toxikus anyagok halmozódhatnak föl a növényekben.

Hogyan?

Ahhoz, hogy jó minőségű drogot tudjunk begyűjteni, nélkülözhetetlen a célnak megfelelő eszközök használata:mindig legyen nálunk metszőolló, kés, kesztyű. A sérülékeny, érzékeny virágokat kosarakba, a terméseket, bogyókat vödrökbe, a kevésbé érzékeny hajtásokat és gyökereket zsákokba gyűjthetjük.

Végül a legfontosabb: a fenntarthatóság…

Hogy nemcsak mi, de később gyermekeink, unokáink is élvezhessék a természet ajándékait, eredeti épségében kell azt megőriznünk a következő generációknak is. Gyűjtés során tudatosan törekednünk kell, arra hogy az élőhelyek ökológiai egyensúlyát ne bontsuk meg.

Gyakorlati szempontból ez azt jelenti, hogy mindig kíméletesen gyűjtsük be a növényi részeket, úgy hogy ne pusztuljon el a növény. A fás növényeknél (hárs, boróka) sose az ágak megcsonkításával gyűjtsük be a virágdrogot vagy bogyót. A herbát adó fajokat (kisezerjófű, mezei cickafark) pedig nem szabad gyökerestül kiszakítani a földből!

Azzal is kímélhetjük környezetünket, gyűjtőhelyünket, ha nem minden évben ugyanazon a területen gyűjtjük beszokásos éves gyógynövény szükségletünket.

Forrás: http://napidoktor.hu/blog

A gyógynövények házilagos tartósítása és feldolgozása:

A gyógynövények feldolgozási módjának kiválasztásához először is ismernünk kell a kivonni kívánt anyag oldhatósági tulajdonságait.

Ebből a szempontból az anyagokat két nagy csoportra oszthatjuk:

·        lipofil (zsírokban, olajokban, apoláros oldószerekben oldódó)

·        hidrofil (vízben oldódó).

Vízben nagyon rosszul oldódnak például az illóolajok és az alkaloidok, tömény alkoholban aszaponinok. Kevert oldószernek számít a közepes töménységű etilalkohol-víz (30-70%) elegy, ami mindkét csoport képviselőit viszonylag jól oldja.

Szárítás

A szárítás a gyógynövények leggyakrabban alkalmazott tartósítási módja, amely során a csökkenő víztartalom révén lelassulnak a lebontó folyamatok. Bizonyos növényi részeket jobb frissen felhasználni, mert instabil, a szárítás során elbomló hatóanyagokat tartalmaznak (pl. a vérehulló fecskefű nedve), illetve sok bennük az illékony komponens, illóolaj.

Szeretnéd tudni, hogy melyik gyógynövényt mire használhatod?Gyógynövény adatbázisunkbanszámos növény közül kereshetsz különböző szempontok szerint.

A szárítás előkészítése

Gyűjtés után ne tároljuk sokáig a növényeket, minél hamarabb kezdjük meg a szárítást! Erre a célra tűző naptól védett, jól szellőző és pormentes helyiséget válasszunk, és gondoskodjunk róla, hogy legfeljebb szobahőmérséklet legyen.

Nagyon fontos, hogy a növényeket ne mossuk meg, mert a nedves részeket nehéz kiszárítani, könnyen befüllednek. Tisztaságukról jó esetben már a gyűjtés során gondoskodtunk azzal, hogy megfelelő lelőhelyet és példányokat választottunk. A gyökereknek sem tesz jót a mosás; ezekről mindig puha kefével távolítsuk el a földet.

Tisztítás után vágjuk fel őket néhány centis darabokra, hogy könnyebben kiszáradjanak (kivéve a gyermekláncfű gyökerét, amely így veszítene értékes nedvtartalmából).

A szárítás menete

Kiterített, tiszta textilen vagy papíron (fényes felületű újságpapír nem megfelelő, mert nem szívja be kellőképpen a nedvességet) oszlassuk el egyenletesen a növényi részeket. Ügyeljünk rá, hogy az egyes darabok minél kevésbé érintkezzenek: ezzel elkerüljük a penészesedést.

Az egyenletes száradásról úgy gondoskodhatunk, ha egy-két naponta összehúzzuk a száradó darabokat, majd újból szétterítjük őket.

Egyes érzékeny növényrészeket a teljes száradásig nem ajánlatos mozgatni (pl. orbáncfű,kamillavirágzat), mert megbarnulnak, összetörnek.

Forrás: http://tudatosvasarlo.hu/

Szárítás sütőben

A megmosott szárakat tegyük tepsibe – egy rétegben -, majd 80 Celsius-fokon sütőben szárítsuk nagyjából 4 órán át. A növényt időnként forgassuk meg. Fontos: a sütő ajtaját hagyjuk nyitva, hogy távozhasson a nedvesség!

Szárítás mikróban

Fotó: Glory Be Herbals

Gyors és egyszerű mód a mikrohullámos szárítás. Egy percig melegítsük a már nem nedves leveleket, majd fordítsuk meg és másik oldalukat is egy percig szárítsuk. Fontos, hogyfolyamatosan figyeljük a növényeket, mivel azok lángra kaphatnak!

Hideg szárítás

A tiszta növényekről textillel itassuk le a nedvességet, majd egy rétegben helyezzük papírtörlővel kibélelt lapos edénybe, vagy tepsibe a töveket. A hűtőben kb. 1 hétig tároljuk a növényeket.

Sóban, cukorban

A leveleket szórjuk meg sóval vagy cukorral és hagyjuk, hogy kiszáradjanak. Tároljuk őket légmentesen! A gyógynövénytől és ízléstől függ, hogy sót vagy cukrot használunk.

Jégkockában

Daraboljuk fel a leveleket és szórjuk jégkockatartóba (1 teáskanálnyit kockánként). Öntsük le vízzel, fagyasszuk le, majd a kockákat bezacskózva visszatehetjük a fagyasztóba. Egy kockába többféle levelet is szórhatunk, tetszés szerint keverhetjük a gyógynövényeket.

Fagyasztás tasakban

A megtisztított töveket egészben vagy apróra vágva zacskókban is lefagyaszthatjuk. Fagyasztás előtt helyezzük vékony rétegben a növényeket lapos edényre, hogy kicsit száradjanak.

Készítsünk növénykeveréket!

Ha van már jól bevált fűszer- vagy gyógynövénykeverékünk, az apróra vágott leveleket elegyítve zacskóban fagyaszthatjuk. Fagyasztva nagyjából egy évig felhasználható.

Fűszerolaj

A tiszta leveleket aprítsuk fel, majd keverjük olajba (kb. 2 csésze friss fűszernövényt adjunk 1/3 csésze olívaolajhoz). A keveréket felrázás után légmentesen fagyaszthatjuk le. Használat után a megmaradt fűszeres olajt hűtőben tároljuk.

Vajba keverve

Vágjuk össze a töveket és keverjük össze vajjal, ízlés szerint. Fagyasszuk le kockában vagy vajas dobozban.

Fontos: a szárított növényeket légmentesen zárható zacskókban, edényekben maximum egy évig tároljuk. A fagyasztott leveleket csak akkor helyezzük vissza a fagyasztóba, ha azok nem olvadtak ki.

Forrás: http://eletszepitok.hu/