Fenyő az élet jelképe

Szalai Borbála: A picinyke fenyőfácska

Van nekünk egy pici fenyőnk,

vállamig sem ér.

Télen-nyáron, mindig hamvas,

ezüstös fehér.

Ágai közt nincsen fészek,

nem lakik madár,

bogarászni két kis cinke

mégis oda jár.

Az ám, csakhogy ma reggelre

leesett a hó,

fenyőfánkat befedte a

vastag takaró.

Hófehérbe bugyolálta

gyönge gallyait...

Hogy leljen most a két cinke

rajtuk valamit?!

Sebaj! Nálam a cinkepár

éhen nem marad!

Akad itthon sajthulladék,

szalonnadarab...

Cérnaszálon fenyőfánkra

felaggatom én,

feldíszítve áll majd a fa

kertünk közepén.

Így lesz hát a kicsi fából

madáretető,

s egyúttal a cinkepárnak

újévi fenyő!...

Kép forrása: http://matgoz.com/

A fenyő magocska

Élt egyszer egy mandulafenyő, amely elkezdett termést hozni. Az első évben megjelentek rajta az üres tobozok. A második évben a tobozokban apró magok nőttek, minden kis hajlatban egy, ritkábban két iker-magocska csücsült. A harmadik évben a magok megértek, szép kövérek lettek. A toboz viszont egyre inkább elsorvadt. A magok mind nehezebben tudtak benne megkapaszkodni. A legalsók, amelyek a legközelebb voltak a földhöz, szépen kipotyogtak. Ahogyan zuhantak lefelé, mind azt kiabálták:

- Juhéjj, kezdődik!

Volt, amelyik leesett az avarba, és az első nagyobb eső bemosta a földbe. Volt, akit bekapott egy kismadár és messzi tájakra repült vele. Volt, akit felkapott a szél és elvitt egy másik erdőbe. Mindegyiknek ugyanaz volt a sorsa. Magból fává növekedni, miután lepottyantak. Volt egy magocska, Pinoccoli, aki nagyon félt leesni. Ő a toboz tetejében lakott, legközelebb az ághoz. Egyre kétségbeesettebben kapaszkodott a tobozba. Ő csak arra tudott gondolni:

- Nem akarok leesni innen, nem akarok fázni és félni. Itt szeretnék maradni!

Ahogyan teltek a napok, már csak páran maradtak. A szél lengette az egyre könnyebb tobozt, amiből mind több mag indult útjára, mind azt kiabálva:

- Juhéjj, kezdődik!

És hamar eljött az idő, amikor Pinoccoli magtestvérei nélkül, egyedül maradt a tobozban. Kapaszkodott, de egy erős széllökés végül megpörgette a tobozt és ő kiesett belőle. Zuhant és zuhant. De aztán a szél felkapta a hátára és siklani kezdett vele. Pinoccholi meglátta az erdőt, olyan szögből, ahogyan még sosem. Minden szép zöld volt, látott egy csobogó patakot is, madarak repültek el mellette. Már nem is félt.

Mikor már közel ért a földhöz, a szél elengedte és ő ráesett egy kis mackó hátára. A puha, meleg szőrbe rögtön beletapadt. Legközelebb egy tisztáson ugrott le onnan, mert nagyon megtetszett neki ott a fény, a meleg és a fű zöldje. Fel is kiáltott örömében:

- Juhéjj, kezdődik!

Kép forrása: breadandbuttons.typepad.com

Fenyőszirup és fanyőszörp készítése
Kép forrása: lucus-luca.blogspot.com
A lucfenyő fiatal hajtásaiból készítjük tavasszal, amikor a fenyőhajtások még nem fásultak el. Ilyenkor nagyon magas a C-vitamin és a terpentin tartalmuk. A terpentin a legerősebb természetes oldószer, amely a nyirokrendszert és az érfalakat is tisztítja, felold minden lerakódást a légutakban. Aki megkóstol egy ilyen fiatal, 2-5cm hosszú hajtást, érzi a C-vitamin tartalmat jelző jellegzetes ízt, természetesen a fenyőolaj íze mellett. Érdemes akkor gyűjteni, amikor eléri a 2-3cm hosszt, mert a kisebbek esetében nem szapora a szedés. Amikor viszont a szárrész elkezd barnulni, már nem érdemes szedni, mert akkor a terpentin visszahúzódik a fa testébe. Tapasztalatom szerint a május hónap a legalkalmasabb a szedésre, de a pontos idő sok tényezőtől függ. Az alsó ágakat a fenyvesekben egyébként is le szokták vágni, tehát nem teszünk kárt a fában ezzel. Ettől függetlenül, ahogy minden esetben, ha valamilyen növényt gyűjtünk, kérjük meg a növényt, hogy adja nekünk a hajtásait, leveleit, stb., hogy szolgáljon az egészségünkre, legyen táplálékunk, erősítőnk, és köszönjük meg. És mondjunk köszönetet Földanyának azért, hogy ezt a növényt felnevelte, hogy számunkra élményt és eledelt adjon, gyógyító elixírt.
A leszedett hajtásokat minél előbb megmossuk, lecsöpögtetjük, és a mennyiségtől függően nagy befőttesüvegbe rétegezzük cukorral. A nádcukor egészségesebb, de a kristálycukor is megfelel. Az üveg aljára fenyőhajtás kerüljön, jó szorosan megnyomkodva, kb.2cm vastagon, majd erre egy hasonló vastag réteg cukor, majd ismét fenyőhajtás és cukor váltakozva, jó szorosan összenyomva.. A legfelső réteg cukor legyen. Ezután a tetejére egy kistányért teszünk, és kihelyezzük a napra 6 hétig. Ez idő alatt egy alkímiai folyamat indul el, a cukor hatására a terpentin kioldódik a fenyőhajtásokból. Érdekes a látvány is, olyan, mintha olvadó jégrétegek lennének a hajtások közt. 42 nap elteltével leszűrjük az így keletkezett szirupot, és előzőleg forró vízben kifőzött üvegekbe töltjük, és lezárjuk. Tartósítószert nem kell tenni bele, elég az üveg forralással való csírátlanítása. Ebből reggelente egy evőkanálnyit fogyasztunk, köhögés, megfázás esetén napi 3-4 evőkanállal.
A fennmaradó fenyőhajtások még tartalmaznak szirupot és cukrot is, ennek további felhasználására több lehetőség is van.

A fennmaradó cukorsziruppal átitatott fenyőhajtásból szörpöt készíthet. Ehhez a fenyőhajtásokat feltesszük vízzel és cukorral vagy mézzel forrni. A víz mennyisége a hajtások térfogatának kétszerese, a méz a térfogat fele. Fél órai forralás után a forró szörpöt leszűrjük, csírátlanított üvegekbe töltjük, lezárjuk és meleg dunsztban hagyjuk kihűlni.

Fenyődzsem

Öt literes edénybe két kilogramm fenyőhajtás-véget rakunk. Hozzáadunk három liter vizet és forrásától számítva még 4-5 percig főzzük. Ezután fedő alatt hagyjuk kihűlni, és tovább ázni 24 órán át. Másnap a főzetből kimerjük a fenyőhajtás-végeket és leturmixoljuk azokat. Az így elkészített turmixot pedig visszarakjuk a főzethez. Belefőzünk 3 kilogramm cukrot, amit lassan gyöngyöző forrásban tartunk 3-4 percen keresztül. Kihűlését követően kézi présen, vagy passzírozón átpasszírozzuk a hajtásokat, és a leszűrt sűrű lét visszatöltjük a többihez. A visszamaradó szárazanyagot eldobjuk. A szűrlethez literenként 5 dekagramm zselatint, vagy ennek megfelelő agar-agart számolva újraforraljuk, besűrítjük. A dzsemet még forrón palackozzuk.

Forrás:http://erdokostolo.blogspot.hu/

Toboz sütemény


Hozzávalók: (Fontos, hogy az összetevők mennyisége a megadottaktól semmiképp se térjen el, mert akkor nem fog összeállni!)

  • 25 dkg margarin,
  • 6 evőkanál méz,
  • 3 evőkanál cukor,
  • 10 dkg csokoládé,
  • 2 evőkanál kakaópor,
  • 20 dkg kukoricapehely (lehet bármilyen fajta, ízlés szerint)

A kukoricapehely kivételével a hozzávalókat felforraljuk, majd hozzáadjuk a pelyhet. Ezután félretesszük és addig hagyjuk hűlni, amíg langyos nem lesz (itt azért keverjük meg, hogy mennyire állt össze.) A masszát egy citromfacsaró belsejébe töltjük, és azonnal ki is fordítjuk belőle egy papírtálcára vagy lapos szegélyű sütialátétre. Hűtőben vagy hűvösebb helységben hagyjuk kihűlni. Végül nincs más dolgunk, mint hagyjuk megdermedni a fenyőtobozokra emlékeztető édességet. Miután kihűlt és összeállt, megszórjuk porcukorral és azonnal fogyasztható!

Forrás: http://kockas-abrosz.blog.hu/

Képek forrása: let the children play

Kép forrása: www.pinterest.com

Kép forrása: belladia.typepad.com