Napról napra óvoda

Kedves Érdeklődő, aki rátaláltál erre az oldalra! Ebben a blogban szeretném Veletek megosztani mindazt, amit az elmúlt 36 évben az óvodáról, a gyerekekről, gyerekektől "megtanultam" és mindazt ami jó kedvre derít, elgondolkodtat, vagy gyönyörködtet.

Címkefelhő
Feedek
Megosztás

Egy nap az óvodáért 4.

Szülői segítséggel a Föld napján

Ebben a bejegyzésben egy csokorral azokból az ötletekből, mely eddig kimaradt és biztos, hogy nem kell "szabványosítani":

Főzöcskézés:

Forrás: http://www.1001gardens.org/2014/07/20-mud-kitchen-ideas/#arvlbdata

Utazás a Föld körül:

Kép forrása: http://www.nogg.se

Kép forrása: http://www.creativeideesandsolutions.com/

Homokozás:

Kép forrása: Kodo Kids

Vizezés:

Kép forrása: Joy Guscott

Sarazás:

Kép forrása: 1001gardens.org

Rakosgatás:

Kép forrása: Nature Explore

Befejezésül egy-egy ötlet
Hogyan csinálhatunk gyorsan rendet az odvaron (is)?

Kép forrása: stjohnseward.org

Hogyan struktúrálhatod a teret?

Kép forrása: canstockphoto.com

Hogyan legyen minden kéznél?
Kép forrása: Lucas Training and Consultancy (LTCL)
+1 kérés:
A tavaszi megújulás közben gondoljatok az "apró népre is! Készítsetek bogárszállót, madár és lepkeitatót is!

Kép forrása: Found on flickr.com
Jó időt és jó hangúlatú együtt munkálkodást kívánok minden kicsinek és nagynak!

Kép forrása: cariingrassia.com

Egy nap az óvodáért 3.

Szülői segítséggel a Föld napján

Színház és mese az udvaron (is):

Kép forrása: Brincadeira de Criança

Kép forrása: memphisbotanicgarden.com

Kép forrása: farm3.static.flickr.com

Zene.bona a kertben (is):

Kép forrása: letthechildrenplay.net

Kép forrása: missoluciones-pangala.com

Képek forrása: Angelita Muller

Festés, rajzolás, Kézműveskedés a kertben (is):
Kép forrása: Mummy Musings and Mayhem

Kép forrása: Natural Playgrounds Company

Kép forrása: tts-group.co.uk

Kép forrása: pondparkns.ik.org

Kép forrása: Found on flickr.com
Befejezésül egy kis matamatika:
Kép forrása: Lucas Training and Consultancy

Kép forrása: goric.com

Kép forrása: natureplaynz.co.nz

Egy nap az óvodáért 2.

Szülői segítséggel a Föld napján

Árnyékolók

Kép forrása: Optimum Garden

Kép forrása: wefollowpics.com

Kép forrása: wefollowpics.com

Kép forrása: Found on detail-online.com
Kép forrása: naturalparentsnetwork.com

Utak:
Kép forrása:play-scapes.com

Kép forrása: Planejamento Infantil

Kép forrása: Living Green with Baby

Kép forrása: Earth Wrights

Kép forrása: https://search.yahoo.comhttps://search.yahoo.com
Kép forrása: buzzfeed.com

Kép forrása: Apartment Therapy

Egy nap az óvodáért 1.

Szülői segítséggel a Föld napján

Évek óta hagyomány az óvodánkban, hogy a Föld napján a szülők segítségével szépítgetjük. Ehhez keresgéltem ötleteket és arra gondoltam, hogy hátha Nektek is jól jön egy-két ötlet:

Pet palack újrahasznosítása

Kép forrása: Amazing Interior Design

Kép forrása:paulinaarcklin.nl

Kép forrása: balconygardenweb.com

Kép forrása: ArchitectureArtDesigns

Kép forrása: Guía de Jardinería

Kép forrása: sfglobe.com

Kép forrása: unavidalucida.com.ar

Kép forrása: Washington Post

Kép forrása: Adventures Of Adam

És, ha már elfáradtunk a munkában, akkor jöhet a JÁTÉK:
Kép forrása: http://www.slowtrav.com

Kép forrása: SIMONEmadeit Party Printables

Kép forrása: https://www.yahoo.com

Kép forrása: blog.travelpod.com

Cinege album: A Föld napja 2015.

Ez (is) történt a héten:

1. Meghívtak vendégségbe a Mókusok, aki bemutatták nekünk a vulkán építés rejtelmeit kőgyurmából és magát a vulkán kitörést is:

Kőgyurma receptje

Hozzávalók:

  • 1 csésze liszt,
  • ¼ csésze kávézacc,
  • ½ csésze só,
  • ½ csésze homok,
  • ½ csésze víz ( a vízzel vigyázzatok, mert ha eleve vizes a homok, akkor jóval kevesebb elég belőle!)

A víz kivételével minden hozzávalót egy dobozba teszünk, majd összegyúrjuk a vízzel.

Vulkán kitörés

Egy befőttesüveget körbe tapasztunk kőgyurmával, majd töltünk bele jó sok szódabikarbónát. Aztán vigyük ki az udvarra vagy tegyük egy mély tálcára és töltsük fel kb 2 dl piros ételfestékkel megfestett ecettel.

2. A "virágos óvodáért" akciónk keretében elültettük a virág és zöldség palántákat (és a minek a leginkább örvendeztek a már virágzó eperpalántákat):

Kép forrása: www.gyerekkertesz.hu

3. Ismerkedtünk a földgömbbel, térképpel, látcsővel:

4. Lerajzoltuk a "kedvenc" állatainkat, növényeinket:

5. Festettünk pet palackkal:

6. Elkezdtük újjáépíteni az erdőben "Manófalvát":

7. Bolhapiacot szervesztünk a kacatokból, mely másoknak még kincs lehet és az otthon készített "újrahasznosított alapanyagú játékokból:

Farkasék alkotásai

8. Játékot is készítettünk:

9. Kevertünk, kavartunk, kutyuktunk egy nagy adag "kősütit":

Ötlet, recept, kép forrása: http://gyereketeto.hu/lapbook/fold-napja-lapbook

Hozzávalók:

  • gumicukor
  • mályvacukor
  • mogyoró
  • tejcsoki

Szerencsére semmi pontos arányt nem szükséges betartani, mert úgy ragad majd, hogy tuti egyben marad mindenképpen.

A gumicukrot és a mályvacukrot a gyerekek apróra vágják. A mogyorót egy konyharuha közé tesszük, és kikopfoljuk – ezt is rábízhatjuk a gyerekekre, persze megfelelő biztonsági intézkedések mellett.  A csokoládét felolvasztjuk.

A csokit érdemes nagyobb lábosban olvasztani, mert utána ebbe keverjük a többi hozzávalót is. Ezt követően minél hamarabb ráborítjuk egy darab szilikonos sütőpapírra a masszát, és hagyjuk, hogy megdermedjen.

10. És még meséltünk is:

Mikola Klára: Palackok az erdőben

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy nagy, kerek, sűrű erdő. Ebben az erdőben lakott
emberemlékezet óta egy koboldcsalád. Mindenki tiszteletben tartotta őket, hiszen
mindnyájan hallottak róla, hogy a koboldok vigyáznak az erdőre, mindnyájuk közös
lakhelyére.
Egy szép napon, amikor a tavaszi napsugár egyre bátrabban próbálgatta az erejét, a
kis koboldok az erdő szélén játszadoztak. A hó még foltokban takarta az erdő talaját, de
egyre többet mutatott meg az avarból és az új erővel növekedni kezdő fűszálakból.
Egyszer csak a koboldok azt vették észre, hogy az erdő széli árokban valami furcsa,
általuk ismeretlen tárgyak meredeznek ki a hó alól.
– Mik lehetnek ezek? – kérdezte Kinga, a kis koboldlány.
–Az emberek rakták ide ezeket. Nem kell már nekik, azért hozták el. Úgy hívják, hogy
szemét – válaszolta Tódor, a legbölcsebb koboldgyerek.
– Azért hozták, mert azt hitték, hogy nekünk kell?
– Nem, csak azért, mert nem tudták máshová tenni.
– Jé, mi ez a furcsaság? – kérdezte Kinga csodálkozva. – Látom, ami mögötte van!
– Ez egy üveg. Ilyenbe töltik az emberek az italokat.
– És miért nem töltenek bele újra valamit?
– Van olyan üveg, amibe csak egyszer töltenek innivalót, aztán kidobják.
– Micsoda pazarlás! Van itt egy csomó olyan, ami hasonlít az üveghez, csak olyan átlátszó,
és nem olyan kemény.
– Ezek a műanyagpalackok. Ebbe is innivalót töltenek, és többnyire csak egyszer isznak
belőle.
– És mindig újat és újat csinálnak? Meg kellene mondani nekik, hogy ne csináljanak többet,
mint amennyi kell az állatkáknak.
– Milyen állatkáknak?
– Nincsenek olyan állatkák, amik lebontják ezeket, mint az elpusztult fák törzsét?
– Sajnos nincsenek. Ezek itt maradnak az idők végezetéig. A műanyagot el lehet égetni, de
akkor mérgező füst keletkezik, tehát ez sem egy jó megoldás. Az üveggel azért is vigyázni
kell, mert ha eltörik, megvághatja az állatok lábát.
– Segítség, segítség! – hallottak egy vékony hangot a koboldgyerekek az egyik
műanyagflakon felől.
Ahogy közelebb mentek, látták, hogy a palackban víz van, és abban kapálódzik egy
kis, fekete bogár.
– Hát te meg, hogy kerülsz oda? – kérdezték a koboldok.
– Csak meg akartam nézni, hogy mi van ebben a micsodában. Egy pillanatra elvesztettem
az egyensúlyomat, és belepottyantam.
A kis koboldok feldöntötték az üveget. A víz kifolyt, és a vízzel együtt a bogárka is kikerült
belőle.
– Köszönöm, megmentettétek az életemet! – hálálkodott a kis bogár.
– Szóra sem érdemes – mondta Tódor. Valamit viszont tennünk kell, hogy ez ne
fordulhasson elő még egyszer – fordult a többi koboldgyerekhez.
– Küldjük vissza a palackokat az embereknek! – javasolta Kinga.
– Elég lesz hozzá a varázserőnk? – kérdezte az egyik kis kobold.
– Ha mindnyájan együtt varázsolunk, akkor igen! – mondta Kinga, és már szaladt is körbe
szólni a koboldgyerekeknek, hogy jöjjenek varázsolni.
Az összes kis kobold leült a palackok köré, megfogták egymás kezét, behunyták a szemüket,
és a palackok hamarosan felemelkedtek, és elindultak a város felé.

Cinege album: Föld napja 2015. április 22.

Manófalva "újraépítése"

2014. őszén a manók lakta "erdőnkben" rábukkantunk egy manó falura, melyet egy kedves család épített az erdő egy eldugott zugában. Volt vagy fél tucat gallyakbó épített ház, kövekből kirakott utak, kertek és még sok-sok csoda, de a legnagyobb csoda az volt, hogy rátaláltunk abban a nagyon, nagy erdőben. Varázslatos egy hely volt, ahova onnantól kezdve ki,ki jártunk játszani.

Aztán Dér Jankó "elvarázsolta Nagykovácsit:

Fotó: Luczáti Sándor

Hetekig, hónapokig nem jutottunk ki a manók falujához és amikor végre valaháraát tudtunk menni a kidőlt fákon, gallyakon ez a kép fogadott:

A házak összedőltek, az utak és kertek eltüntek. Ültünk és törtük a fejünket, hogy vajon most hol húzódhatnak meg az erdei manóink és akkor jött a nagy ötlet és, mint minden nagy ötlet ez is oly "egyszerű" volt. építsünk nekik egy új falut Föld napjára.

Ma reggelre összegyűltek a szükséges anyagok: Aranyfonal a körbe kerítéshez, deszkák, spárgák hintához, faszeletre rajzolz házikók, varázskövek, melyek megvédik az új helyszínt, tökmagvirágok, papírmasé "ültető" /az ötletért köszönet a "gyereketető oldalnak/ virágmagok és iagzi palánták:

És örömmel jelenthetem, hogy majd 2 órás kemény és szorgos munkával elkészült Manófalva első új háza és kertje (és ami a legszebb az az, hogy miközben folyt az "építkezés" elsuhant melletünk egy őzike. A gyerkőceink szerint ő vitte a hírt a manóknak, hogy végre valahára visszaköltözhetnek.)

Befejezésül az elkészült kőházikót, kertet, beszórtuk varázsporral is, hogyha az örzö kövek varázsereje kevés lenne, akkor se eshessen soha baja Manófalvának és manóink boldogan, békességben élhessenek őzeikkel, rigóikkal amíg a világ világ és még egy nap.

Itt vége is lehetne ennek az igaz "mesének", de nincs vége, mert elhatároztuk, hogy addig nem nyugszunk, amig legalább egy tucatnyi manóházat kerttel, utakkal játszótérrel, óvodávak, iskolával fel nem építünk.

(Ha kedvet kapsz te is segíthetsz! Keress meg minket és elvezetünk a "titkos ösvényen Manófalva Párás utcába és Te/ti is megépíthetitek a saját magatok által elképzelt manó házat!)

Cinege album: Csak egy földgömb

Képről képre (Egy nap a 365.ből)

Ismerkedés s földgömmbbel:

Térképekből, kavicsokból:

Földgömbből, térképből:

Mese, mese mátka: Az égigérő paszuly (Föld napjára)

Az égig érő paszuly


Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy szegény asszony, annak egy fia, meg egy tehénkéje. Egyszer egy napon úgy kifogyott az éléskamrájuk, hogy nem akadt egyetlen betevő falatkájuk sem.


Mondja az anya a fiának:
- Eredj, és hajtsd el a tehénkét a vásárra! Arra vigyázz csak: jó árat kérj érte, nehogy kárunk legyen benne!
El is hajtotta a fiú a tehénkét, el is adta egy öregembernek egy szem paszulyért, no meg egy szép faragott furulyáért. Ahogy a vásárt megkötötték, azt mondja az öregember:
- Mindkettőre vigyázz ám, mert mind a kettő többet ér, mint amennyit mutat!
Hát amint megy haza a legény nagy vígan, beléfúj a furulyába. Nosza, táncra is kerekedik jókedvében, aki csak hallja.
A fiú azt gondolja:
“Vidám szerszám ez, s talán a paszuly még ennél is többet ér.”
Hazaér a fiú, mutatja az anyjának, miket is kapott a tehénkéért. Hej, a szegény asszony keserves sírásra fakadt. Hiába mondta a fiú, mit hallott az öregembertől, az anyja csak tovább sírdogált. Elültette erre a fiú az egy szem paszulyt, hogy lássák, mi lesz belőle.
Hát az, alig került a földbe, nyomban növekedni kezdett, s nőttön nőtt, egészen az égig.
Mondja a fiú az anyjának:
- No látja, édesanyám, mennyit ér a paszuly. Megyek is, felmászom a legtetejére.
Hiába is kérlelte az anyja, hogy maradjon, ő bizony elindult. Addig ment, mendegélt fölfelé a furulyájával, amíg el nem érte az égboltot. Ahogy felért, talált rajta egy kis nyílást. Azt gondolta akkor:
„A paszuly tetejét elértem már, most azt szeretném tudni, mi van odabent.”
Amint összeszedi a bátorságát, és belép, nem messze onnan kis házikót lát. Gondolja magában:
„Most már úgyis este van. Szállást kérek, s reggel hazatérek.”
Ahogy betér a házba, talál egy asszonyt, aki így fogadja:
-   Hol jársz itt, te legény, ahol az én gazdám, a hétfejű sárkány lakik? Ha meglát téged azon nyomban felfal!
Megszeppent a fiú, s könyörgött az asszonynak: bújtassa el, mert ő bizony nem kíván a sárkány szeme elé kerülni.
Elbújtatta hát az asszony a dagasztóteknő alá, és közben elmondta, ki ő és miféle. Azt, hogy ez a ház valamikor az övé volt, ám egy napon rátört a sárkány, elfoglalta a házat, őt magát pedig szolgálójává tette.
Alig bújt el a fiú, alig ért az asszony a panasza végére, üti az óra a tizenkettőt. Abban a minutumban nagy dörömbölés, zúgás támad. Jön haza a hétfejű sárkány, hóna alatt egy fekete tyúkkal. A tyúkot a földre teszi, s azt mondja:
- Tojj egyet!
A tyúk rögtön tojt egy aranytojást, majd mindig újat, valahányszor újra rákiáltott. Hanem a sárkány közben nagyon megéhezett. Azt mondta hát:
- Vacsorát ide, asszony!
Ad az asszony vacsorát, ám alig kezd enni a sárkány, azt kérdi:
- Miféle idegen szag van ebben a házban?
Az asszony így felelt neki:
- Csak nyugodjék, lelkem, vacsorázzon! Nincs itt semmiféle idegen.
Ám a sárkány hajthatatlan maradt:
- Dehogy nincs. Add elő rögtön, mert különben téged is széjjeltéplek!
Az asszony hiába csitította, nyugtatta a sárkányt, az addig járt-kelt, míg meg nem találta a fiút a dagasztóteknő alatt. Azon nyomban fel is akarta falni, de a fiúnak abban a nagy veszedelemben egyszeriben megjött a bátorsága, s azt mondta:
- Jó, jó, de ilyen vacsorához muzsika is dukál.
Azzal elővette a furulyáját, és muzsikálni kezdett. Nosza, nyomban táncra kerekedett a sárkány. Eleinte tetszett neki a nagy vigasság. Mondta is:
- Addig élhetsz, amíg engem is meg nem tanítasz muzsikálni. Utána egy percig sem.
Ez kellett csak a fiúnak. Fújta, fújta tovább a furulyát. Ahogy fújta, egyre inkább elfáradt a sárkány. Az ám, de hiába kiabálta a legénynek, hogy haja már abba, elege van a táncból, az bizony tovább fújta. Egészen addig, amíg a sárkány ki nem lehelte a lelkét. No, akkor abbahagyta. .
Hálálkodott az asszony, hogy megszabadította a sárkánytól, aztán azt mondta még neki:
- Ha vissza akarsz térni a földre, vidd magaddal ezt a fekete tyúkot, de a paszulyt vágd ám ki, nehogy más ide tudjon jönni!
Fogta a fiú a furulyát, a tyúkot, s gyorsan leereszkedett a szál paszulyon. Ahogy leért, vette a szekercéjét, s kivágta vele a szál paszulyt. Akkor bement az anyjához, aki nagyon búsult miatta, hogy hova lett.
- Ne búsuljon, anyám, lesz ezután mit együnk, lesz pénzünk is elég!
Azzal letette a földre a fekete tyúkot, megsimogatta, és azt mondta:
- Tojj egyet, tyúkocskám!
Hát a kis tyúk rögtön tojt egy aranytojást, aztán megint egyet, megint egyet, valahányszor a fiú megsimogatta. Csináltak is szép házat a sok aranytojás árából. Vettek sok szép jószágot, de még egy kis rétet is, ahol a fiú naphosszat kaszálgatott és muzsikálgatott.

Kép forrása: Found on plus.google.com

Kép forrása: Found on joyfullyweary.blogspot.com

Kép forrása: Found on dltk-teach.com

Kép forrása: Found on survivingateacherssalary.com

+ ötletek:

"Tablónak"

Kép forrása: Found on profdemat.over-blog.com

Centiméterként

Kép forrása: Nagykovácsi Kispatak Óvoda - Diófa csoport

Gyereknapra ajándéknak vagy vásári "portékának"

Kép forrása: Uploaded by user

Társsasjátéknak

Kép forrása: Found on littleredsschoolhouse.blogspot.kr

Dekoráció

Kép forrása: Uploaded by user

Kép forrása: Uploaded by user

Fejlesztő játék

Kép forrása: Uploaded by user

Föld napja 3. - Kert és a zöldségek

"Kellene szép kert, jó termő.
Léckapuján kis rézcsengő."

(Középpontban: tavaszi zöldségek)

Kép forrása: www.arcinfo.hu

A Föld napja jó alakalom a kertészkedésre, kerti munkák, szerszámok megismerésére. Az óvodában azonban érdemes figyelni arra is, hogy olyan magokat vessünk, olyan palántákat ültessünk, melyek még nyár elejéig vagy ősz elejétől hasznosíthatók, feldolgozhatók vagy csak egyszerűen "lelegelhetők". Az én gyerkőceim egyik nagy kedvence a snidling, melynek esélye sincs arra, hogy hosszú leveleket növesszen vagy salátába, kenyérre kerüljön, mert ahogy növeszt egy újat, valaki egyből megdézsmálja. A másik kedvenc a sóska, de természetesen ez is csak nyersen és a kertben elfogyasztva a legfinomabb, ebédre már nem arat osztatlan sikert.

Ezen kívül mit is ültetünk? Répát, retket, salátát, karalábét, zöldborsót. Kukoricát a téli morzsoláshoz (és pattogtatni valót csemegézni, dísz és sütnivalótököt Márton napra, káposztát (az őszi savanyúság készítéséhez) és ugyan nem zöldség, de napraforgót a téli madáretetéshez. Évről évre nagyjából ennyi az, ami elfér a kiskertünkbe.

Akkor most nézzük szépen sorba őket:

A répa:

Mesék:

A répa mese (orosz népmese)

Visszajött a répa (kínai népmese)

Ajtai László: A répa meséje (Nálatok nőnek-e még égigérő paszulyok c. könyvből)

Kép forrása: www.dotcomwomen.com

Szúnyogh Sándor: RÉPAVERS

Répakupac a kertünkben, 
réparakás a veremben,
répakompót az üvegben, 
répacsíra a kezünkben.

Répaleves vacsorára,
»bujta répa« meg ebédre, 
répás lepény uzsonnára
répatorta répanapra.

Répa nóta, répa módra,
répa koncert repedt dobra. 
Répa mese, répa fog,
répaversünk elfogyott!

Kép forrása: sweetlittlepeanut.com

Recept: Diós répatorta

Hozzávalók:

  • 5 dl reszelt sárgarépa
  • 20 dkg darált dió
  • 22 dkg cukor
  • 1 csomag vaníliás cukor
  • 3 tojás
  • 2 dl Vénusz olaj
  • 25 dkg rétesliszt
  • 1 kávéskanál szódabikarbóna
  • 1 kávéskanál sütőpor
  • fahéj, gyömbér ízlés szerint
  • A mázhoz:
  • 25 dkg mascarpone
  • 5 dkg vaj
  • porcukor
  • citromlé
  • citromhéj ízlés szerint

Elkészítés:

A hozzávalókat összekeverjük, és kikent, lisztezett formában 180 fokon 1 óráig sütjük (légkeveréses sütőben 40 perc is elég).

A máz hozzávalóit habosra keverjük, majd a kihűlt tortára kenjünk.

(Forrás: http://www.mindmegette.hu/

Kép forrása: www.dolendiaries.com

Kép forrása: www.firstpalette.com

Retek

Mese:


Vers: Zigány Árpád: Répa, retek, mogyoró

Répa, retek, mogyoró,
Mind a három jaj de jó!
Én a retket szeretem:   
Ha csipős is megeszem. 
A retek földben terem,
Hogyha megnő, fölszedem,  
Hazaviszem, megmosom.
Szépen meg is hámozom:  
Vajjal, sóval megeszem,
Ami nem kell elteszem.
Kép forrása: www.marthastewart.com
Megjegyzés: Anyák napjára?
Kép forrása: www.pinterest.com
Recept: Retek chips

Hozzávalók:

1 nagy feketeretek (inkább hosszúkásabb, mint gömbölyű)

nagy szemű só

olaj

- A retket vékonyra szeleteljük.

- Forró olajban kisütjük, papírtörlőre szedjük.

- Még melegen megsózzuk.

A saláta

Mese:

"Saláta Sára elment a vásárba idres-bodros, fidres-fodros zöld selyem szoknyába...

Kép forrása: marikamama.irasai.hu

Vers: Fazekas Anna: Saláta

Zöld saláta
palántája
nő, ha eső
hullik rája.
De elázna,
meg is fázna,
ha nem sütné
napsugárka.
Zöld saláta
szoknyájára
kényes, mint a
király lánya.
Csipkés fodra
nem lóg porba,
fejecskéjét
fennen hordja.
Rokolyája
friss torzsája
nyuszié lesz
vacsorára.

(Forrás: http://jazsoli5.blogspot.hu/)

Kép forrása: http://www.flickriver.com/photos/shay-aaron/tags/tutorial/
Saláta "centriguga" felhasználása festéshez:
Képek forrása: csoppkeblog.hu
Recept: Salátaöntet

Gyors friss öntet

  • 1/2 citrom leve
  • 3 ek olívaolaj

Egyszerű ecetes öntet

  • 3 ek vizes ecet (1:1 arányú)
  • 1 csipetnyi ukor
  • só, őrölt bors
  • 6 ek olaj

Gyors nyári öntet

  • 3 ek balzsamecet
  • 1 ek méz
  • só, őrölt bors
  • 6 ek olívaolaj

Fűszeres öntet

  • 3 ek vizes fehér borecet (1-1 arányú)
  • 3 ek apróra vágott zöldfűszer
  • só, őrölt bors
  • 6 ek olívaolaj

Joghurtos öntet

  • 1 doboz joghurt (kb. 15 dkg)
  • ½ citrom leve és reszelt héja
  • só és kevés cukor
  • esetleg zöldfűszerek, snidling

(Forrás: http://www.tutitippek.hu/)

Karalábé

Mese: Veres Ágnes: Mióta karalábé a karalábé?

(Nálatok nőnek-e égigérő paszulyok kötetből)

Vers: BÉKÉS MÁRTA: Zöldségek
Friss saláta, zeller, sóska,
ropogtass kedvedre Jóska!
Kokocella, fajta Bella,
tök, uborka, eszi Borka.
Lencse, borsó, karalábé,
bab, csicsóka, harapd Máté!
Petrezselyem, paradicsom,
tökleve, ha marad, iszom.
Kelkáposzta, retek, torma,
paprikából vagy egy tonna.
Karfiol meg répa, hagyma,
aki okos, hamm, bekapja.
Összehordtam sok zöldséget,
érjen véget most az ének.
(Vers forrása:http://www.lurkobolygo.eoldal.hu/)

Zöldborsó
Mese:
- Borsószem királykisasszony
- Egyszem boró (székely népmese)
Mondóka:
Egy szem borsót ültettem
Felette a madár.
Hol van az a madár?
Felrepült a fára.
Hol van az a fa?
Kivágta a fűrész.
Hol van az a fűrész?
Belehullott a Dunába.
Hol van az a Duna?
Felszívta a bika.
Hol van az a bika?
Levágta a mészáros.
Itt a vége, fuss el véle,
Keresd meg a mészárost.
És ha már sok-sok zöldség elkészült, akkor egy zöldséges sem árt:

Föld napja 2.

Föld napja: Középpontban az év növényei és állatai

2014. Az év növényei és állatai Magyarországon:

Az év fája: mezei juhar

Kép forrása: tbuvar.hu

Páskándi Géza: A kis Ősz, a lusta postás

A nagy Ősz fiacskája, a kis Ősz, mit kerteljünk, mit tagadjuk, lusta postáska volt.

A Tölgyfa odaadott neki egy csomó levelet, mire a kis Ősz elhúzta a száját:

– Nincs megcímezve!

– Ejnye, de szőrszálhasogató vagy! – toppantott az öreg Tölgy. – Mintha nem tudnád, hogy kinek küldöm.

Aztán reszketeg, öreges betűkkel írta rá a levelekre:

TAVASZ KISASSZONYNAK, MÁRCIUS UTCA 21 SZÁM

A kis Ősz a táskájába dobálta az öreg Tölgy leveleit, és lefeküdt a berek végén egy csalitban, hogy aludjon rá egyet.

Másnap a Cserfától kapott egy jó csomó levelet, azzal is csak bakafántoskodott, hogy így meg úgy, rossz a címzés, de végül is azokat is a táskájába hajigálta.

Így tett a Juhar meg a Nyír meg az Éger meg a Gyertyán meg az Akác leveleivel is.

Aztán persze megint aludt egyet. Hanem arra ébredt, hogy igencsak fázik. Körülötte minden csupa tejfehér volt. A föld nagyon fagyosan viselkedett a kis ősszel, a cinkéknek szegényeknek cinkét fogott az orruk, jobban mondva a csőrük, egy öreg lónak pedig épp akkor, a kis Ősz szeme láttára fagyott le a szarva.

– Ni, ennek a fele se tréfa! – ugrott talpra a kis Ősz, és egyet szaladt a táskájában maradt levelekkel. Meg sem állt az öreg Télig.

Az öreg Tél nagyot nézett.

– Mi jót hoztál, mi hót hoztál, mi havat? – kérdezte.

105

– Nem hót, nem havat, hanem sárga levelet… – mondta egyszuszra a kis Ősz, és kiszórta leveleit a Tél elé, a hóra.

– Nohát ezt most hozod? Ezeknek rég hó alatt kellene lenniük, hogy eljussanak Tavasz kisasszonyhoz! – és visszaadta a leveleket.

Erre aztán olyan mérges lett a kis Ősz, hogy mérgében újra lefeküdt aludni, ám, hogy meg ne fázzék, egy barlangba bújt, a mackó mellé, aki éppen téli álmát aludta.

Arra ébredt, hogy a mackó istenesen rázza a mancsaival.

– Hé, kis álomszuszék, kelj fel!

– Hű, de meleg van! – törölgette verejtékes homlokát a kis Ősz.

– Már hogyne lenne meleg, amikor nyár van! – dörmögte a medve. – Hoztam egy kis jó mézet, meg málnát… a télen semmivel sem tudtalak megkínálni, mert aludtam. Légy a vendégem!

Hanem a kis Ősznek elment a kedve a méztől is, málnától is, ahogy csak a lába bírta, szaladt Nyár asszonyhoz, aki épp sütött-főzött szép, tágas konyhájában.

– Keszcsókolom Nyár néni, levelet hoztam!

– Ugyan már, kitől? – csodálkozott Nyár néni s letette a fakanalat.

– Hát a Tölgytől meg a Csertől meg a többiektől… – s ezzel kiszórta az elsárgult leveleket Nyár néni elé.

– Hanem te is jókor jössz… – csóválta rosszallólag a fejét Nyár néni. – Nem látod, hogy ezek a levelek milyen régiek? A Tölgy meg a Cser meg a többiek már friss, új leveleket írnak… Vidd csak vissza, fiacskám, őket oda, ahonnan hoztad! Különben is – vett fel egy sárga levelet Nyár néni –, nem is nekem vannak címezve, Tavasz kisasszonyhoz kellett volna eljuttatnod Télapó hótakarója alatt, hogy segítse a földet a sok levél, hizlalja fel tavaszra… Most már senki se veszi hasznát…

Elsírta magát erre a kis Ősz, pedig ez igazán nem illik egy postáshoz, és elkezdett bandukolni.

Útközben rászólt a Tölgy:

– Ej, ebadtája, azt hallottam Tavasz kisasszonytól, hogy nem adtad át neki a leveleimet!

De a Cser is, a Juhar is, az Akác is, a Gyertyán is megdorgálták a kis Őszt lustaságáért.

Mikor a kis Ősz apjáig, a nagy Őszig ért el, zavartan, hüppögve mentegetőzött. A nagy Ősz pedig azt mondta:

– Igen, már rég a fülembe jutott, hogy átaludtad az egész évet. A Föld panaszkodott, szegény, a legjobban, mert a levelek nem segítették, hogy meghízzék egy kissé, és jobban teremjen.

106

A kis Ősz pironkodva hajtotta le a fejét, és megígérte édesapjának, a nagy Ősznek, hogy az új esztendőben első dolga lesz pontosan kézbesíteni a reábízott leveleket.

Így is történt: az új esztendőben Tavasz kisasszony már örömmel olvashatta, mit ír neki a Tölgy meg a Cser és a többiek, és átadhatta a fák üzenetét a boldog Földnek, aki hízott is szépen, termett is, jobbat is, többet is a Nyár néni konyhájára.

Kép forrása: istuk.blogspot.com

Az év vadvirága: szibériai nőszirom

Kép forrása: volgyisandor.extra.hu

Gyurkovics Tibor: Virágos kosár (részlet)

Őszirózsa, bazsalikom, nőszirom,
elviszem a kosárban, ha elbirom.
Leteszem a tüneményes asztalra,
nem bánom, ha beszakad is alatta.
Ott szedtem a virágot a kertünkben,
válogattam, jóformán megkergültem.
Minden szálát külön is megtépáztam,
nálad szebb lány különben is kétszáz van.(...)
Őszirózsa, bazsalikom, nőszirom,
szeretlek a holtomig, ha kibirom.
Az év gombája: szegfűgomba
Kép forrása: blogol.hu

Jánk Károly: Gombászni nagyon jó (részlet)

Három lyukas mogyorón

civakodik két manó!

Erdőt, mezőt járni jó

hátizsákkal, kis kosárral,

teleszedjük mind gombával!

Szedünk bele tinórit,
fülőkét két kilónyit,
kucsmagombát,
császárgombát,
tőkegombát,
tintagombát,
tölcsérgombát
s halványsárga
gerebent
szed, aki nem
eszement,
csiperkét egy egész zsákkal,
szegfűgombát három szákkal,
nem kell nekünk szömörcsög,
hogy vinné el az ördög!
Rókalyukba belesünk,
rókagombát keresünk,
galambfészken galambgombát,
szarvas nyomán szarvasgombát,
lovasúton lóposzátát,
gombákat a gombok hátán –
mert gombászni nagyon jó.

Három lyukas mogyorón

civakodik két manó!

Nem kell más, mint sok-sok faág, papírtányér és barna csomagoló papír:

Kép forrása: www.thisisloveforever.com

Az év gyógynövénye: citromfű

Kép forrása: hu.wikipedia.org


A mentához hasonló alakú, illatos levelű citromfű fűszer- és gyógynövényként egyaránt ismert. Népi neve (mézfű) aromadús voltára, kellemes ízére, egyben a latin névben szereplő melissa (méz) szóra utal. A melissa görögül azt jelenti “méh” és valóban, Vergilius óta tudjuk, hogy a méhészek gyakran dörzsölik be a kaptár oldalát citromfűvel, hogy a kirajzásra készülő méheket maradásra bírják.

Dél-Európában vadon terem, a mi éghajlatunkon csak termeszteni lehet.

Arcunkat citromfűvel gőzölve selymes lesz a bőrünk. A leveléből emésztésjavító likőr készül, a híres Benedictine. A konyhában halhoz és báránysülthöz, üdítő italok készítéséhez használjuk. Jégkockába fagyasztott levele különleges látvány- és ízhatást ad.

A gyógyászat történetében évszázadok óta ismert és nagyrabecsült növény. Paracelsus, a híres svájci orvos azt tartotta róla, hogy meghosszabbítja életünket. Valóban, a világ legidősebb emberei közül többen fogyasztják napi rendszerességgel a citromfű teáját. (a brit nemzetiségű John Hussey, aki 116 évig élt, 50 éven keresztül citromfű teát ivott egy kevés mézzel reggelire, honfitársa, Glamorgan hercege, aki 108 évig élt, szintén naponta fogyasztotta).

Elsősorban idegerősítő és nyugtató hatása ismert. Görcsös, ideges hányás esetén apránként elkortyolgatva kell egy csészével meginni belőle. Vízhajtásra reggel éhgyomorra egy csészével igyunk. Antibakteriális, fertőtlenítő tulajdonsága miatt az ókorban csípésekre, harapásokra külsőleg alkalmazták. Megfázás, influenza esetén izzasztásra használható-ágyban fekve forrón kell ilyenkor meginni belőle legalább két csészével egymás után. Emésztésjavításra étkezés előtt fogyasszanak belőle egy csészényit. Ha alvási problémákra isszuk, este lefekvés előtt tanácsos egy langyos csésze teát elkortyolgatni.

Szívidegeinket, agyunkat, idegrendszerünket is erősíti, valóban igaz tehát, hogy meghosszabbítja életünket!

(Forrás: http://gyorgytea.hu/)

Citromfűszörp készítése:

Hozzávalók:
1 kg cukor
1 liter víz
2 citrom
3 maroknyi citromfű

Elkészítés: A cukorból és vízből szirupot készítünk. Kihűtjük, majd belereszelünk 2 citrom héját és hozzáadjuk a citromfüvet. 1 éjszakát állni hagyjuk, majd másnap hozzáadjuk a citromok levét, és a szörpöt átszűrjük. Vízzel hígítva, citromkarikákkal, jégkockával kiváló hűsítő.

(Forrás: http://www.mindmegette.hu/)

Az év emlőse: keleti sün

Kép forrása: hirhatar.com


Lengyel Balázs: Mese a fehércsillagos sündisznóról



Benedek szakasztott olyan kis sündisznó volt, mint a testvérei, akikkel együtt élt a nagy mogyoróbokor tövében. Vagy mit is mondok!  Mégsem volt szakasztott olyan, mert neki egy kis fehér csillagocska nőtt a homlokán.  Aggodalmaskodott is pja, anyja: "Mi lesz ebből a gyerekből?" 
De nem lett semmi. Benedek nőtt, növekedett, szépen, mint a többi hét. 
Múlt a nyár, jött az ősz. Dér lepte be a földet. 
- Miért van ilyen hideg? - kérdezte egyszer Benedek. 
- Mert jön a tél - felelte sünpapa. 
Benedek lehajtotta csillagos fejecskéjét, s aztán egyszerre csak olyat kérdezett, milyet még soha sündisznócsemete nem kérdezett, mióta világ a világ: 
- Papa, miért van tél? 
De hát Benedek megtehette, neki csillag világolt a homlokán. 
Most már sünpapán volt a sor, hogy lábaira hajtsa a fejét, ami sünéknél kétségtelenül a gondolkodás jele.  Hiszen egy szülőnek mindent tudnia kell. 
- Hogy miért van tél? - mondta aztán elszontyolodva. - Én sem tudom, de megkérdezzük. 
Útnak indultak hát. Elöl sünpapa, sünmama, mögöttük Benedek, sorban a hét testvérével.  Elmentek a nyúlhoz. A nyúl szörnyen okos nyuszi volt, fél fülét örökösen lekonyítva hordta, úgy elmélkedett magában. 
- Miért van tél? - kérdezte tőle sünpapa. 
A nyúlnak még a másik füle is lekonyult, úgy elgondolkozott. Ezt mondta:
- Bizonyára a szél hozza, várjatok, megkérdezem a szelet. 
S mikor jött a szél, a nyúl nekiiramodott, és futott, futott, versenyt futott vele. De bizony csak szomorúan tért vissza. 
- Nem tudja a szél se, csak beszél, beszél tücsköt-bogarat, telebúgta a fülem - s rázogatta keservesen tapsifülét. - Menjetek a bagolyhoz, tán az éjszaka hozza a telet, ő beszél vele. 
Óriás, odvas fa mélyén lakott a bagoly. Szegény sünpapa egész álló nap kiáltozott neki, míg végre alkonyattájban meghallotta, s kijött az odújából. 
- Várjatok, reggelre megmondom - dörmögte a bagoly, s elszállt. Odalent a fa aljában csak lesték, mikor tér meg. De bizony a bagoly csak a hajnali derengésben tért haza. S akkor is nagy mérgesen rájuk kiáltott: 
- Hordjátok el magatokat!  Alkonyattól faggatom az éjszakát, s nem válaszol, csak kápráztatja hideg csillagfényével a szemem. Menjetek a vakondhoz, hátha a nyirkos, hideg föld rejtegeti a telet.      Mentek hát a vakondhoz. 
Meg is lelték hamarosan. 
- Kérdezd meg a földet - mondta neki sünpapa -, miért van tél. 
A vakond hunyorgott néhányat, s aztán eltűnt a föld alatt. Nem is kellett valami sokat várakozni rá, jött vissza egykettőre. 
- Siket a föld - mondta a vakond -, nem hallja, ha kérdezem. De ha jól meggondolom, hiába is kérdeznénk, hiszen nincs is olyan hideg idelenn. Nem, ő nem hozhatja a telet. A tél, régóta tudom, felülről jön. Menjetek a sashoz, kérdezze meg a naptól. 
A sas, fészke pereméről, fél szemmel nézett le a nyüzsgő süncsaládra. Aztán meglebbentette szárnyát, s mint egy óriás felhőárnyék, elszállt fölöttük. Szállt, szállt, magasabbra, egyre magasabbra, mindig szemközt a nappal, fel a felhők fölé. S mikor már olyan magasan járt, hogy a ritka levegőben szinte vérharmatosan áradt ki csőrén a lehelet, belekiabálta a tűző-forró napkorongba: 
- Miért van tél?! 
De a vére úgy dobolt a dobhártyáján, hogy nem értette a feleletet. 
Odalent azalatt nagy hirtelen beállt a fagy. A süncsalád pedig beiszkolt a mogyoróbokor aljára, és beásta magát a puha levelek alá. Álomra hajtotta fejét sünmama és sünpapa és a hét testvér. Benedek még morgott ugyan egyet-kettőt magában, hiszen azért volt csillagos, de aztán ő is elálmosodott és elaludt. És aludt, aludt, aludt, ki tudja, meddig aludt. 
Arra ébredt, hogy megpercen körülötte az avar. Fölemelte orrocskáját, és nyomban vidámító jó szagokat érzett, erjedő, tavaszi szagokat. S ahogy figyelmesebben körülnézett, látta, hogy apró hóvirágocskák nyomkodják szét körülötte az avart, onnan a percegés. Kidugta a fejét a vackából, s akkor eszébe jutott, amivel elaludt: miért van tél? 
Iramodott egyet, mert a lábacskái bizony meggémberedtek, s a mogyoró szélénél szembetalálta magát egy kis hóvirággal, az már ki is dugta az avar alól a fejecskéjét. Benedek megszagolgatta, s akkor ezt dünnyögte magában: "Azért van tél, hogy eljöhessen a tavasz!" 
- Hogyan? Mit is mondtam? - riadt fel egyszerre. - Hm, még lehet, hogy igazam is van! 
De szégyenkezve érezte, hogy ő már egy telet megért komoly, felnőtt sün, és nem illik neki ilyen gyermekes dolgokkal foglalkoznia. 
Hogy miért van tél?  Nem is gondolt rá soha többé!

Süni és az alma

Piros alma fönn a fán,

Alatta egy sün netán?

Hosszú orra tüskés háta
Nagy szemet vet az almára.
Vágyakozik, toporog,
Haragosan háborog:
- Rövidek a lábaim,
Mért nincsenek szárnyaim?
Mert ha nékem szárnyam volna,
Fogam almát ropogtatna!

Haza indul hulló könnyel,
Együtt sír a bús felhővel,
Jött egy szellő megszánta,
Az almafát megrázta,
És akkor egy koppanás,
Hátán alma, szép pompás!

(Vers forrása: www.amatormuveszek.hu)

Kép forrása: frontierdreams.blogspot.com

Az év madara: túzok

Kép forrása: bahtiyarkurt.wordpress.com


Kányádi Sándor: Tarlón túzok lépeget



Tarlón túzok lépeget,
mögötte a népe megy:
felesége, fia, lánya,
veje, menye, unokája,
apja, anyja, bátyja, nénje,
nagyszüleje és a dédje,
ipa, napa, sógor, após,
s nem maradhat el az anyós.

Ki totyogva, ki meg futva,
ott megy egész pereputtya.

Tarlón túzok lépeget,
mögötte a népe megy.
Szemelgetnek, tallózgatnak,
estére nagy begyet raknak.

Az év hala: magyar bucó

Kép forrása: kovacsneagi.qwqw.hu

Horgász játék készítése házilag:

Az év rovara: földi poszméh

Kép forrása:indafoto.hu

La Fontaine: A darazsak és méhek

Gazdátlanul találtak egy napon egy lépet,
s összevesztek rajta a darazsak és méhek.
"Miénk!" "Miénk!" - zümmögték, zúgták mindenünnen.
Kérték végül a dongót, ő döntsön az ügyben.

Dongó mester azonnal fontoskodni kezdett,
határnapot tűzött ki, tanukért menesztett,
megtudni, ki mikor kit látott a sejtekben.
Ez így vallott, az amúgy, de egyformán egy sem.

Húzták-vonták a pört már legalább fél éve.
Ráunt végül egy bölcs méh a sok fecsegésre.
"Ami méz a lépben van, romoljék nyakunkra?
Elég volt a szóbeszéd! Ítéljen a munka."

A dongó hát kimondta: építsenek sejtet,
s az nyeri a pört, kinek az új lépje teltebb.
A méhecskék azonnal munkához is láttak.
Kárvallottan zsibongott közben a darázshad.

Tudjuk: darázs nem termel mézet, rabol inkább.
Jobb eltűnni, mielőtt kisül a hamisság -
gondolták, és szóltak egy mézzel rakott méhnek:
"Kell is nekünk egy ilyen ócska lép! Vigyétek!"

/Ford.: Rónay György/

Képek forrása: gyereketeto.blogspot.com

Az év hüllője: mocsári teknős


Kép forrása: www.tananyag.almasi.hu

Teknősmese

A susogó ligeterdővel szegélyezett holtág tükrét a békalencse világoszöld levelei borították. A vízből kinyúló tuskó tetején Endre, a mocsári teknős szunyókált. Páncélját kíváncsian tapogatták körbe a csintalan napsugarak. Álmában sok-sok kicsi teknőc szaladt mellette a homokparton, és befutottak egyenesen a vízbe.

Hirtelen felriadt. Sárga pöttyös fejét és karmos lábát lassan, óvatosan kinyújtotta a kemény páncél alól.

- Nahát! - kiáltott fel.

Olyan magasra nyújtózkodott, hogy még a divatos, csíkos garbója nyaka is eltűnt.

- Ezek szerint nem volt álom! Mennyi kicsi teknős! És mind a víz felé fut! Ez azt jelenti, hogy itt a tavasz!

Felemelkedett. Úgy érezte, teste kellőképpen felmelegedett, hogy visszatérjen a hűvös vízbe. Úszni indult, hogy valami elemózsia után nézzen. A vízben hirtelen hevesen kapálódzó lábak erdejét pillantotta meg.

- Jaj! Ezek a csacsi kölkök egyenesen beúsztak a halászhálóba. Nem hagyhatom őket a sorsukra... De hogyan segíthetnék?

Kétségbeesetten törte a fejét, de nem jutott eszébe okos dolog. Egyetlen ötlete volt csupán.

- Megvan! Az öreg csuka! Nincs nála bölcsebb az egész holtágban.

Karmos lábával elrugaszkodott a sekély meder aljáról és tempósan úszni kezdett. Gyorsan haladt. Baltazár, a kecskebéka, éppen a vízitök levélen hintázott, amikor Endre kidugta mellette a fejét.

- Brekk! Jaj, nekem!- nyögte. - Éppen ezen a szép, tavaszi napon végzem teknőc-uzsonnaként?! 
- Nem bántalak, ne aggódj. Túl nagy falat lennél nekem. Egyébként is, egészen más dologban járok. Az öreg csukát keresem. Nem láttad?

Baltazár megkönnyebbülten ült vissza ruganyos hátsólábára.

- Ah... az egészen más! Szóval te az öreget keresed? Nem, sajnos nem segíthetek. Nem tudom, merre jár, mostanában lefoglal az udvarlás. De mit akarsz tőle?

Endre elmondta, hogy mi történt a kis teknőcökkel.

- Sajnálom szegénykéket. Olyan esetlenek még ilyenkor. Sajnos, én nem tudok segíteni.

Endre udvariasan elbúcsúzott, és továbbúszott. A partszéli nádas mellől hirtelen hangos csobbanást hallott. Amikor odakapta a fejét, látta, hogy a holtág felszínét kavargó vízgyűrűk borítják. A szíve megdobbant. Biztos volt benne, hogy ez csak az öreg lehet. Sebesen odaúszott, és illedelmesen fejet hajtott a csuka előtt. Az öreg jó szívvel meghallgatta, és szomorúan így szólt.

- A hálót az ember teszi be, és ő is veszi ki. Így van ez, mióta a világ a világ. Sajnos, nincs mit tenni...

Endre szomorúan újra nekirugaszkodott a folyónak. Akárcsak egy sötét árnyék, egyszer csak átúszott felette egy domború páncél.

- Nahát! Ida! - kiáltotta. - Ezer teknőclány közül is megismernélek.

Ida szégyenlősen lesütötte a szemét, amikor meglátta a délceg fiút.

- Hát te? Mi járatban errefelé? Rég láttalak ezen a szakaszon.

Endre elmondta, hogy mi történt. Ida figyelmesen és egyre izgatottabban hallgatta.

- Gyere velem! - szólt rá az elképedt teknősfiúra. - Nem vesztegethetjük az időt!

Endre nem ellenkezett, szó nélkül követte. Együtt úsztak el a partszakaszig, ahol a kis teknőcök egyre fáradtabban rúgkapáltak a háló fogságában.

- Elrágjuk a hálót! - vezényelt Ida, és éles csőrkávájával rágni kezdte a háló egyik végét. - Te menj a másik oldalra!

Endre háta mögött jól ismert brekegés hangzott fel.

- Mégis eszembe jutott valami, brekk! Hoztam segítséget! Az egész regiment velem jött!

Ida és Endre ámulva nézett végig a folyami rákok csapatán, akik úgy sorjáztak Baltazár háta mögött, mint egy páncélos hadosztály.

- Ez ám a nekünk való munka! - rikkantotta a menet élén álló, megtermett rák az ollóját csattogtatva. - Gyerünk srácok!

A csapat szorgalmasan dolgozott, és néhány perc múlva az apróságok már újra vidáman lubickoltak. A háló darabokban hullott alá a vízfenékre. Endre Ida mellé úszott. Csendben nézte a holtág legszebb teknőclányát, aki gyengéden terelgette a pöttöm páncélosokat.

- Nagyon boldognak látszol! - suttogta.

Ida szemében fény lobbant.

- Hogyne lennék boldog. Hiszen újra szabadok a gyermekeim!

(Forrás: http://mesemalom.hu/)

Kép forrása: mollymoocrafts.com

Kép forrása: dadcando.com

Kép forrásawww.saczoo.org

Befejezésül:

Az év európai fája versenyben 37 ezer szavazattal második lett a gödöllői vén vackor:

Kép forrása: godolloihirek.hu


A gödöllői botanikus kertben álló vackor az ország egyik legöregebb, 20 méter magas, három méter kerületű, még mindig termő vadkörtefája. A 18. században Grassalkovich Antal gróf ezer vadkörtét ültetett, mivel egy vadászat során egy vadkörtefán lelt menedéket a sebzett vad elől. A fa történetében érdekes még, hogy 1849-ben Kossuth is itt írta meg a Függetlenségi Nyilatkozatot, de az öreg vackort a szerelmesek fájának is nevezik, mert állítólag Andrássy gróf is itt ismerte meg Sissit.