Napról napra óvoda

Kedves Érdeklődő, aki rátaláltál erre az oldalra! Ebben a blogban szeretném Veletek megosztani mindazt, amit az elmúlt 36 évben az óvodáról, a gyerekekről, gyerekektől "megtanultam" és mindazt ami jó kedvre derít, elgondolkodtat, vagy gyönyörködtet.

Címkefelhő
Feedek
Megosztás

Cinege album: "Diófa tetejébe"

2016. szeptember 2. hete: Gyógynövények és diótündérek

Egy kis lábtorna:

Egy kis játék:

Diótündér jelmez készítés:

Készül a diótündérek fája:

A diótündérek is elkészültek:

Készül a menta és citromszörp is a Mihály napi vásárra:

A szörp hozzávalói:
2 kg cukor
2 nagy csokor menta (minél több, annál jobb)
5 l víz
2 kk citromsav
2 citrom (krumpli hámozóval lefejtett héja)
A cukorból, citromsavból, és a citrom héjából szirupot főzök a vízzel. Mikor a cukor teljesen elolvadt ráöntöm a mentára, megkeverem, és egy napig hagyom állni. Másnap leszűröm, újra felforralom, és jól záródó csavaros üvegekbe töltöm. (Forrás: http://fuszereslelek.nlcafe.hu)

"Erre csörög a dió" (egy tucat játék dióval)

Ismeritek Orosz Péter Diókönyvét? Ha nem, akkor itt megtalálhatjátok: http://dioskonyv.hu

Minden benne van, amit a dióról tudni érdemes. Ezeket a játékokat is itt találtam:

"Diótorony:

Ehhez a játékhoz szabad térre és sok dióra van szükség. A pályát úgy kell kijelölni, hogy a földre rajzolunk egy hatalmas T betűt. A T keresztvonala elég, ha egy lépés hosszú, szára azonban legyen legalább tízlépésnyi. A rövidebbik vonal az alapvonal, onnan céloznak a játékosok, a hosszabbikra pedig öt-hat diótornyot telepítünk egymástól legalább egy lépés távolságra. Egy diótorony négy dióból áll. A tornyot úgy kell felépíteni, hogy a hosszabbik vonalra háromszög alakban szorosan egymás mellé teszünk három diót, s a negyediket úgy rakjuk fölébük, hogy az az egymással érintkező diók mindegyikére támaszkodjék. Minden játékos kap öt diót, és felváltva dobnak célba a tornyocskákra. Miután mindenki dobott egyszer, újra kezdik a kört. Aki eltalált egy tornyot, s a torony diói szétgurultak, az fölveszi a négy, tornyot alkotó diót, valamint azt, amelyikkel eltalálta a többit. Ha nem talált, a saját diója is a földön marad. Az nyer, akinek az utolsó kör végén a legtöbb dió van a kezében.

Dió a lejtőn

A játékhoz nagyjából másfél méter hosszú deszkára és sok-sok dióra van szükség. A kb. kétarasznyi széles deszka két szélére jó, ha két vékony lécet erősítünk, mert így a leguruló diók nem tudnak a deszka oldalánál leesni, hanem úgy gurulnak, mintha egy vályú vagy sín irányítaná őket. Minden játékos kap öt diót, s ezeket megjelöli valamilyen módon, pl. filctollal. A deszka egyik végét fel kell támasztani valamire, de úgy, hogy a deszkáról leguruló dióknak elég szabad terük legyen, és ne ütközzenek bele semmibe.

A játékosok felváltva gurítanak. Úgy kell gurítani, hogy a diót leteszik a lejtő legmagasabb pontján, és elengedik. Nem szabad erősen meglökni a diót gurításkor! Célozni csak azzal lehet, hogy a deszka felső részén középre, jobbra vagy balra helyezzük a diót.

Miután az első játékos egy diót legurított, a következő jön sorra. Ő is egy diót gurít. Ha egy leguruló dió eltalál egy olyan diót, amely már a földön van, a szerencsés gurító mindkét diót fölveszi, akkor is, ha saját diójával ütközött. Ha a dió több diónak ment neki, a játékos mindegyiket felveheti. Minél több dió hever a pályán, annál gyakrabbak lesznek az ütközések.

Miután mindenki elgurította mind az öt dióját, a játékosok fölveszik azokat a diókat, amelyek a földön maradtak. A játék végén összeszámolják, hány dió van a kezükben a megmaradt és zsákmányolt diókkal együtt. Természetesen az nyer, aki a legtöbb zsákmány szerezte, s akitől a legkevesebbet sikerült elvenni.

Cél a gödör

A játékosok egy sima, homokos területen ásnak egy öklömnyi nyagyságú gödröt, és 5-6 lépésre tőle húznak egy vonalat. Mindegyik játékos kap öt-öt diót. A játékosok a vonal mögül dobnak célba a gödörre egymás után. Nemcsak dobni, gurítani is lehet a diókat. Célszerű akkora gödört kiásni, amibe valóban belefér öt dió. Az más kérdés, hogy minél több dió lapul már a gödörben, annál nehezebb egy újat begurítani. Miután az első játékos megszámolja, hány diója maradt a gödörben, öszeszedi dióit, és átadja a terepet a második játékosnak.

Ha már sorban mindegyikük befejezte a dobást, összeszámolják, kinek ért a legtöbb diója a célba. Csak azok a diók számítanak, amelyek benne maradtak a gödörben, amelyek kipattantak onnan, azok nem. Ha több játékos ért el azonos eredmény, döntőt játszanak köztük. A döntőket addig ismétlik, amíg egyértelműen ki nem derült, hogy ki a győztes.

Cél az edény vagy a faodu

A játék szabályai megegyeznek az előzőével, csak nem gödörbe, hanem egy edénybe kell beletalálni a diókkal. Legjobb az olyan edény (pl. régi cserépkancsó), amelynek a szája kicsit összeszűkül, így a célba ért diók nem pattannak ki belőle olyan könnyen, mint a gödörből. Ebben a játékban dobhatunk közelebbről is.

Ha faoduval játsszuk, a játék érdekesebb, de a játékhoz egy odvas fára is szükség van. Legalább olyanra, amelynek a gyökerei a talajon üreget fognak közre. Minden játékos 3-5 diót kap, és felváltva dobnak egy vonal mögül. A cél a faodu vagy a természetes mélyedés eltalálása. Aki nem találja el, nem kap pontot. Aki beletalál, két pontot kap. Az a legértékesebb, ha úgy esik a dió az oduba, üregbe, hogy annak széléről pattan be. Ezért három pont jár.

Cél a kör

A játék szabályai nagyjából megegyeznek az előző két célbadobóssal, azzal a különbséggel, hogy nem gödörbe vagy edénybe, hanem egy földre rajzolt körbe kell beletalálni.

A játékosok rajzolnak a földre egy kb. fél méter átmérőjű kört, s e körtől 5-6 lépésre húznak egy vonalat.

Minden játékosnak van öt-öt diója. A vonal mögött kell megállni, s onnan kell célba venni a földre rajzolt karikát. A játékosok ezúttal felváltva dobálnak, vagyis egyszerre mindegyikük csak egy diót dob el. Így aztán lehet, hogy valakinek a körbe talál a diója, de egy másik játékos kiüti onnan. A diókat gurítani is lehet, s a gurítás során még több diót lehet kiütni a körből. A viták elkerülése végett jó, ha diókat előre megjelölik, mert akkor pontosan lehet tudni, melyik kié.

Az nyer, akinek a legtöbb diója marad a játék végén a körben.

Diók a kosárban

Egy kisebb szakajtót vagy kosárkát rakjunk tele diókkal. A játék annál érdekesebb, minél több dióval játsszák. A játékosok üljék körbe a kosárkát, és kezdjenek el a diókat kivenni a kosárból. Egy játékos addig húzhat folyamatosan, amíg a többi golyó meg nem mozdul. Csak annak a golyónak szabad megmozdulni, amelyet éppen ki akarnak venni a kosárból. Vigyázzunk, ne lökjük meg a kosarat vagy az asztalt, amin a kosár áll. Mert akkor elromlik a játék.

A játék addig tart, amíg golyó van a kosárban, s az nyer, akinek a játék végére a legtöbb diót sikerült összegyűjtenie.

Rontom-bontom

Tizenhárom diót kell szorosan egymás mellé tenni, és egy vonal mögül egy tizennegyedik, festékpöttyel megjelölt dióval kell rádobni. Vagy gurítani. A játék célja az összerakott diók szétlökése. A játékos annyi pontot kap, ahány diót tud egy dobással kilökni, úgy, hogy a többi dióval ne érintkezzen. Minden dobás előtt a tizenhárom diót szorosan egymás mellé kell rendezni.

Pétanque dióval

A francia Riviérán, de máshol is ma is szívesen játszott golyódobálós játék őse. Egy vonal mögül először eldobnak egy diót. Minden játékos más színre festett dióval játszik. Az nyer, aki a dióját a jelöletlen dióhoz legközelebb tudja dobni. Közben más diója távolabb lökhető.

Kifelé a körből

A homokban a dió köré építünk egy kört. Kavicsból, de ha más nincs, akkor homokból. A cél a dió kipöckölése, egy mozdulattal.

Királyfi-királylány

Egy nagyobb kört kell rajzolni, amiből játék közben nem szabad kilépni. Egy játékos feldob egy diót, és egy másik játékos nevét mondja. A megszólított királyfi vagy királylány elkapja a diót, és elkap egy másik játékost. De legfeljebb csak hármat léphet. Ha nem kapott el senkit, ő marad a királyfi vagy királylány, és neki kell feldobni a diót. Az nyer, aki a legkevesebbszer dobja fel a diót.

Dió a csőben

Hosszabb csövön gurítják végig a diót, és a vállalkozó szellemű játékos kalapáccsal a kezében a cső végén várja. Csak egyszer üthet, amikor a dió a cső végén megjelenik."    (Orosz Péter)

És, hogy neglegyen az egy tucat:

Dombon érik a dió

Játékszabály: Ebben a játékban mindenki körbe áll. Elkezdik énekelni a Dombon érik a dió nótát. Kezet fogva elkezdenek futni egy irányba. Ahogy elérik a szöveg "rajta vissza" részét, gyorsan irányt változtatnak, és vissza haladnak. A "csüccs" szóra pedig mindenki leguggol. Azok akik csak lábbal érintik a földet, nyertesek. 

A Dombon érik a dió dalszövege:


Dombon érik a dió a dió,
Rajta vissza tessék kérem megbecsülni,
És a földre lecsücsülni - csücss! 

Más változatban:  Úgy is lehet játszani hogy kiesik az aki a földet érinti, és addig megy a játék amíg csak ketten maradnak.

Ötlet-tár 2014. szeptember második hete 1. variáció

Ezen a héten aztán van bőven téma, ami köré felfűzhetjük a gyerkőcöknek felkínálható tevékenységeket, hiszen szeptember 8. a dióverés kezdete és Kisasszony napja, melynek másik elnevezése: fecskehajtó nap. Szeptember 14. az Elsősegély nyújtás napja, mely jó alkalom arra, hogy a balesetmegelőzésről, segítségnyújtásról beszélgessünk és ezekkel kapcsolatos játékokat játszunk. 8és akkor még itt vannak a gyógynövények, hiszen a hagyományok szerint ezen a héten kell az ősszel gyűjthetőket "szüretelni".)

1. variáció: Dombon törik a diót

Kép forrása: www.astoriarozsai.hu

A mesék:

A három dió (magyar népmese)

Volt egyszer egy igen-igen szegény ember. Olyan erősen szegény volt, hogy a három árva gyermekén kívül egyebe sem volt. Még azokat sem tudta mivel eltartani. Egy nap azt mondta nekik: 
- Na, fiaim, vegyétek az utat elejetekbe, s menjetek, ki merre lát, mert én nem tudlak titeket tartani. Nincs mivel, mert én szegény ember vagyok. 
El is ment a három testvér, s mikor egy keresztúthoz értek, azt mondták, hogy három esztendő múlva itt találkoznak, s akkor meglátják, ki mit szerzett. El is váltak, elmentek, ki merre. 
Mikor betelt a három esztendő, eszébe jutott a legkisebb fiúnak, hogy haza kell indulnia. Egy öregembernél szolgált. De olyan becsületesen szolgált, hogy örökké jobban megcsinált mindent, mint ahogy mondták. Egy nap az öreg elé állott. 
- Na, öregapám, betelt a három esztendő, s immár el kell mennem, hogy találkozzam a testvéreimmel. Amit megérdemlek, azt ad nekem fizetségbe. 
Az öregember fel is kelt, elővett háromszáz aranyat, három diót, s letette az asztalra. 
- Na, fiú, ha a pénzt elveszed, tudd meg, nem adom tiszta szívből. De ha elveszed a diót, azt tiszta szívből adom. 
A fiú azt gondolta magában: ,,Amilyen tiszta szívből én őket szolgáltam, ha olyan tiszta szívből találja adni a diót, akkor azt veszem el." Mondja is a fiú: 
- Na, maradjon békével, öregapám! Elveszem a három diót, mert azt tudom, tiszta szívből adja, s ha élünk, még megtérek ide. 
- Járj békével, s az Isten adjon szerencsés utat, de én tudom, hogy ide hozzám soha meg nem kell térned. 
Ment a fiú a keresztúthoz, s összetalálkozott a testvéreivel. Kérdik is egymást, ki mit kapott, mutassa meg. Testvérei elővették a sok aranyat, ő pedig a három diót. Kezdték szidni a testvérei, hogy három esztendőt három dióért szolgált. 
- Nem baj, én ezt is szeretem. Nekem ez is jó, mert tiszta szívből adták. 
A testvérek elzavarták a kisebbet, hogy ne egyszerre menjenek haza, mert ha édesapjuk meglátja a három diót, nem állja meg szidalom nélkül. 
A kicsi bement az erdőbe, megvárta, míg testvérei előremennek, majd ő is elindult utánuk. Mentében megéhezett, de étele nem volt. Egy kúthoz ért, s azt gondolta magában: ha nincs mit egyen, legalább igyon. De mi jön eszébe? Törjön csak meg egy diót, megeszi, arra csak jobban esik a víz. 
Elő is veszi a diót, de mikor megtöri, megrémül. Csorda juh kezdett kifolyni belőle. Csengettyű a nyakukban, de annyi volt, hogy nem is tudta megolvasni! ,,Ej - gondolta magában -, van mivel édesapámhoz hazamenjek." Elfelejtette a szomorúságát, étlenségét, csak mehessen haza. 
Az úton eszébe jutott, hogy még egy diót meg kéne törni. Mikor azt is megtörte, marhák kezdtek kifolyni belőle, s ökrök. Legutoljára egy szekér, két szép ökörrel befogva. Felült a szekérre, a juhok s a marhák, mintha parancsra tennék, olyan szépen ballagtak utána. 
Közel a házhoz eszébe jut a harmadik dió is. ,,Törjem csak fel ezt is, ne vigyem épen haza." Abból meg egy világszép leány szállott ki. Mikor a fiú meglátta, úgy megörvendett, azt se tudta, hol van. 
Mikor a másik két testvér hazaért, éppen csak megmutatták az aranyat, ki mit kapott, hát csak megérkezett a kisebb is. Egy esztena juhval, egy csorda marhával, s egy szép leánnyal az ökrös szekéren. Megijedt a két testvér, mikor meglátták, hogy honnét kapta ő azokat, mert mikor elváltak, csak három diója volt. 
- Ugye, mondtam én nektek, hogy azt tiszta szívől adták. Nem lehet, hogy az ember csak a pénznek örvendjen. Abból a három dióból kelt ki minden, amit itt láttok. Most kacagjatok, ha tudtok! 
Elindult a másik két testvér is, hogy megkeressék az öreget, akinél szolgált, de sem az öreget nem kapták meg, sem ők nem tértek meg többet soha. 
Kisebb öccsük otthon maradt, s eltartotta édesapjukat is haláláig. S ő maga máig is él, ha meg nem halt. Még most is feji azt a nagy esztena juhot.

Kép forrása: www.pinterest.com

A bocskor a köpönyeg és a dió

Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy szegény ember. Mikor meghalt minden vagyonát egyetlen fiára hagyta. Nem volt az egyéb, mint egy bocskor, egy dió és egy köpönyeg. Felvette a fiú a bocskort, magára terítette a köpönyeget és zsebre vágta a diót. Gondolta, elmegy világot látni, szerencsét próbálni. Aztán ha megéhezik, majd előveszi a diót és megeszegeti. Ám ahogy ment, mendegélt észrevette, hogy az emberek észre sem veszik.

-          Vajon miért néznek át rajtam? Talán szakadt a köpönyegem? Szegényes a gúnyám?

Gondolta próbát tesz. Épp jött két asszony a mezőről. Beszélgettek. A legény meg átment köztük. De azok rá sem hederítettek. Nem látták. Ekkor jött rá a legény, hogy milyen értékes ajándékot hagyott rá az édesapja.

-          Vajon mit tud a bocskor? Hátha annak is van valami tudománya! Próbára teszem.

A gondolatot tett követte. Így szólt hangosan:

-          Bocskor! Vigyél fel annak a diófának a tetejére!

S lássatok csudát! Abban a szempillantásban felszaladt a diófa tetejére.

-          Jaj! Mi lesz velem? Gyorsan utasítom a bocskort. Hé, te bocskor, vigyél vissza azonnal a diófa alá!

Még szinte ki sem mondta, máris ott állt a diófa alatt.

-          Nocsak! Ez is értékes ajándék! – nézett örömmel a bocskorára.

No de a diócskát nem merte még kibontani. Ezzel a két ajándékkal is sokra viszi. Vígan lépkedett tovább. Ment egyenest a királyi palotába. Bezörgetett a palota ajtaján és jelentkezett szolgálatra. A király felfogadta szívesen, mert nagy szüksége volt épp katonára. De nem ám azért, mert veszélyben forgott a vár, hanem azért mert minden katonája a királykisasszonyt kereste szüntelen. A király lányának az volt a szokása, hogy elbújt és napokig elő sem került. Hiába keresték, hiába kutatták. Bánatos volt a király, mert nagyon szerette egyetlen leányát és féltette őt. Most is éppen az egész udvar a királykisasszonyt kereste, így hát jól jött a segítség. A legény a hátára terítette a köpönyeget. Lábára húzta a bocskorát és így parancsolt:

-          Hipp-hopp, legyek azonnal a királylánynál!

Abban a pillanatban a legmagasabb vártorony legeldugottabb kis szobácskájában termett. Ott volt a királylány. De az olyan szép volt, hogy a napra lehetett nézni, de rá nem. S mit hallott? Sírdogált a királykisasszony. Épp a galamboknak panaszolta szíve fájdalmát:

-          Óh, drága galambok! Milyen jó nektek, hogy szabadon jártok-keltek a világban! Lám én itt a palotában csak rab vagyok. Soha el sem hagyhatom a várat. Apám nem enged szabadon. Rab madár vagyok díszes kalitkában.

Nagyon megsajnálta a legény a királylányt. Nem fedte fel magát, hanem halkan odasúgta a csodabocskornak:

-          Hipp-hopp, legyek azonnal a királynál!

A következő pillanatban ott állt a trónteremben. Szépen levette magáról a csodaköpönyeget és láthatóvá lett. Odalépett a királyhoz és így szólt:

-          Felséges királyom, életem-halálom kezedbe ajánlom! Rendelkezzél életemmel, rendelkezzél hű szívemmel! Megmondom én, hogy hol van a királykisasszony.

-          Hol? Hol? Ezer arany üti a markod, ha megmondod!

-          Elárulom, de nem az ezer aranyért, hanem a királykisasszony kezéért.

-          Nagy árat kérsz érte! Miért kell neked a királylány?

-          Azért, felséges királyom, mert nagyon megszerettem.

-          Neked adom a kezét, ha ő is úgy akarja. De tudd meg, hogy nagy veszélyben van a királykisasszony. Megjósolták nekem, hogyha kilép ebből a palotából, elragadja egy sárkány és soha többé nem láthatom.

A legény megígérte, hogy megóvja a királylányt minden bajtól. Csak adja neki a király a kezét. Utasította a csodabocskort, hogy legyen azonnal a királykisasszonynál a toronyban. Most azonban szépen bekopogtatott az ajtón.

-          Ki az? – kérdezte a bús királylány.

-          Én vagyok az, aki megment téged a keserű rabságból.

Ezt hallva a királylány azonnal kinyitotta az ajtót. Nagyon megtetszett neki ez a bátor legény. Szíves örömest a felesége lett. Csaptak hét országra szóló lakodalmat. A lakodalom után felvette a legény a csodabocskort. Magához ölelte a kedves feleségét és parancsolt a bocskornak:

-          Hipp-hopp, azonnal legyünk a világ legszebb helyein!

Így járták be a világot. Nagyon boldog volt a királylány, hogy olyan legényt kapott, aki minden kívánságát teljesíti. Örült a szabadságnak. Örült a sok csodálatos látnivalónak. Mégis egy napon épp aludt a férje, amikor csendesen ellopta a bocskort és a köpönyeget. Felvette a bocskort. Magára terítette a köpönyeget és hipp-hopp, eltűnt. Az ifjú férj mikor felébredt kereste mindenhol a feleségét, de nem találta.

Nagyon elszomorodott. Hol keresse? Merre találja? Nincs semmije! Nincs senkije ezen a világon! Keservesen sírni kezdett. Épp így kesergett, mikor zsebkendőért nyúlt a zsebébe, hogy könnyeit letörölje és mit talált ott? A diót, amit apjától örökölt.

-          Ha a bocskor és a köpönyeg varázserejű volt, talán ez a dió is az – gondolta. Azzal feltörte a diót. S mi történt? Halljatok csudát! A dióból előugrott egy pici kis manócska.

-          Mit parancsolsz édes gazdám? Teljesítem a kívánságod.

-          Jaj, de jó, hogy itt vagy kicsi manócskám! Eltűnt a feleségem. Elvitte a csodabocskort és a láthatatlanná tevő köpönyeget. Ha meg nem találom, elfogy az életem gyertyája a nagy bánatban. Nélküle semmit sem ér az életem!

-          Ne keseregj, kedves fiú! Segítek. De tudd meg, hogy csak egyetlen kívánságod teljesíthetem, azután diófává válok és többé engem nem látsz.

-          Semmi másra nem vágyom, mint az én kedves feleségemre!

-          Rendben van. Fogd meg a kezem és csukd be a szemed, mert olyan gyorsan repülünk, mint a gondolat.

A legény szót fogadott. Amikor kinyitotta a szemét azt látta, hogy az ő kedves felesége épp a delfinekkel játszik a tengerben.

-          Jaj, de jó, hogy látlak, kedves feleségem!

-          Jaj, de jó, hogy látlak, kedves férjem!

-          Miért mentél el, édes feleségem?

-          Azért, mert szerettem volna egyedül is világot látni.

-          Hát nem szeretsz engem annyira, hogy velem láss világot?

-          Már hogyne szeretnélek! De a palotában sohasem lehettem egyedül. Vágyódtam a szabadságra. Vissza is akartam menni hozzád, csak egy kicsit kívántam a világot egyedül is látni. Meg tudsz nekem bocsátani?

Megölelték, megcsókolták egymást. Magukra terítették a láthatatlanná tevő köpönyeget és kiadták a parancsot a bocskornak:

-          Hipp-hopp, legyünk újra a királyi palotában!

A király nagyon megörült, hogy újra láthatja a kedves leányát és a férjét. Nekik is adta egész birodalmát. A legény jó király lett. A leány jó királynő. Szerette is őket az egész ország. Máig is élnek boldogan, szeretetben, ha meg nem haltak.

A versek, mondókák:

Kányádi Sándor: Jön az ősz

Jön már az ismerős,
széllábú, deres ősz.
Sepreget, kotorász,
meg-meg-áll, lombot ráz.
Lombot ráz,
diót ver,
krumplit ás, szüretel.
Sóhajtoz nagyokat,
s harapja, kurtítja,
a hosszú napokat.

Őszi főzőcske

Keresek egy üstöt,
mindent bele gyűjtök.
Bokor alól mogyorót,
nagy fű közül a diót,

árokpartról gesztenyét,
tölgynek sárga levelét,
csipkebogyó bokrot,
mindent bele hordok.

Fakanállal a kezemben
énekelek jókedvemben,
gyönyörű szép színekben
ősz pompázik üstömben.

Kép forrása: subrosa-rosamundi.blogspot.com

Ének:

Kiszáradt a diófa,

Nem játszhatunk alatta.

Majd megújul tavaszra,

Majd játszhatunk alatta!

Hangszerkészítése:

Kép forrása: nepihangszerek.hu

Játékok készítése:

Vigasztaló baba a kicsiknek:

Kép forrása: www.redtedart.com

Vitorlások a nyári élmények felidézéséhez:

Vásári portékák Mihály napra:

Kép forrása: lizpotterart.deviantart.com

Kép forrása: meyer-imports.typepad.com

Dekorációs ötlet: szélcsengő dióból

Kép forrása: www.pinterest.com

A hét receptje: Csokis, karamellizált dió

20131221_123331

Hozzávalók:

- 140 g apróra vágott dió
- 100 g cukor
- 1 teáskanál vaj
- 200 g tejcsokoládé
- 200 g étcsokoládé (én 52%-os bevonót használok)
- 1 teáskanál mézeskalács-fűszer, vagy szegfűszeg és fahéj
- 30 g aszalt vörös áfonya

A diót felaprítjuk, majd egy fazékban karamellizáljuk a cukrot. Tulajdonképpen felolvasztjuk, és ha aranybarna színt vesz fel a folyadék, akkor félrehúzzuk a tűzről és gyorsan belekeverjük a diót, majd a vajat. Ezután az egészet sütőpapírra borítjuk, majd két villával széthúzgáljuk nagyjából a diót.

Készítsünk elő egy 24-24-es formát, vagy több kisebbet. Ha szilikon, nincs vele dolgunk, ha nem, akkor ki kell bélelnünk sütőpapírral egy tálcának az alját, vagy egy műanyag tárolódobozét.

A csokoládékat egy hőálló tálba tördeljük és a mikróban felolvasztjuk. Közben vegyük ki néhányszor és keverjük át, adjuk hozzá a fűszert, majd azt is alaposan keverjük át. Gyorsan öntsük az előkészített formába, oszlassuk el egyenletesen, és rendezzük el rajta a diót, majd az áfonyával töltsük ki a lyukakat. Minimálisan azért nyomjuk őket bele a csokoládéba. A diót egyébként érdemes még egyszer késsel elvagdosni, mielőtt a csokiba kerül, abban az esetben, ha nagyobb darabokban állt össze. Vágjuk fel csinosan, ha ajándékba lesz, vagy törjük rusztikus darabokra, ha kínálni szeretnénk Száraz helyen tároljuk…

Forrás: http://rupanerkonyha.cafeblog.hu/

Játékok dióval:

Diótorony:

Ehhez a játékhoz szabad térre és sok dióra van szükség. A pályát úgy kell kijelölni, hogy a földre rajzolunk egy hatalmas T betűt. A T keresztvonala elég, ha egy lépés hosszú, szára azonban legyen legalább tízlépésnyi. A rövidebbik vonal az alapvonal, onnan céloznak a játékosok, a hosszabbikra pedig öt-hat diótornyot telepítünk egymástól legalább egy lépés távolságra. Egy diótorony négy dióból áll. A tornyot úgy kell felépíteni, hogy a hosszabbik vonalra háromszög alakban szorosan egymás mellé teszünk három diót, s a negyediket úgy rakjuk fölébük, hogy az az egymással érintkező diók mindegyikére támaszkodjék. Minden játékos kap öt diót, és felváltva dobnak célba a tornyocskákra. Miután mindenki dobott egyszer, újra kezdik a kört. Aki eltalált egy tornyot, s a torony diói szétgurultak, az fölveszi a négy, tornyot alkotó diót, valamint azt, amelyikkel eltalálta a többit. Ha nem talált, a saját diója is a földön marad. Az nyer, akinek az utolsó kör végén a legtöbb dió van a kezében.

 

Forrás: http://www.borokas.hu/

Dióleső

A csőbe dobott diót a másik végén el kell találni egy kalapáccsal

Diófesték, tinta készítése (ahogy mi csináljuk):
Ez bizony nem egy tudományos eljárás, de egyszerű és nagyon élvezetes "játék":
1. Dió szüret alkalmával mindent összegyűjtünk: burkot, levelet, szél által letört ágat
2. Megtöltjük a festékkészítő fazekunket mindezzel és még a megtört dió héját is belezuttynatjuk.
3. A fazekat megtöltjük vízzel, de csak annyira, hogy a forrásban lévő lé ne fusson ki.
4. Feltesszük a fazekat a tűzhelyre és takarékon órákig forraljuk. (10-12 óra és az elforrt vizet pótoljuk, ha kell)
5. A kihült levet gézen vagy neylon harisnyán átszűrjük és beletesszük a festeni, batikolni kívánt textilt, fonalat, gyapjút és újra forraljuk. Közben belekeverünk egy marék sót és nagyjából 1 dl ecetet. Pár óra után levesszük a tűzről és a festett anyagokat benne hagyva megvárjuk, amíg kihül az egész. A megfestett anyagokat ecetes vízben kiöblítjük és megszárítjuk.
Festettünk már faliújság borítására textilt, terítőket csipkeszegéllyel a vásárra, fehér pólókat "cinegés pólónak.... Érdemes kipróbálni
Megjegyzés: A mardék levet is felhasználhatjuk, merha tovább forraljuk, akkor tinta lesz belőle, mellyel a gyerekek papírra tudnak festeni vagy kisebb üvegekbe töltve pár csepp citromolajjal jó szúnyog, darázsriasztó.
Kép forrása: dioskonyv.bionuss.eu