Napról napra óvoda

Kedves Érdeklődő, aki rátaláltál erre az oldalra! Ebben a blogban szeretném Veletek megosztani mindazt, amit az elmúlt 36 évben az óvodáról, a gyerekekről, gyerekektől "megtanultam" és mindazt ami jó kedvre derít, elgondolkodtat, vagy gyönyörködtet.

Címkefelhő
Feedek
Megosztás

"Tükör előtt" avagy kiállítás Anyák napjára 2017.

Ranschburg Jenő: Tükör előtt (részlet)

"Nem értem, itt vagy ott a testem.

De pont olyan, minthogyha festem:

fülem begörbül, égnek áll hajam.

Enyém az orrom és a hangom,

ez itt a vállam, itt az arcom,

de én, ki tudja merre, hol vagyok?"

Az idei Anyák napja alapötlete az volt, hogy egy kiállítást rendezünk a tornateremben. Az Anyukáknak fel kellet ismernie a gyerekeik rajzát és rá kellet ragasztaniuk a gyerekek jelét, majd jött a "meglepetés", de ez már a történet közepe.

Kezdjük az elején:

I. "Úgy vártalak"

1. Lépj be hozzánk! - ajtó dekoráció

2. A folyosó:

3. Az öltöző:

4. A meghívók

A "kiállító terem":

Néhány alkotás:

II. Az Anyukák köszöntése:

1. A rajzok kiválasztása, nem is olyan könnyű a feladat

A töprengő anyukák, nagymamák kiknek a belépőjegyük átvétele után dönteniük kellett: melyik rajz lehet az ő fiókájáé?

2. A rajzok kiválasztása után induás a moziba, ahol az előtérben popcorn és üdítő várta a belépőket. A film címe: Cinege fészek lakói

3. A film végén a gyerekek bekötötték az anyukák szemét, kézen fogva el kezdték vezetni őket vissza a kiállításra, de félúton "átadták" az apukáknak a feladatot és előre surranva beálltak az általuk készített rajz mögé és így "elbújva" kezdték mondani a verset:

"Nem értem, itt vagy ott a testem.

De pont olyan, minthogyha festem.....

Az apukák feladata az volt, hogy oda vezessék a képhez az anyukákat, ahonnan a gyerekük hangját hallják. Levették a kendőket és volt egy kis kavarodás, mert egy-két helyen a jel és a hang nem volt szinkronban és ekkor jött a meglepetés: felcsendült az Anyák napi dalunk

Anyák napi dal (Orbán Tamás)

A legjobb dolog a világon
A gyermekednek lenni
Csak kelj fel velem fél hatkor
éÉs adjál finomat enni.

A legjobb anyuka a világon
Az én édes anyukám
Főz, mos, vasal
S nem haragszik, ha sáros lesz a ruhám.

A legjobb dolog a világon 
A gyermekednek lenni
Csak tudnám, hogy hogyan tudnék
Sok hasonló jót tenni.

És a gyerekek "kirobbantak" a rajzuk mögül és beröpültek az anyukák karja közé. (Nagy szerencsénkre az apukák mindegyike jó helyre állította az anyukákat.) Hihetetlenül szépséges, izgalmas és megható pillanatokat éltünk meg.

Így nézett ki a kiállítás, mire eljött a "bezárás" pillanata:

III. Ezzel vége is lehetett volna, ha az apukák nem gondolták volna tovább ezt a napot, de megtették.

1. A parkolóba várta az anyukákat a kétkerekű járművük és már indulhattunk is - majd 60 kerékpárra -l a Békás-tóhoz.

ahol az Anyukák feladata az volt, hogy magukra ismerjenek az apukák és gyerekek által írt jellemzésből, majd minden bátorságukat összeszedve legyőzzék az akadályokat: lengő hintázás és egyensúlyozás a tó vize felett (mindkettő a gyerekek nagy kedvencévé is vált)

Befejezésül pedig mindenki meghívást kapott a helyben, apukák által készített vacsorára. (Sose hittem volna, hogy a szabadban lehet paradicsomlevest és túrós csuszát készíteni, de ők bebizonyították, hogy semmi, de semmi nincs, ami lehetetlen lenne)

 

Képről képre: Dobozba zárt képek Március 15-re

 

Petőfi Sándor: János vitéz (közös alkotások)

Cinege album: Gólya hét képről képre

Gólya-dal
(Gryllus Vilmos)
Kémény tetején
kelepel a gólya,
Fészkét gallyakból,k
is ágakból hordja.
Belseje néhány
puha-pihe szalma,
Gólyafiókák
kicsi birodalma.

De mikorra aztán
vége van a nyárnak,
Felnőnek a gólyák,
csak az őszre várnak.
Messzire szállnak,
napsütötte délnek,
Övék már az egész világ,
mégis visszatérnek.

Mese a piros kalapos békáról (Lengyel mese, átdolgozta: Sebők Éva)


Két kisbéka élt a Zöld Völgyben. Kutykuruty, a kisebbik, folyton elégedetlenkedett...

Morcosan nézte a zöld füvet, zöld vizet meg a saját zöld kabátját.

- Csúnya a kabátom! - nyafogta durcásan.

- Ugyan miért? - álmélkodott Brekeke, a nagyobbik.

- Az is zöld, mint minden. Jaj, de unalmas!

- Tudod,mit? Kiakasztunk egy meghívót, hogy akinek csak van piros valamije, jöjjön hozzánk vendégségbe. Hej, de vígan leszünk majd!

Kiakasztották a meghívót. Nagy, öreg béka tappogott a fűz alá.

- Hát ez meg mire jó? - csóválta a fejét. - Vendégség...

- Hogy jól mulassunk!

- Ej, csak aztán sírás ne legyen a vége! - intette őket az öreg.

De már ekkor, kop-kop-kop, kopogtak is a vendégek. Két piros bóbitás harkály jött elsőnek, utánuk a katicabogarak, mögöttük meg a légyölő galóca ballagott, különleges, fehér pontokkal, ezüstfoltokkal díszített piros kalpagjában. A kisbékák irigyen, sóhajtozva nézték őket. Mindenki valami pirosban büszkélkedett. Kínálgatták a vendégeket gyöngyvirág poharakból hajnali harmattal, tücskök húzták a talpalávalót, remekül mulattak. De jaj - miféle hang zavarja meg vidámságukat?

- Kelep! Kelep! Itt vagyok! - bólogatott jókedvűen a gólya. - Piros a csizmám, nekem is szól hát a meghívás, igaz? Táncolni akarok a mulatságtokon!

Hanem a kisbékáknak ekkor már hűlt helyük volt, zsupsz! - fejest ugrottak a vízbe, s kereket oldottak, a gólya meg kénytelen-kelletlen hazament. De a kisbékák nem okultak az esetből. Piros kabátkát, piros kalapkát szabtak-varrtak maguknak, abban szökdécseltek a tóparton.

Látta ezt a bölcs, öreg béka, és így sopánkodott:

- Jaj, csak baj ne legyen belőle!

A gólya meg a fészkéről belátott a Zöld Völgybe, s észrevette az ugrándozó kis piros alakokat. "Magától sétáló kalapok?" - csodálkozott, és nyomban odasietett. Közelebb érve látta, hogy a kiöltözött kisbékák hancúroznak ott, a legteljesebb nyugalomban.

- No, már most nem bújtok el előlem! - rivallt rájuk. - Idepiroslik a kalapotok!

Ekkor rettentek csak meg a kisbékák! Akárhova ugrottak, felhangzott a gólya kelepelése:

- Nem bújtok el, itt piroslik, ott piroslik a kalap!

- Dobjátok le gyorsan azokat a piros holmikat! - kiáltott rájuk egy nagy, zöld levél rejtekéből a bölcs, öreg béka.

Jobbra röppent a kabát, balra a kalap, s a két kisbéka zöld kabátjában máris besurrant a zöld fűbe, máris beugrott a zöld vízbe.

- Hová lettek? - bökdöste csodálkozva a kalapokat a gólya. Bizony, hiába bökdöste, nem menekültek a kalapok. Hű, de mérges volt!

A két kisbéka pedig ott csücsült a zöld víz mélyén, ott kuksolt a zöld kabátban, beleolvadva a sok-sok zöldbe. Aligha kívánnak maguknak egyhamar piros kalapot, piros kabátot!

Sz. Pál-Kutas Orsolya: Békakesergő

Béka, béka, brekeke,
Tóba lóg a feneke.
Leveleken ugrálna,
Ha a lába nem fájna.

Minap kinn a határba,
A kis gólya megvágta.
De a béka ügyes volt,
A patakhoz eliszkolt.

Most levélen kesereg,
Mert ugrálni nem mehet,
Ne félj béka holnapra,
Ugrálhatsz a patakba.

Szalai borbála : A gólya csizmája

Jaj, de csinos,
de szép piros
a gólya csizmája!
Mért megy benne
térdig bele
pocsolyába, sárba?!

Sose bánjad
a csizmámat! -
feleli a gólya.
- Minden este,
szép fényesre,
mosom én a tóban!

Jön a gólya!

A gyerekek a békák. Hason fekszenek a szőnyegen, a fejüket a karjukra fektetik, és nem mozdulnak. Kiválasztunk egy gyereket, ő lesz a gólya, aki magasra felhúzott lábakkal lépdeli át a békákat. Aki megmozdul, azt a gólya elkapja és megcsiklandozza. Mielőtt elindul a gólya, hogy ennivalót keressen, a  következő versikét mondogatjuk: 

Bújj be béka a bokorba,
erre lépdel most a gólya,
ha rád talál hosszú csőre,
nem mégy többet esküvőre.
Forrás: http://golyameskete.blogspot.com

Szűcs Imre: Csizma van a gólya lábán

Csizma van a gólya lábán,
piroslik a szára,
piros, piros, égő piros,
két rubint az ára,
bele is lép a kótyonfity
minden pocsolyába!

Hosszú lábú gólya néni,
Mit akar ma ebédelni?
- Békacombot, hosszú kígyót,
Nekem egy kis jó falatot!
Brekeke, brekeke,
Forog a kút kereke!

Hosszú lábú gólya bácsi,
Mit akar kend vacsorálni?
- Békahúst, brekeke.
Ejnye, bizony jól esne!
- Tessék hát belőle!
Mind elugrik előre

Képről képre: Sárkányos és lovagos napok

A sárkányok:

Szivárványos Anyák napja képekben - 2016.

Cinege album: Az óra hete

Képről képre: óra készítés „receptje”

Hozzávalók: Végy egy hulahopp karikát, 12 kerékpár csengőt, egy dobozkartont, fakorongot, 2 szívószálat és néhány lelkes gyerek

Az elkészítés menete képekben:

1. lépés: Szereljétek fel a 12 csengőt egy karikára és írjátok rá a számokat!

2. lépés: Színezzétek, díszítsétek ki a dobozkartont, melyből az óra hátlapja lesz!

3. lépés: Rögzítsétek a karikát a kartonra és a közepébe ragasszatok egy fa korongot!


4. lépés: Egy szöggel 2 szívószálból rögzítsétek a mutatókat a fakorongra és már kezdődhet is a játék!

Játék „variációk” (ahogy mi játszottunk)

1. variáció: Kartonból készítettünk kis kártyákat 1-től 12-ig. Összekeverve lefordítottuk őket. A játékos ezek közül megfordított egyet és beállította az órát arra, az időpontra, amit a kártyája mutatott, ha mindezt jól oldotta meg, akkor annyit csöngethetett, ahányat mutatott az óra.

2. variáció: 2 dobókockával dobtunk és összeadtuk a pöttyöket és az óra mutatóját oda kellet állítani, ami kijött eredménynek (és persze ismét lehetett csöngetni.)

3. variáció: Előkészítettünk 12 db pompont. A játékos becsukta a szemét és a kezébe adtunk ezekből valamennyit. Csukott szemmel meg kellet számlálnia, hogy hány darab van a tenyerében és még mindig csukott szemmel be kellet állítania az órát arra a számra, mely megegyezett a kezébe adott pomponok számával. (Az órát minden játékos előtt Visszaállítottuk 12 órára)

+ 1 ötlet: Kakukkos órák barkácsolása a Karácsonyra kapott ajándékok dobozaiból:

 

Cinege album: Nálunk is járt a Mikulás (no, meg a manói) 2016.

1. felvonás tegnap délután: Mikulásváró uzsonna kizárólag édes, csokis hozzávalókból: Tejszínhabos kakaó, kakaós kalács és természetesen csoki kanál

És miután mindenkinek gömbölyödött már a pocakja elkészült a Mikulás "meglepetés" is, hogy legyen hol kipihenni a fáradalmait:

és az ablakba kerültek a cipőink is.

2. felvonás ma reggel: a rosszcsont manóink ismét megtréfáltak és nem jutottunk be a csoportszobába, mert hiába szedtük le a szalagokat az ajtó zárva maradt.

Hiába énekeltünk, mondtunk varázsigéket az ajtó nem és nem akart kinyílni. Beindult a nagy kulcskereső akció. Kerestük a virágok tövében, a mosókonyhában, a konyhában, az irodákban sőt, még a padláson is, de hiába. Aztán nagy szerencsénkre Gergő megtalálta az öltözőnk egyik legmagasabb pontján, a kesztyűbe eldugva:

3 felvonás, amikor végre bejutottunk a csoportszobába, akkor ezt láttuk: a Mikulás valóban járt nálunk. Evett, ivott, pihent egyet, de vajon hol vannak a cipőink?

Újabb keresgélés ládák alján, szekrényekben, de hiába. Aztán felhangzik az ablak felől: Ott a Mikulás és egy hatalmas zsákot hagyott az udvaron.

Vajon mi lehet benne? Talán? Talán a cipőink?

Úgy van! (és a manók engesztelésül rengeteg arany csoki tallért is elrejtettek a zsákba, melyet hihetetlen gyorsasággal gyűjtöttek össze a most már cipővel is rendelkező cinegefiókák.)

Ennyi izgalom után már igazán jól esett a reggeli is, melyhez természetesen rénszarvasos pohár is járt:

És amíg megnyugodva, végre cipővel a lábunkon és aranytallérokkal a zsebünkben teáztunk az öltözőben a csizmákba is került meglepetés:

Alig egy nap és mennyi, mennyi izgalommal, kalamajkával járó izgalmas pillanat! (Jövőre már ideje lenne, hogy mi tréfáljuk meg ezeket a rosszcsont manóinkat.)

 

A tücsök és a hangya avagy egy mesés hét

Középpontban: La Fontaine: A tücsök és a hangya

Mit csinált a Tücsök nyáron?

Csak muzsikált hét határon.
Aztán jött a tél a nyárra,
s fölkopott a koma álla.
Szomszédjában élt a Hangya.
Éhen ahhoz ment panaszra,
s arra kérte, egy kevéske
búzát adjon neki télire.
„Búzát? – szólt a Hangya sógor. –
Már ez aztán a sok a jóból!
Tél elején sincs búzád már?
Hát a nyáron mit csináltál?”
„Mit csináltam? Kérem szépen,
muzsikáltam – szólt szerényen
Tücsök mester. – Aki kérte,
nótát húztam a fülébe!”
„Nótát húztál, ebugatta?
No hát akkor – szólt a Hangya –
járd el hozzá most a táncot!
Jó mulatságot kívánok.”

A heti terv (részlet):

Október 4. – kedd - középpontban a tücsök

Kiemelt tevékenység tartalma:

Jóga

Felkínált kiegészítő tevékenységek

Tücsök barkácsolása gurigából, csiszolóvászonból

Értékközvetítési tartalmak:

A tücsök és a hangya

Tücsök koma gyere ki

Nagyobbak feladata: ritmusképletek visszatapsolása

Módszerek, eszközök:

Bemutatás, megfigyelés, beszélgetés, gyakorlás

 

Guriga, csiszolóvászon, fekete tempera

Október 5. – szerda – középpontban a hangya

Kiemelt tevékenység tartalma:

Hangya barkácsolása tojástartóból

Hangyaboly mintázása só-liszt gyurmából

Hangyák festése ujjlenyomattal

Nagyobbak feladata: kiegészítés megadott számosságra

Felkínált kiegészítő tevékenységek

Hangyaboly élete – videó

Hangyafarm befőttes üvegbe

Képnézegetés, válogatás, csoportosítás

hamupipőke játék időre

Kerékpározás

Értékközvetítési tartalmak:

A hangya és az egér lakodalma - mese

Módszerek, eszközök:

Befőttes üveg, termőföld

Apró magok, tojástartó

Hangya képek (azonos, különböző)

Október 6. – csütörtök – középpontban a hegedű

Kiemelt tevékenység tartalma:

Ritmusérzék és az egyenletes lüktetés

Hegedül a kisegér

Kistücsök, kistücsök

Nagyobbak feladata: Hangszerek párosítása árnyékképek alapján

Felkínált kiegészítő tevékenységek

Játékok a tornateremben - egyensúlyozás tárgyakkal, tárgyak kerülésével

Hegedű díszítése, készítése dobozkartonból

Karmester játék

Értékközvetítési tartalmak:

Zsadányi Lajos: Itt az ősz

Módszerek, eszközök:

Játékos cselekedtetés

Október 7. – péntek – középpontban a rét

Kiemelt tevékenység tartalma:

Környező világ felfedezése:

A rét ősszel

A rovarok, bogarak készülődése a télre

Séta a Békás tó előtti rétre

Felkínált kiegészítő tevékenységek

Mese illusztrálás

Őszi rét, tücsök odú és hangyajárat  ragasztása színes papírból vágással, gyűréssel, tépéssel, ragasztással

Értékközvetítési tartalmak:

A tücsök és a hangya

Zenehallgatás

A mező hangjai (relaxációs zene)

Módszerek, eszközök:

Ragasztó, csomagolópapír, színes maradék papírok

A megvalósulás lépései:

Készültek tücskök gurigából, hungarocell golyóból, dekor gumiból és zseníliadrótból, hegedűk, mezők és erdők:

Készültek hangyjáratok só-liszt gyurmából és apró gyöngy "tojásokból":

Készült egy paraván is egy nagy dobozból:

És amikor a hangyák is elkészültek megnyitotta kapuit a "Cinege színház":

Befejezésül: egyben a hét alkotásai:

Cinege album: "Diófa tetejébe"

2016. szeptember 2. hete: Gyógynövények és diótündérek

Egy kis lábtorna:

Egy kis játék:

Diótündér jelmez készítés:

Készül a diótündérek fája:

A diótündérek is elkészültek:

Készül a menta és citromszörp is a Mihály napi vásárra:

A szörp hozzávalói:
2 kg cukor
2 nagy csokor menta (minél több, annál jobb)
5 l víz
2 kk citromsav
2 citrom (krumpli hámozóval lefejtett héja)
A cukorból, citromsavból, és a citrom héjából szirupot főzök a vízzel. Mikor a cukor teljesen elolvadt ráöntöm a mentára, megkeverem, és egy napig hagyom állni. Másnap leszűröm, újra felforralom, és jól záródó csavaros üvegekbe töltöm. (Forrás: http://fuszereslelek.nlcafe.hu)

Cinege album: szivárvány

2016. szeptember első hete

Felkerült az első képkeret a "projekt fánkra:

Szivárvány az ajtón és ablakon:

Mozgásban:

Készül a szivárványos táncos szalag:

Szabad tánc zenére:

"Légzőgyakorlat":

 

Egy kis fejlesztőjáték:

A nagyobbak "akcióban": mesés, rajzos feladatlap:

És nyomdáztunk kézzel, lábbal, lufival:

Szivárvány csigákat mintáztunk:

Mesét hallgattunk:

DÖBRENTEY ILDIKÓ: A három szivárvány

Hol volt, hol nem volt, volt egyszer három szivárvány: két egyforma meg egy más­milyen. Egy kicsi ország fö­lött születtek, a nyári zápor után. Az első kettőre szélesen rámosolygott a nap:
- Szépek vagytok! Egyfor­mán szépek! Szabályos, szép szivárvány-ikrek!
Aztán meglátta a harmadi­kat, és elöntötte a méreg:
- Hát te hogy nézel ki? Te összevissza, te másmilyen! Hű de elöntött a méreg! Nem is nézlek!
Az első két szivárványt gyöngéden körüllengte az eső utáni pára:
- Ragyogjatok! Fényeskedjetek! Pompázzatok, tündö­köljetek!
Aztán rápillantott a harma­dikra, és menten dühbe gu­rult:
- Mi ez a rendetlenség? Raj­tad semmi nincs a helyén! Nem szégyelled magad, te másmilyen? Hű, de dühbe gu­rultam! Nem is nézlek!
Az első két szivárványt ka­tonásan megdicsérte a szél:
- Ibolya, kék, zöld, sárga, narancs, veres; nagyon he­lyes! Nagyon helyes!
A harmadikon, mint az os­tor, végig vágott:
- Zöld? Kék? Narancs? Ibo­lya? Türkiz? Sárga? Ez nem helyes! Ez nem járja!
Szegény kis harmadik, nem értett a szidalmakból semmit:
- Mi az, hogy másmilyen? Mi az, hogy nem helyes! Mi az, hogy nem járja? Miért ha­ragszik rám mindenki?
Meg is kérdezte a testvé­reit:
- Mit tegyek, hogy a nap, az eső utáni pára meg a szél engem is szeressen?
- Légy olyan, mint mi! Szedd sorrendbe a színeidet! Légy karcsú! Kecses, feszes! Változz meg, te másmilyen!
- Megpróbálom.
És a kis harmadik meg­próbált megváltozni. Nyúj­tózott, tornázott, a színeit ide-oda csúsztatta, de hiá­ba. A nap, az eső utáni pára meg a szél továbbra is elfor­dultak tőle:
- Összevissza!
- Rendetlen!
- Másmilyen!
A testvérei kinevették:
- Más vagy, mint mi! Más­milyen!
Annyira szidták, annyira nevették, hogy nem hallot­ták meg az anyóka sóhajtá­sát. Pedig odalent, a kicsi or­szágban, egy anyóka sóhaj­tozott:
- Ó, ó! Elfogyott a selyem­fonál! Ó, ó! Szép színes fona­laim, cserbenhagytatok! Ho­gyan hímezzem most már ki a virágos abroszt? Mit terítek az asztalra, ha jön a hét déd­unokám? Ó, ó!
Így sóhajtozott az anyóka magában. Nem hallotta meg őt sem a nap, sem az eső utáni pára, sem a szél, sem a két büszke szivárvány. Egye­dül csak a legkisebb szivár­vány figyelt fel rá. Azt gon­dolta magában:
- Én csak egy összevissza, bosszantó, nevetséges kis szivárvány vagyok. Én ér­tem nem kár! - azzal fino­man selyemfonalakra bom­lott, és aláhullott az anyóka ölébe. Az anyóka boldogan csapta össze a kezét, és azon nyomban hímezni kezdett.
Közben eloszlott az eső utáni pára, a másik két szi­várvány is eltűnt az égről. Nem maradt a nyomukban semmi.
A legkisebb szivárvány azonban tovább pompázott az anyóka abroszán ibolyák, nefelejcsek, kankalinok, bú­zavirágok és pipacsok képé­ben. A dédunokák álmélkodva mondták:
- Olyan szép ez a terítő, mintha szivárványfonállal hí­mezted volna, dédi! Az anyó­ka mosolygott:
- Ha hiszitek, ha nem, ne­kem ölembe hullott egy szi­várvány. Nem olyan volt, mint a többi. Más volt. Más­milyen. A legszebb szivár­vány volt, amit életemben láttam!

és rajzoltunk:

És persze játszottunk és játszottunk és játszottunk: