Napról napra óvoda

Kedves Érdeklődő, aki rátaláltál erre az oldalra! Ebben a blogban szeretném Veletek megosztani mindazt, amit az elmúlt 36 évben az óvodáról, a gyerekekről, gyerekektől "megtanultam" és mindazt ami jó kedvre derít, elgondolkodtat, vagy gyönyörködtet.

Címkefelhő
Feedek
Megosztás

Cinege album: szivárvány

2016. szeptember első hete

Felkerült az első képkeret a "projekt fánkra:

Szivárvány az ajtón és ablakon:

Mozgásban:

Készül a szivárványos táncos szalag:

Szabad tánc zenére:

"Légzőgyakorlat":

 

Egy kis fejlesztőjáték:

A nagyobbak "akcióban": mesés, rajzos feladatlap:

És nyomdáztunk kézzel, lábbal, lufival:

Szivárvány csigákat mintáztunk:

Mesét hallgattunk:

DÖBRENTEY ILDIKÓ: A három szivárvány

Hol volt, hol nem volt, volt egyszer három szivárvány: két egyforma meg egy más­milyen. Egy kicsi ország fö­lött születtek, a nyári zápor után. Az első kettőre szélesen rámosolygott a nap:
- Szépek vagytok! Egyfor­mán szépek! Szabályos, szép szivárvány-ikrek!
Aztán meglátta a harmadi­kat, és elöntötte a méreg:
- Hát te hogy nézel ki? Te összevissza, te másmilyen! Hű de elöntött a méreg! Nem is nézlek!
Az első két szivárványt gyöngéden körüllengte az eső utáni pára:
- Ragyogjatok! Fényeskedjetek! Pompázzatok, tündö­köljetek!
Aztán rápillantott a harma­dikra, és menten dühbe gu­rult:
- Mi ez a rendetlenség? Raj­tad semmi nincs a helyén! Nem szégyelled magad, te másmilyen? Hű, de dühbe gu­rultam! Nem is nézlek!
Az első két szivárványt ka­tonásan megdicsérte a szél:
- Ibolya, kék, zöld, sárga, narancs, veres; nagyon he­lyes! Nagyon helyes!
A harmadikon, mint az os­tor, végig vágott:
- Zöld? Kék? Narancs? Ibo­lya? Türkiz? Sárga? Ez nem helyes! Ez nem járja!
Szegény kis harmadik, nem értett a szidalmakból semmit:
- Mi az, hogy másmilyen? Mi az, hogy nem helyes! Mi az, hogy nem járja? Miért ha­ragszik rám mindenki?
Meg is kérdezte a testvé­reit:
- Mit tegyek, hogy a nap, az eső utáni pára meg a szél engem is szeressen?
- Légy olyan, mint mi! Szedd sorrendbe a színeidet! Légy karcsú! Kecses, feszes! Változz meg, te másmilyen!
- Megpróbálom.
És a kis harmadik meg­próbált megváltozni. Nyúj­tózott, tornázott, a színeit ide-oda csúsztatta, de hiá­ba. A nap, az eső utáni pára meg a szél továbbra is elfor­dultak tőle:
- Összevissza!
- Rendetlen!
- Másmilyen!
A testvérei kinevették:
- Más vagy, mint mi! Más­milyen!
Annyira szidták, annyira nevették, hogy nem hallot­ták meg az anyóka sóhajtá­sát. Pedig odalent, a kicsi or­szágban, egy anyóka sóhaj­tozott:
- Ó, ó! Elfogyott a selyem­fonál! Ó, ó! Szép színes fona­laim, cserbenhagytatok! Ho­gyan hímezzem most már ki a virágos abroszt? Mit terítek az asztalra, ha jön a hét déd­unokám? Ó, ó!
Így sóhajtozott az anyóka magában. Nem hallotta meg őt sem a nap, sem az eső utáni pára, sem a szél, sem a két büszke szivárvány. Egye­dül csak a legkisebb szivár­vány figyelt fel rá. Azt gon­dolta magában:
- Én csak egy összevissza, bosszantó, nevetséges kis szivárvány vagyok. Én ér­tem nem kár! - azzal fino­man selyemfonalakra bom­lott, és aláhullott az anyóka ölébe. Az anyóka boldogan csapta össze a kezét, és azon nyomban hímezni kezdett.
Közben eloszlott az eső utáni pára, a másik két szi­várvány is eltűnt az égről. Nem maradt a nyomukban semmi.
A legkisebb szivárvány azonban tovább pompázott az anyóka abroszán ibolyák, nefelejcsek, kankalinok, bú­zavirágok és pipacsok képé­ben. A dédunokák álmélkodva mondták:
- Olyan szép ez a terítő, mintha szivárványfonállal hí­mezted volna, dédi! Az anyó­ka mosolygott:
- Ha hiszitek, ha nem, ne­kem ölembe hullott egy szi­várvány. Nem olyan volt, mint a többi. Más volt. Más­milyen. A legszebb szivár­vány volt, amit életemben láttam!

és rajzoltunk:

És persze játszottunk és játszottunk és játszottunk:


Ilyen volt, ilyen lett (Újra együtt)

Tavaly:

Idén a szívárvány szineiben "pompázunk":

Hogy miért is? Ezt a levelet "kaptuk" Baleótól a legkisebbik manó gyerektől

Halihó, Cinegék!

Hogy vagytok? Hogy telik a nyaratok? Remélem már mindenki annyi fagyit evett, amennyi csak belefért és ugye minden pocsolyába is beleugrottatok, amit csak találtatok? Nekem ez a kedvenc nyári szórakozásom, és hála az égnek idén elég sok a pocsolya. J

Jaj, elfelejtettem bemutatkozni. Baleno vagyok, A manócsalád legkisebb gyermeke. Szüleim, nagyszüleim rengeteget meséltek már rólatok. Tudom, hogy kedvelitek Csenő manó testvéreimet, pedig hallottam, hogy sokszor törtek már borsot az orrotok alá. Mesélték, hogy tavaly segítettek parázs unokabátyámnak is hazatalálni, és hogy rátok mindig lehet számítani, ha bajba kerülünk. Hát ezért is vettem a bátorságot ahhoz, hogy legkisebbként én is írjak Nektek. Ugyanis nagy bajban vagyok. De kezdem az elején.

Amikor megszülettem, és kinyitottam a szemem a világ legcsodálatosabb csúszdáját láttam meg először. Színes volt, 7 színben pompázott. Láttam benne vöröset, narancssárgát, sárgát, zöldet, világos, sötétkéket és lilát. Széles sávja az egész eget beterítette. Annyira megörültem a játéknak, hogy cumimat is nyomban elhajítva (azóta sem vettem többet a számba) ujjongva csúszdáztam rajta 7 napon át. Néha eltűnt, de pár nap múlva ismét visszatért.  Én meg csak csúsztam és csúsztam. Később dédnagyanyám elmesélte, hogy ez az égi csoda legtöbbször eső után jön elő. Ezek után gondolhatjátok, hogy vártam, hogy végre a fenti esőcsapokat újra és újra megnyissák az égiek.

Ám most már hosszú hetek óta nem találom. Emiatt el is indultam az erdőbe, hogy megkeressem. Ezen a keresős utamon találkoztam egy pici tündérlánnyal, akinek elmeséltem bánatom. Ő ekkor úgy elkezdett sírni, hogy hirtelen egy hajót kellett készítenem ágakból és levelekből, hogy a könnyeiből fakadó patakba bele ne fulladjak. Amikor 7 nap és 7 éj sírás után elálltak a könnyei elmesélte, hogy bizony az égi csúszdát a gonosz boszorkány tekerte le az égből, mert megirigyelte a színeit. Azóta is egy ládába, összehajtogatva lapul, és várja, hogy valaki kimenekítse onnan. Kérdeztem tőle, hogy hogyan lehetne kiszabadítani. Ő azt mondta, hogy abban az esetben lesz újra az égen, ha varrnak, hajtogatnak, rajzolnak a boszinak csodálatos színes ruhákat, de legalább egy tucatnyit. Lehet az sapka, szoknya, cipő, blúz, kalap, bármi csak színes legyen. Utolsó határidőt is megadott. Augusztus 30-án, éjfélig szeretné ezeket a holmikat. Ha addig nem lesz ruhája, a csúszdánkat kezdi el szétvágni és abból varr magának egy kendőt, hogy mindig ő lehessen a világ legszínesebb boszorkánya.

Hát ezért fordulok hozzátok. Én szívesen kihúzok egy kötelet a Koronázó fátokhoz, ahova kicsipeszezhetitek a ruhákat, amit otthon készítetek. Bízom a segítségetekben.

Ölellek Titeket, Balenó, a legkisebb manó

Folyamatosan érkeztek is az otthon készített bosziruhák:

Aztán augusztus utolsó napján a koronázó fánknál (ahol a pünkösdi királyt is megszoktuk koronázni) ismét együtt volt a Cinegék apraja, nagyja és pillanatok alatt megtelt a ruhaszárító kötél az otthon készített szivárványos ruhákkal..

Mi történt még? Meg kellett keresni 7 x 10 (se több, se kevesebb színes követ a bokrok alján

A "Cinegék" újra egymásra találtak és innen is, onnan is csak azt lehetett hallani, hogy „de rég láttalak! Jössz velem fára mászni? Követ keresni? Manó házat építeni, focizni? Mi felnőttek meg csak álmélkodtunk, hogy egy-két hónap elteltével is milyen pillanatok alatt újra együtt a csapat. Felnőtt és gyerek egyaránt.

A délután „fénypontja”, mint mindig, most is az volt, amikor a majd 80 fős sereglet egy nagy kört alakítva „befogadta” az új fiókákat. Énekszóval csalogatva, kaput tartva, kör közepére állva elhangzott a kérés „Hej, vár vedd be!”

Mindenkinek mosolygós, szépséges, együttléteket kívánok az új tanévre (is)!


Kukótól, kuckóra: építő sarok

Ebben a bejegyzésben, ahhoz keresgéltem ötleteket, hogy mivel is lehet építeni, ha nem a kész fa és játékokban gondolkodunk. Valójában szinte mindenből. Nézzétek!

Festett dobozokbó és hengerekből:

Kép forrása: Wee Folk Art

Kép forrása: Ateliê Carambola Escola de Educação Infantil

Rönkökből:

Kép forrása: https://hu.pinterest.com/source/epla.no

Gurigákból:

Kép forrása: katiemorrisart.com

Kép forrása: Pickis Bums

Poharakból:

Kép forrása: Sarah @ Frugal Fun for Boys

Csipeszekből:

Kép forrása: Sarah @ Frugal Fun for Boys

Szivacsból:

Kép forrása: Toni Anderson (Happy Housewife)

Szívószálból:

Kép forrása: Babble Dabble Do

Újságpapírból:

Kép forrása: Jacquie @ Edventures w/ Kids

Tésztából:

Kép forrása: Kids Play Box

és csak a fantáziánkon múlik, hogy még mi mindenből.

Befejezésül, ha már unnánk a fa építőinket (és persze van rá időnk), akkor elő az ecsetekkel és festékekkel:

Kép forrása: etsy.com

 

 

 

 

 

 

 

Kukórók kuckóra: babakonyha

Tiszában vagyok azzal, hogy minden csoportban ott vannak a babakonyhák, de azért nem tudom kihagyni, hogy egy-két kedvencet megmutassak:

Kép forrása: lusaorganics.typepad.com

Kép forrása: flickr.com

Kép forrása: szentpyr.blogspot.com

Kép forrása: bendingbirches2010.blogspot.com

Kép forrása: facebook.com

Kép forrása: PlayTivities

"Mobil" konyha:

Kép forrása: enikolori.blogspot.com

Játékra inspiráló, könnyen elkészíthető kiegészítők közül egy pár ötlet:

Kép forrása: etsy.com

Kép forrása: etsy.com

Kép forrása: rockabyebutterfly.blogspot.com

A "nehezített" változat:

Kép forrása: michelle-thoughtsrantsandraves.blogspot.com

Kép forrása: https://hu.pinterest.com/gesa/

Kép forrása: etsy.com

Udvari főzőcske

Kép forrása: 1001gardens.org

Befejezésül egy ötlet az eszközök tárolásához:

Kép forrása: Kincsek és kacatok óvodáknak, szülőknek, gyerekeknek

Jó hangulatú készülődést Mindenkinek!

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Ötlet-tár: jelölések, jelzések táblák

Egy csokorba gyűjtöttem néhány ötletet, melyet még bőven van idő elkészíteni:

1. Megérkeztem! Itt vagyok!

 

2. Napirend

Kép forrása: Amy Williams | My Name Is Snickerdoodle

Kép forrása: etsy.com

Kép forrása: pragentemiuda.org

3. Naposság

Kép forrása: magdi székely

Kép forrása: scontent-frt3-1.xx.fbcdn.net

 

4. Időjárás

Kép forrása: The Craft Train

Kép forrása: Parents Magazine

Kép forrása: https://hu.pinterest.com

Kép forrása: kidsbibledebjackson.blogspot.com

5. Születésnap

Kép forrása: Talin Kataroyan

Kép forrása: bakip.scp.ac.at

Kép forrása: https://hu.pinterest.com/annek0ch/

Kép forrása: Kispatak Óvoda -Diófa csoport

Kép forrása: Kispatak Óvoda Cinege csoport

 

 

 

 

 

 

 


 

 

 

 

Újra együtt: Játszunk!

Kép forrása: www.stjohnsbloomington.org

Lassan, de biztosan közeledik a nap, amikor újra együtt lesz mindenki az óvodában és újra egymásra kell hangolódnunk és nem csak a gyerekekkel, hanem a kollégákkal és szülőkkel is. Ebben a bejegyzésben olyan játékokat szemezgettem az http://old.ektf.hu/ oldalról, melyek ezt segíthetik, mert játszani jó. Nem csak gyerekként. Felnőttként is. Ha a nevelői, szülői értekezleten lazítanátok egy kicsit, szeretnétek jobban, más oldalról megismerni egymást akkor csak ajánlani tudom, hogy játszatok! Igérem Nektek, hogy sok-sok mosoly és nevetős összenézés lesz az eredmény.

Három tárgy

A játék leírása: Mindenki kiválaszt otthon három tárgyat és ezt a tréningre magával hozza. A cél az, hogy ezen a három tárgyon keresztül mutassa be magát a többieknek. A tárgyak szimbolizálhatják őt, vagy a számára fontos történéseket, élete kulcsszemélyeit stb. a tagok körben ülnek, és sorban megnézik mindenki tárgyait. Ezután a csoport megbeszéli az élményeiket, kinek sikerült a legjobban szimbolizálni magát a tárgyakkal (Bagdy, Telkes, 1990)

Füllentős

A játék leírása: a csoporttagok körben ülnek. A feladat az, hogy mindenki három tényt mondjon magáról, ezek egyike füllentés. A csoporttársaknak kell kitalálni, hogy az. Ha először tévednek, még választhatnak a fennmaradó két lehetőség közül. A játék addig tart, amíg mindenki sorra nem kerül.

Egyéb megjegyzések: Igen oldott hangulatú játék, általában nagy nevetések kísérik, így nehezebb feladatok után is használható a feszültség oldására (Kagan, 2001).

Igaz vagy hamis?

A játék leírása: A csoporttagok körben ülnek. A feladat az, hogy minden csoporttag két tényt állítson magáról, az egyik hihető, de hamis, a másik hihetetlenül hangzó, de igaz legyen. A csoporttársaknak el kell döntenie, melyik az igaz és melyik a hamis állítás (Kagan, 2001).

Bogozd ki  a csomót!

A játék leírása: A csoport egy tagja kimegy a teremből. A többiek körbe állva megfogják egymás kezét. Majd – anélkül, hogy egymás kezét elengednék – néhányan felemelik a kezüket, mások átbújnak alatta, addig, amíg egy nagy élő „csomó” nem keletkezik. A kitaláló feladata, hogy kibogozza a csomót, helyreállítsa az eredeti kört, de úgy, hogy közbe senki ne engedje el a másik kezét.

Folytasd az akciót!

A játék leírása A játékosok körben ülnek. Valaki a csoport elé kiáll és egy rövid jelenetet bemutat egyetlen szó nélkül csupán gesztusok és mozdulatok segítségével. A jelenet egy pontján kimerevít egy pózt, majd leül. A következő játékos – ugyancsak szavak nélkül – folytatja a történetet. Így megy addig, amíg mindenki sorra nem került. Utána megbeszéljük ki, mit értett, ki mit gondolt, miről szólt a történet.

Közös mese

A játék leírása: A játékosok körben ülnek. Az a feladat, hogy együtt, közösen írjanak egy mesét. A csoportvezető elkezdi, a csoporttagoknak kell folytatnia. Akinek a labdát dobják, annak kell folytatnia, így mindenkinek mindig figyelnie kell, hiszen sosem tudhatja, hogy mikor kerül hozzá a labda. Épp ezért érdemes előre leszögezni, egy ember többször is megkaphatja a labdát. Mindenki azt, és annyit mond, amit és amennyit akar, de természetesen a már elkezdett történetet kell folytatnia. A történetet a csoportvezető kezdi, ő dobja el a labdát is először. A kezdés legyen semleges, és ne adjon különösebb támpontot arra, hogy hogyan folytatódjon a történet. Érdemes ismert mesekezdéseket használni, például „hol volt, hol nem volt, volt egyszer…” Ha kész a mese, érdemes megbeszélni, ki milyennek látja, ki hogy módosított volna rajta, kinek mit jelentett (Benedek, 1992).

Területfoglalás

A játék leírása: A csoportot két csapatra osztjuk. Az egyik csapat a terem egyik, a másik csapat a terem másik felében helyezkedik el. A feladat adott jelre minél több tárgyat a saját térfelünkre hurcolni. Az időkeret öt perc. Rabolni szabad: a másik csoport területéről vissza is lehet hozni tárgyakat. Az egyetlen szabály, hogy amit valaki már megfogott, amíg el nem engedi, addig más nem nyúlhat hozzá. Az öt perc elteltével kiderül melyik csoport nyert, melyik mennyi tárgyat szedett össze. A játékot megbeszélés követi, milyen élmény volt a csapatok közötti versengést, a „szabad rablást” átélni, mind az „elkövető”, mind a „kirablott” oldaláról.

Egyéb megjegyzések: Általában vidám, sok nevetéssel járó játék, de ügyeljünk a durvaság elkerülésére, vigyázzunk, nehogy valaki, vagy valami megsérüljön (Benedek, 1992).

Újságon a csapat

A játék leírása: A csoportot –létszámtól függően – kisebb csoportokra osztjuk. (5-6 fősekre, lényeg, hogy mindegyik csoport ugyanannyi főből álljon). A csoportok feladata, hogy egy újságlapra ráálljanak, úgy, hogy a sarka se lógjon le senkinek. Ha sikerül kettéhajtjuk az újságpapírt, és erre kell ráállni stb. Az a csapat nyer, amelyik a legkisebb papíron elfér.

Egyéb megjegyzések: A testi közelség miatt bizonyos csoportok számára ijesztő lehet, ezért mindig gondosan mérlegeljük az alkalmazhatóságát (Benedek, 1992).

Szeretem - nem szeretem

A játék leírása: A játékosok körben ülnek. Minden játékos ír egy listát öt olyan dologról amit szeret és öt olyan dologról amit nem szeret. Ezek bármi lehetnek, tárgyak, tulajdonságok, események, stb. Ha kész vannak, összehajtogatják a papírokat és a csoportvezetőnek adják. A csoport vezető felolvassa a listákat és a játékosok feladata kitalálni, ki írta az adott papírt.

Egyéb megjegyzések: Az esetek többségében jó hangulatú, sok nevetéssel járó játék. Akkor érdemes játszani, ha a csoporttagok már a tréning előtt is ismerték kicsit egymást, vagy később, amikor már valamennyire megismerkedtek (Perhman, é.n.).

.Adj király katonát!

A játék leírása: Ismert gyerekjáték. A csoport két részre oszlik. A két csapat egymással szemben áll. A játékot a csapatkapitányok feleselése vezeti be:

- Adj király katonát!

- Nem adok.

- Akkor szakitok.

- Szakíts, ha bírsz.

Ezután az egyik csapat egy tagja neki szalad a másik csapatnak, akik szorosan fogják egymás kezét. Ha sikerül elszakítania a láncot, egy játékosnak vele kell mennie, ha nem neki kell ott maradnia. Aztán csere.

Ház, fa , kutya

Eszközigény: A/4 formátumú papír minden párnak, alátét, íróeszközök, lehetőleg színes filctoll, páronként 1 db.

A játék leírása: A csoport párokra oszlik (ha a létszám páratlan, akkor vagy az egyik csoporttagot megfigyelőnek kérjük fel, vagy a csoportvezető beszáll a játékba).Minden pár két tagja egymással szembefordulva foglal helyet, térdük összeér, rajta elhelyezve a papírlap az alátéttel, és a filctollat mindketten megfogják. A csoportvezető arra kéri a résztvevőket, hogy  mindenki hunyja be a szemét és képzeljen el egy tetszés szerinti tájat, benne egy házzal, a ház mellett egy fával, mellette, kutyával. Engedjék szabadon képzeletüket. Kb.2-3 perc múlva a csoportvezető arra kéri a párokat, hogy szavak nélkül, teljes csendben rajzoljanak, a filctollat együtt fogva, egy képet, amin van egy ház, egy fa és egy kutya. Amikor minden pár elkészült a feladattal, a képeket közszemlére tesszük. A párok beszámolnak érzéseikről, tapasztalataikról, elemzik a produktumot, és közösen megbeszélik, milyen élményeket szereztek a non-verbális kommunikációval, az empátiával, egymás befolyásolásával kapcsolatban.

Egyéb megjegyzések: Elképzelhető a játék úgyis, hogy a csoportvezető nem ad meg előre témát, hanem a párokra bízza mit rajzolnak. Lényeges, hogy ebben az esetben sem beszélhetik meg egymással a párok, hogy mit és hogyan fognak rajzolni.

Általában nagyon oldott hangulatú játék, nagy nevetések kísérik a kész rajzokat, így nehezebb feladatok után feszültségoldónak is alkalmas, (Rudas, 2001).

Szóvarázslatok

Versek, mondókák az első napokhoz, hetekhez

„A gyerekek imádják a varázslatot, a csodákat. És hisznek is bennük. Egy jól sikerült varázsigével sok gyerkőcbaj, nyafogás vagy félelem kezelhető. Így nincs más dolgod hátra, mint, hogy… feltöltsd varázsigetárad csemetéidhez legjobban illő „varázsigékkel”, mondókákkal, versekkel

http://avarfalvimesek.blog.hu

A gyerekek fogadásához:

Anya szoknyája sátor, előbújik, aki bátor.

Egy, kettő, három, ki lesz a párom?

Játsszunk!

(Avarfalvy Emőke)

1.Vigasztaláshoz:

Ha a szíved bánat nyomja, fond bele egy dalba,

Énekelj, s meglásd hamar, az öröm meghallja,

Szivárványszín kabátjában, kacagva dúdol veled,

S ami bántott, egy-két-há', már el is feleded!

(Avarfalvy Emőke)

2. Kisebb sérülések, fájdalmak „gyógyításához”:

Ebcsont, kutyaháj,

Ha meggyógyul,

Majd nem fáj!

Bibics, bibics,

Kecskeláb!

Ha meggyógyul,

Majd nem fáj!

3. Összebújós, ölbe ültetős játékokhoz:

Simogató mondóka

Megmásztam öt hegyet:
Egy dundit, (hüvelykujj)
Egy keskenyet, (mutatóujj)
Egy magasat, (középső ujj)
Egy ékeset, (gyűrűsujj)
Egy egészen kicsikét, (kisujj)
Nekem ennyi épp elég! (a tenyerébe simogatunk)

Ölbéli mondóka

Csacsi húzza kicsi kocsit,
(a gyerkőc karjánál fogva előre hátra húzzuk, közben a kinyújtott lábunkon ül velünk szemben)
kicsi kocsi nyekereg.
(a lábunkkal föl-le "rugdossuk" finoman a fenekét)
Ej te gazda, lusta gazda
zsírozd meg a kereket,
zsírozd meg a kereket.
(először lassan, majd egyre gyorsabban jobbra-balra húzzuk a karjánál fogva)
Leestek a gyerekek.
(lefektetjük a kinyújtott lábunkra)

Ujj játék:

Hüvelykujjam mustáros,
mutatóujjam mézes
középső ujjam lekváros,
gyűrűs ujjam krémes
Hát a kicsi tiszta maradt?
Dehogy tiszta, ő is ragad!

Hintáztató:

Hinta baba, ringó, kicsi rózsabimbó

Hopp a toronytetejébe, ott egy csoda hintó.

Ülj fel a hintóra! Szállj a kerek tóra!

Gere vissza fehér hattyú csimpilimpi szóra!

4. Játékba hívogató:

Lányok, fiúk, játsszunk, ugyan mit is játsszunk?

Csincseréket, bugyborékot, Ádám vackot, vadbarackot, tengeri guggot!

5. Mesehallgatásra hívogató:

Erdő-erdő meseerdő, benne mese, tizenkettő.
Itt kopogtat most is egy, gyere gyorsan, hallgasd meg!

Egyszer régen, nagyon régen, kint jártam a meseréten.

Ahogy mentem, ahogy jártam tudjátok, hogy mit találtam?

Semmi mást csak egy mesét, kezdem is az elejét.

6. Reggelihez, ebédhez, uzsonnához, evéshez csalogató:

A kis boszorkány

Kis boszorkány hatkor

talpon áll, habarcsol.

Hétkor már az üstje

belevész a füstbe.

Nyolckor kávé-pára

száll a magosságba.

Kilenc óra tájban

rend van a kamrában.

Mire tíz az óra,

répát vág apróra.

Tizenegykor az ebéd

rotyog: tudja: nem elég

a varázs, hogy délre

legyen már ebédje.

Gyertek, gyerekek,

vár az asztal, egyetek!

/Osztrák mondóka, fordította.: Tarbay Ede/

7. Rendrakó mondóka:

Csiribú - csiribá, hókusz – pókusz, kipp és kopp

Rakjuk a rendet itt és ott:

Egyet, jobbra, egyet, balra, egyet tegyél fel a magasba!

Mire tízig számolunk, már mindent helyre raktunk.

Egy, kettő, három…

8. Sorakozáshoz:

Egy, kettő, három, négy

Sorba állni nem nehéz:

Libasorban nincsen párod,

Párban pedig

Kézen foghat a barátod.

9. Öltözködéshez:

Hacuka pacuka
minek az a sok ruha?
Mire mindet felveszem,
jó kövérre növekszem.
Olyan leszek, mint a medve,
aki ki van kerekedve.

10. Kézmosáshoz:

„Cukros, ragacsos, tapadós, maszatos ez a kicsi tappancs,

Hozd hát ide most, nos hát, gyere mosd, adom is a szappant,

Hékás.békás! Fogd meg már! Csúszós kishal megtréfál!

Mosd meg gyorsan, egy, két, hár!”

(Szabó T. Anna: Kézmosóvers – részlet)

11. Fogmosáshoz:

Kívül körkörösen, csir-burr-burr,

Belül kisöpröm, huss-huss-huss,

Kívül tiszta, belül szép,

Ahol rágok, ott kell még.

Határozottan, de nem erősen,

A fognyüvőket le is győztem!

(Patonai Gabriella: A fogmosó mondóka)

12. Pihenéshez:

Álommanó zsákját nyitja,
Lecsukódik minden pilla.
Odarepít, hova vágyom,
Meseország... ez az álom.
Orgonából kis pohárka,
Rózsasziromból topánka.
Szél úrfival táncot lejtek,
Zenél nekünk Tücsök Herceg.
Álomtündér álmom óvja,
Gyorsan eltelik sok óra...

(Simola Teréz Csilla: Álomország)

12+1 ötlet: Az óvoda és udvar megismeréséhez:

Megy az út, megy az út,

Kanyarog a gyalogút.

Emelkedő, emelkedő, aztán lejtő

Megy az út, megy az út

Kanyarog a gyalogút.

Hopp, egy gödör!

Megyek itt, megyek ott,

Egyszer bal, egyszer jobb.

Fenn az ég, lenn a kút,

Hideg jég, hosszú út

Játékok kicsiknek és nagyobbaknak befogadáshoz, visszafogadáshoz

Kép forrása: Kép forrása: caesarom.com

Ismerkedő, kapcsolatteremtő, névjátékok befogadáshoz, visszafogadáshoz

1. „Papagáj” játék (ismerkedés labdával vagy babzsákkal)

A gyerekek körben ülnek vagy állnak. A játékvezető gurítja vagy dobja a labdát/babzsákot és közben hangosan Kimondja annak a nevét/jelét, akinek szánta. Amelyik gyerek megkapta a labdát az visszadobja, csúsztatja, gurítja a játékvezetőnek úgy, hogy közben ő is elismétli a nevét vagy a jelét.

Variáció:

- Amikor már jól mennek a nevek és jelek, akkor a kezdő játékos gurítja a labdát úgy, hogy mondja a saját nevét/jelét és annak a nevét/jelét is, akinek gurítja, dobja a babzsákot, labdát.

- Nehezített változat: először szemkontaktust kell felvennie a dobónak, gurítónak azzal, akinek szánja a labdát és, amikor ez már létrejött akkor és csak akkor mondhatja ki a nevét, jelét.

- Amikor már nagyon jól mennek a jelek, nevek, akkor, akinél a labda van „némán” (vagy a magánhangzókat hangosan) mondja ki, annak a nevét, jelét, akinek is szánja a labdát, babzsákot.

2. Ismerkedés szemkontaktussal:

A gyerekek/felnőttek szétszórtan helyezkednek el a térben és halk zeneszó mellet összevissza sétálnak, és közben megpróbálnak szemmel kapcsolatot keresni valakivel. Aki nem fogadja el a kapcsolat kezdeményezést, annak el kell néznie, aki elfogadja, az tartja a szemkontaktust. Akkor alakul ki a pár, ha egymás kezét fogva mennek tovább. A játéknak akkor van vége, ha mindenki megtalálja a párját.

Variáció:

- A játékvezető a játék közben megváltoztathatja, hogy hol, hogyan kell összekapcsolódniuk a pároknak

(pl. A meglévő párok sétáljanak tovább úgy, hogy a könyökük, válluk, térdük, homlokuk ér össze.)

- Nehezített változat: Ha kialakultak a párok, akkor tovább lehet játszani úgy, hogy a pároknak szavak nélkül, párokkal kell kapcsolatba kerülni és így 4-es, 8-as csoportok alakulnak ki. Egészen addig játszható, amíg minden játékos egy csapatba nem kerül.

3. „Keresem a barátom” (játék a kezekkel)

A játék résztvevői csukott vagy bekötött szemmel halk zeneszóra mozognak a térben, előre nyújtják a kezüket és a „kezek ismerkednek.” Ha olyan kézfogást érez a kezén, akinek az érintése tetszik, akkor mind a két játékos kinyitja a szemét, bemutatkozik egymásnak és párban megy tovább. A játéknak akkor van vége, ha mindenki barátra lelt.

4. Szobros játék

A gyerekek, felnőttek zenére szabadon mozognak a térben és közben a játékvezető „feladatokat” ad: (Pl. Mozgás közben óvatosan érints meg, minél több játékost vagy érintsétek össze a tenyereteket, homlokotokat, kisujjatokat! stb.). Amikor a zene elhallgat, mindenkinek abban a helyzetben, amiben éppen van „szoborrá” kell merevednie. Zeneszóra lehet tovább indulni.

5. Összegabalyodva

Egy nagy körben állva minden gyereket arra kérünk, csukja be a szemét és nyújtsa előre a két kezét. Ekkor háromra mindenki a kör közepe felé indul becsukott szemmel, és két kinyújtott kezével két másik kezet kell megtalálnia, megfognia. Mikor mindenkinek van „megfogott keze” kinyithatjuk a szemünket és megpróbáljuk kioldani az így keletkezett csomót. Segítség: Minden csomó kioldható!!Figyelem: ha túl sok idő eltelt már, egy nagy csatakiáltással háromra mindenki elengedheti a másik kezét, kvázi felrobbantjuk a csomót.

6. Jónásnak hívnak

A gyerekek körben állnak és egymás után sorban belépnek a kör közepére és valamilyen kitalált mozgással kísérve bemutatkoznak. Ezután az egész kör megismétli a nevet és mozdulatot. Utána jöhet a következő játékos.

7. Pókháló

A kezdő játékos megfogja a fonal végét, majd bemutatkozás után odadobja valakinek a gombolyagot. Ez a játékos is megfogja a fonalat, és a gombolyagot tovább dobja a bemutatkozása után. Így mire mindenki bemutatkozik, kialakul a „pókháló”, melyet vissza is tekerhetünk a nevek ismétlésével.

8. Léggömb játék

A játékvezető (akár a játékosok segítségével is) megrajzolja, megírja az összes játékos jelét, nevét egy kis papírra és összehajtva beleteszi egy-egy lufiba. A lufikat ezek után felfújja és a játéktér közepére teszi, ahonnan összekeverés után mindenki választhat egyet és szabadon játszhat vele, amíg szól a zene. Amikor elhallgat a zene, mindegyik játékosnak ki kell pukkasztania az éppen nála lévő lufit és a lufiban talált nevű, jelű játékosra rámutatva ki kell mondania vagy a jelét vagy a nevét.

9. Székes játék

A széket egymástól kicsit távolabb körbe rakjuk, és a játékosok ráülnek, ráállnak. A játékvezető mond két nevet/jelet és azoknak helyet kell cserélniük. Először lassan, majd egyre gyorsuló tempóban lehet mondani a jeleket/neveket és ezzel nehezíthetjük a játékot.

10. Bújócska:

A gyerekek körbeállnak, kiválasztunk egy hunyót, aki a kör közepére áll, és befogja a szemét. A gyerekek hangosan mondják a mondókát:

“Az erdőben jártunk keltünk,
Egy gyermeket elvesztettünk,
Mondd meg …. (hunyó neve)
mondd meg nekünk –
Ki az, aki nincsen velünk?”

A mondóka közben a tanító kiválaszt egy gyereket, aki elbújik az asztal mögé, egy fa mögé. A hunyó kinyitja a szemét, körbenéz, és megpróbálja kitalálni, hogy ki hiányzik. Ha sikerül, az lesz a hunyó, aki elbújt. Ha nem sikerül, akkor újra ő a hunyó.

 

11. Kapd el a söprűt!

A játékosok körbe állnak. A játékvezető, vagy egy önként jelentkező játékos, a kör közepére áll és függőlegesen tartja a földön álló söprűt. A feladata az, hogy kiszabaduljon a kör közepéről. Ezt úgy tudja elérni, hogy hangosan és érthetően kimondja egy, a körben helyet foglaló társa nevét és ezzel egy időben elengedi a söprűt (bármilyen irányba ellökni tilos). Aki hallja a saját nevét, gyorsan megpróbálja elkapni az eldőlő söprût, mielőtt az földet érne. Ha ez sikerül, a középen lévő játékos marad a helyén, és új nevet kell mondania. Ha viszont a söprű földet ér, a név tulajdonosa nem tudta elkapni, helyet cserél a két játékos. Az új söprűtartónak is ugyanaz a feladata, mint elődjének.

Variáció:

- Játszhatunk úgy is, hogy a körben álló játékosok nem állnak, hanem elindulnak egy irányba és körbe-körbe sétálnak.

- Megpróbálkozhatunk 2 söprűvel is játszani. Ekkor a kör közepén lévő játékos 2 nevet mond egymás után. Ennél a variációnál nagyon ügyeljük, nehogy fejjel összekoccanjanak a gyerekek.

- Amennyiben a játékosok jól ismerik egymást, nevek helyett játszhatunk, pl. állatnevekkel, városok neveivel, színekkel stb.

12. Névhullám

A gyerekek körben állnak. Egy gyerek a nevét mondja különleges hangsúllyal. A név gyorsan végighalad, hullámzik a körben ezzel a kiejtéssel. Utána egy másik gyerek folytatja.

Variáció: A különleges hangsúlyt egy mozdulat is kísérheti.

12+1. Mellettünk nem ül senki

Eggyel több széket körbe rakunk, mint ahány játékos van és mindenki leül egy székre. aki mellet maradt az üres, azt mondja

Mellettünk nem ül senki, gyere ……….. ülj ide!” A felszólított a megütögetett, üres helyre ül, és most az hív valakit maga mellé, akinél megüresedett a szék. (Az üres szék két oldalán ülőknek 3 számolás alatt meg kell egyeznie, hogy kit hívnak az üres székre.

Ismerkedő, kapcsolatteremtő, névjátékok befogadáshoz, visszafogadáshoz

1. „Papagáj” játék (ismerkedés labdával vagy babzsákkal)

A gyerekek körben ülnek vagy állnak. A játékvezető gurítja vagy dobja a labdát/babzsákot és közben hangosan Kimondja annak a nevét/jelét, akinek szánta. Amelyik gyerek megkapta a labdát az visszadobja, csúsztatja, gurítja a játékvezetőnek úgy, hogy közben ő is elismétli a nevét vagy a jelét.

Variáció:

- Amikor már jól mennek a nevek és jelek, akkor a kezdő játékos gurítja a labdát úgy, hogy mondja a saját nevét/jelét és annak a nevét/jelét is, akinek gurítja, dobja a babzsákot, labdát.

- Nehezített változat: először szemkontaktust kell felvennie a dobónak, gurítónak azzal, akinek szánja a labdát és, amikor ez már létrejött akkor és csak akkor mondhatja ki a nevét, jelét.

- Amikor már nagyon jól mennek a jelek, nevek, akkor, akinél a labda van „némán” (vagy a magánhangzókat hangosan) mondja ki, annak a nevét, jelét, akinek is szánja a labdát, babzsákot.

2. Ismerkedés szemkontaktussal:

A gyerekek/felnőttek szétszórtan helyezkednek el a térben és halk zeneszó mellet összevissza sétálnak, és közben megpróbálnak szemmel kapcsolatot keresni valakivel. Aki nem fogadja el a kapcsolat kezdeményezést, annak el kell néznie, aki elfogadja, az tartja a szemkontaktust. Akkor alakul ki a pár, ha egymás kezét fogva mennek tovább. A játéknak akkor van vége, ha mindenki megtalálja a párját.

Variáció:

- A játékvezető a játék közben megváltoztathatja, hogy hol, hogyan kell összekapcsolódniuk a pároknak

(pl. A meglévő párok sétáljanak tovább úgy, hogy a könyökük, válluk, térdük, homlokuk ér össze.)

- Nehezített változat: Ha kialakultak a párok, akkor tovább lehet játszani úgy, hogy a pároknak szavak nélkül, párokkal kell kapcsolatba kerülni és így 4-es, 8-as csoportok alakulnak ki. Egészen addig játszható, amíg minden játékos egy csapatba nem kerül.

3. „Keresem a barátom” (játék a kezekkel)

A játék résztvevői csukott vagy bekötött szemmel halk zeneszóra mozognak a térben, előre nyújtják a kezüket és a „kezek ismerkednek.” Ha olyan kézfogást érez a kezén, akinek az érintése tetszik, akkor mind a két játékos kinyitja a szemét, bemutatkozik egymásnak és párban megy tovább. A játéknak akkor van vége, ha mindenki barátra lelt.

4. Szobros játék

A gyerekek, felnőttek zenére szabadon mozognak a térben és közben a játékvezető „feladatokat” ad: (Pl. Mozgás közben óvatosan érints meg, minél több játékost vagy érintsétek össze a tenyereteket, homlokotokat, kisujjatokat! stb.). Amikor a zene elhallgat, mindenkinek abban a helyzetben, amiben éppen van „szoborrá” kell merevednie. Zeneszóra lehet tovább indulni.

5. Összegabalyodva

Egy nagy körben állva minden gyereket arra kérünk, csukja be a szemét és nyújtsa előre a két kezét. Ekkor háromra mindenki a kör közepe felé indul becsukott szemmel, és két kinyújtott kezével két másik kezet kell megtalálnia, megfognia. Mikor mindenkinek van „megfogott keze” kinyithatjuk a szemünket és megpróbáljuk kioldani az így keletkezett csomót. Segítség: Minden csomó kioldható!!Figyelem: ha túl sok idő eltelt már, egy nagy csatakiáltással háromra mindenki elengedheti a másik kezét, kvázi felrobbantjuk a csomót.

6. Jónásnak hívnak

A gyerekek körben állnak és egymás után sorban belépnek a kör közepére és valamilyen kitalált mozgással kísérve bemutatkoznak. Ezután az egész kör megismétli a nevet és mozdulatot. Utána jöhet a következő játékos.

7. Pókháló

A kezdő játékos megfogja a fonal végét, majd bemutatkozás után odadobja valakinek a gombolyagot. Ez a játékos is megfogja a fonalat, és a gombolyagot tovább dobja a bemutatkozása után. Így mire mindenki bemutatkozik, kialakul a „pókháló”, melyet vissza is tekerhetünk a nevek ismétlésével.

8. Léggömb játék

A játékvezető (akár a játékosok segítségével is) megrajzolja, megírja az összes játékos jelét, nevét egy kis papírra és összehajtva beleteszi egy-egy lufiba. A lufikat ezek után felfújja és a játéktér közepére teszi, ahonnan összekeverés után mindenki választhat egyet és szabadon játszhat vele, amíg szól a zene. Amikor elhallgat a zene, mindegyik játékosnak ki kell pukkasztania az éppen nála lévő lufit és a lufiban talált nevű, jelű játékosra rámutatva ki kell mondania vagy a jelét vagy a nevét.

9. Székes játék

A széket egymástól kicsit távolabb körbe rakjuk, és a játékosok ráülnek, ráállnak. A játékvezető mond két nevet/jelet és azoknak helyet kell cserélniük. Először lassan, majd egyre gyorsuló tempóban lehet mondani a jeleket/neveket és ezzel nehezíthetjük a játékot.

10. Bújócska:

A gyerekek körbeállnak, kiválasztunk egy hunyót, aki a kör közepére áll, és befogja a szemét. A gyerekek hangosan mondják a mondókát:

“Az erdőben jártunk keltünk,
Egy gyermeket elvesztettünk,
Mondd meg …. (hunyó neve)
mondd meg nekünk –
Ki az, aki nincsen velünk?”

A mondóka közben a tanító kiválaszt egy gyereket, aki elbújik az asztal mögé, egy fa mögé. A hunyó kinyitja a szemét, körbenéz, és megpróbálja kitalálni, hogy ki hiányzik. Ha sikerül, az lesz a hunyó, aki elbújt. Ha nem sikerül, akkor újra ő a hunyó.

 

11. Kapd el a söprűt!

A játékosok körbe állnak. A játékvezető, vagy egy önként jelentkező játékos, a kör közepére áll és függőlegesen tartja a földön álló söprűt. A feladata az, hogy kiszabaduljon a kör közepéről. Ezt úgy tudja elérni, hogy hangosan és érthetően kimondja egy, a körben helyet foglaló társa nevét és ezzel egy időben elengedi a söprűt (bármilyen irányba ellökni tilos). Aki hallja a saját nevét, gyorsan megpróbálja elkapni az eldőlő söprût, mielőtt az földet érne. Ha ez sikerül, a középen lévő játékos marad a helyén, és új nevet kell mondania. Ha viszont a söprű földet ér, a név tulajdonosa nem tudta elkapni, helyet cserél a két játékos. Az új söprűtartónak is ugyanaz a feladata, mint elődjének.

Variáció:

- Játszhatunk úgy is, hogy a körben álló játékosok nem állnak, hanem elindulnak egy irányba és körbe-körbe sétálnak.

- Megpróbálkozhatunk 2 söprűvel is játszani. Ekkor a kör közepén lévő játékos 2 nevet mond egymás után. Ennél a variációnál nagyon ügyeljük, nehogy fejjel összekoccanjanak a gyerekek.

- Amennyiben a játékosok jól ismerik egymást, nevek helyett játszhatunk, pl. állatnevekkel, városok neveivel, színekkel stb.

12. Névhullám

A gyerekek körben állnak. Egy gyerek a nevét mondja különleges hangsúllyal. A név gyorsan végighalad, hullámzik a körben ezzel a kiejtéssel. Utána egy másik gyerek folytatja.

Variáció: A különleges hangsúlyt egy mozdulat is kísérheti.

12+1. Mellettünk nem ül senki

Eggyel több széket körbe rakunk, mint ahány játékos van és mindenki leül egy székre. aki mellet maradt az üres, azt mondja

Mellettünk nem ül senki, gyere ……….. ülj ide!” A felszólított a megütögetett, üres helyre ül, és most az hív valakit maga mellé, akinél megüresedett a szék. (Az üres szék két oldalán ülőknek 3 számolás alatt meg kell egyeznie, hogy kit hívnak az üres székre.

1. „Papagáj” játék (ismerkedés labdával vagy babzsákkal)

A gyerekek körben ülnek vagy állnak. A játékvezető gurítja vagy dobja a labdát/babzsákot és közben hangosan Kimondja annak a nevét/jelét, akinek szánta. Amelyik gyerek megkapta a labdát az visszadobja, csúsztatja, gurítja a játékvezetőnek úgy, hogy közben ő is elismétli a nevét vagy a jelét.

Variáció:

- Amikor már jól mennek a nevek és jelek, akkor a kezdő játékos gurítja a labdát úgy, hogy mondja a saját nevét/jelét és annak a nevét/jelét is, akinek gurítja, dobja a babzsákot, labdát.

- Nehezített változat: először szemkontaktust kell felvennie a dobónak, gurítónak azzal, akinek szánja a labdát és, amikor ez már létrejött akkor és csak akkor mondhatja ki a nevét, jelét.

- Amikor már nagyon jól mennek a jelek, nevek, akkor, akinél a labda van „némán” (vagy a magánhangzókat hangosan) mondja ki, annak a nevét, jelét, akinek is szánja a labdát, babzsákot.

2. Ismerkedés szemkontaktussal:

A gyerekek/felnőttek szétszórtan helyezkednek el a térben és halk zeneszó mellet összevissza sétálnak, és közben megpróbálnak szemmel kapcsolatot keresni valakivel. Aki nem fogadja el a kapcsolat kezdeményezést, annak el kell néznie, aki elfogadja, az tartja a szemkontaktust. Akkor alakul ki a pár, ha egymás kezét fogva mennek tovább. A játéknak akkor van vége, ha mindenki megtalálja a párját.

Variáció:

- A játékvezető a játék közben megváltoztathatja, hogy hol, hogyan kell összekapcsolódniuk a pároknak

(pl. A meglévő párok sétáljanak tovább úgy, hogy a könyökük, válluk, térdük, homlokuk ér össze.)

- Nehezített változat: Ha kialakultak a párok, akkor tovább lehet játszani úgy, hogy a pároknak szavak nélkül, párokkal kell kapcsolatba kerülni és így 4-es, 8-as csoportok alakulnak ki. Egészen addig játszható, amíg minden játékos egy csapatba nem kerül.

3. „Keresem a barátom” (játék a kezekkel)

A játék résztvevői csukott vagy bekötött szemmel halk zeneszóra mozognak a térben, előre nyújtják a kezüket és a „kezek ismerkednek.” Ha olyan kézfogást érez a kezén, akinek az érintése tetszik, akkor mind a két játékos kinyitja a szemét, bemutatkozik egymásnak és párban megy tovább. A játéknak akkor van vége, ha mindenki barátra lelt.

4. Szobros játék

A gyerekek, felnőttek zenére szabadon mozognak a térben és közben a játékvezető „feladatokat” ad: (Pl. Mozgás közben óvatosan érints meg, minél több játékost vagy érintsétek össze a tenyereteket, homlokotokat, kisujjatokat! stb.). Amikor a zene elhallgat, mindenkinek abban a helyzetben, amiben éppen van „szoborrá” kell merevednie. Zeneszóra lehet tovább indulni.

5. Összegabalyodva

Egy nagy körben állva minden gyereket arra kérünk, csukja be a szemét és nyújtsa előre a két kezét. Ekkor háromra mindenki a kör közepe felé indul becsukott szemmel, és két kinyújtott kezével két másik kezet kell megtalálnia, megfognia. Mikor mindenkinek van „megfogott keze” kinyithatjuk a szemünket és megpróbáljuk kioldani az így keletkezett csomót. Segítség: Minden csomó kioldható!!Figyelem: ha túl sok idő eltelt már, egy nagy csatakiáltással háromra mindenki elengedheti a másik kezét, kvázi felrobbantjuk a csomót.

6. Jónásnak hívnak

A gyerekek körben állnak és egymás után sorban belépnek a kör közepére és valamilyen kitalált mozgással kísérve bemutatkoznak. Ezután az egész kör megismétli a nevet és mozdulatot. Utána jöhet a következő játékos.

7. Pókháló

A kezdő játékos megfogja a fonal végét, majd bemutatkozás után odadobja valakinek a gombolyagot. Ez a játékos is megfogja a fonalat, és a gombolyagot tovább dobja a bemutatkozása után. Így mire mindenki bemutatkozik, kialakul a „pókháló”, melyet vissza is tekerhetünk a nevek ismétlésével.

8. Léggömb játék

A játékvezető (akár a játékosok segítségével is) megrajzolja, megírja az összes játékos jelét, nevét egy kis papírra és összehajtva beleteszi egy-egy lufiba. A lufikat ezek után felfújja és a játéktér közepére teszi, ahonnan összekeverés után mindenki választhat egyet és szabadon játszhat vele, amíg szól a zene. Amikor elhallgat a zene, mindegyik játékosnak ki kell pukkasztania az éppen nála lévő lufit és a lufiban talált nevű, jelű játékosra rámutatva ki kell mondania vagy a jelét vagy a nevét.

9. Székes játék

A széket egymástól kicsit távolabb körbe rakjuk, és a játékosok ráülnek, ráállnak. A játékvezető mond két nevet/jelet és azoknak helyet kell cserélniük. Először lassan, majd egyre gyorsuló tempóban lehet mondani a jeleket/neveket és ezzel nehezíthetjük a játékot.

10. Bújócska:

A gyerekek körbeállnak, kiválasztunk egy hunyót, aki a kör közepére áll, és befogja a szemét. A gyerekek hangosan mondják a mondókát:

“Az erdőben jártunk keltünk,
Egy gyermeket elvesztettünk,
Mondd meg …. (hunyó neve)
mondd meg nekünk –
Ki az, aki nincsen velünk?”

A mondóka közben a tanító kiválaszt egy gyereket, aki elbújik az asztal mögé, egy fa mögé. A hunyó kinyitja a szemét, körbenéz, és megpróbálja kitalálni, hogy ki hiányzik. Ha sikerül, az lesz a hunyó, aki elbújt. Ha nem sikerül, akkor újra ő a hunyó.

 

11. Kapd el a söprűt!

A játékosok körbe állnak. A játékvezető, vagy egy önként jelentkező játékos, a kör közepére áll és függőlegesen tartja a földön álló söprűt. A feladata az, hogy kiszabaduljon a kör közepéről. Ezt úgy tudja elérni, hogy hangosan és érthetően kimondja egy, a körben helyet foglaló társa nevét és ezzel egy időben elengedi a söprűt (bármilyen irányba ellökni tilos). Aki hallja a saját nevét, gyorsan megpróbálja elkapni az eldőlő söprût, mielőtt az földet érne. Ha ez sikerül, a középen lévő játékos marad a helyén, és új nevet kell mondania. Ha viszont a söprű földet ér, a név tulajdonosa nem tudta elkapni, helyet cserél a két játékos. Az új söprűtartónak is ugyanaz a feladata, mint elődjének.

Variáció:

- Játszhatunk úgy is, hogy a körben álló játékosok nem állnak, hanem elindulnak egy irányba és körbe-körbe sétálnak.

- Megpróbálkozhatunk 2 söprűvel is játszani. Ekkor a kör közepén lévő játékos 2 nevet mond egymás után. Ennél a variációnál nagyon ügyeljük, nehogy fejjel összekoccanjanak a gyerekek.

- Amennyiben a játékosok jól ismerik egymást, nevek helyett játszhatunk, pl. állatnevekkel, városok neveivel, színekkel stb.

12. Névhullám

A gyerekek körben állnak. Egy gyerek a nevét mondja különleges hangsúllyal. A név gyorsan végighalad, hullámzik a körben ezzel a kiejtéssel. Utána egy másik gyerek folytatja.

Variáció: A különleges hangsúlyt egy mozdulat is kísérheti.

12+1. Mellettünk nem ül senki

Eggyel több széket körbe rakunk, mint ahány játékos van és mindenki leül egy székre. aki mellet maradt az üres, azt mondja

Mellettünk nem ül senki, gyere ……….. ülj ide!” A felszólított a megütögetett, üres helyre ül, és most az hív valakit maga mellé, akinél megüresedett a szék. (Az üres szék két oldalán ülőknek 3 számolás alatt meg kell egyeznie, hogy kit hívnak az üres székre.

Kézenfogva az óvodába

Kép forrása: www.sikerado.hu

Idén arra gondoltunk, hogy egy levéllel próbáljuk meg segíteni a hozzánk felvett gyerekek szüleit abban, hogy minél könnyebben fel tudjanak készülni arra, hogy óvodássá válik a csemetéjük. Emellet ötleteket gyűjtöttünk össze arról is, hogy hogyan tudjaák segíteni azt, hogy könnyebbé válhassanak az első napok, hetek az óvodában. Ebbe a levélbe a saját ötleteinken kívül, "beleszerkesztettünk" a https://www.facebook.com/Gyereketeto/?fref=nf oldal és a http://gyerkoc.com/hogyan-tegyuk-konnyebbe-a-beszokast-az-oviba/ oldal bejegyzéseiből is. Köszönet mind a két oldalnak az ötletekért.

Hogy miért is tettem "nyilvánossá"? Hátha megtetszik valakinek, és "saját képére, lehetőségeire formálva segítséggé válhat.

Kedves Szülők!

Lassan, de biztosan közeledik az a nap, amikor kézen fogod azt a kisembert, aki már „nagyra nőtt”, - épp három éves - és elindultok az óvodába. Az a pár hét, ami még előttetek van, tudjuk, hogy tele van izgalommal, várakozással és talán egy kis félelemmel is, hiszen el kell, hogy engedjétek a kezét annak, akinek eddig minden rezdülését nyomon követhettétek. Ti voltatok azok, akik segítettétek, hogy rácsodálkozhasson a világra és nap, mint nap új dolgokat fedezhessen fel. Tudjátok, hogy mitől kacag hangosan és a sírás hangjából, hogy mi a baj. Tudjátok, hogy mivel lehet megvigasztalni, álomba ringatni. Vannak közös titkaitok, szavaitok és jelzéseitek, melyek szorossá, szeretettel telivé tették az életeteket.

Változást hozott, amikor megszületett és változást hoz az életetekbe, most, hogy óvodássá cseperedett és valószínűleg tele vagytok kérdésekkel, kétségekkel, ezért arra gondoltunk, hogy leírunk pár gondolatot, ötletet ahhoz, hogy mivel is segíthetitek, hogy könnyebb lehessen az elválás az első napokban, hetekben.

I. Ráhangolódás szülőként:

1. A legelső és legfontosabb "tanácsunk" az az, hogy készítsétek fel a saját "lelketeket arra, hogy el kell engednetek a "kezét", mert már valóban szüksége van rajtatok kívül mások, más gyerekek társaságára ahhoz, hogy még inkább kinyílhasson a világ a számára. Talán ez a legnehezebb lépés, amit szülőként meg kell tennetek, de e nélkül bizony nagyon nehézzé válhat az új helyzet elfogadása. Második (sokadik) gyerek esetében talán ez egy kicsit könnyebb, de könnyű nem lesz. Hinned kell abban, hogy jól döntöttél, jól választottál, mert a gyerekek valamilyen "hetedik érzékkel" ráéreznek a legkisebb bizonytalanságra és elbizonytalanodnak ők maguk is.

2. A bizonyosságot, hogy jó helyen, biztonságban, szerető és elfogadó emberekre bízzátok majd gyereketeket, leginkább akkor tudjátok elhinni, ha már ismeritek az óvodát (szerencsés estben az óvónőket, a pedagógiai asszisztenst és a dadust is), de ha ez nem így van, akkor a nyár folyamán az óvoda honlapján keresztül sok-sok információt "begyűjthettek” a csoportok életéről. Itt megtalálhatjátok az óvoda helyi programját is, melyből kiderül, hogy melyek azok a fontos gondolatok, melyeket a gyerekek életének terelgetése, fejlesztése közben mindig szem előtt tartunk

3. Szervezzétek úgy az elfoglaltságotokat, az életeteket, hogy mindenféleképpen ott lehessetek az óvodában az összevont (minden új gyerek szüleinek szervezett) vagy a csoport szülőin, mert itt van arra lehetőségetek, hogy a bennetek megfogalmazódott kérdésekre választ kaphassatok!

4. Bízz bennünk, mert az óvodánk csoportjában dolgozók mindegyikének fontos, hogy megismerjünk Benneteket és az egyéni lehetőségeiteket figyelembe véve segítsünk mind Nektek, mind a gyerekednek abban, hogy a változásokat minél könnyebben el tudjátok fogadni. Bízzál bennünk, kérdezz és segítsd, hogy segíteni tudjunk.

Ha már sikerült felnőttként elfogadnotok, ráhangolódnotok arra, hogy óvodás lesz a gyereketek, akkor a következő kérdés az az, hogy hogyan is segítsük gyerkőcünket ahhoz, hogy várja (újra várja) az óvoda kezdést.

Mielőtt ehhez próbálnánk meg "gyakorlati" ötleteket adni kéréssel folytatnánk, melyek lehet, hogy első olvasatban kicsit meghökkentőek, de sok éves óvónői tapasztalatainkon alapulnak:

1. Ha meg tudjátok állni, akkor ne kössétek semmilyen "feltételhez" azt, hogy óvodássá válhasson! Kerüljétek el az olyan mondatokat, hogy "ha nem szoksz le erről vagy arról és nem szoksz rá erre vagy arra, ha nem tanulod meg, ha nem viselkedsz jól és illedelmesen, akkor nem lehetsz óvodás!" Ez a kérés egyrészt azért fontos, mert ez így nem igaz. Azt, hogy óvodássá kell lennie, az élet hozza magával. és nem az ő "eredményes vagy eredménytelen" erőfeszítéseitől függ. Másrészt, ahelyett, hogy motiválnának az ehhez hasonló mondatok frusztrálhatnak, félelmeket kelthetnek és az biztos, hogy ezek az érzések nem segítik azt, hogy a gyerekünk vágyjon az óvodába.

2. Talán ez lesz a legfurcsább gondolat: Ne ígérjétek meg Neki azt, hogy az óvodában mindig jól fogja magát érezni és sok barátja lesz, hiszen ez a legritkább estben válik valósággá. Az első időszakban bizony sokszor lesz szomorú, sokszor lesz hiányérzete és sokszor fogja magányosnak érezni magát még az is, aki látszólag jól veszi az "akadályt". Hosszú, néha könnyebb, néha nehezebb időszakok láncolata, mire egy gyerek valóban örülni tud annak, hogy óvodás és, ha ez nagyjából Karácsony tájára bekövetkezik, akkor mind a szülők, mind az óvónők "eredményesen" segítettek. /Azért próbáltuk meg időhöz kötni a valódi "beszokást", hogy előre felkészülhessetek arra, hogy ez egy hosszú folyamat tele érzelmi "hullámvasutazással." Ez így természetes és ehhez bizony sok-sok türelem kell./

Ahelyett, hogy ígéretet teszünk arra, hogy az óvodában mindig jó inkább beszélgessünk arról, hogy miért is kell Neki óvodássá válni. Pl. elmesélhetjük, hogy mielőtt megszületett mindkét szülőjének volt munkája, amit szeretett és örömmel töltötte el, olyan volt neki, mint amikor Ő játszik a kedvenc játékával és Ő most már akkorára nőtt, olyan önálló lett, hogy másokkal is el tud tölteni pár órát és addig az anyuka/apuka visszamehet oda, ahol visszavárják. Ne azt közvetítsük felé, hogy ez kényszer, hanem azt, hogy azáltal, hogy ő óvodás lesz a család minden tagja "teljes életet" élhet és ehhez az Ő segítségére is szükség van.

3. Ez ugyan már arról szól, hogy amikor már óvodás lett a csemeténk, hogyan is váljunk el tőle az első napokban, hetekben, de nagyon fontos, mert sok-sok sírástól, hisztitől, rossz érzéstől megóvhatjuk gyerekünket és magunkat egyaránt:

Minden gyereknek másra van szüksége ahhoz, hogy könnyebbé váljon az elválás és  a csoportoknak is megvannak a maga hagyományai, szokásai, de mindenkinél és mindenhol segít, ha nem "húzzuk, vonjuk az elválást, mint a rétestésztát". A meglévő lehetőségeinket ismerve (pl. van hosszabb, rövidebb időnk bemenni vele és együtt játszani vagy az öltözőben pár percre még összebújni) csak akkor mondjuk azt, hogy "most már búcsúzom", amikor valóban meg is tesszük, mert ha egyszer is sikerül "időt húznia" valamivel, akkor bizony nap, mint nap újra és egyre hevesebben és egyre újabb ötletekkel próbál meg minket ott tartani. Sok éves tapasztalatunk, hogy ezek a hol hangos, hol csak bepárásodott szemmel közvetített helyzetek csak pár percig tartanak, hiszen az esetek többségében a "szülőnek szólnak" és sokkal, de sokkal tovább tartanak, ha az elválás sok ideig tart. El kell hinned, hogy az óvónőknek van annyi ötlet a tarsolyukban, hogy megoldják a helyzetet!

Az sem árt, ha a búcsúzáshoz kitaláltok valamilyen "rituálét", hagyományt, mely "titkos" és csak a tietek (Lehet ez egy mondat, egy érintés, egy kézfogás, a vigasztaló tárgy átadása stb.), mert a kisgyerekeknek fontosak az ismétlődések, hiszen ezek nyújtanak neki biztonságot, állandóságot. Sokszor nem is kell nekünk kitalálni, hanem elég rá figyelni és hagyománnyá tenni a saját ötletét, mert azt hiszem náluk nagyobb "Rítus teremtő" nem létezik.)

II. Ráhangolódás segítése, avagy kipróbálásra ajánlott ötletek nemcsak új ovisoknak

(mindenféle fontossági sorrend nélkül, ahogy éppen az eszünkbe jutott)

1. Keressetek saját gyerekkorotokból képeket, videó felvételeket és nézegessétek együtt! Közben fel lehet idézni a szép és kevésbé szép (hiszen ezek is hozzá tartoznak az igazsághoz) emlékeket és ebből biztos, hogy jó, kis beszélgetések kerekednek.

2.  Próbáljátok meg összegyűjteni a szülők, nagyszülő, testvérek, unokatestvérek óvodás jeleit (Ha esetleg nem emlékeznétek rá, ebben az esetben azt ajánlom, hogy "csúsztassunk" és találjunk ki egyet) és ezekből készítsetek memória játékot!

3. "Készítsetek „ovis könyvet”, melyet összeállíthattok az oviban készített fényképekből (csoportszoba, épület, udvar, öltöző, mosdó, játékok stb.) és nézegessétek, beszélgessetek róla!" /http://gyereketeto.hu/…/mit-tehetsz-hogy-minden-siman-menj…//

4. Sétáljatok sokat az óvoda felé és rajzoljatok egy "térképet" az odavezető útról, melyet minden séta után képekkel, számára fontos, neki tetsző "tájékozódási pontokkal" egészíthettek ki!

5. Ültessetek egy növényt, melyet egész nyáron közösen gondoztok és az első napon beviszitek az óvodába! (persze akármi mást is lehet pl: egy üveg lekvár, szörp, aszalt gyümölcs, rajz, festmény, kő, csiga gyűjtemény stb. Minden jó, amit közösen készítetek a csoportnak „ajándékba”.)

6.Nézzetek könyveket az óvodáról, az óvodai életről! Ehhez rengeteg ötletet találhattok a Lurkó világ blog oldalon.

7.  Készítsetek vagy vegyetek egy tarisznyát, kincses ládát és/vagy egy albumot, melyre ha már tudjuk rátehetjük a gyerkőc óvodai jelét is. Belekerülhet minden, ami a nyár folyamán fontossá vált a számára csigaháztól egy szép formájú kavicson ás egy térképig, képeslapig vagy fényképig minden és ezt már vihetjük is az első napokban az óvodába. Ez a gyerkőc számára is fontos, hiszen a saját "kincseivel" való tevékenykedés biztonságot biztosít és az óvónőnek is segítség, hiszen kiindulópontja lehet egy-egy beszélgetésnek, játéknak, mellyel elterelhetővé válik a figyelem az elválással kapcsolatos érzelmektől.

"8. . Hagyjátok ott néha pár órára, esetleg egy éjszakára nagymamánál, barátnál, jó ismerősnél

Ha közeleg az ovi, néha érdemes gyakorolni, hogy milyen az, ha anyu-apu eltűnik pár órára, hogy kicsit ez a szituáció is ismerősebb legyen és tudja, hogy ha el is mentek, vissza fogtok menni érte.

9. Ha elmentek valahová, köszönjetek el Tőle és mondjátok meg, hogy mikor jöttök vissza

Miért fontos ez az óvodába szoktatáshoz? Mert a gyerekben kiépül egyfajta bizalom, hogy a szülei visszajönnek érte akkorra, amikorra mondták, valóban az történik, amit előre ígérték. Ha ez a bizalom nem épül fel, akkor a gyerekben megmaradhat az a félelem, hogy anyu vagy apu bármikor, bármennyi időre eltűnhet, ez pedig nagyban hátráltatni tudja az óvodai beszokás folyamatát.

10. Tudakoljátok meg, hogy hogyan zajlik egy nap az oviban és már jó előre igyekezzetek átállni az ovi ritmusára. Az nagyon nem jó, ha az ovi előtti utolsó napon akarjátok 2 órával előbb lefektetni a gyereket, mint ahogy eddig megszokott volt, mert másnap korán kell kelni.
Próbáljátok követni az étkezések, nappali alvás időszakát is, plusz az esti lefekvést is állítsátok be úgy, hogy megmaradjon a megszokott alvásmennyiség, de abban az időben ébredjen, mikor hétköznapokon fog. Az is nagy segítség a piciknek, ha ezeket a dolgokat nem az ovival együtt kell drasztikusan átállítaniuk magukban, hanem fokozatosan szoknak hozzá.

III. Első napok (hetek, hónapok) segítése

1. Sok helyen már ott elromlik a nap, hogy a reggel őrült rohanásban és így stresszben telik. Ha tudtok magatoknak megfelelő mennyiségű időt hagyni, hogy megreggelizzetek és/vagy elkészüljetek, akkor sokkal vidámabban tud indulni a nap, mint ha “apu ideges, mert olyan lassan készül el, hogy addigra este lesz”.

2. Ha csak tehetitek, ne időzítsétek a munkakezdést ugyanarra a napra, amikor a gyerkőc az ovit kezdi!
Változó, hogy egy-egy gyereknek mennyi időre van szüksége ahhoz, hogy biztonságban érezze magát az óvodában, csoportjában is. Ha meg tudjátok szervezni, haladjatok a gyerek ütemében. Van aki, 2 nap alatt beszokik, van aki, az első hét végén is még csak fél napot „bír” ki. Legyetek türelmesek a gyerekkel. Ameddig csak kell, legyetek Ti is az oviban, de nap, mint nap próbáljátok elengedni a kezét. Előbb vagy utóbb, de menni fog!

3. A pityergésért, sírásért, sőt még a hisztiért se szidjátok meg! Ne példálózzatok más gyerekekkel, akik nem sírnak! Ne mondjátok azt neki, hogy anyu csak mosdóba megy ki, ha elmegy! Ne ígérgessetek neki dolgokat, hogy abbahagyja a sírást! A sírásnak is megvan a maga funkciója, nevesítve, hogy segít megnyugodni…
Az első 1-2 nap alapján már tudunk segítséget adni, hogy melyik az a pillanat, amikor az a legjobb, ha már nem vagy ott, akkor sem, ha a gyereked reggel sír.
4. Ha pár nap után már nem akar menni, akkor se adjátok be a derekatokat! A beszoktatás közben semmiféleképpen ne iktassatok be szüneteket, (persze kivétel a betegség vagy a családi nyaralások) mert egy-egy ilyen „kihagyott” nap után elölről kezdődhet az egész folyamat és ez érzelmileg mindenki számára nagyon megterhelő lehet.

5. Ha van kedvenc dolga a gyerkőcnek, akkor azt mindenképpen vigyétek el az oviba is. Főleg, ha alváshoz van különleges kis takarója, rongyija, bármi… Ez sokat fog segíteni neki. Játékot nem mindig vihetnek be magukkal, mi a kis szekrénykébe szoktuk leparkolni az aznapi kedvenc autó

6.Ha az első pár hétben reggelente sír, hisztizik, agresszív…az teljesen normális reakciónak számít. Ha úgy gondoljátok, hogy túl sokáig elhúzódik ez az időszak, akkor beszéljétek erről az óvó nénivel.

7. Ne lepődjetek meg azon, hogy egy-két hét „nyugalom” után esetleg újra „síróssakká” válnak az elválások vagy reggelente nehezebben akar elindulni az óvodába, mert higgyétek el nekünk, hogy „fárasztó” dolog óvodásnak lenni. Ebben az esetben azzal tudtok a legtöbbet segíteni, hogy hétvégén időt hagytok a jó hangulatú, meghitt együttlétre és sok-sok pihenésre." /http://gyerkoc.com/hogyan-tegyuk-konnyebbe-a-beszokast-az-oviba//

Reméljük, hogy a fent leírtakban találtok hasznos ötleteket!

VMindenkinek minél zökkenő mentesebb beszoktatást és örömteli óvodás éveket kívánunk!

Cinege album: Bánatűző "varázslatok"

Kép forrása: exploretheworldlikeabirdandfly.blogspot.com

"Mit tehetnék érted, hogy elűzzem a bánatod,
Hogy lelked mélyén megtörjem a gonosz varázslatot?
Mit tehetnék érted, hogy a szívedben öröm legyen?
Mit tehetnék, áruld el nekem."

/Bródy János/

Mindegyikünk alig várja, hogy a nyár után újra találkozzunk a régi és új gyerkőceinkkel, de az első napok, hetek bizony nemcsak az együttlét öröméről szólnak, hanem néha (sokszor) az elválás nehézségeiről, a megszokott emberek, tárgyak, környezet hiányáról. Hányszor, de hányszor látjuk, ahogy egy-egy kisember szája sírásra görbül, szeme bepárásodik és akkor, na, akkor rögtön segíteni akarunk. Ölünkbe vonjuk, mesélünk, vigasztalunk és felsorolni sem lehet azt a sok-sok technikát, melyet a tarsolyunkból elő tudunk varázsolni és általában ezek hatásos figyelemelterelő" eszközök is, de mi van akkor, ha mégsem?

Biztosan tudom, hogy mindegyikünknek vannak olyan megoldási módjai, melyek rá és a csoportjára jellemzőek és ezekkel varázsolni tud. Ebben szösszenetnyi bejegyzésben csupán két ötletet szeretnék Veletek megosztani, melyek nálunk sokszor segítenek abban, hogy könnyebb legyen az új helyzetet megszokni, újra megszokni:

1. ötlet: a varázslatokkal teli tál

Aki rendszeresen olvassa a Cinegés bejegyzéseket tudja, hogy nálunk manók "élnek", akik hol borsot törnek az orrunk alá, hol segítségre szorulnak, holy meglepnek bennünket mindenféle csodadologgal. Évekkel ezelőtt így került hozzánk egy szép üveges, rózsaszínes, illatos varázsvíz, mely minden testi-lelki bajra "gyógyír". Vigyázunk is rá nagyon és csak akkor vesszük elő, ha nagyon nagy a baj. Akkor azonban a bajba kerülő megmondja, hogy hányszor is kell fejtetőre állítani ahhoz, hogy a legerősabb varázsereje legyen, aztán elhangzik a "bájoló mondóka" (Áj, háj, varjúháj) és lelki bánatra a csuklót rajzoljuk körbe, sbeknél a sérült testrészt kerítjük körbe. Mire levesszük a polcról az üveget, felrázzuk, számolunk, mondókázunk, varázsolunk és elfújjuk messzire a bajt, általában el is felejtődik a bánat "oka".

Hogy hogyan lett az egy szem varázsvízes üvegből egy egész tálnyi varázserővel bíró eszköz? Természetesen úgy, hogy nem mindenkinél volt hatásos és akkor aztán kísérletezni kezdtünk. Volt akinek egy maroknyi rózsakő segített a bajban. Az üveg mellé tettük. Volt. akinek a csillámpor és volt akinek az iilóolaj. Csak gyűlte, gyűltek a személyre szóló varázsszerek és amikor már nem fértek el két kézben vettünk nekik egy tálat és beleraktuk. A benne lévő "varázslatok", varázstárgyak mindegyikéhez hagyomány kötődik: a rózsakvarc csak a balkézbe szorítva hatásos, de a festett kő csak a jobb kézben tartva. A csillámpor a hajra szórva, azillóolaj cyak a fül mőgé kenve..... és így tovább. Van amelyik az egyik pici lányunkál hatásos és van, amelyik majdnem mindenkinek segít, de az biztos, hogy még a leghangosabb zokogás is elcsendesedik, mire a varázytálon lévő összes varázslatot kipróbáljuk.

2. ötlet: a "jelverseink":

Minden csoportunkba "újonnan " bekerülő gyerkőc még júniusban kap egy jelválasztó levelet, ahol három választható jel képe mellett vam egy-egy rövidebb, hosszabb (a gyerkőv életkorától függően) vers vagy mondóka. A z általa kiválasztott jelhez "jár" ez is és ez lesz az ő "Bánatűző verse", amit ha nagyon elszontyolodna kikeresünk a verses könyvünkből és elolvasunk. Aztán persze lapozgatjuk tovább és a képeket nézegetve, verseket mondogatva már  sokszor el is múlik a szomorúság.

Ízelítő az idei verseinkből:

cseresznye:

Ez elmegy cseresznyét szedni,

Ez felmászik a fára,

Ez megrázza,

Ez felszedi,

Ez a kicsi mind megeszi. Hamm!

szőlő:

Hétfőn egy szem szőlő, 
kedden elfogy kettő. 
Szerdán a számban már három, 
csütörtökön négyért tátom. 
Pénteken öt lesz a kellő, 
Szombaton hatot kér a bendő.

Vasárnap hét bogyó hasamban, 
a csősz elől minden nap szaladtam!

körte:

Körtefára felmásztam,

Kilenc hernyót találtam.

Egyik ült egy levélen,

Egy a sárga körtében,

Egy a fának odvában,

Egy csak morgott magában.

Egy az ágon hintázott,

Egy a törzsön felmászott.

Egy már mélyen szunyókált,

Egy meg fentről kukucskált.

Kilencedik hernyócska,

Rákúszott az ujjamra,

Óvatosan levittem,

Fa tövébe letettem!

Ráadás: az idei "meselevelünk":

Kedves ...!

Tegnap éjjel olyan hihetetlen dolog történt velem, hogy frissiben el kell, meséljem Neked:

Úgy kezdődött, hogy magam sem értettem, hogy miért, de az éjszaka közepén felébredtem. Először azt hittem, hogy a nagy melegre. Aztán arra gondoltam, hogy az ablakon bevilágító holdsugárra vagy talán a hangosan ciripelő tücsökzenére. Aztán rájöttem, hogy egészen más zajok ébresztettek fel: valami gurult, valami koccant, valami vagy valaki kaparászott, valami vagy valaki éktelen hangosan szuszogott a kertben. Kiléptem a teraszra és reccsent valami a lábam alatt. Egy dió volt. Egy lyukas dió. Ebben még semmi szokatlan nem lett volna, ha csak az nem, hogy nyár közepén hogy a csudába kerülhetett pont az ajtóm elé? Lehajoltam, hogy felvegyem és közben a csillagok fényében tudod, hogy mit láttam? Azt, hogy a fűben felém gurul sok-sok bronzosan csillogó apróka ebből a gyümölcsből.

-  Hogy gurulhatnak? – morfondíroztam magamban és aztán észrevettem az apró népet. Hangyák sokasága görgette, gurította maga előtt őket. Amikor már mindegyik a közelembe ért és megszámoltam, hogy hány darab is van ezekből a bronzdiókból kiderült, hogy 29. Pont annyi, ahány Cinegefióka lesz idén a csoportunkban. Akkor már hittel hittem, hogy a manóink szeretnének valamit üzenni, de vajon mit? Kezembe vettem az egyiket és ha, hiszed, hanem ketté vált a kezembe és egy lepkeszárny vékony papír került elő belőle, mindenféle krikszkrakszokkal.

قبول شعر عشق ما را به علامت این سال و کمک به الف ها به تصویب همه از آنها به دور به دور شدن از سرد!

جن گردو

Ahogy megláttam a betűket rögtön felismertem a tünde írást, de vajon, mit akarhatnak tőlem/tőlünk a diótündérek és honnan fogom megtudni, hiszen a betűket csak felismerem, de olvasni nem tudom. Felbontottam a következőt és a következőt, de mindegyikben csak a levelet találtam. Sehol egy tünde ABC és, amikor kissé szomorúan az utolsó diót is megnéztem ismét mocorgásra kaptam fel a fejem. Fürge lábak kaparásztak. Egy szürke, hátán fekete csíkos kisegér görgetett maga előtt egy ezüst diót. A lábam elé gurította ás már el is surrant.

- Jaj, de jó! A tündéreknek eszébe jutott az ABC könyv! – gondoltam magamban és gyorsan feltörtem ezt is, de csalódnom kellett, mert ebben is csak egy levelet találtam. Forgattam, forgattam, de hiába csak betűk és mondatok tünde nyelven és semmi, de semmi ami segítene a megfejtésben és akkor…

Akkor hangos szuszogásra kaptam fel a fejem. Egy sündisznó közeledett felém az erdő felől és egy hatalmas aranydiót gurított maga előtt.

- Végre, végre ez már nem lehet más, mint az abécés könyv!

Így is volt: az aranydióban szépen, sorban megtaláltam a tünde betűket és így már sikerült lefordítani az előzőekben talált pilleszárny könnyű leveleket.

A bronz dióban ez volt:

Kedves ...!

Idén mi, tündérek küldjük Neked az idei „bánatűző” jelversedet, mert a manóknak új várost kell építeniük, hiszen a télen sokuké összedőlt. Neked ezt választottuk:

Csattog a patkó a vén betonon,
vad lovam vágtat
az utcasoron.
Pattan a szikra a körme alatt,
néznek a népek,
amerre halad.


Vágtat a vágtat a büszke lovam,
lábain színezüst
patkója van.
Röppen a szélben a büszke sörény,
trappol a pejkó
az utca kövén.

Az ezüstdióba rejtett levélben ezt írták:

Kedves Cinegefiókák!

Emléketek még a téli „varázslatos jégvilágra”? Igen, arra, amikor hetekig járhatatlanná váltak az erdei utak? Na, akkor történt, hogy tönkre ment több tucatnyi manó család háza. Tavasz óta éjjel, nappal próbálnak új várost építeni maguknak és ugyan sok barátjuk segít nekik (tündék, hangyák, méhek, lepkék, katicák és a szarvasbogár) segítünk, de ők is és mi is annyira aprókák vagyunk, hogy nem biztos, hogy elkészülünk a hideg beállta előtt,ezért kérünk Benneteket, hogy segítsetek, mert ha minden Cinegés készítene egy-egy manóházat vagy kertet, akkor biztos, hogy nem kellene egy manónak sem vacognia a téli hidegben.

Segítségetekben bízva szép nyári napokat kívánunk: Diótündérek és a manó barátok

Ugye segítünk? Találkozzunk augusztus 28-án délután 1/2 5-kor az oviban és, - ha készítetek házikót, kertet, manó bútort, játékot, ruhát - akkor azt hozzátok magatokkal! (Kényelmes cipőbe gyertek, mert kisétálunk az erdőbe, hogy tovább építsük a tavasszal elkezdett Manóvárost! És, hogy ne maradjunk éhen, szomjan a terülj, terülj asztalkánkra minden finomságot örömmel fogadunk.)

További jó pihenést!