Kép forrása: Found on ideasfromtheforest.blogspot.com

Szerelmesek napja az óvodában?

Annyi, de annyi ünnep, hagyomány és jeles nap van már, amit az óvodában felelevenítünk, tartunk, hogy aligha van szükség egy "újabbra", melyről mi magunk sem tudjuk eldönteni, hogy vajon akarjuk, szeretjük-e vagy sem? Van, aki kedveli van, aki nem. Van, aki úgy gondolja, hogy csupám csak "kereskedelmi" ünnep és van aki szerint egy szép, pozitív érzelmek közvetítését segítő nap, hiszen a szerelemről, szerelmesekről, szeretetről szól világszerte. Magyarországon is már a középkor óta kialakultak a Bálint nap köré hagyományok. melyek leginkább "szerelemjóslások", de vajon kell-e ezeket az óvodában feleleveníteni?

Előszőr úgy gondoltam, hogy semmi szükség rá, hiszen annyi minden más új és régebbi "hagyománnyal" ismertetjük meg őket, hogy mi a csodának még egy? Aztán persze, hogy nem hagyott nyugodni a kérdés és belém bújt a "kisördög". Tegyük fel, hogy elhatároznám, hogy mégis szeretnék Bálint napot, akkor vajon hogyan is csinálnám?

Az első gondolatom persze, hogy a szíves, csokis, édes, érzelmes "szív vonal" volt, hiszen ritkán beszélünk róla, da már az óvodában is hatalmas, eget-földet rengető szerelmek alakulnak ki, melyekre még felnőttként is mosolyogva gondolunk. Eszembe jutott Peti és Livi, Dorka és a Danik (mert két Dani volt), akik az oviban elválaszthatatlanok voltak. Eszembe jutott Sípos Gabi, akire mág 50 év múlva is emlékszem és persze a sok-sok "hős lovag", akik mind az óvó nénit akarták feleségül venni, ha majd felnőtté válnak.

Aztán tovább keresgélve rátaláltam egy másik lehetőségre, mely kevésbé megszokott, közismert:

"Ez a nap is a tavasz közeledtét jelzi, a tavaszét, amikor a természet újraéled. Ezért azt mondták régen, hogy ha ezen a napon a vadgalambok visszatérnek, az a közelgő tavasz hírnöke. A galamb szerelemjelkép, de ennél kevésbé áttételesen, még jellegzetesebben is megjelenik a néphagyományban a szerelem, hiszen egyes vidékeken még ma elterjedt hiedelem, hogy e napon választanak párt a verebek. Voltak olyan területek, ahol ezen a napon szokás volt a madarakat magokkal, aszalt gyümölccsel etetni, illetve tyúkokat is ekkor ültettek, hogy sok legyen az aprójószág. Mindszenten pedig akár van, akár nincs hó ezen a napon, csíkot söprenek, vagyis utat vágnak az udvar olyan részén, ahová nem fér oda az aprójószág, de az ég madarai igen. Ide mindenféle gabonaszemet, aszaltgyümölcsöt szórnak számukra."

Bálint napja és a madarak

Verebek:

Kép forrása: Kép forrása: Hasznos és kreatív ötletek

Móricz Zsigmond: Verebek

Kendermagot talált
a veréb, s így csarált:
"Egyedem,
begyedem,
meg egyem?
Ne egyem?
Jó vón zsákba szedni,
holnap elővenni!
Egyedem,
begyedem,
betegyem?
Kivegyem?
Ej, első a hasam,
éljünk ma urasan!
Egyedem,
begyedem,
ne, begyem:
ne legyen!"

Az erős veréb (Arfikai népmese, átdolgozta Dégh Linda)

Egyszer az elefánt vadászni ment. Amint a sűrű bokrok között törtetett, levert egy kis verébfészket. Kicsin múlt, hogy nem törte össze a tojásokat. A veréb-anya felröppent egy magas ágra és így szólt:
— Nagyon vigyázatlan vagy, te elefánt. Nem nézel sem jobbra, sem balra, csak mégy az ormányod után. Kis híján tönkre tetted a fészkemet. Vigyázz, mert ha még egyszer erre mersz jönni, megkötözlek.
— Hogy kötözhetnél meg engem, a hatalmas állatot, te kis madár? — nevetett az elefánt.
— Csak próbálj erre jönni holnap is — válaszolta a veréb —, majd megmutatom.
— Jól van — mondta az elefánt. — Holnap visszajövök, majd meglátom, milyen erős vagy.
Az elefánt elment, a veréb pedig elrepült a közeli folyóhoz, hogy megfürödjék. Amikor odaért, hát látja, hogy épp a legkedvesebb fürdőző helyén egy hatalmas krokodil alussza ebédutáni álmát. A veréb a vállára reppent, és megcsipkedte:
— Ébredj, te álomszuszék! Ez az én fürdőző helyem. Hogy mertél idejönni? Eredj odább, mert ha még egyszer itt talállak, megkötözlek!
— Hogy kötözhetne meg egy kis veréb egy krokodilt? — kérdezte a krokodil.
— Amit mondtam, megmondtam — válaszolta a veréb. Ha holnap is itt talállak, majd meglátod, hogy milyen erős vagyok.
— Erre magam is kíváncsi vagyok — mondta a krokodil. — Holnap idejövök. A krokodil elúszott, a veréb pedig visszarepült a fészkére.
Amint másnap a veréb megpillantotta a közeledő elefántot, így szólt hozzá:
— Figyelmeztettelek, hogy ne járj erre, mert kárt teszel a fészkemben. Nem fogadtad meg a szavamat, most megkötözlek.
— Hát csak rajta! — felelte az elefánt. — Szeretném látni, mit tud egy ilyen kis madár.
A veréb elrepült, és csakhamar visszatért egy hosszú, erős szőlőindával. Az indát az elefánt nyaka köré tekerte, és így szólt:
— Várj egy pillanatig, amíg egy korty vizet iszom, akkor majd meglátod, hogy milyen erős vagyok!
— Menj csak, és igyál, amennyit akarsz —felelte az elefánt. — Kíváncsi vagyok az erődre.
A veréb szájában a szőlőinda végével, a folyóhoz röpült.
Ott találta a krokodilt a parton.
— No, mi az, már megint itt vagy? — szólt a veréb. — Figyelmeztettelek, hogy ha még egyszer itt talállak, megkötözlek. Miért nem hallgatsz a szóra?
— Csak gyere, köss meg, hadd látom, milyen erős vagy! — felelte a krokodil.
A veréb fogta az inda végét, és a krokodil nyaka köré hurkolta, aztán így szólt:
— Várj egy kicsit. Felrepülök ide a dombra, és meghúzom az indát. — A domb tetejéről pedig lekiabált két ellenfelének:
— Húzd meg!
Nekirugaszkodott a krokodil, az elefánt is. Teljes erővel húzták a szőlőindát. Azt hitték mindketten, hogy a veréb tartja a végét, pedig hát egymást húzták. Egész nap huzakodtak, teljes erejükből, de egyik sem tudta elmozdítani a másikat. Eljött az este is, de még mindig nem boldogultak egymással. A veréb meg egész nap biztatta őket:
—- Húzd csak, húzd! No, mi az? Kifogyott az erőd? Ilyen gyenge legény vagy?
Végül is így szólt a krokodil:
— Nem bírom tovább, veréb barátom. Gyere ide és oldozz el. Ígérem, hogy soha többet nem jövök a fürdőző helyedre.
— Látom, nagyon erős vagy — mondta az elefánt is.
— Kérlek, eressz el. Ezentúl nem járok erre és nem bántom a fészkedet.
A veréb eloldozta az elefántot is, a krokodilt is. Sem az elefánt, sem a krokodil nem háborgatta többé a verebet.

 

Galamb:

Kép forrása: www.pinterest.com

Gyurkovics Tibor: Gatyás galambok (részlet)

Fehér gatyás galambok,
csupa párna, csupa hó.
Turbékolnak fönn a fán,
napsütésben, fa ágán....
Fönn a galamb fészket rak,
ágat ágra ragasztgat,
éket illeszt ékekhez,
reméli, hogy fészek lesz.

 

Móra Ferenc: Csókai csóka

Csókai csókának
Mi jutott eszébe?
Föl szeretett volna
Öltözni fehérbe.
Unta szegény jámbor,
Hogy ő télen-nyáron
Örökkön-örökké
Feketébe járjon.

Ahogy így tűnődik
Ághegyen a csóka,
Arra ballag éppen
Csalavér, a róka.
Attól kér tanácsot,
Mit kellene tenni,
Hófehér galambbá
Hogy kellene lenni.

"Nincsen annál könnyebb -
Neveti a róka -
Fürödj meg a hóban,
Te fekete csóka!
Olyan fehér galamb
Lesz rögtön belőled,
Hogy magam sem tudom,
Mit higgyek felőled."

Nagyeszű rókának
Szót fogad a csóka,
Nagy vígan leugrik
Az ágról a hóba.
Az orra hegye se
Látszik ki belőle,
Kérdi is a rókát,
Mit hisz most felőle?

"Azt hiszem, galamb vagy" -
Csípte meg a róka,
S csapott nagy ozsonnát
Belőle a hóba.
Róka csípte csóka,
Csóka csípte róka -
Így lett fehér galamb
A csókai csóka.

+ 1 ötlet: Bálint napi fa dísz a "madár esküvőre"

Kép forrása: Found on diycandy.com