Napról napra óvoda

Kedves Érdeklődő, aki rátaláltál erre az oldalra! Ebben a blogban szeretném Veletek megosztani mindazt, amit az elmúlt 36 évben az óvodáról, a gyerekekről, gyerekektől "megtanultam" és mindazt ami jó kedvre derít, elgondolkodtat, vagy gyönyörködtet.

Feedek
Megosztás

Az árnyék tízszer

1. Boldizsár Ildikó: Az árnyék meséje

Valamikor réges-régen az árnyékok is színesek voltak. Az embereknek nem kellett tükörbe tekinteniük, ha meg akarták nézni magukat. Elég volt rápillantaniuk az utca kövére vagy a ház falára, és rögtön látták, hogy csálén áll a kalapjuk vagy leszakadt a kabátaljuk. Az árnyékok engedelmesen követték az embereket, és nagyon büszkék voltak pompás külsejükre. Nem volt közöttük két egyforma, mint ahogy az emberek világában sem akadt ilyen. Ha az emberek megálltak, hogy elbeszélgessenek, az árnyékok is szóba elegyedtek egymással:

– Hallottátok, mi történt azzal a zöld kockás fickóval? – kérdezgették. Vagy:

– Nem tudjátok, mi lehet a piros sapkással? Olyan régen láttuk! És hol van az a sárga hasú a csíkos nadrágjával?

Talán örökre így is maradt volna, ha egy napon az egyik árnyék azt nem gondolja magában: „Miért kell nekem folyton az ember nyomában járni? Miért nem mehetek oda, ahová én akarok? Unom már, hogy mindig őt kell követnem, az ő ritmusára kell lépnem, az ő mozdulatára kell emelnem a karom. Akkor kell ébrednem, amikor ő kikel az ágyból, s csak akkor aludhatok el, ha ő már álomra hajtotta a fejét. Elég volt ebből!”

Az árnyék még aznap elmondta bánatát a többieknek. Az árnyékok sugdolózni kezdtek egymás között: – Igaza van! – mondogatták. – Mi nem akarjuk többé követni az embereket!

Így hát azon kezdték törni árnyékfejüket, hogyan szabadulhatnának meg tőlük. A kisfiú árnyéka azt eszelte ki, hogy délben, amikor a legkisebbre kell zsugorodniuk, töpörödjenek kicsire, és ne kezdjenek növekedni, amikor a nap továbbindul az égen. De a többiek nem akarták ezt, mert attól féltek, hogy örökre kicsik maradnak. A mesemondó árnyéka azt találta ki, hogy bújjanak álruhába. Elmesélte, hogy az állatok között is vannak álruhás állatok. Nem hitték el neki, de a tudós árnyéka elmagyarázta, hogy a tövises sáska a levelekhez tud hasonlítani, a botsáska a fák ágaihoz, az üvegsügér pedig a víz színéhez. Ezen az árnyékok jót nevettek, és már sorolták is, ki milyen álruhába bújna legszívesebben: teáskanna… füles kosár… hintaszék… vitorlás hajó. De egyiknek sem sikerült, hiába próbálgatták.

– Tudjátok mit? – szólalt meg akkor a futó árnyéka. – Szökjünk meg tőlük!

– De hogyan?

– Talán akkor a legkönnyebb, amikor alszanak. Lemászunk az ágyukról, és csöndben kisurranunk a házak ajtaján. A tisztáson megvárjuk egymást… – mondta az árnyék, de befejezni már nem tudta a mondatot, mert a futó futásnak eredt.

Nagy volt az izgalom azon az estén az árnyékok között. A kislány árnyéka annyira izgatott volt, hogy elfelejtette utánozni a kislányt fogmosás közben. A táncosnő árnyéka mindent összekevert: ha a táncosnő a bal kezét emelte, ő a jobbot tette fel, ha a jobb lábát lendítette, neki a balja lendült. Szerencsére senki sem vette észre a tévedéseket.

Aztán eljött az éjszaka. Az árnyékok búcsú nélkül hagyták ott az embereket, és boldogan gyülekeztek a tisztáson. Hang nélkül indultak az erdő felé. Vándoroltak egész éjszaka, siettek, hogy minél messzebb kerüljenek az emberektől. Menet közben arról álmodoztak, milyen jó lesz majd ezentúl azt csinálni, amihez kedvük van.

Az éjszaka után eljött a reggel is. Fölkelt a nap, ébredeztek a színek is. De hiába jött szemét dörzsölgetve a piros, ásítozva a zöld, álomittasan a világoskék, az erdő közepét nem tudták beragyogni.

Ott, az erdő közepén, száz meg száz fekete alak kuporgott, ott kuporgott az egész árnyékvilág. Abban a pillanatban, amikor leváltak az emberről, elveszítették színeiket, kockáikat, pöttyeiket meg csíkjaikat, és egyformák lettek valamennyien. Bánták már a szökést, és szerettek volna visszafordulni, de nem találták a visszafelé vezető utat. Az emberek a keresésükre indultak, és késő délután rájuk is találtak. De attól kezdve az árnyékok nem láthatták többé az emberben magukat, és az ember sem láthatta magát bennük.

2. Árnyékfogó

Kiolvasunk egy fogót. Elkezdi kergetni társait. A megfogás módja különös: a fogónak az éppen üldözött játékos árnyékára rá kell lépnie. Ha ez megtörtént, akkor ezt hangosan közli a megfogott játékossal, és ettől kezdve ő lesz az új fogó. Válasszunk egy játékvezetőt, aki az árnyékra-lépéseket ellenőrzi. A játékot napos időben, déltájban játszhatjuk. Kora reggel és késő délután túl hosszúak az árnyékok és így a megfogás túl könnyű.

3. A színház:

Kép forrása: Found on awhitecarousel.com

Kép forrása: Found on designmom.com

4. Játék a kezekkel:

Kép forrása: Found on flickr.com

Kép forrása: Found on etsy.com

5. A rajzolás

Kép forrása: Found on palisadespreschool.org

Kép forrása: Found on alittlelearningfortwo.blogspot.com

6. Árnykép készítés:

Kép forrása: Found on playbasedlearning.com.au

7. Építés

Kép forrása: Found on pre-kteacher.tumblr.com

8. Napóra készítés:

Kép forrása: Found on otherwiseeducating.blogspot.com

Kép forrása: Found on scholastic.com

9. Elemlámpás "játék" (kísérlet)

Kép forrása: Found on nature-watch.com

10. Feladatlapok

Kép forrása: Found on kidsunder7.com

Kép forrása: Found on kleuteridee.nl

További ötletek: https://hu.pinterest.com/akarczewicz/az-árnyék/

Mese, mese mátka: Az égigérő paszuly (Föld napjára)

Az égig érő paszuly


Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy szegény asszony, annak egy fia, meg egy tehénkéje. Egyszer egy napon úgy kifogyott az éléskamrájuk, hogy nem akadt egyetlen betevő falatkájuk sem.


Mondja az anya a fiának:
- Eredj, és hajtsd el a tehénkét a vásárra! Arra vigyázz csak: jó árat kérj érte, nehogy kárunk legyen benne!
El is hajtotta a fiú a tehénkét, el is adta egy öregembernek egy szem paszulyért, no meg egy szép faragott furulyáért. Ahogy a vásárt megkötötték, azt mondja az öregember:
- Mindkettőre vigyázz ám, mert mind a kettő többet ér, mint amennyit mutat!
Hát amint megy haza a legény nagy vígan, beléfúj a furulyába. Nosza, táncra is kerekedik jókedvében, aki csak hallja.
A fiú azt gondolja:
“Vidám szerszám ez, s talán a paszuly még ennél is többet ér.”
Hazaér a fiú, mutatja az anyjának, miket is kapott a tehénkéért. Hej, a szegény asszony keserves sírásra fakadt. Hiába mondta a fiú, mit hallott az öregembertől, az anyja csak tovább sírdogált. Elültette erre a fiú az egy szem paszulyt, hogy lássák, mi lesz belőle.
Hát az, alig került a földbe, nyomban növekedni kezdett, s nőttön nőtt, egészen az égig.
Mondja a fiú az anyjának:
- No látja, édesanyám, mennyit ér a paszuly. Megyek is, felmászom a legtetejére.
Hiába is kérlelte az anyja, hogy maradjon, ő bizony elindult. Addig ment, mendegélt fölfelé a furulyájával, amíg el nem érte az égboltot. Ahogy felért, talált rajta egy kis nyílást. Azt gondolta akkor:
„A paszuly tetejét elértem már, most azt szeretném tudni, mi van odabent.”
Amint összeszedi a bátorságát, és belép, nem messze onnan kis házikót lát. Gondolja magában:
„Most már úgyis este van. Szállást kérek, s reggel hazatérek.”
Ahogy betér a házba, talál egy asszonyt, aki így fogadja:
-   Hol jársz itt, te legény, ahol az én gazdám, a hétfejű sárkány lakik? Ha meglát téged azon nyomban felfal!
Megszeppent a fiú, s könyörgött az asszonynak: bújtassa el, mert ő bizony nem kíván a sárkány szeme elé kerülni.
Elbújtatta hát az asszony a dagasztóteknő alá, és közben elmondta, ki ő és miféle. Azt, hogy ez a ház valamikor az övé volt, ám egy napon rátört a sárkány, elfoglalta a házat, őt magát pedig szolgálójává tette.
Alig bújt el a fiú, alig ért az asszony a panasza végére, üti az óra a tizenkettőt. Abban a minutumban nagy dörömbölés, zúgás támad. Jön haza a hétfejű sárkány, hóna alatt egy fekete tyúkkal. A tyúkot a földre teszi, s azt mondja:
- Tojj egyet!
A tyúk rögtön tojt egy aranytojást, majd mindig újat, valahányszor újra rákiáltott. Hanem a sárkány közben nagyon megéhezett. Azt mondta hát:
- Vacsorát ide, asszony!
Ad az asszony vacsorát, ám alig kezd enni a sárkány, azt kérdi:
- Miféle idegen szag van ebben a házban?
Az asszony így felelt neki:
- Csak nyugodjék, lelkem, vacsorázzon! Nincs itt semmiféle idegen.
Ám a sárkány hajthatatlan maradt:
- Dehogy nincs. Add elő rögtön, mert különben téged is széjjeltéplek!
Az asszony hiába csitította, nyugtatta a sárkányt, az addig járt-kelt, míg meg nem találta a fiút a dagasztóteknő alatt. Azon nyomban fel is akarta falni, de a fiúnak abban a nagy veszedelemben egyszeriben megjött a bátorsága, s azt mondta:
- Jó, jó, de ilyen vacsorához muzsika is dukál.
Azzal elővette a furulyáját, és muzsikálni kezdett. Nosza, nyomban táncra kerekedett a sárkány. Eleinte tetszett neki a nagy vigasság. Mondta is:
- Addig élhetsz, amíg engem is meg nem tanítasz muzsikálni. Utána egy percig sem.
Ez kellett csak a fiúnak. Fújta, fújta tovább a furulyát. Ahogy fújta, egyre inkább elfáradt a sárkány. Az ám, de hiába kiabálta a legénynek, hogy haja már abba, elege van a táncból, az bizony tovább fújta. Egészen addig, amíg a sárkány ki nem lehelte a lelkét. No, akkor abbahagyta. .
Hálálkodott az asszony, hogy megszabadította a sárkánytól, aztán azt mondta még neki:
- Ha vissza akarsz térni a földre, vidd magaddal ezt a fekete tyúkot, de a paszulyt vágd ám ki, nehogy más ide tudjon jönni!
Fogta a fiú a furulyát, a tyúkot, s gyorsan leereszkedett a szál paszulyon. Ahogy leért, vette a szekercéjét, s kivágta vele a szál paszulyt. Akkor bement az anyjához, aki nagyon búsult miatta, hogy hova lett.
- Ne búsuljon, anyám, lesz ezután mit együnk, lesz pénzünk is elég!
Azzal letette a földre a fekete tyúkot, megsimogatta, és azt mondta:
- Tojj egyet, tyúkocskám!
Hát a kis tyúk rögtön tojt egy aranytojást, aztán megint egyet, megint egyet, valahányszor a fiú megsimogatta. Csináltak is szép házat a sok aranytojás árából. Vettek sok szép jószágot, de még egy kis rétet is, ahol a fiú naphosszat kaszálgatott és muzsikálgatott.

Kép forrása: Found on plus.google.com

Kép forrása: Found on joyfullyweary.blogspot.com

Kép forrása: Found on dltk-teach.com

Kép forrása: Found on survivingateacherssalary.com

+ ötletek:

"Tablónak"

Kép forrása: Found on profdemat.over-blog.com

Centiméterként

Kép forrása: Nagykovácsi Kispatak Óvoda - Diófa csoport

Gyereknapra ajándéknak vagy vásári "portékának"

Kép forrása: Uploaded by user

Társsasjátéknak

Kép forrása: Found on littleredsschoolhouse.blogspot.kr

Dekoráció

Kép forrása: Uploaded by user

Kép forrása: Uploaded by user

Fejlesztő játék

Kép forrása: Uploaded by user

Ötlet-tár: Tavaszváró (ültetés)

"Fent, fent, legfelül ott ahol a varjú ül Bors néninek kertje van"

A hét verse:

Nemes Nagy Ágnes: Futóbab

Láttatok-e futóbabot,
piros babot, fehér babot,
mit Bors néni felfuttatott?
Babot futtat karóra,
karján van egy kar-óra,
azon méri hány perc alatt
fut a bab a karóra.
Piros bab,
fehér bab,
de legszebb a futóbab.

A hét meséje:

Az égigérő paszuly:

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy szegény asszony, annak egy fia, meg egy tehénkéje. Egyszer egy napon úgy kifogyott az éléskamrájuk, hogy nem akadt egyetlen betevő falatkájuk sem.

Mondja az anya a fiának:

- Eredj, és hajtsd el a tehénkét a vásárra! Arra vigyázz csak: jó árat kérj érte, nehogy kárunk legyen benne!
El is hajtotta a fiú a tehénkét, el is adta egy öregembernek egy szem paszulyért, no meg egy szép faragott furulyáért. Ahogy a vásárt megkötötték, azt mondja az öregember:
- Mindkettőre vigyázz ám, mert mind a kettő többet ér, mint amennyit mutat!
Hát amint megy haza a legény nagy vígan, beléfúj a furulyába. Nosza, táncra is kerekedik jókedvében, aki csak hallja.
A fiú azt gondolja:
“Vidám szerszám ez, s talán a paszuly még ennél is többet ér.”
Hazaér a fiú, mutatja az anyjának, miket is kapott a tehénkéért. Hej, a szegény asszony keserves sírásra fakadt. Hiába mondta a fiú, mit hallott az öregembertől, az anyja csak tovább sírdogált. Elültette erre a fiú az egy szem paszulyt, hogy lássák, mi lesz belőle.
Hát az, alig került a földbe, nyomban növekedni kezdett, s nőttön nőtt, egészen az égig.
Mondja a fiú az anyjának:
- No látja, édesanyám, mennyit ér a paszuly. Megyek is, felmászom a legtetejére.
Hiába is kérlelte az anyja, hogy maradjon, ő bizony elindult. Addig ment, mendegélt fölfelé a furulyájával, amíg el nem érte az égboltot. Ahogy felért, talált rajta egy kis nyílást. Azt gondolta akkor:
„A paszuly tetejét elértem már, most azt szeretném tudni, mi van odabent.”
Amint összeszedi a bátorságát, és belép, nem messze onnan kis házikót lát. Gondolja magában:
„Most már úgyis este van. Szállást kérek, s reggel hazatérek.”
Ahogy betér a házba, talál egy asszonyt, aki így fogadja:
-   Hol jársz itt, te legény, ahol az én gazdám, a hétfejű sárkány lakik? Ha meglát téged azon nyomban felfal!
Megszeppent a fiú, s könyörgött az asszonynak: bújtassa el, mert ő bizony nem kíván a sárkány szeme elé kerülni.
Elbújtatta hát az asszony a dagasztóteknő alá, és közben elmondta, ki ő és miféle. Azt, hogy ez a ház valamikor az övé volt, ám egy napon rátört a sárkány, elfoglalta a házat, őt magát pedig szolgálójává tette.
Alig bújt el a fiú, alig ért az asszony a panasza végére, üti az óra a tizenkettőt. Abban a minutumban nagy dörömbölés, zúgás támad. Jön haza a hétfejű sárkány, hóna alatt egy fekete tyúkkal. A tyúkot a földre teszi, s azt mondja:
- Tojj egyet!
A tyúk rögtön tojt egy aranytojást, majd mindig újat, valahányszor újra rákiáltott. Hanem a sárkány közben nagyon megéhezett. Azt mondta hát:
- Vacsorát ide, asszony!
Ad az asszony vacsorát, ám alig kezd enni a sárkány, azt kérdi:
- Miféle idegen szag van ebben a házban?
Az asszony így felelt neki:
- Csak nyugodjék, lelkem, vacsorázzon! Nincs itt semmiféle idegen.
Ám a sárkány hajthatatlan maradt:
- Dehogy nincs. Add elő rögtön, mert különben téged is széjjeltéplek!
Az asszony hiába csitította, nyugtatta a sárkányt, az addig járt-kelt, míg meg nem találta a fiút a dagasztóteknő alatt. Azon nyomban fel is akarta falni, de a fiúnak abban a nagy veszedelemben egyszeriben megjött a bátorsága, s azt mondta:
- Jó, jó, de ilyen vacsorához muzsika is dukál.
Azzal elővette a furulyáját, és muzsikálni kezdett. Nosza, nyomban táncra kerekedett a sárkány. Eleinte tetszett neki a nagy vigasság. Mondta is:
- Addig élhetsz, amíg engem is meg nem tanítasz muzsikálni. Utána egy percig sem.
Ez kellett csak a fiúnak. Fújta, fújta tovább a furulyát. Ahogy fújta, egyre inkább elfáradt a sárkány. Az ám, de hiába kiabálta a legénynek, hogy haja már abba, elege van a táncból, az bizony tovább fújta. Egészen addig, amíg a sárkány ki nem lehelte a lelkét. No, akkor abbahagyta. .
Hálálkodott az asszony, hogy megszabadította a sárkánytól, aztán azt mondta még neki:
- Ha vissza akarsz térni a földre, vidd magaddal ezt a fekete tyúkot, de a paszulyt vágd ám ki, nehogy más ide tudjon jönni!
Fogta a fiú a furulyát, a tyúkot, s gyorsan leereszkedett a szál paszulyon. Ahogy leért, vette a szekercéjét, s kivágta vele a szál paszulyt. Akkor bement az anyjához, aki nagyon búsult miatta, hogy hova lett.
- Ne búsuljon, anyám, lesz ezután mit együnk, lesz pénzünk is elég!
Azzal letette a földre a fekete tyúkot, megsimogatta, és azt mondta:
- Tojj egyet, tyúkocskám!
Hát a kis tyúk rögtön tojt egy aranytojást, aztán megint egyet, megint egyet, valahányszor a fiú megsimogatta. Csináltak is szép házat a sok aranytojás árából. Vettek sok szép jószágot, de még egy kis rétet is, ahol a fiú naphosszat kaszálgatott és muzsikálgatott.

Csíráztatáa, hajtatás:

Ültetés

Kísérletek:

+1 ötlet: Muffin és marcipán:

Nyár íze és illata üvegbe zárva - Rózsavíz és rózsa lekvár

Rózsavíz

Hozzávalók:

- pumpás flakon vagy egy kisebb üveg (a bébiételes is megteszi, ha nincs más)

- 5 - 6 maréknyi friss rózsaszirom (minél több, annál intenzívebb illatot kapunk)

- 1 üveg desztillált víz

Az elkészítés menete:

1. Egy lábosba szórjuk bele a szirmokat. Tegyünk bele egy fémrácsot és arra állítsunk egy akkora hőálló tálat, fémtálat. amelyik mellet, azért marad egy körülbelül ujjnyi hely.

2. Öntsük bele a desztillált vizet és takarjuk le egy megfordított fedővel.

3. A fedőre tegyünk zacskóba becsomagolt jégkockákat (tartsunk tartalékba is egy, két zacskóval, mert fontos, hogy a fedő hideg maradjon.

4. Tegyük fel a tűzhelyre és forraljuk a "varászfőzetünket addig, amig a desztillált víz el nem forr.

5. A fedő felemelése nélkül várjuk meg, hogy kihűljön és a kisebb tálban összegyűlt rózsavizet töltsük át az üvegekbe és zérjuk le légmentesen

6. Az üvegeket hűvös, sötét helyen tároljuk.

Az így elkészített rózsavíz nyugtatő hatású testpermet vagy fürdővíz adalék lehet.

Forrás: http://www.hobbikert.hu/

Kép forrása: ezertipp.hu

Rózsalekvár

Hozzávalók:

  • 15 dkg bordó rózsaszirom
  • 25-30 dkg cukor
  • 1,5 dl víz
  • 1 citrom leve
  • Dr. Oetker Express piros tortazselé + 2 dl víz
  • vaníliarúd (egy darabka)
  • két kardamommag

Az elkészítés menete:

  1. A szirmokat megmossuk, és 1,5 dl vízzel és a cukorral, fűszerekkel odatesszük főni. Lassú tűzön 40 percig főzzük.
  2. Két deci vízhez hozzákeverjük a zselatint, és hozzáöntjük a rózsához, majd a citrom levét is hozzákeverjük.
  3. Botmixerrel pépesítjük. Fölforraljuk, és forrón üvegekbe töltjük.
  4. A tetejére fordítjuk 5 percig, így nem kell hozzá tartósító.

Recept forrása: http://www.nosalty.hu/

Kép forrása:palocprovence.blogspot.com

Illatos rózsaszörp:

Hozzávalók:

- egy jó nagy adag illatos rózsaszirom (nálam kb. 3 liternyi lett mosás után, ez kb. fél kg)

- kb. 2 liter víz

- 1-1,5 kg cukor

- 3-4 db citrom ( vagy 3 dkg citromsav)

Elkészítés:

Először is keressünk szép piros, illatos rózsákat. Ehhez nem jó sem a sárga, sem a futórózsa. (A szörp színe  és illata miatt!)

Alaposan mossuk át őket, majd egy nagyobb lábosban a vízzel együtt tegyük fel főni. Addig főzzük, amíg az összes szirom szinte kifehéredik.

Ekkor szűrjük át, adjuk hozzá a citromot vagy citromsavat, valamint a cukrot vagy édesítőt is! Forrón merjük üvegekbe, állítsuk fejre őket és ugyanúgy dunsztoljuk, ahogy a lekvárokat szoktuk. Így tartósítószer nélkül is eláll hűvös helyen.

Forrás: http://ritmusakonyhaban.blog.hu/

Ráadás ötlet: Kandírozott rózsaszirom

Hozzávalók:

Tearózsa, ami házi és vegyszermentes
1 tojásfehérje
2 evőkanál víz
porcukor, vagy finom szemcséjű kristálycukor

Szedjük le a rózsafejek szirmait és óvatosan mossuk meg. Tegyük 2 papírtörlő közé és szárítsuk meg. Próbáljuk meg nem összetörni őket. Nem nagyon fog sikerülni, de azért próbálkozzunk :D Egy picit verjük fel a tojásfehérjét és keverjük hozzá a vizet. Ha nagyon habos lenne, azt szedjük le róla. Egy ecsettel kenjük be a szirmokat a tojással, majd szórjuk meg porcukorral. Tegyük őket egy sütőpapírral kibélelt tepsibe. Én ezt egy idő után nagyon-nagyon meguntam, beletettem egyszerre 5-6 szirmot is a tojásba, kiteregettem őket, megcukroztam, megfordítottam, megint cukroztam, majd a tálcára tettem. Lehet, hogy gyorsabb lett, de több cukor ment veszendőbe és macerás is volt. Na mindegy, azért végigszenvedtem magam rajta. Legközelebb kipróbálok majd még 1-2 módszert és megírom melyik jött be a legjobban :) Ha az összeset elkészítettük, akkor tegyük őket félre, lehetőleg egy napos helyre, és 2-4 napig szárítsuk őket, amíg ropogósak nem lesznek. Naponta 1-2x fordítgassuk át őket.

Forrás: http://araniel.wordpress.com/