Napról napra óvoda

Kedves Érdeklődő, aki rátaláltál erre az oldalra! Ebben a blogban szeretném Veletek megosztani mindazt, amit az elmúlt 36 évben az óvodáról, a gyerekekről, gyerekektől "megtanultam" és mindazt ami jó kedvre derít, elgondolkodtat, vagy gyönyörködtet.

Címkefelhő
Feedek
Megosztás

Ötlet-tár: "Ő"k is tojásból születnek

1. Hangya

Kép forrása: gouldamandina.qwqw.hu

Pákolitz István: Hangya

Kenyérmorzsát visz a hangya,

segít neki apja, anyja,

sietnek, mert fú a szél,

fúvó szélből eső kél.

 

Ha én fúvó szél lehetnék,

a felhő elé kerülnék:

szétfújnám az égi tájon,

hogy a hangya meg ne ázzon.

Kép forrása: Found on daniellesplace.com

2. Gyík

Kurczina TeréziaFürge gyík (részlet)

Ez a fürge gyíkocska
életét csak most szokja. (...)

Alig több, mint húsz centi,
gyíkruhája egyedi!

Háta után nagy farok,
lábacskái vastagok.

Fürge, mint a gondolat,
megeszi a pókokat.

Kép forrása: Found on skiptomylou.org

3. Kígyó

Kép forrása: www.haziallat.hu

Két kurta kövi kígyó kovakövön kúsz, mit tíz-húsz hízott hiúz húz.


Kép forrása: Found on dltk-kids.com

4. Teknős

Kép forrása: www.zooszeged.hu

Mentovics Éva: Teknősbéka

Izzó homok melegétől
tojásomból kikelek,
komótosan poroszkálok,
nehéz páncélt cipelek.

Kép forrása: Found on patchworkparent.blogspot.co.uk

5. Krokodil

Kép forrása: www.stop.hu

Orbán Ottó: Krokodil

Krokodil, krokodil,
hétpróbás,
bőrpikkelyes, sárbundás.

Krokodil, krokodil,
kipislogsz a nádból,
krokodil, krokodil,
a szemed sem áll jól!

Kép forrása: Found on juf-joyce.nl

6. Cápa (nem tévedés! Pl. a zebra, macska, rablócápa tojásból születik)

Kép forrása: www.divecenter.hu

Weöres Sándor: Hold és felhő

Árok mellett üszkös a fa dereka,

üszkös a fa dereka, kikorhadt.

Felhő-cápa úszik az egeken át,

űzi a hegyeken át  a Holdat.

Egyszer égig fölmásznék,

mennyei cápát horgásznék.

Föl ne mássz, mert üszkös a fa dereka,

üszkös a fa dereka, kikorhadt.

Kép forrása: Found on cucinakristina.com

7. Pingvin

Kép forrása: termeszettar.hu

Ez történt egyszer, hajdanán,
Hol tenger volt és óceán,
A Földnek déli sarkkörén,
Jéghegyek közt, az ég ölén.

Egy csöpp kis pingvin született,
Nem járt még, nem is tipegett,
Csak fázott és áhítozott,
Szép ruhára vágyakozott.

- Ingem legyen fakó-fehér,
S kabátom, ami földig ér. -,
Meghallja a tündérkirály,
Varázslata tüstént rá száll.

Már ott lopódzik mögötte,
Hókusz-pókusszal megbökte,
És csodák csodájára lásd,
Egy ing takarta, hópalást.

A Nap is álmélkodva járt,
Frakk lett rajta, hosszú kabát.
Csokornyakkendőt is kötött,
Ünnepi volt így a kölyök.

Sárga lakkcipőt is kapott,
Lába azóta sem kopott,
Büszkén viseli délcegen,
Vigyáz rá mindig szép legyen.

Azóta mindnek frakkja van,
Így totyognak nagy boldogan,
A Föld sarkán, a jéghegyen,
Az óperenciás-tengeren.

Kép forrása: Found on indesignartsandcrafts.com

8. Dino

Kép forrása: est.hu

Dínó-ország közepében
dínó-lakás épül éppen. -
Buzgó a két gyerek-dínó,
sürgő-forgó, fát aprító.

Pikkely Péter követ ragad,
rakosgat egy rücskös falat. -
Ügyes! Ügyes! örül Huba,
ő az, akin nincs még ruha.

Mert...

oly kicsike zöldnyi szentem,
bőre vékony, fázva szeppen. -
Szeretne már nehéz gúnyát,
miben nyúlánk fákon túl-lát.

Akkor...

magas lesz, mint a felnőttek,
hátán redők rendeződnek... -
fél erdőt fog lépni lába,
ha majd szalad iskolába.

Hopp...

és míg arról ábrándozik,
hogy felér a csillagokig; -
kész lett az új dínó-fészek,
kényelmesen mind elférnek. (...)

Forrás: http://www.pieris.hu/irodalom/olvas/mu/147800
Pieris.hu - interaktív művészeti portál

Kép forrása: Found on misadventuresofayalibrarian.blogspot.com

9. Sárkány (hogy a mese se maradjon ki)

Kép forrása: dragomen.hupont.hu

Csorba Piroska Peti naplójából: A sárkány

Ancsa azt képzeli, hogy a szekrényben
lakik egy sárkány,
fél is arra menni.
Én csak nevetek rajta,milyen buta.
Persze mert lány!
De azért ráfordítottam a kulcsot,
hogy ne féljen,
pedig akkor se jönne ki
belõle a sárkány,
ha az ajtaját sarkig kinyitnám,
mert a sárkány egyáltalán nincs is
a szekrényben,
én csak tudom,
hiszen itt lakik az ágyam alatt!

Befejezésül részlet a Kalevalából:

"Tojáshéj alsó feléből idelent az anyaföld lett,
tojáshéj felső feléből magos mennybolt lett odafent,
sárgájából a tojásnak sziporkázó nap született,
fehérjéből a tojásnak halvány hold keletkezett,
tojás tarka foltjaiból csupa csillag lett az égen,
tojás fekete foltjából felleg lett a levegőn."

Kép forrása: Found on housingaforest.com

Ötlet-tár: Háziállatok ((kecske, birka, nyúl)

Kép forrása: Found on crafty-crafted.com

Kecske

A bakkecske és a kos (ukrán népmese)

Élt egyszer egy öregember meg egy öregasszony. Volt egy bakkecskéjük meg egy kosuk. A bakkecske meg a kos jó barátságban voltak: ahova a bakkecske ment, oda ment a kos is. Ha a bakkecske a veteményeskertbe ment káposztát lopni, a kos követte. Ha pedig a virágoskertbe füvet legelni, a kos oda is utána ment.

- Azt mondom én neked, asszony - szólt az ember a feleségéhez -, hajtsuk el a háztól ezt a kecskét meg a kost, mert sem a veteményeskert, sem a virágoskert nem marad meg tőlük.
- Hordjátok el magatokat, ne lássalak benneteket többé az udvaromon! - kiáltott a gazda a két jó barátra.

Amint a bakkecske meg a kos meghallották ezt, tarisznyát varrtak maguknak, és elindultak világgá.
Mennek, mennek, mendegélnek, hát egyszer csak egy farkaskoponyát találnak a mező közepén. A kos erős volt, de igen félénk, a bakkecske viszont bátor, de igen gyenge.

- Emeld fel a farkaskoponyát, kos barátom, te vagy az erősebb - szólt a bakkecske.
- Vedd fel inkább te, te vagy a bátrabb!
Addig vitatkoztak, amíg aztán közös erővel fel nem emelték, és bedobták a tarisznyába.
Tovább mennek, mendegélnek, hát Látják: tűz lángol az egyik mezőn.
- Menjünk mi is oda, ott tölt|ük az éjszakát, hogy a farkasok fel ne faljanak.
Odamennek a tűzhöz. A tűz körül három farkas ült, kását főztek.
Mit tehetett a két jó barát, jó estét kívánt a farkasoknak.
- Jó estét, jó estét! - örültek meg a farkasok.
- Még nem fő a kásánk, de most már hús is lesz hozzá belőletek!
Megijedt a bakkecske, a kos is igen megrémült. Eszébe jut a bakkecskének a farkaskoponya.
- Vedd csak elő, kos barátom, azt a farkaskoponyát!
A kos benyúlt a tarisznyába, és kivette a koponyát.
- Nem ezt, hanem a nagyobbikat! - mondja a bakkecske.

A bárány megint kihúzza ugyanazt.
- Van ott még nagyobb is, azt add ide!
Megrémültek a farkasok, azon kezdték törni a fejüket, hogyan szökhetnének meg innen: ,,Mert ez olyan két jószág, hogy a fejünket veszi, lám csak, egyre- másra húzzák elő a tarisznyából a farkaskoponyákat!"
Megszólal az egyik farkas:
- Úgy látom, nagyszerű társaságunk lesz a vacsorához, a kása is szépen fő már, de fel kellene még önteni egy kis vízzel. Elszaladok vízért a kútra.

Azzal fogta magát, és mát szaladt is. Közben gondolja magában:
,,Süllyedjen a pokol fenekére a társaságotok!" Várja a másik két farkas, mikor tér vissza a társuk, de közben ők is azon gondolkoznak, miként illanhatnának el innen.
- Elment az a gézengúz, aztán bizonyára leült valahol, a kását meg nincs mivel felönteni. Török egy vesszőt, megyek, visszakergetem.

Ezzel szedte is a lábát, többé vissza se tért.
A harmadik farkas tovább üldögélt nagy rémülten.
- Utánuk megyek már, megnézem, mi történt velük!
Már szaladt is, örült, hogy elmenekülhet.
Ekkor azt mondja a bakkecske a kosnak:
- Na, komám, most már kapjuk be egykettőre ezt a kását, aztán szedjük mi is a lábunkat!
Hamarosan bekapkodták, aztán, uccu, neki, vesd el magad!

Az első farkas ezalatt így gondolkodott:

,,Hát nem szégyen három farkasnak megijedni egy bakkecskétől meg egy kostól? Menjünk csak vissza, faljuk fel a bitangokat!"

Mire a farkasok visszatértek, a két jó barát már kiürítette az üstöt, kereket oldott, és felmászott egy magas tölgyfára. Törik a fejüket a farkasok, hol találhatnák meg a bakkecskét meg a kost. Elindultak a nyomukban, és megtalálták őket a tölgyfán. A bátor bakkecske felmászott egészen a tölgyfa tetejére, a kos pedig, mivel félénkebb volt, lejjebb maradt.
- Te vagy az idősebb – mondja a két fiatalabb farkas az öregnek -, te mondd meg, hogyan hozzuk le onnan az ebadtákat.
Hanyatt feküdt az öreg farkas a fa alatt, és elkezdett varázsolni. A kos remegve ült az ágon, de félelmében elvesztette egyensúlyát, és ráesett a farkasra. A bátor bakkecske nem sokáig gondolkozott, elkiáltotta magát:
- Hozd csak fel ide azt az öreg farkast, majd én ellátom a baját!
Felpattantak erre a farkasok, nekiiramodtak, hogy csak úgy porzott utánuk az út.
A bakkecske is lemászott a nagy fáról, elmentek a mezőre, kalibát építettek, és még ma is ott élnek, ha meg nem haltak.

Kép forrása: Found on clubhousejr.com

Sz. K. Kutas Orsolya: Kecskedal

Kicsi kecske megy az úton,
Mekk - mekk - mekk.
Belelép a nagy gödörbe,
Sáros lesz a ködmönkéje,
Hazaszalad az akolba,
Anyukája majd kimossa,
Mekk - mekk - mekk.

Kányádi Sándor: Kecske

Nem jött az este haza a kecske. 
Hiába várta hiába leste 
szegény gazdája, nem jött a restje. 
Erre a gazda dolgát ott hagyta, s vesszőt nyesve 
kósza kecskéjét keresni kezdte. 
Ide belesve, oda belesve, 
itt is kereste ott is kereste, 
de csak nem találta. 
Kiment a határba. 
Fekete volt az este, 
fekete volt a kecske. 
Mindent, de mindent feketére feste a csillagtalan este. 
Ha ott lett volna se találja. 
Ború szállott a gazdára. 
Bizonyára kóbor, ordas, éhes farkas lehetett a veszte. 
S drága kecskéjét sajnálni kezdte: 
drága kecske, jó kis kecske, volt tejecske, nincs tejecske. 
Mennyit adott reggel, este, s gazdáját is hogy szerette! 
Így kesergett hazáig a kecske nélkül maradt gazda. 
De egyszerre furcsa neszre lett figyelmes, 
közelebb lépett a kerthez 
S hát a halvány, akkor kelő Hold világán látta 
Hogy a drága kecske fényes teste ágaskodik az ágakig. 
Egész este a gazda oltványait nyeste. 
Megállj kecske!– így a gazda. 
Egyik szarvát megragadta, s a vesszővel melyet nyesett, 
kecskéjének nekiesett, s nyeste, nyeste 
és a kecske sírt, mekegett egész este.
Kecske ének

Rekecs a kis kecske

kicsit rekedtecske

Reke-re-kere-kecs

Mért vagy rekedt kecske?

 

Kicsi Rekecs kecske

rekedten recsegte:

Reke-re-kere-kecs

Meghűltem az este.

Birka

Az aranyszőrű bárány

Volt egyszer egy szegény ember, akinek annyi gyermeke volt, mint a rosta lika, még eggyel több. Hol volt, mit egyenek, hol nem, s a szegény embert vetette fel a bú s a gond, hogy mit tudjon csinálni ezzel a sok gyerekkel. Eleget mondta nekik, menjetek szolgálatba, de egyik restebb volt a másnál, mind az apjára tátotta a száját. No, mégsem úgy volt egészen. A legkisebb ügyibevaló legényke volt, nem nézhette, hogy a testvérei egész nap ácsorognak, ő bizony - azt mondta az édesapjának - elmegy világgá s addig meg sem áll, amíg valami jó helyet nem talál. A szegény ember bezzeg nem bánta, hadd menjen: eggyel kevesebb kenyérpusztító lesz a háznál.

Elment a legkisebb legényke, ment, mendegélt hegyeken, völgyeken által, s estére kelve egy faluba ért. Ott megtudta, hogy van a faluban egy erős gazdag ember, akinek annyi juha van, mint égen a csillag, s most éppen pásztort keres a nyáj mellé. Ment egyenesen a nagy juhos gazdához s elémondta, hogy mi jóba járt.
- Éppen jókor jöttél, - mondá a gazda, - mert elcsaptam a juhászomat. Hát, hallod-e, én felfogadlak, s ha egy esztendeig hűségesen őrzöd a juhaimat, bizony meg nem bánod.

Megalkudtak, hogy, ha esztendő ilyen a nyájból sem hibádzik, ad egy aranyszőrű bárányt: abból megélhet úrimód, míg a világ s még két nap.
- Itt a kezem, nem disznóláb! - mondá a legény s kezet csaptak magyarosan.
A juhos gazda adott neki egy szépen szóló furulyát, jól feltarisznyáltatta s a legény kihajtá a nyájat a rétre.

Közmént legyen mondva, a juhos gazdánál három nap volt egy esztendő, de még eddig nem akadt legény, aki az esztendőt kiszolgálta volna, mert éjjel-nappal talpon kellett lennie, s ha csak behunyta a szemét, annyi juh hibádzott a nyájból, hogy egy szegény embernek elég lett volna egész életére.

 

 

No, ez a legényke bezzeg nem aludt el. Amikor egy kicsit elálmosodott, elévette szépen szóló furulyáját, fújta, fújogatta s hát, Uram, teremtőm, amennyi juh, mind táncra kerekedett. Az aranyszőrű bárány el nem maradt tőle, ez mindig előtte táncolt, de olyan szépen, olyan módosan, hogy csupa csuda.

Amikor letelt az esztendő, szépen hazahajtotta a nyájat, a kapu előtt elévette szépen szóló furulyáját, fújta, fújogatta, s a juhok táncolva mentek bé az udvarba.

Ott állott a gazda az udvar közepén s számolta a juhait, de csak úgy csillogott a szeme, amikor látta, hogy egy sem hibádzik a nyájból.
- No, te legény, - mondá, - megöregedtem, kenyeremnek javát megettem, de még ilyen szolgám nem volt. Neked ígértem, neked is adom az aranyszőrű bárányt, legyen rajta szerencséd.

Hej, örült a legény, örömében nem találta helyét. Elbúcsúzott a gazdától illendőképpen s ment az aranyszőrű báránnyal hazafelé. Mentek, mendegéltek, szépen lassan eregéltek s estére egy faluba értek. Ott a legény szállást kért egy jó gazdaembernél, aki azt mondta: Istené a szállás, kerüljön beljebb öcsém uram.

Bement a házba, de magával vitte az aranyszőrű bárányt is. De nézték-e, csudálták-e a bárányt! Különösen a házi leány nézte, csudálta sokáig, egész éjen be nem tudta hunyni a szemét, mind az aranyszőrű bárányról gondolkozott. Addig s addig gondolkozott, hogy fölkelt az ágyból s szépen a bárányhoz orozkodott. Gondolta, hogy amíg a legény alszik, kiviszi a bárányt, s valahol eldugja.

No, hiszen ezt jól elgondolá, mert ahogy a kezét rátette, a bárány szőrére ragadt egyszeribe. Oda bizony mind a két keze. Eközben hajnalodott, s a legény fölébredt. Látja, hogy a leány a bárány hátához van ragadva, gondolkozott, hogy már most mit csináljon. Ő bizony tovább megy a báránnyal, s hadd jöjjön vele a leány is.
Hát úgy is tett, s ahogy az utcára kiértek, elővette szépen szóló furulyáját s fújta, fújogatta. Hej, láss csudát! Táncolt a bárány, bárány hátán leány, hogy csakúgy porzott belé az utca.

 

Meglátja ezt egy asszony, aki éppen akkor vetett be kenyeret a sütőkemencébe, kiszalad a sütőlapáttal, üti a leányt s szidja éktelenül:
Nesze, nesze, te világ bolondja! Nem szégyelled magad leány létedre?! Nesze, nesze!
Hiszen nem sokáig szidta, verte, mert egyszerre csak a lapát a leány házához ragadt, lapát nyeléhez az asszony s a legény csak fújta tovább, fújogatta szépen szóló furulyáját.


Táncolt nagy begyesen elől a bárány, bárány hátán a leány, leány hátán a lapát, lapát nyelén az asszony, úgy mentek végig az utcán.

Ahogy a templom elé érnének, éppen jön ki a templomból a pap s utána a sok nép. Kacagtak a népek, de a pap erősen megbotránkozott, hogy az ünnepnapot így meggyalázzák, odaszalad s üti az asszonyt a pálcájával. De csak egyszer ütött rá, a pálca az asszony hátához ragadt, a pálca végéhez a pap s az is táncolt a többi után.

A vénasszonyok összeverték a tenyerüket s elkezdettek kiabálni, jajgatni: - Jaj, jaj, még elviszik az aranyszájú papunkat, ne hagyjuk emberek, asszonyok!

Nosza, utána az egész falu népe, megfogják a papot, hogy visszahúzzák, de ahogy rátették a kezüket, sorba mind odaragadtak. A legény pedig fújta tovább, fújogatta szépen szóló furulyáját s táncolt a bárány, bárány hátán a leány, leány hátán a sütőlapát, lapát végén a sütőasszony, sütőasszony hátán a pálca, pálca végén a pap, pap után az egész falu.



Így értek egy városba. Ez éppen a király városa volt. Ott a legény betért egy kocsmába, tarisznyába tette a furulyáját, hadd pihenjen egy kicsit a bárány, báránnyal az egész falu.
Kérdi a korcsmárost: miféle város légyen ez. Mondja a korcsmáros: ez a király városa. Szóból szó kerekedik s a korcsmáros elmondja, hogy a király erősen szomorú, mert van egy szépséges leánya, aki még soha nem nevetett. Kihirdette az országban, hogy annak adja a leányát, aki meg tudja nevettetni, de még eddig hiába próbálkoztak, a királykisasszony olyan szomorú, mint a háromnapos esős idő. 
- No, - gondolá a legény, - szerencsét próbálok, hátha én meg tudom nevettetni.

Ment a király udvarába, mellette a bárány, bárány után az egész falu, de az utcán nem táncoltatta őket. Béjelenti magát a királynál s elémondja, hogy ő megpróbálná, hátha meg tudná nevettetni a királykisasszonyt.
- Jól van, fiam, - mondá a király, - próbáld meg, de ha meg nem nevetteted, karóba húzatom a fejedet.
- Egy életem, egy halálom, akárhogy lesz, megpróbálom - mondá a legény -, csak a királykisasszony álljon ki a tornácba.


Azzal lement az udvarra, a király pedig kiállott a lányával a tornácra s úgy várták, hadd lám, mit tud a szegény legény.

Hiszen mindjárt megmutatta, hogy mit tud. Csak elévevé szépen szóló furulyáját, fújta, fújogatta s - uccu neki bolond eszed, ami volt is, mind elveszett! - táncolt a bárány, bárány hátán a leány, leány hátán a sütőlapát, lapát nyelén a sütőasszony, sütőasszony hátán a pálca, pálca végén a pap, a pap után az egész falu.

- No, ilyen táncot még nem látott a világ, kacagott a király, de hát még a lánya, a könnye is kicsordult, s csengett a palota a kacagástól. A bárány erre még nagyobbakat ugrott s egyszerre csak levált a hátáról a leány, leány hátáról a lapát, lapát nyeléről a sütőasszony, asszony hátáról a pálca, pálcáról a pap, papról az egész falu s úgy táncoltak egyesbe.


Most még a király kezdett könyörögni, hogy ne táncoljanak már többet, mert ő is meghal, a lánya is meghal a sok kacagásba. No, ha úgy, hát a legény eltette a furulyáját s egyszeribe vége volt a táncnak.
- Hallod-e, te juhászlegény, - mondá a király - a leányomat megnevettetted, hát neked is adom s vele fele királyságomat.

A papot ott tartották, az mindjárt össze is adta a fiatalokat. Ott maradt a falu is az udvarban, s úr lett még a cigányból is.

A juhászlegényből lett király egyszeribe hatlovas hintókat küldött az apjáért s testvéreiért. Ezekből is mind nagy urak lettek.

Még ma is élnek, ha meg nem haltak.

Kiss Ottó: Bárányok

Amikor külön ágyban fekszem,
sokáig nem tudok elaludni,
ezért mindig megpróbálom
összeszámolni a bárányokat,
ahogy a nagyi javasolta.

Csak az a baj,
hogy én még csak
tízig tudok számolni,
a bárányokból viszont
sokkal több van,
ráadásul mind egyformák,
így állandóan
összekeverem őket,
ezért folyton újra kell
kezdenem a számolást,
és ettől aztán tényleg
nem tudok elaludni.
Kép forrása: Found on dadcando.com
Bidres-bodros bárány, szalag van a lábán.
A nyakában csengő, vezetgeti Gergő.
Úgy sétál a bárány, mint egy kis királylány.
Kényeskedő fajta: új ruha van rajta.
Gergő se akárki! Ő meg a királyfi,
S kincse, királysága: kicsi báránykája.
Nyúl
(Üzbég népmese nyomán írta Mészöly Miklós)
Hol, hol nem, valahol nagyon messze, élt egyszer egy nyulacska. Konok, szófogadatlan teremtés volt, soha nem hallgatott senkire. Így aztán Csökönyösnek csúfolták.
De halljátok csak! — jól megjárta egyszer.
Tudnotok kell, hogy ez a csökönyös nyuszi nagyon szeretett lovagolni.
— Hát jó — gondolta nyúlapó — ha olyan nagy bolondja a lovaglásnak, majd veszek neki egy csacsit!
És vett a fiának egy nagy csacsit meg egy csacsi-csikót.
Csökönyös menten felült a nagy csacsi hátára és elindult, hogy meglátogassa a nénikéjét.
De bizony az messze lakott, túl a Tüskés Bozóton.
Útközben összetalálkozott a szomszéd nyúlcsaláddal.
— Hová, hová? — kérdezték tőle kíváncsian.
— Megyek a néni kémhez a Tüskés Bozótba! — mondta nagy büszkén Csökönyös.
A nyulak rémülten csapkodtak a fülükkel.
— Jaj, jaj, oda ne menj egyedül! A Tüskés Bozót veszedelmes hely!
De Csökönyösnek hiába beszéltek. Csak legyintett, nem hallgatott rájuk. Most, hogy a csacsi hátán ült, semmi sem érdekelte széles e világon. A csacsi-csikó mögöttük futkosott, nyakában kicsi csengettyű.
S ha ez a csingilingi csengettyű nem lett volna, minden másképp történt volna.
Mert a Tüskés Bozótban három róka lakott: a papa, a mama, meg a csemetéjük.
Ez a rókacsemete egyszer csak hegyezni kezdte a fülét.
Meghallotta a csengettyűszót, és így szólt:
— Tudom, ki jár itt! Csökönyös-nyuszi utazik a nagy csacsi hátán, s velük kocog a kis csacsi!
Róka-mama is felmordult:
— Majd adok én neki! A mi Tüskés Bozótunkban semmi keresnivalója! Megyek, elveszem tőle a nagy csacsit!
— Én meg a csikóját! — vicsorgott Róka-papa.
— Én pedig megtréfálom Csökönyös-nyuszit! — szólt a csemete.
És csendben, lopakodva elindultak háromfelé.
Csökönyös-nyuszi pedig csak ballagott, poroszkált a csacsi hátán, semmi rosszat nem sejtett.
Mikor a Tüskés Bozót közepére ért, éppen délre járt az idő.
Nagyon meleg volt. Csak úgy tűzött a nap, s a csacsi-csikó egyre fáradtabban lépegetett. És szép lassan elmaradt az anyjától.
Csak erre várt Róka-papa!
Odasompolygott a kis csacsihoz, leoldozta nyakáról a csengettyűt, és rákötözte a nagy csacsi farkára. A kis csacsit meg elvitte magával.
Csökönyös még mindig nem sejtett semmit. Ha szól a csengettyű, a csacsi-csikó is bizonyosan ott kocog a nyomukban.
Márpedig a csengettyű vidáman csilingelt.
Mentek, mendegéltek, már el is fáradtak, amikor hirtelen előugrott a bokorból Róka-mama.
— Hé, nyuszi! — kiáltott. — Hová mégy magadban?
Csökönyös mindjárt rosszat sejtett:
— Mit akarhat tőlem ez a ravasz róka? — tűnődött. — Csak el ne vigye a kis csacsit!
Hátranézett — és menten sírva fakadt.
Akkor látta, hogy a csacsi-csikó nincs sehol!
— Jaj, én szerencsétlen! — pityergett búsan. — Hol vagy, édes csacsikám?
Róka-mama kedveskedve megcsóválta a farkát, és így szólt:
— Ne sírj no, megmondom én! Ott kószál a kis csacsid a Tüskés Bozót közepén. Szaladj érte, addig majd vigyázok a nagy csacsira.
Csökönyös úgy megörült a hírnek, hogy mindjárt leugrott a csacsi hátáról, és szaladt vissza a Tüskés Bozótba.
De bizony nem talált ott semmiféle csacsikát.
Sietve visszafordult — de addigra a nagy csacsinak is hűlt helyét találta.
Csökönyös megrémült:
— Jól megjártam! — gondolta. — Ha nem vigyázok, még engem is ellopnak!
Azzal nyakába szedte a lábát, elfutott a tó partjáig, ott aztán megállt vizet inni.
Amint szürcsöli, kortyolja a vizet, észreveszi, hogy a tó partján egy rókacsemete ül, és sír-sír keservesen.
— Hát neked mi bajod? — kérdezi tőle.
— Jaj, jaj ... — nyöszörgött a róka-csemete — nagy bajban vagyok! Adott anyám egy aranyat, s elküldött a boltba. Én meg ezt az aranyat beleejtettem a vízbe... Jaj, hogy megver anyám érte!...
Csökönyös megsajnálta a róka-csemetét, s vigasztalni kezdte:
— Ne bőgj, te! Avval nem segítesz a bajon.
A rókacsemete letörölte könnyeit.
— Tudsz te úszni? — kérdezte.
— Tudok — mondta Csökönyös.
— Hát, ha tudsz, szerezd vissza az aranyamat. Tíz ezüstöt adok, ha visszaszerzed.
Csökönyös most sem sejtett semmi rosszat. Még örült is az ostoba.
— Tíz ezüstért veszek egy másik csacsit, s hozzá egy csacsi-csikót is! — gondolta. Azzal fürgén beleugrott a jéghideg vízbe.
A rókacsemete jót kacagott.
— Jól megtréfáltam Csökönyöst!
Csökönyös persze hiába kereste az aranyat, semmit se talált a tóban. Most aztán se pénz, se csacsi!
Mit tehetett mást? Nagy bánatosan hazaballagott.
Bezzeg, azóta Csökönyös is hallgat a jó tanácsra, a Tüskés Bozótba se megy többé egyedül.

Nyulász Péter: Téli mese

Sárgarépa, piros lábas, fekete szén, seprűnyél, 
alig vártam jöjjön már a deres, fagyos, havas tél.
Gyúrtam három hógombócot: kettő kisebb és egy nagy.
Magas, délceg hóember lett, mondtam neki: csinos vagy!
Nem válaszolt semmit erre, állt csak ott a kert végén,
reggel viszont csodálkoztam répaorra hűlt helyén.

Hova lett az orrod, mondd csak? – de ő megint hallgatott,
seprűjével, lent a hóban lábnyomokra mutatott.
Értem most már! – kaptam észbe, nyuszi járt itt éhesen;
hóemberem, répaorrát neki adta kedvesen.
Örültem, mert így az éhes nyuszi koma jóllakott, 
én pedig az új nózinak, kerestem egy jégcsapot.
Kép forrása: Found on wunderbare-enkel.de

Ötlet-tár: Háziállatok (szarvasmarha, disznó, szamár)

Kép forrása: Found on familyfun.go.com

Fecske Csaba: Bolondos állatok (részlet)

Tehén
Az alomra heveredett
fáradtan a tehénke,
álmában a gazda helyett
ő ült föl a szekérre.

Szamárság
A szamarat kiskorába
beíratták iskolába,
tudós nem lett ugyebár,
csak kicsiből nagy szamár.

Kismalac

Uí, uí, kismalac,
a vályúhoz mért szaladsz?
Korai az most még,
nincsen benne moslék.

Tehén

A kakas és a pipe

Volt az erdő kellős közepén egy kakas meg egy pipe. Meghalt a gazdájuk, nem volt mit enni nekik. Megéheztek. Találtak aztán egy szem vadkörtét, de a vadkörte nagyobb volt, mint a pipe gégéje.
Hát azt mondta a pipe:
- Menj gyorsan kakaskám, hozzál egy kis vizet, mert megfulladok.
Szalad a kakas a kúthoz.
- Jaj, édes kutam, adjál vizet, vizet viszem kispipémnek, mert megfullad a vadkörtétol.
- Nem adok vizet - mondja a kút -, míg nem hozol koszorút egy szép lánytól.
Elment aztán a kakas a szép lányhoz.
- Szép lány, adjál koszorút.
- Nem kapsz - mondja a szép lány -, amíg nem hozol tejecskét a tehéntol.
Elment a kakas a tehénhez is.
- Tehén, adjál tejecskét, tejecskét viszem a szép lányhoz, szép lány készít koszorút, koszorút viszem a kúthoz, kút ád vizet, vizet viszem pipémnek, mert megfúl a vadkörtétol.
- Addig nem adok tejecskét a szép lánynak - mondja a tehén -, míg nem hozol szénát a rétrol.
Elment a kakas a réthez.
- Rét, adjál szénát, szénát viszem tehénnek, tehén ád tejecskét, tejecskét viszem a szép lányhoz, szép lány készít koszorút, koszorút viszem a kúthoz, kút ád vizet, vizet viszem pipémnek, mert megfúl a vadkörtétol.
- Addig nem adok szénát - mondja a rét -, ameddig a boltban nem mégy kaszáért.
Elment a kakas a boltba:
- Bolt, adjál kaszát, kaszát viszem a rétnek, rét ád szénát, szénát viszem tehénnek, tehén ád tejecskét, tejecskét viszem a szép lányhoz, szép lány készít koszorút, koszorút viszem a kúthoz, kút ád vizet, vizet viszem pipémnek, mert megfúl a vadkörtétol.
- Addig nem adok kaszát - mondja a bolt -, ameddig nem hozol pénzt. Akkor szegény kakas elbúsulta magát, ment gyorsan a szemétdombra kaparni, ott lelt egy karajcárt, azt elvitte a bolthoz, akkor aztán kapott kaszát, elment a réthez, rét adta a szénát, tette a tehénke elé, tehénke adott tejecskét, vitte a tejecskét a lányhoz, szép lány készített koszorút, koszorút vitte a kúthoz, kút adott vizet, vizet egyenesen vitte a pipének, épp jókor, mert szegény pipe majdnem utolsót tátogott nagy fuldoklásában. De így gyorsan lenyelte a vizet, a víz levitte a körtét, a körte utat adott a levegonek, s így a levegohöz jutott pipe ma is él, ha meg nem halt!

Kép forrása: Via Tera Andrews

Fejőnóta
Édes tehénkém, adj finom tejet,
Cifra kabátkát csinálok neked.
Róka a gallérja, ezüst lesz a csatja,
Csak a tejecskét, hamar, hamar adjad!
/angol népköltés/

Kép forrása: Found on busybeekidscrafts.com

Szamár

A molnár, a fia meg a szamár

Volt egyszer egy öreg molnár, s annak egy kamasz fia.

Volt egy szamaruk; úgy gondolták, eladják a vásáron, és jó pénz kapnak érte. Attól féltek azonban, hogy mire a vásárba érnek vele, a csacsi elfárad, esetleg a lába is feltörik az úton, s akkor nem kel el olyan jó áron.

Ezért hát összekötötték a szamár lábát, rudat dugtak a lábai közé, vállukra vették, s úgy, a rúdon vitték a vásárba…

Ahogy mennek, szembe találkoznak az úton egy emberrel.

Az meglátja a csacsit a rúdon himbálódzva, s elkezd hahotázni.

- No, az egyszer szent igaz, hogy a három közt nem a csacsi a legnagyobb szamár! Ők viszik a szamarat, ahelyett, hogy a szamár vinné őket!

Halja ezt a molnár, gondolja van benne valami igazság. Leteszik a szamarat a földre, kioldják a lábát, nógatva talpra állítják, az öreg fölülteti rá a fiát, s úgy mennek tovább, elől a fiú a szamáron, nyomában gyalog a molnár.

Megint találkoznak egy emberrel.

- Hát ez meg miféle mamlasz? – mondja az ember. – Pöffeszkedik a szamáron, s hagyja az öreget kutyagolni! Szállj le öcsém, engedd szépen apádat a nyeregbe! Gondolták, ennek is igaza van; helyet cseréltek, s úgy mentek tovább, elöl az öreg a szamáron, mögötte gyalog a fiú.

Ismét találkoznak egy emberrel.

- Ó mi szívtelen vénség! – mondja az ember. – Pöffeszkedik a szamáron, s közben ez a szegény gyerek már alig vonszolja magát!- Ennek is igaza van – vakarta meg a fejét az öreg; intett a fiának, hogy üljön fel ő is, és most már így vonultak tovább, szamár háton mind a ketten, míg csak nem találkoztak valakivel.

Micsoda bolond népség! – mondta az ember. Ketten ülnek egy ilyen jámbor kis jószágon, jó, hogy még egy házat is nem rakna rá, tornyostul!

Elszégyellték magukat erre, a molnár is, a fia is; leszálltak, s most elől a csacsi ment, terhétől szabadulva nagy vidámsággal, ide-oda illegetve magát, s mögötte kullogott a molnár meg a fia.

Jön ekkor szemközt egy ember. Azt mondja:- Már csak bolond világot élünk! Elől táncol a szamár, utána liheg fiastul a molnár! Úgy látszik elérkezett a szamarak világa!

Hanem erre már méregbe jött a molnár.

- Úgy bizony – mondta, eddig szamarak világa volt, mert hol erre hallgattam, hol arra, s minden szíre-szóra adtam, kivéve a magam józan eszére! No de mától vége; mától fogva beszéljetek, amit akartok, én azt teszem, amit jónak látok!

Kép forrása: Found on arrowskidsclub.wordpress.com

Bartos Erika: Csacsi

Kicsi csacsi baktat,

Tejet visz a papnak,

Patkó van a lábán,

Én ülök a hátán!

 

Kicsi csacsi lépked,

Lisztet visz a péknek,

Szájában a szalma,

Ketten ülünk rajta!

 

Kicsi csacsi fázik,

Zivatarban ázik,

Megcsúszik a sárban,

Lepotyogunk hárman!

Kép forrása: https://www.etsy.com

Disznó

A ZÖLD DISZNÓ (Magyar népmese)

Egyszer volt, hol nem volt, az Óperenciás-tengeren is túl, volt egy király. Volt egy fia, de az nagyon gonosz volt, mert mindent megtehetett, ami csak eszébe jutott.
Örökké a sötét erdőt járta, öldöste a madarakat, vadakat, egyszer még egy rőzseszedő anyókára is rákiáltott, hogy az majd szörnyethalt:
- Kitakarodj ám az erdőmből azonnal! Kutyákkal itatom fel a véred, ha azonnal ki nem takarodsz innen!
Az meg rimánkodással akarta megbékíteni:
- Jó királyfi, hét napja nem fűtöttem, meghalok a hidegtől! Ezt a rőzsét úgysem használod semmire.
Hát még rá is vert érte.
- Na, királyfi, verjen meg az isten! Zöld disznó képében túrjad az erdődet, míg egy királykisasszony meg nem csókol!
És halljatok csodát: megrázkódik a királyfi, s ahogy van, fertelmes zöld disznóvá változik, a palota hatalmas disznóóllá, a sok aranyos minden szalmává!
A szomszéd királynak pedig volt egy igen szép lánya, akit az apja mindenkinél jobban szeretett. Ő is egyetlen gyerek volt, mint a gonosz királyfi, mégis csupa jóság. Pedig semmi kérését senki soha meg nem tagadta néki sem.
Egyszer is azt kérte az apjától, hadd kocsikázhasson a sötét erdőben, s még erre is rálett a király. Intett a kocsisának:
- Jóska! Fogd be a négy szürkét!
Benn az erdőben aztán nagyot zökkent a hintó. Üti-veri Jóska a négy lovat, de a hintót mozdítani sem tudják. Leszállni sem lehet, a hintó ajtajáig feljött a sár, egy pocsolyában akadtak el. Ülni kell, várni, míg a sár felszárad.
Egyszer csak valami nagy zörgést hall a király, s ahogy kinéz a hintó ablakán, kapja máris a puskáját. A többi, az inas, a kocsis is csak jelre vár.
De a királykisasszony is észreveszi ám a zöld disznót, rimánkodni kezd:
- Édesapám! Ne lőjék meg! Hátha tud segíteni rajtunk!
A disznó nem is látja a puskákat, egyenest a hintónak tart, jó messziről rákezdi:
- Röf röf, kedves király uram! Kihúzom én a hintót, ha a lányod feleségül adod hozzám!
A király majd szörnyethalt.
- Néked adjam?! Inkább itt veszek hintóstul, lovastul!
Aztán, bölcsebben, alkudozni kezdett:
- Húzz ki a fele királyságomért!
Csakhogy a zöld disznó nem alkudott.
- Jól van - mondta ki végül a király -, nem maradhatunk itt a pocsolyában.
A zöld disznó meg kitolta a hintót a jó útra, a szürkék elvágtattak.
Nevettek is nagyokat a hintóban:
- Ez sem ér utol bennünket!
De rosszul gondolták, mert a disznó bement az ólba, előhúzta a talicskát, és indult nagy nyikorogva:
- Nyif, nyaf, nyuf, feleségért megyünk!
És így addig ment, mendegélt, míg a kastély kapujához nem ért. A kocsis jól bezárta a kaput, de a zöld disznó kopogtatni kezdett.
- Király uram, nyittasd ki a kaput, hadd vigyem el a feleségemet!
- Lányom, menned kell - mondta a király -, a király szava szent, s én balgán neki ígértelek. De sose félj, megszabadítalak tőle!
A zöld disznó a talicskába ültette a királykisasszonyt, indult is az erdőn át vele.
- Nyif, nyaf, nyuf, feleséget viszek.
Megálltak az ólnál a talicskával.
- Röf röf röf, kedves feleségem, szállj ki a hintóból, itthon vagyunk a palotában!
Bementek, és leültek a szalmára.
- Röf röf röf, kedves feleségem, vess ágyat nekünk!
A királykisasszony sírt-rítt, de a zöld disznó egyre hajtogatta:
- Röf röf röf, vess ágyat, kedves feleségem!
Nem bírta már hallgatni, felugrott, összerendezte a szalmát, a zöld disznó lefeküdt, ő meg betakarta a csipkekendőjével. Gondolta, ha elalszik, elszökik mellőle. De az egyre mondta még a magáét:
- Röf röf röf, csókolj meg, kedves feleségem!
Addig-addig, hogy odahajolt hozzá, képen csókolta, de az iszonyattól el is ájult szegény.
Arra ébredt, hogy csupa ragyogás minden körülötte, aranyos ágyban fekszik, és mellette szépséges királyfi mosolyog.
- Ugye, azt hitted, hogy a disznóólban, a zöld disznó mellett fekszel?
Elmesélte, hogyan lett zöld disznóvá, hogyan fogadta meg, hogy gonoszságot nem művel soha többé. Csengetett, hogy fogják be a hintóba a négy fehér lovat, viszi apjaurához a királykisasszonyt, ne gyászolják tovább. Úgy vágtattak, hogy a patkó alatt szikrázott a föld!
- Nem fogadnak vendéget, gyászol az egész ország - szólott ki Jóska, a kocsis.
De a királykisasszony bekiáltott:
- Nézz csak ki, Jóska, nem én vagyok-e, akit gyászoltok? Vezess az apámhoz!
Lett nagy öröm! Jaj, pedig a király nagyon rossz bőrben volt, szegény! De hogy meglátta az ő kedves lányát, azt se tudta, mit tegyen örömében.
- Hát a zöld disznó hova lett?
- Ott kinn áll, azt várja, hogy behívjad.
- Várhatja!
- Csakhogy nem disznó már, hanem királyfi. Hívass papot, hogy adjon össze minket!
Örült a király, de a két ország is, hogy szerencsésen fordultak a dolgok. Három napig evett-ivott mindenki. Jóska kocsis úgy jóllakott a lagzin articsókával, azóta se tud ételre rágondolni. Eddig volt, fuss el véle!

Kép forrása: Found on creativepartyblog.com

Van nekem egy kis malacom,
Debreceni fajta,
éppen olyan tarkabarka,
mint az édesanyja.
Mondja, mondja: röf, röf, röf,
Futok hozzád töf, töf, töf.

Kép forrása: Found on a397.idata.over-blog.com

Ötlet-tár: Háziállatok (kutya, macska, ló)

Kép forrása: Found on nurturestore.co.uk

ELEK ISTVÁN: Háziállatok

Röf-röf - ez a disznó hangja.
Állatok közt nagy a rangja.
Gömbölyűre hízva már,
Valóságos éléstár.

Kukurikú - hajnalban
A kakas már ébren van.
Hej, de milyen nagy legény
A szemétdomb tetején!

Be-e - béget a kis bari,
Messziről is meghallani.
Milyen szelíd, milyen édes!
Miért béget? Talán éhes.

Mi-au - nyávog a cica,
Mert hogy nagy a galiba:
Belelépett a köcsögbe,
S kiömlött a tej a földre

Vau-vau - Bodri így ugat,
S házából is kiszalad.
Farkát vígan csóválja:
Hazajött a gazdája.

Gá-gá - gágog a liba;
Legszebb lúd a faluban.
Tolla fehér, csőre sárga -
Büszke hosszú lúdnyakára.

Mu-ú - bőgi a tehén,
S panaszosan néz szegény.
Tőgye nehéz, tej van benne,
Ha megfejnék, de jó lenne.

Kutya

HOGYAN KERESETT TÁRSAT A KUTYA?

Azt mesélik, hogy a kutya valamikor réges-régen magányosan élt az erdőben. Egy napon megunta az egyedüllétet, elindult, hogy társat keressen magának, akivel együtt lakhatna. De olyan társat akart, aki mindenkinél erősebb a világon, és nem fél senkitől.

Azt hitte a kutya, hogy a farkas a legerősebb. Felkereste tehát, és azt mondta neki:

- Hallod-e farkas! Éljünk ezután együtt!

- Jól van, én nem bánom – felelte a farkas.

Attól fogva együtt éltek. A kutya egyszer csörtetést hallott az erdőben, és ugatni kezdett.

- Ne ugass, kutya – csöndesítette a farkas -, mert idejön a medve, és mindkettőnket széttép.

- Aha – gondolta a kutya -, úgy látszik, a medve a legerősebb a világon, mert a farkas is fél tőle.

Otthagyta hát a farkast, és elindult az erdőbe, hogy megkeresse a medvét. Meg is találta és azt mondta neki:

- Hallod-e medve! Éljünk ezután együtt!

- Jól van, éljünk! – állott rá a medve.

Attól kezdve együtt élt a kutya a medvével. A kutya egy éjszaka megint neszt hallott az erdőben. Hangos ugatásba kezdett. Megijedt a medve és rámordult:

- Hallgass te kutya, mert meghallja az oroszlán, ide jön, és felfal téged is engem is!

- Úgy látszik, az oroszlán a legerősebb a világon, mert a medve is fél tőle.

Futott az oroszlánhoz és így szólt hozzá:

- Éljünk együtt, oroszlán!

- Nem bánom, legyen úgy! – felelte az oroszlán.

Attól fogva együtt éltek. Nem sok idő telt el, a kutya egy éjszaka megint ugatni kezdett. Az oroszlán csöndesítette:

- Ne ugass, kutya! Ide jön az ember, ránk fogja a rettenetes vasat, és megöl mindkettőnket.

- Úgy látszik, nem is az oroszlán a legerősebb – gondolta a kutya. Hanem az ember!

Azzal elfutott, hogy megkeresse az embert. Amikor rátalált, azt mondta neki:

- Hallod-e ember! Éljünk ezután együtt!

Ráállott az ember, és a kunyhójába vezette a kutyát. A kutya az éjjel zaj hallott és ugatni kezdett. Az ember felébredt. Nemhogy csöndesítette volna a kutyát, hanem rákiáltott:

- Hangosabban ugass, kutyám! Hangosabban!

A kutya akkor látta, hogy az ember nem fél semmitől, és ő a legerősebb a világon.

Azóta az emberrel él és hűséges szolgája.

(Burját népmese - Rab Zsuzsa fordítása)

Kép forrása: Uploaded to Pinterest

Csoóri Sándor: Csodakutya

Ha hiszitek, ha nem is,

volt egy kutyám nekem is,

Piros volt az orra,

lapulevél nagy füle lelógott a porba.

Csuda egy kutya volt:

Holdsugáron lovagolt,

S csillagfejű csikókat

Terelt udvaromba.

Csodálkoztok? Elhiszem.

Nem láthatta senki sem.

Fénykép sincsen róla.

Én is csak egyszer láttam.

Úgy álmodtam róla.

Kép forrása: Found on craftprojectideas.com

Vékony vászony lepedő,
Tarka kutya ne tüdő,
Ez a tánc, ez a tánc,
Ez a szarkatánca.

Kép forrása: babosanita.mindenkilapja.hu

Macska

A macska keresztfia (széki népmese)

Egyszer egy macska játszadozott egy egérrel. Meg akarta enni. Hát aztán már az egeret megsajnálta, olyan ügyes egér volt. Meggondolkozott a macska, s nem ette meg.

- Tudod, mit gondoltam? - mondja a macska. - Legyünk kenyeres pajtások. Minden kicsi lyukba béférsz, minden kamarába bé tudsz jutni, aztán te majd megmondod, hogy melyik kamarában mi van, s akkor én aztán bémászok az ablakon, ahol tudok, s kihozom. S lesz jól mit együnk.

Hej, az egér is örvendett, hogy az életit is meghagyta, meg aztán lesz mit egyék is.

Jól van hát! Összecsaptak, legyünk hát kenyeres pajtások.

El is helyezték magokat szépen egy nagy egérlyukban a macskával együtt. Na, az egér idefirtatott, odafirtatott, egyszer csak béjutott egy kamarába. Ott megtanált egy nagy fazék zsírt. Mindjárt aztán mondta a macskának:

- Na, reáakadtam egy nagy fazék zsírra, azt valahogy ki kéne lopjad. Ha azt kilopod, aztán akkor lesz egész télen mit főzni.

Az egér örökké mind az ennivalót készítette, főzött a macskának, még rendet is csinált, a macska pedig örökké ide-oda kódorgott.

Azt mondja a macska:

- Jó lesz, akkor bévánszorgok valahogy, mikor nyitva lesz az ablak, s kilopom a fazék zsírt.

Úgy is csinált a macska. Megleste, mikor nyitva volt a kamra ablaka, aztán bément, belédugta a fejit a zsírosfazékba, s zsírostul együtt kihozta, mer belé volt fagyva a zsír a fazékba.

Na, kihozta, s bévitte oda az ők lyukjukba, az egérlyukba.

Azt mondja a macska egyszer az egérnek:

- Te, itt nem lesz jó ez a fazék. Mégis, itt más egér vagy valami ráakad, itt nem lesz jó. Tudod, mit gondoltam? Hová helyezzük el a sok zsírt? Ez sokáig tart!

Vigyük el a templomba a katedra alá, odahelyezzük. Ott egér se jár, semmi se.

- Na jó - azt mondja az egér. Megfogta a macska beledugta a fejit, s elvitték a templomba, elhelyezték a szószék alá. Azzal hazamentek.

Aztán egy darabig eszibe se jutott az egérnek a zsír, de már egyszer szüksége lett volna reája. Hát aztán már még akkor se kérte, még elérkezik - gondolta.

Azt mondja egyszer a macska az egérnek:

- Na, te, el kell menjek itthonrul, mert keresztelőre hívtak. Született egy bátyámnak kicsi macskája.

- Hát menjél akkor, tartsd keresztvíz alá.

Elmenyen a macska, elment a templomba a szószék alá, s kinyalta a zsírnak a tetejit. Hazamenyen. Azt mondja az egér:

- Na, megkeresztelték a kicsikét?

- Meg - azt mondja.

- Há minek keresztelték?

- Tetejitnyaltnak.

- Nahát ilyen keresztfiút, még sose hallottam ilyen nevet.

- Na, már hiába, ezt így keresztelték.

- Na, tőtt, múlt az idő. Két-három nap múlva megint eszibe jutott a macskának a zsír. Azt mondja az egérnek:

- Na, már megint meghíttak keresztelőre. Megint született egy rokonomnak egy fia.

- Na, az ördög, hogy mind tégedet hínak, amennyi rokonság van. Há menj el!

Elmenyen a macska egyenesen a szószék alá, a zsírosfazékhoz. Na, már kinyalta egészen félig. Aztán felment egy pajtahijára, ott heveredett el; mikor megehezett, hazament.

- Azt mondja az egér:

- Na, minek híják a kicsiét? Jól tőtt a keresztelőn?

- Hát aztat Félignyaltának híják.

- Nahát aztán ilyen nevet sose hallottam! Félignyalta!

- Há má hiába, mer annak híják.

Na, hét-három nap múlva megint eszibe jutott a macskának, menjen el, egyék zsírt. Menyen is hamar, de elébb megmondja az egérnek, hogy megint el kell menjen keresztelőre. Megint elhítták.

- Híj - azt mondja -, há mindenki téged hív keresztelőre? Már csak menjél azér. Jó mulatást kívánok! - azt mondja az egér.

Elmenyen a macska a szószék alá, kinyalta egészen a zsírt a fazékbul. S akkor aztán hazament. Mikor hazamenyen, azt mondja a kicsi egér:

- Na, megkeresztelték a kicsikét? Jól tőtt neked a keresztelőn?

- Jól tőtt, megkeresztelték.

- Há minek keresztelték?

- Fenékignyaltának.

- Nahát, ilyen neveket sose hallottam

- Márpedig ez így van, annak keresztelték.

Aztán később, egypár hét múlva, vagy ki tudja, mennyi idő múlva, eszibe jutott az egérnek, hogy a zsír megvan, s el kellene hozni, mer má nincs mit enni.

Azt mondja a macskának:

- El kéne menni a zsír után.

- Hadd el!

- Nem úgy van, hozzuk már el haza azt a zsírt!

- Hát - azt mondja a másik -, hadd el ott, van még mit enni.

De az egér csak mind mondta, hogy hozzák el. Azt mondja a macska:

- Hozzad, ha akarod, én nem menyek sehová se!

Na, az egér elmenyen a templomba a szószék alá, há látja, hogy a fazék fel van borulva, abba aztán egy csepp zsír se volt, mind ki volt nyalva. Hazamenyen nagy mérgesen:

- Hát aztán te ilyen csalfaságot csináltál velem? Mind megetted a zsírt! Hát ide jártál te? Azér mondtad, hogy Tetejitnyalta? Aztán Félignyalta? Aztán Fenékignyalta? Hát így csináltál te?

S a kicsi egér elkezdett ugrándozni a macskával szembe, s mind veszekedett vele. Mondta a macska kétszer is:

- Hallgass el, mer nem lesz jó vége!

Dehogy hallgatott az egér, úgy bosszantotta a szír, hogy csak mind kiabált.

Megint mondta a macska:

- Hallgass el, mer nem lesz jó vége!

Az egér nem tudott elhallgatni, mer erősen mérges volt. A macska aztán: hamm, békapta, megette az egeret.

Kép forrása: Found on niccolaontuesday.blogspot.com.au

Gazdag Erzsi: Tarka cica, fehér cica

Tarka cica,fehér cica, haj!

Meglátta, hogy kemencén a vaj.

Tarka cica,fehér cica egyet ugrott, haj!

S nyelve hegyén elolvadt a vaj.

A gazdasszony

Haragjában seprűt fogott, hej!

S kopogott a fehér cica,tarka cicafej.


Kép forrása: Uploaded to Pinterest

Hegedül a kisegér, penget rajta,

Csellón játszik a macska, vonó a farka.

Ez a csuda zenekar cincog, nyávog,

A lagziban a táncot csak erre járod.

Kép forrása: Found on maros-kindergarten.blogspot.gr

A tök és a csikó (nógrádi népmonda nyomán)

Mátyás király egyik faluban, ahol meghált, korán reggel, ahogy felkel, megy az utcán végig, és arra lesz figyelmes, hogy egy ember nagyon vígan fütyül. Odaköszön neki:
– Jó reggelt adjon isten, barátom! Magának valami nagyon jól mehet a sora, hogy ilyen korán reggel jólesik a fütyülés.
– Hát hogy a sorom jól menne, azzal nem dicsekedhetem.
– Hát akkor mire van a jókedve?
– Hát arra, hogy most fütyülök egyet, az lesz a früstök. Délben fütyülök egy másikat, az lesz az ebéd, este fütyülök egy harmadikat, az lesz a vacsora.
– Hát enni mikor eszik? – kérdi Mátyás király.
– Hát majd ha lesz – azt mondja. Kérdezi Mátyás király:
– Mondja, mit szokott ebben a kertben termelni?
– Hát krumplit, kukoricát, tököt, zöldségeket.
– Ide figyeljen, barátom! Mátyás király nagyon szereti a tököt. Őszkor a legszebb tököt, ami a kertjében terem, vigye el neki a budai várba.
Hát az ember egész nyáron ápolgatja a tököt. Ősz felére az egyik tök egész hatalmasan megnő. Akkor leveszi, és elindul vele Budára, Mátyás királyhoz. Persze mikor a vár kapujába ér, az őrség megkérdezte, hogy mit akar.
Azt mondja a szegény ember:
– Ezt a tököt hoztam Mátyás királynak.
Az őrök nagyot kacagtak, s el akarták kergetni, de Mátyás király valahogy észrevette, és megparancsolta, hogy engedjék be.
Mikor beér, Mátyás király jól megtraktáltatja, ad neki ezer forintot a tökért, meg még külön útra való zsebpénzt is kapott, hogy az ezer forintot hiány nélkül hazavigye.
Mátyás király a tököt a fogadóteremben helyeztette el.
Mikor megy a szegény ember hazafele, útközben egy kis szíverősítőt is bebegyelt az útszéli kocsmákban. Ahogy beér a faluba, előveszi az ezer forintot, és lobogtatja, hogy mit kapott ő Mátyás királytól a tökért.
A szegény ember szomszédjában egy zsíros nyakú paraszt lakott. Amikor meglátja az ezer forintot, amit a szomszédja a tökért kapott, majdnem megütötte a guta.
De akkor a zsíros nyakú paraszt gondol egyet. Neki van egy hároméves, gyönyörű szép csikója. Olyan, hogy igazán ritkítja párját. Mennyit fog ő ezért kapni Mátyás királytól, ha egy tökért ezer forintot adott!
Egyik reggel fogja a csikót, és elvezeti Budára Mátyás királyhoz.
Mikor a kapuba ér, kérdezik, mit akar.
– Mátyás király őfelségének hoztam ezt a csikót. Mátyás királynak jelentést tesznek róla.
Akkor Mátyás király intézkedik, hogy eresszék ki a csikót a ménesbe, az embert pedig vezessék elébe.
Mátyás megkérdezte a parasztot, hogy hova való.
Amikor a paraszt megmondja, hogy honnan való, Mátyás király mindjárt rájött, hogy a tökös embernek a szomszédja. Azt már ottjártában megállapította, hogy nagyon gazdag paraszt. Intézkedik, hogy jó ebédet adjanak neki. Mikor az ebédnek vége volt, így szól Mátyás király:
– Ide figyeljen, barátom! Látja ott a sarokban azt a tököt?
– Látom, felséges királyom.
– Hát az egy ezerforintos tök. Fogja, ezt adom én viszontajándékba a csikóért.
Felveszi a paraszt a tököt, de alighogy a kapun kijött vele, földhöz puhintotta, és nagy zsörtölődéssel, káromkodással hazaballagott. Amikor hazaért, az első útja a szegény emberhez vezetett nagy adta-teremtettével.
– Az ördögök szánkáztassák meg magát a neve napján a tökével együtt! Azt kaptam a csikóért!
Mikor a faluban az esetnek híre futott, volt, aki a zsíros nyakú parasztot talán sajnálta, de a község nagy része ugyancsak örült rajta, hogy így kibánt vele Mátyás király.

Kép forrása: Uploaded to Pinterest

Egy szög miatt
Egy szög miatt a patkó elveszett.
A patkó miatt a ló elveszett.
A ló miatt a lovas elveszett.
A lovas miatt a csata elveszett.
A csata miatt az ország elveszett.
Máskor verd be jól a patkószeget!

Kép forrása: Found on radmegan.com

Sárkány paripán vágtattam,

Gyémánt madarat mosdattam,

Göncölszekeret kergettem,

Holdfényhajú lányt elvettem.

Ötlet-tár: Háziszárnyasok

Kép forrása: Found on creativitattack.wordpress.com

"Én elmentem a vásárba fél pénzzel"

Tyúkot vettem a vásárban fél pénzen:

Kép forrása: Found on creativitattack.wordpress.com

Kép forrása: Found on thecraftycrow.net

Kép forrása: http://laclassedellamaestravalentina.blogspot.hu/

Kép forrása: www.pinterest.com

Kép forrása: www.thekcrew.net


Kakast vettem a vásárban fél pénzen

Kép forrása: Found on gottiswelt.de

Kép forrása: www.pinterest.com

Kép forrása: Tupp av mjölkkartong och filt

Volt egy kicsi kakasom,
elvitte a róka.
Jércém is a tavaszon,
elvitte a róka.
Volt egy ludam, jó tojó,
elvitte a róka.
Récém, tóban tocsogó,
elvitte a róka.
Gácsérom és gúnárom,
elvitte a róka.
Semmim sincsen, tirárom,
vigye el a róka

Kacsát vettem a vásárban fél pénzen

Kép forrása: Found on squidoo.com

Kép forrása: Found on craftymorning.com

Kép forrása: Found on gluedtomycrafts.blogspot.com

Kép forrása: Found on makinglearningfun.com

Kácsa, kácsa,
özvegy kácsa.
Hej, ki a párját nem találja!
Hej, ki a párját nem találja!

Ha keresi,
megtalálja.
Heje huja, hej, haj, megtalálja!
Heje huja, hej, haj, megtalálja!

Ludat vettem a vásárban fél pénzen

Kép forrása: Found on makinglearningfun.com

Kép forrása: sweetthingdesigns.typepad.com

A gúnárom elveszett, keresésére megyek,
Nincsen annak más jegye, szárnya, tolla fekete.

Az én tyúkom megbódult, a fazékba belebújt,
Ó, én édes tyúkocskám, te leszel a vacsorám.

A kis tücsök ciripel, hátán semmit se cipel,
Jobbra dűl, meg balra dűl, talán bizony hegedül.

Pulykát vettem a vásárban fél pénzen:

Kép forrása: http://www.iheartcraftythings.com

Kép forrása: Found on bedifferentactnormal.com

Kép forrása: http://www.craftymorning.com

Kép forrása: http://www.craftymorning.com

Kép forrása: http://www.craftymorning.com

Kép forrása: Found on flickr.com

Debrecenbe kéne menni
pulykakakast kéne venni
Lassan, kocsis lyukas a kas!
Kihullik a pulykakakas!

Debrecenben csoda esett:
két kis kakas összeveszett!
Én a kakasod nem bánom,
csak az enyémet sajnálom.

Elfogyott a fél pénzem.

Kép forrása: http://mysmallpotatoes.com

Ötlet-tár szeptember második hete 2. variáció

Kisasszony napja (költöző madaraink)

Kép forrása: http://www.patriotaeuropa.hu/

Mivel is kezdhetném ezt a bejegyzést, mint azzal, hogy nagy kedvenceim az eresz alól költözésre készülődnek? Végig nézhettem, ahogy megérkezvén rendbe rakták a fészküket. Láthattam, ahogy a levegőben csetló -botló fiókák szárnyra kaptak és megerősödve szárnyalltak és most azt látom, hogy a villanydróton gyülekeznek. Készülődnek a nagy utazásra. Mostantól számolhatom a napokat, hogy mikor is ébredhetek legközelebb hajnalonként vidám ficsergésükre.

Kisérik még sokan őket, szebbnél szebb nevű társaik: gólya, barátposzáta, csilcsapfűzike, gyurgyalag, szalakóta, vörösbegy, zöldike és a récék és még sokan ...

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Képek forrása: http://www.patriotaeuropa.hu/

Kép forrása: www.veszpzoo.hu

A mese

Károlyi Adrienn: A kis lilik és a nyuszik

Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy gyönyörű erdő, amit Csekenyefalvának hívtak.
Ebben az erdőben egyetértésben éldegélt két nyuszi - Tapsi és Fülemüle -, egy kis lilikkel, akit úgy hívtak, hogy Lili. Nagyon jó barátok voltak, mindent együtt csináltak.

Egyszer Lili Tapsival és Fülemülével akart játszani, ám a fiú nyuszi megbetegedett. Lili is meghallotta a hírt és odament.

- Tapsi! Mi történt veled? - kérdezte Lili.
- Megfázott! - válaszolt a kérdésre Fülemüle.
- Hogyan fáztál meg, Tapsi? - érdeklődött a madár.
- Úgy, hogy kiment az esőre - mondta a nyuszi lány.
- Ilyen buta voltál, Tapsi? Akkor meg kell, hogy gyógyítsunk! Hamarosan útra kelek, nem hagyhatlak itt így..
- Fülemüle! Ideadnád a papírzsebkendőt? - kérdezte Tapsi.

Fülemüle odaadta neki. Tapsi nagyon örült, hogy ilyen jó barátai vannak.

Ezután Fülemüle nyuszi és Lili elindultak gyógyfüveket keresni. Olyan ügyesek voltak, és olyan gyorsan szedték, hogy majdnem egy pillantás alatt végeztek. Már csak egy hozzávalót kellett megtalálniuk, a pitypangot. Ám ez nagyon ritka volt Csekenyefalván.

- Pitypang? - kérdezte csodálkozva Lili, mert tudta, hogy lehetetlen rálelni az ő erdejükben.

Keresték, kutatták, de nem találták. Az erdő szélén találkoztak a kis mókussal, Misivel. Elmondták neki bánatukat.

- Én láttam egy pitypangot, Fülemüle, a házatok előtt, egy lapulevél alatt.
- Köszönjük! - mondta Lili.

Elindultak hát a nyuszi házhoz. Hamar megtalálták a lapulevelet és alatta a sokat keresett gyógynövényt! Visszasiettek Tapsihoz, hogy elkészítsék neki a teát.

Tapsi, miután a gyógynövényekből készült teát megitta, hamar meggyógyult.

- Jaj, most jutott eszembe, hogy nekem ma indulnom kellene. A többiek is ma indulnak Afrikába! - mondta Lili. - Ha nem megyek velük, itt maradok egész télen egyedül, mivel nem tudom az utat.
- Afrikába, minek? - kérdezte Tapsi.

- A lilikek költöző madarak, akik tél előtt elköltöznek Afrikába. - válaszolt a kis madár.
- Elmehetünk veled? - érdeklődtek a nyuszik. - Akkor mindig együtt lehetünk.
- Persze! - hangzott a válasz. - Csak előbb szálljatok fel a hátamra!

Így történt, hogy a kis lilik az utolsó indulási napon útra kelt, és vitte magával két legjobb barátját is, Tapsit és Fülemülét, akik így a világ első két költöző nyuszija lettek!

A versek és ötletek

Tóthárpád Ferenc: A fecskék visszavágynak

Minden évben jönnek,
Sárral fészket raknak.
Fiókát nevelnek,
Itt mégse maradnak.

Mert amikor érzik,
Vége van a nyárnak,
S vége van az ősznek,
Messze, délre szállnak.

Hosszú útra kelnek,
Szállnak Afrikáig.
Ám egy fél év múlva
Mind, mind visszavágyik.

Kép forrása: http://krokotak.com/

Zelk Zoltán: Levél

Nézzétek csak, mit hoz a szél,
nem akármilyen falevél:
nem itten hullt le a fáról,
gólya küldi Afrikából.

Gólya küldi a levelet,
szél leejti falu felett,
füstölgő kémény felkapja,
gólyaírást elolvassa.

A levélben mi is lehet?
Elmondom én, figyeljetek:
"Megérkeztem Afrikába,
örök napsütés honába.

Mégis, mégis csak azt várom:
az idő tavaszra váljon,
kis falumba visszatérjek,
kéménytetőn rakjak fészket."

Képek forrása: http://krokotak.com/

Tordon Ákos: Libasorban

Sír a nád, a sárga nád,
jégkabátban a világ.
Nézd, a libák libasorban,
libasorban, libatollban
keresik a nyarat; hol van?
Libapapucs, libaláb
a nap sütne legalább.
De mert nem süt, gi-gá-gá,
mind elmennek világgá.

Könyvajánló (mese folytatásokban):

Befejezésül néhány madár, akik tére költöznek hazánkba:

Többnyire északról, észak-keletről érkeznek madárvendégeink. Ezek a madarak úgy vannak nálunk, mint a mieink Afrikában. Nem költenek Magyarországon, és visszahúzódnak tavasszal hazájukba. Több fajuk rendelkezik magyar populációval is, ezek nem tekinthetők vonulóknak. Ismertebbek: vetési lúd, récék, egerészölyv, gatyásölyv, halászsas, viharsirály, csonttollú, nagy őrgébics, csúz.

Zelk Zoltán: Varjúnóta

Elmúlt a nyár,
Kár érte, kár.
Sárgul a táj,
Kár érte, kár.
Repülni kél
nagyszárnyú szél,
messzire száll
e csúg madár.
A hegy mögül
felhő röpül-
meg-megered,
már csepereg.
Ősz eső,
fát verdeső,-
fázik a táj,
kár érte, kár.

Ötlet-tár 2014. szeptember 1. hete

Cinege hírmondó hétről, hétre

1. hét

2014.szeptember 1 – 5.

Téma: Méhek és virágok

A hét verse: Helen Bereg: Méhecske

Sárga csíkja, pihék ezre feketével keretezve.

A természet öltöztette eme csodás csíkos mezbe.

Mezőn repked, száll a széllel incselkedve a bibékkel.

Virág kelyhén vígan zenél édes, mézes züm-züm zenét.

Kép forrása: Kép forrása: Found on msbarbarasblog.blogspot.ca

A hét meséje: A telhetetlen méhecske

Nem is olyan messze, a kertek alján, kis méhecske született az egyik méhkasban. Még ki sem nyitotta a szemét, máris mohón cuclizta az édes mézet. Telt múlt az idő, a kis méhecske iskolába került. Ahogy megnőtt, úgy növekedett a torkossága. Amikor a többi méhecske a tanító nénire figyelt, ő bizony lépes mézet szopogatott. Ha csak tehette, beosont a mézes kamrába, és nyalta-falta, kanalazta a mézet. Bizony, a mi kis méhecskénk telhetetlen méhecske volt.

Eljött a tavasz ideje. A Nap sugarai végigcsókolgatták a réteket, a sok virág kivirult, kiszínesedett.

A kék égen előbukkant Felhőanyó, és langyos esővel öntözgette, locsolgatta a kertek, mezők virágait.

A virágok szemlátomást nőttek, növekedtek.

A tavasz köszöntésére a tücsökzenekar vidám muzsikába kezdett a réten.

Kecsesen hajladoztak, ringtak a mező szépei, szólt a tücsökzene, folyt a tánc, virágillattal telt meg a levegő.

A méhkas őre észrevette a feléje szálló illatfelhőket. Nagyon megörült, és azonnal megfújta a tavaszt hirdető harsonát. Erre a jelre vártak egész télen át a kis méhek.

Szép rendben igyekeztek a raktárhoz, ahol a mézgyűjtő szívókákat osztogatták. Legelsőnek a mi kis méhecskénk repült a kijárat felé.

A méhrajok kiszálltak. A telhetetlen méhecske mindegyiknél jobban vágyott arra, hogy megkóstolja a friss virágnektárt.

Együtt szállt a raj az illatos tavaszi levegőben a virágos kert felé. A telhetetlen méhecske azonban különvált a többiektől.

Egy nagy harangvirág kelyhébe bújt be, ahol alaposan belakmározott a nektárból és a virágporból, azután megtöltötte szívókáját.

Amíg a többiek frissen repültek haza, a telhetetlen méhecske annyira jóllakott, hogy többször is meg kellett pihennie a virágok szirmain.

A dolgos méhecskék szorgalmasan töltögették a mézet a sejtekbe.

- Mennyivel jobb volna ezt is mind megenni – gondolta a kis telhetetlen.

Egyszer, amint megrakodva hazafelé tartott, összetalálkozott a lódarázzsal.

- Csacsi vagy te – szólította meg a lódarázs. – Ha nem vinnéd a kasba a mézet, mind a tied maradna. Az én odúmban szépen összegyűjtheted magadnak az egészet.

A körtevirág meghallotta, amit a lódarázs mondott.

- Ne hallgass a rossz tanácsra! – figyelmeztette a méhecskét. – Ne hagyd el a társaidat, mert pórul jársz!

Ámde a méhecske nem szívlelte meg az okos szót, csak az járt az eszében, hogy az övé lesz az egész méz, ha a lódarázs odújában gyűjti össze.

Így telt el a tavasz, utána a nyár: a méhkasban a sejtek sorra megteltek mézzel. A vegyészek ellenőrizték a finom ízeket. Jó volt a termés: a dolgos méhecskék megérdemlik a pihenést.

Kinn őszre fordult az idő. Egy este Szél úrfi is előbukkant s végigsüvített a tájon. A virágok elhervadtak, a fák levelei hullani kezdtek.

A telhetetlen méhecske be akart húzódni az odúba, hogy nyugodtan élvezze munkája gyümölcsét. De mi történt? A gonosz darázs az orra előtt becsapta az ajtót, még jól ki is nevette. A haszontalan méhecske meggémberedve hullt a földre, a hideg, száraz levelek közé… Fázott, éhezett es sírt. – Jaj, mit tettem? Csak még egyszer társaim között lehetnék!

A körtefán már csak egy körte volt, ugyanaz, aki virágkorában figyelmeztette, hogy ne hallgasson a rossz tanácsra. Megsajnálta a méhecskét, lepottyant melléje, átölelte, melengette és jó szóval biztatta.

Éppen arra járt az öreg kertész. Észrevette a körtét és megpillantotta mellette a dermedt méhecskét. Elcsodálkozott rajta nagyon, azután tenyerébe vette és elvitte a kashoz. Már éppen készültek bezárni a méhkas kapuját, amikor meglátták a pórul járt szökevényt.

- Jaj, soha többé nem leszek telhetetlen, nem hagyom el testvéreimet – siránkozott a kis csavargó, és a többiek megbocsájtva, boldogan nyújtották feléje a kezüket.

Kép forrása: Escola Koala - Educação infantil e Berçário

Kezdeményezhető játékok:

Mozgásos utánzó játék: Jelre a méhek” az előre kijelölt kaptárból kirepülnek. Röpdösnek, virágra szállnak. Méhek mozgásának, repülésének és hangjának (“z”) utánzása. Jelre a kaptárba repülnek.

Testséma fejlesztő játék: Száll a méhecske!

Papírból készítünk az ujjunkra húzható méhecskét. Minden gyermek ujjára húzza és eljátsszuk, melyik testrészükre száll a lepke. Ahova repül, megnevezzük.

Nyelvizom erősítő játék: Méz nyalogatás kanálról, ajakról

Kép forrása: Hinterland Mama

A hét kézműves ötlete:

Kép forrása: www.pinterest.com

A hét receptje: Mézes müzli

Hozzávalók:

- 12 dkg zabpehely
- 20 dkg aszalt gyümölcs
- 4 ek méz
- 70 ml frissen facsart almalé
- 3 dkg dióbél
- 3 dkg mogyoró
- 3 dkg szezámmag
- fél citrom leve

A zabpelyhet száraz serpenyőben világos színűre pirítjuk. A diót és a mogyorót durvára törjük, majd a szezámmaggal egyetemben külön-külön 2-2 percig szintén száraz serpenyőben pirítjuk. Az összes, enyhén megpirított szárazanyagot egy tálba öntjük. Az aszalt gyümölcsöket aprítóba tesszük, és kicsire vagdossuk, majd a szárazanyagok mellé öntjük őket. A magos-gyümölcsös keverékre facsarjuk a citromlevet, az almalevet és a mézet. Jól összedolgozzuk, majd szilikonlappal bélelt tepsibe simítjuk. Jól lenyomkodjuk minden irányból, hogy ne maradjon benne sehol levegő. Akkor jó, ha kb. 1,5 cm magas. Előmelegített sütőbe dugjuk, és 175 fokon kb. 35 percig sütjük, amíg a massza ki nem szárad, és el nem kezd barnulni. Kivesszük, és a tepsiben hagyjuk kihűlni. Ha már nem meleg, szeleteljük. Légmentesen lezárt dobozban 1 hétig friss marad.

Kép forrása:florakonyha.blogspot.com

Mézes dió készítése a Mihály-napi vásárra:

Kép forrása: davidmeheszet.network.hu

Amit gyűjtünk:

v  Konzerves dobozok

v  Kisméretű, zárható üvegek

Bogármesék

Bartos Erika: SZARVASBOGÁR

Szarvasbogár megy az úton,

Lassan halad, meg-megáll,

Piros meggyet visz a szarván,

Roppant éhes, enne már.

Nagyon szuszog, nagyon liheg,

Messze még az otthona,

Amíg innen hazacammog,

Elkopik a bocskora!

Mégis cammog, mégis baktat,

Nemsokára hazaér,

Táljába a finom falat

Éppen, hogy csak belefér!

Hozzálát a csemegéhez,

Jó étvággyal harapja,

Napnyugtára jól is lakik,

Megtelik a pocakja!

Az ötlet és a képek forrása: http://craftsbyamanda.com

Jelről, jelre 18. - Béka

Béka a bőség jelképe

Fésüs Éva: Békanóta

Békakirály papucsának elveszett a párja,
nézi erre, nézi arra, seholse találja.

Kereste a gyereke,
ebihalak serege,
egy se lelte, úgy elnyelte
fekete tó feneke!

Szalajtották a kis gyíkot, nézze meg az árkot,
keresték a náderdőben szitakötő lányok.

Kereste a gyereke,
ebihalak serege,
egy se lelte, úgy elnyelte
fekete tó feneke!

Nem találják a papucsot sehol a világon,
ezért ugrál békakirály ma is mezítlábon!

Kereste a gyereke,
ebihalak serege,
egy se lelte, úgy elnyelte
fekete tó feneke!

Brekeke!...

A béka meg a holló

Békát fogott a holló, csőrébe kapta, s felrepült vele egy háztetőre. Amint zsákmányával letelepedett a tető szélén, a béka hangosan kuncogni kezdett.

- Mit nevetsz, Béka öcsém? - kérdezte a holló.

- Semmi, semmi, kedves Holló nővér - válaszolta a béka -, szóra sem érdemes, csak azon nevettem, hogy milyen szerencsém van. Az apám ugyanis itt lakik, éppen ezen a tetőn. Rendkívül erős, roppant haragos természetű ember. Bizonyosan bosszút állna azon, aki bántani merészelne engem.

A holló bizony nem nagyon örült e szavaknak, s jobbnak látta, ha biztonságosabb helyen fogyasztja el zsákmányát. Átröppent hát a tető másik oldalára, az esőcsatorna mellé. Itt pihent pár pillanatig, s már éppen neki akart kezdeni a lakomának, amikor észrevette, hogy a béka megint jóízűen kuncog.

- Hát most mit nevetsz, Béka öcsém? - kérdezte.

- Semmi, semmi, kedves Holló nővér, szóra sem érdemes – válaszolt a béka. - csak eszembe jutott, hogy a nagybácsim, aki az apámnál is erősebb, éppen ezen a helyen éldegél. Aligha vinné el szárazon, aki engem bántani merne.

A holló most már nagyon megijedt, s elhatározta, hogy elrepül a tetőről. Így is tett. Csőrébe kapta zsákmányát, s a közeli kút kávájára szállt, s ott letette. Már éppen neki akart kezdeni az evésnek, amikor a béka meg szólalt:

- Amint látom, kedves Holló nővér, nagyon tompa a csőröd. Nem kellene megélesítened, mielőtt enni kezdesz? Nézd csak ott azt a követ! Pompásan megfenhetnéd rajta!

A holló megfogadta tanácsot, a kőhöz reppent, fenni kezdte a csőtét. Amint egy pillanatra hátat fordított a kútnak, a béka nagyot ugrott, s eltűnt a mély vízben.

A holló csak akkor vette észre, hogy a béka eltűnt, mikor már jól megfente a csőrét. Visszareppent a kútkávára, ide nézett, oda nézett, jobbra-balra forgatta a fejét, de a békát csak nem látta sehol.

Végül megsejtette, hogy alighanem a kútban van, s kiáltozni kezdett:

- Béka öcsém, kedves Béka öcsém, már megijedtem, hogy elvesztél! Jó éles a csőröm, gyere ki, hadd egyelek meg!

- Ó, de sajnálom, kedves Holló nővér - válaszolta a béka-, képzeld csak, nem tudok felmászni a kút oldalán. Gyere le értem, ha meg akarsz enni! - szólt, majd lemerült a mély víz fenekére.

Béka süti

 

Hozzávalók:
50 dkg darált háztartási keksz
10 dkg vaj
10 dkg porcukor
2 ek kakaópor
1 cs vaníliás cukor
1 ek rumaroma
2 dl meggylé
1/2 cs kókuszreszelék
1 mandulaaroma

Elkészítése:
A háztartási kekszet elkeverem  a felolvasztott vajjal, porcukorral,  vaníliás cukorral és kakaóval. Hozzáadom a rumaromát és  meggylét.  Nedves kézzel kúpokat  formálok a masszából, megpróbálok békás külsőt kölcsönözni neki. Majd megforgatom a mandulaaromával zöldre festett kókuszreszelékben.
A béka nyelvét kimaradt fondantból (lehet piros gumicukorból is), a szemet pedig francia drazséból készítettem.

 

Forrás: http://receptek-liza.blogspot.hu/

Kép forrása: drexelpapercuts.wikispaces.com

Kép forrása: inkspiredmusings.blogspot.com

Kép forrása: www.etsy.com

Kép forrása: www.timesrecordnews.com

Kép forása: learningandteachingwithpreschoolers.blogspot.com

Kép forrása: rainydaymum.co.uk


Jelről jelre 16. - Méhecske

Méhecske a szorgalom és tisztaság jelképe

Helen Bereg: Méhecske

Sárga csíkja, pihék ezre

Feketével keretezve.

A természet öltöztette
Eme csodás csíkos mezbe.

Mezőn repked, száll a széllel

Incselkedve a bibékkel.

Virág kelyhén vígan zenél

Édes, mézes züm-züm zenét.
A telhetetlen méhecske

Nem is olyan messze, a kertek alján, kis méhecske született az egyik méhkasban. Még ki sem nyitotta a szemét, máris mohón cuclizta az édes mézet. Telt múlt az idő, a kis méhecske iskolába került. Ahogy megnőtt, úgy növekedett a torkossága. Amikor a többi méhecske a tanító nénire figyelt, ő bizony lépes mézet szopogatott. Ha csak tehette, beosont a mézes kamrába, és nyalta-falta, kanalazta a mézet. Bizony, a mi kis méhecskénk telhetetlen méhecske volt.

Eljött a tavasz ideje. A Nap sugarai végigcsókolgatták a réteket, a sok virág kivirult, kiszínesedett.

A kék égen előbukkant Felhőanyó, és langyos esővel öntözgette, locsolgatta a kertek, mezők virágait.

A virágok szemlátomást nőttek, növekedtek.

A tavasz köszöntésére a tücsökzenekar vidám muzsikába kezdett a réten.

Kecsesen hajladoztak, ringtak a mező szépei, szólt a tücsökzene, folyt a tánc, virágillattal telt meg a levegő.

A méhkas őre észrevette a feléje szálló illatfelhőket. Nagyon megörült, és azonnal megfújta a tavaszt hirdető harsonát. Erre a jelre vártak egész télen át a kis méhek.

Szép rendben igyekeztek a raktárhoz, ahol a mézgyűjtő szívókákat osztogatták. Legelsőnek a mi kis méhecskénk repült a kijárat felé.

A méhrajok kiszálltak. A telhetetlen méhecske mindegyiknél jobban vágyott arra, hogy megkóstolja a friss virágnektárt.

Együtt szállt a raj az illatos tavaszi levegőben a virágos kert felé. A telhetetlen méhecske azonban különvált a többiektől.

Egy nagy harangvirág kelyhébe bújt be, ahol alaposan belakmározott a nektárból és a virágporból, azután megtöltötte szívókáját.

Amíg a többiek frissen repültek haza, a telhetetlen méhecske annyira jóllakott, hogy többször is meg kellett pihennie a virágok szirmain.

A dolgos méhecskék szorgalmasan töltögették a mézet a sejtekbe.

- Mennyivel jobb volna ezt is mind megenni – gondolta a kis telhetetlen.

Egyszer, amint megrakodva hazafelé tartott, összetalálkozott a lódarázzsal.

- Csacsi vagy te – szólította meg a lódarázs. – Ha nem vinnéd a kasba a mézet, mind a tied maradna. Az én odúmban szépen összegyűjtheted magadnak az egészet.

A körtevirág meghallotta, amit a lódarázs mondott.

- Ne hallgass a rossz tanácsra! – figyelmeztette a méhecskét. – Ne hagyd el a társaidat, mert pórul jársz!

Ámde a méhecske nem szívlelte meg az okos szót, csak az járt az eszében, hogy az övé lesz az egész méz, ha a lódarázs odújában gyűjti össze.

Így telt el a tavasz, utána a nyár: a méhkasban a sejtek sorra megteltek mézzel. A vegyészek ellenőrizték a finom ízeket. Jó volt a termés: a dolgos méhecskék megérdemlik a pihenést.

Kinn őszre fordult az idő. Egy este Szél úrfi is előbukkant s végigsüvített a tájon. A virágok elhervadtak, a fák levelei hullani kezdtek.

A telhetetlen méhecske be akart húzódni az odúba, hogy nyugodtan élvezze munkája gyümölcsét. De mi történt? A gonosz darázs az orra előtt becsapta az ajtót, még jól ki is nevette. A haszontalan méhecske meggémberedve hullt a földre, a hideg, száraz levelek közé… Fázott, éhezett es sírt. – Jaj, mit tettem? Csak még egyszer társaim között lehetnék!

A körtefán már csak egy körte volt, ugyanaz, aki virágkorában figyelmeztette, hogy ne hallgasson a rossz tanácsra. Megsajnálta a méhecskét, lepottyant melléje, átölelte, melengette és jó szóval biztatta.

Éppen arra járt az öreg kertész. Észrevette a körtét és megpillantotta mellette a dermedt méhecskét. Elcsodálkozott rajta nagyon, azután tenyerébe vette és elvitte a kashoz. Már éppen készültek bezárni a méhkas kapuját, amikor meglátták a pórul járt szökevényt.

- Jaj, soha többé nem leszek telhetetlen, nem hagyom el testvéreimet – siránkozott a kis csavargó, és a többiek megbocsájtva, boldogan nyújtották feléje a kezüket.

Mézes müzli szelet házilag

Hozzávalók:

- 12 dkg zabpehely
-20 dkg aszalt gyümölcs
- 4 ek méz
- 70 ml frissen facsart almalé
- 3 dkg dióbél
- 3 dkg mogyoró
- 3 dkg szezámmag
- fél citrom leve

A zabpelyhet száraz serpenyőben világos színűre pirítjuk. A diót és a mogyorót durvára törjük, majd a szezámmaggal egyetemben külön-külön 2-2 percig szintén száraz serpenyőben pirítjuk. Az összes, enyhén megpirított szárazanyagot egy tálba öntjük. Az aszalt gyümölcsöket aprítóba tesszük, és kicsire vagdossuk, majd a szárazanyagok mellé öntjük őket. A magos-gyümölcsös keverékre facsarjuk a citromlevet, az almalevet és a mézet. Jól összedolgozzuk, majd szilikonlappal bélelt tepsibe simítjuk. Jól lenyomkodjuk minden irányból, hogy ne maradjon benne sehol levegő. Akkor jó, ha kb. 1,5 cm magas. Előmelegített sütőbe dugjuk, és 175 fokon kb. 35 percig sütjük, amíg a massza ki nem szárad, és el nem kezd barnulni. Kivesszük, és a tepsiben hagyjuk kihűlni. Ha már nem meleg, szeleteljük. Légmentesen lezárt dobozban 1 hétig friss marad.

Recept forrása: www.pecsma.hu
Dióból
Csipeszből és zseníliadrótból:
Kép forrása: http://www.sugaraunts.com/
PEt palackból:
Villanykörtéből
Kép forrása: www.artcraftideas.net
Cserépből:
Kép forrása: www.funfamilytips.com
Gurigából
Kép forrása: www.pinterest.com
Papírtányérból:
Kép forrása: www.pinterest.com
Tojástartóból:
Kép forrása: vk.com
Kép forrása www.crafty-crafted.com

Méhkas
Tojástartóból:
Kép forrása: keepingbee.org

Cserépből:
Kép forrása: sweetvirginia.com
Lámpabúrából:
Kép forrása: blog.boxplayforkids.com

Fonalból tekerve:
Festve, nyomdázva:
Kép forrása: http://adventures-in-mommy-land.blogspot.hu/
Kép forrása: Pinned by Cheree Leonard