Ranschburg Jenő: Tükör előtt (részlet)

"Nem értem, itt vagy ott a testem.

De pont olyan, minthogyha festem:

fülem begörbül, égnek áll hajam.

Enyém az orrom és a hangom,

ez itt a vállam, itt az arcom,

de én, ki tudja merre, hol vagyok?"

Az idei Anyák napja alapötlete az volt, hogy egy kiállítást rendezünk a tornateremben. Az Anyukáknak fel kellet ismernie a gyerekeik rajzát és rá kellet ragasztaniuk a gyerekek jelét, majd jött a "meglepetés", de ez már a történet közepe.

Kezdjük az elején:

I. "Úgy vártalak"

1. Lépj be hozzánk! - ajtó dekoráció

2. A folyosó:

3. Az öltöző:

4. A meghívók

A "kiállító terem":

Néhány alkotás:

II. Az Anyukák köszöntése:

1. A rajzok kiválasztása, nem is olyan könnyű a feladat

A töprengő anyukák, nagymamák kiknek a belépőjegyük átvétele után dönteniük kellett: melyik rajz lehet az ő fiókájáé?

2. A rajzok kiválasztása után induás a moziba, ahol az előtérben popcorn és üdítő várta a belépőket. A film címe: Cinege fészek lakói

3. A film végén a gyerekek bekötötték az anyukák szemét, kézen fogva el kezdték vezetni őket vissza a kiállításra, de félúton "átadták" az apukáknak a feladatot és előre surranva beálltak az általuk készített rajz mögé és így "elbújva" kezdték mondani a verset:

"Nem értem, itt vagy ott a testem.

De pont olyan, minthogyha festem.....

Az apukák feladata az volt, hogy oda vezessék a képhez az anyukákat, ahonnan a gyerekük hangját hallják. Levették a kendőket és volt egy kis kavarodás, mert egy-két helyen a jel és a hang nem volt szinkronban és ekkor jött a meglepetés: felcsendült az Anyák napi dalunk

Anyák napi dal (Orbán Tamás)

A legjobb dolog a világon
A gyermekednek lenni
Csak kelj fel velem fél hatkor
éÉs adjál finomat enni.

A legjobb anyuka a világon
Az én édes anyukám
Főz, mos, vasal
S nem haragszik, ha sáros lesz a ruhám.

A legjobb dolog a világon 
A gyermekednek lenni
Csak tudnám, hogy hogyan tudnék
Sok hasonló jót tenni.

És a gyerekek "kirobbantak" a rajzuk mögül és beröpültek az anyukák karja közé. (Nagy szerencsénkre az apukák mindegyike jó helyre állította az anyukákat.) Hihetetlenül szépséges, izgalmas és megható pillanatokat éltünk meg.

Így nézett ki a kiállítás, mire eljött a "bezárás" pillanata:

III. Ezzel vége is lehetett volna, ha az apukák nem gondolták volna tovább ezt a napot, de megtették.

1. A parkolóba várta az anyukákat a kétkerekű járművük és már indulhattunk is - majd 60 kerékpárra -l a Békás-tóhoz.

ahol az Anyukák feladata az volt, hogy magukra ismerjenek az apukák és gyerekek által írt jellemzésből, majd minden bátorságukat összeszedve legyőzzék az akadályokat: lengő hintázás és egyensúlyozás a tó vize felett (mindkettő a gyerekek nagy kedvencévé is vált)

Befejezésül pedig mindenki meghívást kapott a helyben, apukák által készített vacsorára. (Sose hittem volna, hogy a szabadban lehet paradicsomlevest és túrós csuszát készíteni, de ők bebizonyították, hogy semmi, de semmi nincs, ami lehetetlen lenne)