Napról napra óvoda

Kedves Érdeklődő, aki rátaláltál erre az oldalra! Ebben a blogban szeretném Veletek megosztani mindazt, amit az elmúlt 36 évben az óvodáról, a gyerekekről, gyerekektől "megtanultam" és mindazt ami jó kedvre derít, elgondolkodtat, vagy gyönyörködtet.

Címkefelhő
Feedek
Megosztás

Szóvarázslatok

Versek, mondókák az első napokhoz, hetekhez

„A gyerekek imádják a varázslatot, a csodákat. És hisznek is bennük. Egy jól sikerült varázsigével sok gyerkőcbaj, nyafogás vagy félelem kezelhető. Így nincs más dolgod hátra, mint, hogy… feltöltsd varázsigetárad csemetéidhez legjobban illő „varázsigékkel”, mondókákkal, versekkel

http://avarfalvimesek.blog.hu

A gyerekek fogadásához:

Anya szoknyája sátor, előbújik, aki bátor.

Egy, kettő, három, ki lesz a párom?

Játsszunk!

(Avarfalvy Emőke)

1.Vigasztaláshoz:

Ha a szíved bánat nyomja, fond bele egy dalba,

Énekelj, s meglásd hamar, az öröm meghallja,

Szivárványszín kabátjában, kacagva dúdol veled,

S ami bántott, egy-két-há', már el is feleded!

(Avarfalvy Emőke)

2. Kisebb sérülések, fájdalmak „gyógyításához”:

Ebcsont, kutyaháj,

Ha meggyógyul,

Majd nem fáj!

Bibics, bibics,

Kecskeláb!

Ha meggyógyul,

Majd nem fáj!

3. Összebújós, ölbe ültetős játékokhoz:

Simogató mondóka

Megmásztam öt hegyet:
Egy dundit, (hüvelykujj)
Egy keskenyet, (mutatóujj)
Egy magasat, (középső ujj)
Egy ékeset, (gyűrűsujj)
Egy egészen kicsikét, (kisujj)
Nekem ennyi épp elég! (a tenyerébe simogatunk)

Ölbéli mondóka

Csacsi húzza kicsi kocsit,
(a gyerkőc karjánál fogva előre hátra húzzuk, közben a kinyújtott lábunkon ül velünk szemben)
kicsi kocsi nyekereg.
(a lábunkkal föl-le "rugdossuk" finoman a fenekét)
Ej te gazda, lusta gazda
zsírozd meg a kereket,
zsírozd meg a kereket.
(először lassan, majd egyre gyorsabban jobbra-balra húzzuk a karjánál fogva)
Leestek a gyerekek.
(lefektetjük a kinyújtott lábunkra)

Ujj játék:

Hüvelykujjam mustáros,
mutatóujjam mézes
középső ujjam lekváros,
gyűrűs ujjam krémes
Hát a kicsi tiszta maradt?
Dehogy tiszta, ő is ragad!

Hintáztató:

Hinta baba, ringó, kicsi rózsabimbó

Hopp a toronytetejébe, ott egy csoda hintó.

Ülj fel a hintóra! Szállj a kerek tóra!

Gere vissza fehér hattyú csimpilimpi szóra!

4. Játékba hívogató:

Lányok, fiúk, játsszunk, ugyan mit is játsszunk?

Csincseréket, bugyborékot, Ádám vackot, vadbarackot, tengeri guggot!

5. Mesehallgatásra hívogató:

Erdő-erdő meseerdő, benne mese, tizenkettő.
Itt kopogtat most is egy, gyere gyorsan, hallgasd meg!

Egyszer régen, nagyon régen, kint jártam a meseréten.

Ahogy mentem, ahogy jártam tudjátok, hogy mit találtam?

Semmi mást csak egy mesét, kezdem is az elejét.

6. Reggelihez, ebédhez, uzsonnához, evéshez csalogató:

A kis boszorkány

Kis boszorkány hatkor

talpon áll, habarcsol.

Hétkor már az üstje

belevész a füstbe.

Nyolckor kávé-pára

száll a magosságba.

Kilenc óra tájban

rend van a kamrában.

Mire tíz az óra,

répát vág apróra.

Tizenegykor az ebéd

rotyog: tudja: nem elég

a varázs, hogy délre

legyen már ebédje.

Gyertek, gyerekek,

vár az asztal, egyetek!

/Osztrák mondóka, fordította.: Tarbay Ede/

7. Rendrakó mondóka:

Csiribú - csiribá, hókusz – pókusz, kipp és kopp

Rakjuk a rendet itt és ott:

Egyet, jobbra, egyet, balra, egyet tegyél fel a magasba!

Mire tízig számolunk, már mindent helyre raktunk.

Egy, kettő, három…

8. Sorakozáshoz:

Egy, kettő, három, négy

Sorba állni nem nehéz:

Libasorban nincsen párod,

Párban pedig

Kézen foghat a barátod.

9. Öltözködéshez:

Hacuka pacuka
minek az a sok ruha?
Mire mindet felveszem,
jó kövérre növekszem.
Olyan leszek, mint a medve,
aki ki van kerekedve.

10. Kézmosáshoz:

„Cukros, ragacsos, tapadós, maszatos ez a kicsi tappancs,

Hozd hát ide most, nos hát, gyere mosd, adom is a szappant,

Hékás.békás! Fogd meg már! Csúszós kishal megtréfál!

Mosd meg gyorsan, egy, két, hár!”

(Szabó T. Anna: Kézmosóvers – részlet)

11. Fogmosáshoz:

Kívül körkörösen, csir-burr-burr,

Belül kisöpröm, huss-huss-huss,

Kívül tiszta, belül szép,

Ahol rágok, ott kell még.

Határozottan, de nem erősen,

A fognyüvőket le is győztem!

(Patonai Gabriella: A fogmosó mondóka)

12. Pihenéshez:

Álommanó zsákját nyitja,
Lecsukódik minden pilla.
Odarepít, hova vágyom,
Meseország... ez az álom.
Orgonából kis pohárka,
Rózsasziromból topánka.
Szél úrfival táncot lejtek,
Zenél nekünk Tücsök Herceg.
Álomtündér álmom óvja,
Gyorsan eltelik sok óra...

(Simola Teréz Csilla: Álomország)

12+1 ötlet: Az óvoda és udvar megismeréséhez:

Megy az út, megy az út,

Kanyarog a gyalogút.

Emelkedő, emelkedő, aztán lejtő

Megy az út, megy az út

Kanyarog a gyalogút.

Hopp, egy gödör!

Megyek itt, megyek ott,

Egyszer bal, egyszer jobb.

Fenn az ég, lenn a kút,

Hideg jég, hosszú út

Játékok kicsiknek és nagyobbaknak befogadáshoz, visszafogadáshoz

Kép forrása: Kép forrása: caesarom.com

Ismerkedő, kapcsolatteremtő, névjátékok befogadáshoz, visszafogadáshoz

1. „Papagáj” játék (ismerkedés labdával vagy babzsákkal)

A gyerekek körben ülnek vagy állnak. A játékvezető gurítja vagy dobja a labdát/babzsákot és közben hangosan Kimondja annak a nevét/jelét, akinek szánta. Amelyik gyerek megkapta a labdát az visszadobja, csúsztatja, gurítja a játékvezetőnek úgy, hogy közben ő is elismétli a nevét vagy a jelét.

Variáció:

- Amikor már jól mennek a nevek és jelek, akkor a kezdő játékos gurítja a labdát úgy, hogy mondja a saját nevét/jelét és annak a nevét/jelét is, akinek gurítja, dobja a babzsákot, labdát.

- Nehezített változat: először szemkontaktust kell felvennie a dobónak, gurítónak azzal, akinek szánja a labdát és, amikor ez már létrejött akkor és csak akkor mondhatja ki a nevét, jelét.

- Amikor már nagyon jól mennek a jelek, nevek, akkor, akinél a labda van „némán” (vagy a magánhangzókat hangosan) mondja ki, annak a nevét, jelét, akinek is szánja a labdát, babzsákot.

2. Ismerkedés szemkontaktussal:

A gyerekek/felnőttek szétszórtan helyezkednek el a térben és halk zeneszó mellet összevissza sétálnak, és közben megpróbálnak szemmel kapcsolatot keresni valakivel. Aki nem fogadja el a kapcsolat kezdeményezést, annak el kell néznie, aki elfogadja, az tartja a szemkontaktust. Akkor alakul ki a pár, ha egymás kezét fogva mennek tovább. A játéknak akkor van vége, ha mindenki megtalálja a párját.

Variáció:

- A játékvezető a játék közben megváltoztathatja, hogy hol, hogyan kell összekapcsolódniuk a pároknak

(pl. A meglévő párok sétáljanak tovább úgy, hogy a könyökük, válluk, térdük, homlokuk ér össze.)

- Nehezített változat: Ha kialakultak a párok, akkor tovább lehet játszani úgy, hogy a pároknak szavak nélkül, párokkal kell kapcsolatba kerülni és így 4-es, 8-as csoportok alakulnak ki. Egészen addig játszható, amíg minden játékos egy csapatba nem kerül.

3. „Keresem a barátom” (játék a kezekkel)

A játék résztvevői csukott vagy bekötött szemmel halk zeneszóra mozognak a térben, előre nyújtják a kezüket és a „kezek ismerkednek.” Ha olyan kézfogást érez a kezén, akinek az érintése tetszik, akkor mind a két játékos kinyitja a szemét, bemutatkozik egymásnak és párban megy tovább. A játéknak akkor van vége, ha mindenki barátra lelt.

4. Szobros játék

A gyerekek, felnőttek zenére szabadon mozognak a térben és közben a játékvezető „feladatokat” ad: (Pl. Mozgás közben óvatosan érints meg, minél több játékost vagy érintsétek össze a tenyereteket, homlokotokat, kisujjatokat! stb.). Amikor a zene elhallgat, mindenkinek abban a helyzetben, amiben éppen van „szoborrá” kell merevednie. Zeneszóra lehet tovább indulni.

5. Összegabalyodva

Egy nagy körben állva minden gyereket arra kérünk, csukja be a szemét és nyújtsa előre a két kezét. Ekkor háromra mindenki a kör közepe felé indul becsukott szemmel, és két kinyújtott kezével két másik kezet kell megtalálnia, megfognia. Mikor mindenkinek van „megfogott keze” kinyithatjuk a szemünket és megpróbáljuk kioldani az így keletkezett csomót. Segítség: Minden csomó kioldható!!Figyelem: ha túl sok idő eltelt már, egy nagy csatakiáltással háromra mindenki elengedheti a másik kezét, kvázi felrobbantjuk a csomót.

6. Jónásnak hívnak

A gyerekek körben állnak és egymás után sorban belépnek a kör közepére és valamilyen kitalált mozgással kísérve bemutatkoznak. Ezután az egész kör megismétli a nevet és mozdulatot. Utána jöhet a következő játékos.

7. Pókháló

A kezdő játékos megfogja a fonal végét, majd bemutatkozás után odadobja valakinek a gombolyagot. Ez a játékos is megfogja a fonalat, és a gombolyagot tovább dobja a bemutatkozása után. Így mire mindenki bemutatkozik, kialakul a „pókháló”, melyet vissza is tekerhetünk a nevek ismétlésével.

8. Léggömb játék

A játékvezető (akár a játékosok segítségével is) megrajzolja, megírja az összes játékos jelét, nevét egy kis papírra és összehajtva beleteszi egy-egy lufiba. A lufikat ezek után felfújja és a játéktér közepére teszi, ahonnan összekeverés után mindenki választhat egyet és szabadon játszhat vele, amíg szól a zene. Amikor elhallgat a zene, mindegyik játékosnak ki kell pukkasztania az éppen nála lévő lufit és a lufiban talált nevű, jelű játékosra rámutatva ki kell mondania vagy a jelét vagy a nevét.

9. Székes játék

A széket egymástól kicsit távolabb körbe rakjuk, és a játékosok ráülnek, ráállnak. A játékvezető mond két nevet/jelet és azoknak helyet kell cserélniük. Először lassan, majd egyre gyorsuló tempóban lehet mondani a jeleket/neveket és ezzel nehezíthetjük a játékot.

10. Bújócska:

A gyerekek körbeállnak, kiválasztunk egy hunyót, aki a kör közepére áll, és befogja a szemét. A gyerekek hangosan mondják a mondókát:

“Az erdőben jártunk keltünk,
Egy gyermeket elvesztettünk,
Mondd meg …. (hunyó neve)
mondd meg nekünk –
Ki az, aki nincsen velünk?”

A mondóka közben a tanító kiválaszt egy gyereket, aki elbújik az asztal mögé, egy fa mögé. A hunyó kinyitja a szemét, körbenéz, és megpróbálja kitalálni, hogy ki hiányzik. Ha sikerül, az lesz a hunyó, aki elbújt. Ha nem sikerül, akkor újra ő a hunyó.

 

11. Kapd el a söprűt!

A játékosok körbe állnak. A játékvezető, vagy egy önként jelentkező játékos, a kör közepére áll és függőlegesen tartja a földön álló söprűt. A feladata az, hogy kiszabaduljon a kör közepéről. Ezt úgy tudja elérni, hogy hangosan és érthetően kimondja egy, a körben helyet foglaló társa nevét és ezzel egy időben elengedi a söprűt (bármilyen irányba ellökni tilos). Aki hallja a saját nevét, gyorsan megpróbálja elkapni az eldőlő söprût, mielőtt az földet érne. Ha ez sikerül, a középen lévő játékos marad a helyén, és új nevet kell mondania. Ha viszont a söprű földet ér, a név tulajdonosa nem tudta elkapni, helyet cserél a két játékos. Az új söprűtartónak is ugyanaz a feladata, mint elődjének.

Variáció:

- Játszhatunk úgy is, hogy a körben álló játékosok nem állnak, hanem elindulnak egy irányba és körbe-körbe sétálnak.

- Megpróbálkozhatunk 2 söprűvel is játszani. Ekkor a kör közepén lévő játékos 2 nevet mond egymás után. Ennél a variációnál nagyon ügyeljük, nehogy fejjel összekoccanjanak a gyerekek.

- Amennyiben a játékosok jól ismerik egymást, nevek helyett játszhatunk, pl. állatnevekkel, városok neveivel, színekkel stb.

12. Névhullám

A gyerekek körben állnak. Egy gyerek a nevét mondja különleges hangsúllyal. A név gyorsan végighalad, hullámzik a körben ezzel a kiejtéssel. Utána egy másik gyerek folytatja.

Variáció: A különleges hangsúlyt egy mozdulat is kísérheti.

12+1. Mellettünk nem ül senki

Eggyel több széket körbe rakunk, mint ahány játékos van és mindenki leül egy székre. aki mellet maradt az üres, azt mondja

Mellettünk nem ül senki, gyere ……….. ülj ide!” A felszólított a megütögetett, üres helyre ül, és most az hív valakit maga mellé, akinél megüresedett a szék. (Az üres szék két oldalán ülőknek 3 számolás alatt meg kell egyeznie, hogy kit hívnak az üres székre.

Ismerkedő, kapcsolatteremtő, névjátékok befogadáshoz, visszafogadáshoz

1. „Papagáj” játék (ismerkedés labdával vagy babzsákkal)

A gyerekek körben ülnek vagy állnak. A játékvezető gurítja vagy dobja a labdát/babzsákot és közben hangosan Kimondja annak a nevét/jelét, akinek szánta. Amelyik gyerek megkapta a labdát az visszadobja, csúsztatja, gurítja a játékvezetőnek úgy, hogy közben ő is elismétli a nevét vagy a jelét.

Variáció:

- Amikor már jól mennek a nevek és jelek, akkor a kezdő játékos gurítja a labdát úgy, hogy mondja a saját nevét/jelét és annak a nevét/jelét is, akinek gurítja, dobja a babzsákot, labdát.

- Nehezített változat: először szemkontaktust kell felvennie a dobónak, gurítónak azzal, akinek szánja a labdát és, amikor ez már létrejött akkor és csak akkor mondhatja ki a nevét, jelét.

- Amikor már nagyon jól mennek a jelek, nevek, akkor, akinél a labda van „némán” (vagy a magánhangzókat hangosan) mondja ki, annak a nevét, jelét, akinek is szánja a labdát, babzsákot.

2. Ismerkedés szemkontaktussal:

A gyerekek/felnőttek szétszórtan helyezkednek el a térben és halk zeneszó mellet összevissza sétálnak, és közben megpróbálnak szemmel kapcsolatot keresni valakivel. Aki nem fogadja el a kapcsolat kezdeményezést, annak el kell néznie, aki elfogadja, az tartja a szemkontaktust. Akkor alakul ki a pár, ha egymás kezét fogva mennek tovább. A játéknak akkor van vége, ha mindenki megtalálja a párját.

Variáció:

- A játékvezető a játék közben megváltoztathatja, hogy hol, hogyan kell összekapcsolódniuk a pároknak

(pl. A meglévő párok sétáljanak tovább úgy, hogy a könyökük, válluk, térdük, homlokuk ér össze.)

- Nehezített változat: Ha kialakultak a párok, akkor tovább lehet játszani úgy, hogy a pároknak szavak nélkül, párokkal kell kapcsolatba kerülni és így 4-es, 8-as csoportok alakulnak ki. Egészen addig játszható, amíg minden játékos egy csapatba nem kerül.

3. „Keresem a barátom” (játék a kezekkel)

A játék résztvevői csukott vagy bekötött szemmel halk zeneszóra mozognak a térben, előre nyújtják a kezüket és a „kezek ismerkednek.” Ha olyan kézfogást érez a kezén, akinek az érintése tetszik, akkor mind a két játékos kinyitja a szemét, bemutatkozik egymásnak és párban megy tovább. A játéknak akkor van vége, ha mindenki barátra lelt.

4. Szobros játék

A gyerekek, felnőttek zenére szabadon mozognak a térben és közben a játékvezető „feladatokat” ad: (Pl. Mozgás közben óvatosan érints meg, minél több játékost vagy érintsétek össze a tenyereteket, homlokotokat, kisujjatokat! stb.). Amikor a zene elhallgat, mindenkinek abban a helyzetben, amiben éppen van „szoborrá” kell merevednie. Zeneszóra lehet tovább indulni.

5. Összegabalyodva

Egy nagy körben állva minden gyereket arra kérünk, csukja be a szemét és nyújtsa előre a két kezét. Ekkor háromra mindenki a kör közepe felé indul becsukott szemmel, és két kinyújtott kezével két másik kezet kell megtalálnia, megfognia. Mikor mindenkinek van „megfogott keze” kinyithatjuk a szemünket és megpróbáljuk kioldani az így keletkezett csomót. Segítség: Minden csomó kioldható!!Figyelem: ha túl sok idő eltelt már, egy nagy csatakiáltással háromra mindenki elengedheti a másik kezét, kvázi felrobbantjuk a csomót.

6. Jónásnak hívnak

A gyerekek körben állnak és egymás után sorban belépnek a kör közepére és valamilyen kitalált mozgással kísérve bemutatkoznak. Ezután az egész kör megismétli a nevet és mozdulatot. Utána jöhet a következő játékos.

7. Pókháló

A kezdő játékos megfogja a fonal végét, majd bemutatkozás után odadobja valakinek a gombolyagot. Ez a játékos is megfogja a fonalat, és a gombolyagot tovább dobja a bemutatkozása után. Így mire mindenki bemutatkozik, kialakul a „pókháló”, melyet vissza is tekerhetünk a nevek ismétlésével.

8. Léggömb játék

A játékvezető (akár a játékosok segítségével is) megrajzolja, megírja az összes játékos jelét, nevét egy kis papírra és összehajtva beleteszi egy-egy lufiba. A lufikat ezek után felfújja és a játéktér közepére teszi, ahonnan összekeverés után mindenki választhat egyet és szabadon játszhat vele, amíg szól a zene. Amikor elhallgat a zene, mindegyik játékosnak ki kell pukkasztania az éppen nála lévő lufit és a lufiban talált nevű, jelű játékosra rámutatva ki kell mondania vagy a jelét vagy a nevét.

9. Székes játék

A széket egymástól kicsit távolabb körbe rakjuk, és a játékosok ráülnek, ráállnak. A játékvezető mond két nevet/jelet és azoknak helyet kell cserélniük. Először lassan, majd egyre gyorsuló tempóban lehet mondani a jeleket/neveket és ezzel nehezíthetjük a játékot.

10. Bújócska:

A gyerekek körbeállnak, kiválasztunk egy hunyót, aki a kör közepére áll, és befogja a szemét. A gyerekek hangosan mondják a mondókát:

“Az erdőben jártunk keltünk,
Egy gyermeket elvesztettünk,
Mondd meg …. (hunyó neve)
mondd meg nekünk –
Ki az, aki nincsen velünk?”

A mondóka közben a tanító kiválaszt egy gyereket, aki elbújik az asztal mögé, egy fa mögé. A hunyó kinyitja a szemét, körbenéz, és megpróbálja kitalálni, hogy ki hiányzik. Ha sikerül, az lesz a hunyó, aki elbújt. Ha nem sikerül, akkor újra ő a hunyó.

 

11. Kapd el a söprűt!

A játékosok körbe állnak. A játékvezető, vagy egy önként jelentkező játékos, a kör közepére áll és függőlegesen tartja a földön álló söprűt. A feladata az, hogy kiszabaduljon a kör közepéről. Ezt úgy tudja elérni, hogy hangosan és érthetően kimondja egy, a körben helyet foglaló társa nevét és ezzel egy időben elengedi a söprűt (bármilyen irányba ellökni tilos). Aki hallja a saját nevét, gyorsan megpróbálja elkapni az eldőlő söprût, mielőtt az földet érne. Ha ez sikerül, a középen lévő játékos marad a helyén, és új nevet kell mondania. Ha viszont a söprű földet ér, a név tulajdonosa nem tudta elkapni, helyet cserél a két játékos. Az új söprűtartónak is ugyanaz a feladata, mint elődjének.

Variáció:

- Játszhatunk úgy is, hogy a körben álló játékosok nem állnak, hanem elindulnak egy irányba és körbe-körbe sétálnak.

- Megpróbálkozhatunk 2 söprűvel is játszani. Ekkor a kör közepén lévő játékos 2 nevet mond egymás után. Ennél a variációnál nagyon ügyeljük, nehogy fejjel összekoccanjanak a gyerekek.

- Amennyiben a játékosok jól ismerik egymást, nevek helyett játszhatunk, pl. állatnevekkel, városok neveivel, színekkel stb.

12. Névhullám

A gyerekek körben állnak. Egy gyerek a nevét mondja különleges hangsúllyal. A név gyorsan végighalad, hullámzik a körben ezzel a kiejtéssel. Utána egy másik gyerek folytatja.

Variáció: A különleges hangsúlyt egy mozdulat is kísérheti.

12+1. Mellettünk nem ül senki

Eggyel több széket körbe rakunk, mint ahány játékos van és mindenki leül egy székre. aki mellet maradt az üres, azt mondja

Mellettünk nem ül senki, gyere ……….. ülj ide!” A felszólított a megütögetett, üres helyre ül, és most az hív valakit maga mellé, akinél megüresedett a szék. (Az üres szék két oldalán ülőknek 3 számolás alatt meg kell egyeznie, hogy kit hívnak az üres székre.

1. „Papagáj” játék (ismerkedés labdával vagy babzsákkal)

A gyerekek körben ülnek vagy állnak. A játékvezető gurítja vagy dobja a labdát/babzsákot és közben hangosan Kimondja annak a nevét/jelét, akinek szánta. Amelyik gyerek megkapta a labdát az visszadobja, csúsztatja, gurítja a játékvezetőnek úgy, hogy közben ő is elismétli a nevét vagy a jelét.

Variáció:

- Amikor már jól mennek a nevek és jelek, akkor a kezdő játékos gurítja a labdát úgy, hogy mondja a saját nevét/jelét és annak a nevét/jelét is, akinek gurítja, dobja a babzsákot, labdát.

- Nehezített változat: először szemkontaktust kell felvennie a dobónak, gurítónak azzal, akinek szánja a labdát és, amikor ez már létrejött akkor és csak akkor mondhatja ki a nevét, jelét.

- Amikor már nagyon jól mennek a jelek, nevek, akkor, akinél a labda van „némán” (vagy a magánhangzókat hangosan) mondja ki, annak a nevét, jelét, akinek is szánja a labdát, babzsákot.

2. Ismerkedés szemkontaktussal:

A gyerekek/felnőttek szétszórtan helyezkednek el a térben és halk zeneszó mellet összevissza sétálnak, és közben megpróbálnak szemmel kapcsolatot keresni valakivel. Aki nem fogadja el a kapcsolat kezdeményezést, annak el kell néznie, aki elfogadja, az tartja a szemkontaktust. Akkor alakul ki a pár, ha egymás kezét fogva mennek tovább. A játéknak akkor van vége, ha mindenki megtalálja a párját.

Variáció:

- A játékvezető a játék közben megváltoztathatja, hogy hol, hogyan kell összekapcsolódniuk a pároknak

(pl. A meglévő párok sétáljanak tovább úgy, hogy a könyökük, válluk, térdük, homlokuk ér össze.)

- Nehezített változat: Ha kialakultak a párok, akkor tovább lehet játszani úgy, hogy a pároknak szavak nélkül, párokkal kell kapcsolatba kerülni és így 4-es, 8-as csoportok alakulnak ki. Egészen addig játszható, amíg minden játékos egy csapatba nem kerül.

3. „Keresem a barátom” (játék a kezekkel)

A játék résztvevői csukott vagy bekötött szemmel halk zeneszóra mozognak a térben, előre nyújtják a kezüket és a „kezek ismerkednek.” Ha olyan kézfogást érez a kezén, akinek az érintése tetszik, akkor mind a két játékos kinyitja a szemét, bemutatkozik egymásnak és párban megy tovább. A játéknak akkor van vége, ha mindenki barátra lelt.

4. Szobros játék

A gyerekek, felnőttek zenére szabadon mozognak a térben és közben a játékvezető „feladatokat” ad: (Pl. Mozgás közben óvatosan érints meg, minél több játékost vagy érintsétek össze a tenyereteket, homlokotokat, kisujjatokat! stb.). Amikor a zene elhallgat, mindenkinek abban a helyzetben, amiben éppen van „szoborrá” kell merevednie. Zeneszóra lehet tovább indulni.

5. Összegabalyodva

Egy nagy körben állva minden gyereket arra kérünk, csukja be a szemét és nyújtsa előre a két kezét. Ekkor háromra mindenki a kör közepe felé indul becsukott szemmel, és két kinyújtott kezével két másik kezet kell megtalálnia, megfognia. Mikor mindenkinek van „megfogott keze” kinyithatjuk a szemünket és megpróbáljuk kioldani az így keletkezett csomót. Segítség: Minden csomó kioldható!!Figyelem: ha túl sok idő eltelt már, egy nagy csatakiáltással háromra mindenki elengedheti a másik kezét, kvázi felrobbantjuk a csomót.

6. Jónásnak hívnak

A gyerekek körben állnak és egymás után sorban belépnek a kör közepére és valamilyen kitalált mozgással kísérve bemutatkoznak. Ezután az egész kör megismétli a nevet és mozdulatot. Utána jöhet a következő játékos.

7. Pókháló

A kezdő játékos megfogja a fonal végét, majd bemutatkozás után odadobja valakinek a gombolyagot. Ez a játékos is megfogja a fonalat, és a gombolyagot tovább dobja a bemutatkozása után. Így mire mindenki bemutatkozik, kialakul a „pókháló”, melyet vissza is tekerhetünk a nevek ismétlésével.

8. Léggömb játék

A játékvezető (akár a játékosok segítségével is) megrajzolja, megírja az összes játékos jelét, nevét egy kis papírra és összehajtva beleteszi egy-egy lufiba. A lufikat ezek után felfújja és a játéktér közepére teszi, ahonnan összekeverés után mindenki választhat egyet és szabadon játszhat vele, amíg szól a zene. Amikor elhallgat a zene, mindegyik játékosnak ki kell pukkasztania az éppen nála lévő lufit és a lufiban talált nevű, jelű játékosra rámutatva ki kell mondania vagy a jelét vagy a nevét.

9. Székes játék

A széket egymástól kicsit távolabb körbe rakjuk, és a játékosok ráülnek, ráállnak. A játékvezető mond két nevet/jelet és azoknak helyet kell cserélniük. Először lassan, majd egyre gyorsuló tempóban lehet mondani a jeleket/neveket és ezzel nehezíthetjük a játékot.

10. Bújócska:

A gyerekek körbeállnak, kiválasztunk egy hunyót, aki a kör közepére áll, és befogja a szemét. A gyerekek hangosan mondják a mondókát:

“Az erdőben jártunk keltünk,
Egy gyermeket elvesztettünk,
Mondd meg …. (hunyó neve)
mondd meg nekünk –
Ki az, aki nincsen velünk?”

A mondóka közben a tanító kiválaszt egy gyereket, aki elbújik az asztal mögé, egy fa mögé. A hunyó kinyitja a szemét, körbenéz, és megpróbálja kitalálni, hogy ki hiányzik. Ha sikerül, az lesz a hunyó, aki elbújt. Ha nem sikerül, akkor újra ő a hunyó.

 

11. Kapd el a söprűt!

A játékosok körbe állnak. A játékvezető, vagy egy önként jelentkező játékos, a kör közepére áll és függőlegesen tartja a földön álló söprűt. A feladata az, hogy kiszabaduljon a kör közepéről. Ezt úgy tudja elérni, hogy hangosan és érthetően kimondja egy, a körben helyet foglaló társa nevét és ezzel egy időben elengedi a söprűt (bármilyen irányba ellökni tilos). Aki hallja a saját nevét, gyorsan megpróbálja elkapni az eldőlő söprût, mielőtt az földet érne. Ha ez sikerül, a középen lévő játékos marad a helyén, és új nevet kell mondania. Ha viszont a söprű földet ér, a név tulajdonosa nem tudta elkapni, helyet cserél a két játékos. Az új söprűtartónak is ugyanaz a feladata, mint elődjének.

Variáció:

- Játszhatunk úgy is, hogy a körben álló játékosok nem állnak, hanem elindulnak egy irányba és körbe-körbe sétálnak.

- Megpróbálkozhatunk 2 söprűvel is játszani. Ekkor a kör közepén lévő játékos 2 nevet mond egymás után. Ennél a variációnál nagyon ügyeljük, nehogy fejjel összekoccanjanak a gyerekek.

- Amennyiben a játékosok jól ismerik egymást, nevek helyett játszhatunk, pl. állatnevekkel, városok neveivel, színekkel stb.

12. Névhullám

A gyerekek körben állnak. Egy gyerek a nevét mondja különleges hangsúllyal. A név gyorsan végighalad, hullámzik a körben ezzel a kiejtéssel. Utána egy másik gyerek folytatja.

Variáció: A különleges hangsúlyt egy mozdulat is kísérheti.

12+1. Mellettünk nem ül senki

Eggyel több széket körbe rakunk, mint ahány játékos van és mindenki leül egy székre. aki mellet maradt az üres, azt mondja

Mellettünk nem ül senki, gyere ……….. ülj ide!” A felszólított a megütögetett, üres helyre ül, és most az hív valakit maga mellé, akinél megüresedett a szék. (Az üres szék két oldalán ülőknek 3 számolás alatt meg kell egyeznie, hogy kit hívnak az üres székre.

Kézenfogva az óvodába

Kép forrása: www.sikerado.hu

Idén arra gondoltunk, hogy egy levéllel próbáljuk meg segíteni a hozzánk felvett gyerekek szüleit abban, hogy minél könnyebben fel tudjanak készülni arra, hogy óvodássá válik a csemetéjük. Emellet ötleteket gyűjtöttünk össze arról is, hogy hogyan tudjaák segíteni azt, hogy könnyebbé válhassanak az első napok, hetek az óvodában. Ebbe a levélbe a saját ötleteinken kívül, "beleszerkesztettünk" a https://www.facebook.com/Gyereketeto/?fref=nf oldal és a http://gyerkoc.com/hogyan-tegyuk-konnyebbe-a-beszokast-az-oviba/ oldal bejegyzéseiből is. Köszönet mind a két oldalnak az ötletekért.

Hogy miért is tettem "nyilvánossá"? Hátha megtetszik valakinek, és "saját képére, lehetőségeire formálva segítséggé válhat.

Kedves Szülők!

Lassan, de biztosan közeledik az a nap, amikor kézen fogod azt a kisembert, aki már „nagyra nőtt”, - épp három éves - és elindultok az óvodába. Az a pár hét, ami még előttetek van, tudjuk, hogy tele van izgalommal, várakozással és talán egy kis félelemmel is, hiszen el kell, hogy engedjétek a kezét annak, akinek eddig minden rezdülését nyomon követhettétek. Ti voltatok azok, akik segítettétek, hogy rácsodálkozhasson a világra és nap, mint nap új dolgokat fedezhessen fel. Tudjátok, hogy mitől kacag hangosan és a sírás hangjából, hogy mi a baj. Tudjátok, hogy mivel lehet megvigasztalni, álomba ringatni. Vannak közös titkaitok, szavaitok és jelzéseitek, melyek szorossá, szeretettel telivé tették az életeteket.

Változást hozott, amikor megszületett és változást hoz az életetekbe, most, hogy óvodássá cseperedett és valószínűleg tele vagytok kérdésekkel, kétségekkel, ezért arra gondoltunk, hogy leírunk pár gondolatot, ötletet ahhoz, hogy mivel is segíthetitek, hogy könnyebb lehessen az elválás az első napokban, hetekben.

I. Ráhangolódás szülőként:

1. A legelső és legfontosabb "tanácsunk" az az, hogy készítsétek fel a saját "lelketeket arra, hogy el kell engednetek a "kezét", mert már valóban szüksége van rajtatok kívül mások, más gyerekek társaságára ahhoz, hogy még inkább kinyílhasson a világ a számára. Talán ez a legnehezebb lépés, amit szülőként meg kell tennetek, de e nélkül bizony nagyon nehézzé válhat az új helyzet elfogadása. Második (sokadik) gyerek esetében talán ez egy kicsit könnyebb, de könnyű nem lesz. Hinned kell abban, hogy jól döntöttél, jól választottál, mert a gyerekek valamilyen "hetedik érzékkel" ráéreznek a legkisebb bizonytalanságra és elbizonytalanodnak ők maguk is.

2. A bizonyosságot, hogy jó helyen, biztonságban, szerető és elfogadó emberekre bízzátok majd gyereketeket, leginkább akkor tudjátok elhinni, ha már ismeritek az óvodát (szerencsés estben az óvónőket, a pedagógiai asszisztenst és a dadust is), de ha ez nem így van, akkor a nyár folyamán az óvoda honlapján keresztül sok-sok információt "begyűjthettek” a csoportok életéről. Itt megtalálhatjátok az óvoda helyi programját is, melyből kiderül, hogy melyek azok a fontos gondolatok, melyeket a gyerekek életének terelgetése, fejlesztése közben mindig szem előtt tartunk

3. Szervezzétek úgy az elfoglaltságotokat, az életeteket, hogy mindenféleképpen ott lehessetek az óvodában az összevont (minden új gyerek szüleinek szervezett) vagy a csoport szülőin, mert itt van arra lehetőségetek, hogy a bennetek megfogalmazódott kérdésekre választ kaphassatok!

4. Bízz bennünk, mert az óvodánk csoportjában dolgozók mindegyikének fontos, hogy megismerjünk Benneteket és az egyéni lehetőségeiteket figyelembe véve segítsünk mind Nektek, mind a gyerekednek abban, hogy a változásokat minél könnyebben el tudjátok fogadni. Bízzál bennünk, kérdezz és segítsd, hogy segíteni tudjunk.

Ha már sikerült felnőttként elfogadnotok, ráhangolódnotok arra, hogy óvodás lesz a gyereketek, akkor a következő kérdés az az, hogy hogyan is segítsük gyerkőcünket ahhoz, hogy várja (újra várja) az óvoda kezdést.

Mielőtt ehhez próbálnánk meg "gyakorlati" ötleteket adni kéréssel folytatnánk, melyek lehet, hogy első olvasatban kicsit meghökkentőek, de sok éves óvónői tapasztalatainkon alapulnak:

1. Ha meg tudjátok állni, akkor ne kössétek semmilyen "feltételhez" azt, hogy óvodássá válhasson! Kerüljétek el az olyan mondatokat, hogy "ha nem szoksz le erről vagy arról és nem szoksz rá erre vagy arra, ha nem tanulod meg, ha nem viselkedsz jól és illedelmesen, akkor nem lehetsz óvodás!" Ez a kérés egyrészt azért fontos, mert ez így nem igaz. Azt, hogy óvodássá kell lennie, az élet hozza magával. és nem az ő "eredményes vagy eredménytelen" erőfeszítéseitől függ. Másrészt, ahelyett, hogy motiválnának az ehhez hasonló mondatok frusztrálhatnak, félelmeket kelthetnek és az biztos, hogy ezek az érzések nem segítik azt, hogy a gyerekünk vágyjon az óvodába.

2. Talán ez lesz a legfurcsább gondolat: Ne ígérjétek meg Neki azt, hogy az óvodában mindig jól fogja magát érezni és sok barátja lesz, hiszen ez a legritkább estben válik valósággá. Az első időszakban bizony sokszor lesz szomorú, sokszor lesz hiányérzete és sokszor fogja magányosnak érezni magát még az is, aki látszólag jól veszi az "akadályt". Hosszú, néha könnyebb, néha nehezebb időszakok láncolata, mire egy gyerek valóban örülni tud annak, hogy óvodás és, ha ez nagyjából Karácsony tájára bekövetkezik, akkor mind a szülők, mind az óvónők "eredményesen" segítettek. /Azért próbáltuk meg időhöz kötni a valódi "beszokást", hogy előre felkészülhessetek arra, hogy ez egy hosszú folyamat tele érzelmi "hullámvasutazással." Ez így természetes és ehhez bizony sok-sok türelem kell./

Ahelyett, hogy ígéretet teszünk arra, hogy az óvodában mindig jó inkább beszélgessünk arról, hogy miért is kell Neki óvodássá válni. Pl. elmesélhetjük, hogy mielőtt megszületett mindkét szülőjének volt munkája, amit szeretett és örömmel töltötte el, olyan volt neki, mint amikor Ő játszik a kedvenc játékával és Ő most már akkorára nőtt, olyan önálló lett, hogy másokkal is el tud tölteni pár órát és addig az anyuka/apuka visszamehet oda, ahol visszavárják. Ne azt közvetítsük felé, hogy ez kényszer, hanem azt, hogy azáltal, hogy ő óvodás lesz a család minden tagja "teljes életet" élhet és ehhez az Ő segítségére is szükség van.

3. Ez ugyan már arról szól, hogy amikor már óvodás lett a csemeténk, hogyan is váljunk el tőle az első napokban, hetekben, de nagyon fontos, mert sok-sok sírástól, hisztitől, rossz érzéstől megóvhatjuk gyerekünket és magunkat egyaránt:

Minden gyereknek másra van szüksége ahhoz, hogy könnyebbé váljon az elválás és  a csoportoknak is megvannak a maga hagyományai, szokásai, de mindenkinél és mindenhol segít, ha nem "húzzuk, vonjuk az elválást, mint a rétestésztát". A meglévő lehetőségeinket ismerve (pl. van hosszabb, rövidebb időnk bemenni vele és együtt játszani vagy az öltözőben pár percre még összebújni) csak akkor mondjuk azt, hogy "most már búcsúzom", amikor valóban meg is tesszük, mert ha egyszer is sikerül "időt húznia" valamivel, akkor bizony nap, mint nap újra és egyre hevesebben és egyre újabb ötletekkel próbál meg minket ott tartani. Sok éves tapasztalatunk, hogy ezek a hol hangos, hol csak bepárásodott szemmel közvetített helyzetek csak pár percig tartanak, hiszen az esetek többségében a "szülőnek szólnak" és sokkal, de sokkal tovább tartanak, ha az elválás sok ideig tart. El kell hinned, hogy az óvónőknek van annyi ötlet a tarsolyukban, hogy megoldják a helyzetet!

Az sem árt, ha a búcsúzáshoz kitaláltok valamilyen "rituálét", hagyományt, mely "titkos" és csak a tietek (Lehet ez egy mondat, egy érintés, egy kézfogás, a vigasztaló tárgy átadása stb.), mert a kisgyerekeknek fontosak az ismétlődések, hiszen ezek nyújtanak neki biztonságot, állandóságot. Sokszor nem is kell nekünk kitalálni, hanem elég rá figyelni és hagyománnyá tenni a saját ötletét, mert azt hiszem náluk nagyobb "Rítus teremtő" nem létezik.)

II. Ráhangolódás segítése, avagy kipróbálásra ajánlott ötletek nemcsak új ovisoknak

(mindenféle fontossági sorrend nélkül, ahogy éppen az eszünkbe jutott)

1. Keressetek saját gyerekkorotokból képeket, videó felvételeket és nézegessétek együtt! Közben fel lehet idézni a szép és kevésbé szép (hiszen ezek is hozzá tartoznak az igazsághoz) emlékeket és ebből biztos, hogy jó, kis beszélgetések kerekednek.

2.  Próbáljátok meg összegyűjteni a szülők, nagyszülő, testvérek, unokatestvérek óvodás jeleit (Ha esetleg nem emlékeznétek rá, ebben az esetben azt ajánlom, hogy "csúsztassunk" és találjunk ki egyet) és ezekből készítsetek memória játékot!

3. "Készítsetek „ovis könyvet”, melyet összeállíthattok az oviban készített fényképekből (csoportszoba, épület, udvar, öltöző, mosdó, játékok stb.) és nézegessétek, beszélgessetek róla!" /http://gyereketeto.hu/…/mit-tehetsz-hogy-minden-siman-menj…//

4. Sétáljatok sokat az óvoda felé és rajzoljatok egy "térképet" az odavezető útról, melyet minden séta után képekkel, számára fontos, neki tetsző "tájékozódási pontokkal" egészíthettek ki!

5. Ültessetek egy növényt, melyet egész nyáron közösen gondoztok és az első napon beviszitek az óvodába! (persze akármi mást is lehet pl: egy üveg lekvár, szörp, aszalt gyümölcs, rajz, festmény, kő, csiga gyűjtemény stb. Minden jó, amit közösen készítetek a csoportnak „ajándékba”.)

6.Nézzetek könyveket az óvodáról, az óvodai életről! Ehhez rengeteg ötletet találhattok a Lurkó világ blog oldalon.

7.  Készítsetek vagy vegyetek egy tarisznyát, kincses ládát és/vagy egy albumot, melyre ha már tudjuk rátehetjük a gyerkőc óvodai jelét is. Belekerülhet minden, ami a nyár folyamán fontossá vált a számára csigaháztól egy szép formájú kavicson ás egy térképig, képeslapig vagy fényképig minden és ezt már vihetjük is az első napokban az óvodába. Ez a gyerkőc számára is fontos, hiszen a saját "kincseivel" való tevékenykedés biztonságot biztosít és az óvónőnek is segítség, hiszen kiindulópontja lehet egy-egy beszélgetésnek, játéknak, mellyel elterelhetővé válik a figyelem az elválással kapcsolatos érzelmektől.

"8. . Hagyjátok ott néha pár órára, esetleg egy éjszakára nagymamánál, barátnál, jó ismerősnél

Ha közeleg az ovi, néha érdemes gyakorolni, hogy milyen az, ha anyu-apu eltűnik pár órára, hogy kicsit ez a szituáció is ismerősebb legyen és tudja, hogy ha el is mentek, vissza fogtok menni érte.

9. Ha elmentek valahová, köszönjetek el Tőle és mondjátok meg, hogy mikor jöttök vissza

Miért fontos ez az óvodába szoktatáshoz? Mert a gyerekben kiépül egyfajta bizalom, hogy a szülei visszajönnek érte akkorra, amikorra mondták, valóban az történik, amit előre ígérték. Ha ez a bizalom nem épül fel, akkor a gyerekben megmaradhat az a félelem, hogy anyu vagy apu bármikor, bármennyi időre eltűnhet, ez pedig nagyban hátráltatni tudja az óvodai beszokás folyamatát.

10. Tudakoljátok meg, hogy hogyan zajlik egy nap az oviban és már jó előre igyekezzetek átállni az ovi ritmusára. Az nagyon nem jó, ha az ovi előtti utolsó napon akarjátok 2 órával előbb lefektetni a gyereket, mint ahogy eddig megszokott volt, mert másnap korán kell kelni.
Próbáljátok követni az étkezések, nappali alvás időszakát is, plusz az esti lefekvést is állítsátok be úgy, hogy megmaradjon a megszokott alvásmennyiség, de abban az időben ébredjen, mikor hétköznapokon fog. Az is nagy segítség a piciknek, ha ezeket a dolgokat nem az ovival együtt kell drasztikusan átállítaniuk magukban, hanem fokozatosan szoknak hozzá.

III. Első napok (hetek, hónapok) segítése

1. Sok helyen már ott elromlik a nap, hogy a reggel őrült rohanásban és így stresszben telik. Ha tudtok magatoknak megfelelő mennyiségű időt hagyni, hogy megreggelizzetek és/vagy elkészüljetek, akkor sokkal vidámabban tud indulni a nap, mint ha “apu ideges, mert olyan lassan készül el, hogy addigra este lesz”.

2. Ha csak tehetitek, ne időzítsétek a munkakezdést ugyanarra a napra, amikor a gyerkőc az ovit kezdi!
Változó, hogy egy-egy gyereknek mennyi időre van szüksége ahhoz, hogy biztonságban érezze magát az óvodában, csoportjában is. Ha meg tudjátok szervezni, haladjatok a gyerek ütemében. Van aki, 2 nap alatt beszokik, van aki, az első hét végén is még csak fél napot „bír” ki. Legyetek türelmesek a gyerekkel. Ameddig csak kell, legyetek Ti is az oviban, de nap, mint nap próbáljátok elengedni a kezét. Előbb vagy utóbb, de menni fog!

3. A pityergésért, sírásért, sőt még a hisztiért se szidjátok meg! Ne példálózzatok más gyerekekkel, akik nem sírnak! Ne mondjátok azt neki, hogy anyu csak mosdóba megy ki, ha elmegy! Ne ígérgessetek neki dolgokat, hogy abbahagyja a sírást! A sírásnak is megvan a maga funkciója, nevesítve, hogy segít megnyugodni…
Az első 1-2 nap alapján már tudunk segítséget adni, hogy melyik az a pillanat, amikor az a legjobb, ha már nem vagy ott, akkor sem, ha a gyereked reggel sír.
4. Ha pár nap után már nem akar menni, akkor se adjátok be a derekatokat! A beszoktatás közben semmiféleképpen ne iktassatok be szüneteket, (persze kivétel a betegség vagy a családi nyaralások) mert egy-egy ilyen „kihagyott” nap után elölről kezdődhet az egész folyamat és ez érzelmileg mindenki számára nagyon megterhelő lehet.

5. Ha van kedvenc dolga a gyerkőcnek, akkor azt mindenképpen vigyétek el az oviba is. Főleg, ha alváshoz van különleges kis takarója, rongyija, bármi… Ez sokat fog segíteni neki. Játékot nem mindig vihetnek be magukkal, mi a kis szekrénykébe szoktuk leparkolni az aznapi kedvenc autó

6.Ha az első pár hétben reggelente sír, hisztizik, agresszív…az teljesen normális reakciónak számít. Ha úgy gondoljátok, hogy túl sokáig elhúzódik ez az időszak, akkor beszéljétek erről az óvó nénivel.

7. Ne lepődjetek meg azon, hogy egy-két hét „nyugalom” után esetleg újra „síróssakká” válnak az elválások vagy reggelente nehezebben akar elindulni az óvodába, mert higgyétek el nekünk, hogy „fárasztó” dolog óvodásnak lenni. Ebben az esetben azzal tudtok a legtöbbet segíteni, hogy hétvégén időt hagytok a jó hangulatú, meghitt együttlétre és sok-sok pihenésre." /http://gyerkoc.com/hogyan-tegyuk-konnyebbe-a-beszokast-az-oviba//

Reméljük, hogy a fent leírtakban találtok hasznos ötleteket!

VMindenkinek minél zökkenő mentesebb beszoktatást és örömteli óvodás éveket kívánunk!