1. felvonás tegnap délután: Mikulásváró uzsonna kizárólag édes, csokis hozzávalókból: Tejszínhabos kakaó, kakaós kalács és természetesen csoki kanál

És miután mindenkinek gömbölyödött már a pocakja elkészült a Mikulás "meglepetés" is, hogy legyen hol kipihenni a fáradalmait:

és az ablakba kerültek a cipőink is.

2. felvonás ma reggel: a rosszcsont manóink ismét megtréfáltak és nem jutottunk be a csoportszobába, mert hiába szedtük le a szalagokat az ajtó zárva maradt.

Hiába énekeltünk, mondtunk varázsigéket az ajtó nem és nem akart kinyílni. Beindult a nagy kulcskereső akció. Kerestük a virágok tövében, a mosókonyhában, a konyhában, az irodákban sőt, még a padláson is, de hiába. Aztán nagy szerencsénkre Gergő megtalálta az öltözőnk egyik legmagasabb pontján, a kesztyűbe eldugva:

3 felvonás, amikor végre bejutottunk a csoportszobába, akkor ezt láttuk: a Mikulás valóban járt nálunk. Evett, ivott, pihent egyet, de vajon hol vannak a cipőink?

Újabb keresgélés ládák alján, szekrényekben, de hiába. Aztán felhangzik az ablak felől: Ott a Mikulás és egy hatalmas zsákot hagyott az udvaron.

Vajon mi lehet benne? Talán? Talán a cipőink?

Úgy van! (és a manók engesztelésül rengeteg arany csoki tallért is elrejtettek a zsákba, melyet hihetetlen gyorsasággal gyűjtöttek össze a most már cipővel is rendelkező cinegefiókák.)

Ennyi izgalom után már igazán jól esett a reggeli is, melyhez természetesen rénszarvasos pohár is járt:

És amíg megnyugodva, végre cipővel a lábunkon és aranytallérokkal a zsebünkben teáztunk az öltözőben a csizmákba is került meglepetés:

Alig egy nap és mennyi, mennyi izgalommal, kalamajkával járó izgalmas pillanat! (Jövőre már ideje lenne, hogy mi tréfáljuk meg ezeket a rosszcsont manóinkat.)