Közelednek az ünnepek és mi törjük a fejünket, hogy mivel is lepjük meg gyerekeinket. Ebben a bejegyzésben most ehhez szeretnék segítséget nyújtani.

Talán két hete, hogy találtam egy bejegyzést, mely arról szólt, hogy megjelent egy mesekönyv, melynek címe: Makaramuki és a Beszélő Szék kalandjai és én rögtön tudtam, hogy ez a könyv kell nekünk, Cinegéseknek a könyvespolcunkra. Egyrészt azért, mert már a címe is elvarázsolt. Egy fura név  és egy beszélni tudó szék. Kíváncsivá tett. Másrészt az írója - Kovalovszki Zoltán- és a könyv illusztrálója - Virág Jácint - is Nagykovácsiban élnek és az elképzelhetetlen, hogy a Nagykovácsiban élő óvodásaim ne ismerjék meg ezt a történetet. Azonnal megrendeltem, másnap el is kezdtem mesélni és....

A folytatás előtt bemutatnám Nektek a mi örökmozgó gyerekeink "lefekvéshez kapcsolódó hagyományait":

Első felvonás: Az ágyazás

Ebéd után, mint mindenütt letesszük az ágyakat, de azért mint minden ez is kicsit bonyolult és sok-sok időbe telik, mert mindenhonnan kérések özöne zúdul ránk:

- Én a Marci mellett akarok aludni!

- Én meg az Emese és a Zselyke között... és így tovább.

Hosszú, hosszú percek telnek el azzal, hogy minden kívánságnak eleget tudjunk tenni, de előbb vagy utóbb mindenki óhaja teljesül és végre, valahára minden ágy a helyére kerül.

Aztán következik a második felvonás: Az átöltözés

- Nem találom a pizsamám!

- Hol a rongyim?

- Az öltözőben hagytam az alvós állatom. Behozhatom?

- Nem tudom levenni! Nem tudom felvenni! Segíts összehajtani!... és így tovább.

Azért szép lassan, de elkészül mindenki és kezdődik a harmadik felvonás: A vándorlás

Aki elkészült társat keres, akivel beszélgethet, könyvet nézegethet. Csoportok alakulnak ki az ágyakon és elmélyült beszélgetések a "világ nagy dolgairól" vagy stoppolós játék egy-egy könyv nézegetése közben és bizony elég lassan megy, hogy mindenki a helyére keveredjen és felhangozhasson a meseváró mondókánk:

"Mese, mese, mátka, pillangós határba

Ingó-bingó rózsa, hallgass most a szóra!

Hallgasd meg a mesémet, képzelj hozzá képeket, álmodj róla szépeket"

Mire eljutunk idáig az bizony általában több, mint félóra, de legtöbbször még ennél is több. Ez azért lényeges "információ", mert hogy van egy "szabályunk": a meseidő 1/2 2-ig tart és bizony sokszor előfordul, hogy csak egy nyúlfarnyi időnk marad arra, hogy "álmot hozó" történetet mondjunk.

Miért volt fontos, hogy mindezt leírjam? Azért, hogy érezzétek a "csodát", amire ez a könyv képes volt:

Még csak két napja meséltük a könyvet, amikor is feltűnt, hogy egyre többen segítenek ágyazni. Valahogy egyre kevesebb segítséget kértek az átöltözésnél. Sőt! Azt vettük észre, hogy a nagyobbak segítenek a kisebbeknek vetkőzni, öltözni, hajtogatni, és amikor elhangzott a mondat, hogy lassan kezdenénk a meseváró mondókát, akkor mindenki pillanatok alatt megtalálta az ágyát.

-  Mi történt Veletek? - tettem fel a kérdést.

- Nagyon várjuk a folytatást és szeretnénk, ha sok idő maradna a mesére. - fogalmazta meg a választ Marci.

Hát erre képes ez a mesekönyv, melyben 9 történet szól a kalandokról és készülőben van a folytatás, melyet nagyon várunk!!!!

Befejezésül egy részlet egy szülői levélből:

"Andrist kértem, hogy rajzolja le azt, ami a legkellemesebb érzést adja most számára az életben. Ő a beszélő széket rajzolta le."

Tiszta szívvel ajánlom Mindenkinek Nagykovácsi határain belül és kívül, hogy látogasson el

Makaramuki és a Beszéő Szék oldalára:

http://makaramuki.hu