Napról napra óvoda

Kedves Érdeklődő, aki rátaláltál erre az oldalra! Ebben a blogban szeretném Veletek megosztani mindazt, amit az elmúlt 36 évben az óvodáról, a gyerekekről, gyerekektől "megtanultam" és mindazt ami jó kedvre derít, elgondolkodtat, vagy gyönyörködtet.

Címkefelhő
Feedek
Megosztás

Így tervezünk mi! Témahét terv napi bontásban

Néhány információ rólunk:

  • Nagykovácsiban, a világ egyik legszebb helyén van az óvodánk. (lehet, hogy egy kicsit túlzok, de az biztos, hogy minden évszakban felfedezések sokaságára van módunk a környező hegyekben, erdőkben, mezőkön és kertekben)
  • 3 tagóvodában 13 csoportban nagyjából 350 gyereket terelgetünk. Ebből idén Cinegefióka a kezdéskor 26 gyerkőc, de év végére már 29-en leszünk. Ebből 11 a nagycsoportos korú, 5 a "picinyke cinke"
  • A csoportszobánk mérete egy picinykét kicsi, hiszen nincs 50 négyzetméter, de "sok jó ember(gyerek) kis helyen is" és van egy tornatermönk, (melyet minden reggel 9 óráig ki is használunk), egy hatalmas, árnyas udvarunk és egy kis gyaloglással már a "manók" erdei birodalmában is vagyunk.
  • A "manók" már több, mint 10 éve "velünk/mellettünk/ élnek és segítenek gyermekeink "elvarázsolásában".
  • Munkánkat sokan segítik:

- Márti néni a logopédus, Mónika néni a fejlesztő pedagógus,

- Ilcsi, aki ugyan a Diófa csoport óvónője, de rendszeresen jógázni és táncolni fog a fiókáinkkal is. (Hiszen polihisztorság ide vagy oda, mindenhez mégsem érthetünk "felsőfokon" és hisszük, hogy "tanítani" csak úgy szabad)

- Ildikó a pedagógiai aszisztens, aki egy héten 2 nap velünk éli a hétköznapjainkat, ünnepeinket és a világon mindenben számíthatunk rá.

- Zsuzsi a dajka "nénink", aki nélkül el sem tudjuk képzelni az életünket és biztos vagyok benne, hogy az egyik legügyesebb kezű ember, akit valaha ismertem. Nekünk csak meg kell álmodni a "csodákat" és figyelni, ahogy a keze alatt valósággá válnak-

- Van 27 családunk 52 lelkes és segíteni akaró szülővel és sok-sok "aktiv" nagyszülővel. (Ebből aztán már könnyű kiszámolni, hogy egy-egy programon sokszor 100-nál többen is együtt vagyunk és ennél jobbat el sem tudunk képzelni)

Az "állandó segítöink" mellett befejezésül még meg kell említenem a Nagykovácsiban élőket. Nagyköszségnek számít ugyan ez a település, de valójában még úgy működik, mint egy falu.

Minden kertben, miden üzletben szívesen fogadják a gyerkőceinket, ha betérönk (pedig az aztán nem semmi, ha két tucat örökmozgó helyet "követel" magának. (és még a mi cifrábbnál, cifrább ötleteinkre is nyitott mindenki)

Azt hiszem hirtelen ennyi is elég, ahhoz, hogy elhiggyétek: Nagyon, nagyon jól vagyunk ott ahol vagyunk és úgy, ahogy vagyunk. (Ennél többre nem is vágyhatunk, amikor nap, mint nap változóban van körülöttünk minden a tágabb világban: pedagógus életpálya modell, portfólió, szakértői, szaktanácsadói rendszer, tanfelügyelet.... és így tovább.

Napi tervek az első hétre

Dátum: 2015. augusztus 31 - szeptember 4.

Feldolgozásra szánt téma: Játék a jelekkel

Indító élmény: Játszódélután előző hét pénteken

Hétfő: Jeljátékok (mozgás napja)

Kiemelt tevékenység tartalma:

v  Járás, futás, át és rálépések

v  Futó játékok és párválasztó játékok feladatokkal (érintsd meg a másikat, fogyd meg a kezét, simogasd meg a másikat stb.)

v  Jelkereső játék

 

Kiemelten fejleszthető képességek:

v  Mozgásbiztonság

v  Téri tájékozódás

v  Ön és társismeret

v  Testséma

v  Figyelemkoncentráció

Felkínált (kiegészítő) tevékenységek:

v  Aranydiók feltörése

v  Madarak festése

v  Tünde ABC megfejtése, tabló készítése

v  Rajzolás lisztbe, homokba

Nagyobbak feladata: A homokba, lisztbe rajzolt formák kirakása terményekkel, kövekkel

v  Finommozgás

v  Együttműködés

v  Taktilis érzékelés

Értékközvetítési tartalmak:

v  A csoportélet hagyományaihoz tartozó mondókák: (rendrakó, meseváró, vigasztaló)

v  Ölbeli játékok, mondókák

(Mit csinál a kiskezem?)

v  Altató, álomhozó mondókák, dalok

Módszerek, eszközök:

v  Beszélgetés, cselekedtetés,

v  Földre ragasztott jelek , liszt, homok, festék, agyag madarak

Feladatok, az ismeretek bővítésének lehetőségei:

v  Eligazodás a csoportszobában és a hozzá tartozó helységekben (alapvető szokások, hagyományok, viselkedési normák felidézése, megalapozása)

v  Egymás megismerése, jelek felismerése, összekapcsolása a gyerekekkel

Reflexiók:

Kedd: Jeljátékok (kézművesség napja)

Kiemelt tevékenység tartalma:

v  Só-liszt gyurma gyúrása

v  Technika: mintázás

v  Témajavaslat:

Kisebbek: saját jelek, csoport jelei

Nagyobbak: önarckép, önmaga, barátok

Kiemelten fejleszthető képességek:

v  Fnommotorika fejlesztése

v  Taktilis érzékelés

v  Testséma

v  Ön és társismeret

 

Felkínált (kiegészítő) tevékenységek:

v  Párosító játékok

v  Utak készítése egymáshoz

v  Társasjáték készítése a jelekkel

v  Szabályok elfogadása, betartása

v  Rövid távú emlékezet

 

Értékközvetítési tartalmak:

v  A hétfőn megismert mondókák, dalok ismétlése

Módszerek, eszközök:

v  Bemutatás, beszélgetés, gyakorlás, csoportos tevékenykedés

v  Só, liszt, olaj, színes karton, nyomtatott jelek, ragasztó

Feladatok, az ismeretek bővítésének lehetőségei:

v  Testrészek felismerése, megnevezése

v  Irányok síkban, térben

v  Matematikai tapasztalatok: relációk

(hosszabb, rövidebb, szélesebb, keskenyebb, egyenes és görbe vonalak)

Reflexiók:

Szerda: Játék a jelekkel - cseresznye

(mese-vers, dramatikus és anyanyelvi játékok)

Kiemelt tevékenység tartalma:

Mese: Kányádi Sándor: Két szem cseresznye

Vers.:  Zelk Zoltán: megérett a cseresznye

Játék:

Kakukktojás játék: zöldségek, gyümölcsök

 

Kiemelten fejleszthető képességek:

v  Figyelem

v  Szabályok elfogadása

v  Alkalmazkodás

v  Logikai képességek

Felkínált (kiegészítő) tevékenységek:

v  Cseresznye mintázása só-liszt gyurmából

v  Cseresznye nyomdázása dugólenyomattal, cseresznyefa levelével

v  Párválasztó futójátékok

v  Cseresznyés piskóta készítése

Nagyobbak: párosító feladatlap

v  Taktilis érzék

v  Egymásra figyelés

v  Mozdulatok koordinációja

v  Gyors reagáló képesség

Értékközvetítési tartalmak:

v  Szalóki Ági: Érik a cseresznye

Módszerek, eszközök:

v  Zenehallgatás, drámajáték

v  Dugó, tempera, sütés alapanyagai

Feladatok, az ismeretek bővítésének lehetőségei:

v  Gömbölyítés, nyomdázás technikájának elsajátítása, gyakorlása

Reflexiók:

Csütörtök: Játék a jelekkel – vulkán (környező világ felfedezése)

Kiemelt tevékenység tartalma:

Kísérlet: Vulkán építése a homokozóba

 

Kiemelten fejleszthető képességek:

v  Figyelem, egymásra figyelés

Felkínált (kiegészítő) tevékenységek:

v  „Lávalámpa” készítése

v  Vulkán készítése papírból (gyűrés, ragasztás)

v  Tabló ragasztás a tűzről

v  Tervező készség

v  Finommozgás

Értékközvetítési tartalmak:

v  Tüzet viszek, lángot viszek (körjáték)

v  Tűz, víz, repülő (mozgásos játék)

Módszerek, eszközök:

v  Bemutatás, magyarázat, beszélgetés

v  Ecet, szódabikarbóna, piros, sárga ételfesték, tűzijáték, képek a tűzről

Feladatok, az ismeretek bővítésének lehetőségei:

v  Tűzzel kapcsolatos ismeretek rendszerezése

v  Balesetek megelőzésének lehetőségei

Reflexiók:

Péntek: Játék a jelekkel – falevél (énekes játékok, körjátékok)

Kiemelt tevékenység tartalma:

v  A csoportélethez kapcsolódó mondókák

v  Párválasztó, párban játszható mondókák, dalok

v  Hej, vára, vára

Kiemelten fejleszthető képességek:

v  Ritmusérzék (egyenletes lüktetés)

v  Kapcsolatok erősítése

v  Együttműködés, egymásra figyelés

Felkínált (kiegészítő) tevékenységek:

v  Levél lenyomat gyurmába, festéssel, satírozással

Nagyobbak: levelek összehasonlítása megadott szempontok alapján (matematikai tapasztalatok: relációk, ritmikus sorakoztatás, forma kirakás, számlálás)

Levélgyűjtő séta az óvoda környékén

v  Figyelem

v  Mozgás koordináció

v  Logikus gondolkodás

v  Számfogalom

Értékközvetítési tartalmak:

Szálló Gyula: Szálló levelek

Módszerek, eszközök:

v  bemutatás, gyakorlás

Feladatok, az ismeretek bővítésének lehetőségei:

v  Gyalogos közlekedés szabályai

Reflexiók:

A felhasznált képek forrása: Take 'Em Outside

A hét versei, meséi

 

Csoportélethez kapcsolódó mondókák:

Vigasztaló:

Áj, háj, varjúháj, ha megfújom, majd nem fáj.

Meseváró:

Ülj ölembe, elringatlak,
szép mesékkel megnyugtatlak.
Elrepülünk messze, messze,
fel a fellegekbe,
Meseország közepébe.

(G. Joó Katalin)

Rendrakó:

Egy, kettő, három, én a rendet várom!

Altató:

Weinrarch Katalin: CSICSÍJA, BABÁJA /részlet/
Csicsíja-babája,
aludj el, bárányka,
Alszik a napocska
felhők alá bújva,
piros cihát, dunyhát
a fejére húzva.

Zelk Zoltán: Megérett a cseresznye (részlet)
Megérett a cseresznye
piroslik az ágon.
Ezer piros csengettyű
csilingel a fákon.

 

Mit csinál az én kezem? (a két kezet széttárjuk) 
Simogat kedvesen, (arcot simogatjuk)
Ütöget mérgesen, (tenyerét finoman megütögetjük)
Csiklandoz viccesen, (csiklandozzuk)
Csipked hegyesen, (csipkedjük)
Táncol ügyesen. (két ujjunkkal táncolunk rajta)
Na mit csinál a kis kezem? (a két kezet széttárjuk)
Te is tudod, mondd velem!

 

László Gyula: Szálló levelek

Lehullott egy falevél

szelek szárnyán útra kél,

hegyen-völgyön átröpül,

ha elfárad, lecsücsül.

Elszunyókál, szendereg,

aztán jönnek új szelek:

libeg, pörög, messze száll,

világ végén majd megáll.

 

Kányádi Sándor: Két szem cseresznye

Történt egyszer, éppen a tavaszi-nyári napforduló reggelén, hogy a felek, mármint a harmatos szemmel elköszönő tavasz s a széles mosollyal megérkező nyár, összeszólalkoztak. S ha még idejében közbe nem lép egy kisfiú meg egy kislány, talán össze is verekednek.

Pedig az elején igazán szívélyesek, mondhatnám testvérien kedvesek voltak egymáshoz. Az öreg tavasz kézen fogta az újdonsült nyarat, végigvezette erdőn-mezőn, hegyeken, völgyeken, dombokon, lankákon s a véget nem érő kalászringató síkságokon. Egyszóval annak rendje és módja szerint számba adott az előd az utódnak mindent, amit csak számba adhat a tavasz a nyárnak. Még tanácsokkal is ellátta a bölcs tavasz az ifjút, hogy hová kellene egy kicsit több eső vagy éppenséggel több napfény. Ahová már nem tellett az ő megfogyatkozott erejéből.

Hallgatta a nyár a tavaszt nagy figyelemmel, bólintott is olykor-olykor nyomatékul, miközben a szeme sarkából már az önálló gazda tekintetével vetett egy-egy pillantást az érőfélben lévő árpa- s a már-már sárgába hajló búzatáblákra.

— Aztán a gyümölcsösöket külön figyelmedbe ajánlom — mondta a tavasz, amint az ő utolsó harmatában ösvényt verve, a kertek felé közeledtek.

— Hogyne, hogyne, hát persze! — bólogatott a nyár szórakozottan, s közben az útjukba hajló kalászokat simogatta, húzogatta, hadd tömöttődjenek.

Oldalt kapta erre a fejét a tavasz. Látta, hogy a nyár már csak tiszteletből hallgatja az ő mondókáját, tanácsait. Sértődötten elhallgatott.

A nyár viszont észre sem vette a tavasz sértődöttségét, s továbbra is szorgalmasan bólogatott, mintha még beszélne az öreg. Bólogatott, és simogatta a kalászokat.

Ettől végképpen megbántódott a tavasz. Érezte, hogy a szíve is egyből megöregedett.

— Fiatalság, hálátlanság — mormogta már csak inkább magának.

A nyár persze erre is bólintott.

Sóhajtott egy nagyot a tavasz.

— Úgy bizony! — füttyentette el magát a kölyök nyár, mert éppen egy szarka repült el nagy csörögve a fejük fölött.

— Hát akkor szusszanjunk egyet, mielőtt elmennék — mondta a tavasz, amint beértek az első gyümölcsöskertbe, s azzal le is zöttyent az árpára érő körtefa alá. A nyár is vidáman mellékuporodott, de a szeme fönn, az ágak hegyén járt.

— Rázintsd már meg azt az alsó ágat — enyhült meg bölcsen a tavasz –, hadd lássuk, megérett-e már. — Látom, a nyálad is kicsordult, annyira kívánod.

Nem kellett kétszer mondani a nyárnak, fönn termett az ágak közt, rázta a fát, hogy csak úgy potyogott a körte.

— Elég, elég. Nem kell mindent egyszerre fölfalni! — fenyegette meg a földre huppanó fürge nyarat, aki hamar telekapkodta a kalapját körtével, s illedelmesen odakínálta az öregnek.

Az öreg tavasz ettől enyhült valamelyest. Kiválasztott egy érettebb formát, és elkezdte majszolni. A nyár pedig térde közé kapta a kalapot, és rágcsálni kezdett jó étvággyal.

— Hű, de finom, hű, de jó! — ujjongott a nyár.

— Hát igen, már ehető — mondta a tavasz, de megint csak elszomorodott attól, hogy a nyár milyen mohón zabálja az aranysárga körtét. Tulajdonképpen az ő körtéjét, s még csak le sem rágja tisztességesen a csutkáról, máris újba harap. ,,Mindenemet el fogja pusztítani ezzel a féktelen étvágyával, mindenemet, amiért annyit dolgoztam, kínlódtam — gondolta nagy búsan, és elnézett a szemközti cseresznyefa megfosztott ágai között. — No de ezt nem hagyom ennek a nagybélűnek" — villant fel a tekintete, amint meglátta az utolsó két szem cseresznyét a fán.

— Nini, cseresznye — dobta el a körtét kalapostól a nyár, s már rugaszkodott is a fára. De az öreg még idejében elkapta nyár úrfi nadrágját.

— Nem oda, Buda, a cseresznye még engem illet!

— Abbizony már az enyém! — nyelvelt vissza nyár úrfi.

— Majd mindjárt megmutatom, hogy mi a tied, szemtelenje! A fenekeden mutatom meg! — markolta meg most két kézzel a ficánkoló nyár nadrágját.

— Eresszen el, eresszen el, enyém a cseresznye! Én vagyok már itt a gazda, enyém a cseresznye, enyém, ha itt hagyta!

— Még nem mentem el. A cseresznyét nem hagyom.

— Mért ne hagyná? Evett már kend éppen elég cseresznyét. Mind kend ette meg.

— Ezt is megeszem, mert szemtelen vagy.

— Nem vagyok szemtelen.

— Az vagy, ha mondom.

És amíg így vitatkoztak, s már-már majdnem hajba kaptak, jött egy kisfiú meg egy kislány. A vakáció első napja lévén, boldogan fürödtek a harmatban. Az ő szemük is mind az ágak hegyén járt.

A kislány is meglátta a páros cseresznyét. Erre a fiú már fönn is volt a fán. Leszakította, és mint egy szép fülbevalót, a kislány fülére akasztotta. És azzal vidáman továbbugrándoztak.

Erre az öreg tavasz is elengedte nyár úrfi nadrágja trottyát. Az úrfi meg röstelkedve megkövette az öreg tavaszt. Jót nevettek azon, hogy mindketten hoppon maradtak.

— Hát akkor az esztendő ilyenkori viszontlátásra, fiam — mondta a tavasz, és megsimogatta a nyarat. Fölült a lombok között rejtőző kakukk hangjára, s elszállt.

— Viszontlátásra, viszontlátásra, köszönöm a tanácsait! — kiáltott utána a nyár meghatódva.

Szétnézett a kertben, arcát a tavasz utolsó, már fölszáradni készülő harmatában jól megmosta. Aztán fütyörészve nekivágott a határnak.

Igyekeznie kellett, nemsokára nyakában az aratás.

 

 

Hal tízszer

 

Kép forrása: Found on flickr.com

Kép forrása: Found on funfamilycrafts.com

Kép forrása: Found on cahierjosephine.canalblog.com

Kép forrása: Found on pinterest.com

Kép forrása: Found on kleutergroep.nl

Kép forrása: Found on flickr.com

Kép forrása: Found on kevandreveau.canalblog.com

 

Kép forrása: Found on etsy.com

Kép forrása: http://www.bine-braendle.de/sub/foto_kinder.htm

Kép forrása: Found on aprilsart.blogspot.com.es

+1 ötlet:

Cinege album: Befogadás és visszafogadás lépései 2015.

Június:

Jelválasztó levelek szétküldése a leendő Cinegefiókáknak

Kedves .............!

Köszöntünk abból az alkalomból, hogy ősztől Te is a Cinege csoport fiókájává válsz, és ezúton küldöm a „jel-versedet”.

Hogy mi az a „jel-vers”?

Ez az első titok, melyet elárulok Neked: minden Cinegésnek van egy varázserővel bíró, vigasztaló, bánatű mondókája, mely átsegíti minden nehézségen, de ahhoz, hogy jel-versed legyen, előbb jelet kell választanotok:

Választhatnád az

vagy a

vagy a

Ha a képek alapján nem sikerülne választanotok, akkor talán segítenek a versek:

Kisegér:

Dombon áll egy házikó, 
házikóban ládikó, 
ládikóban kerek tálca, 
kerek tálcán öt pogácsa. 
Arra járt az egérke, 
mind megette ebédre! 
Hammmm!

Hópihe: Mentovics Éva: Hópelyhek ringnak

Hópelyhek ringnak,
lengnek a légbe'.
Aprón, fehéren
szállnak a rétre.

Szállnak a rétre,
szállnak a fákra,
rácsodálkoznak
a téli világra

Pók(háló): Mentovics Éva: A pókcsalád szerencséje /részlet/

Pillekönnyű csipkekendő

díszíti a sarkokat,
olyan fehér, olyan tiszta, 
akárcsak a patyolat.

– Bármerre is szövöm hálóm,
nincs egy fia haszna se.
Nem jön arra légy, vagy dongó,

de még egy csöpp hangya se.


Bosszankodik pók apóka, 
morgolódik szerfelett.
Napok óta nincs kapása, 
nem fogott, csak egy legyet.

Ha sikerült kiválasztanotok, hogy melyik e legkedvesebb, akkor kérd meg anyukádat, hogy küldje el a levél alján lévő @ címre!

 

A második Cinegés titok, amit elárulhatok az az, hogy a mi csoportunkban manók is élnek. Ugyan még látni soha nem láttuk őket, de a nyomukat már sokszor megtaláltuk. Volt, amikor elcsenték a piros tárgyainkat. Volt, amikor elképesztő rumlit csináltak /sőt olyan is, hogy az összes játékunkat eldugták és mi keresgélhettük az egész óvodában, de szerencsére a padláson megtaláltuk mindet/. Egyik évben a vízi manók kértek segítséget, mert nem jutottak haza a nádasba, a másik évben kenyeret kellett sütnünk, mert a vihar letarolta a búzájukat... és még sorolhatnám sokáig, hogy mennyi minden történt velünk és a manókkal, de ezeket majd mind, mind elmeséljük, ha már kinyit az óvoda. Amiért már most tudnod kell róluk az azért fontos, mert lehet, hogy még a nyáron újabb galibából kell kisegítenünk őket. Figyeld a postaládát és, ha kapsz tőlük levelet, akkor kérd meg szüleidet olvassák fel Neked és értesítsetek arról, hogy idén vajon miben és hogyan kell segítenünk ennek a kópéságra mindig kész nemzetségnek.

Befejezésül szeretnélek meghívni Téged és szüleidet augusztus 28-án délután 4 órára egy ismerkedős, „BEKÖLTÖZŐS” játékra, melyre hozz magaddal mindent, amire szükséged lesz az óvodában: 2 váltás ruha, fehérnemű, váltó cipő, fogkefe, ágynemű, pizsama és minden egyéb, ami Neked fontos, hogy veled legyen! (és, ha egy-két nyáron gyűjtött kincset, képet is hoznál, annak külön örülnék, hiszen meg tudnád mutatni a többieknek is, hogy merre jártál a nyáron.)

A hátralévő napokra jó pihenést kívánok, és ne felejtsd a postaládát időnként megnézni, hátha…

Július:

A "játékba csalogató meselevél" elküldése:

Kedves ...!

Tegnap éjjel olyan hihetetlen dolog történt velem, hogy frissiben el kell, meséljem Neked:

Úgy kezdődött, hogy magam sem értettem, hogy miért, de az éjszaka közepén felébredtem. Először azt hittem, hogy a nagy melegre. Aztán arra gondoltam, hogy az ablakon bevilágító holdsugárra vagy talán a hangosan ciripelő tücsökzenére. Aztán rájöttem, hogy egészen más zajok ébresztettek fel: valami gurult, valami koccant, valami vagy valaki kaparászott, valami vagy valaki éktelen hangosan szuszogott a kertben. Kiléptem a teraszra és reccsent valami a lábam alatt. Egy dió volt. Egy lyukas dió. Ebben még semmi szokatlan nem lett volna, ha csak az nem, hogy nyár közepén hogy a csudába kerülhetett pont az ajtóm elé? Lehajoltam, hogy felvegyem és közben a csillagok fényében tudod, hogy mit láttam? Azt, hogy a fűben felém gurul sok-sok bronzosan csillogó apróka ebből a gyümölcsből.

- Hogy gurulhatnak? – morfondíroztam magamban és aztán észrevettem az apró népet. Hangyák sokasága görgette, gurította maga előtt őket. Amikor már mindegyik a közelembe ért és megszámoltam, hogy hány darab is van ezekből a bronzdiókból kiderült, hogy 29. Pont annyi, ahány Cinegefióka lesz idén a csoportunkban. Akkor már hittel hittem, hogy a manóink szeretnének valamit üzenni, de vajon mit? Kezembe vettem az egyiket és ha, hiszed, hanem ketté vált a kezembe és egy lepkeszárny vékony papír került elő belőle, mindenféle krikszkrakszokkal.

قبول شعر عشق ما را به علامت این سال و کمک به الف ها به تصویب همه از آنها به دور به دور شدن از سرد!

جن گردو

Ahogy megláttam a betűket rögtön felismertem a tünde írást, de vajon, mit akarhatnak tőlem/tőlünk a diótündérek és honnan fogom megtudni, hiszen a betűket csak felismerem, de olvasni nem tudom. Felbontottam a következőt és a következőt, de mindegyikben csak a levelet találtam. Sehol egy tünde ABC és, amikor kissé szomorúan az utolsó diót is megnéztem ismét mocorgásra kaptam fel a fejem. Fürge lábak kaparásztak. Egy szürke, hátán fekete csíkos kisegér görgetett maga előtt egy ezüst diót. A lábam elé gurította ás már el is surrant.

- Jaj, de jó! A tündéreknek eszébe jutott az ABC könyv! – gondoltam magamban és gyorsan feltörtem ezt is, de csalódnom kellett, mert ebben is csak egy levelet találtam. Forgattam, forgattam, de hiába csak betűk és mondatok tünde nyelven és semmi, de semmi ami segítene a megfejtésben és akkor…

Akkor hangos szuszogásra kaptam fel a fejem. Egy sündisznó közeledett felém az erdő felől és egy hatalmas aranydiót gurított maga előtt.

- Végre, végre ez már nem lehet más, mint az abécés könyv!

Így is volt: az aranydióban szépen, sorban megtaláltam a tünde betűket és így már sikerült lefordítani az előzőekben talált pilleszárny könnyű leveleket.

A bronz dióban ez volt:

Kedves ...!

Idén mi, tündérek küldjük Neked az idei „bánatűző” jelversedet, mert a manóknak új várost kell építeniük, hiszen a télen sokuké összedőlt. Neked ezt választottuk:

Csattog a patkó a vén betonon,
vad lovam vágtat
az utcasoron.
Pattan a szikra a körme alatt,
néznek a népek,
amerre halad.

Vágtat a vágtat a büszke lovam,
lábain színezüst
patkója van.
Röppen a szélben a büszke sörény,
trappol a pejkó
az utca kövén.

Az ezüstdióba rejtett levélben ezt írták:

Kedves Cinegefiókák!

Emléketek még a téli „varázslatos jégvilágra”? Igen, arra, amikor hetekig járhatatlanná váltak az erdei utak? Na, akkor történt, hogy tönkre ment több tucatnyi manó család háza. Tavasz óta éjjel, nappal próbálnak új várost építeni maguknak és ugyan sok barátjuk segít nekik (tündék, hangyák, méhek, lepkék, katicák és a szarvasbogár) segítünk, de ők is és mi is annyira aprókák vagyunk, hogy nem biztos, hogy elkészülünk a hideg beállta előtt,ezért kérünk Benneteket, hogy segítsetek, mert ha minden Cinegés készítene egy-egy manóházat vagy kertet, akkor biztos, hogy nem kellene egy manónak sem vacognia a téli hidegben.

Segítségetekben bízva szép nyári napokat kívánunk: Diótündérek és a manó barátok

Ugye segítünk? Találkozzunk augusztus 28-án délután 1/2 5-kor az oviban és, - ha készítetek házikót, kertet, manó bútort, játékot, ruhát - akkor azt hozzátok magatokkal! (Kényelmes cipőbe gyertek, mert kisétálunk az erdőbe, hogy tovább építsük a tavasszal elkezdett Manóvárost!

Augusztus:

Csoportszoba "manósítása". (berendezés, átrendezés időszaka):

Augusztus 28. Nyitó játék:

A fiókákra várva:

Újra együtt a "mesekörben":

Gyűlnek az otthon készített téli manó szállások:

Manófalva "bővítése":

Egy kis pihenő:

A tündér ABC-t rejtő aranydiók keresésére induló lelkes csapat:

A legkisebbek befogadása: (körjátékozás az erdő alján)

Hej, vára, vára, Nada vára, vára,
Diófa tetejébe, annak a levelébe,
Hej vár, vedd be! Hej vár vedd be!

Hej, vára, vára, Nada vára, vára,
Diófa tetejébe, annak a levelébe,
Hej vár vedd be! Hej vár, vedd be!

(Minden kicsit és szüleiket egyenként a kör közepébe csalogattunk és ezzel teljessé vált az idei Cinege csapat és reméljük, hogy a manóinknak is sikerült 2meglepetést" okozni.)

Mindenkinek élményekben, mosolyokban, varázslatokban teli (tan)évet kívánunk!

Egér tízszer

Kép forrása: Found on bloglovin.com

Kányádi Sándor: Vajon mi lesz ebédre?

Vajon mi lesz ebédre?
tűnődik az egérke.
Ugyan milyen jó falat,
lapul a fedő alatt?
Uccu lábujj hegyre áll, 
s a fedőre kandikál, 
képen törli úgy a gőz, 
hogy prüszkölni alig győz. 
Nohát, dönnyög szegényke, 
ilyet főzni ebédre?

Kép forrása: Found on etsy.com

Kép forrása: Found on flickr.com

Kép forrása: Found on familyfun.go.com

Kép forrása: Uploaded by user

Kép forrása: Found on bawimy-sie.blogspot.com

Kép forrása: Found on leukelintjes.blogspot.nl

Kép forrása: Uploaded by user

Kép forrása: Found on facebook.com

Kép forrása: Found on tia-jean9.blogspot.com.es

Kép forrása: Found on wunderbare-enkel.de


Körbe, körbe, körbe járom: "Cinege fészek"

Így kezdődött egy hónapja, 2015 júliusában:

Ez lett belőle egy hónappal később, 2015 augusztusára:

Lépj be a manók birodalmába!

Az éléskamra, ahol a gyerekekkel befőzött lekvárok és szörpök sorakoznak, de már nem sokáig, hiszen a Mihály-napi vásáron reményeink szerint kelendő portékává válnak:

A mindent tudó ajtó, mely nem más, mint az ágytartó szekrényünk és az egyik ügyes kezű apukánk alkotása: Előbb, utőbb kisajtók is lesznek rajta, melyek lakattal zárhatóvá válnak és minden gyereknek elrejthetjük alatta a "titkokat". Most éppen a jel-verseiket tűztük ki rá /természetesen manó írással, képpel és "fordítással":

A Manó Konyha, ahol keverik, kavarják a varázsfőzeteket:

A "Bánatűző Mesekuckó", mely rejti a gyűjtött kincseket és a meséket és még egy mágnes "tábla" is elfért benne:

A "mágnestábla"

A manók "családfája":

A kivilágított manófa:

Az építkezések helye, melyre Emese (Mesekerámia) manói "felügyelnek":

Kép forrása: https://www.facebook.com/mesekeramia?fref=ts

Az alkotó műhely a szülinaposokkal (és természetesen újabb manókkal):

Ami még kimaradt:

A "teapolc" és a "szeretet" tábla, ahol évek alatt sok-sok szív gyűlt már össze:

És az utolsó "simítás", mely miatt alig vártam, hogy elkészüljünk minden mással a "manókoszorú", melyen Eszter kócmanói (melyeket a Meskán eszti boltjában találtam: http://www.meska.hu/ProductView/index/1210405) ugrálhatnak kedvükre:

Most már jöhetnek a manók, a tündérek és a fiókák is: Minden rájuk vár!

Ajaj! majdnem elfelejtettem: Hogy hol száradnak a manó ruhák? Természetesen az öltözőben:

Alma tízszer

Drégely László: Almafácska
Almafának
Hét az ága,
Nyolcadik a koronája,
Zöld levél közt
Piros alma,
Teljen véle 
Meg a kamra,
Jusson minden
Napra kettő -
Így múljon el
Sok esztendő!
Kép forrása: Uploaded by user
Kép forrása: Found on flickr.com

+ 3 ráadás:
Kép forrása: Found on gyereketeto.hu
Kép forrása: Uploaded by user


Képről képre: Meghívó készítése szivacsból

Ötlet és a képek forrása: http://www.sheknows.com/living/articles/965787/diy-cake-postcard-tutorial

Olyan vagyok, mint a nagyok (ötletek szerepjátékhoz): tűzoltó

Kép forrása: Found on scrapnbake.wordpress.com

 

Mentovics Éva: A tűz (részlet)
Lehet barát, vagy ellenség,
attól függ, hogy hol lakik..
etetheted száraz gallyal
azt hiszed, hogy jóllakik?
Óriási az étvágya,
felfal minden éghetőt.
Elszabadul, s megmar mindent,
bútort, függönyt, háztetőt.
De lehet barátod is,
megfőzheti ételed,
s hogyha fázol, lehelete
melengeti testedet.

 

Kép forrása: Found on spoonful.com

Bartos Erika: Tűzoltó

Bátor mind a tűzoltó,
veszélyes a dolga,
égő házban, erdőségben
a tüzet eloltja.

Bátor mind a tűzoltó,
mindennapok hőse,
Dúlhat a láng, dőlhet a füst,
nem riad meg tőle.

Bátor mind a tűzoltó,
tűztól, tűzig siet,
szirénázó piros autón
hozza el a vizet.

Döbrentey Ildikó: Kukucs manó, a tűzoltó

Kukucs! Látok mindenkit! Szerettek kukucskálni ti is? Én nagyon. Ezért hívnak Kukucs manónak. Annyi érdekes történik Manófalván, és én mindenütt ott vagyok. Most elmesélem nektek Gereblyés manó történetét.


Gereblyés manó olyan szorgalmas, mint a hangya. Folyton folyvást gereblyéz. Tavasszal a téli hordalékot takarítja, nyáron a szénát gyűjti, ősszel az avart kupacolja. Még sohasem látták a kertjében üldögélni! 
Egy szeles őszi napon, éppen a kerítésnél kukucskáltam, látom ám, hogy a Gereblyés manó avarégetéshez készülődik. 
– Várj a tűzzel, amíg elül a szél! – kiáltottam oda neki. 
– Nem tudok várni, nincs időm – legyintett ő türelmetlenül. 
A szél abban a szempillantásban belekapott a gyufalángba, s vitte száraz fűre, ropogós rőzsére, zörgős kukoricaszárra. 
– Jaj istenem, leég a kertem! – rémült meg a Gereblyés manó. 
Megijedtem én is. Leugrottam a kerítésről, és rohantam a manófalvi tűzőrségre, ahogy csak bírtam! A tűzőr azonnal indította az oltó kocsit. 
– Jaj, nem bírom egyedül! Odaég mindenem! – sopánkodott Gereblyés manó, amikor megérkeztünk. 
– Vigyázz Gereblyés manó, jön a víz! – kiáltottam, és titokban jól megmarkoltam a fecskendő végét én is.

Közös erővel egykettőre eloltottuk a tüzet. 
– Leégett a kertem! – siránkozott a Gereblyés manó. 
– Örülj, hogy nem esett nagyobb károd! – dorgálta szigorúan tűzőr. 
– Ebben a szeles időben könnyen meggyulladhatott volna a házad, de még a szomszéd háza is! 
Akkor vettem észre, hogy közben elállt a szél. 
– Most már lehet tüzelni! – jelentettem. 
– Nahát, ennyit igazán tudtam volna várni…- dünnyögte szégyenkezve. És aztán tudjátok, hogy mit csinált? Leült. Hát bizony, volt min gondolkodnia… 
– Derék kismanó vagy – dicsért meg a tűzőr. Tartsd nyitva a szemed máskor is. 
Azóta nemcsak kíváncsiságból kukucskálok, hanem tűzőr barátom megbízásából is. 
Most Pipásmanóhoz kukkantok be: Pipásmanó olyan öreg, mint az országút. Alig lát, alig hall. A házikója dülöngél. A kéménye megroggyant. Az ágya alatt porcicák fészkelnek. Nem takarít, nem javítgat nála senki. 
Szegény öreg folyton a pipaszurkálóját keresi. Leteszi valahova, aztán nem találja… Most is… Minek az a gyertya? 
– Vigyázz Pipásmanó, a porcica meggyulladhat! Tűzőr barátomtól tudom, hogy a por gyúlékony! … Nem hallod, hogy mit kiabálok?! … Nem hallja! 
– Csak nem hagyod ott a gyertyát?! Ezt nézni is rossz… Hol egy vödör?! 
– Mennyi baj van a felnőttekkel! 
– Pipásmanó! A tűzzel nagyon kell vigyázni! A tűz nemcsak a barátod, az ellenséged is lehet! Tűzőr barátomtól tanultam. 
– A biztonság kedvéért még fölírtam neki a tűzőrség hívószámát. Tanuljátok meg ti is, hogy nálatok milyen számon kell hívni a tűzoltókat! 
– Búcsúzóul tudjátok mit találtam a telefon mellett? Az elveszett pipaszurkálót! Így hát minden jól végződött! 
De mi lett volna nélkülem?

Játékok kint:
Kép forrása: Found on lalymom.com
Kísérlet megfestett borotvahabbal:
Kép forrása: Found on two-daloo.com
Barkácsolás:
Kép forrása: Found on karuski.co.uk
Kép forrása: Uploaded by user
Kép forrása: Uploaded by user
Kiegészítő játékok készítése:
Kép forrása: Uploaded by user

És, ha megéhezntek a nagy játékban:
"Gyufa sütemény" ropiból vagy linzertésztából csokiba mártva
Befejezésül:
Kép forrása: www.minimano.hu

jelről jelre: szél

Kép forrása: hu.wikipedia.org

Hajlik az ág, fúj a szél, (szélfújás utánzása)
nyírfa lombja összeér, (magastartásban kezünket a
fejünk felett összeérintjük)
újra vissza, újra szét,(karokat leengedjük, majd
vissza)
rajta, rajta, most elég!(ugrálunk, közben taps)

Kép forrása: Found on lemonlimeadventures.com

Fú- fú- fú a szél,

őszi nótákat zenél.

Hajladoznak rá a fák,

Széltáncot jár minden ág.

Jobbra dűl és balra dűl,

Szél nótákat hegedül.

Táncot jár a falevél

Kép forrása: Found on seameadowgifts.com

Gazdag Erzsi: a cinege és a szél

Tölgyfa ágán üldögélt a cinke. Tollát borzolgatta a szél. Fázott.
- Hú, de hideg vagy - mondta a szélnek -, bizony fújhatnál melegebbet is!
- Elég meleget fújtam a nyáron - felelte a szél. - Most tél van, hideget kell fújnom.
- Ne mérgelődj - mondta a cinege. Az a bajod, hogy mindig mérgelődsz, aztán megöregszel időnap előtt. Úgy jársz, mint a héja, aki a hegytetőn lakik.
- Hogyan járt a héja? - kérdezte a szél, és suttogóra fogta a hangját, hogy jobban hallhassa a cinege meséjét.
- Úgy járt, ahogy mondom. Mindig csak mérgelődött, vijjogott, s egy szép napon megártott neki a sok méreg, kihullott a tolla, megöregedett. Most ott gubbaszt a hegy tetején. Nem tud felrepülni, mert a szárnya tollát is elhullatta. A kánya mesélte, ő látta. Sajnálta is szegényt. Háromszor is elkiáltotta, milyen kár érte: "Kár, kár, kár!"
- Milyen ostobaság - süvöltötte a szél. - Tudnivaló, hogy én nem szorulok semmiféle tollakra, ha repülni akarok!
- Másképpen is pórul járhat az ember a méregtől. Nem hallottad a vakond esetét?
- Nem hallottam. Meséld csak el! - kérte a szél. S most már egészen elhallgatott, úgy figyelt a cinke meséjére.
- Itt lakott vadrózsabokor tövében. Véletlenül vájta az alagútját a bokor töve alá. Későn vette észre, hogy a gyökerek útját állják. De ettől úgy megmérgesedett, hogy csak azért is ott akart lakni, ahol a rózsabokor. Addig erősködött, míg dühében befúrta a fejét két ikergyökér közé, de visszahúzni már alig tudta, a gyökerek ráfonódtak a nyakára, és csak nehezen menekült meg.
- A mezei pocoktól hallottam a történetet. Ugye milyen elszomorító?
- Ostobának elég ostoba történet - visította a szél.- Rám egy cseppet sem vonatkozik. Hiszen nem lakom a föld alatt.
- Hohó! - kiáltott a cinege - te is befújkálsz minden lyukba. Ha nem is a föld alá, de minden ág közé bebújsz. Szeretném tudni, mi örömet találsz az ilyen gyerekes bújócskában? Te, aki olyan hatalmas vagy, hogy a legmagasabb sziklára is játszva fölléphetsz, akár egy óriás! Mégis itt töltöd a kedvedet ezen az alacsony tölgyfán. Félek, hogy máris megöregedtél, és nem futja az erődből magasabb kirándulásokra.
No de erre már a szelet is elfutotta a méreg.
- Sajnálom, hogy szóba álltam veled, kis ostoba. De minek is hallgattam itt unalmas és semmitmondó meséidet? Át kell ugranom a Kárpátokba, vár rám az északi szél. Még majd elkésem miattad! S ezzel süvítve elszáguldott. Nyomában olyan csendesség támadt, hogy még a levegő is megenyhült kicsikét.
A kicsi cinege éppen csak erre várt. Összerendezte szétborzolt tollacskáit, szárnya alá dugta a fejét. Aludni készült, mert közben egészen besötétedett.
- Szél nélkül valahogy csak kibírom ezt a hideg téli éjszakát - suttogta vidáman.

Nemsokára itt a tél.

Found on pinwheelsforpeace.com

Szabó Lőrinc: A szél meg a nap

Licskes-lucskos öreg bácsi,
Hujj, hujj én a szél vagyok!
Kék udvarban seprűjével
Megkergette a napot.
Szél mondta: Hujj, hujj, hujj!
Nap mondta:bujj, bujj, bujj!
Szél kergette,
utolérte, 
jól megverte a napot;
megkergette,
utolérte,
jól megverte,
összetörte,
kék udvarból kiseperte,
kendőjébe bekötötte,
mondjátok meg: hová tette?
Zsebre tette a napot.
Zsebre tette? Zsebre ő!
Azért van most rossz idő.

Kép forrása: http://kidscraftroom.com

Kép forrása: Found on beadandcord.com

Kép forrása: Found on happinessishomemade.net

Kép forrása: Found on deliacreates.com

Kép forrása: Cristina Santos

Kép forrása: Cristina Santos

 

Jelről jelre: ló

Kép forrása: 3barbi1985.kepeslap.com

Zelk Zoltán: Mese a kiscsikóról, akinek még nincs patkója

1. rész

Egy kiscsikó nagyot gondolt, jó volna, ha volna, neki is, mint az anyjának, négy lábán patkója. Kiszökött az istállóból, ki ő, az udvarra, ottan aztán gondolkozott: erre-e vagy arra? Megkérdezte jobb lábától, így felelt az: jobbra... megkérdezte bal lábától, az meg azt mondta: balra... Mérges lett a kicsi csikó, s így kiáltott: se erre, se arra, én mondom meg, merre mentek, két szememmel én vezetlek induljunk amarra!

El is indult a kiscsikó, kiért az utcára, amerre a szeme mondta, arra ment a lába. Néha futott, néha meg csak ballagott, megállott, fölötte a kék magasban három lepke táncolt. Lepkénél is magasabban, madarak lebegtek, madaraknál magasabban, szinte aludt, olyan lassan, úszott egy kis felleg. Fellegnél is magasabban, - mi is lehet magasabban - ott már a nap szállott, aranyszárnya beragyogta, átalérte, átalfogta az egész világot! Így mendegélt a kis csikó, így tanulta ezt a szép világot, fecskét, felhőt, aranyszárnyú napot és virágot - mint a betűt, úgy olvasta a rétet és az utcán a házat, a kéményből szálló füstöt, kertekben a fákat, a fákon az ágat, az ágon a levelet, úton futó szekeret, szekeren a kereket, labdát rúgó, lepkét űző, kavicsdobáló, kergetőző, domboldalon hempergőző gyereket!

Azt hitte a kicsi csikó, hogy már mindent látott, ismer ő már mindent, mintha otthon az istállót - ideje hát megkeresni, akihez patkót veretni indult: a kovácsot. Ideje, hogy patkó legyen már az ő lábán is, akkor aztán lehet por is, jöhet hó is, sár is. Azt se bánja, ha nem vasból készül az a patkó, az se baj, ha csak ezüstből, az se, ha aranyból, hiszen ő még kicsi csikó, sokára lesz nagy ló, beéri ő azzal is, ha gyémánt az a patkó...- Így baktatott a kiscsikó, teli gondolattal, dehogyis törődött ő már fákkal, madarakkal, nem törődött már egyébbel, nem gondolt már mással, csak azzal s hét határon, nem is annyin, de hétszázon nagy hírű kováccsal. Megleli-e valahára, odaér-e végre, ki hinné, hogy olyan messzi az a falu vége?

Mert ott lakik azt, azt már tudja, hallotta anyjától, aki jaj de sokat, szépet mesélt a kovácsról... Mesélhet is, ő már látta, mikor patkóért volt nála, abban a kis faluvégi, nem is új, de nem is régi, kívűl fehér, belül kormos házban, hol a lángok a szikrából úgy kelnek ki, mint tojásból, s rögtön nekipirosodva szállnak föl a magosba, ottan, mintha
dudaszóra, dehogy arra, fújtatóra, a fújtató szélszavára járják, lányok piroslobogású, piros arcú, piros lábú piroskedvű táncát!   Ott lakik a tűznek, vasnak parancsoló híres kovács, az a bőrkötényes, olyan erős, vasat hajlít, de sohase mérges. Mindig tréfát tud a szája, a vasat így kalapálja: "Belőled patkó leszen, te abroncs a kereken, te ásó, te meg kapa..." Mindegyikhez van szava - szeretik is, az se fáj, ha rájuk ver a kalapáccsal, attól is csak erősödnek, attól is csak nagyra nőnek!

Node, hogy a mesémet még tovább is meséljem, elmondom, hogy épp egy macska futott arra a csalánnal és papsajttal teli árokszélen. Gondolja hát a kis csikó, ha nincs kitől mástól, megkérdezem, hol a kovács, ettől a macskától. Szól is hozzá, így köszönti:

- Szép jó reggelt, szomszéd, te vagy az a híres cirmos, én meg csikó volnék. Elindultam hosszú útra, járom a világot, láttam napot, felhőt, fecskét, fákat és virágot, láttam rétet, házat, füstöt, úton futó szekeret, s láttam olyat...el se hinnéd, én se hinném el neked, én se hinném, ha nem látom: gyereket, aki két lábon, nem úgy, mint mi, nem négy lábon, nem úgy, mondom, de két lábon áll is, jár is, szalad is, ha beljebb mégy a faluba, megláthatod magad is... De amiért útra keltem, járom a világot, nem lelem én, nem találom sehol a kovácsot!


Vadászatról jött a macska, s mert nincs tarisznyája, úgy hozta csak az egeret haza a szájában. És ez volt a szerencséje, jaj, milyen nagy szerencséje, annak az egérnek, mert egérrel a szájában macska se beszélhet. Letette hát, le az útra, s már hiába nézte, nézhette, hogy árkon-bokron túl van az egérke!... Fut az ebéd! - sír a macska s úgy nézett utána, ahogyan a kecske nézne futó káposztára, ahogyan a kutya nézné a szaladó hurkát, májast, vérest, s a gazdasszony a lábrakelt kapros túrósbélest! Nem soká búsult a macska, holnap is nap, egeret holnap is talál a réten, ha nem ottan, a pincében, eleget. A csikónak válaszolva így szólott hát miákolva azzal a jajongva zengő, ha baja nincs is kesegő, "i"-vel, "a"-val "ú"-val nyúló kutyafület szomorító macskanyelven, hogy: Miaú... És még egyszer, hogy: Miaú...

Ejnye, te buta macskája! - kiáltott a csikó rája - nem a "mi a", hanem "ki a"! Ember, aki bőrkötényes, kalapácsos, sose mérges, tűznek, vasnak is ura - én mondom, csikószavamra, én mondom, hogy így igaz!

De a macska csak ezt fújta: Mi-aú...Mi-aú... Aztán újra, újra csak ezt, hogy: Mi-aú... Míg a csikó el nem unta, visszaballagott az útra, nagy mérgesen így dohogva: hiszen gondolhattam volna, hogy egy ilyen semmi macska, hol a kovács, nem tudhatja! Nem kell patkó a lábára, úgyis fölmászik a fára, háztetőre, kerítésre, ha fázik, a kemencére - annyi dolga, semmi dolga, nem húz ekét, szekeret, annyi gondja, nincs más gondja, kergeti az egeret!

Kép forrása: Found on allfortheboys.com

2. rész

... Megyen tovább a kiscsikó, sűrű porban, gondban, talál-e majd valakire, aki tudja, hol van, ki megmondja, hol a kovács - s egyszerre csak hallgat... két fülével hallja... Jaj, mit is hall... jaj, beh szép ez... beh gyönyörű, beh csodás... valaki csak ezt kiáltja:

- Ott-ott-ott-ott a kovács! - Nem azt kiáltja: ott a pék, ott a szabó, ott az ács, ott a cipész, ott a bognár, hanem ezt: - ott a kovács! Ott-ott-ott-ott a kovács!

Nézdegél a kicsi csikó, s látja, hogy a porban fürdik egy kendermagos tyúk, mint ruca a tóban. Ő kodálja, ő kiáltja azt a szép varázsszót, amitől a csikó kedve rögtön táncra állott, s a tyúkocskát boldog szóval köszönti eképpen:

- Szép jó napot, annyi magot, kukoricát és kukacot, mint fűszál a réten! Láttam tojást szakajtóval, azt mondták, hogy mind te tojtad... Hallottam, hogy száz csibéd volt, s egynek se lett híja, mind a százat fölnevelted, puha szárnyad alá vetted, mikor jött a héja... Híred-neved fényesebb, mint akármék madárnak, akkor is, ha csak palánkig, ha az eperfa ágáig repít föl a szárnyad. Hallottam én, hogyan sírt a fülemüle és pacsirta, mert nem tudták a varázsszót, azt az ott-ott-ott - a kovácsot, ezért a nagy zokogás - mondjad, mondjad, édes húgom, kendermagos kicsi tyúkom, mondjad, hol van a kovács! -No hiszen! Ennyi dicséret! Tyúk csőréből száll az ének, de csak ennyi, semmi más: Ott-ott-ott-ott - a kovács!

- Ott, ott, ott, ott, csak ezt mondod, azt is mondd, hogy hol az az ott! - szól a csikó már kiáltva tyúkocskára, de hiába, hogyha mást nem mondhatott: ennyit tanult az anyjától, mert az se tudta tovább, az is csak a csirkeólat járta, nem az iskolát!

- Hiába no, holtig tanul, ha tovább nem él, aki él, most már azt is megtanultam, tyúkesze van csak a tyúknak - gondolja a kicsi csikó, s búsan tovább mendegél. Porban, gondban, még nagyobban, még búsabban mendegél, feje fölött nem száll lepke, nem cikázik már a fecske, nem repül más, csak a szél. Fönn az égen, hol nemrégen göndör felhő lebegett, készülődnek, fenekednek, villámkarddal harcba mennek, borzas, kusza, vadfekete, nagyharagú fellegek. A napot is eltakarják, soha ilyen szomorút, amerre a csikó jár most, még az ég is beborult. Nemcsak borul, szakad is már, megered a zápor, hasad az ég, az a sötét, a villámok cikkanó kardjától. Mintha ledőlnének a hegyek, olyan robaj szakad a világra, mikor két fekete felleg, mint a bikák, összevesznek, s ölelkeznek életre-halálra!

- Itt van már a világ vége... jaj, milyen ifjan megértem... - sír a csikó, s nagybúsan néz patkótlan lábára - kocsit húzott a dédanyám, a nagyanyám, édesanyám, csak én lettem ily nagyon hiába! - Így kesergett a kiscsikó, míg a zápor verte, de ő csak sírt, mert a virág, réten a fű, kertben a fák, mind-mind kinevette. Bizony nem szép, ha nevették, könnyű nekik, megtehették, itt születtek, kertben, úton, réten, nem csoda hát, hogyha tudják, egy kis zápor nem a világ, nem is világvége. Bezzeg csak születtek volna, mint a csikó, istállóban, a nyakuk közé akkor csapna zápor... tudom, úgy megijednének, odahagyva kertet, rétet, kifutnának, ki ők a világból. Úgy futnának, gyökerük is utánuk szaladna, mint a cica után, ha fut, vele fut a farka!

Nagy ijedtségre, nagy öröm, nagy sötétre nagy fény, zápor után még ragyogóbb, ényesebb a napfény. Mintha korsót a kemence tüze-lángja éget: attól fényes a zománca, úgy fényesít a nap lángja hegyet, dombot, rétet. Zöldebb a zöld, tündökölnek pirosak és sárgák és a kékek és fehérek - margaréták, nyárfák, pipacsok, akácfák, füvek, százszorszépek most ezerszer szépek! Minden vidám, minden boldog, minden újraéled, mint vizen a buborékok, pattognak a lég hátán a darazsak, a méhek.


Hát a csikó? Olyan régen nem szólottam róla, mintha bizony a lábán már aranypatkó volna... Hogy is lenne! Honnan lenne! Nem talált még oda a kovácshoz, csak úgy megyen most is szegény, mint a mese legelején, feje fölött három lepke szálldos. Lepkék fölött két víg fecske lubickol a fényben, fecskék fölött egy kis felhő álldogál az égen. Úgy áll ottan, úgy bámul a tündöklő világra, mintha kettőig se tudna számolni az árva. Úgy tesz, mintha ott se lett vón, csak az apja, meg az anyja, bátyja meg a nénje, mikor előbb tüzes mennykőt szórtak a vidékre. Oly ártatlan legelészi kék füvét az égnek, szinte várod, már azt várod, egyszer csak fölbéget...

Béget is, de itt a földön béget egy kis bárány, szerencsére éppen ezt az országutat járván. De csak úgy jár, kedvetartja, céltalan, semerre, nagy vígan ezt mondogatva: E-e-e-e-er-re! Meghallja a kicsi csikó, s mit érez, nem érez: higgyek neki, vagy ne higgyek, ez is csalremény lesz? Ha ez se tud többet, mint a tyúkocska s a macska...

- Na, mégegyszer megpróbálom, s ha most is bolondját járom, bárányt, tyúkot és a macskát is vigyen el a macska!

Kép forrása: Found on daniellesplace.com

3. rész:

- Na, mégegyszer megpróbálom, s ha most is bolondját járom, bárányt, tyúkot és a macskát is vigyen el a macska! Vezess hát, te kicsi bárány, ha tudod, hogy merre, fizetséged három szekér most kaszált füvecske - de ha kevés, lehet négy is, vagy akár egy egész rét is!

S mond a bárány: "Er-re! E-e-e-e-er-re!" - És a bárány elvezette csikót a kovácshoz, ahhoz a kis faluszéli nem is új, de nem is régi, kívűl fehér, bévül kormos házhoz, hol a kalapács s az üllő olyan nagyon összeillő nótát tudnak, olyan nagyon szépet, hogy aki ezt hallja egyszer, meghallgatná még ezerszer, s még aztán is egyszer. Az a csengés! De csuda hang! Nem is tud olyat semmi harang! Nem ír olyat kóta! Mert a munka és az ének, mint testvérek együtt élnek világkezdet óta. Együtt kelnek, együtt járnak, együtt vágnak a világnak, olyan teli tarisznyával, benne minden jó szerszámmal, szerszám mellett hegedűvel, síppal, dobbal, furulyával. Mikor este megpihennek, csillag alá telepednek, csillagfénynél így beszélnek: "Mi vagyunk a két testvérek, mi tehetünk csudaszépet, annyi csudát, annyi szépet, attól leszen szép az élet!" - Csend az üllő, fut a hangja a csikó elébe, ottan aztán kettéválik, úgy bújik be jobbról, balról, mind a két fülébe.

Egy lépés csak és a csikó eléri, mit vágyott, meglátja azt a híres, kalapácsos, bőrkötényes, óriás kovácsot. Mert hát óriások mind-mind a kovácsok, másképpen hogy is bírnák el a nagy kalapácsot. Bizony óriások, valahány kovácsok, homlokuk az eget éri, ahol csillagzápor sistereg szikrákból. Mondom, óriások mindahány kovácsok, a kiscsikó mégis bátran csak elébe állott, odaállott bátran a kovács elébe, és ahogyan kigondolta, de éppen úgy szóról szóra, köszöntötte, kérte, adjon neki egy szép szóért négy patkót cserébe... Nem kívánja vasból, dehogy kéri abból, úgy is jó lesz, az is jó lesz, hogyha csak aranyból...

Node ami ekkor történt... Ki nem találnátok, hogy a kovács nagy nevetve, kalapácsát is leejtve, így szólt, így kiáltott:

- Ejnye, kiscsikója, jó volna, ha volna, neki is, mint az anyjának, négy lábán patkója! Hogy mi jut, mi nem jut egy csikó eszébe, hát egy toronyóra lánccal, az bizony nem kéne? Aztán mit adjak még néked, teli zsákkal meleget? S ráadásul akik hozták, Sándor, József, Benedek, őket is adjam neked? Itt van, fogjad, fuss el véle, mind a tiéd, viheted! - Tréfa amíg tréfa, de már komoly szóra fogja, megsimogatja a csikó selyemszőrű, fehér foltos homlokát, úgy mondja:  - Ha bírná a lábad, én megpatkolnálak, patkó nélkül, üres lábbal el nem bocsátnálak, de ha gyönge vagy még, gyönge a patkóra, csak azt mondom , te kiscsikó, hallgass a jó szóra: menj haza anyádhoz, kihez mennél máshoz, feküdj mellé a szalmába, két mellső lábához! - Ennyit mondott, s vette máris a nagykalapácsot, a csikó is lába alá megint a világot.

- No mostan, bal lábam, no mostan, jobb lábam, most mondjátok, merre menjek, melyik utat járjam? - Szól az egyik: arra, szól a másik: erre, de a csikó azt gondolja, legjobb már semerre... Semmi útján menni Semmilyenfalvára, ahol nincs ház, nincs istálló, senki meg ne lássa, senki meg ne tudja, milyen szégyen érte, azt a patkót a kovácstól mily hiába kérte! Így mendegélt a kiscsikó se halva, se élve, amikor eléje toppant az a macskaszájból pottyant, azatudjátokmelyikvolt, azameseelejinvolt piciri egérke. Tűbe fűzött cérnaszálnál vékonyabb a hangja, de azért a kicsi csikó mégiscsak meghallja, amikor így szól hozzája:

 

- Kicsi szívben nagy a hála, jót tettél, hát érte jót várhatsz cserébe! Ha te nem szólsz a macskának, rég megevett volna, lenne sírom, mint apámnak, annyi cincogó fajtámnak, kardos körmű-fogú macska feneketlen torka. De te olyan csudát tettél, egy szavaddal megmentettél, egyet szóltál, és a macska máris földre ejtett - hálából elmondok most egy tücsökdalra szerzett papírt, ceruzát nem látott hajnali harmatba mártott fűszállal írt verset - szólt és belekezdett:

"Lapulevél háta, az van írva rája, egyszer egy kiscsikó elment Semmilyenfalvára. Fényes reggel indult, kormos éjszakára, csak akkor ért a kiscsikó Semmilyenfalvára. Olyan nagyon fáradt, rögtön lefeküdne, ha csak egy szál szalmára is, ha csak egy szál fűre. Mikor lefeküdne, akkor érzi, látja, kalimpál a levegőben de mind a négy lába. Tudja már, hogy baj van, lépne már a földre, de hát Semmilyenfalvának semmilyen a földje, Ha semmi a földje, rétje is csak semmi, aki azon fog legelni, semmit fog legelni. Nem vágyik már másra, bárcsak nőne szárnya, ha nem élhet lent a földön, az egekbe szállna. De ha odaszállna, ugyan hova szállna, mert csak semmilyen ég borul Semmilyenfalvára. Fönn a semmi égen semmi nap világít, attól van ott olyan sötét, hogy semmi se látszik. Örökös
az éjjel, csillag mégse lángol, semmi-csillag nyájak mellett semmi-hold a pásztor. Nem volt ottan tegnap, nem lesz soha holnap, egy van csak ott, az a híres nesze-semmi-fogjad. Hát azt jól megfogta szegény kiscsikója, azóta is ott lebeg a levegőben lógva!"

Nem tudta az egér tovább, én se mondhatom már tovább ezt a tücsökkótán jegyzett, egérfoggal kihegyezett fűszállal írt verset - csak azt tudom, hogy a csikó ijedtében olyat ugrott, rögtön otthon termett... 
Patkót, kovácsot feledve, a szalmába heveredve, odabújt anyjához, lehajtotta selyemszőrű, fehér foltos kicsi fejét két mellső lábához. El is aludt, és az anyja olyan álmot súgott a fülébe, azt álmodta, hogy már nagy ló, most fogják be a szénásszekérbe. Kocsiúton patkó csattog, ő viseli ezt a patkót, mit a kovács vasból patkolt, színigazi vasból, ahol megyen, ahányat lép, ahány kőre, kavicsra lép, szikra pattan abból. Patkóverte kő és kavics szikrákat virágzik, és a szikrák fölrepülnek az égbolt aljáig. Ottan szirmukat kibontva, eget-földet beragyogva, hajnalig lebegve, csillagok közé beállnak, maguk is csillaggá válnak - este van már, este.   Este van már, éjszaka lesz, nem mindenki látja, az éjszaka szép kertjének mennyi a virága.

Első virág: csillagvirág, a második: szentjánosbogárka, a harmadik: a madarak, cinkék, rigók, szarkák, varjak fészekbe bújt álma - a negyedik és a legszebb istálló szalmáján termett: a kiscsikó anyjasúgta álma! Hangja is annyi az éjnek, amennyi virága, olyan a táj, olyan, mint egy óriási csuda zeneláda. Húzza már a tücsök, húzza, első sötét óta, hegedű az egyik lába, másik a vonója. S mert hát kell a nagybőgő is a hegedű mellett, mocsár partján, kút káváján, békák is brekegnek. Kisbőgő, nagybőgő, kisbéka, nagybéka, tücsök hangja, béka hangja, mint a fehér kréta, mint a fehér kréta, fekete táblára, úgy írja rá az éjszaka fekete falára, füvekre és fákra, tóra, rét hátára, csillagfényes mindenségre, az egész világra, ezt a nótát, ezt az egyet, mert most csak ez járja:

"Egérfogta-rágtalapulevél háta, nem megy el a mi kis csikónk Semmilyenfalvára!"

Kép forrása: Kép forrása: borsoo.blogspot.com

Nagy Bandó András: Pej paripám

Járatom délben a

lépeget vélem a

itt kocog énvelem pej paripám. Hej, paripám!

Ott van a végén a

ott van a réten a

ott van az égben az én palotám.

Baktat az úton a

lépdel a téren a

járogat vélem a pej paripám. Hej, paripám!

Ott van a végen a

ott van a réten a

ott van az égben az én palotám.

Vágtat a réten a

vágtat a völgyben a

vágtat a hegynek a pej paripám. Hej, paripám!

Fölrepül vélem a

ott röpül vélem a

szárnyal az égben a pej paripám. Hej, paripám!

Ott van a végen a

ott van a réten a

ott van az égben az én palotám.

Kép forrása: Found on redtedart.com

Kép forrása: radmegan.blogspot.com

Kép forrása: Found on blogtiale.blogspot.com

Kép forrása: Found on mrskingrocks.blogspot.com