Napról napra óvoda

Kedves Érdeklődő, aki rátaláltál erre az oldalra! Ebben a blogban szeretném Veletek megosztani mindazt, amit az elmúlt 36 évben az óvodáról, a gyerekekről, gyerekektől "megtanultam" és mindazt ami jó kedvre derít, elgondolkodtat, vagy gyönyörködtet.

Címkefelhő
Feedek
Megosztás

Nyár az óvodában és otthon 1.: Változzunk át.... indiánná!

Képről képre

Kép forrása? Found on crafting.squidoo.com

Kép forrása: Found on anklebiterart.blogspot.ca

Kép forrása: Found on handmadecharlotte.com

Kép forrása: Found on kidsweb.de

Kép forrása: Found on instructables.com

Kép forrása: Found on teachkidsart.net

Kép forrása: Found on totalclasscreative.com

Kép forrása: Found on google.cz

Kép forrása: Found on onceuponanartroom.com

Kép forrása: Uploaded by user

A NAP HÁZASSÁGA (indián mese)

Egy indián falu főnökének két szép férjhez adandó leánya volt. Sokan akarták őket feleségül venni, de mindenkit kikosaraztak. A főnök gyakran unszolta őket:

- Válasszatok férjet, leányok, hiszen már minden ifjút kikosaraztatok!

Ebben az időben Nap húgával, Csillaggal az égben lakott, és látta, hogy mi történik a földön. Nap így szólt a húgához:

- Az indián főnök lányai minden barátunkat kikosarazták. Gyerünk le a földre, és hozzuk rendbe a dolgot. Próbára tesszük a lányokat.

Emberi ruhát készítettek maguknak, és éjjel leszálltak a földre. Mikor még sötét volt, a falu szélén kunyhót építettek. Nagyon régi kunyhónak tűnt, látszott, hogy szegény emberek lakják. A tartógerendákat régi, korhadt fából készítették, a padlót ágakkal, fűvel, mohával borították, és ebből készültek az ágyak is. Takaróik régi rongyok maradványaiból voltak összefoldozva, az ivóedények és főzőedények gyatra faháncsból készültek. Csillag rongyokba öltözve, roskadozó öregasszony képét vette fel, Nap pedig beteg szemű, piszkos legénykévé változott.

Másnap reggel a falu asszonyai meglátták a kunyhót, és benéztek a bejáraton. Azután mindenkinek elmesélték:

- Szegény emberek érkeztek éjszaka, és ócska kunyhóban szálltak meg. Két élőlényt láttunk a kunyhóban, egy piszkos, beteg szemű kisfiút és a nagyanyját, aki nagyon öreg, és rongyokba van öltözve.

Ebben az időben a főnök elhatározta, hogy mindenáron férjet talál a lányainak. Elküldte hírnökeit, akik mindenhol elmondották, hogy négy nap múlva versenyjátékot rendeznek, és aki a legjobban tud célba lőni, feleségül veheti a főnök két lányát. A környék fiataljai alig tudtak örömükben aludni. Harmadik nap újra kihirdették:

- Holnap reggel mindenki jelenjen meg a céllövészeten. Mindenki kétszer lőhet célba. Egy magas fán sas ül majd, és aki lelövi, megkapja a főnök két lányát.

Különösen örült a hírnek a prérifarkas, aki azt hitte, hogy övé lesz majd a két lány.

A következő reggel egy óriási sast pillantottak meg, amint ott körözött a levegőégben, és egy fára telepedett le, amely a falu szélén állott, közel Nap és Csillag kunyhójához.

A versenyt megelőző estén Nap azt mondta Csillagnak:

- Nagyanyám, készíts nekem íjat és nyilat.

Csillag azt kérdezte:

- Mire jó ez, hiszen te nem tudsz célba lőni, sosem volt nyilad és íjad!

De Nap ezt felelte:

- Holnap részt akarok venni a versenyben. Hallottam, mit hirdetett ki az indián főnök.

Csillag megszánta fivérét, levágott egy vörös fűzfaágat, készített belőle íjat, és ágakat szedett nyílnak. Az íjat rossz madzaggal kötözte meg, és a nyílra nem tett tollakat.

A prérifarkas, aki attól félt, hogy valaki más találja el előtte a madarat, így kiáltott:

- Én lövök először! Ti csak figyeljétek, hogyan találom el a sast.

A nyíl azonban a fának csak az alsó ágát érte. Mindenki nevetett.

Erre a prérifarkas így szólt:

- Most hibáztam, mert rossz volt a nyílvessző, de ez a második biztosan megöli a sast.

Újra lőtt, de második nyila még alacsonyabban talált a fába, mint az első.

Megharagudott erre a prérifarkas, újabb nyilakat szedett elő tegezéből, és mind ki akarta őket lőni. Az emberek azonban megragadták a prérifarkast, elvették tőle a nyilakat, s azt mondották:

- Szabály szerint csak kétszer lőhetsz!

Azután a többiek következtek, ők is kilőtték a nyilaikat, de egyik sem talált célba. Akkor Nap azt mondta:

- Nagyanyám, nyisd ki a kunyhó ajtaját, hogy én is lőhessek.

Csillag így felelt:

- Először kelj fel az ágyból! - Félrerántotta a kunyhónyílást fedő takarót, és Nap kilőtte a nyilát. A nyíl a sas farktollait érte. Az emberek látták, hogy a nyíl a piszkos fiú kunyhójából jött, de nem látták, hogy ki lőtte ki. Amint bámészkodtak és álmélkodtak, Nap kilőtte a második nyilát is, amely a sas szívét szúrta keresztül. Eközben a prérifarkas és a többiek ott állottak a piszkos fiú kunyhójának közelében, és a prérifarkas nagyon szerette volna megnyerni a versenyt. Elkiáltotta magát:

- Én lőttem le a madarat a kunyhó ajtajából!

Odarohant a fához, hogy felszedje a lelőtt madarat, Csillag azonban gyorsabban futott nála. Megragadta a madarat, odavitte a főnökhöz, és így szólt:

- A versenyt az unokám nyerte meg, lányaidat az én unokámhoz kell férjhez adnod.

Az emberek mind köréjük gyűltek, és kinevették a piszkos fiút. Azt mondták:

- Hiszen beteg szegényke, tetves, fáj a szeme, és ótvaros az arca.

A főnöknek bizony nem volt kedve hozzá, hogy egy ilyen szurtos kölyökhöz adja feleségül két szép lányát, és tudta azt is, hogy a piszkos fiú olyan beteg, hogy járni sem tud. Ezért azt mondta: - Holnap új versenyre kerül sor. Ez lesz az utolsó verseny. Nem fogom a szavam megszegni: aki nyer, azé a két lány.

Hírül adta tehát, hogy reggel minden ifjú harcos állítson két csapdát a fekete menyétnek. A fekete menyét igen ritka volt a falu környékén. Ha valaki egy menyétet fogott éjszaka, másnap is a hegyre kellett mennie, hogy még egyet fogjon.

Minden ifjú harcos csak két csapdát állíthatott, és két menyétet foghatott, egy világosabbat és egy sötétebbet.

Amikor már mindegyik elment a hegyekbe, Nap azt mondotta a nővérének:

- No, nagyanya, készíts két csapdát!

Csillag azt felelte:

- Először ki az ágyból!

De aztán mégis megszánta, és fűzfaágakból két csapdát készített. Megkérdezte Csillag Naptól, hova tegye a csapdákat. Nap azt felelte:

- A kunyhó ajtajának két oldalára.

Másnap reggel visszatértek a férfiak, egyik sem fogott fekete menyétet. Amikor Csillag kiment a kunyhóból, két szép menyétet talált a csapdában. Ekkor a főnök maga köré gyűjtötte a férfiakat, hogy megtudja tőlük, ki járt eredménnyel. Örült, mert tudta, hogy a piszkos fiú nem tud járni, és ha nem ment fel a hegyekbe, nem is foghatott semmit.

Ekkor megjelent a nagyanyó, maga után húzva a két fekete menyétet. Azt mondotta:

- Hallottam, hogy két menyétet kellett fogni a versenyzőknek. Itt van az a kettő, amelyet az unokám fogott. - Ezzel átadta őket a főnöknek, és hazament.

A prérifarkas már előre dicsekedett, hogy ő biztosan megfogja a menyéteket. Amikor felment a hegyre, nem is két csapdát helyezett el, hanem tízet. Két éjszaka is kinn maradt az erdőben, de semmit sem fogott.

A főnök így szólt a lányaihoz:

- Sajnos, a piszkos fiúhoz kell feleségül mennetek. Szerettelek volna titeket megóvni ettől, és ezért egy második versenyt is rendeztem. De minthogy én vagyok a nagyfőnök, nem szeghetem meg adott szavamat. Menjetek, lakjatok férjeteknél.

A lányok felvették legszebb ruhájukat, és elindultak. Útközben a holló háza előtt haladtak el. Hallották, amint a holló azon nevet, hogy a lányok a piszkos fiúhoz mennek férjhez. Az idősebbik azt mondotta:

- Gyerünk, nézzük meg, miért nevet a holló.

A fiatalabb azt felelte:

- Nem, atyám azt mondotta, menjünk egyenesen férjünkhöz.

Az idősebb lány mégis bement a házba. Leült a holló idősebb fia mellé, s az ő felesége lett. Mint a többi holló, ez is csúf volt, nagy fejű, de mégis azt gondolta a leány, hogy jobb a csúnya hollófiúhoz férjhez mennie, mint egy beteg, piszkos kölyökhöz.

A fiatalabbik lány továbbment, belépett a piszkos fiú otthonába, leült melléje. Az öregasszony megkérdezte, kicsoda, s miért jött. Majd azt mondotta Csillag:

- Férjed beteg, és hamarosan meghal. Menj vissza esténként apád házába, de gyere ide reggel, és nappal ápold a férjedet.

A közelben lakó hollócsalád kinevette a főnök kisebb lányát, és haragudtak, mert nem lett a hollófiú felesége. Nővérét a legszebb, leggyönyörűbb ruhákba öltöztették. Ruhája tele volt rakva gyönggyel, tengeri kagylóval, jávorszarvasfoggal, kézimunkákkal. Nyakláncokat ajándékoztak neki, és az anyósa gyönyörű zöld jáspiskőből készült ékszert akasztott ruhájára. A fiatalabb lány azonban oda se figyelt erre, minden reggel elment a kunyhóba, hogy segítsen a nagyanyának fát gyűjteni és ápolni beteg férjét.

Így ment ez három napon át.

Harmadnap este Nap így szólt a húgához:

- Ma éjjel felvesszük újra igazi alakunkat, hogy az emberek teljes fényünkben láthassanak bennünket.

Azon az éjszakán mindketten átváltoztak. Az ócska kunyhóból gyönyörű új állatbőrökkel befedett ház lett, sokkal szebb volt, mint a feketeláb indiánoké vagy más törzseké, gazdagon volt díszítve, s minden oldalát festmények ékesítették. A régi kéregedények fényes rézedényekké váltak. Gyönyörű kosarak és tarisznyák függtek a falon.

Az anyóka magas, csodálatosan szép asszonnyá változott, ruháját ragyogó csillagok díszítették, a piszkos fiú pedig világos bőrű, szép ifjú lett. Ruháját sárgaréz tette csillogóvá. Haja a földig ért, úgy világított, mint a nap sugara.

Mikor reggel az indiánok megpillantották az új kunyhót, azt mondták:

- Gazdag főnök érkezett az éjjel, ott tanyázik, ahol azelőtt a szegény emberek laktak. Úgy látszik, elkergette a régi lakókat.

Mikor a feleség reggel megérkezett, nagyon csodálkozott a változáson. Egy asszonyt látott az ajtóban, aki hosszú bőrruhát hordott, melyről csillagok csüngtek, s a hajában is fényes csillagok voltak. De a hangja ismerős volt, amikor azt mondotta:

- Jer, s ülj férjed mellé!

A lány felismerte, hogy a szép hölgy nem más, mint az öreg nagyanyó. Hogy belépett a házba, ott látott heverni egy szép ifjút. Ruháját és haját fényes napsugarak díszítették. A lány nem ismerte meg, és körülnézett. Kereste a piszkos fiút. De az asszony azt mondta:

- Itt a férjed, menj és ülj mellé.

Nagyon örült a fiatalasszony. Nap odavitte feleségét az ajtónál álló rézüsthöz, melyben fényes folyadék csillogott. Gyengéden odahúzta felesége fejét az üsthöz, és a folyadék átömlött haján, leömlött testére is, és ragyogó csillagok formálódtak rajta. Azt kérte feleségétől, hogy egészen ürítse ki az üstöt. A fiatalasszony felemelte az üstöt, és a benne levő aranyos folyadék kiömlött, és apjának, a nagyfőnöknek a házáig hömpölygött. Azt mondta a férj:

- Ez lesz az az ösvény, amelyen később atyádat meglátogathatod.

Ezután mindhárman az égbe röpültek, a csillagos ösvény pedig, a Tejút, még ma is látható az égen.

Nagyjaink köszöntése és egy színházi előadás 2015. 2. rész

Az előzmények:

Évek óta hagyomány már, hogy a nagyok köszöntésén a szüleink "színházi9 előadással lepik meg a gyerekeinket. Volt már előadás, melyet a Négyszögletű Kerekerdő ihletett, Volt, amikor a "Bagyoly, aki félt a sötétben" című meseregény kelt életre. Olyan is volt, amikor a "kiskirály játék" ihlette kalózós mesén nevethettek a "nézők" és volt, amikor a kedvenc plüssfigurák kerültek kalamajkába.

A hagyomány idén is folytatódott: megszületett a "mese", mely nekünk és rólunk szólt. Milyen egyszerű is leírni ezt a mondatot, de hogy mi volt mögötte? Nagyjából 200 elektromos levél, 6-8 próba, mely nem kis logisztikai vállalkozás a mai időkben. Ruhaválogatás, díszlet készítés, daltanulás..... és felsorolni sem tudom, hogy még mi minden, hiszen ebből az egészből kimaradtam. Nekem is meglepetés volt az egész. Ennél szebb ajándékot elképzelni sem tudok.

Köszönöm, hogy ilyen varázslatos "manó és tünde csapat" vesz körül nap, mint nap. Így valóban könnyű röpülni tanítani a Cinegéket.

A meséről és az előadásról

A mese cime: Mese a négy vándorról, kik nem mások voltak, mint a kiskirályaink:

A főszereplők:

Manók, tündérek. Kamilla a tündérhercegnő, Csiribi és Peti manó. rendőrés a Pókember. róka Réka és a Keleti boszorkány:

Akkor most kezdődjön hát a mese!

1. szín: TÜNDÉRORSZÁG

(Tündérország csodás főtere, a háttérben a tündérkirálynő palotájával.)

Mesélő: Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer... sőt, még ma is létezik egy Meseerdő. Ennek a Meseerdőnek a közepén található az a csodálatos birodalom, amit manók és tündérek laknak. Ezt a helyet úgy hívják: Tündérország. Gyertek, látogassatok el hozzájuk!

Kar: NYITÁNYDAL TÜNDÉRORSZÁGRÓL

A Padlás musicalből a Szilvásgombóc c. dal dallamára:

Tündérország! Ó-ó-ó-ó!

Itt él sok manó.

Pici zöldek, mint a sóska.

Tündérország! Ó-ó-ó-ó!

Csak akkor látható,

ha behunyod a szemed, becsukod a szád,

kinyitod a szíved álmaidon át,

s benne van a hited, benne van a szó,

benne van a tudás: gyermeknek lenni jó!

Jó, jó, jó!

Itt együtt játszik tündér és manó!

(Manók a tér közepén egy bolyban öltözködnek, cipőt fűznek, készülődnek, miközben folyton egymásba botlanak)

Manó 1.: Siess már! Öltözz gyorsabban! A végén még elkésünk.

Manó 2.: Tudom-tudom, Kamilla nagy bejelentésre készül. Vajon mit akarhat mondani nekünk?

Manó 3.: Csakis valami fontosat akarhat, különben nem hívta volna össze az összes manót és tündért, vagyis Tündérország minden lakóját.

Csiribí: Manócskák, készen vagytok már? Ideje elindulni Kamilla palotájához!

Manó 1.: Szia Csiribí! Megtisztelő számunkra, hogy a leghíresebb tündérvarázslónővel együtt mehetünk ma Úrnőnk elé. De ugye, nem varázsolsz megint kolbászt az orromra?

Manó 2.: Ugye, nem varázsolsz megint banánt a cipőmbe?

Manó 3.: Ugye, nem varázsolsz megint varangyosbékát a tányéromba?

Csiribí: Csak akkor teszek ilyet, ha még tovább szöszmötöltök a cipőfűzőtökkel. Indulás! Egy-két, egy-két...

(A manók és Csiribí a palota elé vonulnak, ahol már áll a tömeg és egy emelvény felé fordulva vár. Kamilla kilép a palotából és fellép a pódiumra.)

Kamilla: Kedves tündérek és manók! Köszönöm, hogy ennyien eljöttetek! Nagyon fontos dolgot szeretnék nektek bejelenteni, ezért hívtalak el ma mindnyájatokat. (Hangját lehalkítva, drámaian közli) Elfogytak a vándorok! (A tömeg felmorajlik) Idén nincs kit elküldenünk a gyerekek közé.

Manó 1.: (Csiribíhez a tömegben) Kik azok a vándorok, Csiribí?

Csiribí: Kamilla minden évben elküldi a manóvándorokat a gyerekek közé, hogy

vigyenek nekik mesét, játékot és tanulást minden napra, de az idei évben elfogytak a vándorok.

Manó 2.: (Fennhangon) Hogyhogy elfogytak?

Kamilla: Úgy, hogy mind megházasodtak vagy megöregedtek. Nincs utánpótlás!

Manó 3.: És hogyhogy én nem tudtam a vándorok létezéséről? És hogyhogy nem engem küldesz a gyerekekhez?

Kamilla: Hát úgy, kedves Manócskám, hogy Te okos sem vagy, ügyes sem vagy, csak egy kedves erdei manó vagy. De téged így is nagyon szeretünk! A gyerekeknek viszont olyan vándorokra van szüksége, akik már elég nagyok ahhoz, hogy az iskolásoknak is meséljenek, elég okosak ahhoz, hogy megfejtsék a világ nagy találoskérdéseit, és elég sokat játszottak már ahhoz, hogy ismerjék a legtöbb jó játékot a világon.

Manó 1.: Hát ilyen csudálatos manókat meg honnan fogunk szerezni?

Peti manó: Kamilla, én tudom! Van egy óvoda a Földön, egész pontosan Nagykovácsiban a Cinegések. Oda csak olyan manógyerekek járnak, akik rengeteg mesét ismernek, tudják a legnehezebb találóskérdésekre is a választ és játszottak már rengeteg csudajó játékot.

Kamilla: (Fölcsillan a szeme) Manógyerekek? Igazi manógyerekek?

Peti manó: Na jó, egy kicsit túlóztam. Nem manók, hanem hús-vér embergyerekek, de vannak csenőmanóik, járnak Manóvárosba, és pont olyan okosak és rátermettek, mint a mi manóvándoraink. Adhatnánk egy esélyt nekik, hátha szeretnének manóvándorok lenni!

Kamilla: (Elmosolyodik és előveszi a távcsövét) Akkor én most előveszem a mindentlátó távcsövemet és lekukucskálok a Földre, hogy szemügyre vegyem azokat a Cinegéseket. (A tömeg feje fölött a nézőket pásztázza) Ilyen kis maszatos rosszcsontképű háromévesek?

Peti manó: Igen, vannak háromévesek is köztük, de vannak négy, öt, sőt  már hat és hétévesek is, akik igazi kiskirályok!

Kamilla: Melyik a király? Egyiknek sincs szakálla!

Peti manó: Amelyik talicskában ül, az mind kiskirály!

Kamilla: Talicskában?! Ezek most akkor gyerekek vagy zsák krumplik? Talicskában?! Ki hallott már ilyet?!

Peti manó: (Szomorúan) Hagyjuk, látom nem tetszik az ötlet!

Kamilla: Várj! Valóban nem tetszik az ötlet, de nincs más választásunk. Peti manó! Menj el a Földre, egyenesen a gyerekekhez Kiskovácsiba...

Peti manó: Nagykovácsiba!

Kamilla: Akkor Nagykovácsiba ezekhez a Verebesekhez.

Peti manó: Cinegésekhez.

Kamilla: Petikém! Felőlem Kukutyinba is elmehetsz, csak szerezz nekem négy vándort, akik okosak, szépek, és rájuk lehet bízni a legnagyszerűbb manófeladatokat, úgymint játékot tanítani, mesét mesélni, találóskérdést megfejteni, soha fel nem nőni.

Peti manó: Hurrá, örömmel! De egyedül menjek? Egy manógyerek nem közlekedhet felnőtt nélkül ekkora úton.

Kamilla: Csiribí! Kísérd el Petit az útra! Te vagy a legjobb tündérvarázsló. Te majd minden bajból kivarázsolod magatokat. Induljatok! Estére legyen itt a négy gyerek!

Csiribí: Gyere, Peti! Vár minket egy nagy utazás az erdőn keresztül!

(Peti manó és Csiribí elindulnak a színpadtér körül, a többi manó és tündér elvonul a színfalak mögé)


2. szín: NAGYKOVÁCSI:

Mesélő: Peti manó és Csiribí elhagyták Tündérországot, majd átkeltek a Meseerdőn, végigmentek a Tanösvényen, megkerülték a Békás tavat, és végül megérkeztek Nagykovácsiba.

Kar: VÁNDORLÁS DAL

A Megy a gyűrű vándorútra c. dal dallamára:

Megy a Tündér a manóval.

Sűrű erdőn száll a jó dal.

Lép a balláb, majd a másik.

Célba vették Nagykovácsit!

Csiribiri, hahó,

meg a Peti manó

megy az oviba

a völgybe. Hopp! (Ismételhető)

Peti manó: Megérkeztünk Nagykovácsiba. Ez a Kossuth Lajos utca vége az erdő szélén. Most merre tovább?

Csiribí: Fogalmam sincs. De nézd! Itt jön egy rendőr! Kérdezzük meg tőle!

Rendőr: Jó napot kívánok! Jogosítványt, személyazonosságit kérek!

Csiribí: Jónapot kívánok! Peti manó még gyerek, így nincsenek iratai. De nekem itt van a Lepkeszárnyvezető igazolványom és a Felisút-leisútlevelem.

Rendőr: (Olvassa Csiribí iratait) Aszongya: neve?

Csiribí: Csilicsala Csiribí.

Rendőr: Hát a kora?

Csiribí: (Végigmutat magán) Ekkora!

Rendőr: Foglalkozása?

Csiribí: Tündérvári varázslónő.

Rendőr: Osztán mit keresnek maguk Nagykovácsiban?

Peti manó: Hát a Cinege csoporot az óvodából.

Rendőr: Hohohó! Hát odajár az én gyerekem is. Ismerem jól azt a csoportot.

(Rap-elni kezd)

Odajár a Zsombor, odajár a Boti.

Odajár a Zizi meg a Béta is tuti.

A gyerekeknek van egy szupijó jele.

Arra van az ovi. Megmutatom, gyere!

Gyerek, gyere! Gyerek, gyere! Gyerek, gyere...

(Peti manó, Csiribí és a rendőr elindulnak az óvoda felé.

Megérkeznek a jelenbe a közönség sorai közé)

Csiribí: Szervusztok, gyerekek! Ti vagytok a Cinegések? (Igeen!)

Peti manó: Ők azok, Csiribí! Megismerem mindet. Iismerlek Téged is, meg Téged is, meg mindnyájatokat. De legjobban ezt a négy kiskirályt ismerem. Úgy szeretem őket, mintha mind a testvérem volna! Béta, Zizi, Boti, Zsombi. A csoport minden gyereke szép és okos, de ők négyen a legidősebbek, a legnagyobbak, a legtapasztaltabbak. Ők vezethetnék a többieket. Ők lehetnének a mi manóvándoraink.

Csiribí: Peti manó! Elhiszem, hogy ismered és szereted őket, de csak az lehet vándor, aki kiérdemli azt. Kiskirályok! Tündérországnak segítségre van szüksége! Drága Béta, Zizi, Boti és Zsombi! Kamilla Tündérkirálynő azt kérte tőlem, hogy találjak neki négy bátor, okos és ügyes gyereket. Úgy hallottam, Ti nagyon bátrak vagytok. Peti manó is és én is nagyon bízunk bennetek, de most ki kell álljátok Csiribí bátorságpróbáját. Hozzátok a fegyverhordozóikat, kiskirályok! Ők fognak nektek segíteni a próbatételben. Elkészültetek? Figyeljetek, mert ide varázsolom a világ leghosszabb hegyi alagútját. (Sejtelmesen)

Csiribí, csiribá! Három, kettő, egy.

Nőjjön ki a földből most egy rettentő nagy hegy!

Csiribí, csiribá! Mélyen, mint a kút,

nyíljon meg a hegy gyomrában egy nagy alagút!

(A varázsigék alatt a szülők „biodíszlet csoportjának” tagjai párosával egymás mellé állnak, egymással szembe fordulva. Egyik kezüket magasra emelve összekulcsolják a levegőben, mintegy kaput, sorban állva alagutat formázva magukból. A másik kezük szabadon marad, mert azt használni fogják.)


Peti manó: Csiribi! Fantasztikusan nagy alagutat varázsoltál! Mit kell tenniük a gyerekeknek?

Csiribí: A gyerekeknek bátraknak kell lenniük és végig kell menniük ezen a sötét, hosszú alagúton, ami telis-tele van zümmögő szúnyogokkal. Hallgassátok csak!

(Az alagutat formázó szülők fennhangon zümmögnek onnantól kezdve a próba végéig, és a szabad kezükkel, az öklüket ökölbe szorítva, csak a mutatóujjukat fullánkként kinyújtva fenyegetőek köröznek a levegőben áldozataikat várva.)

Csiribí: Álljanak előre a kiskirályok és vezessék át a csoportot az alagúton. Vigyázzatok! Akárhogy csípnek, csikiznek majd odabent a szúnyogok, Ti maradjatok bátrak és csak menjetek, szaladjatok előre, át az alagút túlsó kijáratához! Menni fog? Felkészültetek? Akkor rajta!

(A gyerekek áthaladnak az alagúton, miközben a szülők csiklandozzák, böködik őket játékosan, amíg az utolsó gyerek is át nem jut a túloldalra.)

Peti manó: Csiribí, láttad?! Mind megcsinálták. Pont olyan bátrak, mint az igazi manóvándorok!

Csiribí: Valóban. Gratulálok! Mind kiállátok a bátorságpróbát. Úgy hallottam, Ti nagyon ügyesek vagytok. Peti manó is és én is nagyon bízunk bennetek, de most ki kell álljátok Csiribí ügyességpróbáját. Hozzátok ismét a fegyverhordozóikat, kiskirályok! Ők fognak nektek segíteni a próbatételben. Elkészültetek? Figyeljetek, mert ide varázsolom a világ legszélesebb szakadékát, fölötte a világ leghosszabb fahídjával. (Sejtelmesen)

Csiribi, csiribá! Szakadó szabad ég,

nőjjön ki a földből most egy hatalmas nagy szakadék!

Csiribi, csiribá! Tyúk a magot megette,

épüljön most gerendákból egy kis fahíd felette!

(A varázsigék alatt a szülők „biodíszlet csoportja”, de főleg az apukák négykézlábra ereszkedve egymás mellé „állnak”, mint egy kis fahidat alkotva, amin a hátára lépve, az anyukák kezét fogva a gyerekek végig tudnak egyensúlyozni a „billegő” fahídon.)


Peti manó: Csiribi! Fantasztikusan nagy szakadékot varázsoltál! És mi ez a billegő fahíd felette? És mit kell tenniük a gyerekeknek?

Csiribí: A gyerekeknek most ügyeseknek kell lenniük és át kell óvatosan lépkedniük a billegő fahídon a szakadék felett. Nézzétek csak, hogy billeg, hullámzik ez a gyenge kis fahíd! (Az apukák billegtetni, hullámoztatni kezdik a hátukat finoman az ügyességpróba végéig. A maradék „biodíszlet csoport” tagok segítőként a híd mellé állnak tartani a gyerekeket) Álljanak előre a kiskirályok, fogják meg a segítők kezét és vezessék át a csoportot a fahídon. Vigyázzatok! Akárhogy illeg-billeg a fahíd, nem eshettek le róla, mert szörnyen mély alatta a szakadék. Menni fog? Felkészültetek? Akkor rajta!

(A gyerekek a négy jelölt vezetésével átlépkednek a fahídon, miközben a segítők biztosítják őket a gyengéden mozgó apukahátakon, amíg az utolsó gyerek is át nem jut a túloldalra.)

Peti manó: Csiribí, láttad?! Mind megcsinálták. Pont olyan ügyesek, mint az igazi manóvándorok!

Csiribí: Valóban. Gratulálok! Mind kiállátok az ügyességpróbát. Úgy hallottam, Ti nagyon okosak vagytok. Peti manó is és én is nagyon bízunk bennetek, de most ki kell álljátok Csiribí okosságpróbáját. Segíthet a többi cinegés gyerek is! Elkészültetek? Figyeljetek, mert felteszem most a világ négy legfurfangosabb találóskérdését. Figyeljetek és aki tudja rá a választ, az kiabálja be jó hangosan!

Éppen olyan, mint egy kefe,

mégsem fésülködhetsz vele.

Tüskés háta fűben gázol.

Megszúrhat, ha nem vigyázol!

Mi az? (Süni – Boti jele)

Ügyesek voltatok! Figyeljetek! Jön a következő!

 

Szép leányka ül a fán,

piros ruha derekán.

Piros apja, piros anyja,

kívül húsa, belül magja.

Mi az? (Cseresznye – Zizi jele)

Nagyszerű! És ezt kitaláljátok-e?

 

Nincs feje, de van kalapja.

Karcsú testét az takarja.

Ha alaposan ismered,

akár meg is eheted.

Mi az? (Gomba – Béta jele)

 

Na, és az utolsót is tudni fogjátok?

Ha tél, ha nyár,

csak zöldben áll.

Karja végén toboz lakik,

így vár téged karácsonyig.

Mi az? (Fenyőfa – Zsombi jele)

Peti manó: Csiribí, látod?! Mindet tudták. Pont olyan okosak, mint az igazi manóvándorok!

Csiribí: Valóban. Igazad volt, Peti manó! A cinegések mind olyan okosak, ügyesek és bátrak, mint a mi manóvándoraink. Kiskirályok és fegyverhordozók, gyertek velünk Tündérországba! Hozhatjátok a csapatotokat is! Ha Kamilla is beleegyezik, kinevezünk Titeket manóvándorokká, hogy az iskolában is legyen majd minden nap mese, játék és tanulás, aminek Ti lesztek a felelősei! Gyetrek! Induljunk! Üljetek be a talicskába és apa tol benneteket. Fegyverhordozók, álljatok a talicskák mellé és kísérjetek el minket Tündérországba!

(Az apukák Csiribí és Peti manó kíséretében tolni kezdik körbe a négy kiskirályt, a fegyverhordozók követik őket, miközben a színpadon megjelenik Kamilla és a Tündérek. Csiribí pár lépés után leülteti őket a színpad előtt, hogy lássák, figyeljék, a történéseket)


3. szín

TÜNDÉRORSZÁG:

Mesélő: Miközben Peti manó, Csiribí és a gyerekek elindultak az erdőn keresztül Tündérországba, Kamilla összehívta a Nagy Tündértanácsot a főtéren.

Kamilla: Gyertek, Tündéreim! Tanácskoznunk kell sürgősen. Belenéztem a mindent látó távcsövembe, és láttam, hogy Peti manó és Csiribí kiválasztották a Négy vándort. De tudjátok az ősi tündérszabályt: Tündérországba élő ember nem teheti be a lábát, hacsak nem bizonyul erősebbnek, okosabbnak és bátrabbnak a kapuk őrzőinél. Ide kell tehát varázsolnunk három kapuőrt, hogy útját állják a gyerekeknek, amíg ki nem érdemlik a bejutást. Kik lennének az erre alkalmas mesehősök, akiket megkérhetnénk erre a feladatra?

(A tündérek összeölelkeznek és összedugják a fejüket, gondolkodnak. Közben kellemes, lágy dallamot dúdolnak, mint egy varázsigét.)

Tündér 1.: Megvan! Varázsoljuk ide Pókembert! Nála erősebb és ügyesebb mesehős nincs a világon. Ha kötélhúzásban legyőzik őt a gyerekek, akkor elég ügyesek ahhoz, hogy belépjenek az első kapun.

Kamilla: Kitűnő ötlet mind. Kezdjük is, mielőtt ideérnek. Gyertek a varázsgömbömhöz és varázsoljunk!

(Félkörbe állják a varázsgömböt szemben a nézőtérrel és mormolni kezdik)

Abrakadabra, hókuszpók!

Szőjjön hálót minden pók!

Éledjen a Holt-tenger!

Jelenjél meg, Pókember!

(A Pókember egy tigrisbukfenccel bevetődik a színfalak mögül a színpadra és jellegzetes guggoló tartásával megáll a Tündérek előtt)

Kamilla: Isten hozott nálunk, Pókember! Azért hívtunk, hogy légy a segítségünkre. Mindjárt érkezik néhány gyermek Tündérországba. Menj az első kapuhoz és csak akkor engedd be őket, ha legyőznek téged kötélhúzásban!

Pókember: (Rekedt, mély, sejtelmes hangon) Értettem, Úrnőm! Ha ők elhúznak engem, akkor én fogok elhúzni! Majd meglátjuk, ki az erősebb! (Eltűnik a színfalak mögött)

Kamilla: Kitűnő! Most már csak ki kell várnunk, hogy vajon a gyerekek átjutnak-e az első kaput őrző akadályon. Menjünk, lessük meg őket! (Eltűnnek a színfalak mögött)

Mesélő: Peti manó, Csiribí, a Négy Kiskirály és a fegyverhordozóik hosszú bolyongás után megérkeztek Tündérország határához, amit három kapu is őrzött.

Az első kapuhoz érve meglepődve látták, hogy Pókember állja el az utat a bejárat előtt.

(A biodíszletből ketten kaput formálnak a színpad előtt.)


Pókember: (Rekedt, mély, sejtelmes hangon) Itt csak akkor juthattok át a kapun, ha legyőztök engem kötélhúzásban. Tessék! Itt a kötél. Fogjátok meg a végét. Csiribí! Szólj ha elkészültek és húzhatjuk!

Csiribí: Fogjátot meg a kötelet, gyerekek! Fiúk, Ti itt hátul, lányok, Ti itt elől. Ha mindenki megvan kezdhetjük! Rajta!

(A gyerekek nagy küzdelemben legyőzik a Pókembert, aki látványosan kűzd, erőlködik, de végül vereséget szenved.)

Peti manó: Hurrá! Győztek a gyerekek! Engedj be minket, Pókember!

Pókember: (Rekedt, mély, sejtelmes hangon) Nincs mit tenni. Legyőztetek. Lépjetek be a kapun és járjatok szerencsével.

(Peti manó, Csiribí és a gyerekek áthaladnak a kapun, majd leülnek a színpad elé.)

Mesélő: Kamilla látva, hogy a gyerekek sikerrel átjutottak az első kapun, újra összehívta a Nagy Tündértanácsot a főtéren.

Kamilla: Gyertek, Tündéreim! Tanácskoznunk sürgősen. Ide kell varázsolnunk egy másik kapuőrt is, hogy útját állja a gyerekeknek, amíg ki nem érdemlik a bejutást. Ki lehetne az erre alkalmas mesehős, akit megkérhetnénk a második kapu őrzésére?

(A tündérek összeölelkeznek és összedugják a fejüket, gondolkodnak. Közben kellemes, lágy dallamot dúdolnak, mint egy varázsigét.)

Tündér 2.: Megvan! Idézzük meg Róka Rékát, a ravaszdi rókálányt! Ha túl tudnak járni Réka csavaros eszén, akkor elég okosak ahhoz, hogy belépjenek a második kapun.

Kamilla: Kitűnő ötlet! Varázsoljuk ide Róka Rékát!

(Félkörbe állják a varázsgömböt szemben a nézőtérrel és mormolni kezdik)

Abrakadabra, hóka-póka!

Hívunk téged, ravasz róka!

Sunyi ősök ivadéka,

Jelenjél meg, Róka Réka!

(Róka Réka sunyi kacajjal beoson a színpadra és farkát kezében simogatva megáll a tündérek előtt)

Kamilla: Isten hozott nálunk, kedves Róka Réka!! Azért hívtunk, hogy légy a segítségünkre. Mindjárt érkezik pár gyermek Tündérországba. Menj el a második kapuhoz és csak akkor engedd be őket, ha tudnak Tőled olyat kérdezni, amire nem tudsz válaszolni!

Róka Réka: Értem, kedves Kamilla! A gyerekek bejutni akkor fognak, ha előbb rajtam jól kifognak! (Kacag) Kis csibéim! Hát furfang terén megeszem Őket reggelire! Hahaha! (Eltűnik a színfalak mögött)

Kamilla: Kitűnő! Most már csak ki kell várnunk, hogy vajon a gyerekek átjutnak-e a második kaput őrző akadályon. Menjünk, lessük meg őket! (Eltűnnek a színfalak mögött)

Mesélő: Peti manó, Csiribí, a Négy Kiskirály és a fegyverhordozóik miután átjutottak az első kapunk, rövidesen egy második kapuval találták magukat szemben. A kapuban pedig nagyon ravasz rókalány ült, aki már várta őket.



(A biodíszletből ketten kaput formálnak a színpad előtt.)

Róka Réka: Szervusztok Cinegések! Nagyon messziről jöttetek, szegénykéim? Kár, mert most fordulhattok vissza. Itt ugyanis nem juttok át, az biztos. Róka Réka, a legfurfangosabb rókalány a világon, és csak az mehetbe a második kapun, aki túl jár az eszemen! Márpedig Ti embergyerekek vagytok. Az ember meg nem okosabb a rókáknál és amúgy sem teheti be a lábát Tündérországba.

Peti manó: Gyerekek! Nem fordulhatunk vissza. Át kell jutnunk a második kapun! Csiribí! Mit csináljunk!

Csiribí: Várjatok csak! Van egy ötletem. Ember nem teheti be a lábát Tündérországba, de mesehősök és állatok igen. Elvarázsolok minden gyereket mesebeli állattá és Róka Réka átenged minket a kapun. (Csiribí hátizsákjából nyuszifül, szamárfül, oroszlánfejdísz, stb. –könnyű, jelzés értékű állatfejdíszek- kerülnek elő, amit a gyerekek fejére kötünk.) Csiribú-csiribá, legyen a Bétából egy nyuszilány! Menj át Béta a kapun! Köszönj a Rókának, mondd, hogy te a nyuszi vagy és jöttél haza Tündérországba, és ne felejts el közben nyuszogni! Ügyes légy! (Béta túljár Róka Réka eszén, aki átengedi őt a kapun. És így tovább a többi gyerek is túljár Róka Réka eszén és furfanggal bejátszák magukat a 2. kapun. A gyerekek miután áthaladtak a kapun, leülnek a színpadon és várnak. Ebben a biodíszletek segítenek nekik. Csiribi és Peti manó a végére marad.) Kedves Róka Réka! Sajnos rossz hírem van számodra. A gyerekek sokkal furfangosabbak, mint Te vagy. Állatnak öltözve mind átjutottak a kapun melletted. Azt hiszem, jobb lesz ha belátod, a Cinegések még a legravaszabb rókalány eszén is képesek túljárni!

Róka Réka: Jaj-jaj, szegény fejemnek! Ezt a szégyent! Gratulálok, Cinegések! Sohasem gondoltam volna, hogy vannak nálam okosabb lények is a világon. Peti manó, Csiribi, félreállok az útból. Gyertek, lépjetek be Ti is a második kapun és haladjatok tovább az úton Tündérországba!

(Peti manó és Csiribí is áthaladnak a kapun, majd leülnek a gyerekek mellé.)

Kamilla: Gyertek, Tündéreim! Tanácskoznunk kell sürgősen! Ide kell varázsolnunk a harmadik kapuőrt is, hogy útját állja a gyerekeknek, amíg ki nem érdemlik a bejutást. Ki lehetne az erre alkalmas mesehős, akit megkérhetnénk a második kapu őrzésére?

(A tündérek összeölelkeznek és összedugják a fejüket, gondolkodnak. Közben kellemes, lágy dallamot dúdolnak, mint egy varázsigét.)

Tündér 3.: Megvan! Varázsoljuk ide a félelmetes Keleti Boszorkányt! Ha el mernek vele körtáncolni egy dalt, akkor elég bátrak ahhoz, hogy átjussanak a harmadik kapun, és Tündérországba belépve manóvándorok lehessenek.

Kamilla: Remek ötlet! Gyertek, varázsoljuk ide a gonosz Keleti Boszorkányt!

(Félkörbe állják a varázsgömböt szemben a nézőtérrel és mormolni kezdik)

Abrakadabra, sziszifuszi!

Repülj ide közénk, boszi!

Fejkendő és seprű nyele.

Rusnya banya, ide gyere!

(Gonosz kacajt hallatva, seprűháton lovagolva

beviharzik a boszi a színfalak mögül)

Kamilla: Isten hozott nálunk, kedves Keleti Boszorkány! Azért hívtunk, hogy légy a segítségünkre. Mindjárt érkezik pár gyermek Tündérországba. Menj el kérlek a harmadik kapuhoz és csak akkor engedd be őket, ha olyan bátrak, hogy mernek veled körtáncolni egyet!

Keleti Boszorkány: Velem akarnak körtáncolni a kis vakarékok? Hát majd én jól elhúzom a nótájukat! Hahahaha... (Eltűnik a színfalak mögött)

Mesélő: Peti manó, Csiribí, a Négy Kiskirály és a fegyverhordozóik miután átjutottak a második kapun, rövidesen egy harmadik kapuval találták magukat szemben. A kapuban pedig a félelmetes keleti Boszorkány ült a seprűjén és vészjóslóan kacagott.

(A biodíszletből ketten kaput formálnak a színpad előtt.)

Keleti Boszorkány: Itt aztán nem juttok át kis mazsolák! Fekete a ruhám, mint az éjszaka. Fekete a szívem, mint a legsötétebb bánya. Gonosz vagyok és félelmetes! Ki mer a közelembe jönni?!

Peti manó: (Összebújik a gyerekekkel) Most mi lesz velünk?

Csiribí: Ne féljetek, kicsikéim! Emlékezzetek rá, mit tanultatok otthon meg az oviban a mesékből! Nincs egyetlen egy ember sem a világon, akinek a szívében ne lakozna valami kis jóság. Bizonyára ez a boszi is azért lett ilyen gonosz, mert senki sem szerette őt. Menjetek oda hozzá és simogassátok meg! Kedveskedjetek neki, hogy milyen szép és jóságos. Meglátjátok, a szeretettől fel fog olvadni a jégszíve!

(A gyerekek kedveseket mondanak a boszorkánynak.)

Keleti Boszorkány: Hogy én szép vagyok? Hogy én kedves vagyok? Hát én mindjárt elsírom magamat a gyönyörűségtől! Édes pici mazsoláim! Anya szeme fényei! Hát ilyen csodálatosan szépet még a tulajdon jó édesanyám sem mondott nekem kislány koromban, igaz, ritka nagy perszóna volt a megboldogult mama! Úgy meglágyítottátok a szívemet, hogy segíteni fogok nektek. Képzeljétek, Kamilla azt találta ki, hogy csak akkor juthattok át a harmadik kapun, ha nem féltek tőlem és táncoltok velem egyet. Van kedvetek egy körtánchoz! Gyertek, fogjuk meg egymás kezét! Muzsikus, tündérkar! Zenét!

Kar: BOSZORKÁNYTÁNC DAL

Az Egy boszorka van c. dal dallamára:

(Egy boszorka van!

Száz gyereke van.

Táncba viszi most az egy,

másik véle körbe megy,

a harmadik kinn a padon

furulyáját fújja nagyon.

Dana-dana-dan!

De szép hangja van!)

Keleti Boszorkány: Köszönöm ezt a csodálatos táncot Kishölgyek és Kisurak! Kitáncoltattátok belőlem az összes gonoszságot és félelmetességet! Mától át is költözöm nyugatra és jóságony boszorkány leszek életem hátralevő részében. Menjetek át a harmadik kapun. Szerintem Kamilla és a Tündérek már várnak rátok!

(Peti manó, Csiribí és a gyerekek áthaladnak a kapun. A főtérre beözönlik a sok manó és tündér és körbeveszik, simogatják, vizsgálgatják őket. Kamilla belép a színfalak mögül!)

Kamilla: Elég! Álljatok félre manók és tündérek! Látni akarom őket! (A tömeg szétnyílik, hátrahúzódik, Kamilla a kiskirályokhoz lép) Kedves Kiskirályok, fegyverhordozók és gyerekek! Nagy nap ez a mai számunkra, tündérek és manók számára. Tündérországban még sohasem jártak igazi gyerekek. Ti vagytok az első látogatóink, akiket beengedtünk gondosan őrzött birodalmunkba. Ugyanis ide csak azok léphetnek be, akik örökre gyermekek maradnak a szívük mélyén.

A gyermekek általában felnőnek és elfelejtik, milyenek voltak gyerekként. Elfelejtik a játék örömét. Elfelejtik a tanulás örömét. És elfelejtik az igazi, gyermeki kíváncsiságot. Mi tündérek és manók sosem növünk fel. Ha megöregszünk, akkor is hintázunk, építőkockázunk, pillangókkal kergetőzünk vagy éppen szirmokat festünk az erdei virágoknak. Még sosem találkoztam hozzátok hasonló gyerekekkel, akik ilyen bátrak, okosak és ügyesek. Ezért úgy döntöttem Tündérkirálynői hatalmamnál fogva, hogy a négy kiskirályt kinevezem Tündérország hivatalos manóvándoraivá. Gyertek, álljatok ide középre, szemben Tündérország lakóival (a közönséggel) és kezdődjön az ünnepség!

(Trombitaszó harsan. Zenemanó fújja.

A tündérek és manók mintegy sorfalat állva felsorakoznak.)


Kamilla: Kedves Béta, Zizi, Zsombi és Boti! Ti négyen, mint a Cinege csoport legnagyobbjai kiérdemeltétek, hogy szeptembertől iskolába járjatok. Tudom, hogy éppen ma avattak Titeket kiskirályokká. Az a nagy hírem van számotokra, hogy vár rátok még egy tündérkinevezés is! A mai naptól hivatalosan manóvándorokká nyílvánítalak mindnyájatokat.

1. vándor! Lépj ki elém, ifjú manóvándor-kisasszony!

Te, aki a hajadban hordod a varázserődet, Te aki a nyugalom szigete vagy, Te a tornatermi játékok örökös kitalálója, aki még nem is iskolás, de már írsz, olvasol, számolsz... Te leszel mától Tündérország egyes számú manóvándora! Tündérek, adjátok rá a láthatatlan tarisznyát! Ez a manóvándorok varázstarisznyája. Ha bármire szükséged lenne iskolásként, csak nyúlj bele és megtalálod. Tele van jókedvvel, kacagással, csodákkal és örömmel.

2. vándor!

Te, aki mindenből játékot csinálsz, a természet minden apró lényével kapcsolatban vagy, törődsz mindenkivel, mintha az anyukája lennél, írsz, olvasol, énekelsz és hisztizel... Te leszel mától Tündérország kettes számú manóvándora! Tündérek, adjátok rá a láthatatlan tarisznyát!

3. vándor!

Te, aki leggyorsabban futsz, Te, akinek csodálatos gondolatai vannak és a legkülönlegesebb dolgokat vagy képes elkészíteni, Te, az óvoda szívtiprója, a Cinege Don Juanja... Te leszel mától Tündérország hármas számú manóvándora! Tündérek, adjátok rá a láthatatlan tarisznyát!

4. vándor!

Te, aki a legszebben rajzolsz, aki úgy főzöl, mint egy igazi szakács, úgy tálalsz, mint egy Michelin csillagos séf, Te a legnagyobb Star Wars rajongó és LEGO-építész... Te leszel mától Tündérország négyes számú manóvándora! Tündérek, adjátok rá a láthatatlan tarisznyát!

Menjetek utatokra vándoraim. Élvezzétek a nyarat és ősztől tanítsatok meg minden iskolást arra, amit csak Ti tudtok! A cinegés szívre, a cinegés játékokra és a cinegés bátorságra az életben, ami segít majd nektek és nekünk, hogy a Föld bolygó is olyan csodás lehessen, mint Tündérország!

Muzsikusok, zenét! Induljon a tánc!

(A zenészek játszani kezdenek, a manó és tündér szülők felkapják saját gyermekeiket és egy nagy, boldog körtáncban ünneplik meg a négy vándor kinevezését.)

Kar: ÜNNEPI DAL

Halász Judit Boldog születésnapot c. dal dallamára:

(Ez a nap más, mint a többi, ezt Te is jól tudod.

Másként kelt föl reggel a Nap, és másként jár a Hold.

Köszöntünk hát Téged, ha már így együtt vagyunk,

s ajándékul fogadd el vidám kis dalunk.

Négy szép, négy jó, négy manóvándorunk!

Kívánjuk, hogy legyen szép a manóvándorút!

Négy szép, négy jó, négy manóvándorunk!

Kívánjuk, hogy legyen szép a manóvándorút!)

Mesélő: Egyszer volt, hol nem volt,

úgy mondják, hogy igaz volt!

Asszonyom és Kigyelmed,

Köszönjük a figyelmet!

Véget ért az ovi éve.

Itt a vége, fuss el véle!

És aki az egészet megálmodta és a többi szülő segítségével megvalósította:

Köszönjük MINDENKINEK!


Kiskirálynapok (év végi játék és a nagyjaink köszöntése) 2015. 1. rész

Képről képre, kívánságról kívánságra

Az idei "kiskirályaink kívánságai:

Mozizás

Pizsama party a Városligetben:

Kisvasútazás:

Horgászás:

Párnacsata:

Falmászás:

2. Kiskirály "próbatételek":

- süni jelhez: káposztából süni készítése "arany szögekkel"
- gombához: ismerd fel az illatáról!
. cseresznyéhez: találós kérdések megfejtése
- fenyőhöz: fél tucat világító toboz megkeresése az éjszakai erdőben.
Sátort vertünk a tavalyelőtti, tavalyi és idei "kiskirályokkal. Zászlókat festettünk, varázsvizet ittunk, kiálltuk a próbákat és túráztunk az éjszakai erdőben.

3. A koronázási "ceremónia" hagyományai

A gyülekező:

A koronázás helyszínén a "Naplemente" dombon:

A koronázás:

Megkoronázva:

A "kívánság lufik:

"Diplomával":

A "hintó" előállt és benne van otthon elöltetendő facsemete (és persze az újdonsült tulajdonosa):

A "Szülői Színház" helyszínén:


A folytatásban:

"Ősbemutató" előadás, melynek főszereplői a Cinegés szülők (és egy volt Cinegés gyerkőc) csapata

Szösszenet: A pedgógus minősítésről, portfólióról és ...

Hosszú, hosszú hónapok óta újra és újra azt érzem, hogy pár mondatban ki kellene írnom magamból azokat a gondolatokat, melyek foglalkoztatnak az "új" értékelési rendszerről, emlynek vannak "hívei" és ellenzői, de az biztos, hogy mostanában mindn pedagógust foglalkoztatnak. Köztük természetesen engem is.

Aztán mindig elhessentettem. Úgy gondoltam, hogy a magánügyem, hogy mit is gondolok erről az egészről. Meggondoltam magam. Ki kell írnom magamból, le kell írnom és aztán vállalnom a "következményeket". Vállalni azt, hogy nem leszek soha a pedagógus 2.-ben, hiszen nem töltöttem fel a portfóliómat és ugyan az elmúlt 38 évben sok-sok tanúsítványt szereztem arról, hogy elvégeztem ilyen, olyan képzéseket, de egyik sem olyan, mely a mostani elbírálás alapján másoddiplomának számítana. "Lejárt" papírok, igazolványok, tanúsítványok: óvodavezetői, országos közoktatási szakértői, környezet és drámapedagógusi, játék mentori..... és így tovább. Egy részét már nem is találom. egyrészére talán már nem is emlékszem. Nem őriztem meg a papírokat, hiszen számomra nem ezek voltak a fontosak, hanem azok az ötletek, az a tudás, melyek aztán segítettek abban, hogy megújuljak, feltöltődjek. Fontosak azok az emberek, tanárok, kollegák, akikkel megismerkedtem és, akik azóta is segítenek, átlendítenek a "holtpontokon". Általuk elértem azt a csodát, hogy ennyi év után is szeretem, élvezem a munkámat és képes vagyok nap, mint nap "megújulni". Igen: rájuk emlékszem, a papírokra nem, és most lassan egy éve kiderült, hogy ahhoz, hogy "magasabb osztályba léphessek" mindent dokumentálnom kellene, ami az elmúlt évtitedekben történt velem és körülöttem.

Tudtam, hogy ezt nem akarom. Nem akarom ennyi év után "bizonyítani, hogy "alkalmas vagyok" arra, hogy a 2. osztályba léphessek. Nem akarok óravázlatokat írni és nem akarom, hogy meg kelljen "védenem" a "diplomámat". Nem attól tartottam, hogy nem vagyok képes rá, hiszen elég sok előadás, konzultáció, leírt oldal , hallgató segítés van már a hátam mögött ahhoz, hogy higgyem, mindezt meg tudnám oldani. Nem akartam, mert nem értettem egyet azzal, hogy nyugdíj előtt pár évvel bizonyítani kell a hozzáértésemet, az alkalmasságomat. Nem kell ezzel egyetérteni, de én hiszem, hogy nincs ez így rendben és a magam csendes módján így "tiltakoztam".

Aztán, aztán hagytam magam rábeszélni. Regisztráltam. Azért, hogy legyen időm átgondolni, számot vetni, számomra fontos emberek véleményét meghallgatni. Az első körből ezért aztán kimaradtam, de átéltem a kollégáim, barátaim érzéseit, izgalmát, ahogy haladtak előre a portfóliók feltöltésében. Megadott sorrendben, megadott formában, megadott mennyiségben. Segítettem mindenkinek, aki csak megkeresett a problémáival és közben ismét megerősödtem abban a hitemben, hogy én ezt nem akarom. Nem hiszek benne, hogy ez valóban reális képet ad arról, hogy ki, hogy végzi a munkáját, mint ahogy abban sem, hogy a három tagú "szakértői bizottság" látogatása, az írásos dokumentáció átnézése és az ezt követő beszélgetés során, egy alkalom után valóban megismer engem, a munkámat, eredményeimet, erősségeimet és gyengeségeimet és el tudja dönteni, hogy "érek annyit, hogy munkámért "emelt fizetést" kapjak.  A második határidőtől is lemaradtam.

A mai nappal kaptam egy elektronikus levelet:

"Tisztelt Pedagógus Kolléga!

Mint arról már a korábbiakban is tájékoztattuk, Ön megfelelt a pedagógusokra meghatározott minősítési tervbe történő felvétel feltételeinek, és bekerült a 2015. évi minősítési tervbe.

A 2015. évi minősítésen való részvétel feltétele, hogy az Oktatási Hivatal (a továbbiakban: OH) által működtetett informatikai támogató rendszerbe feltöltse véglegesített e-portfólióját. Amennyiben Ön pedagógus-munkakörre szóló aktív jogviszonnyal rendelkezik, tehát hivatásszerűen el is látja munkaköri feladatait, az Ön számára előírt e-portfólió elkészítése és határidőre történő feltöltése kötelező volt.

A pedagógusok előmeneteli rendszeréről és a közalkalmazottak jogállásáról szóló 1992. évi XXXIII. törvény köznevelési intézményekben történő végrehajtásáról szóló 326/2013. (VIII. 30.) Korm. rendeletben (a továbbiakban: Rendelet) 2015. április 9-én kihirdetésre került és 2015. április 17-én hatályba is lépett módosításának következményeként, a Rendelet alábbiakban hivatkozott bekezdése értelmében az OH hiánypótlási lehetőséget biztosított azoknak a pedagógusoknak – így Önnek is –, akik a 2014. november 30-i határidőig nem töltötték fel portfóliójukat.

Ön a visszanyitás lehetőségével nem élt a rendeletben meghatározott 2015. május 18-ig, ezért a 2015. évi minősítése sikertelennek minősült, és az alábbi bekezdések vonatkoznak Önre:

  • A Rendelet 39/B. § (2) bekezdése szerint „… Ha a pedagógus e határidőre nem tölti fel portfólióját, az OH – minősítő bizottság kirendelése nélkül – állapítja meg a minősítő vizsga, a minősítési eljárás sikertelenségét és kiállítja erről a tanúsítványt.” A tanúsítványt elektronikusan lesz módja letölteni a www.oktatas.hu Saját oldal felületéről.

    Abban az esetben, ha a pedagógus számára felróható okból nem vesz részt a minősítési eljárásban, a következőkben megismételt minősítési eljárásban, illetve minősítő vizsgán vesz részt, amely számára díjköteles, a minősítés díja „a központi költségvetésről szóló törvényben meghatározott az illetmény számítását megalapozó vetítési alap hetven százaléka”, melynek összege 70 050 Ft. (Rendelet 12. § (2) bekezdés).


Tájékoztatjuk, hogy a Rendelet 3.§ (3) bekezdése alapján a minősítési eljárás megismétlésére legkorábban – a sikertelen minősítési eljárástól számított – két év szakmai gyakorlat megszerzése után kerülhet sor. Ezek alapján Ön esetében legkorábban - 2017-ben - abban az esetben kerülhet sor minősítésre, ha 2016. április 30-ig jelentkezik majd az eljárásra."

Én döntöttem és vállalom, hogy nyugdíjazásomig (hiszen a mostani rendszerben 2017-ben nyugdíjassá válhatok) a pedagógus bértábla legalsó fokozatának megfelelő fizetési kategóriában maradok.

38 évet úgy dolgoztam végig, hogy mindig kiálltam amellett, amit jónak tartottam és, ha kellett "megküzdöttem" az elveimért, melyekkel természetesen lehetett egyetérteni vagy nem. Ez most is így van. Nem tudom, hogy igazam van-e vagy tévedek, de átgondoltan és a legjobb "tudásom" szerint döntöttem magamról. Azonban kiváncsi lennék a Ti véleményetekre is, hátha tudtok olyan érveket felsorakoztatni, melyek nekem nem jutottak az eszembe. Ha így van megköszönöm, ha megosztjátok velem, mert lehet, hogy csak egyoldalról (a sajátomról) vizsgáltam meg a kérdést és nem minden oldalról.