Az előzmények:

Évek óta hagyomány már, hogy a nagyok köszöntésén a szüleink "színházi9 előadással lepik meg a gyerekeinket. Volt már előadás, melyet a Négyszögletű Kerekerdő ihletett, Volt, amikor a "Bagyoly, aki félt a sötétben" című meseregény kelt életre. Olyan is volt, amikor a "kiskirály játék" ihlette kalózós mesén nevethettek a "nézők" és volt, amikor a kedvenc plüssfigurák kerültek kalamajkába.

A hagyomány idén is folytatódott: megszületett a "mese", mely nekünk és rólunk szólt. Milyen egyszerű is leírni ezt a mondatot, de hogy mi volt mögötte? Nagyjából 200 elektromos levél, 6-8 próba, mely nem kis logisztikai vállalkozás a mai időkben. Ruhaválogatás, díszlet készítés, daltanulás..... és felsorolni sem tudom, hogy még mi minden, hiszen ebből az egészből kimaradtam. Nekem is meglepetés volt az egész. Ennél szebb ajándékot elképzelni sem tudok.

Köszönöm, hogy ilyen varázslatos "manó és tünde csapat" vesz körül nap, mint nap. Így valóban könnyű röpülni tanítani a Cinegéket.

A meséről és az előadásról

A mese cime: Mese a négy vándorról, kik nem mások voltak, mint a kiskirályaink:

A főszereplők:

Manók, tündérek. Kamilla a tündérhercegnő, Csiribi és Peti manó. rendőrés a Pókember. róka Réka és a Keleti boszorkány:

Akkor most kezdődjön hát a mese!

1. szín: TÜNDÉRORSZÁG

(Tündérország csodás főtere, a háttérben a tündérkirálynő palotájával.)

Mesélő: Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer... sőt, még ma is létezik egy Meseerdő. Ennek a Meseerdőnek a közepén található az a csodálatos birodalom, amit manók és tündérek laknak. Ezt a helyet úgy hívják: Tündérország. Gyertek, látogassatok el hozzájuk!

Kar: NYITÁNYDAL TÜNDÉRORSZÁGRÓL

A Padlás musicalből a Szilvásgombóc c. dal dallamára:

Tündérország! Ó-ó-ó-ó!

Itt él sok manó.

Pici zöldek, mint a sóska.

Tündérország! Ó-ó-ó-ó!

Csak akkor látható,

ha behunyod a szemed, becsukod a szád,

kinyitod a szíved álmaidon át,

s benne van a hited, benne van a szó,

benne van a tudás: gyermeknek lenni jó!

Jó, jó, jó!

Itt együtt játszik tündér és manó!

(Manók a tér közepén egy bolyban öltözködnek, cipőt fűznek, készülődnek, miközben folyton egymásba botlanak)

Manó 1.: Siess már! Öltözz gyorsabban! A végén még elkésünk.

Manó 2.: Tudom-tudom, Kamilla nagy bejelentésre készül. Vajon mit akarhat mondani nekünk?

Manó 3.: Csakis valami fontosat akarhat, különben nem hívta volna össze az összes manót és tündért, vagyis Tündérország minden lakóját.

Csiribí: Manócskák, készen vagytok már? Ideje elindulni Kamilla palotájához!

Manó 1.: Szia Csiribí! Megtisztelő számunkra, hogy a leghíresebb tündérvarázslónővel együtt mehetünk ma Úrnőnk elé. De ugye, nem varázsolsz megint kolbászt az orromra?

Manó 2.: Ugye, nem varázsolsz megint banánt a cipőmbe?

Manó 3.: Ugye, nem varázsolsz megint varangyosbékát a tányéromba?

Csiribí: Csak akkor teszek ilyet, ha még tovább szöszmötöltök a cipőfűzőtökkel. Indulás! Egy-két, egy-két...

(A manók és Csiribí a palota elé vonulnak, ahol már áll a tömeg és egy emelvény felé fordulva vár. Kamilla kilép a palotából és fellép a pódiumra.)

Kamilla: Kedves tündérek és manók! Köszönöm, hogy ennyien eljöttetek! Nagyon fontos dolgot szeretnék nektek bejelenteni, ezért hívtalak el ma mindnyájatokat. (Hangját lehalkítva, drámaian közli) Elfogytak a vándorok! (A tömeg felmorajlik) Idén nincs kit elküldenünk a gyerekek közé.

Manó 1.: (Csiribíhez a tömegben) Kik azok a vándorok, Csiribí?

Csiribí: Kamilla minden évben elküldi a manóvándorokat a gyerekek közé, hogy

vigyenek nekik mesét, játékot és tanulást minden napra, de az idei évben elfogytak a vándorok.

Manó 2.: (Fennhangon) Hogyhogy elfogytak?

Kamilla: Úgy, hogy mind megházasodtak vagy megöregedtek. Nincs utánpótlás!

Manó 3.: És hogyhogy én nem tudtam a vándorok létezéséről? És hogyhogy nem engem küldesz a gyerekekhez?

Kamilla: Hát úgy, kedves Manócskám, hogy Te okos sem vagy, ügyes sem vagy, csak egy kedves erdei manó vagy. De téged így is nagyon szeretünk! A gyerekeknek viszont olyan vándorokra van szüksége, akik már elég nagyok ahhoz, hogy az iskolásoknak is meséljenek, elég okosak ahhoz, hogy megfejtsék a világ nagy találoskérdéseit, és elég sokat játszottak már ahhoz, hogy ismerjék a legtöbb jó játékot a világon.

Manó 1.: Hát ilyen csudálatos manókat meg honnan fogunk szerezni?

Peti manó: Kamilla, én tudom! Van egy óvoda a Földön, egész pontosan Nagykovácsiban a Cinegések. Oda csak olyan manógyerekek járnak, akik rengeteg mesét ismernek, tudják a legnehezebb találóskérdésekre is a választ és játszottak már rengeteg csudajó játékot.

Kamilla: (Fölcsillan a szeme) Manógyerekek? Igazi manógyerekek?

Peti manó: Na jó, egy kicsit túlóztam. Nem manók, hanem hús-vér embergyerekek, de vannak csenőmanóik, járnak Manóvárosba, és pont olyan okosak és rátermettek, mint a mi manóvándoraink. Adhatnánk egy esélyt nekik, hátha szeretnének manóvándorok lenni!

Kamilla: (Elmosolyodik és előveszi a távcsövét) Akkor én most előveszem a mindentlátó távcsövemet és lekukucskálok a Földre, hogy szemügyre vegyem azokat a Cinegéseket. (A tömeg feje fölött a nézőket pásztázza) Ilyen kis maszatos rosszcsontképű háromévesek?

Peti manó: Igen, vannak háromévesek is köztük, de vannak négy, öt, sőt  már hat és hétévesek is, akik igazi kiskirályok!

Kamilla: Melyik a király? Egyiknek sincs szakálla!

Peti manó: Amelyik talicskában ül, az mind kiskirály!

Kamilla: Talicskában?! Ezek most akkor gyerekek vagy zsák krumplik? Talicskában?! Ki hallott már ilyet?!

Peti manó: (Szomorúan) Hagyjuk, látom nem tetszik az ötlet!

Kamilla: Várj! Valóban nem tetszik az ötlet, de nincs más választásunk. Peti manó! Menj el a Földre, egyenesen a gyerekekhez Kiskovácsiba...

Peti manó: Nagykovácsiba!

Kamilla: Akkor Nagykovácsiba ezekhez a Verebesekhez.

Peti manó: Cinegésekhez.

Kamilla: Petikém! Felőlem Kukutyinba is elmehetsz, csak szerezz nekem négy vándort, akik okosak, szépek, és rájuk lehet bízni a legnagyszerűbb manófeladatokat, úgymint játékot tanítani, mesét mesélni, találóskérdést megfejteni, soha fel nem nőni.

Peti manó: Hurrá, örömmel! De egyedül menjek? Egy manógyerek nem közlekedhet felnőtt nélkül ekkora úton.

Kamilla: Csiribí! Kísérd el Petit az útra! Te vagy a legjobb tündérvarázsló. Te majd minden bajból kivarázsolod magatokat. Induljatok! Estére legyen itt a négy gyerek!

Csiribí: Gyere, Peti! Vár minket egy nagy utazás az erdőn keresztül!

(Peti manó és Csiribí elindulnak a színpadtér körül, a többi manó és tündér elvonul a színfalak mögé)


2. szín: NAGYKOVÁCSI:

Mesélő: Peti manó és Csiribí elhagyták Tündérországot, majd átkeltek a Meseerdőn, végigmentek a Tanösvényen, megkerülték a Békás tavat, és végül megérkeztek Nagykovácsiba.

Kar: VÁNDORLÁS DAL

A Megy a gyűrű vándorútra c. dal dallamára:

Megy a Tündér a manóval.

Sűrű erdőn száll a jó dal.

Lép a balláb, majd a másik.

Célba vették Nagykovácsit!

Csiribiri, hahó,

meg a Peti manó

megy az oviba

a völgybe. Hopp! (Ismételhető)

Peti manó: Megérkeztünk Nagykovácsiba. Ez a Kossuth Lajos utca vége az erdő szélén. Most merre tovább?

Csiribí: Fogalmam sincs. De nézd! Itt jön egy rendőr! Kérdezzük meg tőle!

Rendőr: Jó napot kívánok! Jogosítványt, személyazonosságit kérek!

Csiribí: Jónapot kívánok! Peti manó még gyerek, így nincsenek iratai. De nekem itt van a Lepkeszárnyvezető igazolványom és a Felisút-leisútlevelem.

Rendőr: (Olvassa Csiribí iratait) Aszongya: neve?

Csiribí: Csilicsala Csiribí.

Rendőr: Hát a kora?

Csiribí: (Végigmutat magán) Ekkora!

Rendőr: Foglalkozása?

Csiribí: Tündérvári varázslónő.

Rendőr: Osztán mit keresnek maguk Nagykovácsiban?

Peti manó: Hát a Cinege csoporot az óvodából.

Rendőr: Hohohó! Hát odajár az én gyerekem is. Ismerem jól azt a csoportot.

(Rap-elni kezd)

Odajár a Zsombor, odajár a Boti.

Odajár a Zizi meg a Béta is tuti.

A gyerekeknek van egy szupijó jele.

Arra van az ovi. Megmutatom, gyere!

Gyerek, gyere! Gyerek, gyere! Gyerek, gyere...

(Peti manó, Csiribí és a rendőr elindulnak az óvoda felé.

Megérkeznek a jelenbe a közönség sorai közé)

Csiribí: Szervusztok, gyerekek! Ti vagytok a Cinegések? (Igeen!)

Peti manó: Ők azok, Csiribí! Megismerem mindet. Iismerlek Téged is, meg Téged is, meg mindnyájatokat. De legjobban ezt a négy kiskirályt ismerem. Úgy szeretem őket, mintha mind a testvérem volna! Béta, Zizi, Boti, Zsombi. A csoport minden gyereke szép és okos, de ők négyen a legidősebbek, a legnagyobbak, a legtapasztaltabbak. Ők vezethetnék a többieket. Ők lehetnének a mi manóvándoraink.

Csiribí: Peti manó! Elhiszem, hogy ismered és szereted őket, de csak az lehet vándor, aki kiérdemli azt. Kiskirályok! Tündérországnak segítségre van szüksége! Drága Béta, Zizi, Boti és Zsombi! Kamilla Tündérkirálynő azt kérte tőlem, hogy találjak neki négy bátor, okos és ügyes gyereket. Úgy hallottam, Ti nagyon bátrak vagytok. Peti manó is és én is nagyon bízunk bennetek, de most ki kell álljátok Csiribí bátorságpróbáját. Hozzátok a fegyverhordozóikat, kiskirályok! Ők fognak nektek segíteni a próbatételben. Elkészültetek? Figyeljetek, mert ide varázsolom a világ leghosszabb hegyi alagútját. (Sejtelmesen)

Csiribí, csiribá! Három, kettő, egy.

Nőjjön ki a földből most egy rettentő nagy hegy!

Csiribí, csiribá! Mélyen, mint a kút,

nyíljon meg a hegy gyomrában egy nagy alagút!

(A varázsigék alatt a szülők „biodíszlet csoportjának” tagjai párosával egymás mellé állnak, egymással szembe fordulva. Egyik kezüket magasra emelve összekulcsolják a levegőben, mintegy kaput, sorban állva alagutat formázva magukból. A másik kezük szabadon marad, mert azt használni fogják.)


Peti manó: Csiribi! Fantasztikusan nagy alagutat varázsoltál! Mit kell tenniük a gyerekeknek?

Csiribí: A gyerekeknek bátraknak kell lenniük és végig kell menniük ezen a sötét, hosszú alagúton, ami telis-tele van zümmögő szúnyogokkal. Hallgassátok csak!

(Az alagutat formázó szülők fennhangon zümmögnek onnantól kezdve a próba végéig, és a szabad kezükkel, az öklüket ökölbe szorítva, csak a mutatóujjukat fullánkként kinyújtva fenyegetőek köröznek a levegőben áldozataikat várva.)

Csiribí: Álljanak előre a kiskirályok és vezessék át a csoportot az alagúton. Vigyázzatok! Akárhogy csípnek, csikiznek majd odabent a szúnyogok, Ti maradjatok bátrak és csak menjetek, szaladjatok előre, át az alagút túlsó kijáratához! Menni fog? Felkészültetek? Akkor rajta!

(A gyerekek áthaladnak az alagúton, miközben a szülők csiklandozzák, böködik őket játékosan, amíg az utolsó gyerek is át nem jut a túloldalra.)

Peti manó: Csiribí, láttad?! Mind megcsinálták. Pont olyan bátrak, mint az igazi manóvándorok!

Csiribí: Valóban. Gratulálok! Mind kiállátok a bátorságpróbát. Úgy hallottam, Ti nagyon ügyesek vagytok. Peti manó is és én is nagyon bízunk bennetek, de most ki kell álljátok Csiribí ügyességpróbáját. Hozzátok ismét a fegyverhordozóikat, kiskirályok! Ők fognak nektek segíteni a próbatételben. Elkészültetek? Figyeljetek, mert ide varázsolom a világ legszélesebb szakadékát, fölötte a világ leghosszabb fahídjával. (Sejtelmesen)

Csiribi, csiribá! Szakadó szabad ég,

nőjjön ki a földből most egy hatalmas nagy szakadék!

Csiribi, csiribá! Tyúk a magot megette,

épüljön most gerendákból egy kis fahíd felette!

(A varázsigék alatt a szülők „biodíszlet csoportja”, de főleg az apukák négykézlábra ereszkedve egymás mellé „állnak”, mint egy kis fahidat alkotva, amin a hátára lépve, az anyukák kezét fogva a gyerekek végig tudnak egyensúlyozni a „billegő” fahídon.)


Peti manó: Csiribi! Fantasztikusan nagy szakadékot varázsoltál! És mi ez a billegő fahíd felette? És mit kell tenniük a gyerekeknek?

Csiribí: A gyerekeknek most ügyeseknek kell lenniük és át kell óvatosan lépkedniük a billegő fahídon a szakadék felett. Nézzétek csak, hogy billeg, hullámzik ez a gyenge kis fahíd! (Az apukák billegtetni, hullámoztatni kezdik a hátukat finoman az ügyességpróba végéig. A maradék „biodíszlet csoport” tagok segítőként a híd mellé állnak tartani a gyerekeket) Álljanak előre a kiskirályok, fogják meg a segítők kezét és vezessék át a csoportot a fahídon. Vigyázzatok! Akárhogy illeg-billeg a fahíd, nem eshettek le róla, mert szörnyen mély alatta a szakadék. Menni fog? Felkészültetek? Akkor rajta!

(A gyerekek a négy jelölt vezetésével átlépkednek a fahídon, miközben a segítők biztosítják őket a gyengéden mozgó apukahátakon, amíg az utolsó gyerek is át nem jut a túloldalra.)

Peti manó: Csiribí, láttad?! Mind megcsinálták. Pont olyan ügyesek, mint az igazi manóvándorok!

Csiribí: Valóban. Gratulálok! Mind kiállátok az ügyességpróbát. Úgy hallottam, Ti nagyon okosak vagytok. Peti manó is és én is nagyon bízunk bennetek, de most ki kell álljátok Csiribí okosságpróbáját. Segíthet a többi cinegés gyerek is! Elkészültetek? Figyeljetek, mert felteszem most a világ négy legfurfangosabb találóskérdését. Figyeljetek és aki tudja rá a választ, az kiabálja be jó hangosan!

Éppen olyan, mint egy kefe,

mégsem fésülködhetsz vele.

Tüskés háta fűben gázol.

Megszúrhat, ha nem vigyázol!

Mi az? (Süni – Boti jele)

Ügyesek voltatok! Figyeljetek! Jön a következő!

 

Szép leányka ül a fán,

piros ruha derekán.

Piros apja, piros anyja,

kívül húsa, belül magja.

Mi az? (Cseresznye – Zizi jele)

Nagyszerű! És ezt kitaláljátok-e?

 

Nincs feje, de van kalapja.

Karcsú testét az takarja.

Ha alaposan ismered,

akár meg is eheted.

Mi az? (Gomba – Béta jele)

 

Na, és az utolsót is tudni fogjátok?

Ha tél, ha nyár,

csak zöldben áll.

Karja végén toboz lakik,

így vár téged karácsonyig.

Mi az? (Fenyőfa – Zsombi jele)

Peti manó: Csiribí, látod?! Mindet tudták. Pont olyan okosak, mint az igazi manóvándorok!

Csiribí: Valóban. Igazad volt, Peti manó! A cinegések mind olyan okosak, ügyesek és bátrak, mint a mi manóvándoraink. Kiskirályok és fegyverhordozók, gyertek velünk Tündérországba! Hozhatjátok a csapatotokat is! Ha Kamilla is beleegyezik, kinevezünk Titeket manóvándorokká, hogy az iskolában is legyen majd minden nap mese, játék és tanulás, aminek Ti lesztek a felelősei! Gyetrek! Induljunk! Üljetek be a talicskába és apa tol benneteket. Fegyverhordozók, álljatok a talicskák mellé és kísérjetek el minket Tündérországba!

(Az apukák Csiribí és Peti manó kíséretében tolni kezdik körbe a négy kiskirályt, a fegyverhordozók követik őket, miközben a színpadon megjelenik Kamilla és a Tündérek. Csiribí pár lépés után leülteti őket a színpad előtt, hogy lássák, figyeljék, a történéseket)


3. szín

TÜNDÉRORSZÁG:

Mesélő: Miközben Peti manó, Csiribí és a gyerekek elindultak az erdőn keresztül Tündérországba, Kamilla összehívta a Nagy Tündértanácsot a főtéren.

Kamilla: Gyertek, Tündéreim! Tanácskoznunk kell sürgősen. Belenéztem a mindent látó távcsövembe, és láttam, hogy Peti manó és Csiribí kiválasztották a Négy vándort. De tudjátok az ősi tündérszabályt: Tündérországba élő ember nem teheti be a lábát, hacsak nem bizonyul erősebbnek, okosabbnak és bátrabbnak a kapuk őrzőinél. Ide kell tehát varázsolnunk három kapuőrt, hogy útját állják a gyerekeknek, amíg ki nem érdemlik a bejutást. Kik lennének az erre alkalmas mesehősök, akiket megkérhetnénk erre a feladatra?

(A tündérek összeölelkeznek és összedugják a fejüket, gondolkodnak. Közben kellemes, lágy dallamot dúdolnak, mint egy varázsigét.)

Tündér 1.: Megvan! Varázsoljuk ide Pókembert! Nála erősebb és ügyesebb mesehős nincs a világon. Ha kötélhúzásban legyőzik őt a gyerekek, akkor elég ügyesek ahhoz, hogy belépjenek az első kapun.

Kamilla: Kitűnő ötlet mind. Kezdjük is, mielőtt ideérnek. Gyertek a varázsgömbömhöz és varázsoljunk!

(Félkörbe állják a varázsgömböt szemben a nézőtérrel és mormolni kezdik)

Abrakadabra, hókuszpók!

Szőjjön hálót minden pók!

Éledjen a Holt-tenger!

Jelenjél meg, Pókember!

(A Pókember egy tigrisbukfenccel bevetődik a színfalak mögül a színpadra és jellegzetes guggoló tartásával megáll a Tündérek előtt)

Kamilla: Isten hozott nálunk, Pókember! Azért hívtunk, hogy légy a segítségünkre. Mindjárt érkezik néhány gyermek Tündérországba. Menj az első kapuhoz és csak akkor engedd be őket, ha legyőznek téged kötélhúzásban!

Pókember: (Rekedt, mély, sejtelmes hangon) Értettem, Úrnőm! Ha ők elhúznak engem, akkor én fogok elhúzni! Majd meglátjuk, ki az erősebb! (Eltűnik a színfalak mögött)

Kamilla: Kitűnő! Most már csak ki kell várnunk, hogy vajon a gyerekek átjutnak-e az első kaput őrző akadályon. Menjünk, lessük meg őket! (Eltűnnek a színfalak mögött)

Mesélő: Peti manó, Csiribí, a Négy Kiskirály és a fegyverhordozóik hosszú bolyongás után megérkeztek Tündérország határához, amit három kapu is őrzött.

Az első kapuhoz érve meglepődve látták, hogy Pókember állja el az utat a bejárat előtt.

(A biodíszletből ketten kaput formálnak a színpad előtt.)


Pókember: (Rekedt, mély, sejtelmes hangon) Itt csak akkor juthattok át a kapun, ha legyőztök engem kötélhúzásban. Tessék! Itt a kötél. Fogjátok meg a végét. Csiribí! Szólj ha elkészültek és húzhatjuk!

Csiribí: Fogjátot meg a kötelet, gyerekek! Fiúk, Ti itt hátul, lányok, Ti itt elől. Ha mindenki megvan kezdhetjük! Rajta!

(A gyerekek nagy küzdelemben legyőzik a Pókembert, aki látványosan kűzd, erőlködik, de végül vereséget szenved.)

Peti manó: Hurrá! Győztek a gyerekek! Engedj be minket, Pókember!

Pókember: (Rekedt, mély, sejtelmes hangon) Nincs mit tenni. Legyőztetek. Lépjetek be a kapun és járjatok szerencsével.

(Peti manó, Csiribí és a gyerekek áthaladnak a kapun, majd leülnek a színpad elé.)

Mesélő: Kamilla látva, hogy a gyerekek sikerrel átjutottak az első kapun, újra összehívta a Nagy Tündértanácsot a főtéren.

Kamilla: Gyertek, Tündéreim! Tanácskoznunk sürgősen. Ide kell varázsolnunk egy másik kapuőrt is, hogy útját állja a gyerekeknek, amíg ki nem érdemlik a bejutást. Ki lehetne az erre alkalmas mesehős, akit megkérhetnénk a második kapu őrzésére?

(A tündérek összeölelkeznek és összedugják a fejüket, gondolkodnak. Közben kellemes, lágy dallamot dúdolnak, mint egy varázsigét.)

Tündér 2.: Megvan! Idézzük meg Róka Rékát, a ravaszdi rókálányt! Ha túl tudnak járni Réka csavaros eszén, akkor elég okosak ahhoz, hogy belépjenek a második kapun.

Kamilla: Kitűnő ötlet! Varázsoljuk ide Róka Rékát!

(Félkörbe állják a varázsgömböt szemben a nézőtérrel és mormolni kezdik)

Abrakadabra, hóka-póka!

Hívunk téged, ravasz róka!

Sunyi ősök ivadéka,

Jelenjél meg, Róka Réka!

(Róka Réka sunyi kacajjal beoson a színpadra és farkát kezében simogatva megáll a tündérek előtt)

Kamilla: Isten hozott nálunk, kedves Róka Réka!! Azért hívtunk, hogy légy a segítségünkre. Mindjárt érkezik pár gyermek Tündérországba. Menj el a második kapuhoz és csak akkor engedd be őket, ha tudnak Tőled olyat kérdezni, amire nem tudsz válaszolni!

Róka Réka: Értem, kedves Kamilla! A gyerekek bejutni akkor fognak, ha előbb rajtam jól kifognak! (Kacag) Kis csibéim! Hát furfang terén megeszem Őket reggelire! Hahaha! (Eltűnik a színfalak mögött)

Kamilla: Kitűnő! Most már csak ki kell várnunk, hogy vajon a gyerekek átjutnak-e a második kaput őrző akadályon. Menjünk, lessük meg őket! (Eltűnnek a színfalak mögött)

Mesélő: Peti manó, Csiribí, a Négy Kiskirály és a fegyverhordozóik miután átjutottak az első kapunk, rövidesen egy második kapuval találták magukat szemben. A kapuban pedig nagyon ravasz rókalány ült, aki már várta őket.



(A biodíszletből ketten kaput formálnak a színpad előtt.)

Róka Réka: Szervusztok Cinegések! Nagyon messziről jöttetek, szegénykéim? Kár, mert most fordulhattok vissza. Itt ugyanis nem juttok át, az biztos. Róka Réka, a legfurfangosabb rókalány a világon, és csak az mehetbe a második kapun, aki túl jár az eszemen! Márpedig Ti embergyerekek vagytok. Az ember meg nem okosabb a rókáknál és amúgy sem teheti be a lábát Tündérországba.

Peti manó: Gyerekek! Nem fordulhatunk vissza. Át kell jutnunk a második kapun! Csiribí! Mit csináljunk!

Csiribí: Várjatok csak! Van egy ötletem. Ember nem teheti be a lábát Tündérországba, de mesehősök és állatok igen. Elvarázsolok minden gyereket mesebeli állattá és Róka Réka átenged minket a kapun. (Csiribí hátizsákjából nyuszifül, szamárfül, oroszlánfejdísz, stb. –könnyű, jelzés értékű állatfejdíszek- kerülnek elő, amit a gyerekek fejére kötünk.) Csiribú-csiribá, legyen a Bétából egy nyuszilány! Menj át Béta a kapun! Köszönj a Rókának, mondd, hogy te a nyuszi vagy és jöttél haza Tündérországba, és ne felejts el közben nyuszogni! Ügyes légy! (Béta túljár Róka Réka eszén, aki átengedi őt a kapun. És így tovább a többi gyerek is túljár Róka Réka eszén és furfanggal bejátszák magukat a 2. kapun. A gyerekek miután áthaladtak a kapun, leülnek a színpadon és várnak. Ebben a biodíszletek segítenek nekik. Csiribi és Peti manó a végére marad.) Kedves Róka Réka! Sajnos rossz hírem van számodra. A gyerekek sokkal furfangosabbak, mint Te vagy. Állatnak öltözve mind átjutottak a kapun melletted. Azt hiszem, jobb lesz ha belátod, a Cinegések még a legravaszabb rókalány eszén is képesek túljárni!

Róka Réka: Jaj-jaj, szegény fejemnek! Ezt a szégyent! Gratulálok, Cinegések! Sohasem gondoltam volna, hogy vannak nálam okosabb lények is a világon. Peti manó, Csiribi, félreállok az útból. Gyertek, lépjetek be Ti is a második kapun és haladjatok tovább az úton Tündérországba!

(Peti manó és Csiribí is áthaladnak a kapun, majd leülnek a gyerekek mellé.)

Kamilla: Gyertek, Tündéreim! Tanácskoznunk kell sürgősen! Ide kell varázsolnunk a harmadik kapuőrt is, hogy útját állja a gyerekeknek, amíg ki nem érdemlik a bejutást. Ki lehetne az erre alkalmas mesehős, akit megkérhetnénk a második kapu őrzésére?

(A tündérek összeölelkeznek és összedugják a fejüket, gondolkodnak. Közben kellemes, lágy dallamot dúdolnak, mint egy varázsigét.)

Tündér 3.: Megvan! Varázsoljuk ide a félelmetes Keleti Boszorkányt! Ha el mernek vele körtáncolni egy dalt, akkor elég bátrak ahhoz, hogy átjussanak a harmadik kapun, és Tündérországba belépve manóvándorok lehessenek.

Kamilla: Remek ötlet! Gyertek, varázsoljuk ide a gonosz Keleti Boszorkányt!

(Félkörbe állják a varázsgömböt szemben a nézőtérrel és mormolni kezdik)

Abrakadabra, sziszifuszi!

Repülj ide közénk, boszi!

Fejkendő és seprű nyele.

Rusnya banya, ide gyere!

(Gonosz kacajt hallatva, seprűháton lovagolva

beviharzik a boszi a színfalak mögül)

Kamilla: Isten hozott nálunk, kedves Keleti Boszorkány! Azért hívtunk, hogy légy a segítségünkre. Mindjárt érkezik pár gyermek Tündérországba. Menj el kérlek a harmadik kapuhoz és csak akkor engedd be őket, ha olyan bátrak, hogy mernek veled körtáncolni egyet!

Keleti Boszorkány: Velem akarnak körtáncolni a kis vakarékok? Hát majd én jól elhúzom a nótájukat! Hahahaha... (Eltűnik a színfalak mögött)

Mesélő: Peti manó, Csiribí, a Négy Kiskirály és a fegyverhordozóik miután átjutottak a második kapun, rövidesen egy harmadik kapuval találták magukat szemben. A kapuban pedig a félelmetes keleti Boszorkány ült a seprűjén és vészjóslóan kacagott.

(A biodíszletből ketten kaput formálnak a színpad előtt.)

Keleti Boszorkány: Itt aztán nem juttok át kis mazsolák! Fekete a ruhám, mint az éjszaka. Fekete a szívem, mint a legsötétebb bánya. Gonosz vagyok és félelmetes! Ki mer a közelembe jönni?!

Peti manó: (Összebújik a gyerekekkel) Most mi lesz velünk?

Csiribí: Ne féljetek, kicsikéim! Emlékezzetek rá, mit tanultatok otthon meg az oviban a mesékből! Nincs egyetlen egy ember sem a világon, akinek a szívében ne lakozna valami kis jóság. Bizonyára ez a boszi is azért lett ilyen gonosz, mert senki sem szerette őt. Menjetek oda hozzá és simogassátok meg! Kedveskedjetek neki, hogy milyen szép és jóságos. Meglátjátok, a szeretettől fel fog olvadni a jégszíve!

(A gyerekek kedveseket mondanak a boszorkánynak.)

Keleti Boszorkány: Hogy én szép vagyok? Hogy én kedves vagyok? Hát én mindjárt elsírom magamat a gyönyörűségtől! Édes pici mazsoláim! Anya szeme fényei! Hát ilyen csodálatosan szépet még a tulajdon jó édesanyám sem mondott nekem kislány koromban, igaz, ritka nagy perszóna volt a megboldogult mama! Úgy meglágyítottátok a szívemet, hogy segíteni fogok nektek. Képzeljétek, Kamilla azt találta ki, hogy csak akkor juthattok át a harmadik kapun, ha nem féltek tőlem és táncoltok velem egyet. Van kedvetek egy körtánchoz! Gyertek, fogjuk meg egymás kezét! Muzsikus, tündérkar! Zenét!

Kar: BOSZORKÁNYTÁNC DAL

Az Egy boszorka van c. dal dallamára:

(Egy boszorka van!

Száz gyereke van.

Táncba viszi most az egy,

másik véle körbe megy,

a harmadik kinn a padon

furulyáját fújja nagyon.

Dana-dana-dan!

De szép hangja van!)

Keleti Boszorkány: Köszönöm ezt a csodálatos táncot Kishölgyek és Kisurak! Kitáncoltattátok belőlem az összes gonoszságot és félelmetességet! Mától át is költözöm nyugatra és jóságony boszorkány leszek életem hátralevő részében. Menjetek át a harmadik kapun. Szerintem Kamilla és a Tündérek már várnak rátok!

(Peti manó, Csiribí és a gyerekek áthaladnak a kapun. A főtérre beözönlik a sok manó és tündér és körbeveszik, simogatják, vizsgálgatják őket. Kamilla belép a színfalak mögül!)

Kamilla: Elég! Álljatok félre manók és tündérek! Látni akarom őket! (A tömeg szétnyílik, hátrahúzódik, Kamilla a kiskirályokhoz lép) Kedves Kiskirályok, fegyverhordozók és gyerekek! Nagy nap ez a mai számunkra, tündérek és manók számára. Tündérországban még sohasem jártak igazi gyerekek. Ti vagytok az első látogatóink, akiket beengedtünk gondosan őrzött birodalmunkba. Ugyanis ide csak azok léphetnek be, akik örökre gyermekek maradnak a szívük mélyén.

A gyermekek általában felnőnek és elfelejtik, milyenek voltak gyerekként. Elfelejtik a játék örömét. Elfelejtik a tanulás örömét. És elfelejtik az igazi, gyermeki kíváncsiságot. Mi tündérek és manók sosem növünk fel. Ha megöregszünk, akkor is hintázunk, építőkockázunk, pillangókkal kergetőzünk vagy éppen szirmokat festünk az erdei virágoknak. Még sosem találkoztam hozzátok hasonló gyerekekkel, akik ilyen bátrak, okosak és ügyesek. Ezért úgy döntöttem Tündérkirálynői hatalmamnál fogva, hogy a négy kiskirályt kinevezem Tündérország hivatalos manóvándoraivá. Gyertek, álljatok ide középre, szemben Tündérország lakóival (a közönséggel) és kezdődjön az ünnepség!

(Trombitaszó harsan. Zenemanó fújja.

A tündérek és manók mintegy sorfalat állva felsorakoznak.)


Kamilla: Kedves Béta, Zizi, Zsombi és Boti! Ti négyen, mint a Cinege csoport legnagyobbjai kiérdemeltétek, hogy szeptembertől iskolába járjatok. Tudom, hogy éppen ma avattak Titeket kiskirályokká. Az a nagy hírem van számotokra, hogy vár rátok még egy tündérkinevezés is! A mai naptól hivatalosan manóvándorokká nyílvánítalak mindnyájatokat.

1. vándor! Lépj ki elém, ifjú manóvándor-kisasszony!

Te, aki a hajadban hordod a varázserődet, Te aki a nyugalom szigete vagy, Te a tornatermi játékok örökös kitalálója, aki még nem is iskolás, de már írsz, olvasol, számolsz... Te leszel mától Tündérország egyes számú manóvándora! Tündérek, adjátok rá a láthatatlan tarisznyát! Ez a manóvándorok varázstarisznyája. Ha bármire szükséged lenne iskolásként, csak nyúlj bele és megtalálod. Tele van jókedvvel, kacagással, csodákkal és örömmel.

2. vándor!

Te, aki mindenből játékot csinálsz, a természet minden apró lényével kapcsolatban vagy, törődsz mindenkivel, mintha az anyukája lennél, írsz, olvasol, énekelsz és hisztizel... Te leszel mától Tündérország kettes számú manóvándora! Tündérek, adjátok rá a láthatatlan tarisznyát!

3. vándor!

Te, aki leggyorsabban futsz, Te, akinek csodálatos gondolatai vannak és a legkülönlegesebb dolgokat vagy képes elkészíteni, Te, az óvoda szívtiprója, a Cinege Don Juanja... Te leszel mától Tündérország hármas számú manóvándora! Tündérek, adjátok rá a láthatatlan tarisznyát!

4. vándor!

Te, aki a legszebben rajzolsz, aki úgy főzöl, mint egy igazi szakács, úgy tálalsz, mint egy Michelin csillagos séf, Te a legnagyobb Star Wars rajongó és LEGO-építész... Te leszel mától Tündérország négyes számú manóvándora! Tündérek, adjátok rá a láthatatlan tarisznyát!

Menjetek utatokra vándoraim. Élvezzétek a nyarat és ősztől tanítsatok meg minden iskolást arra, amit csak Ti tudtok! A cinegés szívre, a cinegés játékokra és a cinegés bátorságra az életben, ami segít majd nektek és nekünk, hogy a Föld bolygó is olyan csodás lehessen, mint Tündérország!

Muzsikusok, zenét! Induljon a tánc!

(A zenészek játszani kezdenek, a manó és tündér szülők felkapják saját gyermekeiket és egy nagy, boldog körtáncban ünneplik meg a négy vándor kinevezését.)

Kar: ÜNNEPI DAL

Halász Judit Boldog születésnapot c. dal dallamára:

(Ez a nap más, mint a többi, ezt Te is jól tudod.

Másként kelt föl reggel a Nap, és másként jár a Hold.

Köszöntünk hát Téged, ha már így együtt vagyunk,

s ajándékul fogadd el vidám kis dalunk.

Négy szép, négy jó, négy manóvándorunk!

Kívánjuk, hogy legyen szép a manóvándorút!

Négy szép, négy jó, négy manóvándorunk!

Kívánjuk, hogy legyen szép a manóvándorút!)

Mesélő: Egyszer volt, hol nem volt,

úgy mondják, hogy igaz volt!

Asszonyom és Kigyelmed,

Köszönjük a figyelmet!

Véget ért az ovi éve.

Itt a vége, fuss el véle!

És aki az egészet megálmodta és a többi szülő segítségével megvalósította:

Köszönjük MINDENKINEK!