Ez (is) történt a héten:

1. Meghívtak vendégségbe a Mókusok, aki bemutatták nekünk a vulkán építés rejtelmeit kőgyurmából és magát a vulkán kitörést is:

Kőgyurma receptje

Hozzávalók:

  • 1 csésze liszt,
  • ¼ csésze kávézacc,
  • ½ csésze só,
  • ½ csésze homok,
  • ½ csésze víz ( a vízzel vigyázzatok, mert ha eleve vizes a homok, akkor jóval kevesebb elég belőle!)

A víz kivételével minden hozzávalót egy dobozba teszünk, majd összegyúrjuk a vízzel.

Vulkán kitörés

Egy befőttesüveget körbe tapasztunk kőgyurmával, majd töltünk bele jó sok szódabikarbónát. Aztán vigyük ki az udvarra vagy tegyük egy mély tálcára és töltsük fel kb 2 dl piros ételfestékkel megfestett ecettel.

2. A "virágos óvodáért" akciónk keretében elültettük a virág és zöldség palántákat (és a minek a leginkább örvendeztek a már virágzó eperpalántákat):

Kép forrása: www.gyerekkertesz.hu

3. Ismerkedtünk a földgömbbel, térképpel, látcsővel:

4. Lerajzoltuk a "kedvenc" állatainkat, növényeinket:

5. Festettünk pet palackkal:

6. Elkezdtük újjáépíteni az erdőben "Manófalvát":

7. Bolhapiacot szervesztünk a kacatokból, mely másoknak még kincs lehet és az otthon készített "újrahasznosított alapanyagú játékokból:

Farkasék alkotásai

8. Játékot is készítettünk:

9. Kevertünk, kavartunk, kutyuktunk egy nagy adag "kősütit":

Ötlet, recept, kép forrása: http://gyereketeto.hu/lapbook/fold-napja-lapbook

Hozzávalók:

  • gumicukor
  • mályvacukor
  • mogyoró
  • tejcsoki

Szerencsére semmi pontos arányt nem szükséges betartani, mert úgy ragad majd, hogy tuti egyben marad mindenképpen.

A gumicukrot és a mályvacukrot a gyerekek apróra vágják. A mogyorót egy konyharuha közé tesszük, és kikopfoljuk – ezt is rábízhatjuk a gyerekekre, persze megfelelő biztonsági intézkedések mellett.  A csokoládét felolvasztjuk.

A csokit érdemes nagyobb lábosban olvasztani, mert utána ebbe keverjük a többi hozzávalót is. Ezt követően minél hamarabb ráborítjuk egy darab szilikonos sütőpapírra a masszát, és hagyjuk, hogy megdermedjen.

10. És még meséltünk is:

Mikola Klára: Palackok az erdőben

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy nagy, kerek, sűrű erdő. Ebben az erdőben lakott
emberemlékezet óta egy koboldcsalád. Mindenki tiszteletben tartotta őket, hiszen
mindnyájan hallottak róla, hogy a koboldok vigyáznak az erdőre, mindnyájuk közös
lakhelyére.
Egy szép napon, amikor a tavaszi napsugár egyre bátrabban próbálgatta az erejét, a
kis koboldok az erdő szélén játszadoztak. A hó még foltokban takarta az erdő talaját, de
egyre többet mutatott meg az avarból és az új erővel növekedni kezdő fűszálakból.
Egyszer csak a koboldok azt vették észre, hogy az erdő széli árokban valami furcsa,
általuk ismeretlen tárgyak meredeznek ki a hó alól.
– Mik lehetnek ezek? – kérdezte Kinga, a kis koboldlány.
–Az emberek rakták ide ezeket. Nem kell már nekik, azért hozták el. Úgy hívják, hogy
szemét – válaszolta Tódor, a legbölcsebb koboldgyerek.
– Azért hozták, mert azt hitték, hogy nekünk kell?
– Nem, csak azért, mert nem tudták máshová tenni.
– Jé, mi ez a furcsaság? – kérdezte Kinga csodálkozva. – Látom, ami mögötte van!
– Ez egy üveg. Ilyenbe töltik az emberek az italokat.
– És miért nem töltenek bele újra valamit?
– Van olyan üveg, amibe csak egyszer töltenek innivalót, aztán kidobják.
– Micsoda pazarlás! Van itt egy csomó olyan, ami hasonlít az üveghez, csak olyan átlátszó,
és nem olyan kemény.
– Ezek a műanyagpalackok. Ebbe is innivalót töltenek, és többnyire csak egyszer isznak
belőle.
– És mindig újat és újat csinálnak? Meg kellene mondani nekik, hogy ne csináljanak többet,
mint amennyi kell az állatkáknak.
– Milyen állatkáknak?
– Nincsenek olyan állatkák, amik lebontják ezeket, mint az elpusztult fák törzsét?
– Sajnos nincsenek. Ezek itt maradnak az idők végezetéig. A műanyagot el lehet égetni, de
akkor mérgező füst keletkezik, tehát ez sem egy jó megoldás. Az üveggel azért is vigyázni
kell, mert ha eltörik, megvághatja az állatok lábát.
– Segítség, segítség! – hallottak egy vékony hangot a koboldgyerekek az egyik
műanyagflakon felől.
Ahogy közelebb mentek, látták, hogy a palackban víz van, és abban kapálódzik egy
kis, fekete bogár.
– Hát te meg, hogy kerülsz oda? – kérdezték a koboldok.
– Csak meg akartam nézni, hogy mi van ebben a micsodában. Egy pillanatra elvesztettem
az egyensúlyomat, és belepottyantam.
A kis koboldok feldöntötték az üveget. A víz kifolyt, és a vízzel együtt a bogárka is kikerült
belőle.
– Köszönöm, megmentettétek az életemet! – hálálkodott a kis bogár.
– Szóra sem érdemes – mondta Tódor. Valamit viszont tennünk kell, hogy ez ne
fordulhasson elő még egyszer – fordult a többi koboldgyerekhez.
– Küldjük vissza a palackokat az embereknek! – javasolta Kinga.
– Elég lesz hozzá a varázserőnk? – kérdezte az egyik kis kobold.
– Ha mindnyájan együtt varázsolunk, akkor igen! – mondta Kinga, és már szaladt is körbe
szólni a koboldgyerekeknek, hogy jöjjenek varázsolni.
Az összes kis kobold leült a palackok köré, megfogták egymás kezét, behunyták a szemüket,
és a palackok hamarosan felemelkedtek, és elindultak a város felé.