Napról napra óvoda

Kedves Érdeklődő, aki rátaláltál erre az oldalra! Ebben a blogban szeretném Veletek megosztani mindazt, amit az elmúlt 36 évben az óvodáról, a gyerekekről, gyerekektől "megtanultam" és mindazt ami jó kedvre derít, elgondolkodtat, vagy gyönyörködtet.

Címkefelhő
Feedek
Megosztás

jelről jelre 22. - Rózsa

Rózsa a mély érzelmek jelképe

Én kis kertet kerteltem,
Bazsarózsát ültettem.
Szél, szél fújdogálja,
Eső, eső veregeti, huss!

A játék menete:

Az első sor elmondásakor körözünk a tenyérben. Utána, a második sornál ujjunkkal böködjük. Ezt követően két kezünkkel a gyermek tenyerét összekulcsolva lengessük. Az „Eső, eső veregeti, huss!” sorra pedig paskoljuk a gyermek tenyerét, a „huss”-ra hessintve, tárjuk szét két karunk.
Máshogy is játszhatjuk: Ültessünk tenyérbe, hát, has közepébe és végül a fejük búbjára is!

Rózsa és Ibolya

Volt egyszer egy király, volt annak egy nagyon szép lánya, Ibolya, meg egy második felesége. A mostoha boszorkány volt, és nem szerette a lányt sohasem.

Egyszer azt mondja az urának:

- Ezt a lányt férjhez kellene adni, de csak olyan legényhez adom, aki kiállja a három próbát.

Mentek sokan nézni Ibolyát, de senki sem tudta megkapni, mert senki sem állta ki a három próbát.

Meghallotta ezt a szomszéd király, azt mondja a fiának, Rózsának:

- Eredj, nézd meg azt az Ibolyát, ha szereted, vedd el. Ismerem az apját, jó ember.

Felkészült a királyfi, elment szétnézni. Legelőször is a királylánnyal beszélt:

- Hozzám jössz-e, szívem szerelme?

- Jaj, ne kérj meg - válaszolta Ibolya -, mert a gonosz mostohám három kérdést intéz hozzád, s ha azt nem tudod megfejteni; véged.

De nem ijedt meg Rózsa. Bement a királyhoz, megkérte Ibolya kezét. A boszorkány is bement, és azt mondta:

- Ha a három próbát kiállod, akkor elviheted Ibolyát, másképpen nem. Az első próba: látod azt a nagy hegyet ott? Azt elhordod onnan a helyét szőlővel beülteted, leszüreteled, szép piros borából holnap kóstolót hozol.

Elment Rózsa nagy búsan, egyenest Ibolyához.

- No, min búsulsz? - kérdi tőle a lány.

- Jaj, nem tudom megtenni, amit a mostohád kér, akkor pedig nem leszel az enyém! Azt mondta, azt a nagy hegyet az éjszaka hordjam el, a helyét ültessem be szőlővel, szüreteljem le, holnap délben szép piros borával tisztelegjek nála!

- Csak ez a baj? - mondja Ibolya. - Akkor csak feküdj le nyugodtan, kelj fel hat órakor reggel, öltözz fel, úgy gyere hozzám!

Lefeküdt Rózsa, másnap reggel, mikor felkel, és kinéz az ablakon, nem lát hegyet sehol sem, de látja a szőlőt. Felöltözik, megy Ibolya szobájába. Ibolya tartja a kezében az üveg piros bort.

- Itt van, vidd a Vénasszony szobájába, add oda neki!

Mikor a Vénboszorkány meglátta, hogy Rózsa hozza a bort, a méregtől majd megpukkad, de azért azt mondja:

- Ez már idáig jól van. De látod azt a nagy erdőt? Kivágod a fáját, ölbe rakod, a földet felszántod, beveted, holnap reggel szép kalácsával tisztelkedel nálam! - Elment Rózsa nagy búsan Ibolyához:

- Második kívánsága anyádnak, hogy ezt a sűrű erdőt kivágjam, a fáját csomóba rakjam, a földet felszántsam, bevessem búzával, holnap reggel búzakaláccsal tisztelkedjem nála.

- Hó, csak ennyi a baj? - mondja Ibolya. - Feküdj le, reggel kelj fel hat órakor, gyere be hozzám.

Rózsa lefeküdt. Mindjárt reggel kinéz az ablakon, látja, hogy már csak tarló van a földön. Felöltözik, bemegy Ibolyához, hát ott van a szép kalács.

Azt mondja Ibolya:

- Vigyed a Vénasszonynak!

Mikor meglátta a Vénasszony a szép kalácsot, elfogta a méreg. Azt gondolta magában: “No megállj, csak várjál, várjál, majd a harmadik parancsot tedd meg, tudom, vége lesz az életednek!” Aztán fennszóval azt mondja:

- Van nekem három paripám, ha meg tudod nyergelni, tiéd lesz Ibolya!

Elmegy nagy búsan Rózsa Ibolyához, mondja neki:

- Most segítsél, kedves Ibolyám!

- Mit parancsolt most az a gonosz asszony?

- Azt mondta, van neki három paripája, ha meg tudom nyergelni, csak úgy leszel az enyém.

- Jaj, kedvesem! - mondja Ibolya - ez lesz a legnehezebb! Az első paripa az apám lesz - a Boszorkány átvarázsolja paripává -, az apámat egy kicsit kímélheted, ő nem oka semminek; a második lesz a gonosz mostohám, zaklasd, kergesd meg, őneki nem árt, hogy a harmadik ki lesz, könnyen kitalálhatod, a szívedre bízom!

Rózsa megindult az istálló felé, kivezette az Öreget, felült a nyeregbe, egyet fordult vele, leszállott róla, bevezette az istállóba.

Azután kivezette a Vénboszorkányt, felült a hátára, jól megnyergelte, jól megsarkantyúzta. Mikor már nem tudott menni, leszállott róla, bevezette az istállóba.

- No, vén kutya - mondta neki -, kellett ez neked?

Kivezette a harmadik paripát, gyöngéden ráült, egyet fordult vele, bevezette az istállóba, selyemkendőjével végigtörölte, azután hazament. Másnap elment Ibolyához. Mondja neki Ibolya:

- Letelt a három próba, de azért mégsem adnak neked!

- Akkor megszöktetlek! - mondja Rózsa.

- De észrevesznek - mondja Ibolya.

- Kerítünk egy tűt - mondja Rózsa -, megszúrjuk a kezünket, három-három csepp vért csöpögtetünk az asztalra, míg az fel nem szárad, ha kiáltja nevünket a mostoha, felelnek azok rá.

Ahogy mondták, úgy cselekedtek, avval elszöktek. Egyszer csak kiáltja a Vénboszorkány:

- Rózsa! Ibolya!

- Itt vagyok, itt vagyok! - felelnek rá a vércseppek.

Megnyugodott a Vénboszorkány, lefeküdt újra. Ezalatt már messzire ért Rózsa meg Ibolya.

Egyszer azt mondja Ibolya:

- Nézz hátra, ég a fülem, úgy hallom, apám jön.

Hátranéz Rózsa, hát az Öreg ment utánuk, szél alakjában. Hátravetett Rózsa egy fésűt, olyan erdő kerekedett a háta mögött, hogy mikor kijutott az Öreg az erdőből, ők már hetedhét országon túl voltak.

Egyszer megint szól Ibolya:

- Nézz hátra, megint itt az apám!

Visszanéz Rózsa.

- Már itt van - mondja - a nyomunkban! - Hátravetett egy bontófésűt, kerekedett olyan víz abból, hogy az Öreg nem mert nekimenni, visszatért, az Öregasszony jól elverte.

Kapta most az asszony a seprűnyelet, ráült.

Mondja egyszer Ibolya Rózsának:

- Nézz hátra, viszket a fejem, most a Vénboszorkány jön. Hanem te itt tóvá változol, én meg kacsa leszek benned.

Úgy is lett. Mire a boszorkány odaért, akkorra Ibolya vígan úszott a tóban. De nem azért volt boszorkány a Boszorkány, hogy meg ne tudja, hogy kicsoda az ott a vízen. Leszállott a seprűről, belement a tóba.

- Na, megállj, csúf lány! - mondja - majd megfoglak én most!

De Ibolya tudta, hogy mit akar a mostoha, beljebb úszott a tóba, ahol legmélyebb volt, aztán hirtelen Ibolya kiszállott, visszaváltozott lánnyá, Rózsát legénnyé változtatta, felkapta a söprűt, elmentek vele, meg sem álltak Rózsa birodalmáig. A Vénasszony pedig hazament, jól elverte a Vénembert otthon.

- Te vagy az oka, hogy ilyen a lányod! - mondta.

Az öreg erre megátkozta a lányát, hogy Rózsa felejtse el.

Hát amint megy Rózsa meg Ibolya, azt mondja Ibolya:

- Eredj te előre, én csak az apád házáig megyek. Ha kellek, eljöttök értem, majd én addig ködből palotát építek.

Elindult hát Rózsa egyedül.

Az apja éppen a kapuban ült.

- Ugyan, hol jártál, merre jártál, hogy ilyen sokáig odavoltál? - kérdi a fiától.

De az elfelejtett mindent, nem tudott szólni semmit se.

- No jó, hogy hazaértél. Megházasítlak, holnap lesz a lakodalom! - mondja az apa.

- Jól van, édesapám, itt is az ideje!

Másnap jöttek is a lakodalmasok. Ibolya látta a menetet, azt mondja egy koldusnak:

- Nektek adom a palotát, ha kiáltjátok, amit én mondok.

De a koldusok azt mondták, hogy nem vesztik el hivatalukat érte. De volt ott tíz cigánygyerek is, Ibolya azoknak mondta.

- Kiáltjuk mi, kisasszony! - felelték a cigánygyerekek.

- No, ha kiáltjátok, tiétek lesz az a szép palota! Majd elmondom előttetek, mit kell mondani, ti meg csak kiabáljátok utánam!

Hát mikor odaér Rózsa a menyasszonyával, kiáltja is a tíz gyerek:

- Ne feledkezzenek a szegény árváról, mint elfeledkezett Rózsa Ibolyáról!

Ekkor jutott csak eszébe Rózsának, hogy neki Ibolyája van. Mindjárt otthagyta a menyasszo­nyát. Ibolyához szaladt, a menyasszony pedig a régi vőlegényéhez, mert annak is volt másik vőlegénye, akit szeretett, Rózsához csak azért akart férjhez menni, mert gazdag volt.

Aztán mindnyájan megesküdtek, a menyasszony a vőlegényével, Rózsa meg Ibolyával. A cigányoknak pedig ott maradt a nagy palota, megörültek neki, mert semmiféle ivadékuknak sem volt olyan. Lefeküdtek benne és éjfél felé azon veszik magukat észre, hogy nagyon fáznak, a csillagokat látják a fejük felett, alattuk pedig a zöld füvet, mert a palota ködből volt, és elpárolgott.

Rózsa sütemény

Hozzávalók:

  • 1 csomag leveles tészta
  • 3-4 darab alma
  • 6 evőkanál kristálycukor
  • 2 teáskanál őrölt fahéj
  • Fél citrom
  • Csipet szerecsendió

A sütőt előmelegítjük 200 fokra. Miután megmostuk az almákat, vékony szeletekre vágjuk. Felteszünk forrni 2-3 dl vizet 3 evőkanál kristálycukorral, 1 teáskanál fahéjjal és 2 evőkanál citromlével. Amikor forr, belerakjuk az almaszeleteket és körülbelül 2 percig hagyjuk benne, hogy könnyen hajlíthatók legyenek a szeleteket. Szűrőkanállal kivesszük és papírtörlőre rakjuk.
A tésztát vékonyra nyújtjuk, és derelyevágóval 2-3 cm-es csíkokra vágjuk. Megszórjuk fahéj, cukor, szerecsendió és citromhéj keverékével. Az almaszeleteket jobbról kezdjük el rakni a tésztacsíkokra úgy, hogy kissé fedjék egymást. Ezután jó szorosan felcsavarjuk, de ezt már balról kezdjük. A végén a tésztát vizes kézzel összenyomjuk. A sütőpapírral kibélelt tepsiben lévő almarózsákat betesszük az előmelegített sütőbe, és körülbelül 25 perc alatt készre sütjük. Tálalásnál porcukorral megszórjuk.

Forrás: http://www.femcafe.hu/

Kép forrása: craftsforkidsblog.com

Kép forrása: Found on kristasewinspired.blogspot.com

Kép forrása: weeheartart.blogspot.com

Kép forrása: Found on sweethomedetails.com

Kép forrása: Found on kollewin.com

Dekoráció

Kép forrása: Found on jamiebrock.hubpages.com


Kép forrása: Found on indulgy.com

Jelről jelre 20. Tulipán

Tulipán a bölcsesség jelképe

Kiss Dénes: Tulipán
Tuli, tuli, tulipán,
Piroslik a kertben,
Virágparázs, virágparázs,
Tűz sem pirul szebben.

Kányádi Sándor: A néma tulipán

Mondanom sem kell, mert mindenki tudja, hogy a virágok az illatukkal beszélgetnek. Amelyik virágnak nincsen illata, az néma.
Ilyen a tulipán is. Még suttogásnyi illata is alig van egyik-másiknak.
De nem volt ez mindig így, nem bizony. Valamikor, a kezdet kezdetén, úgy illatozott s olyan különb s különb illattal minden virág, hogy a méhek már jó hajításnyiról megérezhették, „meghallhatták”, merre van a rezeda, a jácint vagy éppen a tulipán.
De volt egy kertész, egy nagyon sürgő-forgó emberke. Szakálla térdét verte a fejében fészkelő nagy bölcsességtől.
Volt ennek a fura kertésznek egy csodálatosan szép virágoskertje, telides-teli mindenféle fajta, szebbnél szebb, illatosabbnál illatosabb virággal. Örül a kertész a kertjének, művelte is tőle telhetően. Öntözte, kapálta, karózta, nyeste. Csak azzal nem volt kibékülve, hogy ahány virág, annyi illat. Bántotta az orrát az illatok sokasága. Egyedül a bazsalikom illatát szenvedhette. S elhatározta, hogy bazsalikomillatúvá varázsolja az egész kertet. Bazsalikomillatúvá minden virágot.
Megszeppentek a virágok, amikor kertészük szándékát megneszelték. Tudták, hogy amit a fejébe vesz, abból nem enged. Tűzön-vízen keresztülviszi.
De maguk a bazsalikomvirágok sem örültek.
Hogy jöhet ahhoz például holmi kis, kavicsok közt kapaszkodó puskaporvirág vagy – rágondolni is rossz – a szagos müge, hogy egyszerre csak bazsalikomillatú legyen?
Féltékenyek lettek az illatukra.
Szomorúság szállott a kertre, amikor megjelent a kertész egy hatalmas szívókával, meg egy ennél is hatalmasabb illatpumpával.
Legelőször a tulipán illatát szívta ki. Majd vette a pumpát. De a tulipán ökölbe zárta szirmait, s megrázta magát. Hiába mesterkedett a kertész, a bazsalikomillat nem fogott a tulipánon.
Dühbe jött, toporzékolt a kertész. Ollóval, késsel, sarlóval, kaszával fenyegetőzött. De hiába.
A tulipán inkább néma maradt. De nem vette föl a bazsalikom illatát.
Hanem elkezdett csodálatosabbnál csodálatosabb színekben pompázni. Illat helyett most gyönyörű színekkel mutatta az utat az elbizonytalanodó méheknek, pillangóknak és más röpdöső szorgoskodóknak.
Meghökkent a kertész. Elámult, még a száját is tátva felejtette a nagy álmélkodástól. A megmaradt illatú virágok pedig valóságos illatzivatart zúdítottak rá. Tikogni sem volt ideje a kertésznek. Úgy maradt, ahogy volt, ámultában. Most is ott áll, kerti törpévé zsugorodva. A tulipánok gyönyörűbbnél gyönyörűbb színekben pompázva némán mosolyognak össze a feje fölött.

Virágszirom kandírozás

Egy kis tálkában üssünk fel egy tojásfehérjét és pár csepp vízzel verjük fel amíg éppencsak elkezd habosodni. Egy másik tálkába tegyünk nagyon finom kristálycukrot. A megmosott, megszárított és száráról lecsípett virágfejeket egyenként kis ecsettel minden oldalán kenjük meg a fehérjével, de ne kenjük túl! Majd óvatosan mártsuk a cukorba úgy, hogy minden oldalát érje, ezután helyezzük őket zsírpapírral kibélelt tálcákra és hagyjuk teljesen megszáradni minimum egy éjszakát..A teljesen száraz cukrozott virágokat, légmentesen lezárt tartókban, akár fél évnél tovább is eltarthatjuk.

Kép forrása: gingerscukraszda.blogspot.com

Nyalóka:

Kép forrása: www.sugarcraft.com

Kép forrása: www.blogmemom.com

Kép forrása: www.carefreecrafts.com

Kép forrása: www.craftsinstitute.com

Kép forrása: simply-sweet-crafts.blogspot.com

Tulipán baba

Kép forrása: https://www.etsy.com/listing

Kép forrása: Found on etsy.com

 


Jelről jelre 19. - Gomba

Gomba a bőség és gazdagság jelképe

Furcsa kis növény a gomba
Itt-ott nő és nem egy sorban.
Az egyik, jajj, csupa méreg
A másik meg finom étek.
Az egyiknek kalapja van,
A másiknak kucsmája van
A fejfedőt le nem veszik
Egymást bizony nem köszönti.

Kép forrása: Hinterland Mama

Szutyejev: A gomba alatt

A hangyát egyszer utólérte egy nagy eső. Hova bújjék előle? Egy apró kis gombát látott meg a Hangya a tisztáson, odaszaladt és elbújt a gomba kalapja alá. Üldögél a gomba tövében, várja, hogy elálljon az eső. Ámde az eső egyre jobban zuhogott. Egy agyonázott Pillangó vánszorgott a gombához.
-Hangyácska, Hangyácska, engedj ide emgem is a gomba alá! Úgy eláztam, nem tudok repülni!
-Már hogyan is engednélek - kérdezte a Hangya -, hiszen magam is csak éppen elférek alatta?!
-Sebaj! Kis helyen is elférnek, akik szeretik egymást.
Erre aztán a Hangya beeresztette a Pillangót a gomba alá. Az eső meg egyre csak zuhogott. Futva jön Egérke.
-Engedjetek a gomba alá engem is! Patakokban folyik a víz rajtam!
-Ugyan hogyan engedhetnénk ide? Nincs itt már szabad hely.
-Húzzátok magatokat összébb egy kicsit!
Összébb húzták magukat és beengedték az Egérkét a gomba alá. Az eső zuhogott, sehogy sem akarta abbahagyni. Arra ugrándozott a Veréb, és így sírt-rítt:
-Megázott a tollacskám, megfáradt a szárnyacskám! Engedjetek be engem is a gomba alá megszáradni, megpihenni, az eső végét kivárni!
-Nincs már több hely!
-Húzódjatok összébb, nagyon kérlek benneteket!
-Na jól van. Összébb húzódtak - jutott hely a Verébnek is. Ekkor a Nyúl ugrott ki a tisztásra, és meglátta a gombát.
-Bújtassatok el! - kiáltozta. - Mentsetek meg! Üldöz a Róka!
-Sajnálom a Nyulat - szólt a Hangya. - Tudjátok mit? Húzdózkodjunk összébb! Alighogy, a Nyulat elrejtették, odaért a Róka is.
-Nem láttátok a Nyulat? - kérdezte.
-Nem láttuk bizony! Közelebb lopakodott a Róka, és szaglászni kezdett.
-Nem itt bújt el?
-Ugyan, hogy bújhatott volna ide? Megcsóválta a farkát a Róka, és elment. Közben az eső is elállt, a nap is kisütött. Előbújtak a gomba alól mindahányan, és örvendeztek. A Hangya elgondolkozott, és azt mondta:
-Hát ez hogyan történhetett? Először még nekem is alig volt helyem a gomba alatt, a végén mégis mind az öten elfértünk!
-Brehehehe! Brehehehe! - heherészett valaki. Mindannyian odanéztek: a gomba kalapján ült a Béka, és jóízűen nevetett:
-Ó, ti okosok! Hiszen a gomba... A mondatot abbahagyta, őket pedig otthagyta. Mindannyian a gombára néztek, és nyomban kitalálták, hogyan történhetett az, hogy előbb egynek is alig akadt helye a gomba alatt, a végén mégis mind az öten elfértek.

Kép forrása: Hinterland Mama

Gomba süti

Kép forrása: www.sutigyar.hu

Hozzávalók:

  • 50 dkg darált keksz
  • 30 dkg por cukor
  • 2 dl rum
  • 1 csomag babapiskóta
  • 50 dkg margarin
  • étcsoki
  • olaj

Elkészítés:

A babapiskótákat kettétörjük, porcukor, margarin és rum keverékével összeragasztjuk. Ez lesz a gomba szára. 

Elkeverjük a maradék margarint (kb. 35 dkg) kb. 46 dkg darált kekszet, a maradék rumot és kb. 20 dkg porcukrot. Kisebb szedőkanalat kevés darált keksszel meghintünk, majd a masszát nyomkodjuk bele a szedőkanálba, majd belenyomjuk a gomba szárát is, és ügyesen kiemeljük. Minden egyes gombafej előtt meg kell hinteni darált keksszel a kanalat. Egyszerűbb sokkal ha a gomba szárát akkor nyomjuk bele a a tetejébe, amíg a szedőkanálban van. 

Ha elkészültünk a gombákkal, a csokit felolvasztjuk gőz felett, étolajjal simára keverjük. Ezzel öntjük le a gomba tetejét. Ha maradt krémünk a szárak ragasztásából, ezzel megkenhetjük a kalapok alját. Marcipánágyon jól néz ki, ünnepekre, lakodalmakba is nagyon mutatós. Kb. 20 db gomba lesz ebből az adagból.

Forrás: http://www.mindmegette.hu/

Kép forrása: thelongthread.com

Kép forrása: www.inciminci.com

Kép forrása: indulgy.com

Kép forrása: untiks.com

Kép forrása: dollarstorecrafts.com

Kép forrása: www.purlbee.com

Kép forrása: eclecticproducts.wordpress.com

+1 ötlet:

Kép forrása: cakeslikesaparty.com

Jelről, jelre 18. - Béka

Béka a bőség jelképe

Fésüs Éva: Békanóta

Békakirály papucsának elveszett a párja,
nézi erre, nézi arra, seholse találja.

Kereste a gyereke,
ebihalak serege,
egy se lelte, úgy elnyelte
fekete tó feneke!

Szalajtották a kis gyíkot, nézze meg az árkot,
keresték a náderdőben szitakötő lányok.

Kereste a gyereke,
ebihalak serege,
egy se lelte, úgy elnyelte
fekete tó feneke!

Nem találják a papucsot sehol a világon,
ezért ugrál békakirály ma is mezítlábon!

Kereste a gyereke,
ebihalak serege,
egy se lelte, úgy elnyelte
fekete tó feneke!

Brekeke!...

A béka meg a holló

Békát fogott a holló, csőrébe kapta, s felrepült vele egy háztetőre. Amint zsákmányával letelepedett a tető szélén, a béka hangosan kuncogni kezdett.

- Mit nevetsz, Béka öcsém? - kérdezte a holló.

- Semmi, semmi, kedves Holló nővér - válaszolta a béka -, szóra sem érdemes, csak azon nevettem, hogy milyen szerencsém van. Az apám ugyanis itt lakik, éppen ezen a tetőn. Rendkívül erős, roppant haragos természetű ember. Bizonyosan bosszút állna azon, aki bántani merészelne engem.

A holló bizony nem nagyon örült e szavaknak, s jobbnak látta, ha biztonságosabb helyen fogyasztja el zsákmányát. Átröppent hát a tető másik oldalára, az esőcsatorna mellé. Itt pihent pár pillanatig, s már éppen neki akart kezdeni a lakomának, amikor észrevette, hogy a béka megint jóízűen kuncog.

- Hát most mit nevetsz, Béka öcsém? - kérdezte.

- Semmi, semmi, kedves Holló nővér, szóra sem érdemes – válaszolt a béka. - csak eszembe jutott, hogy a nagybácsim, aki az apámnál is erősebb, éppen ezen a helyen éldegél. Aligha vinné el szárazon, aki engem bántani merne.

A holló most már nagyon megijedt, s elhatározta, hogy elrepül a tetőről. Így is tett. Csőrébe kapta zsákmányát, s a közeli kút kávájára szállt, s ott letette. Már éppen neki akart kezdeni az evésnek, amikor a béka meg szólalt:

- Amint látom, kedves Holló nővér, nagyon tompa a csőröd. Nem kellene megélesítened, mielőtt enni kezdesz? Nézd csak ott azt a követ! Pompásan megfenhetnéd rajta!

A holló megfogadta tanácsot, a kőhöz reppent, fenni kezdte a csőtét. Amint egy pillanatra hátat fordított a kútnak, a béka nagyot ugrott, s eltűnt a mély vízben.

A holló csak akkor vette észre, hogy a béka eltűnt, mikor már jól megfente a csőrét. Visszareppent a kútkávára, ide nézett, oda nézett, jobbra-balra forgatta a fejét, de a békát csak nem látta sehol.

Végül megsejtette, hogy alighanem a kútban van, s kiáltozni kezdett:

- Béka öcsém, kedves Béka öcsém, már megijedtem, hogy elvesztél! Jó éles a csőröm, gyere ki, hadd egyelek meg!

- Ó, de sajnálom, kedves Holló nővér - válaszolta a béka-, képzeld csak, nem tudok felmászni a kút oldalán. Gyere le értem, ha meg akarsz enni! - szólt, majd lemerült a mély víz fenekére.

Béka süti

 

Hozzávalók:
50 dkg darált háztartási keksz
10 dkg vaj
10 dkg porcukor
2 ek kakaópor
1 cs vaníliás cukor
1 ek rumaroma
2 dl meggylé
1/2 cs kókuszreszelék
1 mandulaaroma

Elkészítése:
A háztartási kekszet elkeverem  a felolvasztott vajjal, porcukorral,  vaníliás cukorral és kakaóval. Hozzáadom a rumaromát és  meggylét.  Nedves kézzel kúpokat  formálok a masszából, megpróbálok békás külsőt kölcsönözni neki. Majd megforgatom a mandulaaromával zöldre festett kókuszreszelékben.
A béka nyelvét kimaradt fondantból (lehet piros gumicukorból is), a szemet pedig francia drazséból készítettem.

 

Forrás: http://receptek-liza.blogspot.hu/

Kép forrása: drexelpapercuts.wikispaces.com

Kép forrása: inkspiredmusings.blogspot.com

Kép forrása: www.etsy.com

Kép forrása: www.timesrecordnews.com

Kép forása: learningandteachingwithpreschoolers.blogspot.com

Kép forrása: rainydaymum.co.uk


Jelről jelre 16. - Méhecske

Méhecske a szorgalom és tisztaság jelképe

Helen Bereg: Méhecske

Sárga csíkja, pihék ezre

Feketével keretezve.

A természet öltöztette
Eme csodás csíkos mezbe.

Mezőn repked, száll a széllel

Incselkedve a bibékkel.

Virág kelyhén vígan zenél

Édes, mézes züm-züm zenét.
A telhetetlen méhecske

Nem is olyan messze, a kertek alján, kis méhecske született az egyik méhkasban. Még ki sem nyitotta a szemét, máris mohón cuclizta az édes mézet. Telt múlt az idő, a kis méhecske iskolába került. Ahogy megnőtt, úgy növekedett a torkossága. Amikor a többi méhecske a tanító nénire figyelt, ő bizony lépes mézet szopogatott. Ha csak tehette, beosont a mézes kamrába, és nyalta-falta, kanalazta a mézet. Bizony, a mi kis méhecskénk telhetetlen méhecske volt.

Eljött a tavasz ideje. A Nap sugarai végigcsókolgatták a réteket, a sok virág kivirult, kiszínesedett.

A kék égen előbukkant Felhőanyó, és langyos esővel öntözgette, locsolgatta a kertek, mezők virágait.

A virágok szemlátomást nőttek, növekedtek.

A tavasz köszöntésére a tücsökzenekar vidám muzsikába kezdett a réten.

Kecsesen hajladoztak, ringtak a mező szépei, szólt a tücsökzene, folyt a tánc, virágillattal telt meg a levegő.

A méhkas őre észrevette a feléje szálló illatfelhőket. Nagyon megörült, és azonnal megfújta a tavaszt hirdető harsonát. Erre a jelre vártak egész télen át a kis méhek.

Szép rendben igyekeztek a raktárhoz, ahol a mézgyűjtő szívókákat osztogatták. Legelsőnek a mi kis méhecskénk repült a kijárat felé.

A méhrajok kiszálltak. A telhetetlen méhecske mindegyiknél jobban vágyott arra, hogy megkóstolja a friss virágnektárt.

Együtt szállt a raj az illatos tavaszi levegőben a virágos kert felé. A telhetetlen méhecske azonban különvált a többiektől.

Egy nagy harangvirág kelyhébe bújt be, ahol alaposan belakmározott a nektárból és a virágporból, azután megtöltötte szívókáját.

Amíg a többiek frissen repültek haza, a telhetetlen méhecske annyira jóllakott, hogy többször is meg kellett pihennie a virágok szirmain.

A dolgos méhecskék szorgalmasan töltögették a mézet a sejtekbe.

- Mennyivel jobb volna ezt is mind megenni – gondolta a kis telhetetlen.

Egyszer, amint megrakodva hazafelé tartott, összetalálkozott a lódarázzsal.

- Csacsi vagy te – szólította meg a lódarázs. – Ha nem vinnéd a kasba a mézet, mind a tied maradna. Az én odúmban szépen összegyűjtheted magadnak az egészet.

A körtevirág meghallotta, amit a lódarázs mondott.

- Ne hallgass a rossz tanácsra! – figyelmeztette a méhecskét. – Ne hagyd el a társaidat, mert pórul jársz!

Ámde a méhecske nem szívlelte meg az okos szót, csak az járt az eszében, hogy az övé lesz az egész méz, ha a lódarázs odújában gyűjti össze.

Így telt el a tavasz, utána a nyár: a méhkasban a sejtek sorra megteltek mézzel. A vegyészek ellenőrizték a finom ízeket. Jó volt a termés: a dolgos méhecskék megérdemlik a pihenést.

Kinn őszre fordult az idő. Egy este Szél úrfi is előbukkant s végigsüvített a tájon. A virágok elhervadtak, a fák levelei hullani kezdtek.

A telhetetlen méhecske be akart húzódni az odúba, hogy nyugodtan élvezze munkája gyümölcsét. De mi történt? A gonosz darázs az orra előtt becsapta az ajtót, még jól ki is nevette. A haszontalan méhecske meggémberedve hullt a földre, a hideg, száraz levelek közé… Fázott, éhezett es sírt. – Jaj, mit tettem? Csak még egyszer társaim között lehetnék!

A körtefán már csak egy körte volt, ugyanaz, aki virágkorában figyelmeztette, hogy ne hallgasson a rossz tanácsra. Megsajnálta a méhecskét, lepottyant melléje, átölelte, melengette és jó szóval biztatta.

Éppen arra járt az öreg kertész. Észrevette a körtét és megpillantotta mellette a dermedt méhecskét. Elcsodálkozott rajta nagyon, azután tenyerébe vette és elvitte a kashoz. Már éppen készültek bezárni a méhkas kapuját, amikor meglátták a pórul járt szökevényt.

- Jaj, soha többé nem leszek telhetetlen, nem hagyom el testvéreimet – siránkozott a kis csavargó, és a többiek megbocsájtva, boldogan nyújtották feléje a kezüket.

Mézes müzli szelet házilag

Hozzávalók:

- 12 dkg zabpehely
-20 dkg aszalt gyümölcs
- 4 ek méz
- 70 ml frissen facsart almalé
- 3 dkg dióbél
- 3 dkg mogyoró
- 3 dkg szezámmag
- fél citrom leve

A zabpelyhet száraz serpenyőben világos színűre pirítjuk. A diót és a mogyorót durvára törjük, majd a szezámmaggal egyetemben külön-külön 2-2 percig szintén száraz serpenyőben pirítjuk. Az összes, enyhén megpirított szárazanyagot egy tálba öntjük. Az aszalt gyümölcsöket aprítóba tesszük, és kicsire vagdossuk, majd a szárazanyagok mellé öntjük őket. A magos-gyümölcsös keverékre facsarjuk a citromlevet, az almalevet és a mézet. Jól összedolgozzuk, majd szilikonlappal bélelt tepsibe simítjuk. Jól lenyomkodjuk minden irányból, hogy ne maradjon benne sehol levegő. Akkor jó, ha kb. 1,5 cm magas. Előmelegített sütőbe dugjuk, és 175 fokon kb. 35 percig sütjük, amíg a massza ki nem szárad, és el nem kezd barnulni. Kivesszük, és a tepsiben hagyjuk kihűlni. Ha már nem meleg, szeleteljük. Légmentesen lezárt dobozban 1 hétig friss marad.

Recept forrása: www.pecsma.hu
Dióból
Csipeszből és zseníliadrótból:
Kép forrása: http://www.sugaraunts.com/
PEt palackból:
Villanykörtéből
Kép forrása: www.artcraftideas.net
Cserépből:
Kép forrása: www.funfamilytips.com
Gurigából
Kép forrása: www.pinterest.com
Papírtányérból:
Kép forrása: www.pinterest.com
Tojástartóból:
Kép forrása: vk.com
Kép forrása www.crafty-crafted.com

Méhkas
Tojástartóból:
Kép forrása: keepingbee.org

Cserépből:
Kép forrása: sweetvirginia.com
Lámpabúrából:
Kép forrása: blog.boxplayforkids.com

Fonalból tekerve:
Festve, nyomdázva:
Kép forrása: http://adventures-in-mommy-land.blogspot.hu/
Kép forrása: Pinned by Cheree Leonard

Szösszenet: Gyökerek és szárnyak

A bevezető gondolatokat a http://kiszelkati.hu/index.php?oldal=blog&id=12 oldalon olvastam és azt hiszem megér egy pár mondatot, hogy miért is fontos ezt a két dolgot egyensúlyban tartani, hiszen látszólag egymással ellentétes fogalmak. A gyökerek földhöz kötnek, a szárnyak magasba emelnek és mégis a kettő együtt és csak együtt segít abban, hogy kiegyensúlyozott, önmagában hinni tudó, felelősséggel tenni akaró, nyitott, kreatív  felnőttekké váljanak gyerekeink. (és én azt hiszem, minden szülő ilyennek szeretné látni a mostani gyerkőcét majdan felnőttként.)

Egy idézet az idézetben

Gyökerek és szárnyak...

"...a gyermekeknek két dolgot kell adnunk: gyökereket és szárnyakat. Gyökereket, amelyek tartást adnak, hogy tudják hova tartoznak, de ugyanígy szárnyakat is, amelyek az egyiket a kényszereitől és előítéleteitől szabadítják meg, a másiknak lehetőséget adnak új utakat bejárni vagy inkább repülni."

(Johann Wolfgang von Goethe)

Gyökerek és szárnyak... valóban ez a legtöbb, amit gyermekeinknek adhatunk. A gyökereket egyrészt a szülői ház jelenti, ahol megértik és feltétel nélkül elfogadják őket, ahova bármikor hazatérhetnek, ahol hisznek bennük és ahova mindig segítségért fordulhatnak, ha rászorulnak. Másrészt viszont a gyökereket a tágabb környezet is jelenti, ahol felneveljük gyermekeinket, ahová tartózóknak érezhetik magukat, ahol ismerős arcok és egy sehol máshol nem ismételhető atmoszféra veszi körül őket, ahonnan ha távol kerülnek, honvágy fogja el őket.

A szárnyakra pedig épp akkora szükségük van, mint a gyökerekre, mert azok segítségével felemelkedhetnek, eltávolodhatnak, erőre kaphatnak, új rejtelmeket fedezhetnek fel, és így fejlődhetnek, teljesedhetnek soha meg nem ismételhető különleges személyiséggé, boldog emberré."

A gyökerek

A nevelés az én értelmezésem szerint nem más, mint a mindenkiben meglévő, csak az egyénre jellemző lehetőségek kibontakoztatása, a fejlődés, önfejlődés segítése a külső környezet hatásainak szervezésével. Azt hiszem, hogy ebben az egy, egyszerűnek tünő mondatban minden benne van, ami lényeges, mert:

- Benne van az, hogy mindenki már a fogantatása pillanatában magában hordozza az első gyökereket, melyeket szüleitől örökölt és ezek ugyanilyen kombinációban soha senkiben nem ismétlődnek meg. Már a születés elött "egyszeri és megismételhetetlen csoda" minden gyerek. Ki ne élte volna át (aki gyerekekkel foglalkozik vagy több gyerkőcöt nevel) azt, hogy ugyanaz a reagálás egy-egy dologra mennyire más reakciót vált ki a gyerekekből. Emlékszem a barátnőm két gyerekére. A nagyobbiknál, ha valamit nem akart megtenni elég volt elkezdeni a számolást, hogy egy, kettő... Háromig soha nem kellett eljutni, mert már tette is, amit előzöleg nem akart. A kisebbik ugyanolyan korúan így reagált: egy, kettő, három... és kacagva ugrott a barátnőm nyakába, de persze, hogy nem tette meg, amit kértek tőle. Ugyanaz a család, ugyanazon elvárások, ugyanaz a "fegyelmezési eszköz" és láss csodát: a hatás teljesen más.

- Benne van a család, hiszen első pillanattól a szülők (nagyszülők, rokonok, barátok) azok, akik tudásuk és lehetőségeik legjavát adva próbálják meg a fejlődést segíteni. Persze a segítségnyújtás hol sikeres, hol kudarcba fullad, de az ember szülőként újra és újra próbálkozik. Nevel önmagával, a döntésaivel, egész lényével reggel, este, éjjel. Minden pillanatban, minden gesztusával, reakciójával és ez bizony nem könnyű feladat. Nem könnyű állandóan követhető modellként élni, pedig ha akarjuk, ha nem azzá válunk. Amíg kicsik a gyermekeink azért nehéz ez a helyzet, mert tudjuk, hogy akármit és akárhogyan teszünk azt utánozni, követni fogják. Amikor nagyobbakká válnak, akkor meg attól nehéz, hogy semmi, de semmi más reakciót nem váltunk ki, mint ellenállást, kritikát. Aztán egyszercsak azt vesszük észre, hogy felnőttként mennyi, de mennyi mindenben hasonlítunk egymásra és ez így van rendjén, hiszen a legfontosabb gyökereket, - melyek segítenek talpon maradni - a családból hozzuk.

Persze, ahogy cseperedik a gyerkőcünk egyre többen és többen kapcsolódnak be a "gyökerek alakításába": pedagógusok, barátok, ismerősök és mindenki hozzátesz valamit, ezért nagyon fontos, hogy amíg tehetjük szülőként azokkal az emberekkel vegyük őket körbe, akikben megbízunk, akik hasonló értékrendet közvetítenek mint mi. Tudnunk kell, hogy ha nem is emlékeznek majd rá, de mindenki, minden hatás ott marad bennük, ha másképp nem, egy "hajszálgyökérben".

- Benne van a szűkebb és tágabb környezet hatása. Nem véletlen az, hogy már az óvodai élet megszervezése során nagy hangsúlyt kap a közvetlen környezet megismerése, megszerettetése, hiszen amit gyerekkorunkban megismerünk, megszeretünk, azt felnőttként is szeretni fogjuk és amit szeretünk, ahhoz ragaszkodunk. Védjük és óvjuk. Otthon érezzük magunkat benne. Gyökeret eresztünk.

Erre egy személyes példa: Több, mint 10 éve Nagykovácsiban élek. Előtte vagy két tucatszor költöztem és mindenhol jól éreztem ugyan magam, de nem voltam "otthon". Aztán egyszercsak kikötöttem itt és "foggal körömmel" ragaszkodom ehhez a helyhez. Minden "nehézséget" vállalok, azért, hogy itt élhessek. Sokszor feltettem magamnak a kérdést: miért? Aztán egy baráti beszélgetés közben "megvilágosodtam": 16 éves koromig minden nyári szünetet a csíki hegyek között töltöttem és tudat alatt Nagykovácsi szépségével, természeti értékeivel ezt hozza vissza nekem. Ezért az érzés, hogy itt, itthon vagyok. A gyökereim. Idehoztak és itt tartanak.

Befejezésül benne van ebben a mondatban az is, hogy tudnunk kell: az hogy milyen gyökerekkel fog a földbe kapaszkodni nemcsak rajtunk múlik, mert a fejlődés aktív résztvevője maga a gyerek is, aki saját magán átszűrve először ösztönösen, majd tudatosan választja ki a saját gyökereit.

A szárnyak

A szárnyakról csak egyetlen mondat: szárnyalni, felrepülni csak az képes, akinek biztos gyökerei vannak és az, akiben hisznek, akit biztatnak, akit a bukás után felkarolnak és újabb próbálkozásra ösztönöznek.


Jelről jelre 17. - Katica

Katica a gazdagság, gondtalan élet jelképe

Szalai Borbála: Katicabogárka
Katica -,
katica -,
katicabogárka,
jaj de szép,
jaj de szép
rajtad a kabátka!
Olyan színű,
mint a pipacs.
Hét gomb is van
rajta -
tán a szabó
piros pipacs
szirmaiból varrta.

Kép forrása: craftsforkidsblog.com

Eliza-Beth: A hatpettyes katicabogár

Élt egyszer régen egy helyes, hétpettyes katicabogár. Amolyan víg kedélyű, bohókás bogárka volt, aki egy jó tréfára bármikor kapható. Hanem egy nap őt tréfálták meg a barátai. Elcsenték az egyik pettyét, a legszebbet, és eldugták. A szöcske kíváncsian kérdezte tőle:
– Katica, hová lett a pettyed?
De Katica nem tudta. Bánatában világgá ment, megkeresni pettyeinek legszebbikét. Az erdőben szép piros gombát látott, majdnem olyan szép pirosat, mint ő maga, de fehér pettyei voltak.
– Adok én szívesen a pöttyeimből – mondta a gomba. – Marad nekem még akkor is sok, nyugodtan vedd el, amelyik tetszik!
– Hogy néznék ki fehér pettyel? – szomorkodott Katica. – Az enyémek mind feketék, látod? – fordította oda a szárnyait.
– Akkor vigyél kettőt, mind a két szárnyadra egyet! – ajánlotta a galóca.
– Köszönöm, de inkább keresek tovább, hátha megtalálom a sajátomat – felelte a katicabogár, és elszállt. A réten talált egy elhagyott labdát. Igaz, pöttyös volt, de biztos, hogy egyik petty sem az övé, mert túlságosan nagyok és fehérek. Pici feketét nem látott rajta, pedig jó alaposan körbemászta. Közben meg is ijedt, mert egy csupaszáj virág egyik szája megszólalt.
– Mit keresel, Katica?
– Az elveszett hetedik pettyemet – válaszolta a kis bogár. – Nem láttad véletlenül?
– Sajnos nem láttam. Szívesen adnék az enyémekből, de nekem sincs egy sem – mondta a tátika, és mutatta bársonyos sárga szirmait.
– Nem baj, te így vagy szép! – vigasztalta Katica a virágot, és továbbvándorolt. Addig-addig repkedett a réten, míg összetalálkozott a cinegével.
– De szép napszínű mellényed van, cinege! – dicsérte meg a kismadarat. – Mondd csak, nem láttad véletlenül az elveszett pettyemet?
– Sajnos nem – felelte a cinke. – De kérdezd meg a rét tündérét, hátha ő tud róla. Ott napozik éppen a harangvirág kelyhében.
Katica odaszállt, és halkan megkondította a halványlila harangvirág egyik csengettyűjét. Szilli, a rét tündére kikukucskált kelyhéből.
– Mi szél hozott erre, hétpettyes katicabogárka? – csilingelt vidám hangja.
– Sajnos már csak hatpettyes vagyok – szomorkodott Katica. – Elveszett a hetedik, a legszebb pettyem. Tudnál segíteni rajtam?
– No, nézzük csak! – töprengett el Szilli. – Mikor láttad utoljára?
– Tegnap még megvolt, az biztos – felelte Katica. – Sőt, ma reggel is láttam a patak tükrében. Aztán hancúroztunk egy jót a barátaimmal, és utána már nem volt meg.
– Nocsak! Hancúroztatok? És nem lehet, hogy esetleg a barátaid többet tudnak, mint én? – kacsintott a kis bogárra huncutul a tündér.
– Gondolod? Lehet, hogy csak megtréfáltak, és náluk van pettyeim legszebbike?
– Mindjárt meglátjuk – csilingelte a tündér, és varázspálcáját megsuhintva bűbájszavakat suttogott. A pálca nyomán képek jelentek meg a levegőben, halványan, de azért jól láthatóan. Katica a barátaival… Katica a barátai nélkül… végül a barátok Katica nélkül, ahogy vígan nevetgélve gurítják egy levél alá az elcsent hetedik pettyet. – Látod? Ott van a pettyecskéd.
– Jaj, én meg világgá szaladtam bánatomban – kacagott megkönnyebbülten Katica. – Biztos kinevetnek majd a többiek, de nem baj, most én voltam soron a tréfában. Köszönöm a segítségedet, Szilli!
Katica vidáman hazaszállt. Barátai aggódva várták, és azon nyomban visszaadták az elcsent pettyet. Végül együtt nevettek a jól sikerült tréfán, és Katica fogadkozásán: „Úgyis visszakapjátok!”

Linzer katicabogár


Hozzávalók:

Tésztához
Töltelék
  • lekvár
Díszítés
  • 5 dkg tortabevonó

Elkészítés:

A linzertésztához a szárazanyagokat a margarinnal szétmorzsoljuk, majd a tojást hozzáadjuk és készre gyúrjuk. A tésztából lecsípünk egy kis darabot és a kakaóport hozzágyúrjuk. Kis golyókat formálunk belőle, ezek lesznek a fejecskék.
A maradék sárga tésztába belegyúrjuk a festéket. Kinyújtjuk és 5 cm-es kerek kiszúróval kiszaggatjuk. Tepsibe rakjuk, felére rányomkodjuk a tészta szélére a kis golyókat és így sütjük meg. 190 fokon légkeveréses sütőben kb. 5-8 perc alatt.
Ha kihűltek lekvárral összetöltjük. Az alja a sima, erre jön a lekvár a teteje a golyóval sütött.
A csokit felolvasztjuk, és tetszés szerint díszítjük pöttyökkel!

Forrás: http://www.sutnijo.hu/

Kép forrása: www.viccbox.hu

Kép forrása: http://www.craftymorning.com/

Kép forrása: http://boldogsag-var.blogspot.hu/

Kép forrása: www.fun-stuff-to-do.com

Kép forrása: http://www.projectsforpreschoolers.com/

Kép forrása: planetforward.ca


Kép forrása: oopsydaisycrafts.blogspot.com

Kép forrása: craftsforkidsblog.com

Kép forrása: Found on etsy.com

Kép forrása: Found on repiny.com

Katica szálló:

Kép forrása: kapanyel.blog.hu


Jelről, jelre 15. - Lepke

Lepke a fejlődés, az átalakulás jelképe

Gryllus Vilmos: Reggeli harmat

Reggeli harmat
kelti a lepkét.
Virág a réten
tárja a kelyhét.

Látja a lepke,
billen a szárnya,
virágkehelyben
reggeli várja.

Bolla Gábor: A lepke cípője

Pille egy fűszálon ébredt fel, amikor az első napsugarak megérintették a csápocskáit. Hamar kitárta szárnyait a fény felé, mert csak akkor tud repülni velük, ha felmelegednek. Megmosta az arcát egy csepp hűvös, reggeli harmatban, felhörpintett egy másikat, majd elrugaszkodott a fűszálról.

Vidáman lebegett a kergetőző, könnyű szellők hátán. Táncoló pitypangernyőcskék között szállt csapongva, és látta, hogy lent a réten ezerféle, szebbnél szebb virág nyílik. Ennek nagyon megörült, mert szívesen szívogatott volna egy kis mézédes nektárt. Így hát lassan leereszkedett egy kamillaágra, ahol rátalált hamar a finom eledelre. Ott kényelmesen elhelyezkedett, és eszegetett. Hirtelen megpillantott egy nagy bogarat a földön, éppen a kamillabokor alatt. 
– Hát te ki vagy, és mit csinálsz itt!? – kiáltott le a pillangó. 
– H…h… hogy én? K…k…ki vagyok? – dadogta meglepődésében a bogár. – Én vagyok a futrinka, és éppen a cipőmet kötöm, ha tudni akarod. 
– A micsodádat? 
– A cipőmet. 
– Az meg mire jó? 
– Hát, nem kopik el a lábam a sok futástól. Tudod, egész nap szaladgálok, azért is hívnak futrinkának. 
Pille csodálkozva hallgatta, közben nem vette le a szemét a cipőről, ami meggymagból volt faragva.

Bizony, kellene nekem az a cipő – gondolta –, jól mutatna a lábamon.

– Add nekem a lábbelidet, te futrinka! – kérlelte. Szükségem volna rá!
– Nem, nem! Nem lehet! – mondta a bogár. – Azt nem adhatom, hacsak… 
– Hacsak? 
– Tiéd lehet, ha cserébe adsz a szárnyad aranyporából! 
– Rendben, áll az alku! – válaszolta Pille, és mindjárt meg is töltött egy virágkelyhecskét aranyporral. 
Cseréltek, a bogár fogta a port, és nagy örömmel elsietett vele. Pille Pali megkopogtatta a cipőt, beledugta a lábát, mászkált benne egy kicsit, majd megpróbált felszállni. Igen ám, de túl nehéz volt a cipő, mindig visszahúzta a földre, nagyokat huppant, néha fejreállt. Mindenféle bogarak, csigák, kukacok gyűltek köré, és a hasukat fogták a nevetéstől.
A végén már ő is csak nevetni tudott, meg sem próbált már felrepülni. Amikor aztán jól kimulatta magát, hirtelen levette a cipőket, és így szólt: 
– Sajnos túl nehéz ez a cipő. Nem vihetem magammal, mert mindig lepottyanok. Talán majd egyszer veszek magamnak egy kisebbet. Most azonban irány a lég! – kiáltotta, és felemelkedett a magasba, ahonnan újra láthatta a sok-sok piros pipacsot meg fehér margarétát. Boldogan lebegett a virágos mezők felett, közben elhatározta, hogy a következő napon még azt a széles folyót is át fogja repülni, amin olyan nagy hajókat látott, vagy az erdőt, de az is lehet, hogy a várost.

Lélekpillangó keksz receptje (Forrás: http://lelekpillango.blog.hu/)

  • 50 dkg liszt,
  • 1/2 cs sütőpor,
  • 20 dkg porcukor,
  • 1 cs vaníliás cukor,
  • 2 egész tojás,
  • 20 dkg vaj,
  • 1 evőkanál kakaó a barna tésztához. 

    Összedolgozzuk a hozzávalókat, 2 részre osztjuk a tésztát. Az egyikbe beledolgozzuk a kakaót. Két egyforma lapot nyújtunk, egymásra fektetjük és felcsavarjuk.
    1-2 órát hűtőben pihentetjük a szeletelés előtt. Közepes lángon sütjük.

Kép forrása: honeybunchhomecompanion.blogspot.com

Kép forrása: larremoreteachertips.blogspot.com

Kép forrása: www.juxtapost.com

Kép forrása: www.juxtapost.com

Kép forrása: http://anationofmoms.com/


Kép forrása: www.lisashea.com

Kép forrása:www.artideascrafts.com

Kép forrása: bfranklincrafts.blogspot.com

Lepkekönyv


Képek forrása: http://margaretemiller.wordpress.com/

+1 ötlet: virágos mező

Képek forrása: http://gumbo-lily.blogspot.co.uk

Jelről jelre (Jucinak, Áginak szeretettel) - Esernyő

Ez a gomba, de megnőtt!
Hordom majd, mint esernyőt!
Künn az esőn nem ázok,
gombám alá beállok.
Vígan nézem az esőt,
hordok gomba-esernyőt!

Kép forrása: www.crayola.com

Eliza Beth: Tücsök

Harangvirág csingiling,

Hajladozik idekint.

Csengő-bongó kelyhében

Tücsök szól az estében.

Harangvirág-esernyő,

Alá a víz be nem jő!

Viharfelhők felettem

Nem veszik el a kedvem.

Kicsi tücsök ciripel,

Szomszédjával felesel.

Hegedűjük nem pihen,

Vidámságuk végtelen.

Kép forrása: http://amomwithalessonplan.com/

Szutyejev: A gomba alatt

A hangyát egyszer utólérte egy nagy eső. Hova bújjék előle? Egy apró kis gombát látott meg a Hangya a tisztáson, odaszaladt és elbújt a gomba kalapja alá. Üldögél a gomba tövében, várja, hogy elálljon az eső. Ámde az eső egyre jobban zuhogott. Egy agyonázott Pillangó vánszorgott a gombához. 
-Hangyácska, Hangyácska, engedj ide emgem is a gomba alá! Úgy eláztam, nem tudok repülni! 
-Már hogyan is engednélek - kérdezte a Hangya -, hiszen magam is csak éppen elférek alatta?! 
-Sebaj! Kis helyen is elférnek, akik szeretik egymást. 
Erre aztán a Hangya beeresztette a Pillangót a gomba alá. Az eső meg egyre csak zuhogott. Futva jön Egérke. 
-Engedjetek a gomba alá engem is! Patakokban folyik a víz rajtam! 
-Ugyan hogyan engedhetnénk ide? Nincs itt már szabad hely. 
-Húzzátok magatokat összébb egy kicsit! 
Összébb húzták magukat és beengedték az Egérkét a gomba alá. Az eső zuhogott, sehogy sem akarta abbahagyni. Arra ugrándozott a Veréb, és így sírt-rítt: 
-Megázott a tollacskám, megfáradt a szárnyacskám! Engedjetek be engem is a gomba alá megszáradni, megpihenni, az eső végét kivárni! 
-Nincs már több hely! 
-Húzódjatok összébb, nagyon kérlek benneteket! 
-Na jól van. Összébb húzódtak - jutott hely a Verébnek is. Ekkor a Nyúl ugrott ki a tisztásra, és meglátta a gombát. 
-Bújtassatok el! - kiáltozta. - Mentsetek meg! Üldöz a Róka! 
-Sajnálom a Nyulat - szólt a Hangya. - Tudjátok mit? Húzdózkodjunk összébb! Alighogy, a Nyulat elrejtették, odaért a Róka is. 
-Nem láttátok a Nyulat? - kérdezte. 
-Nem láttuk bizony! Közelebb lopakodott a Róka, és szaglászni kezdett. 
-Nem itt bújt el? 
-Ugyan, hogy bújhatott volna ide? Megcsóválta a farkát a Róka, és elment. Közben az eső is elállt, a nap is kisütött. Előbújtak a gomba alól mindahányan, és örvendeztek. A Hangya elgondolkozott, és azt mondta: 
-Hát ez hogyan történhetett? Először még nekem is alig volt helyem a gomba alatt, a végén mégis mind az öten elfértünk! 
-Brehehehe! Brehehehe! - heherészett valaki. Mindannyian odanéztek: a gomba kalapján ült a Béka, és jóízűen nevetett: 
-Ó, ti okosok! Hiszen a gomba... A mondatot abbahagyta, őket pedig otthagyta. Mindannyian a gombára néztek, és nyomban kitalálták, hogyan történhetett az, hogy előbb egynek is alig akadt helye a gomba alatt, a végén mégis mind az öten elfértek.

Esernyő fagyi:

Kép forrása: http://www.stahldirekt.hu/

Kép forrása: funny-pictures.picphotos.net

Kép forrása: Via Lisa Craig

Kép forrása: Found on m.flickr.com

Kép forrása: http://zakkalife.blogspot.hu/

Kép forrása: aboutfamilycrafts.com

Kép forrása: Found on facebook.com

Kép forrása: modpodgerocksblog.com

Egy dekor ötlet:

Kép forrása: Found on powellfamtx.blogspot.com

Befejezésül: mit is kezdjél egy rossz esernyővel?

Kép forrása: Found on blog.freepeople.com

Kép forrása: Found on indulgy.com

Kép forrása: Found on crackofdawncrafts.blogspot.com

Kép forrása: www.pinterest.com

Kép forrása:Found on weddingstar.com

Jelről jelre 14. - Körte

Körte

 

Sarkadi Sándor: Édes ősz
Édes ősz jött,
Hull a körte,
hamvas szilva
hull a földre.
Itt az alma,
Kasba rakd.
Ott a szőlő,
Hamm, bekapd!
Bokor alatt dió búvik
- ott ne hagyd!
Kép forrása: www.turnstylevogue.com

 

A pipe és a kakas (népmese)

Volt az erdő kellős közepén egy kakas meg egy pipe. Meghalt a gazdájuk, nem volt mit enni nekik. Megéheztek. 
Találtak aztán egy szem vadkörtét, de a vadkörte nagyobb volt, mint a pipe gégéje. 
Hát azt mondta a pipe: 
- Menj gyorsan kakaskám, hozzál egy kis vizet, mert megfulladok. 
Szalad a kakas a kúthoz. 
- Jaj, édes kutam, adjál vizet, vizet viszem kispipémnek, mert megfullad a vadkörtétől. 
- Nem adok vizet - mondja a kút -, míg nem hozol koszorút egy szép lánytól. 
Elment aztán a kakas a szép lányhoz. 
- Szép lány, adjál koszorút. 
- Nem kapsz - mondja a szép lány -, amíg nem hozol tejecskét a tehéntől. 
Elment a kakas a tehénhez is. 
- Tehén, adjál tejecskét, tejecskét viszem a szép lányhoz, szép lány készít koszorút, koszorút viszem a kúthoz, kút ád vizet, vizet viszem pipémnek, mert megfúl a vadkörtétől. 
- Addig nem adok tejecskét a szép lánynak - mondja a tehén -, míg nem hozol szénát a rétről. 
Elment a kakas a réthez. 
- Rét, adjál szénát, szénát viszem tehénnek, tehén ád tejecskét, tejecskét viszem a szép lányhoz, szép lány készít koszorút, koszorút viszem a kúthoz, kút ád vizet, vizet viszem pipémnek, mert megfúl a vadkörtétől. 
- Addig nem adok szénát - mondja a rét -, ameddig a boltban nem mégy kaszáért. 
Elment a kakas a boltba: 
- Bolt, adjál kaszát, kaszát viszem a rétnek, rét ád szénát, szénát viszem tehénnek, tehén ád tejecskét, tejecskét viszem a szép lányhoz, szép lány készít koszorút, koszorút viszem a kúthoz, kút ád vizet, vizet viszem pipémnek, mert megfúl a vadkörtétől. 
- Addig nem adok kaszát - mondja a bolt -, ameddig nem hozol pénzt. Akkor szegény kakas elbúsulta magát, ment gyorsan a szemétdombra kaparni, ott lelt egy karajcárt, azt elvitte a bolthoz, akkor aztán kapott kaszát, elment a réthez, rét adta a szénát, tette a tehénke elé, tehénke adott tejecskét, vitte a tejecskét a lányhoz, szép lány készített koszorút, koszorút vitte a kúthoz, kút adott vizet, vizet egyenesen vitte a pipének, épp jókor, mert szegény pipe 
majdnem utolsót tátogott nagy fuldoklásában. De így gyorsan lenyelte a vizet, a víz levitte a körtét, a körte utat adott a levegőnek, s így a levegőhöz jutott pipe ma is él, ha meg nem halt.

Füszeres körte áfonyás túróval

Hozzávalók:

  • 4 nagyobb vilmoskörte, inkább kemény legyen!
  • 10 dkg  cukor
  • 1 rúd fahéj
  • 2-2 szegfűszeg, szegfűbors
  • 1 csillagánizs
  • A töltelékhez:
  • 10 dkg ricotta túró
  • 2 cl meggypálinka
  • 1/2 csomag vaníliás  cukor
  • 5 dkg aszalt áfonya
  • A karamellizált dióhoz:
  • 10 dkg  cukor
  • 5 dkg dió

Elkészítés:

A körtéket meghámozzuk, hosszában félbevágjuk, egy almavájóval a magházát kiszedjük. 

Fűszeres cukorszirupot készítünk, ebben fogjuk puhára főzni a körtéket. 1 liter vizet közepes lángon melegítünk a cukorral, majd mikor elolvadt, hozzáadjuk a fűszereket és a félbevágott körtéket, alacsony lángon főzzük, nem kell kavargatni, nehogy a körték összetörjenek. Kb. 4-5 percig főzzük, majd hagyjuk a szirupban kihűlni, így a körte átveszi a fűszerek kellemes zamatát. A körtéket a szirupból kivéve lecsöpögtetjük. (A szirupot nem kell kiönteni, gyümölcslevesek alapjának, vagy házi gyümölcsitalok ízesítéséhez nagyszerű!)

Ezalatt összeállítjuk a tölteléket: a ricottát kikeverjük a meggypálinkával, a vaníliás cukorral, valamint az apróra vágott aszalt áfonyával.

Egy száraz serpenyőben megpirítjuk a diót, majd ugyanebben a serpenyőbe karamellát készítünk, melyet a durvára vágott dióra csurgatunk egy sütőpapíron. Amikor megdermedt, zacskóba tesszük, és sodrófával felaprítjuk.

A lecsöpögtetett körtéket egy grillrácsos serpenyőben, lapos felükkel lefelé meggrillezünk, hogy szép csíkot kapjanak. Tányérra tesszük, a magházának helyére töltjük kiskanál segítségével a ricottás tölteléket, végül a ropogós karamellizált dióval szórjuk meg a töltött körték tetejét.

Kép forrása: http://www.mindmegette.hu/

Villanykörtéből.

Kép forrása: www.babble.com

Kép forrása: Found on flickr.com

Kép forrása: Found on flickr.com

Kép forrása: Found on knitandcompany.tumblr.com

Kép forrása: Found on hugsandstitches.com

Kép forrása: Found on moonlightrainbow.tumblr.com