Napról napra óvoda

Kedves Érdeklődő, aki rátaláltál erre az oldalra! Ebben a blogban szeretném Veletek megosztani mindazt, amit az elmúlt 36 évben az óvodáról, a gyerekekről, gyerekektől "megtanultam" és mindazt ami jó kedvre derít, elgondolkodtat, vagy gyönyörködtet.

Feedek
Megosztás

jelről jelre 22. - Rózsa

Rózsa a mély érzelmek jelképe

Én kis kertet kerteltem,
Bazsarózsát ültettem.
Szél, szél fújdogálja,
Eső, eső veregeti, huss!

A játék menete:

Az első sor elmondásakor körözünk a tenyérben. Utána, a második sornál ujjunkkal böködjük. Ezt követően két kezünkkel a gyermek tenyerét összekulcsolva lengessük. Az „Eső, eső veregeti, huss!” sorra pedig paskoljuk a gyermek tenyerét, a „huss”-ra hessintve, tárjuk szét két karunk.
Máshogy is játszhatjuk: Ültessünk tenyérbe, hát, has közepébe és végül a fejük búbjára is!

Rózsa és Ibolya

Volt egyszer egy király, volt annak egy nagyon szép lánya, Ibolya, meg egy második felesége. A mostoha boszorkány volt, és nem szerette a lányt sohasem.

Egyszer azt mondja az urának:

- Ezt a lányt férjhez kellene adni, de csak olyan legényhez adom, aki kiállja a három próbát.

Mentek sokan nézni Ibolyát, de senki sem tudta megkapni, mert senki sem állta ki a három próbát.

Meghallotta ezt a szomszéd király, azt mondja a fiának, Rózsának:

- Eredj, nézd meg azt az Ibolyát, ha szereted, vedd el. Ismerem az apját, jó ember.

Felkészült a királyfi, elment szétnézni. Legelőször is a királylánnyal beszélt:

- Hozzám jössz-e, szívem szerelme?

- Jaj, ne kérj meg - válaszolta Ibolya -, mert a gonosz mostohám három kérdést intéz hozzád, s ha azt nem tudod megfejteni; véged.

De nem ijedt meg Rózsa. Bement a királyhoz, megkérte Ibolya kezét. A boszorkány is bement, és azt mondta:

- Ha a három próbát kiállod, akkor elviheted Ibolyát, másképpen nem. Az első próba: látod azt a nagy hegyet ott? Azt elhordod onnan a helyét szőlővel beülteted, leszüreteled, szép piros borából holnap kóstolót hozol.

Elment Rózsa nagy búsan, egyenest Ibolyához.

- No, min búsulsz? - kérdi tőle a lány.

- Jaj, nem tudom megtenni, amit a mostohád kér, akkor pedig nem leszel az enyém! Azt mondta, azt a nagy hegyet az éjszaka hordjam el, a helyét ültessem be szőlővel, szüreteljem le, holnap délben szép piros borával tisztelegjek nála!

- Csak ez a baj? - mondja Ibolya. - Akkor csak feküdj le nyugodtan, kelj fel hat órakor reggel, öltözz fel, úgy gyere hozzám!

Lefeküdt Rózsa, másnap reggel, mikor felkel, és kinéz az ablakon, nem lát hegyet sehol sem, de látja a szőlőt. Felöltözik, megy Ibolya szobájába. Ibolya tartja a kezében az üveg piros bort.

- Itt van, vidd a Vénasszony szobájába, add oda neki!

Mikor a Vénboszorkány meglátta, hogy Rózsa hozza a bort, a méregtől majd megpukkad, de azért azt mondja:

- Ez már idáig jól van. De látod azt a nagy erdőt? Kivágod a fáját, ölbe rakod, a földet felszántod, beveted, holnap reggel szép kalácsával tisztelkedel nálam! - Elment Rózsa nagy búsan Ibolyához:

- Második kívánsága anyádnak, hogy ezt a sűrű erdőt kivágjam, a fáját csomóba rakjam, a földet felszántsam, bevessem búzával, holnap reggel búzakaláccsal tisztelkedjem nála.

- Hó, csak ennyi a baj? - mondja Ibolya. - Feküdj le, reggel kelj fel hat órakor, gyere be hozzám.

Rózsa lefeküdt. Mindjárt reggel kinéz az ablakon, látja, hogy már csak tarló van a földön. Felöltözik, bemegy Ibolyához, hát ott van a szép kalács.

Azt mondja Ibolya:

- Vigyed a Vénasszonynak!

Mikor meglátta a Vénasszony a szép kalácsot, elfogta a méreg. Azt gondolta magában: “No megállj, csak várjál, várjál, majd a harmadik parancsot tedd meg, tudom, vége lesz az életednek!” Aztán fennszóval azt mondja:

- Van nekem három paripám, ha meg tudod nyergelni, tiéd lesz Ibolya!

Elmegy nagy búsan Rózsa Ibolyához, mondja neki:

- Most segítsél, kedves Ibolyám!

- Mit parancsolt most az a gonosz asszony?

- Azt mondta, van neki három paripája, ha meg tudom nyergelni, csak úgy leszel az enyém.

- Jaj, kedvesem! - mondja Ibolya - ez lesz a legnehezebb! Az első paripa az apám lesz - a Boszorkány átvarázsolja paripává -, az apámat egy kicsit kímélheted, ő nem oka semminek; a második lesz a gonosz mostohám, zaklasd, kergesd meg, őneki nem árt, hogy a harmadik ki lesz, könnyen kitalálhatod, a szívedre bízom!

Rózsa megindult az istálló felé, kivezette az Öreget, felült a nyeregbe, egyet fordult vele, leszállott róla, bevezette az istállóba.

Azután kivezette a Vénboszorkányt, felült a hátára, jól megnyergelte, jól megsarkantyúzta. Mikor már nem tudott menni, leszállott róla, bevezette az istállóba.

- No, vén kutya - mondta neki -, kellett ez neked?

Kivezette a harmadik paripát, gyöngéden ráült, egyet fordult vele, bevezette az istállóba, selyemkendőjével végigtörölte, azután hazament. Másnap elment Ibolyához. Mondja neki Ibolya:

- Letelt a három próba, de azért mégsem adnak neked!

- Akkor megszöktetlek! - mondja Rózsa.

- De észrevesznek - mondja Ibolya.

- Kerítünk egy tűt - mondja Rózsa -, megszúrjuk a kezünket, három-három csepp vért csöpögtetünk az asztalra, míg az fel nem szárad, ha kiáltja nevünket a mostoha, felelnek azok rá.

Ahogy mondták, úgy cselekedtek, avval elszöktek. Egyszer csak kiáltja a Vénboszorkány:

- Rózsa! Ibolya!

- Itt vagyok, itt vagyok! - felelnek rá a vércseppek.

Megnyugodott a Vénboszorkány, lefeküdt újra. Ezalatt már messzire ért Rózsa meg Ibolya.

Egyszer azt mondja Ibolya:

- Nézz hátra, ég a fülem, úgy hallom, apám jön.

Hátranéz Rózsa, hát az Öreg ment utánuk, szél alakjában. Hátravetett Rózsa egy fésűt, olyan erdő kerekedett a háta mögött, hogy mikor kijutott az Öreg az erdőből, ők már hetedhét országon túl voltak.

Egyszer megint szól Ibolya:

- Nézz hátra, megint itt az apám!

Visszanéz Rózsa.

- Már itt van - mondja - a nyomunkban! - Hátravetett egy bontófésűt, kerekedett olyan víz abból, hogy az Öreg nem mert nekimenni, visszatért, az Öregasszony jól elverte.

Kapta most az asszony a seprűnyelet, ráült.

Mondja egyszer Ibolya Rózsának:

- Nézz hátra, viszket a fejem, most a Vénboszorkány jön. Hanem te itt tóvá változol, én meg kacsa leszek benned.

Úgy is lett. Mire a boszorkány odaért, akkorra Ibolya vígan úszott a tóban. De nem azért volt boszorkány a Boszorkány, hogy meg ne tudja, hogy kicsoda az ott a vízen. Leszállott a seprűről, belement a tóba.

- Na, megállj, csúf lány! - mondja - majd megfoglak én most!

De Ibolya tudta, hogy mit akar a mostoha, beljebb úszott a tóba, ahol legmélyebb volt, aztán hirtelen Ibolya kiszállott, visszaváltozott lánnyá, Rózsát legénnyé változtatta, felkapta a söprűt, elmentek vele, meg sem álltak Rózsa birodalmáig. A Vénasszony pedig hazament, jól elverte a Vénembert otthon.

- Te vagy az oka, hogy ilyen a lányod! - mondta.

Az öreg erre megátkozta a lányát, hogy Rózsa felejtse el.

Hát amint megy Rózsa meg Ibolya, azt mondja Ibolya:

- Eredj te előre, én csak az apád házáig megyek. Ha kellek, eljöttök értem, majd én addig ködből palotát építek.

Elindult hát Rózsa egyedül.

Az apja éppen a kapuban ült.

- Ugyan, hol jártál, merre jártál, hogy ilyen sokáig odavoltál? - kérdi a fiától.

De az elfelejtett mindent, nem tudott szólni semmit se.

- No jó, hogy hazaértél. Megházasítlak, holnap lesz a lakodalom! - mondja az apa.

- Jól van, édesapám, itt is az ideje!

Másnap jöttek is a lakodalmasok. Ibolya látta a menetet, azt mondja egy koldusnak:

- Nektek adom a palotát, ha kiáltjátok, amit én mondok.

De a koldusok azt mondták, hogy nem vesztik el hivatalukat érte. De volt ott tíz cigánygyerek is, Ibolya azoknak mondta.

- Kiáltjuk mi, kisasszony! - felelték a cigánygyerekek.

- No, ha kiáltjátok, tiétek lesz az a szép palota! Majd elmondom előttetek, mit kell mondani, ti meg csak kiabáljátok utánam!

Hát mikor odaér Rózsa a menyasszonyával, kiáltja is a tíz gyerek:

- Ne feledkezzenek a szegény árváról, mint elfeledkezett Rózsa Ibolyáról!

Ekkor jutott csak eszébe Rózsának, hogy neki Ibolyája van. Mindjárt otthagyta a menyasszo­nyát. Ibolyához szaladt, a menyasszony pedig a régi vőlegényéhez, mert annak is volt másik vőlegénye, akit szeretett, Rózsához csak azért akart férjhez menni, mert gazdag volt.

Aztán mindnyájan megesküdtek, a menyasszony a vőlegényével, Rózsa meg Ibolyával. A cigányoknak pedig ott maradt a nagy palota, megörültek neki, mert semmiféle ivadékuknak sem volt olyan. Lefeküdtek benne és éjfél felé azon veszik magukat észre, hogy nagyon fáznak, a csillagokat látják a fejük felett, alattuk pedig a zöld füvet, mert a palota ködből volt, és elpárolgott.

Rózsa sütemény

Hozzávalók:

  • 1 csomag leveles tészta
  • 3-4 darab alma
  • 6 evőkanál kristálycukor
  • 2 teáskanál őrölt fahéj
  • Fél citrom
  • Csipet szerecsendió

A sütőt előmelegítjük 200 fokra. Miután megmostuk az almákat, vékony szeletekre vágjuk. Felteszünk forrni 2-3 dl vizet 3 evőkanál kristálycukorral, 1 teáskanál fahéjjal és 2 evőkanál citromlével. Amikor forr, belerakjuk az almaszeleteket és körülbelül 2 percig hagyjuk benne, hogy könnyen hajlíthatók legyenek a szeleteket. Szűrőkanállal kivesszük és papírtörlőre rakjuk.
A tésztát vékonyra nyújtjuk, és derelyevágóval 2-3 cm-es csíkokra vágjuk. Megszórjuk fahéj, cukor, szerecsendió és citromhéj keverékével. Az almaszeleteket jobbról kezdjük el rakni a tésztacsíkokra úgy, hogy kissé fedjék egymást. Ezután jó szorosan felcsavarjuk, de ezt már balról kezdjük. A végén a tésztát vizes kézzel összenyomjuk. A sütőpapírral kibélelt tepsiben lévő almarózsákat betesszük az előmelegített sütőbe, és körülbelül 25 perc alatt készre sütjük. Tálalásnál porcukorral megszórjuk.

Forrás: http://www.femcafe.hu/

Kép forrása: craftsforkidsblog.com

Kép forrása: Found on kristasewinspired.blogspot.com

Kép forrása: weeheartart.blogspot.com

Kép forrása: Found on sweethomedetails.com

Kép forrása: Found on kollewin.com

Dekoráció

Kép forrása: Found on jamiebrock.hubpages.com


Kép forrása: Found on indulgy.com

Jelről jelre 20. Tulipán

Tulipán a bölcsesség jelképe

Kiss Dénes: Tulipán
Tuli, tuli, tulipán,
Piroslik a kertben,
Virágparázs, virágparázs,
Tűz sem pirul szebben.

Kányádi Sándor: A néma tulipán

Mondanom sem kell, mert mindenki tudja, hogy a virágok az illatukkal beszélgetnek. Amelyik virágnak nincsen illata, az néma.
Ilyen a tulipán is. Még suttogásnyi illata is alig van egyik-másiknak.
De nem volt ez mindig így, nem bizony. Valamikor, a kezdet kezdetén, úgy illatozott s olyan különb s különb illattal minden virág, hogy a méhek már jó hajításnyiról megérezhették, „meghallhatták”, merre van a rezeda, a jácint vagy éppen a tulipán.
De volt egy kertész, egy nagyon sürgő-forgó emberke. Szakálla térdét verte a fejében fészkelő nagy bölcsességtől.
Volt ennek a fura kertésznek egy csodálatosan szép virágoskertje, telides-teli mindenféle fajta, szebbnél szebb, illatosabbnál illatosabb virággal. Örül a kertész a kertjének, művelte is tőle telhetően. Öntözte, kapálta, karózta, nyeste. Csak azzal nem volt kibékülve, hogy ahány virág, annyi illat. Bántotta az orrát az illatok sokasága. Egyedül a bazsalikom illatát szenvedhette. S elhatározta, hogy bazsalikomillatúvá varázsolja az egész kertet. Bazsalikomillatúvá minden virágot.
Megszeppentek a virágok, amikor kertészük szándékát megneszelték. Tudták, hogy amit a fejébe vesz, abból nem enged. Tűzön-vízen keresztülviszi.
De maguk a bazsalikomvirágok sem örültek.
Hogy jöhet ahhoz például holmi kis, kavicsok közt kapaszkodó puskaporvirág vagy – rágondolni is rossz – a szagos müge, hogy egyszerre csak bazsalikomillatú legyen?
Féltékenyek lettek az illatukra.
Szomorúság szállott a kertre, amikor megjelent a kertész egy hatalmas szívókával, meg egy ennél is hatalmasabb illatpumpával.
Legelőször a tulipán illatát szívta ki. Majd vette a pumpát. De a tulipán ökölbe zárta szirmait, s megrázta magát. Hiába mesterkedett a kertész, a bazsalikomillat nem fogott a tulipánon.
Dühbe jött, toporzékolt a kertész. Ollóval, késsel, sarlóval, kaszával fenyegetőzött. De hiába.
A tulipán inkább néma maradt. De nem vette föl a bazsalikom illatát.
Hanem elkezdett csodálatosabbnál csodálatosabb színekben pompázni. Illat helyett most gyönyörű színekkel mutatta az utat az elbizonytalanodó méheknek, pillangóknak és más röpdöső szorgoskodóknak.
Meghökkent a kertész. Elámult, még a száját is tátva felejtette a nagy álmélkodástól. A megmaradt illatú virágok pedig valóságos illatzivatart zúdítottak rá. Tikogni sem volt ideje a kertésznek. Úgy maradt, ahogy volt, ámultában. Most is ott áll, kerti törpévé zsugorodva. A tulipánok gyönyörűbbnél gyönyörűbb színekben pompázva némán mosolyognak össze a feje fölött.

Virágszirom kandírozás

Egy kis tálkában üssünk fel egy tojásfehérjét és pár csepp vízzel verjük fel amíg éppencsak elkezd habosodni. Egy másik tálkába tegyünk nagyon finom kristálycukrot. A megmosott, megszárított és száráról lecsípett virágfejeket egyenként kis ecsettel minden oldalán kenjük meg a fehérjével, de ne kenjük túl! Majd óvatosan mártsuk a cukorba úgy, hogy minden oldalát érje, ezután helyezzük őket zsírpapírral kibélelt tálcákra és hagyjuk teljesen megszáradni minimum egy éjszakát..A teljesen száraz cukrozott virágokat, légmentesen lezárt tartókban, akár fél évnél tovább is eltarthatjuk.

Kép forrása: gingerscukraszda.blogspot.com

Nyalóka:

Kép forrása: www.sugarcraft.com

Kép forrása: www.blogmemom.com

Kép forrása: www.carefreecrafts.com

Kép forrása: www.craftsinstitute.com

Kép forrása: simply-sweet-crafts.blogspot.com

Tulipán baba

Kép forrása: https://www.etsy.com/listing

Kép forrása: Found on etsy.com

 


Jelről jelre 19. - Gomba

Gomba a bőség és gazdagság jelképe

Furcsa kis növény a gomba
Itt-ott nő és nem egy sorban.
Az egyik, jajj, csupa méreg
A másik meg finom étek.
Az egyiknek kalapja van,
A másiknak kucsmája van
A fejfedőt le nem veszik
Egymást bizony nem köszönti.

Kép forrása: Hinterland Mama

Szutyejev: A gomba alatt

A hangyát egyszer utólérte egy nagy eső. Hova bújjék előle? Egy apró kis gombát látott meg a Hangya a tisztáson, odaszaladt és elbújt a gomba kalapja alá. Üldögél a gomba tövében, várja, hogy elálljon az eső. Ámde az eső egyre jobban zuhogott. Egy agyonázott Pillangó vánszorgott a gombához.
-Hangyácska, Hangyácska, engedj ide emgem is a gomba alá! Úgy eláztam, nem tudok repülni!
-Már hogyan is engednélek - kérdezte a Hangya -, hiszen magam is csak éppen elférek alatta?!
-Sebaj! Kis helyen is elférnek, akik szeretik egymást.
Erre aztán a Hangya beeresztette a Pillangót a gomba alá. Az eső meg egyre csak zuhogott. Futva jön Egérke.
-Engedjetek a gomba alá engem is! Patakokban folyik a víz rajtam!
-Ugyan hogyan engedhetnénk ide? Nincs itt már szabad hely.
-Húzzátok magatokat összébb egy kicsit!
Összébb húzták magukat és beengedték az Egérkét a gomba alá. Az eső zuhogott, sehogy sem akarta abbahagyni. Arra ugrándozott a Veréb, és így sírt-rítt:
-Megázott a tollacskám, megfáradt a szárnyacskám! Engedjetek be engem is a gomba alá megszáradni, megpihenni, az eső végét kivárni!
-Nincs már több hely!
-Húzódjatok összébb, nagyon kérlek benneteket!
-Na jól van. Összébb húzódtak - jutott hely a Verébnek is. Ekkor a Nyúl ugrott ki a tisztásra, és meglátta a gombát.
-Bújtassatok el! - kiáltozta. - Mentsetek meg! Üldöz a Róka!
-Sajnálom a Nyulat - szólt a Hangya. - Tudjátok mit? Húzdózkodjunk összébb! Alighogy, a Nyulat elrejtették, odaért a Róka is.
-Nem láttátok a Nyulat? - kérdezte.
-Nem láttuk bizony! Közelebb lopakodott a Róka, és szaglászni kezdett.
-Nem itt bújt el?
-Ugyan, hogy bújhatott volna ide? Megcsóválta a farkát a Róka, és elment. Közben az eső is elállt, a nap is kisütött. Előbújtak a gomba alól mindahányan, és örvendeztek. A Hangya elgondolkozott, és azt mondta:
-Hát ez hogyan történhetett? Először még nekem is alig volt helyem a gomba alatt, a végén mégis mind az öten elfértünk!
-Brehehehe! Brehehehe! - heherészett valaki. Mindannyian odanéztek: a gomba kalapján ült a Béka, és jóízűen nevetett:
-Ó, ti okosok! Hiszen a gomba... A mondatot abbahagyta, őket pedig otthagyta. Mindannyian a gombára néztek, és nyomban kitalálták, hogyan történhetett az, hogy előbb egynek is alig akadt helye a gomba alatt, a végén mégis mind az öten elfértek.

Kép forrása: Hinterland Mama

Gomba süti

Kép forrása: www.sutigyar.hu

Hozzávalók:

  • 50 dkg darált keksz
  • 30 dkg por cukor
  • 2 dl rum
  • 1 csomag babapiskóta
  • 50 dkg margarin
  • étcsoki
  • olaj

Elkészítés:

A babapiskótákat kettétörjük, porcukor, margarin és rum keverékével összeragasztjuk. Ez lesz a gomba szára. 

Elkeverjük a maradék margarint (kb. 35 dkg) kb. 46 dkg darált kekszet, a maradék rumot és kb. 20 dkg porcukrot. Kisebb szedőkanalat kevés darált keksszel meghintünk, majd a masszát nyomkodjuk bele a szedőkanálba, majd belenyomjuk a gomba szárát is, és ügyesen kiemeljük. Minden egyes gombafej előtt meg kell hinteni darált keksszel a kanalat. Egyszerűbb sokkal ha a gomba szárát akkor nyomjuk bele a a tetejébe, amíg a szedőkanálban van. 

Ha elkészültünk a gombákkal, a csokit felolvasztjuk gőz felett, étolajjal simára keverjük. Ezzel öntjük le a gomba tetejét. Ha maradt krémünk a szárak ragasztásából, ezzel megkenhetjük a kalapok alját. Marcipánágyon jól néz ki, ünnepekre, lakodalmakba is nagyon mutatós. Kb. 20 db gomba lesz ebből az adagból.

Forrás: http://www.mindmegette.hu/

Kép forrása: thelongthread.com

Kép forrása: www.inciminci.com

Kép forrása: indulgy.com

Kép forrása: untiks.com

Kép forrása: dollarstorecrafts.com

Kép forrása: www.purlbee.com

Kép forrása: eclecticproducts.wordpress.com

+1 ötlet:

Kép forrása: cakeslikesaparty.com

Jelről jelre 16. - Méhecske

Méhecske a szorgalom és tisztaság jelképe

Helen Bereg: Méhecske

Sárga csíkja, pihék ezre

Feketével keretezve.

A természet öltöztette
Eme csodás csíkos mezbe.

Mezőn repked, száll a széllel

Incselkedve a bibékkel.

Virág kelyhén vígan zenél

Édes, mézes züm-züm zenét.
A telhetetlen méhecske

Nem is olyan messze, a kertek alján, kis méhecske született az egyik méhkasban. Még ki sem nyitotta a szemét, máris mohón cuclizta az édes mézet. Telt múlt az idő, a kis méhecske iskolába került. Ahogy megnőtt, úgy növekedett a torkossága. Amikor a többi méhecske a tanító nénire figyelt, ő bizony lépes mézet szopogatott. Ha csak tehette, beosont a mézes kamrába, és nyalta-falta, kanalazta a mézet. Bizony, a mi kis méhecskénk telhetetlen méhecske volt.

Eljött a tavasz ideje. A Nap sugarai végigcsókolgatták a réteket, a sok virág kivirult, kiszínesedett.

A kék égen előbukkant Felhőanyó, és langyos esővel öntözgette, locsolgatta a kertek, mezők virágait.

A virágok szemlátomást nőttek, növekedtek.

A tavasz köszöntésére a tücsökzenekar vidám muzsikába kezdett a réten.

Kecsesen hajladoztak, ringtak a mező szépei, szólt a tücsökzene, folyt a tánc, virágillattal telt meg a levegő.

A méhkas őre észrevette a feléje szálló illatfelhőket. Nagyon megörült, és azonnal megfújta a tavaszt hirdető harsonát. Erre a jelre vártak egész télen át a kis méhek.

Szép rendben igyekeztek a raktárhoz, ahol a mézgyűjtő szívókákat osztogatták. Legelsőnek a mi kis méhecskénk repült a kijárat felé.

A méhrajok kiszálltak. A telhetetlen méhecske mindegyiknél jobban vágyott arra, hogy megkóstolja a friss virágnektárt.

Együtt szállt a raj az illatos tavaszi levegőben a virágos kert felé. A telhetetlen méhecske azonban különvált a többiektől.

Egy nagy harangvirág kelyhébe bújt be, ahol alaposan belakmározott a nektárból és a virágporból, azután megtöltötte szívókáját.

Amíg a többiek frissen repültek haza, a telhetetlen méhecske annyira jóllakott, hogy többször is meg kellett pihennie a virágok szirmain.

A dolgos méhecskék szorgalmasan töltögették a mézet a sejtekbe.

- Mennyivel jobb volna ezt is mind megenni – gondolta a kis telhetetlen.

Egyszer, amint megrakodva hazafelé tartott, összetalálkozott a lódarázzsal.

- Csacsi vagy te – szólította meg a lódarázs. – Ha nem vinnéd a kasba a mézet, mind a tied maradna. Az én odúmban szépen összegyűjtheted magadnak az egészet.

A körtevirág meghallotta, amit a lódarázs mondott.

- Ne hallgass a rossz tanácsra! – figyelmeztette a méhecskét. – Ne hagyd el a társaidat, mert pórul jársz!

Ámde a méhecske nem szívlelte meg az okos szót, csak az járt az eszében, hogy az övé lesz az egész méz, ha a lódarázs odújában gyűjti össze.

Így telt el a tavasz, utána a nyár: a méhkasban a sejtek sorra megteltek mézzel. A vegyészek ellenőrizték a finom ízeket. Jó volt a termés: a dolgos méhecskék megérdemlik a pihenést.

Kinn őszre fordult az idő. Egy este Szél úrfi is előbukkant s végigsüvített a tájon. A virágok elhervadtak, a fák levelei hullani kezdtek.

A telhetetlen méhecske be akart húzódni az odúba, hogy nyugodtan élvezze munkája gyümölcsét. De mi történt? A gonosz darázs az orra előtt becsapta az ajtót, még jól ki is nevette. A haszontalan méhecske meggémberedve hullt a földre, a hideg, száraz levelek közé… Fázott, éhezett es sírt. – Jaj, mit tettem? Csak még egyszer társaim között lehetnék!

A körtefán már csak egy körte volt, ugyanaz, aki virágkorában figyelmeztette, hogy ne hallgasson a rossz tanácsra. Megsajnálta a méhecskét, lepottyant melléje, átölelte, melengette és jó szóval biztatta.

Éppen arra járt az öreg kertész. Észrevette a körtét és megpillantotta mellette a dermedt méhecskét. Elcsodálkozott rajta nagyon, azután tenyerébe vette és elvitte a kashoz. Már éppen készültek bezárni a méhkas kapuját, amikor meglátták a pórul járt szökevényt.

- Jaj, soha többé nem leszek telhetetlen, nem hagyom el testvéreimet – siránkozott a kis csavargó, és a többiek megbocsájtva, boldogan nyújtották feléje a kezüket.

Mézes müzli szelet házilag

Hozzávalók:

- 12 dkg zabpehely
-20 dkg aszalt gyümölcs
- 4 ek méz
- 70 ml frissen facsart almalé
- 3 dkg dióbél
- 3 dkg mogyoró
- 3 dkg szezámmag
- fél citrom leve

A zabpelyhet száraz serpenyőben világos színűre pirítjuk. A diót és a mogyorót durvára törjük, majd a szezámmaggal egyetemben külön-külön 2-2 percig szintén száraz serpenyőben pirítjuk. Az összes, enyhén megpirított szárazanyagot egy tálba öntjük. Az aszalt gyümölcsöket aprítóba tesszük, és kicsire vagdossuk, majd a szárazanyagok mellé öntjük őket. A magos-gyümölcsös keverékre facsarjuk a citromlevet, az almalevet és a mézet. Jól összedolgozzuk, majd szilikonlappal bélelt tepsibe simítjuk. Jól lenyomkodjuk minden irányból, hogy ne maradjon benne sehol levegő. Akkor jó, ha kb. 1,5 cm magas. Előmelegített sütőbe dugjuk, és 175 fokon kb. 35 percig sütjük, amíg a massza ki nem szárad, és el nem kezd barnulni. Kivesszük, és a tepsiben hagyjuk kihűlni. Ha már nem meleg, szeleteljük. Légmentesen lezárt dobozban 1 hétig friss marad.

Recept forrása: www.pecsma.hu
Dióból
Csipeszből és zseníliadrótból:
Kép forrása: http://www.sugaraunts.com/
PEt palackból:
Villanykörtéből
Kép forrása: www.artcraftideas.net
Cserépből:
Kép forrása: www.funfamilytips.com
Gurigából
Kép forrása: www.pinterest.com
Papírtányérból:
Kép forrása: www.pinterest.com
Tojástartóból:
Kép forrása: vk.com
Kép forrása www.crafty-crafted.com

Méhkas
Tojástartóból:
Kép forrása: keepingbee.org

Cserépből:
Kép forrása: sweetvirginia.com
Lámpabúrából:
Kép forrása: blog.boxplayforkids.com

Fonalból tekerve:
Festve, nyomdázva:
Kép forrása: http://adventures-in-mommy-land.blogspot.hu/
Kép forrása: Pinned by Cheree Leonard

Jelről jelre 17. - Katica

Katica a gazdagság, gondtalan élet jelképe

Szalai Borbála: Katicabogárka
Katica -,
katica -,
katicabogárka,
jaj de szép,
jaj de szép
rajtad a kabátka!
Olyan színű,
mint a pipacs.
Hét gomb is van
rajta -
tán a szabó
piros pipacs
szirmaiból varrta.

Kép forrása: craftsforkidsblog.com

Eliza-Beth: A hatpettyes katicabogár

Élt egyszer régen egy helyes, hétpettyes katicabogár. Amolyan víg kedélyű, bohókás bogárka volt, aki egy jó tréfára bármikor kapható. Hanem egy nap őt tréfálták meg a barátai. Elcsenték az egyik pettyét, a legszebbet, és eldugták. A szöcske kíváncsian kérdezte tőle:
– Katica, hová lett a pettyed?
De Katica nem tudta. Bánatában világgá ment, megkeresni pettyeinek legszebbikét. Az erdőben szép piros gombát látott, majdnem olyan szép pirosat, mint ő maga, de fehér pettyei voltak.
– Adok én szívesen a pöttyeimből – mondta a gomba. – Marad nekem még akkor is sok, nyugodtan vedd el, amelyik tetszik!
– Hogy néznék ki fehér pettyel? – szomorkodott Katica. – Az enyémek mind feketék, látod? – fordította oda a szárnyait.
– Akkor vigyél kettőt, mind a két szárnyadra egyet! – ajánlotta a galóca.
– Köszönöm, de inkább keresek tovább, hátha megtalálom a sajátomat – felelte a katicabogár, és elszállt. A réten talált egy elhagyott labdát. Igaz, pöttyös volt, de biztos, hogy egyik petty sem az övé, mert túlságosan nagyok és fehérek. Pici feketét nem látott rajta, pedig jó alaposan körbemászta. Közben meg is ijedt, mert egy csupaszáj virág egyik szája megszólalt.
– Mit keresel, Katica?
– Az elveszett hetedik pettyemet – válaszolta a kis bogár. – Nem láttad véletlenül?
– Sajnos nem láttam. Szívesen adnék az enyémekből, de nekem sincs egy sem – mondta a tátika, és mutatta bársonyos sárga szirmait.
– Nem baj, te így vagy szép! – vigasztalta Katica a virágot, és továbbvándorolt. Addig-addig repkedett a réten, míg összetalálkozott a cinegével.
– De szép napszínű mellényed van, cinege! – dicsérte meg a kismadarat. – Mondd csak, nem láttad véletlenül az elveszett pettyemet?
– Sajnos nem – felelte a cinke. – De kérdezd meg a rét tündérét, hátha ő tud róla. Ott napozik éppen a harangvirág kelyhében.
Katica odaszállt, és halkan megkondította a halványlila harangvirág egyik csengettyűjét. Szilli, a rét tündére kikukucskált kelyhéből.
– Mi szél hozott erre, hétpettyes katicabogárka? – csilingelt vidám hangja.
– Sajnos már csak hatpettyes vagyok – szomorkodott Katica. – Elveszett a hetedik, a legszebb pettyem. Tudnál segíteni rajtam?
– No, nézzük csak! – töprengett el Szilli. – Mikor láttad utoljára?
– Tegnap még megvolt, az biztos – felelte Katica. – Sőt, ma reggel is láttam a patak tükrében. Aztán hancúroztunk egy jót a barátaimmal, és utána már nem volt meg.
– Nocsak! Hancúroztatok? És nem lehet, hogy esetleg a barátaid többet tudnak, mint én? – kacsintott a kis bogárra huncutul a tündér.
– Gondolod? Lehet, hogy csak megtréfáltak, és náluk van pettyeim legszebbike?
– Mindjárt meglátjuk – csilingelte a tündér, és varázspálcáját megsuhintva bűbájszavakat suttogott. A pálca nyomán képek jelentek meg a levegőben, halványan, de azért jól láthatóan. Katica a barátaival… Katica a barátai nélkül… végül a barátok Katica nélkül, ahogy vígan nevetgélve gurítják egy levél alá az elcsent hetedik pettyet. – Látod? Ott van a pettyecskéd.
– Jaj, én meg világgá szaladtam bánatomban – kacagott megkönnyebbülten Katica. – Biztos kinevetnek majd a többiek, de nem baj, most én voltam soron a tréfában. Köszönöm a segítségedet, Szilli!
Katica vidáman hazaszállt. Barátai aggódva várták, és azon nyomban visszaadták az elcsent pettyet. Végül együtt nevettek a jól sikerült tréfán, és Katica fogadkozásán: „Úgyis visszakapjátok!”

Linzer katicabogár


Hozzávalók:

Tésztához
Töltelék
  • lekvár
Díszítés
  • 5 dkg tortabevonó

Elkészítés:

A linzertésztához a szárazanyagokat a margarinnal szétmorzsoljuk, majd a tojást hozzáadjuk és készre gyúrjuk. A tésztából lecsípünk egy kis darabot és a kakaóport hozzágyúrjuk. Kis golyókat formálunk belőle, ezek lesznek a fejecskék.
A maradék sárga tésztába belegyúrjuk a festéket. Kinyújtjuk és 5 cm-es kerek kiszúróval kiszaggatjuk. Tepsibe rakjuk, felére rányomkodjuk a tészta szélére a kis golyókat és így sütjük meg. 190 fokon légkeveréses sütőben kb. 5-8 perc alatt.
Ha kihűltek lekvárral összetöltjük. Az alja a sima, erre jön a lekvár a teteje a golyóval sütött.
A csokit felolvasztjuk, és tetszés szerint díszítjük pöttyökkel!

Forrás: http://www.sutnijo.hu/

Kép forrása: www.viccbox.hu

Kép forrása: http://www.craftymorning.com/

Kép forrása: http://boldogsag-var.blogspot.hu/

Kép forrása: www.fun-stuff-to-do.com

Kép forrása: http://www.projectsforpreschoolers.com/

Kép forrása: planetforward.ca


Kép forrása: oopsydaisycrafts.blogspot.com

Kép forrása: craftsforkidsblog.com

Kép forrása: Found on etsy.com

Kép forrása: Found on repiny.com

Katica szálló:

Kép forrása: kapanyel.blog.hu


Jelről jelre (Jucinak, Áginak szeretettel) - Esernyő

Ez a gomba, de megnőtt!
Hordom majd, mint esernyőt!
Künn az esőn nem ázok,
gombám alá beállok.
Vígan nézem az esőt,
hordok gomba-esernyőt!

Kép forrása: www.crayola.com

Eliza Beth: Tücsök

Harangvirág csingiling,

Hajladozik idekint.

Csengő-bongó kelyhében

Tücsök szól az estében.

Harangvirág-esernyő,

Alá a víz be nem jő!

Viharfelhők felettem

Nem veszik el a kedvem.

Kicsi tücsök ciripel,

Szomszédjával felesel.

Hegedűjük nem pihen,

Vidámságuk végtelen.

Kép forrása: http://amomwithalessonplan.com/

Szutyejev: A gomba alatt

A hangyát egyszer utólérte egy nagy eső. Hova bújjék előle? Egy apró kis gombát látott meg a Hangya a tisztáson, odaszaladt és elbújt a gomba kalapja alá. Üldögél a gomba tövében, várja, hogy elálljon az eső. Ámde az eső egyre jobban zuhogott. Egy agyonázott Pillangó vánszorgott a gombához. 
-Hangyácska, Hangyácska, engedj ide emgem is a gomba alá! Úgy eláztam, nem tudok repülni! 
-Már hogyan is engednélek - kérdezte a Hangya -, hiszen magam is csak éppen elférek alatta?! 
-Sebaj! Kis helyen is elférnek, akik szeretik egymást. 
Erre aztán a Hangya beeresztette a Pillangót a gomba alá. Az eső meg egyre csak zuhogott. Futva jön Egérke. 
-Engedjetek a gomba alá engem is! Patakokban folyik a víz rajtam! 
-Ugyan hogyan engedhetnénk ide? Nincs itt már szabad hely. 
-Húzzátok magatokat összébb egy kicsit! 
Összébb húzták magukat és beengedték az Egérkét a gomba alá. Az eső zuhogott, sehogy sem akarta abbahagyni. Arra ugrándozott a Veréb, és így sírt-rítt: 
-Megázott a tollacskám, megfáradt a szárnyacskám! Engedjetek be engem is a gomba alá megszáradni, megpihenni, az eső végét kivárni! 
-Nincs már több hely! 
-Húzódjatok összébb, nagyon kérlek benneteket! 
-Na jól van. Összébb húzódtak - jutott hely a Verébnek is. Ekkor a Nyúl ugrott ki a tisztásra, és meglátta a gombát. 
-Bújtassatok el! - kiáltozta. - Mentsetek meg! Üldöz a Róka! 
-Sajnálom a Nyulat - szólt a Hangya. - Tudjátok mit? Húzdózkodjunk összébb! Alighogy, a Nyulat elrejtették, odaért a Róka is. 
-Nem láttátok a Nyulat? - kérdezte. 
-Nem láttuk bizony! Közelebb lopakodott a Róka, és szaglászni kezdett. 
-Nem itt bújt el? 
-Ugyan, hogy bújhatott volna ide? Megcsóválta a farkát a Róka, és elment. Közben az eső is elállt, a nap is kisütött. Előbújtak a gomba alól mindahányan, és örvendeztek. A Hangya elgondolkozott, és azt mondta: 
-Hát ez hogyan történhetett? Először még nekem is alig volt helyem a gomba alatt, a végén mégis mind az öten elfértünk! 
-Brehehehe! Brehehehe! - heherészett valaki. Mindannyian odanéztek: a gomba kalapján ült a Béka, és jóízűen nevetett: 
-Ó, ti okosok! Hiszen a gomba... A mondatot abbahagyta, őket pedig otthagyta. Mindannyian a gombára néztek, és nyomban kitalálták, hogyan történhetett az, hogy előbb egynek is alig akadt helye a gomba alatt, a végén mégis mind az öten elfértek.

Esernyő fagyi:

Kép forrása: http://www.stahldirekt.hu/

Kép forrása: funny-pictures.picphotos.net

Kép forrása: Via Lisa Craig

Kép forrása: Found on m.flickr.com

Kép forrása: http://zakkalife.blogspot.hu/

Kép forrása: aboutfamilycrafts.com

Kép forrása: Found on facebook.com

Kép forrása: modpodgerocksblog.com

Egy dekor ötlet:

Kép forrása: Found on powellfamtx.blogspot.com

Befejezésül: mit is kezdjél egy rossz esernyővel?

Kép forrása: Found on blog.freepeople.com

Kép forrása: Found on indulgy.com

Kép forrása: Found on crackofdawncrafts.blogspot.com

Kép forrása: www.pinterest.com

Kép forrása:Found on weddingstar.com

Jelről jelre 14. - Körte

Körte

 

Sarkadi Sándor: Édes ősz
Édes ősz jött,
Hull a körte,
hamvas szilva
hull a földre.
Itt az alma,
Kasba rakd.
Ott a szőlő,
Hamm, bekapd!
Bokor alatt dió búvik
- ott ne hagyd!
Kép forrása: www.turnstylevogue.com

 

A pipe és a kakas (népmese)

Volt az erdő kellős közepén egy kakas meg egy pipe. Meghalt a gazdájuk, nem volt mit enni nekik. Megéheztek. 
Találtak aztán egy szem vadkörtét, de a vadkörte nagyobb volt, mint a pipe gégéje. 
Hát azt mondta a pipe: 
- Menj gyorsan kakaskám, hozzál egy kis vizet, mert megfulladok. 
Szalad a kakas a kúthoz. 
- Jaj, édes kutam, adjál vizet, vizet viszem kispipémnek, mert megfullad a vadkörtétől. 
- Nem adok vizet - mondja a kút -, míg nem hozol koszorút egy szép lánytól. 
Elment aztán a kakas a szép lányhoz. 
- Szép lány, adjál koszorút. 
- Nem kapsz - mondja a szép lány -, amíg nem hozol tejecskét a tehéntől. 
Elment a kakas a tehénhez is. 
- Tehén, adjál tejecskét, tejecskét viszem a szép lányhoz, szép lány készít koszorút, koszorút viszem a kúthoz, kút ád vizet, vizet viszem pipémnek, mert megfúl a vadkörtétől. 
- Addig nem adok tejecskét a szép lánynak - mondja a tehén -, míg nem hozol szénát a rétről. 
Elment a kakas a réthez. 
- Rét, adjál szénát, szénát viszem tehénnek, tehén ád tejecskét, tejecskét viszem a szép lányhoz, szép lány készít koszorút, koszorút viszem a kúthoz, kút ád vizet, vizet viszem pipémnek, mert megfúl a vadkörtétől. 
- Addig nem adok szénát - mondja a rét -, ameddig a boltban nem mégy kaszáért. 
Elment a kakas a boltba: 
- Bolt, adjál kaszát, kaszát viszem a rétnek, rét ád szénát, szénát viszem tehénnek, tehén ád tejecskét, tejecskét viszem a szép lányhoz, szép lány készít koszorút, koszorút viszem a kúthoz, kút ád vizet, vizet viszem pipémnek, mert megfúl a vadkörtétől. 
- Addig nem adok kaszát - mondja a bolt -, ameddig nem hozol pénzt. Akkor szegény kakas elbúsulta magát, ment gyorsan a szemétdombra kaparni, ott lelt egy karajcárt, azt elvitte a bolthoz, akkor aztán kapott kaszát, elment a réthez, rét adta a szénát, tette a tehénke elé, tehénke adott tejecskét, vitte a tejecskét a lányhoz, szép lány készített koszorút, koszorút vitte a kúthoz, kút adott vizet, vizet egyenesen vitte a pipének, épp jókor, mert szegény pipe 
majdnem utolsót tátogott nagy fuldoklásában. De így gyorsan lenyelte a vizet, a víz levitte a körtét, a körte utat adott a levegőnek, s így a levegőhöz jutott pipe ma is él, ha meg nem halt.

Füszeres körte áfonyás túróval

Hozzávalók:

  • 4 nagyobb vilmoskörte, inkább kemény legyen!
  • 10 dkg  cukor
  • 1 rúd fahéj
  • 2-2 szegfűszeg, szegfűbors
  • 1 csillagánizs
  • A töltelékhez:
  • 10 dkg ricotta túró
  • 2 cl meggypálinka
  • 1/2 csomag vaníliás  cukor
  • 5 dkg aszalt áfonya
  • A karamellizált dióhoz:
  • 10 dkg  cukor
  • 5 dkg dió

Elkészítés:

A körtéket meghámozzuk, hosszában félbevágjuk, egy almavájóval a magházát kiszedjük. 

Fűszeres cukorszirupot készítünk, ebben fogjuk puhára főzni a körtéket. 1 liter vizet közepes lángon melegítünk a cukorral, majd mikor elolvadt, hozzáadjuk a fűszereket és a félbevágott körtéket, alacsony lángon főzzük, nem kell kavargatni, nehogy a körték összetörjenek. Kb. 4-5 percig főzzük, majd hagyjuk a szirupban kihűlni, így a körte átveszi a fűszerek kellemes zamatát. A körtéket a szirupból kivéve lecsöpögtetjük. (A szirupot nem kell kiönteni, gyümölcslevesek alapjának, vagy házi gyümölcsitalok ízesítéséhez nagyszerű!)

Ezalatt összeállítjuk a tölteléket: a ricottát kikeverjük a meggypálinkával, a vaníliás cukorral, valamint az apróra vágott aszalt áfonyával.

Egy száraz serpenyőben megpirítjuk a diót, majd ugyanebben a serpenyőbe karamellát készítünk, melyet a durvára vágott dióra csurgatunk egy sütőpapíron. Amikor megdermedt, zacskóba tesszük, és sodrófával felaprítjuk.

A lecsöpögtetett körtéket egy grillrácsos serpenyőben, lapos felükkel lefelé meggrillezünk, hogy szép csíkot kapjanak. Tányérra tesszük, a magházának helyére töltjük kiskanál segítségével a ricottás tölteléket, végül a ropogós karamellizált dióval szórjuk meg a töltött körték tetejét.

Kép forrása: http://www.mindmegette.hu/

Villanykörtéből.

Kép forrása: www.babble.com

Kép forrása: Found on flickr.com

Kép forrása: Found on flickr.com

Kép forrása: Found on knitandcompany.tumblr.com

Kép forrása: Found on hugsandstitches.com

Kép forrása: Found on moonlightrainbow.tumblr.com

Jelről, jelre 12. - Tűz

Tűz a szeretet jelképe

Tamkó Sirató Károly: Törpetánc

Fenn a hegyen,
körbe-körbe,
Tűztáncot jár
három törpe.

Rátiporva
kőre, rögre,
azt huhogják
megpörögve:

Hipp-hopp,
hepe-hupa,
avar-muhar,
jaj, de puha!

Zeng a daluk
mindörökre,
Törpe bögre,
görbe bögre.

Az aranyparázs

(népmese)

Volt egyszer két testvér, az egyik nagyon gazdag volt, a másik nagyon szegény. A gazdagnak sok földje volt, nagy ménese, gulyája, a szegénynek még csak egy sovány kecskéje se, de gyerek annál több, míg a gazdagnak se fia, se lánya nem volt. 
Elküldi egyszer a szegény ember az egyik gyerket, hogy kérjen a gazdagtól valami kis lisztet meg savót, hadd egyenek valamit. De bizony a gazdag testvér nem adott semmit, a szegény ember gyereke sírva jött haza. 
Bánkódott a szegény ember eleget, hogy a gazdag testvére nem segíti semmivel. Sírtak a gyerekek, hogy éhesek, hát fölkerekedett a szegény ember, elment a szomszéd faluba dolgozni. Este, mikor hazafelé ment, látta, hogy az erdőben tűz ég. Gondolta, megmelegszik egy kicsit, mert nagyon hideg volt. Mikor közelebb ment a tűzhöz, látta, hogy egy öregember ül a tűz mellett. 
- Jó estét, öregapám! - köszön a szegény ember. 
- Neked is, fiam, hát te merre jársz? 
A szegény ember elpanaszolta bánatát, aztán elköszönt az öregtől és hazament. 
Otthon még jobban sírtak a gyerekek, mert egész nap alig ettek valamicske krumplit, és nagyon fáztak is. 
A szegény ember azt mondta a feleségének: 
- Eredj el a testvéremhez, adjon legalább egy kis parazsat, mert megfagynak a gyerekek! Elment a szegény asszony, de csakhamar sírva jött vissza, mert a gazdag testvér még parazsat sem adott. 
- No, majd hozok én - mondta aszegény ember -, csak egy kicsit messze van. 
Az öregember még mindig ott ült a tűz mellett. Attól kért a szegény ember parazsat. 
- Vigyél csak, fiam, egy jó lapátra való parazsat! Ami nem fér a tűzhelybe, terítsd szét az udvarban! 
A szegény ember megköszönte és vitte haza a parazsat. Olyan jó meleg lett a szobában, hogy a felét kivitte az udvarba. 
Másnap reggel, amikor felébredtek, látják ám, hogy a tűzhely tele van arannyal. De még az udvar is, ahová a fölösleges parazsat szórták. Mikor fölszedték a sok aranyat, meg akarták mérni, de nem volt a házban véka. Elment a szegény ember a testvéréhez vékáért. 
- Adok - mondta a gazdag -, de csak úgy, ha holnap ledolgozod! 
A szegény ember megígérte. 
Otthon megmérték a sok aranyat, bizony éppen hét véka lett tele. 
Mikor az egyik gyerekkel visszaküldték a vékát, a gazda meglátott a véka alján egy csillogó aranyat. A nagy sietségben nem vette észre a szegény ember, hogy még egy arany van a vékában. 
Nosza , futott is a gazdag a szegényhez, mintha kutya harapta volna, hát csak elállt a szeme-szája a sok arany láttán. 
- Ez meg honnét van? - kérdezte irigyen. 
A szegény ember elmondta, hogy az öregtől kapott az erdőn parazsat, a fölösleget szétterítette az udvaron, abból lett az arany. 
Megörült a gazdag ember, mindjárt ment is az erdőbe, de nem egy lapátra valót hozott a parázsból, hanem egy üsttel. Vitte haza boldogan, még futott is, olyan jó kedve kerekedett. 
,,Bolond az én testvérem - gondolta -, igaz, mindig is ilyen volt. Majd megmutatom, hogy több aranyam lesz!" 
Otthon aztán nemcsak az udvarban terítette szét a fölösleges parazsat, hanem vitt belőle a csűrbe meg a padlásra is. 
Nem is tudta kivárni a reggelt, már hajnalban fölelt, hogy összeszedje az aranyat. Ez volt a szerencséje, mert ha még tovább is az ágyban marad, ő is benn égett volna a házban. Mert bizony az egész ház leégett, a gazdag ember meg koldusbotra jutott.

Tűzoltó szelet

Hozzávalók

  • 8 dkg cukor
    15 dkg liszt
    8 dkg Rama
    1 tojás

  • Krémhez

    1 üveg magozott meggybefőtt
    2 cs vaníliás pudingpor
    2 ek cukor
    csipet fahéj
    víz

  • Morzsához

    10 dkg porcukor
    10 dkg liszt
    6 dkg Rama
    1 kk őrölt fahéj

  • Tetejére

    4 dl növényi tejszín


Elkészítés

A tészta hozzávalóiból tésztát gyúrunk, kinyújtjuk és Ramával kikent tepsibe tesszük. A lecsöpögtetett meggyet eloszlatjuk a tésztán, a levet felfogjuk. A krémhez a pudingot a cukorral és csipet fahéjjal felfőzzük 8 dl meggylében (1 üveg meggylé + víz). A krémet még forrón a meggyre öntjük. Erre rámorzsoljuk a morzsához valókat, melyet morzsalékosra gyúrunk a kezünkkel és lassú tűznél megsütjük. A tésztát szeletelés előtt teljesen kihűtjük. 4 dl tejszínt habbá verünk és ezt kenjük a tetejére, villával megcsíkozzuk és fahéjat szórunk rá, de csak módjával.

Forrás: http://www.sutigyar.hu/

Kép forrása: spoonful.com

Kép forrása: momitforward.com

Kép forrása: Via Clare Ross

Kép forrása: smarteasyandfun.blogspot.com

Kép forrása: http://www.babble.com/

Kép forrása:Kép forrása: Found on parentingfuneveryday.com

+ ötlet: Tűzoltás, tűzoltók, tűzoltóautók

Kép forrása: http://www.playdoughtoplato.com/

Kép forrása: Found on tippytoecrafts.blogspot.com

Kép forrása: galleryhip.com



Jelről jelre 11. - Hold

Hold a mély érzelmek jelképe

Csillagvirág

Az eső azon a tavaszon sűrűn permetezte a kertet. A fű hirtelen sarjadt ki és kapott erőre, és hamarosan sötétzöld takaróval borította be a hideg szelek simogató keze alatt didergő földfelszínt. A növények, a madarak, és a bogarak örömére a fűnyíró még a szerszámoskamrában szunyókált.

A fűcsomók közül fehércsíkos, lándzsás levelek bújtak elő. A virágszárak, melyeknek végei úgy ágaztak szét, akár az esernyő bordái, egyre hosszabbra nyúltak. Végül megjelentek az apró, fehér virágok is. Kinyíltak az ernyős sármák. Mintha virágsátrak szálltak volna alá az égből, pihenőhelyet nyújtva a szorgalmas hangyáknak és a riadt futrinkáknak.

Konsza, a legszebb, fürtös virágzatú sárma a kert hátsó szegletében élt. A nap sugarainak érintésére reggelente engedelmesen szétbontotta zöld-fehér szirmait.

Luna, a hold ezüsthajú gyermeke a fehér virágok rejtekében vetette meg az ágyát. A lány esténként - apja akarata szerint - holdfényben fürdette át a növényeket. Sok volt a munkája, hajnalra alaposan elfáradt.

Azon a májusi éjszakán azonban valami egészen rendkívüli dolog történt. Alta, a legfiatalabb és legparányibb csillag addig rakoncátlankodott, míg végül lepottyant az égről.

Luna éppen az ezüstfenyő tűleveleit szórta be finom holdporral, amikor felfigyelt rá, hogy egy fényes pontocska bukdácsolva, bukfencezve alárepül, és lehuppan a kertbe. Éppen az orra elé.

- Auuu! - kiáltott Alta, ugyanis alaposan megütötte az egyik ágát földet éréskor.
- Te hogy kerülsz ide? - rivallt rá a hold leánya, és haragosan megrázta ezüst haját. - Csillagok nem jöhetnek le a földre! Szigorúan tilos!

Luna türkizkék szeme csillogott a haragtól. Alta megszeppenten álldogált a lány előtt, akiről ugyan hírből hallott már, de nem gondolta, hogy ilyen gyönyörű.

- Most mit csináljak veled, mondd?! Mindjárt itt a hajnal. Nincs rá idő, hogy visszavigyelek az égre. Ha a nap itt talál, sosem térhetsz vissza a testvéreid közé. Tudod, hogy ez az égi törvény, ugye?!
- Tudom...- mondta a kis csillag megszeppenve, és fájós ágával letörölgette az aranyszeméből kicsorduló könnycseppet.

Luna megsajnálta.

- Hagyd abba, kérlek, ne sírdogálj! Mindjárt kitalálok valamit! Elrejtelek valahova, jó?
- Köszönöm! De ugyan hova? Úgy tudom, a nap elöl lehetetlen elrejtőzni...

A lány tenyerébe kapta a csillagot, és töprengve nézegette.

- Megvan! Elrejtelek a diófa lombjai közé!

A hold leánya a csillag válaszát meg sem várva szárnyra kapott, és az öreg diófához repült.

- Luna! Hogy-hogy újra itt vagy, hiszen ma éjjel már gondoskodtál a leveleimről!
- Köszönöm, hogy figyelmeztetsz Dió apó, de most más ügyben jöttem. Szeretném a segítségedet kérni. Látod, ez a csillag itt, a tenyeremben, lepottyant az égről. Ha a nap észreveszi, vége a pályájának... Kérlek,rejtsd el őt a lombjaid között!

Az öreg diófa így felelt:
- Drága Luna! Tudod jól, hogy bármit megtennék érted, de amit most kérsz, nem tudom teljesíteni. Tavasz van, a leveleim még csak most nőnek, a napfény ki-be járkál közöttük. Én nem tudom biztonságosan elrejteni a szökevényt.

Luna bólogatott, és leröppent a fáról. 
- Igaza van Dió bácsinak. Az ő lombja még áttetsző, ahogy a kertben a többi fáé és bokoré is. Mindjárt itt a pirkadat. Jaj, mit tehetnék!

Málinkó, a kert leghangosabb sárgarigója azon a reggelen a szokásosnál is korábban ébredt. Éppen azon gondolkodott, hogy melyik hajnalköszöntő énekét adja elő, amikor észrevette Lunát, aki tenyerén egy kis csillaggal szaladgált fel és alá. A sárgarigó csodálkozott. A hold leánya ilyenkor már aludni szokott.

- Ma a baj, Luna?

A lány ijedten nézett fel a fára.

- Málinkó! Te már ébren vagy? Akkor mindennek vége! Ezt a kis csillagot már nem tudom elrejteni a nap elöl...

Málinkó elgondolkodott, majd vidáman füttyentett.

- A nagyapámtól azt tanultam, hogy a legjobb rejtekhely az, ami szem előtt van. Mint a lepkehernyók! Gyere, beszéljünk Konszával!

Az ernyős sárma még aludt, szirmait fázósan összehúzta a hideg hajnalban.

- Konsza! Konsza, ébredj fel! Csak te segíthetsz! - rikkantotta Málinkó.
- Mi az? Mi a baj? Miért ébresztesz ilyen korán, kedves sárgarigó? Tudod jól, hogy én a nappal együtt kelek - morgott Konsza, és fáradtan nyitogatta szirmait.

Luna átkarolta kedvenc kerti virágát, és így szólt hozzá.

- Konsza, emlékszel, amikor a csillagokról meséltem neked? A csillagokról, akiket te sosem láthatsz, hiszen éjjel mindig csukva vannak a szirmaid.

Az ernyős sárma zavarodottan hallgatott. Nem értette, miért beszél így a hold leánya, hiszen jól tudja, mennyire fáj a szíve emiatt.

- Nézd! - suttogott Luna, és óvatosan kinyitotta a tenyerét. - Ő itt Alta. Egy igazi csillag. Konsza, kérlek, rejtsd el őt, mert ha a nap észreveszi idelenn, soha többé nem tündökölhet az égen.
- Szívesen elrejtem - vágta rá Konsza, - de nem tudom, hová rejthetném.

Málinkó, aki a közeli orgonabokor ágán ült, hangosan kacagott.

- Konsza! A te virágaid éppen olyan gyönyörűek, mint ez a kis csillag. Csak engedd meg, hogy beüljön a virágaid közé. A napnak így nem tűnik fel!

Luna elismerően nézett a sárgarigóra.

- Ez nagyszerű ötlet! Konsza, megengeded?

Konsza engedelmesen megbillentette fürtös virágzatát, és Luna gondosan elhelyezte benne a csillagot.

- Mennem kell! A nap nem kel fel, ha én nem énekelek! - csicseregte Málinkó felettébb elégedetten, és továbbreppent.

A hold leánya - bár már nagyon fáradt volt - megvárta, hogy Konsza teljesen kibontsa szirmait. A fehér csillagvirágok csodásan ragyogtak a hajnali fényben. Éppen úgy, mint égi testvérük.

Forrás: http://mesemalom.hu/

Kép forrása: ramadan2013mubarak.com

Kiszámoló vagy altató: Egy - hold az égre megy...

Egy - hold az égre megy
Kettő - csillagmintás kendő
Három - szemed csípi álom
Négy - fürdővízben légy
Öt - sikáld üstököd
Hat - mancsod még ragad!
Hét -mosd füled tövét
Nyolc - tiszta minden porc
Kilenc - kis kegyenc,
Tíz - tejbegríz,
kanalazd be, finom, meleg
aztán gyerünk, ágyba veled!

Forrás: http://mesebabbal.blogspot.hu/

Kókuszos félhold

 

42 dkg liszt
1 margarin
16 dkg porcukor
0,5 cs kókusz
1 cs vanilia
2 tojássárgája
0,5 cs sütőpor
kevés tej
Ezt összegyúrjuk, szaggatjuk, sütjük.
Krém:
2 tojásfehérje
20 dkg porcukor gőzön felverni, keményre, majd hozzáadunk 2-3 kanál baracklekvárt
Máz:
5 kanál cukor
4 kanál
víz
1 kanál kakaó
kicsi vaj
A süti tetejére folyatni.

 

Forrás: http://premzoli.gportal.hu/

Kép forrása: http://cardsandschoolprojects.blogspot.hu/

Kép forrása: Found on flickr.com

Jelről jelre 9. - Nap

Kép forrása: www.erdekesvilag.hu

Nap a teremtés, alkotás, jelképe

Kányádi Sándor: Ha a napnak

Ha a napnak lába volna,
bizonyára gyalogolna.
Ha pedig keze is lenne,
akkor ő is cipekedne,
s leülne, ha elfáradna,
ide mellénk, a kis padra.
Kérges kezét térdre ejtvén,
merengne a holdas estén.
Úgy várná be, szépen ülve,
hogy őt a föld megkerülje.
Kép forrása: csemadok.sk

Mentovics Éva: Ki csente el a színeket?

Kora reggel volt. A nyári Nap ébredező sugarai még csak éppen hogy kibújtak horizont peremén nyújtózkodó dombok mögül.

- Azt hiszem, ma ismét csodálatos napunk lesz - mosolygott csillogó tekintettel a Napocska.

Körbepillantott a hegyes-dombos vidéken, majd arrébb terelt néhány - már kora reggel rakoncátlanul ficánkoló - felhőgyereket.

- Sem eső, sem pedig zivatarfelhőt nem látok közeledni – azzal kibújt a bárányfelhő-paplan alól és szép komótosan elindult, hogy ismét mosolyt varázsoljon az emberek arcára.

Amikor felkelt a Nap, Harmat Tündér már javában serénykedett.

Lenge kis ruhácskájában olyan légiesen reppent egyik kertből a másikba, hogy még a pillangók is megirigyelhették volna a mozdulatait.

Látszott rajta, hogy kedvét leli abban, hogy minden hajnalban bejárja az egész környéket és kecses ívű kis kancsójából parányi harmatcseppeket hint mindenfelé. Nyomában már ébredeztek a növények, a virágok kelyhében összegyűlt harmatcseppekben pedig a korán kelő kis bogárkák mosták ki szemeikből az álmot.

Harmat Tündér nem győzött betelni az ébredő táj látványával.

- Nem telik el úgy nap, hogy ne csodálkoznék rá valami újdonságra –lelkendezett, amint megpillantotta barátnőjét, a kis Hajnal Tündért.

- Legjobban azt élvezem, amikor odaérkezem ahhoz, az erdő közelében lévő házhoz. A kertjében kora tavasztól késő őszig pompáznak a szebbnél szebb virágok. Némelyiknek olyan kellemes, bódító illata van, hogy még Szellő Tündér is örömét leli benne. Felkapja a virágokat körüllengő illatfelhőt és repíti, repíti… szeretné, ha mások élvezhetnék ezeket a finom illatokat. Gyere velem! Megmutatom neked is azt a pompás kertet.

- Szívesen megnézem, hiszen én is nagy rajongója vagyok a virágoknak – mondta örömmel Tavasz Tündér, miközben barátnője után reppent.

- Igazán jó emberek élhetnek ott, hiszen szeretettel, és odaadással gondozzák a növényeiket. A két kisgyermek pedig boldogan segít a szüleinek minden kerti munkában. Az is előfordul, hogy teljesen egyedül serénykednek a virágok körül. Hunyd csak be a szemed és szippants jó mélyet a levegőből! Érzed? Arra kell repülünk, ahonnan ezek a pompás illatok áradnak.

Miközben az erdő felé repültek, Harmat tündér egyfolytában szórta, szórta a körülöttük lévő növényekre az üdítő, hűs harmatcseppeket.

- Már ide is érkeztünk – mutatott egy ház felé a kis tündér.

- Jaj, mi ez a szörnyűség? - kapott rémülten a fejéhez és ijedtében még a harmatvizes korsót is majdnem kiejtette a kezéből.

- Hol vannak a pompás virágok, fák, bokrok? És hol van a szép, zöld, süppedős pázsit? Ez borzasztó! Eltűntek a színek… csupa fekete minden.

- Ki művelhetett ilyen gonoszságot? Mi lesz, ha felébrednek a gyerekek? Biztosan nagyon el lesznek keseredve, hogy mi lett a gondosan ápolt kertjükből – hüledezett a barátnője is.

Éppen akkor ért oda Szellő Tündér.

- Nahát! Miféle gonosz manó művelhetett ilyen csúfságot? – ámuldozott, hiszen ő is örömmel látogatta meg a szép, gondozott kertet naponta többször is.

- Gonosz manó? Mintha te tudnál valamit… - vonta össze gyanakvón a szemöldökét Hajnal Tündér.

- Tudni ugyan nem tudom, de sejtem. Tegnap délután éppen a szomszédos erdőben muzsikáltam egy öreg tölgyfa ágain, amikor tanúja voltam egy beszélgetésnek. Néhány huncut kis koboldgyerek arról beszélgetett, hogy vezetőt választanának maguk közül. Természetesen mindenki saját magát szerette volna megszavaztatni vezérnek, így hát nem tudtak dönteni. Annyiban maradtak, hogy a vezetőnek ötletesnek, rafináltnak, huncutnak kell lennie, így azt fogják megválasztani e fontos posztra, aki ma estig a legnagyobb huncutságot követi el.

- Jó, jó. De ebből hogyan következtetsz arra, hogy ezt a gonoszságot közülük követte el valaki? – faggatta izgatottan Tavasz Tündér.

- Egyszerű. Tegnap este láttam az egyik kis koboldot, amint az erdő mélyén csordogáló pataknál ücsörgött. Nagyon izgatottan és elmélyülten tanulmányozott egy ősrégi könyvet, melynek a címe az volt, hogy: Varázskeverékek átváltoztató varázslatokhoz. Akkor még nem is tulajdonítottam neki komolyabb jelentőséget. De reggel ismét találkoztam a kis kobolddal, amint ebből az irányból szaladt, kezében egy sötét, festékes doboznak tűnő valamivel. Néhány perc múlva pedig, amikor megpillantottalak benneteket, már ez a rettenetes látvány tárult a szemem elé.

- Igaza van Szellő Tündérnek. Ez nem lehet véletlen – bólogatott Tavasz Tündér, majd jelentőségteljesen egymásra pillantottak és elreppentek a szomszédos erdő felé. Meglepetten tapasztalták, hogy a vén tölgy alatt már javában tanácskoztak a kópé kis koboldok.

Kacarászva mesélték egymásnak, hogy ki milyen csínyt követett el. Ám nem maradtak sokáig titokban a huncutságok. A haszontalan kis lurkóknak még a hang is a torkukon akadt, amint megpillantották a feléjük közeledő idős koboldokat.

- Ugye nem szeretnétek, ha a gonosz varázslataitok miatt el kellene hagynunk az otthonunkat? Több száz éve élünk már itt békességben, az emberek szomszédságában. Gormon, a főkobold éppen most indult útra, hogy visszaváltoztassa az erdő mellett lévő virágoskertet. Valljátok be őszintén, ki volt az, aki elcsente a könyvtárból az Átváltoztató varázslatok könyvét?

A kis koboldok lehajtott fejjel, megszeppenve álltak, de senki nem vállalta magára a gonosz varázslatot.

- Úgy, szóval nem jelentkezik önszántából a bűnös. Akkor kénytelen vagyok valami fondorlattal rájönni. Ne izguljatok, nem történik semmi furcsaság. Legalábbis annak biztos nem lesz meglepő, aki elkövette azt a gonosz csínyt – figyelmeztette őket és már emelte is a magasba apró kezeit, majd a kis koboldok felé mutatva rákezdte:

- Piros, fehér, lila sárga -

potyogjon le mind a sárba!

Cipőd kékje, ruhád zöldje -

hulljon alá mind a földre!

Ne higgyétek, hogy ez átok…

fekete színt küldök rátok

Amikor az utolsó szó is elhagyta az ajkát, az összes kis koboldról eltűntek a színek. A ruhájuk, cipőjük, hajuk, de még az arcuk is fekete lett.

Amint észrevették, mindannyian keserves zokogásban törtek ki. Legnagyobb rémületükre még az arcukon végigcsordogáló könnycseppjeik is koromfekete színűek voltak.

- Ugye, nem is olyan mókás dolog feketének lenni? - szólalt meg Darmin, a rangidős kobold.

- Most legalább láthatjátok, hogy egy-egy gonosz varázslattal mekkora keserűséget tudtok okozni valakinek. A kezdeti rémület után azért elmondom, nem fogtok örökké így maradni. Egy kis idő múltán visszatérnek rátok a színek. Na persze nem mindenkire - egy valaki sajnos továbbra is fekete marad. Az, aki elkövette ezt a rosszaságot – pillantott rájuk komor tekintettel.

Igaza volt Darminnak. Néhány perc elteltével Arion kivételével az összes kis kobold szép lassan elkezdte visszanyerni korábbi színeit.

- No, most már látom, hogy ki volt a bűnös. Éjfélkor összeül a Kobold Tanács. Ott fogjuk eldönteni, hogy milyen büntetést szabjunk ki rád. Addig is ilyen fekete maradsz. Utána pedig csak akkor térnek vissza rád a színek, amikor letöltötted a büntetésed és őszintén megbánod, amit tettél.

A kis tündérek megkönnyebbülten egymásra mosolyogtak, majd visszareppentek az elcsúfított virágoskert felé. Mire odaértek, a kert - Gormonnak, a főkoboldnak köszönhetően - már ismét a régi színeiben pompázott.

Hajnal Tündér boldogan hintette szét felette a napfényben megcsillanó harmatcseppeket. Még éppen időben, hiszen a két kisgyermek vidám kacagással szaladt ki, hogy ezen a verőfényes reggelen ismét köszöntsék kedvenc növényeiket.

Szellő Tündér is mosolyogva, lágy fuvallattal cirógatta végig a fák zöldellő lombjait és a virágok tarka színekben tündöklő, illatozó szirmait.

Arion pedig valóban megbánta az általa csak apró huncutságnak gondolt koboldcsínyt. Ugyan megmaradt annak a kis huncut, pajkos koboldnak, aki korábban is volt, de ezután soha többé nem kísérletezett olyan csínytevéssel, amivel másnak szomorúságot okozott volna.

Napraforgó kalács

Hozzávalók:

  • 660 g finomliszt
  • 1 tojás
  • 1 tojás sárgája
  • 1 dl olaj
  • 2 ek. burg.pehely (elhagyható vagy 1 ek. tejporral helyettesíthető)
  • 1 ek. cukor
  • 1,5 tk. só
  • kb. 4 dl tej
  • 4 dkg friss élesztő
Kenéshez:
  • 5-6 dkg olv. vaj
A tetejére:
  • 1 tojás
  • napraforgó, len,-szezámmag
A tészta hozzávalóit a kenyérsütőgép üstjébe készítjük és a 20 perces dagasztás programmal összeállítjuk. Kikapcsoljuk a gépet (vagy áttesszük a tésztát egy kelesztőtálba) és 30-35 percig hagyjuk kelni.
Lisztezett felületre borítjuk és két egyforma darabba vágjuk.
Az egyik tésztát 5 egyforma részre osztjuk és egyenként gömbölyítjük.
Hagyjuk pár percig pihenni.
Addig a másik tésztát vesszük elő. Leválasztjuk az egy negyed részét, cipót formázunk belőle, félretesszük, ez lesz a kalács közepe. A maradék háromnegyed részt szintén öt egyenlő részre osztjuk és gömbölyítjük.
Hagyjuk pihenni.
Elővesszük az első öt tésztagombócot. Egyesével egy kb. 22-23 cm átmérőjű kört nyújtunk belőle.
Az elsőt rögtön sütőpapírra helyezzük. Megkenjük olvasztott vajjal.
Kinyújtjuk a másodikat is és az első tetejére helyezzük. Megkenjük, erre jön a harmadik lap, azt is megkenjük, erre a negyedik, amit szintén megkenünk. Az utolsó lapot nagyobbra nyújtjuk, akkorára, hogy a négy réteg oldalát is befedje.
A tészta közepét nyolc részre vágjuk, úgy, hogy körben egy cm szélességben egyben hagyjuk:
A cikkeket kihajtjuk.
Most az öt kisebb gombócot nyújtjuk, kenjük, és rétegezzük, pont úgy, mint az előzőt, de csak 14-15 cm átmérőre.
Ha készen van, akkor a már kihajtott tészta közepébe helyezzük.
A közepét ugyanúgy, mint az előzőt, nyolc részre vágjuk, a szélén egy centimétert egyben hagyva. A bevágásokat úgy végezzük, hogy az előző sor kihajtott szirmai közé essenek ezek a belsők:
Ha kész a bevágás, akkor óvatosan ezeket is kihajtjuk. A közepébe helyezzük a félretett cipót.
A kalácsot a sütőpapír segítségével sütőlemezre helyezzük. Én a tepsi hátulján sütöttem, hogy a széle ne nyomja el.
Letakarjuk és 30 percig hagyjuk kelni. Ezalatt a sütőt előmelegítjük 180 fokra.
A megkelt tésztát egy egész, felvert tojással lekenjük. A közepét és a szirmokat megszórjuk napraforgó,-len,-vagy szezámmaggal.
Sütési ideje kb. 30-35 perc, 10-15 perc után ha nagyon pirulna egy fóliát kell ráteríteni.
Forrás: http://www.limarapeksege.hu/
Kép forrása: http://wabisabiwanderings.blogspot.hu/
Kép forrása: http://nurturestore.co.uk/
Kép forrása:Found on flickr.com