Niczky Géza: Mikulás

Ki lehet a Mikulás?

Ugyanaz, vagy mindig más?

Gyerek, néni, vagy bácsi?

Esetleg lehet bárki?

Honnan jön, és hol élhet?

Mi lesz hogyha eltéved?

Ki segíthet szegénynek?

Ezek furcsa rejtélyek.

A Mikulás története röviden

A mai Mikulásnapi szokás ősi eredetű, egészen a III. századig vezethető vissza. Krisztus után 275 körül született Kis-Ázsiában, Patara városában (amely ma Anatóliában van, de akkoriban a Római Birodalomhoz tartozott) Miklós, görögül Nikolasz, aki később a Lycia római provinciában fekvő Myra püspöke lett, s halála után szentté avatták így Szent Miklósként emlékezünk rá.

Nem teljesen ismert, hogy mikor is érkezett el pontosan Magyarországra a népszokás, ám a 18. század végén megjelent tiltás már a szokás jelenlétéről árulkodik. A tiltás oka a gyermekek ijesztgetése volt, mivel nem a ma ismert jókedvű, pirospozsgás Mikulás járt házról házra, hanem egy félelmetes, koromfekete arcú, láncot csörgető rém, aki egyszerre jutalmazott és büntetett.

Az ajándékosztogató, mosolygós, piros ruhás Mikulás a városokban jelent meg először a 19. század végén, valószínűleg függetlenül a Miklós-napi szokástól. A kipucolt cipőkbe és csizmákba ajándékot rakó, éjjel közlekedő Mikulást egyre inkább összekötötték Szent Miklós személyével: amíg a 19. század végén megjelent szótárak a szent püspöki munkáját emelték ki, addig 20. század első felében már jótékonysága került a középpontba

(Forrás: http://www.kamaszpanasz.hu/)

Kép forrása: Found on etsy.com

Hárs László: Az egyetlen ajándék

Nem meséltem semmit magam, magamnak, magamról úgy, ahogy szokta, mert azt vártam, hogy egészen beesteledjen, és Télapó becsöngessen az ajándékommal.
- Ugye, anyu, nekem a Télapó hozza az ajándékot?
- Ő, ő, persze hogy ő – bólogatott anyu.
- Mindenkinek, Bucikám – erősítette meg anyu, és gyanakvó pillantást vetett rám.  Nem értette, hogy mit akarok ezzel a faggatózással.
- És mondd, anyu, őneki ki ad ajándékot?

- Őneki? - értetlenkedett anyu. - Kinek, Bucikám?
- Hát őneki. Télapónak.
Anyu először elképedt.  Aztán gondolkodóba esett.
- Hát... úgy gondolom – töprengett magában -, úgy gondolom... erre egyes-egyedül ő maga tud felelni.  Ha ugyan tud.
Ekkor elhatároztam, hogy odamesélem hozzá magamat.  És megkérdezem tőle ott a valaholban.  És amint elhatároztam, máris mesélni kezdtem.  Magam.  Magamnak.  Magamról.
Én pedig hol voltam, hol nem voltam, máris a kerek erdőben voltam.
A gyönyörűségesen csodálatos ezüstfehér kerek erdőben.  Ezért hát hol voltam, hol nem voltam, ott maradtam, ahol voltam, és keresni kezdtem Télapót.  Keresés közben még kiáltottam is:
- Hol vagy, Télapó?  Hol vagy...
- Itt vagyok – mondta egyszer csak egy olyan igazi télapós hang, kedves is, meg dörmögős is, lágy is, meg egy kicsit reszelős is. - Pontosan itt vagyok.
S csakugyan!  Hol volt, hol nem volt, pontosan ott volt.
Türelmetlenül topogott a hóban, megrezdült a szakálla, a jégcsapok csilingeltek, ezüstös jégpor-hópor szitált belőle.  Ekkor megkérdeztem:
- Mondd, Télapó, mindenkinek Te hozol ajándékot?
- Mindenkinek hát.  Ez tudnivaló.
- Tudom is – mondtam. - Csak tőled magadtól akartam hallani.  Hogy utána megkérdezhessem: mondd, kedves Télapó, neked ki ad ajándékot?
- Nekem, azt kérded, Buci, hogy nekem? - csodálkozott.
- Igen, neked.  Tudni szeretném.  Ez nagyon fontos.
- Buci királyfi – suttogta halkan, meghatottan, és megsimogatta a fejemet -, tudd meg, hogy tőlem ezt még soha senki nem kérdezte meg.  Te vagy az első.  A legelső.
Szipogni kezdett, mire megkérdeztem tőle, hogy náthás-e.  De azt felelte, méghozzá nagyon náthás hangon:
- Deb vagyok dáthás, csak beghatódtab.
- Szegény jó Télapó – mondtam -, igazán sajnállak, hogy te mindig csak adsz, és sohase kapsz.
- Azért ne sajnálj! - mosolyodott el Télapó. - És ne is búsulj – mondta, mert látta, hogy egészen nekibúsultam magam a saját mesémen. - Mert igaz ugyan, hogy én mindig csak adok, de ajándékot adni jó.
- De kapni is jó ám – világosítottam fel.
- Tudod, mit kapsz tőlem, Télapó?  Persze hogy nem tudod, de én elárulom.  Van nekem egy Télapó-igézőm.  Azt adom neked.  Kell?
- Az kell csak igazán! - ujjongott Télapó.  - Itt van nálad?  A zsebedben?
- Nem, a fejemben – mondtam.  És most neked adom.

Karácsonykor hull a hó,
hóban topog Télapó.
Nem látható-hallható,
zajtalan jár télapó.
Szakálla fagy, bajsza dér,
az üstöke zúzmara,
otthonunkba ő betér,
de nem marad ott soha.
Ajándékot ad nekem,
és elsuhan nesztelen.
Édes-kedves Télapó,
ajándékot adni jó.

- És ez igazán az enyém?  Egyedül az enyém? - kérdezte boldogan Télapó.  Én intettem, hogy igazán, mire hálálkodni kezdett:
- Köszönöm, Bucikám, ez a legszebb ajándék, amit életemben kaptam.  Igaz, az egyetlen is.  Köszönöm az egyetlen ajándékot.  Ígérem, vigyázni fogok rá, mint a szemem fényére.  Gyönyörű ajándék...  Látod, már megint szipogok – mondta szemrehányóan -, mert már megint meghatódtam.  De lehet, hogy csak nátha.  Mindenesetre most már sietek.  És te is siess haza, Buci királyfi, nehogy lekéssed a velem való otthoni találkozást.

 

Néhány "érdekesség"

Miért az ablakba teszi az ajándékait?

legenda szerint Miklós püspök az ablakon át aranyrögöket dobott be egy elszegényedett nemesember három lánya számára, hogy becsületesen férjhez mehessenek. Sokan úgy vélik innen ered az a szokás, hogy ezen a napon az ajándékokat az ablakba teszik.

Kép forrása: Found on mysparetimedesigns.blogspot.com

Mióta piros a mikulás ruhája?

Az "eredeti Mikulás" ruhájáról leírás nem maradt fenn, a papság ruhaszíne akkor még nem volt szigorúan meghatározva, a legelterjedtebb a fehér volt, illetve a püspöki ruha kék(lila)-fehér. Ennek megfelelően a Szent Miklóst ábrázoló képeken, ikonokon is különböző ruha és palást színek jelennek meg.

A piros ruhás Mikulás-imázs (Santa Claus) egy vers illusztrációjának nyomán született meg. Clement Clarke Moore 1823-ban íródott "Szent Miklós látogatása" című verséhez Thomas Nast rajzolt képeket a Harper's magazinba 1860 és 1880 között. Moore fantáziájának köszönhetjük a szánkót, a rénszarvasokat, és a kéményben való közlekedést, Nastnak pedig az északi-sarki lakóhelyet (Moornál Santa Claus még manó méretű személy). Nast kései rajzai egyébként már hasonlítanak a ma ismert Santa Claus képhez.

Az öreg, testes, piros ruhás Mikulás tehát ekkoriban (XIX. század végén) kezdett kialakulni. Ezt a dizájnt tette igazán ismertté a Coca Cola cég 1930-as években folytatott, egyik téli reklámkampánya.

A Mikulás bűvös köpenye

Sok évvel ezelőtt a Mikulás gyönyörű, zöld gyapjúkabátban és nadrágban indult útnak karácsonyeste, amit a manó szabók készítettek neki. A zöld a manók kedvenc színe, mert zöld leveles, erdei otthonunkra emlékezteti őket. A gyapjúkabátot vastagra szőtték, nehéz volt, és meleg, de miután sok évig védte a Mikulást a zord téli időjárás ellen, elrongyolódott.A manó szabók tudták, hogy a Mikulásnak új bundára van szüksége, és elhatározták, hogy a valaha létezett legcsodálatosabb ruhát készítik el neki. Megkérték a tündéreket, hogy segítsenek nekik megtalálni a legjobb kelmét. A tündérek beutazták az egész világot, és összegyűjtötték a legfinomabb pókselymet. Aztán tündérrokkával fonalat sodortak a selyemszálból, és fa szövőszéken anyagot szőttek belőle. Végül amikor megmutatták a kelmét a Mikulásnak, annak szeme-szája tátva maradt a csodálkozástól.

- Ez a legbámulatosabb kelme, amelyet valaha is láttam - áradozott. - Olyan könnyű, mint a levegő, és úgy csillámlik, mint a pára. Csak egy hibát tudok rajta felfedezni. Ha ebből az anyagból készült köpenyt fogok hordani, én is csillogni fogok, mint egy áttetsző kísértet. Pedig nem akarom megijeszteni a gyerekeket, amikor meglátnak!

A tündérek kuncogtak. Ők már erre is gondoltak. Az utolsó ténykedésük az volt, hogy olyan kényelmessé varázsolták a kelmét, amilyenné csak lehetett. Bűbáj segítségével elfogták a nyári naplemente lágy, száraz melegét, és kimosták a kelmét a rózsás, bíborvörös ragyogásban. Mire a manó szabók befejezték a Mikulás köpenyét, az igéző anyag gazdag, piros színben pompázott.

Kép forrása: www.etsy.com

Hogy hívják a szánt húzó rénszarvasokat?

Comet - Üstökös

Cupid - Íjas

Vixen - Csillag

Dancer - Táncos

Prancer - Pompás

Blitzen - Villám

Dasher - Táltos

Donder - Ágas

és természetesen 1935 ótaRed Rudolph - Rudolf a piros orrú

ép forrása: www.kerryspapercrafts.com

Kázmér a rénszarvas

Élt egyszer a téli csodák erdejében egy rénszarvascsalád. Kázmérék négyen voltak testvérek: Bori, Vili, Ottó, és a legkisebb Kázmér. Különös kis jószág volt ő, mert utálta a havat.
Egy napon felkerekedtek a téli csodák erdejében, hogy eleség után nézzenek. „Szépen sorjában gyertek utánam, ne maradjatok le! - kiáltott az anyjuk. „Gyere már Kázmér!" A kis rénszarvasbika ahelyett, hogy rendesen követte volna a többieket, folyton visszafordult, miközben dacosan megrázta bundáját. „Esik a hó a hátamra és annyira fázik a lábam, hogy járni is alig tudok." - mondta Kázmér. Most is, mint mindig csak nehezen tudott testvérei nyomában haladni.
A kis rénszarvas így álmodozott magában: akármennyit is szórnak rám az angyalok ebből a hideg porból, egyszer majd én leszek a legnagyobb egy napon pedig ennek
az erdőnek a királyaként fognak tisztelni. Sóvárogva nézett a felnőtt rénszarvasok után. közben össze-vissza szaladgált az erdőben. Ott lábatlankodott az állatok között, akik sokszor megbotlottak
benne.
„Ne légy már olyan vad Kázmér!" - korholta édesanyja és nagyot sóhajtott. „Bár csak szófogadó lenne a fiam!' Kétségbe esésében arra gondolt, hogy felkeresi a Manókirályt, adjon neki tanácsot, mit kezdjen ezzel a gyerekkel.
Így is lett. Az egész család elindult az erdei manók királyához, aki egy öreg bükkfa odújában már sok-sok éve aludta az igazak álmát. Amikor felébredt és fel akart kelni, észrevette, hogy szakálla a földbe gyökeredzett. A legkisebb mozdulat is fájdalmat okozott neki, ezért hangosan jajgatott. Az állatok ettől igen megijedtek és elrejtőztek a bozótban.
„Aki megszabadít engem innen, annak teljesítem három kívánságát!' - kiáltotta. Az állatok azonban nem mertek közeledni a manókirályhoz.
Kázmér csak később ért oda és mit sem sejtett az egészből. Amikor egy nagy adag hó a hátára zúdult az egyik fáról, ő pedig - szokása szerint forgolódni kezdett és erősen megrázta magát, valahogy kiszabadította az öreg király szakállát is.

„Nézd csak, milyen nagyszerű teremtés ez a kis rénszarvas!" - kiáltotta örömében az öreg király.
Igazán ügyes és segítőkész vagy. ezért most hármat kívánhatsz. Csak rajta! Kázmér gondolkozott egy kicsit, majd rúgott egyet a patájával és ezt mondta: "Azt kívánom, tűnjön el a hó!" Azonnal teljesült is, amit kimondott. "Kázmér, milyen ostobaságot műveltél!" - kiáltotta édesanyja. „Hogyan fog most eljutni a mikulás szánjával az erdőbe?”
A manókirály tovább szeretett volna aludni, ezért sürgette Kázmért, mondja a második kérést. „Ne legyen többé szánkója a Mikulásnak," - kívánta Kázmér.
Akkor egyszeriben ott termett a Mikulás, hatalmas és erős rénszarvasai kíséretében és kétségbeesetten panaszkodni kezdett: „Micsoda szörnyű szerencsétlenség, mint derült égből a villámcsapás, egy szempillantás alatt eltűnt a szánom, most mit tegyek? Rajta volt az összes ajándék, amit szét akartam osztani a gyerekek között a világban. Ekkor előlépett Rudolf, a Mikulás legfőbb szánhúzó rénszarvasa, amikor pedig meglátta a Manókirályt és Kázmért, rögtön megértette, miről is van szó.
„Kázmér, te tisztára megbolondultál, mi lesz most, ha nem tudjuk húzni a Mikulás szánját."
„A harmadik kívánságom, hogy minden rénszarvas..." - kezdte Kázmér.
„Most már aztán tényleg hagyd abba!" - kiáltott közbe a Manókirály. „Nehogy eltüntesd nekem az összes rénszarvast a kívánságoddal, hiszen te is az vagy.
Kázmér, gondolj ránk és a gyerekekre, hogyan fogják majd megkapni az ajándékaikat?"
Ekkor odalépett Rudolf, a legnagyobb, legerősebb rénszarvas a legkisebbhez és így szólt:
„Hatalmas Kázmér, sorsunk a te kezedben van. Gondold csak meg. neked, nekem és minden élőlénynek össze kell tartani. Kérlek, vond vissza a kívánságodat!" Kázmér hiúságának igen csak hízelgett, hogy ez a pompás állat ilyen alázatosan beszél vele.
„Jól van” - mondta, „Akkor harmadjára azt kívánom, minden legyen úgy, ahogyan volt."
Szempillantás alatt újra ott termett a szán. ismét hatalmas hó fedte be az erdőt, megint mély álomba szenderült a Manókirály.
A Mikulás pedig a helyes döntés jutalmaként megígérte Kázmérnak, amint felcseperedik, ő lesz a vezérszarvas. Még ma is ott lépdel Kázmér Rudolf mellett, együtt húzzák a Mikulás szánját és viszik a gyerekeknek a sok-sok ajándékot szerte a világba.
Forrás: http://www.fejlesztoklapja.hu/jelenetek.html

Kép forrása: www.cindyderosier.com

Mikulás segítői:

Krampuszok

Kiszámoló:

Antanténusz, szórakaténusz,

Szóraka-tike-tuka-alabala-bim-bambusz

Te vagy az a vén krampusz

Tóthárpád Ferenc: A krampusz (részlet)

Láncot csörget, ajtón zörget,
úgy haragszom érte!
Nem hiszem, hogy akad, aki
ilyesmire kérte.
Rusnya képe feketéllik,
farka végén bojt van.
Görbe szarva legtöbbször az
ajtófélfán koppan.

Manók

A télapó naplója

Abban az évben hatalmas hó borította Lappföldet, ahol, mint mindannyian tudjuk, a jó öreg Télapó lakik. A Sarkkörön túl él ő egy hatalmas erdő eldugott sarkában, együtt krampuszokkal, erdei manókkal, tündérekkel, állatokkal. Apónk egy takaros kis házban lakik. Szomszédja, a Húsvéti Nyuszi, akivel nagyon jól kijönnek, gyakran segítenek egymásnak. Házuk mellett áll a hatalmas ajándékgyár, ahol sok-sok erdei manó, tündér és krampusz készíti a csodálatos játékokat.

Egy szép napon, pontosabban december 5-én, azt hiszem pénteken, nagy sürgés-forgás volt az ajándékgyárban. Hiszen holnap lesz a nagy nap! Bongó, a legöregebb krampusz, aki szeret fontoskodni, a sok krampuszt, tündért és manót felügyelte, nehogy véletlenül hibás játék kerüljön ki a kezük alól.
– Hé, Bogyó! Csokorba kösd azt a szalagot! – szólt egyik társának.
– Csili! Annak a babának szőke hajat csinálj, és kék ruhája legyen! – fontoskodott Bongó. 
Ez így ment egész délutánig, amíg készen nem lettek egészen.
– Na, ezt befejeztük – sóhajtott Bongó. – Nagyon ügyesek vagytok, fiúk és lányok. Télapó bizonyosan meg lesz elégedve. Azt hiszem, ma dupla adag mandulástekercset kapunk vacsorára!
Ennek mindannyian nagyon örültek.
– De még fel kell címkéznünk a csomagokat, hogy Télapó tudja, melyik kié. Szólok is neki, hogy mondja el az adatokat a naplójából. Ugyanis a naplójában van felírva, hogy a gyermekek hol laknak, és milyen jók voltak ebben az évben. 
– Megyek is!

Elindult Bongó, hogy elhívja Télapót, hozza el az ajándékgyárba naplóját.  Ahogy odaért a házhoz, becsöngetett.
– Csing-cseng! – szólt a csengő. Matyi, a mókus nyitott ajtót.
– Szia, Bongó! – köszönt Matyi.
– Szervusz! Télapó itthon van?

– Igen, persze. De hatalmas gondban van. Képzeld, elvesztette a naplóját.
– Égszakadás, földindulás! Hát, ez hogyan történhetett?! Így nem tudja elvinni az ajándékokat a gyerekeknek!
Bementek a dolgozószobába, ahol Télapót nagy keresgélésben találták.
– Ó, Bongó! Bajban vagyok. Eltűnt a naplóm! Már tűvé tettem a szobát. Megnéztem a polcon, az íróasztalomon, az ágyamnál, még az ágyam alatt is.
– Jaj, jaj, Télapó! Mi lesz velünk! – siránkozott Bongó.
– Keressük meg Matildot a konyhában, és kérdezzük meg, nem látta-e – mondta Matyi.

A konyhában ott állt Matild, a szórakozott szakácsnő, akinek kerek medvepocakján frissen vasalt kötény feszült. Éppen mandulát tisztított. Mellette, a terjedelmes nyújtódeszkán ott tornyosult az esti méteres kalács mázsányi tésztája.
– Hukk – csuklott a meglepetéstől Matild medve. – Szervusztok.
– Nem láttad egészen véletlenül Télapó naplóját? – kérdezte Matyi.
– Hát, mintha valahol láttam volna a füzetet ... várjatok csak... nem, mégsem ... – kutatott emlékezetében a szakácsnő.

– Vizsgáljuk át az egész házat – mondta Télapóka. –  Te, Bongó kutasd át a nappalit!

A ház népe azonban hiába szorgoskodott estig. Felkutattak minden zeg-zugot, pincétől a padlásig, még a kéménybe is belenéztek. Matild elővette legnagyobb süteményvágó kését, és belevágott a mandulástekercsbe. Egyik szép szeletet vágta a másik után, amikor megakadt a kése valamiben...
– Mi lehet ez?! Tán kő került a kalácsba, vagy valami vasdarab? Fáradtan és szomorúan ültek le estére. A naplót mintha a föld nyelte volna el.
– Mi lesz a sok gyermekkel, akiket végig kell látogatnom? A sok ajándék elkészítve, becsomagolva, már csak a címzések hiányoztak. Mit csináljunk, mit csináljunk ... – kesergett Télapó.

A krampuszok, a manók, az erdei tündérek, a mókus, a fekete kandúr és a medve, valamint Télapóka szomorúan ültek az ebédlőben a nagy asztal körül. Matild kötényével törölgette a könnyeit. A konyha felől beúszott az esti méteres kalács finom illata. A bánattól azonban nem sok kedvük volt a vacsorához. Kíváncsian állták körül az asztalt.
Matild felállt, hogy megnézze, kisült-e a méteres mandulástekercs, mindannyiuk kedvence. A remekmű elkészült. A medve büszkén húzta ki a hatalmas sütőlemezt a kemencéből. A finom illat becsalta a bánatos társaságot a konyhába. A szakácsnő kapitányi büszkeséggel állt az asztal mellett, előtte tornyosult a hegynyi mandulástekercs.
– Vágd fel, Matild! Olyan éhesek lettünk. Csodás lett az ünnepi süteményed.
– Mi lehet ez?  ... Hiszen ez ... valami füzetféle... – motyogta zavarában elpirulva Matild. És lám, a méteres mandulás tekercs finom tésztájában ott lapult belesütve Télapóka mindenütt keresett naplója. – Hurráá! Megvan, megvan!! – kiáltották boldogan. Matild könnyei potyogtak. – Én nem tudom, hogy kerülhetett bele a dagasztó teknőmbe ... – védekezett.

A krampuszok, a manók, a tündérek, a mókus és a fekete kandúr olyan kacagásba kezdtek, hogy még  Holdanyó is bekukkantott az ablakon, megnézni a nagy vidámságot. Nevetésük elhallatszott egészen Lappföld széléig. Télapóka pedig mosolyogva lapozott bele madárlátta naplójába: A gyerekek mégsem várnak rám hiába.  Vacsora után indulunk!

Kép forrása: Found on therazzledazzleclassroom.blogspot.com

Játékok

Bot-elkapós játék: A gyermekek körben állnak, a Mikulásnak kiszámolt gyerek fogja a botot a földre állítva, majd mondja egy gyermek nevét, és elengedi a botot. A nevét halló gyermeknek el kell kapni a botot, mielőtt az teljesen eldől.

Láncot elcsenő játék: A Mikulásnak kiválasztott gyerek széken ül, a lánca a szék alatt van. A gyermekek körben állnak, közülük az óvó néni a szemével választ ki egy gyermeket, akinek el kell lopnia a láncot, ügyesen, nehogy a Mikulás észrevegye.

Krampusz fogó: Egy gyerek a krampusz, a többiek csúfolódó mozdulatokkal bosszanzják.

A krampusz a mondóka elmondása után megkergeti őket, akit elkap az lesz a következő krampusz

Eljött már a Mikulás, 
Csingi-lingi lánga, 
Telirakta puttonyát, 
Csingi-lingi-lánga.

Hoztam nektek minden jót, 
Csingi-lingi-lánga, 
Almát, diót, mogyorót, 
Csingi-lingi lánga.

Virgácsot is hoztam ám, 
Csingi-lingi lánga, 
Aki rossz azt megverem, 
Puttonyomba beteszem, 
Csingi-lingi lánga.

Cipő-kereső: kört alkotunk. Mindenki leveszi az egyik cipőjét és beteszi a kör közepére. Megfogjuk egymás kezét, majd mindenkinek fel kell emelnie egy cipőt, megtalálnia a tulajdonosát és visszaadni neki. Közben nem engedhetjük el egymás kezét.

Kép forrása: Found on quilttaffy.blogspot.com

Dió szállítás: Két széket helyezzünk egymástól jó messzire. Az egyikre tegyünk egy üres kosarat, a másikra egy olyan kosarat, amiben van 5-6 szem dió. A gyerekeknek egy kiskanálban kell egyenként átszállítani a diókat az üres kosárba. Nehezíthetjük a feladatot úgy, hogy akadályokat (valamin át kell lépni, ki kell kerülni, leguggolni stb.)teszünk az útjukba. Ha több gyerek van, indulhat a verseny!

Énekek:

Csúfolódó: lányok a fiúknak

s     s     f    f    m  sm   r

Haj, jaj, jön már a Mikulás

dr        mf       mr     md

Csizmás, bundás, piros ruhás

A lányoknak cukrot hozott

r  rm   d      r    rm      d

A fiúknak vesszőt hozott

Így igazság, úgy igazság.

Fiúk a lányoknak

s     s     f    f    m  sm   r

Haj, jaj, jön már a Mikulás

dr        mf       mr     md

Csizmás, bundás, piros ruhás

A fiúknak cukrot hozott

r  rm   d      r    rm      d

A lányoknak vesszőt hozott

Így igazság, úgy igazság.

Kép forrása: Found on laclassedellamaestravalentina.blogspot.com

Mikulás, Mikulás, öreg Mikulás!
Mikor jössz, mikor jössz, minden gyerek vár!
Répa, cukor, csokoládé, jaj, de jó!
De a virgács jó gyereknek nem való!
Mikulás, Mikulás, öreg Mikulás!
Mikor jössz, mikor jössz, minden gyerek vár!

Mikulás, Mikulás, öreg Mikulás!
Mikor jössz, mikor jössz, minden gyerek vár!
Egyszer esik esztendőben Miklós-nap
Amikor minden gyerek cukrot kap.
Mikulás, Mikulás, öreg Mikulás!
Mikor jössz, mikor jössz, minden gyerek vár

Versek

Gyurkovics Tibor: Vers a Mikuláshoz (részlet)

Kitesszük az ablakunkba
a csizmát, a cipőt,
mi meg addig elbújunk a
sutban, hogy legyen időd

hozni mindenféle jót,
mazsolát, mogyorót,
s mikulások, gyerekek
cinkostársak legyenek!

Kép forrása: Found on nestofposies-blog.com

Veress Miklós: Mese a Mikulásról

Hókastélyban jéglakás:
ott lakik a Mikulás –
Szél a szánja – mégse fázik,
úgy repül egy messzi házig.

Csengője a hópehely.
Szánkójának énekelj,
mintha dallal idehúznád,
s tedd ki ablakba a csizmád.

Kép forrása: www.pinterest.com

Szabó Lőrinc: Virgács

Ketten vagyunk, te meg én,
valaki rossz, de nem én,
virgács nézi feketén,
mit csinálunk te meg én:
valamit a fenekén
kap valaki, de nem én!


Rénszarvas szán (részlet)

Végtelen hóban,
Roppan, koppan,
Ködfelhőben,
Csörren, zörren,
Négy pata dobban,
Toppan, gyorsan,

Hegyről a völgybe,
Tölgyerdőbe,
Siklik a szánkó,
Szálló, Ráró.

Kép forrása: buborecom.blogspot.com

Receptek

Hólabda

» 50 dkg liszt

 

» 2, 5 dkg élesztő
» 1 ek. rum
» 1 ek. vaj
» 1 tojássárgája
» csipetnyi
» porcukor
» a sütéshez olaj

A lisztet a vajjal elmorzsoljuk, hozzáadjuk az élesztőt, tojássárgájával, rummal és egy csipet val jól összedolgozzuk. A tésztát cipóba formáljuk és fél órát pihentetjük. Késfok vastagságúra nyújtjuk és derelyemetszővel ujjnyi csíkokat vágunk. A csíkokat gömbbé formájuk és aranysárgára sütjük. Lecsöpögtetés után, még forrón porcukorba hempergetjük.

Ördögpirula

» 15 dkg porcukor
» 15 dkg darált mandula
» 8 dkg mazsola
» 5 dkg étcsokoládé
» 1 tojásfehérje
» 1 csomag vaníliáscukor
» reszelt citromhéj
» Hempergetéshez:
» 10 dkg torta dara

A porcukrot a darált mandulával összekeverjük, beletesszük az apróra vágott mazsolát, vaníliás cukrot, reszelt citromhéjat, az olvasztott étcsokoládét, végül a kemény habbá vert tojásfehérjét. Lassú tűzön folyamatos kevergetés mellett sűrű masszává főzzük.
Vizes kézzel, mogyorónyi golyócskákat formálunk belőle, és csokoládés vagy színes tortadarába hempergetve tálaljuk.

(Forrás: http://www.izletes.hu/unnepi/mikulas)

Kép forrása: gondaanyu.blogspot.com

Dióval töltött sültalma

  • 4 db nagyobb alma
  • 25 dkg durvára őrölt dió
  • 3 evőkanál akácméz
  • reszelt citromhéj
  • őrölt fahéj

Az almákat meghámozom (aki lustább, vagy kedveli az almahéjat, ezt a fázist kihagyhatja), kimagozom.
A durvára tört diót egy keverőtálban elkeverem a mézzel, ízesítem a reszelt citromhéjjal és az őrölt fahéjjal (aki édesebb szájú, némi porcukrot is adhat bele), kenhető masszává dolgozom össze.
A félbevágott almákat megtöltöm a masszával, és darabonként, lazán alufóliába csomagolom őket. Előmelegített (160 fokos) sütőben megsütöm.
Tálaláskor reszelt étcsokival díszítem.

(Forrás: http://www.mindmegette.hu/)

Kép forrása: www.ezoterikus.hu

Forró csoki

  • 1 liter tej
  • egy rúd vanília
  • 10 dkg étcsokoládé
  • 3 dkg cukor
  • 2 dl tejszín
  • csokireszelék

A tejet melegítsd össze a kettévágott vaníliarúddal, majd tördeld bele a csokoládét. Ha felolvadt, add hozzá a cukrot. A tejszínt verd habbá, és kanalazz egy kupacnyit acsokoládéra, majd szórd meg egy kevés csokireszelékkel.

(Forrás: http://www.femina.hu/)

Kép forrása: Found on yarnspirations.com

Feladatlapok

Kép forrása: fichadeingles.blogspot.com

Kép forrása: Found on education.com

Kép forrása: Found on teachingheart.net

Könyvajánló