"Érik az alma, hajlik a gallya"

Kép forrása: ndextras.wordpress.com

Mesék:

Az alma meg a kerti manó (lengyel mese, átdolgozta Sebők Éva)

Hajnalban vadlibák húztak el a kert fölött. Alacsonyan repültek, s hát látták, hogy az almafán egy alma búslakodik árválkodik egyes-egyedül. Teljesen zöld volt.
— Hát te még itt vagy?! — kiáltottak rá. — Nem tudod talán, hogy mögöttünk hószárnyakon közelít a félelmetes, hideg tél? Egy-kettő, bújj a kamrába!
Szegény alma nagyon megrémült, és ijedtében még jobban elzöldült. Mitévő legyen? Hiszen ment volna ő szívesen a kamrában, de nem szedték le, mivel olyan halvány az orcája. 
— Szél, szél, lökj le, kérlek, a földre! — könyörgött. A szél jól szemügyre vette az almát. 
— Nem vagy még elég piros — dörmögte — , de hát semmi közöm hozzá. Ha úgy kívánod, lelöklek a földre.
Jó nagyot fújt, és megrázta az almafát.
Az alma lepottyant, és hosszan gurult a fűben. Épp arra ment a kerti manó. Pókhálóból volt a zekéje, nagy, kerek szalmakalapot viselt a fején. Megbotlott az almában.
— Hát te mit keresel itt? — kiáltotta. — Nem tudod talán, hogy a vadlibák mögött hószárnyakon közelít a félelmetes, hideg tél? Bármely pillanatban beronthat a kertbe. Gyorsan bújj a kamrába!
— Bújnék én örömest — mondta az alma —, de nem tehetem. Nincs még pír az orcámon, nem akarnak befogadni.
— Hát ezen igazán könnyű segíteni ! — kacagott fel vidáman a kerti manó. — Várj csak egy cseppet!
Száraz fűszálakból fürgén ecsetet kötött, arany napsugarakat olvasztott egy kettétört mákfejbe, jól elkeverte frissen szedett hajnali harmattal, s gyönyörű, kicsattanó pirospozsgásra festette a sápadt alma pufók orcáját.
— Köszönöm, köszönöm! — hálálkodott az alma, és felderült.
Hevert a szép piros alma a fűben. Gyerekek jöttek a kertbe, észrevették, odaszaladtak.
— Nézzétek, milyen gyönyörű alma!
Gyorsan felkapták, vitték a kamrába, szépen beillesztették a többi alma közé, a polcra, s hát egy se volt oly szép, ő volt mind közt a legnagyobb, legkövérebb, legpirosabb, leggyönyörűbb!
Vidáman kuksolt a polcon. Jöhet már a tél!
Kép forrása: www.blogmemom.com
Tóth Elemér: Mese az almafáról, a szélről és egy Veronika nevű kislányról

Beköszöntött az ősz, és a természet hosszú álomra készült. Az állatok az erdőben és mezőn eleséget gyűjtögettek, hogy a tél során legyen miből lakmározniuk. A barlangjaikat, vackaikat, kotorékaikat és odúikat kibélelték száraz fűvel meg lombbal, hogy a hideg ne férkőzhessen a bundájuk alá, és nyugodt, mély álmot alhassanak.

A fák is örültek a téli alvásnak, sorra hullajtgatták el a leveleiket és a termésüket. Majd ha az ágak teljesen lecsupaszodnak és a termés terhétől is megszabadulnak, a nedvek áramlása – amelyek úgy keringenek bennük, mint a mi testünkben a vér – bizony igencsak lelassul. Ekkor a tél betakargatja őket szép fehér dunyhájával, és a fák elalszanak.

A kert sarkában, a kerítés közvetlen közelében egy almafa állt. Leveleit már rég messze sodorta a szél, az ágai azonban mégis földig hajoltak. Mégpedig azért, mert gyönyörű almák csüngtek róluk, pirosak és édesek, mint valami hatalmas piros rubintok.

A kert gazdái teljességgel megfeledkeztek az almafáról.

Nem így a kerten végigszáguldó őszi szél, amely cigánykodva kavargott körülötte minden pillanatban:

– Add nekem az almáidat! Széthordom őket a környéken. Földíszítem velük a városháza tornyát és körülaggatom a kéményeket, hogy ne legyenek feketék és szomorúak. Adj legalább néhányat belőlük…

És fújt, süvített, ahogy csak az erejéből tellett.

Az almafa azonban keményen összezárta ágait, úgy védte gyümölcsét, hogy egyetlenegy se pottyanjon le és zúzódjék össze a kemény földön. Veronikának őrizgette őket. Bizonyosan eljön majd és szépen leszedi valamennyit! Még a nyáron megígérte…

Hanem Veronika csak nem jött.

Hogyan is jöhetett volna, amikor ágyban feküdt, állig betakarózva és egyre-másra szedte a különféle tablettákat és itta a forró mézes teát. Bent a szobában csodálatosan meleg volt, kint az ablak alatt azonban a szél füttyögette vad őszi nótáját.

Veronika lehunyta a szemét, úgy hallgatta.

– Add nekem az almáidat, add nekem őket! Gyönyörű pirosak, rubintos fényűek. Messzire viszem, messzire hordom, add nekem őket…

– Anyu, az almafa! – szökkent fel Veronika az ágyból.

– Jaj, látod, látod, a betegséged miatt csaknem megfeledkeztünk róla – mondta az édesanyja. – Milyen kár lett volna!

Azzal kendőt kötött, fogott egy kis kosarat és nyomban kifutott a kertbe. Rövidesen mosolygós piros almákkal rakott kosárkával tért vissza.

Valamennyi édes volt, mint a méz.

Veronika mindjárt ötöt evett meg belőlük.

És a szél?

Nos, a szél bizony hoppon maradt. Veronika még az alma csutkáját sem hagyta meg neki.

Dühbe is gurult erősen, és elnyargalt, hogy más kertben keressen magának egy elfeledett almafát. Talán éppen a ti kertetekben köröz…

Kép forrása: craftkids.asia

Versek, mondókák
Weöres Sándor: Volt egy szép ládika
Volt egy szép ládika,
nőtt benne egy almafa,
én azon az almafán
dinnyét szedtem délután.
Nagyot ugrott Sárika,
beszakadt a ládika."

Édes almát hoztam én
Gömbölyű, tűz színű, mint a fény
Enné hét falu, kapd el kisfiú
Üljünk fatövébe kettecskén.

Mérges pulykát hoztam én
Szárnyai, tollai, mint a szén
Enné…stb. 
(Mari-cseremisz mondóka)

Nyulász Péter: Almát eszem

Almát eszem ropogtatom 
Fogaim közt morzsolgatom 
Olyan finom, mint a méz 
Mind elfogyott idenézz, 
Hammm!

Kép forrása: www.craftberrybush.com

Kép forrása: Found on hubpages.com

Kép forrása: www.blogmemom.com

Kép forrása: http://www.momentsofmommyhood.com/

Kép forrása: http://www.easy-crafts-for-kids.com/

Kép forrása: http://www.notimeforflashcards.com/

Kép forrása: katiebrownhomeworkshop.com

Kép forrása: Found on michaels.com

"Fejlesztő" játékok, feladatok

Kép forrása: http://www.gettingmessywithmsjessi.com/

Kép forrása: Found on blogs.familyeducation.com

Kép forrása: http://mamabeefromthehive.blogspot.hu/

Almás desszert

Hozzávalók:

Hozzávalók: 6 db alma, 1 negyed csésze olvasztott vaj, 1-1 fél csésze zabpehely, liszt és barna cukor, 1 teáskanál fahéj, 1-1 csipetnyi só és őrölt gyömbér.

Az alapanyagokat összekeverjük. A megmosott, félbevágott és kimagozott almákat megtöltjük a keverékkel. Majd alufóliával bélelt tepsibe helyezzük őket. Ezután a 180°C -ra előmelegített sütőben kb 3o perc alatt aranyos barnára sütjük.

Kép forrása: http://hobbyturmix.com/

Karamellás alma

Kép forrása: http://www.laurenslatest.com/