Napról napra óvoda

Kedves Érdeklődő, aki rátaláltál erre az oldalra! Ebben a blogban szeretném Veletek megosztani mindazt, amit az elmúlt 36 évben az óvodáról, a gyerekekről, gyerekektől "megtanultam" és mindazt ami jó kedvre derít, elgondolkodtat, vagy gyönyörködtet.

Címkefelhő
Feedek
Megosztás

Nagykovácsi "sétakör" avagy amikor a "kölcsönkenyér visszajár"

Egy délután története

Az "előzmény":

Panka kiskiráky kívánságainak egyike: mindenkit vigyenek ma haza ebéd után és így is történt. Ebéd után megjelent 4-5 anyuka felöltöztette az összes gyerkőcöt és elindultak velük "valahova".

Álltunk a kiürült folyóson és észrevettünk egy kiírást az üzenőtáblán: Indulás 1/4 2- kor.

Hova is? - néztünk egymásra értetlenül és ekkor kézbe kaptunk egy levelet:

"Kedves Ági, Kriszta, Zsuzsi, Ildi!

Köszönjük, hogy egy újabb tanévet adtatok magatokbó, tudásotokból, szeretetetekből gyermekeinknek! Hogy hálánkat méltóképpen kifejezzük, 7 nap és 7 éjjel kerestük, lestük az alkalmakat, hogy szóra bírjuk a manókat és tündéreket s megannyi parány vagy termetes, vizes, földi vagy magaslati szépségeket: segítsenek nekünk képekbe formálni köszöneteinket. Számos levélre, lehullott fakéregdarabra karcolt, harmatcseppbe bűvölt, tómélyből felbukkanó buborékba énekelt és szélbe mondott üzenet kibogarászása közben megértettük: nem lehet szavakká farigcsálni, amit érzünk, köszönünk..., ezért arra gondoltunk, hogy mi a Cinege szülőcsapat meghívunk Benneteket egy évvégi sétakörre Nagykovácsiba, melyet rejtvényekkel és meglepetésekkel fűszereztünk Nektek!

Még jó, hogy éppen ráértek, hisz Cinegéinket . Cinegéiteket az imént eresztettétek szélnek!

Hát szálljatok Ti is a szellő szárnyán (de leginkább szedjétek a lábaitokat) és irány a Hobby Bolt!

Jó utat, jó szórakozást!"

Nyakunkba kaptuk a lábunk és izgalommal telve léptünk be az ajtón, ahol újabb levél várt:

"Már vártunk Benneteket! Illetve vár Benneteket egy délutáni kreatív kihívás: selyem és festék.

Szép legyen ám!

Aztán nehogy itt ragadjatok! Ha elkészültetek fejtsétek meg, hogy mi vár még Rátok!"

És mi festettünk, színeztünk és a "rajzos, szinezős feladatlap" megoldása után már tudtuk, hogy a következő "áálomás" a könyvesbolt, ahol már el sem csodálkoztunk azon, hogy egy újabb levelet kaptunk:

"Kávé, tea, süti, könyv - most ez következik ...  és indulás előtt a keresztrejtvényeket ajánlatos megfejteni!"

A keresztrejtvény megfejtése után már azt is tudtuk, hogy vár a Latin-kert és ott kézhez kaptuk az utolsó levelet:

Irány a Faluház

Itt várt aztán a legnagyobb meglepetés: a délben elvitt fiókáink, a szüleink, terített asztal minden "földi jóval", beszélgetés sok-sok nevetéssel, köszöntés énekszóval.

Befejezésül csak ennyi: köszönjük ezt a szépséges délutánt Mindenkinek, aki csak részt vett ebben a "csudijó" meglepetésben!



Hónapsoroló: Június

Kép forrása: nlgkvt.blogspot.com

Devecsery László: Nyári este

Minden muzsikál!
Csodaszép, csodaszép!
Ágak közt a fészek
pelyhes menedék.

Virágok kelyhében
tündérek ülnek,
s csendesen nékünk,
nékünk hegedülnek.

1. A tej napja

Kép forrása: tej.blog.hu

4. Szent Flórián nap - A tűzoltók napja

Kép forrása: www.tuzendre.hu

Bartos Erika: Tűzoltó

Bátor mind a tűzoltó,
veszélyes a dolga,
égő házban, erdőségben
a tüzet eloltja.

Bátor mind a tűzoltó,
mindennapok hőse,
Dúlhat a láng, dőlhet a füst,
nem riad meg tőle.

Bátor mind a tűzoltó,
tűztól, tűzig siet,
szirénázó piros autón
hozza el a vizet.

5. Környezetvédelmi Világnap

1972 június 5-től 16-ig tartották Stockholmban az ENSZ első, „Ember és bioszféra” címet viselő környezetvédelmi világkonferenciáját. A világszervezet közgyűlése a konferencia javaslatára még abban az évben határozatában nemzetközi környezetvédelmi világnappá nyilvánította a tanácskozás kezdőnapját, június 5-ét

Kép forrása: www.karpatalja.ma

Öröm-bánat térkép készítés

A módszer segít abban, hogy megvizsgáljuk környezetünket, és a zöld jeles nap kapcsán "zöld szemüveget" húzva megfigyeljük, hogy mennyire élünk környezetbarát módon.

Első lépésként készítsünk vázaltos térképet a csoportszobáról vagy az udvarról, majd közösen járjuk be a helyszínt.

Kérdezzük a gyerekeket arról, hogy mit látnak, mi az, ami jó a környezetnek és ami az, ami nem?

Meg vannak-e locsolva a virágok a csoportszobában? Vannak-e növények a folyosón? Szelektíven gyűjtjük-e a hulladékot? Komposztálóba kerül-e a sok lehullott falevél? Csöpögnek-e a csapok?

A gyerekek mosolygó vagy szomorú arccal ellátott képekkel jelölhetik a helyszínen, vagy rögtön a térképen a megfigyeléseiket. Minden részletre koncentráljunk, hogy semmi ne kerülje el a figyelmünket, majd a séta végén fogalmazzuk meg, hogy min javíthatunk, és valósítsuk is meg a kisebb nagyobb vállalásokat.

Forrás: http://zoldito.blog.hu

8. Óceánok Világnapja

Kép forrása: http://www.diverziti.hu

23. Olimpiai Világnap

Kép forrása: Melissa Decker

24. Szent Iván napja

Kép forrása: lelekpillanatok.hu

25. A barlangok napja

Kép forrása: www.turautak.com

29. Sarazás napja

Kép forrása: Kép forrása: Dimensions Early Education Programs

Mese a kislányról, aki belepottyant a sárba

(francia mese)

Hol volt,hol nem volt,volt egyszer egy kisfiú meg egy kislány. Egy szép napon elindultak sétálni egy igen-igen régi,igen-igen sáros,igen-igen csúszós úton.
Mentek,mendegéltek,és egyszer csak - zsupsz! a kislány megcsúszik,és belepottyan a sárba.
A kisfiú elébe áll,megfogja a kezét,és elkezdi húzni,húzni... de oly erősen húzza,hogy egyszer csak - hopp! fölrántja a kislányt,ő maga meg - zsupsz! megcsúszik,és máris ott csücsül a sárban.
Erre a kislány elébe áll,megfogja a két kezét,és elkezdi húzni,húzni...de olyan erősen húzza,hogy egyszer csak - hopp! fölrántja,ő maga meg - zsupsz! megcsúszik,és máris ott csücsül a sárban.
Erre a kisfiú elébe áll,megfogja a két kezét,és elkezdi húzni,húzni...de olyan erősen húzza,hogy egyszer csak - hopp! fölrántja,ő maga meg - zsupsz!megcsúszik,és máris ott csücsül a sárban.
Erre a kislány elébe áll... - és így tovább, ameddig meg nem unjátok!

Egy nap az óvodáért 4.

Szülői segítséggel a Föld napján

Ebben a bejegyzésben egy csokorral azokból az ötletekből, mely eddig kimaradt és biztos, hogy nem kell "szabványosítani":

Főzöcskézés:

Forrás: http://www.1001gardens.org/2014/07/20-mud-kitchen-ideas/#arvlbdata

Utazás a Föld körül:

Kép forrása: http://www.nogg.se

Kép forrása: http://www.creativeideesandsolutions.com/

Homokozás:

Kép forrása: Kodo Kids

Vizezés:

Kép forrása: Joy Guscott

Sarazás:

Kép forrása: 1001gardens.org

Rakosgatás:

Kép forrása: Nature Explore

Befejezésül egy-egy ötlet
Hogyan csinálhatunk gyorsan rendet az odvaron (is)?

Kép forrása: stjohnseward.org

Hogyan struktúrálhatod a teret?

Kép forrása: canstockphoto.com

Hogyan legyen minden kéznél?
Kép forrása: Lucas Training and Consultancy (LTCL)
+1 kérés:
A tavaszi megújulás közben gondoljatok az "apró népre is! Készítsetek bogárszállót, madár és lepkeitatót is!

Kép forrása: Found on flickr.com
Jó időt és jó hangúlatú együtt munkálkodást kívánok minden kicsinek és nagynak!

Kép forrása: cariingrassia.com

Egy nap az óvodáért 3.

Szülői segítséggel a Föld napján

Színház és mese az udvaron (is):

Kép forrása: Brincadeira de Criança

Kép forrása: memphisbotanicgarden.com

Kép forrása: farm3.static.flickr.com

Zene.bona a kertben (is):

Kép forrása: letthechildrenplay.net

Kép forrása: missoluciones-pangala.com

Képek forrása: Angelita Muller

Festés, rajzolás, Kézműveskedés a kertben (is):
Kép forrása: Mummy Musings and Mayhem

Kép forrása: Natural Playgrounds Company

Kép forrása: tts-group.co.uk

Kép forrása: pondparkns.ik.org

Kép forrása: Found on flickr.com
Befejezésül egy kis matamatika:
Kép forrása: Lucas Training and Consultancy

Kép forrása: goric.com

Kép forrása: natureplaynz.co.nz

Egy nap az óvodáért 2.

Szülői segítséggel a Föld napján

Árnyékolók

Kép forrása: Optimum Garden

Kép forrása: wefollowpics.com

Kép forrása: wefollowpics.com

Kép forrása: Found on detail-online.com
Kép forrása: naturalparentsnetwork.com

Utak:
Kép forrása:play-scapes.com

Kép forrása: Planejamento Infantil

Kép forrása: Living Green with Baby

Kép forrása: Earth Wrights

Kép forrása: https://search.yahoo.comhttps://search.yahoo.com
Kép forrása: buzzfeed.com

Kép forrása: Apartment Therapy

Egy nap az óvodáért 1.

Szülői segítséggel a Föld napján

Évek óta hagyomány az óvodánkban, hogy a Föld napján a szülők segítségével szépítgetjük. Ehhez keresgéltem ötleteket és arra gondoltam, hogy hátha Nektek is jól jön egy-két ötlet:

Pet palack újrahasznosítása

Kép forrása: Amazing Interior Design

Kép forrása:paulinaarcklin.nl

Kép forrása: balconygardenweb.com

Kép forrása: ArchitectureArtDesigns

Kép forrása: Guía de Jardinería

Kép forrása: sfglobe.com

Kép forrása: unavidalucida.com.ar

Kép forrása: Washington Post

Kép forrása: Adventures Of Adam

És, ha már elfáradtunk a munkában, akkor jöhet a JÁTÉK:
Kép forrása: http://www.slowtrav.com

Kép forrása: SIMONEmadeit Party Printables

Kép forrása: https://www.yahoo.com

Kép forrása: blog.travelpod.com

"katalinka szállj el!" - mesék, versek

 

Kép forrása: craftsforkidsblog.com

Szalai Borbála: Katicabogárka
Katica -,
katica -,
katicabogárka,
jaj de szép,
jaj de szép
rajtad a kabátka!
Olyan színű,
mint a pipacs.
Hét gomb is van
rajta -
tán a szabó
piros pipacs
szirmaiból varrta.

Kép forrása: Found on repiny.com

Eliza-Beth: A hatpettyes katicabogár

Élt egyszer régen egy helyes, hétpettyes katicabogár. Amolyan víg kedélyű, bohókás bogárka volt, aki egy jó tréfára bármikor kapható. Hanem egy nap őt tréfálták meg a barátai. Elcsenték az egyik pettyét, a legszebbet, és eldugták. A szöcske kíváncsian kérdezte tőle:
– Katica, hová lett a pettyed?
De Katica nem tudta. Bánatában világgá ment, megkeresni pettyeinek legszebbikét. Az erdőben szép piros gombát látott, majdnem olyan szép pirosat, mint ő maga, de fehér pettyei voltak.
– Adok én szívesen a pöttyeimből – mondta a gomba. – Marad nekem még akkor is sok, nyugodtan vedd el, amelyik tetszik!
– Hogy néznék ki fehér pettyel? – szomorkodott Katica. – Az enyémek mind feketék, látod? – fordította oda a szárnyait.
– Akkor vigyél kettőt, mind a két szárnyadra egyet! – ajánlotta a galóca.
– Köszönöm, de inkább keresek tovább, hátha megtalálom a sajátomat – felelte a katicabogár, és elszállt. A réten talált egy elhagyott labdát. Igaz, pöttyös volt, de biztos, hogy egyik petty sem az övé, mert túlságosan nagyok és fehérek. Pici feketét nem látott rajta, pedig jó alaposan körbemászta. Közben meg is ijedt, mert egy csupaszáj virág egyik szája megszólalt.
– Mit keresel, Katica?
– Az elveszett hetedik pettyemet – válaszolta a kis bogár. – Nem láttad véletlenül?
– Sajnos nem láttam. Szívesen adnék az enyémekből, de nekem sincs egy sem – mondta a tátika, és mutatta bársonyos sárga szirmait.
– Nem baj, te így vagy szép! – vigasztalta Katica a virágot, és továbbvándorolt. Addig-addig repkedett a réten, míg összetalálkozott a cinegével.
– De szép napszínű mellényed van, cinege! – dicsérte meg a kismadarat. – Mondd csak, nem láttad véletlenül az elveszett pettyemet?
– Sajnos nem – felelte a cinke. – De kérdezd meg a rét tündérét, hátha ő tud róla. Ott napozik éppen a harangvirág kelyhében.
Katica odaszállt, és halkan megkondította a halványlila harangvirág egyik csengettyűjét. Szilli, a rét tündére kikukucskált kelyhéből.
– Mi szél hozott erre, hétpettyes katicabogárka? – csilingelt vidám hangja.
– Sajnos már csak hatpettyes vagyok – szomorkodott Katica. – Elveszett a hetedik, a legszebb pettyem. Tudnál segíteni rajtam?
– No, nézzük csak! – töprengett el Szilli. – Mikor láttad utoljára?
– Tegnap még megvolt, az biztos – felelte Katica. – Sőt, ma reggel is láttam a patak tükrében. Aztán hancúroztunk egy jót a barátaimmal, és utána már nem volt meg.
– Nocsak! Hancúroztatok? És nem lehet, hogy esetleg a barátaid többet tudnak, mint én? – kacsintott a kis bogárra huncutul a tündér.
– Gondolod? Lehet, hogy csak megtréfáltak, és náluk van pettyeim legszebbike?
– Mindjárt meglátjuk – csilingelte a tündér, és varázspálcáját megsuhintva bűbájszavakat suttogott. A pálca nyomán képek jelentek meg a levegőben, halványan, de azért jól láthatóan. Katica a barátaival… Katica a barátai nélkül… végül a barátok Katica nélkül, ahogy vígan nevetgélve gurítják egy levél alá az elcsent hetedik pettyet. – Látod? Ott van a pettyecskéd.
– Jaj, én meg világgá szaladtam bánatomban – kacagott megkönnyebbülten Katica. – Biztos kinevetnek majd a többiek, de nem baj, most én voltam soron a tréfában. Köszönöm a segítségedet, Szilli!
Katica vidáman hazaszállt. Barátai aggódva várták, és azon nyomban visszaadták az elcsent pettyet. Végül együtt nevettek a jól sikerült tréfán, és Katica fogadkozásán: „Úgyis visszakapjátok!”

Kép forrása: Kincsek és kacatok óvodáknak, szülőknek, gyerekeknek

Orgoványi Anikó: Katicaköszöntő
/Forrás: http://www.operencia.com/


Egy kicsi katica ébred,
röppen az álom szeméből,
mosdatja mind a hat lábát,
elég volt a hosszú télből.

Két kicsi katica ébred,
potrohukat domborítják,
szárnyaikat fényesítik,
pöttyeiket csinosítják.

Hét kicsi katica ébred,
kidugják fejük a napra,
szellőcske köszönti őket,
csápjaikat cirógatja.

Száz kicsi katica ébred,
táncra kel velük a szél is,
szélrózsa szirmain szállnak,
piroslik tőlük az ég is.

Kép forrása: Ideas for your home

Nagy Bandó András: Pöttyös katica
Hét a pöttye Katicának,
légy türelmes, ide szállhat,
ujjad hegyén megpihenhet,
szárnyat bontva röppen egyet.
Hét a pöttye, számolsz, nézed,
egyet, kettőt, hármat, négyet,
megtalálod mind a hetet,
s önmagadtól kérdezgeted:
hátát vajon ki festhette?
Ki volt, aki teremtette?
Ki tervezte, ki rajzolta?
Ki volt, aki kiszámolta?
És amire eljutsz hétig,
nézed ahogy száll az égig.

Kép forrása: imgkid.com

Katicás kiszámoló

Katicának hét pöttye.
Hátán csücsül örökre.
Megvan vajon mindegyik?
Kire hét jut, kiesik.
(Egy, kettő, három, négy, öt, hat, hét)

Sarkadi Sándor: Katicabogár

Habselyem a rokolyája
Nyitva piros kis kabátja
Tenyeremen vígan sétál
Hét a pöttyöd, szép a röptöd
Szállj el, szállj el, katicabogár.

Berényi Nagy Péter: Katica és a Gomba

Pötyi, a kis katicabogár vígan röpdösött virágról virágra a cirógató napsütésben.

- De jó, hogy újra tavasz van! – sóhajtotta boldogan. – Most akár ki is feküdhetnék napozni a százszorszép szirmaira…

- Hm, igen, úgy is lesz! Éljen a jó idő!

Azonnal indult. Leszállt a kiszemelt helyre, és éppen kicsi kosarát tette le, amikor hirtelen nagy zúgással feltámadt a szél! Pillanatok alatt beborult az ég, s egy ronda, sötét felhőből máris óriási esőcseppek kezdtek el záporozni.

- Jajaj – riadt meg Pötyi - , gyorsan fedett helyet kell keresnem magamnak!

A nagy szélben alig tudott előrehaladni valamicskét, mert körülötte nagy kövér vízcseppek csaptak le! Az egyik még súrolta is, és szinte teljesen beborította vízzel az egyik szárnyát! Ekkor egy kicsit lejjebb ereszkedett, mert a fűszálak között egy piros gombát vett észre!

- Jó napot! – ért földet a katica. – Bemutatkozom: Pötyi a nevem! Vizes lett a szárnyam, így nem tudok hazarepülni! Megengeded,  hogy elbújjak a kalapod alá a vihar elől?

- Gyere csak gyorsan! – hívta kedvesen a gomba. Engem Gedeonnak hívnak!

Pötyi lefeküdt a földre, és fázósan betakarózott egy falevéllel.

Csöpp, csöpp, csöpp… ez eső álomba ringatta a kis katicát.

A tavaszi nap meleg sugarai ébresztették föl mély álmából. Amikor kinyitotta a szemét, meglepődve látta, hogy nem az alatt a gomba alatt van, amelyiknek tövében elaludt. Az a gomba apró, pici volt, épp hogy csak befért a kalapja alá, ez meg itt egy jó terebélyes kalapú, sudár termetű…

- Kérem…kérem szépen…Gedeont keresem!

– De hiszen én vagyok nem ismersz meg?! rázta meg a kalapját nevetve Gedeon. Hát te nem tudtod, hogy mi, gombák az esőben nagyon gyorsan növünk?! Az egyik pillanatban még icurkák-picurkák vagyunk,

aztán meg hipp-hopp, máris megnövünk! De most irány gyorsan haza, biztosan aggódnak érted a szüleid.

És gyere el holnap is!

Otthon aztán Pötyi boldogan mesélt arról a csodáról, hogy már egy rövid tavaszi záportól is milyen jó

nagyra tud megnőni egy kicsinyke kis gomba…

Forrás: http://katibogar.gportal.hu

"Lepke, lepke, szállj a tenyerembe" (versek, mesék, mondókák)

Kép forrása: Nagykovácsi Cinegék

A pillangófa /Mester Gyöngyi/


A kis vadcseresznye igazán véletlenül, afféle „talált gyerekként” került az erdőbe. Élete kezdetén, egy öreg gyümölcsfa alatt lelt rá a nagyétvágyú seregély. A fűben szanaszéjjel heverő, utolsó, elfonnyadt szemek közül csippentette fel a csőrébe, s röpült vele a magas égbe, majd leszállt az erdőnek egy bokros részén, hogy avatatlan szemek elől rejtve, nyugodtan csemegézhessen belőle. Csipegette, vagdosta a csőrével, majd amikor már nem talált rajta ennivalót, otthagyta és továbbállt.
A következő napokban a júniusi eső alaposan megáztatta a talajt, s az immár lecsupaszított magocska beágyazódott az erdő földjébe. Telt, múlt az idő, s a borsónyi kis mag megrepedt, apró hajszálgyökerei maguknak utat keresve fúródtak a porhanyós talajba. A gyökerek lefelé törekedtek, mintha látogatást akarnának tenni az anyaföld mélyében, a vékonyka zöld szár pedig fölfelé, a világosság felé húzódzkodott. Eleinte vaskosabbak voltak nála még a gaz, s az erdei gyomok szárai is, aztán lassan megerősödött. Törzse előbb ceruzához, majd seprűnyélhez vált hasonlatossá, később gyermekkar vastagságúra hízott. Sudár, egyenes tartása lett, de semmi több.
Csenevész törzsével, összevissza nyújtózkodó, hajlékony, barna ágacskáival senki nem vette komolyan. Igazán fel sem tűnt az embermagasságú gazban, s amikor még ki is levelesedett, teljesen beleolvadt a környezetébe. Szégyenkezett miatta eleget. Színtelen kis jöttmentnek érezte magát, akit éppen csak megtűrnek a nagyok, és attól félt, talán nem is nő tovább. Főként attól tartott, hogy soha, semmivel nem fog kitűnni az erdő aljnövényzetéből, a cserjék áthatolhatatlannak tűnő, zöld paravánt alkotó sűrűjéből. Szomorú kis életébe csupán a szomjoltó tavaszi langy esők, a nyári szél tikkadtságot hozó forrósága, s az őszi dér hoztak némi változatosságot, na meg az első hó bársonyosan puha érintése, mely habkönnyű fehér palástként borult gyönge vállaira. Még a rovarok is elkerülték. Az éltető napfény csak akkor jutott el hozzá, amikor ősszel lehullott az őt körülvevő szálas faóriások lombja, vagy ha a viharos szél megtáncoltatta, kedvére hajlítgatta a nagy fák koronáját.
Csendben, esemény nélkül teltek a napjai, szelek szárnyán gyorsan röpült az idő. Nem sok minden változott a környezetében. Az idő múlását csak azon érzékelte, hogy egyszer kibújtak a zöld levelei, aztán meg mind lehulltak. Nagyritkán kidőlt egy-egy öreg fa, vagy új madárcsalád fészkelt a vastagabb ágakra, s ez így ment évről, évre.
Egy tavaszon azonban, amikor a természet is még csak ébredőben volt, váratlanul új érzések kerítették hatalmukba. Az első napsugarak, mint ilyenkor mindig, jólesőn melengették ágait, rajtuk azonban a szokásos hosszúkás levélrügyek mellett, kis göböcskék kezdtek kinőni. Először azt hitte, valamiféle kór támadta meg, de fájdalmat nem érzett, a levelei ugyanúgy zöldültek, mint korábban, s a gyökerei sem lazultak meg, sőt, talán még jobban kapaszkodtak, szilárdan kötötték őt a földhöz.
A kis képződmények egyszer csak hasadozni kezdtek. Sajnálta, mert már elfogadta a létüket, hozzászokott a látványhoz, amitől egy kicsit végre ő is más lett. Most azonban úgy tűnt, kifakulnak, elhalnak, majd lehullanak, hogy részévé váljanak az erdő humuszos talajának. Már előre félt attól, hogy megint ugyanolyan jellegtelen lesz, mint volt azelőtt. Nehezen, de próbálta elfogadni az elfogadhatatlant.
A nagy, tüzes golyóbis napról-napra melegebben sütött, beköszöntött az igazi tavasz. Egy reggel arra ébredt, hogy valami megváltozott körülötte. Mintha megint leesett volna a hó. De az nem lehet, ilyen meleg hajnalokon már nem szokott hó esni, legfeljebb eső! Akkor pedig valamiféle hófehér lepkeraj pihenhetett meg ágaimon - gondolta -, bár a szárnyukat egyáltalában nem rezegtették, és amikor kicsit próbaképpen megrázkódott, egyetlen egy se rebbent fel közülük. Jobban szemügyre véve a fehér pillangóhadat észrevette, van közöttük, amelyik még csak félig bújt ki a gubójából. Az meg hogy lehet? Ilyet se látott még, amióta világ a világ! Hirtelen ráismert az előző nap még csak hasadozó, zöld kis gömböcskére, vagyis hogy abból is félig kibújt egy pillangó. De hiszen akkor ő egy pillangófa! Miközben ezen morfondírozott, zümmögő hang hallatszott, és egy sárgacsíkos, pihésen pihés kis rovar telepedett a fehér pillére. Nem mész onnan - rivallt rá -, hagyd békén az én pillangóimat! Micsodáidat?! - ámult el a méhecske. Aztán hirtelen rájött. Te buta kis vadcseresznyefa. Nincs neked pillangód egy se, de csodaszépen kivirágoztál. Biztosan ezek az első virágaid, azért nem ismerted fel őket. Légy büszke magadra, te vagy itt a legszebb!
A kis vadcseresznyefát kimondhatatlanul jó érzés töltötte el. Megdicsérték, szépnek tartják, talán mégsem olyan haszontalan jószág ő! A nap folyamán egyre több méhecske dongta körül, és ő boldogan tárta ki előttük virágai kelyhét, s csak adakozott, adakozott. A körülötte lévő hatalmas, öreg fák is mintha meghajtották volna felé a koronájukat, elismerésük jeléül, s a játékos kedvű szél is azt susogta a fülébe: Nagyra nőj kicsi fácska, te vagy itt a legszebb! Mire az üde tavaszt felváltotta a meleg nyár, a kis fa hófehér virágai helyén piros, később feketébe hajló apró cseresznyeszemek jelentek meg. Többé magányos sem volt. Látogatták a madarak, s az erdő apró rágcsálói is bele-belekóstoltak a földre hullott keserédes csemegébe. Színes bogyóival a zöld paravánélő dísze lett a kis fa. Beköszöntött az ősz, és tarka-barka, sárgás pirosan zöldes barna leveleivel ő megint csak felhívta magára a figyelmet. A tél multával aztán alig győzte kivárni, hogy újra csókot leheljen ágaira az első tavaszi nap, virágot bonthasson, s a bolondos szél erdő szerte hírül adja: kivirágzott a kis vadcseresznyefa, és már megint ő a legszebb…

Nyomtatható: http://crayonsandcutiesinkindergarten.blogspot.hu/2014/05/interactive-butterfly-lifecycle-craft.html

Galambos Bernadett: Hernyónóta

Erőszakos fráter vagyok,
állandóan rágcsálgatok.
Addig eszek, addig rágok, 
amíg mozdulatlan bábbá válok. 
Színem tarka, szivárványos, 
pöttyös, foltos, csíkos, sávos. 
Talán nem is tudhatod, 
hol rejtőzök, lapulok? 
Hátulról is fejnek látszom, 
elölről is fejnek látszom, 
így hát vigyázz jól, barátom, 
megijeszthet az álarcom! 
Néha olyan turpis vagyok: 
nem láthatod, merre bújok. 
Életben csak így marad, 
kit ..szeretnek a madarak.. 
És, ha eljön az az idő, 
vár a puha, csendes bölcső, 
álmodok egy csoda álmot, 
csúf hernyóból "széppé" válok!

Kép forrása: buttinette Textil-Versandhaus GmbH

Mentovics Éva: Lepkeálom

Bodzabokor rejtekén
szundikál egy csepp legény.
Szivárványszín csipkeinge 
pilleporral van behintve. 

Tücsökzene elringatja, 
virágtányér ring alatta. 
Pillekönnyű lepkeálom

Kép forrása: Fine Craft Guild

Gryllus Vilmos: Reggeli harmat

Reggeli harmat
kelti a lepkét.
Virág a réten
tárja a kelyhét.

Látja a lepke,
billen a szárnya,
virágkehelyben
reggeli várja.

Kép forrása: bluepurpleandscarlett.com

Bolla Gábor: A lepke cípője

Pille egy fűszálon ébredt fel, amikor az első napsugarak megérintették a csápocskáit. Hamar kitárta szárnyait a fény felé, mert csak akkor tud repülni velük, ha felmelegednek. Megmosta az arcát egy csepp hűvös, reggeli harmatban, felhörpintett egy másikat, majd elrugaszkodott a fűszálról.

Vidáman lebegett a kergetőző, könnyű szellők hátán. Táncoló pitypangernyőcskék között szállt csapongva, és látta, hogy lent a réten ezerféle, szebbnél szebb virág nyílik. Ennek nagyon megörült, mert szívesen szívogatott volna egy kis mézédes nektárt. Így hát lassan leereszkedett egy kamillaágra, ahol rátalált hamar a finom eledelre. Ott kényelmesen elhelyezkedett, és eszegetett. Hirtelen megpillantott egy nagy bogarat a földön, éppen a kamillabokor alatt. 
– Hát te ki vagy, és mit csinálsz itt!? – kiáltott le a pillangó. 
– H…h… hogy én? K…k…ki vagyok? – dadogta meglepődésében a bogár. – Én vagyok a futrinka, és éppen a cipőmet kötöm, ha tudni akarod. 
– A micsodádat? 
– A cipőmet. 
– Az meg mire jó? 
– Hát, nem kopik el a lábam a sok futástól. Tudod, egész nap szaladgálok, azért is hívnak futrinkának. 
Pille csodálkozva hallgatta, közben nem vette le a szemét a cipőről, ami meggymagból volt faragva.

Bizony, kellene nekem az a cipő – gondolta –, jól mutatna a lábamon.

– Add nekem a lábbelidet, te futrinka! – kérlelte. Szükségem volna rá!
– Nem, nem! Nem lehet! – mondta a bogár. – Azt nem adhatom, hacsak… 
– Hacsak? 
– Tiéd lehet, ha cserébe adsz a szárnyad aranyporából! 
– Rendben, áll az alku! – válaszolta Pille, és mindjárt meg is töltött egy virágkelyhecskét aranyporral. 
Cseréltek, a bogár fogta a port, és nagy örömmel elsietett vele. Pille Pali megkopogtatta a cipőt, beledugta a lábát, mászkált benne egy kicsit, majd megpróbált felszállni. Igen ám, de túl nehéz volt a cipő, mindig visszahúzta a földre, nagyokat huppant, néha fejreállt. Mindenféle bogarak, csigák, kukacok gyűltek köré, és a hasukat fogták a nevetéstől.
A végén már ő is csak nevetni tudott, meg sem próbált már felrepülni. Amikor aztán jól kimulatta magát, hirtelen levette a cipőket, és így szólt: 
– Sajnos túl nehéz ez a cipő. Nem vihetem magammal, mert mindig lepottyanok. Talán majd egyszer veszek magamnak egy kisebbet. Most azonban irány a lég! – kiáltotta, és felemelkedett a magasba, ahonnan újra láthatta a sok-sok piros pipacsot meg fehér margarétát. Boldogan lebegett a virágos mezők felett, közben elhatározta, hogy a következő napon még azt a széles folyót is át fogja repülni, amin olyan nagy hajókat látott, vagy az erdőt, de az is lehet, hogy a várost.

Tóthárpád Ferenc: Átváltozó

Nem érdekli, mi lesz holnap,
csak eszik és araszolgat.
Szekálják is sokan érte,
ám senkivel nem cserélne.

Petéből kelt, óvta erdő,
lombzabáló csúf tekergő
lett belőle – mondják róla.
Régi álma vált valóra,

bábbá vénült istenadta,
langyos szellő babusgatta…
Aztán… nocsak! Új varázslat:
napsugártól pille szárnyak

öltöztetik új ruhába.
Még a páva is csodálja!
S lám egy lepke a magasba'
hernyóságát kikacagja.

Kép forrása: o Time For Flash Cards

Drégely László: Csillagjáró három lepke

Szederje-bederje -
Gesztenyefa ágon
Három sárga lepke.
Egyik elszáll reggel,
Másik elszáll délbe'
A harmadik este
A csillagos égre,-
Csillagokról seper
Harmatot a rétre.
Forrás: http://mesemorzsa.blogspot.hu

Kép forrása: etsy.com

Simai Mihály: Tavaszi dúdoló

Szállj ide,
szállj oda,
ez a virágszálloda. Égre nyíló ablaka,
rétre néző ajtaja,

lepkeszárny-függönye,
a csillárja száz bibe.

Szállj ide,
szállj ide!

Mennyi nektár és virágpor!
Ilyet nem lelsz sehol máshol!

Szállj ide,
szállj oda:
most nyílt meg a szálloda.
Forrás: http://mesemorzsa.blogspot.hu
Kép forrása: http://www.babble.com

Pille, pille, pillangó

Pille, pille, pillangó,
Szállj le a kezembe,
szivárványnak színeit
fesd a tenyerembe!

Pille,pille,pillangó!
Olyan,mint az álom.
Mitől lettél ilyen szép?
Én majd kitalálom.

Libbenő szép virág,
felhő közelében,
hernyóból lett tündérlány
Odafönn az égen.

Pille,pille,pillangó!
Szállj le a kezembe,
Szivárványnak színeit
fesd a tenyerembe!
Forrás: http://mesemorzsa.blogspot.hu
Kép forrása: http://www.iheartcraftythings.comhttp://www.iheartcraftythings.com

Kárpát Erzsébet: A szúnyog és a pillangó

Tarka szárnyú lepke szállt a rózsára. A virágok összedugták fejecskéjüket:
— Ó, de szép pillangó! — mondta a kardvirág, aki épp a rózsa mellett állt.
— És nézzétek, milyen kecses! —fűzte hozzá a tulipán.
— A szárnyait nézzétek! A szárnyait! — lelkendezett a liliom.
— És a csápjai! Milyen finomak! — csodálkozott a tátika.
A rózsa szeretettel hintáztatta szép vendégét.
A pillangó meghallotta a virágok beszédét, és dölyfösen kihúzta magát. Illegett-billegett, hogy a kert valamennyi virága felfigyeljen rá. Szárnyait kiterjesztette, majd ismét összecsukta, és közben csápjával játszadozott.
Ekkor melléje telepedett a szúnyog.
— Hogy mersz idejönni az én rózsámra, te szúnyog? Keress magadnak más helyet, van elég virág a kertben! — ripakodott rá a pillangó, majd gúnyosan hozzátette:
— Hogy is jutott eszedbe pont a legszebb virágra szállni, és épp a legszebb pillangó mellé? Nézd meg, milyen szép vagyok én! Milyen sok színben pompázik a szárnyam! És te? Ó, te kis szúnyog, milyen pici, milyen vézna is vagy te! És milyen csúnya, színtelen a ruhád! Nincs rajtad semmi pompa. Nézz csak meg engem! Nézd a szárnyaimat. Ugye, irigyelsz?
És kiterjesztette szárnyait, hogy a kis szúnyog jobban csodálhassa.
A szúnyog éppen válaszolni akart, amikor hirtelen háló csapódott rájuk. Kisfiú sétált a kertben, meglátta a kiterjesztett szárnyú tarka lepkét, és gyűjteménye számára akarta megszerezni.
— Nagyszerű! — örvendezett. — Ilyen szép pillangót még nem sikerült fognom.
És indult a ház felé.
A szúnyog könnyedén kibújt a lepkeháló egyik résén, de a pillangó bizony fogoly maradt. Kétségbeesetten sírdogált. A szúnyog megsajnálta, és elhatározta, hogy megmenti. Rászállt hát a kisfiú kezére, és megcsípte. A kisfiú odakapott, de közben kiejtette kezéből a lepkehálót. Az leesett a földre, és a pillangó kiszabadult.
— Jaj a lábam, jaj a hátam! — nyögdécselte. Szárnyait is alig tudta megmozgatni, hogy felszálljon, és egy távolabbi bokor tetején keressen menedéket. Ott aztán végigtapogatta magát. Szerencsére minden tagja épségben maradt, csak hát sajgott egy kicsit. Hanem a szárnya! Elborzadva látta, hogy az bizony megkopott. Lepergett róla a csillogó hímpor.
Keserves sírásra fakadt. Amikor alaposan kisírta magát, körülnézett, és a rózsán meglátta a szúnyogot. Odaszállt melléje, és így szólt:
— Kedves kis szúnyog, köszönöm, hogy megmentettél. De nézd, milyen csúnya lett a szárnyam. Nagyon el vagyok keseredve. Az én életem most már nem ér semmit. Jobb lenne meghalnom, mint ilyen csúnyán élnem.
A szúnyog nem szólt semmit, és a pillangó most vette csak észre, hogy egyik lábát fájlalja, tapogatja.
— Kis szúnyog, csak nem most sérültél meg?
— De igen! — felelte a szúnyog. — Mikor a kisfiú rácsapott a lepkehálóval, eltörött az egyik lábam.
A pillangó lesütötte szemét, és megszégyenülve mondta:
— Kis szúnyog, engedd meg, hogy bekössem fájós lábadat. Kérek a rózsától egy pici virágszirmot, azzal bepólyálom, a póktól meg egy kis ezüstszálat, azzal átkötözöm.
Úgy is tett. Bepólyálta, bekötözte a szúnyog fájós lábát. Azután sokáig ültek egymás mellett szótlanul. Végre megszólalt a szúnyog.
— Hát, ez a lábam, azt hiszem, béna marad, amíg élek. De látod, én azért szeretek élni. Remélem, hogy még így, bénán is, sok bogártársamnak, pillangónak, szúnyognak lehetek segítségére.
A pillangó csendesen Így szólt:
— Kedves kis szúnyog, kérlek, fogadj barátoddá. Maradjunk együtt ezután, és taníts meg engem is arra, hogyan kell másokkal jót tenni.
A szúnyog szívesen beleegyezett, és attól fogva mindig együtt röpködött a csúnya pillangó és a béna lábú szúnyog. Minden rászorulón segítettek, és messze földön minden bogár, pillangó szívébe zárta a két jószívű, mindig segíteni kész barátot.
Forrás: http://mesemorzsa.blogspot.hu

Kép forrása: Pinkstampagne

Csupa csiga (versek, mesék)

Kép forrása: Found on etsy.com

Országhegyi Károly: Csupa csiga
Csigaházban
csigabiga.
Csiga hátán
csiga ház.
Csupa csuda
dús csalitban
csiga lassan,
csendben csúszik
csiga meg a
csigaház.


Fésűs Éva: A szívtelen csiga


Amikor a csigabiga megkapta a házát, még nem viselte a hátán. Boldogan járta körül szarvacskáit ki-be nyújtogatva, úgy gyönyörködött benne.
- Ugye szép, ugye szép? – kérdezte a kék szarkalábaktól.
A szarkalábak bólogattak, és elismerően énekelték:

Kicsi fehér hófehér
Csigabiga belefér.
Folyosója csavaros,
Kívül-belül takaros.
Fehérre meszelt falán átrengett a napfény. Igazán barátságos kis otthon volt. A csigabiga elgondolta, hogy a gyík kövek alatt lakik, a tücsök lyukban tanyázik, és még a gazdag hörcsögnek is csak földi üreg a lakása. Lám, egyikük sem olyan előkelő, mint ő, akinek igazi, hófehér házikója van.
Amint így örvendezett magában, egyszer csak lélekszakadva eléje röppent egy rémült kis katicabogár.
- Jaj, csigabiga szörnyű bajban vagyok! Kergetnek a rablólegyek! Kérlek, bújtass el a házikódban, mert már három pettyemet elrabolták!
A csigabiga gyorsan behúzta barátságos szarvacskáit, és azt mondta:
- Mit képzelsz, Pöttyös! Csupa virágpor a lábad, még behordanád hozzám! Bújj el máshová!
Azzal villámgyorsan behúzódott a házikójába, és jól elterpeszkedett benne, hogy a kicsi katica be se férjen. Szegényke ijedtében a negyedik pettyét is elveszítette, és az utolsó percben menekült be a rablólegyek elől egy virágkehelybe, amely jóságosan bezárult mögötte. A csigabiga bosszankodva dohogott, és amint elmúlt a veszedelem, hátára vette a féltett házikót, és odébb vitte egy mellékutcába, ahol nem járnak már katicák.
Alig helyezte el egy sárga boglárka szomszédságában, megdördült az ég, és nagy, fényes cseppekben esni kezdett az eső. A csigabiga megint élvezhette kényelmes kis házát, csak a szarva hegyét dugta ki, hogy lássa, irigylik e mások az ő szerencséjét. A bogarak a kő alá futottak, rög alá mentek az eső elől. Egyszer csak megkopogtatta valaki a csigaház falát, és sírós hangon így könyörgött:
- Csigabiga! Kérlek, eressz be! Eltévedt hangyácska vagyok. Hangyatojást őriztem a napon, amikor rámszakadt az zápor, és ijedtemben elvétettem az utat.
- Nincs hely! – szólt mérgesen a csiga, és egészen behúzódott.
- Legalább a hangyatojást hagy tegyem be hozzád, nehogy megázzék! – kérlelte a pici hangya, de a csigabiga hallani sem akart róla.
Nem is tudom, mi történt volna a riadt hangyácskával, ha egy lehajló levél meg nem szánja, és föléje nem borul apró, zöld ernyőnek.
A zápor után vidáman csillogott, frissen lélegzett a rét, csak a csigabiga volt morcos és mérges.
- Még tovább viszem a házamat – gondolta – hogy a hangyák se háborgassanak!
S meg is tette. Fogta, nagy nehezen felemelte a házát, és berakta egy békarokka tövébe.
- Na, itt jó lesz! – mondta nagy büszkén, és körülnézett.
Hát képzeljétek el, mit látott! Egy csuromvizes tücsök állt előtte.
- Kiöntött a lyukamból az eső, és hajléktalan lettem! Ó, ó, cipcirip! Kérlek szépen, adj nekem szállást egyetlenegy estére, amíg a lakásom újra kiszárad! Szép nótával fizetek érte.
- Még csak az hiányzik! – fortyant fel a csigabiga. Az én házam nem szálloda! Hordd el magad hegedűstől, vonóstól, mindenestől te ostoba!
Mit tehetett szegény tücsök, elindult másfelé szerencsét próbálni.
Útközben találkozott a katicával, és a hangyával is, és mindjárt kimuzsikálta mindhármuk bánatát:
Kicsi fehér csigaház,
Kerüld el, ha arra jársz!
Hiába is keresed,
Nincs ott vendégszeretet,
Nincs ott vendégszeretet.
Meghallotta ezt a réti tündér, aki a virágok szirmát, katicabogarak pettyét, pókfonalak hosszát számon tartja, és nagyon megharagudott a csigára. A csigabiga éppen újra hátára emelte a házát, hogy olyan helyre szállítsa, ahol tücskök sincsenek, amikor a tündérke aranyos zöld ruhájában eléje libbent. Kinyújtotta pici zöld varázspálcáját, és felkiáltott:
- Szívtelen csiga! Viseld hát a hátadon a házadat! Éjjel-nappal, télen-nyáron, amíg csak élsz. Senki be ne tegye hozzád a lábát!
A csigának a vére is meghűlt ijedtében. De abban a szempillantásban már rá is nőtt a háza a hátára. Azóta cipeli magával, ha tetszik, ha nem. Kövön, földön, fűszálon, hetedhét határon, és akár-merre visz az útja, le nem teheti soha-soha többé.
Itt a vége, fuss el véle.

Kép forrása:

Tőgyi János

A csiga
Kicsi csiga család
Csúszik a zöld fűben,
Hátán hordja házát
Egész esztendőben. 

Maga mögött húzza 
Hosszasan a nyomát, 
Szemeit kinyújtva 
Kémleli világát. 

Eső után reggel 
Útra kél a csiga, 
Megérkezik egyszer 
Vajon valahova? 

Nézz körül ha esett, 
Nézz a lábad elé, 
Ne legyen baleset, 
Lépj a csiga mellé!

Kép forrása: Laura Smith

Várfalvy Emőke: Csiga palotaAnya miért üres a csiga-biga háza?Talán elköltözködött egy új palotába?Ahol van sok ablak s a padlón puha szőnyeg,Amit neki szorgos kaszás pókok szőttek,Van szép nagy asztala és kényelmes széke,Hűtőjében friss, ropogós zöldborsólevélke,Meleg takarója s egy óriási ágya,Amiben elférhet legalább száz párna.S a cipeléssel sem kell, hogy fáradjon maga,Segít neki abban apró hangyák hada,Hiszen akinek egy palota a háza,Hogy nézne ki mégis, ha a sárban mászna?

Hajnal Anna: A csigáról

Ébred a csiga,
csíkos háza
vastag kapuval
volt bezárva -
kinyitja. Kidugja
szarvacskáját,
vígan veszi a
hátára házát,
s ahogy világgá
sétafikál,
hátán a háza
félreáll.

Ni, a csiga!
Hátán háza,
jaj be lassú
a sétája,
de minek is sietne?
Zöld asztala terítve.

Zöld saláta,
sárgarépa,
piros málna
a diéta.
Ebéd után bebújik,
a házában aluszik.

Szerencsésebb
nincsen nála,
akárhol jár,
hátán háza,
akár fáradt, akár fél,
a házába hazatér.

Otthon van ő
a világon,
lenn az úton,
fenn az ágon,
eléri az éjszaka?
A házába tér haza.
Vers forrása: Mesemorzsa

Kép forrása: etsy.com

Amikor kinn süt a nap, (a két kéz öt ujja nyitva)
Kis csiga a házában marad. (az ököl zárva a hüvelykujj eldugva)
De amikor eső hullik, (két kéz a fej fölött, az ujjak mozgatása)
Csigabiga előbújik, (a fej két oldalán a két mutatóujj)
Neki az a jó idő,
Mikor esik az eső. (az ujjak mozgatása, az eső utánzása)
Kép forrása: 
László Dorottya: Miért lassú a csiga?

Réges-régen a csigák gyorsabbak voltak a gepárdoknál, talán még a versenyautóknál is. Gyorsaságukról ismerte őket mindenki az erdőben. S hogy miért lettek ilyen lassúak? Elmesélem.
Történt egyszer, hogy a csigának levele érkezett. Kivette a postaládából, és villámgyorsan elolvasta.
„Kedves Csiga!
Hallottam, tegnap megnyerted a futóversenyt. Szeretnélek hát meghívni magamhoz, hogy ezt megünnepeljük egy finom ebéddel.
Üdv: Rigó koma”
De a csiga sem volt ám buta! Jól tudta, hogy a rigó fel akarja falni, ezért esze ágában sem volt elmenni erre az ebédre. Viszont egy szívélyes meghívást nem illendő visszautasítani….
Így hát igazán nem tudta, mit is tehetne.
– Talán lemondhatnám – morfondírozott magában – de nekem sem esne jól, ha valakit meghívok ebédre, és az nem jön el.
Aztán remek ötlete támadt. Meg is írta gyorsan levélben, hogy sajnos, már más ebédre hivatalos, ezért nagyon sajnálja ugyan, de a rigó ebédjére nem tud elmenni.
Nagyon büszke volt az ötletére, és azt hitte, hogy ezzel a dolog el van intézve. Legnagyobb meglepetésére azonban a rigó visszaüzent:
„Kedves Csiga!
Ez igazán nem lehet akadály! Kivel fogsz ebédelni? Meghívhatnád őt is hozzám, és együtt ehetnénk. Feltétlenül üzend meg, hogy ki az, és mit válaszolt a meghívásra!
Üdv: Rigó koma”
Látta a csiga, hogy a rigó rájött a turpisságra, ezért azt üzente vissza, hogy váratlan esemény közbejötte miatt, sajnos, le kellett fújni az ebédet. De most akkor mit tegyen?
– Ha elmegyek a rigóhoz, akkor megesz engem. De ha udvariatlan leszek, és azt mondom, hogy nem megyek, ….hát, akkor is megesz! – sóhajtotta bánatosan, miközben egy levelet rágcsált.
Pár napjába beletelt, mire új ötlettel állt elő. Megüzente, hogy fáj a lába, és ezért nem tud felmenni annak a magas hegynek a tetejére, ahol a rigó lakik.
Ez volt az, amit nem kellett volna! A rigó nyomban visszaüzent egy levélben, hogy semmi baj, majd akkor ő eljön a csigához beteglátogatóba. Szegény csiga, most már hiába bizonygatta, hogy semmi komoly baja nincs a lábának, csak egy kicsit megrándult, a madár ragaszkodott hozzá, hogy meglátogatja.
– Jaj, jaj, most mit tegyek? – sápadt el a csiga.
– A rigó biztosan azért jön, hogy megegyen.
Jött is másnap a rigó, a legszebb fekete öltönyét vette fel a látogatás tiszteletére.
– Szia, Csiga koma! Jobban van már a lábad? – kérdezte a madár.
– Hát, ezt igazán nem mondhatom, Rigó koma – válaszolta a csiga.
– Na, mutasd csak! De hát neked nincs is lábad! – állapította meg döbbenten a rigó.
– Állj csak fel, kérlek, járj egy kicsikét! Hadd nézzem meg, milyen állapotban vagy!
Hát most mit tegyen? Soha életében nem járt még lassan! Most mégis felállt a székről, és ahelyett, hogy elcikázott volna, lassan döcögve csusszant az ajtó felé. Amint a rigó meglátta ezt a kínszenvedést, felkapta a karmaival, és visszatette az ágyba. Gondosan bekötözte a fájós haslábat, főzött teát, majd jobbulást kívánt, és hazament.
Hogy a rigónak miért esett meg a szíve a betegséget színlelő csigán, és miért próbálta meggyógyítani ahelyett, hogy, mint minden normális rigó, megette volna, azt még ma sem tudjuk.
De az biztos, hogy a csigának lelkiismeret-furdalása volt, amiért ily módon becsapta a szegény rigót. Félelmében, hogy kiderül a csalárdsága, még hosszú ideig lassan járt, s úgy megszokta, hogy teljesen eltunyult. Ma már, ha akarna, sem tudna ide- oda cikázni.
Ha a csiga a rigót be nem csapta volna, az én mesém is tovább tartott volna! Vagy még eddig sem!

Forrás: http://mesekonyvem.com

 

Víz kvíz játszani szerető felnőtteknek

 

 

 

 

Víz Világnapja

2016. március 22.

„Vizek és mesterségek”

Víz kvíz játszani szerető felnőtteknek

 

1. Földünk hány százaléka víz?

a. 75%

b. 71%

c. 68%

2. A Föld vízkészletének hány százaléka iható, édesvíz?

a. 2,5%

b.  2%

c. 1,5%

3. Melyik ország rendelkezik a legnagyobb édesvíz készlettel?

Kanada

Magyarország

Kína

4. Hány liter vizet használunk el egy nap átlagosan egy háztartásban?

a. 120 l/fő

b. 80 l/fő

c. 100 l/fő

5. Testünket milyen arányban alkotja a víz?

a. 1/2

b. 2/3

c. 4/5

6. Mennyi az ajánlott vízfogyasztás naponta?

a. 2 - 2,5 l

b. 1 – 1,5 l

c. 2,5 – 3 l

7. Hol található a Szent István barlang?


a. Miskolc

b. Aggtelek

c. Budapest

8. Ki írta?

"Víz! Se ízed nincs, se zamatod, Nem lehet meghatározni téged, Megízlelnek anélkül, hogy megismernének, Nem szükséges vagy az életben:
Maga az élet vagy!"

a. Gustave Flaubert

b. Márai Sándor

c. Saint Exupéry

9. Kit nevezünk a Balaton festőjének?

a. Markó Károly

b. Mészöly Géza

c. Egry József

10. Mit készített az, aki a „ vásárolt kendert gerebenezéssel minőségileg különböző csoportokra választja szét: első szálakender, szálakender, kóc. Termékeit ezekből az ún. fonó-, zsinórozó- és szálazógéppel állítja elő több munkafázisban. Készítményeinek nagyobb része mezőgazdasági eszköz, az állattartás és a közlekedés nélkülözhetetlen kelléke.”

a. kötelet

b. vásznat

c. fonalat

Köszönjük, hogy velünk játszottál

A helyes megfejtők között 3 üveg, gyerekek által készített „Sassy” vizet sorsolunk ki, mely egészséges, frissítő és nem utolsósorban zsírégető hatású és, ha esetleg nem Te lennél a nyertes, akkor itt a recept, ha kedvet kaptál az elkészítéséhez: 2 liter víz, 12 kisebb mentalevél, 1 teáskanál frissen reszelt gyömbér, 1 közepes citrom vékonyra szeletelve, 1 közepes uborka vékonyra szeletelve.

Miután elkészítetted a Sassy vizet, tedd a hűtőbe egy éjszakára. A következő nap során reggeltől estig folyamatosan ihatod - míg el nem fogy. Akár heteken át is fogyaszthatod az üdítő, kellemes ízű vizet.

A helyes megfejtések: b, a, a, c, b. c, a, c, c, a