Napról napra óvoda

Kedves Érdeklődő, aki rátaláltál erre az oldalra! Ebben a blogban szeretném Veletek megosztani mindazt, amit az elmúlt 36 évben az óvodáról, a gyerekekről, gyerekektől "megtanultam" és mindazt ami jó kedvre derít, elgondolkodtat, vagy gyönyörködtet.

Feedek
Megosztás

Képről képre: Dobozba zárt képek Március 15-re

 

Petőfi Sándor: János vitéz (közös alkotások)

Cinege album: Gólya hét képről képre

Gólya-dal
(Gryllus Vilmos)
Kémény tetején
kelepel a gólya,
Fészkét gallyakból,k
is ágakból hordja.
Belseje néhány
puha-pihe szalma,
Gólyafiókák
kicsi birodalma.

De mikorra aztán
vége van a nyárnak,
Felnőnek a gólyák,
csak az őszre várnak.
Messzire szállnak,
napsütötte délnek,
Övék már az egész világ,
mégis visszatérnek.

Mese a piros kalapos békáról (Lengyel mese, átdolgozta: Sebők Éva)


Két kisbéka élt a Zöld Völgyben. Kutykuruty, a kisebbik, folyton elégedetlenkedett...

Morcosan nézte a zöld füvet, zöld vizet meg a saját zöld kabátját.

- Csúnya a kabátom! - nyafogta durcásan.

- Ugyan miért? - álmélkodott Brekeke, a nagyobbik.

- Az is zöld, mint minden. Jaj, de unalmas!

- Tudod,mit? Kiakasztunk egy meghívót, hogy akinek csak van piros valamije, jöjjön hozzánk vendégségbe. Hej, de vígan leszünk majd!

Kiakasztották a meghívót. Nagy, öreg béka tappogott a fűz alá.

- Hát ez meg mire jó? - csóválta a fejét. - Vendégség...

- Hogy jól mulassunk!

- Ej, csak aztán sírás ne legyen a vége! - intette őket az öreg.

De már ekkor, kop-kop-kop, kopogtak is a vendégek. Két piros bóbitás harkály jött elsőnek, utánuk a katicabogarak, mögöttük meg a légyölő galóca ballagott, különleges, fehér pontokkal, ezüstfoltokkal díszített piros kalpagjában. A kisbékák irigyen, sóhajtozva nézték őket. Mindenki valami pirosban büszkélkedett. Kínálgatták a vendégeket gyöngyvirág poharakból hajnali harmattal, tücskök húzták a talpalávalót, remekül mulattak. De jaj - miféle hang zavarja meg vidámságukat?

- Kelep! Kelep! Itt vagyok! - bólogatott jókedvűen a gólya. - Piros a csizmám, nekem is szól hát a meghívás, igaz? Táncolni akarok a mulatságtokon!

Hanem a kisbékáknak ekkor már hűlt helyük volt, zsupsz! - fejest ugrottak a vízbe, s kereket oldottak, a gólya meg kénytelen-kelletlen hazament. De a kisbékák nem okultak az esetből. Piros kabátkát, piros kalapkát szabtak-varrtak maguknak, abban szökdécseltek a tóparton.

Látta ezt a bölcs, öreg béka, és így sopánkodott:

- Jaj, csak baj ne legyen belőle!

A gólya meg a fészkéről belátott a Zöld Völgybe, s észrevette az ugrándozó kis piros alakokat. "Magától sétáló kalapok?" - csodálkozott, és nyomban odasietett. Közelebb érve látta, hogy a kiöltözött kisbékák hancúroznak ott, a legteljesebb nyugalomban.

- No, már most nem bújtok el előlem! - rivallt rájuk. - Idepiroslik a kalapotok!

Ekkor rettentek csak meg a kisbékák! Akárhova ugrottak, felhangzott a gólya kelepelése:

- Nem bújtok el, itt piroslik, ott piroslik a kalap!

- Dobjátok le gyorsan azokat a piros holmikat! - kiáltott rájuk egy nagy, zöld levél rejtekéből a bölcs, öreg béka.

Jobbra röppent a kabát, balra a kalap, s a két kisbéka zöld kabátjában máris besurrant a zöld fűbe, máris beugrott a zöld vízbe.

- Hová lettek? - bökdöste csodálkozva a kalapokat a gólya. Bizony, hiába bökdöste, nem menekültek a kalapok. Hű, de mérges volt!

A két kisbéka pedig ott csücsült a zöld víz mélyén, ott kuksolt a zöld kabátban, beleolvadva a sok-sok zöldbe. Aligha kívánnak maguknak egyhamar piros kalapot, piros kabátot!

Sz. Pál-Kutas Orsolya: Békakesergő

Béka, béka, brekeke,
Tóba lóg a feneke.
Leveleken ugrálna,
Ha a lába nem fájna.

Minap kinn a határba,
A kis gólya megvágta.
De a béka ügyes volt,
A patakhoz eliszkolt.

Most levélen kesereg,
Mert ugrálni nem mehet,
Ne félj béka holnapra,
Ugrálhatsz a patakba.

Szalai borbála : A gólya csizmája

Jaj, de csinos,
de szép piros
a gólya csizmája!
Mért megy benne
térdig bele
pocsolyába, sárba?!

Sose bánjad
a csizmámat! -
feleli a gólya.
- Minden este,
szép fényesre,
mosom én a tóban!

Jön a gólya!

A gyerekek a békák. Hason fekszenek a szőnyegen, a fejüket a karjukra fektetik, és nem mozdulnak. Kiválasztunk egy gyereket, ő lesz a gólya, aki magasra felhúzott lábakkal lépdeli át a békákat. Aki megmozdul, azt a gólya elkapja és megcsiklandozza. Mielőtt elindul a gólya, hogy ennivalót keressen, a  következő versikét mondogatjuk: 

Bújj be béka a bokorba,
erre lépdel most a gólya,
ha rád talál hosszú csőre,
nem mégy többet esküvőre.
Forrás: http://golyameskete.blogspot.com

Szűcs Imre: Csizma van a gólya lábán

Csizma van a gólya lábán,
piroslik a szára,
piros, piros, égő piros,
két rubint az ára,
bele is lép a kótyonfity
minden pocsolyába!

Hosszú lábú gólya néni,
Mit akar ma ebédelni?
- Békacombot, hosszú kígyót,
Nekem egy kis jó falatot!
Brekeke, brekeke,
Forog a kút kereke!

Hosszú lábú gólya bácsi,
Mit akar kend vacsorálni?
- Békahúst, brekeke.
Ejnye, bizony jól esne!
- Tessék hát belőle!
Mind elugrik előre

Gólya tízszer

Kép forrása: ffkoekeloere.blogspot.nl

Éhes volt az öreg gólya,
békát fogni ment a tóra.
Ám a béka sem volt rest,
Vízbe ugrott egyenest.

Kép forrása: Dzieciaki w domu


Kép forrása: krokotak.com

Szalai borbála : A gólya csizmája

Jaj, de csinos,
de szép piros
a gólya csizmája!
Mért megy benne
térdig bele
pocsolyába, sárba?!

Sose bánjad
a csizmámat! -
feleli a gólya.
- Minden este,
szép fényesre,
mosom én a tóban!

Kép forrása: Renáta Hovoříková

Márkus Katalin: A gólya vacsorája

Fészek szélén áll a gólya,
lenézett a kerek tóra.
A nap már lenyugodott, de
őkelme nem vacsorázott.
Békacombra fáj a foga
ezért néz a kerek tóra.
Tópartján ül béka Béni
fél szemmel a gólyát nézi.
Rosszat sejt, és fél nagyon,
vajon merre bujdosson?
Jól ismeri már a gólyát,
és a békás vacsoráját.
Ezért gondolt egy nagyot,
kerek tóba fejest ugrott.
Látta ezt a fehér gólya,
mi lesz most a vacsorája?
A békacomb már elugrott,
jó lesz, ha egy siklót fogok.
Óvatosan leszállt a rétre,
hogy a siklót becserkéssze.
Jaj! a sikló nem vigyázott,
már a gólya csőrében ficánkol.
Gyorsan lenyelte a gólya,
s így lett ő a vacsorája.
Kortyolt egyet a tó vízéből,
majd, jóllakottan hazarepült.
Béka Béni megnyugodva
bújt a lapulevél ágyba.
Nem lett belőle vacsora,
mert a gólyát jól becsapta.

Kép forrása: marigiani.blogspot.gr

Gólya viszi a fiát. Ebben a játékban két idősebb gyerek úgy fog kezet, hogy egymás csuklójába kapaszkodnak. Ekkor egy kisebb gyerek ráül a karjukra, és addig hordozzák ide-oda, amíg el nem fáradnak. Közben ezt mondogatják:

Gólya viszi a fiát, 
hol felveszi, hol leteszi, 
Viszi, viszi, 
itt leteszi, hopp!

Egy másik változat:

Gólya viszi a fiát,
Arany lepedőbe!

Harmadik változat:

Gólya viszi a fiát,
mi meg a kis …...-t (a kisgyerek neve).

 

Még egy magyar népi játék: Gólyázás (Ha kipróbáljátok ezt a játékot, nagyon vigyázzatok egymás épségére!)

Ezt a játékot bottal játszák. Ha csak két játékos van, akkor az egyik feldobja a botját, a másik pedig megpróbálja eltalálni a sajátjával.


Kép forrása: Preschoolactivities .us

Szűcs Imre: Csizma van a gólya lábán

Csizma van a gólya lábán,
piroslik a szára,
piros, piros, égő piros,
két rubint az ára,
bele is lép a kótyonfity
minden pocsolyába!

Kép forrása: Preschoolactivities .us

Békás tóra gólya szállt

Békás tóra gólya szállt,
Kerek tóba besétált.
Hajlottak a fűszálak,
Intettek a békának:

Béka vigyázz!
Ki ne bújj!
Guggolj le és lapulj!

De a béka nem ügyelt,
Intő szóra nem figyelt,
Kiugrott a tópartra,
Hamm, a gólya bekapta!

(játékos mondóka, ölbevéve a gyermeket a végén a nyakába "harapunk".

Kép forrása: Martina Starostová

Gólya-dal
(Gryllus Vilmos)
Kémény tetején
kelepel a gólya,
Fészkét gallyakból,k
is ágakból hordja.
Belseje néhány
puha-pihe szalma,
Gólyafiókák
kicsi birodalma.

De mikorra aztán
vége van a nyárnak,
Felnőnek a gólyák,
csak az őszre várnak.
Messzire szállnak,
napsütötte délnek,
Övék már az egész világ,
mégis visszatérnek.

Kép forrása: eviminaltintopu.com

Kiszámoló fogóhoz:

Gólya gólya brekeke,
Kell-e béka pecsenye?
Itt van már,
Tessék hát,
Fogj magadnak egy békát!

A kertben vagy a szabadban egy nagyobb területet jelölünk ki, ez lesz a békás, amiben a gólya sétálgathat majd. A többi gyerek béka lesz, akik a tavon kívül állnak, és kukucskálva ezt mondják:

"Gólya, gólya, berekeke,
kell-e békapecsenye?"

Belépnek a tóba, és ott folytatják:

"Itt van már, tessék hát,
fogj magadnak egy békát!"

Ekkor a gólyának nagyon gyorsan el kell kapnia egy békát, de mindig csak a kijelölt tóban kaphat el valakit. Akit elkaptak, az lesz a gólya.


Kép forrása: mentootlet.blogspot.hu


Könyvajánló: Makaramuki és a Beszélő Szék kalandjai

Közelednek az ünnepek és mi törjük a fejünket, hogy mivel is lepjük meg gyerekeinket. Ebben a bejegyzésben most ehhez szeretnék segítséget nyújtani.

Talán két hete, hogy találtam egy bejegyzést, mely arról szólt, hogy megjelent egy mesekönyv, melynek címe: Makaramuki és a Beszélő Szék kalandjai és én rögtön tudtam, hogy ez a könyv kell nekünk, Cinegéseknek a könyvespolcunkra. Egyrészt azért, mert már a címe is elvarázsolt. Egy fura név  és egy beszélni tudó szék. Kíváncsivá tett. Másrészt az írója - Kovalovszki Zoltán- és a könyv illusztrálója - Virág Jácint - is Nagykovácsiban élnek és az elképzelhetetlen, hogy a Nagykovácsiban élő óvodásaim ne ismerjék meg ezt a történetet. Azonnal megrendeltem, másnap el is kezdtem mesélni és....

A folytatás előtt bemutatnám Nektek a mi örökmozgó gyerekeink "lefekvéshez kapcsolódó hagyományait":

Első felvonás: Az ágyazás

Ebéd után, mint mindenütt letesszük az ágyakat, de azért mint minden ez is kicsit bonyolult és sok-sok időbe telik, mert mindenhonnan kérések özöne zúdul ránk:

- Én a Marci mellett akarok aludni!

- Én meg az Emese és a Zselyke között... és így tovább.

Hosszú, hosszú percek telnek el azzal, hogy minden kívánságnak eleget tudjunk tenni, de előbb vagy utóbb mindenki óhaja teljesül és végre, valahára minden ágy a helyére kerül.

Aztán következik a második felvonás: Az átöltözés

- Nem találom a pizsamám!

- Hol a rongyim?

- Az öltözőben hagytam az alvós állatom. Behozhatom?

- Nem tudom levenni! Nem tudom felvenni! Segíts összehajtani!... és így tovább.

Azért szép lassan, de elkészül mindenki és kezdődik a harmadik felvonás: A vándorlás

Aki elkészült társat keres, akivel beszélgethet, könyvet nézegethet. Csoportok alakulnak ki az ágyakon és elmélyült beszélgetések a "világ nagy dolgairól" vagy stoppolós játék egy-egy könyv nézegetése közben és bizony elég lassan megy, hogy mindenki a helyére keveredjen és felhangozhasson a meseváró mondókánk:

"Mese, mese, mátka, pillangós határba

Ingó-bingó rózsa, hallgass most a szóra!

Hallgasd meg a mesémet, képzelj hozzá képeket, álmodj róla szépeket"

Mire eljutunk idáig az bizony általában több, mint félóra, de legtöbbször még ennél is több. Ez azért lényeges "információ", mert hogy van egy "szabályunk": a meseidő 1/2 2-ig tart és bizony sokszor előfordul, hogy csak egy nyúlfarnyi időnk marad arra, hogy "álmot hozó" történetet mondjunk.

Miért volt fontos, hogy mindezt leírjam? Azért, hogy érezzétek a "csodát", amire ez a könyv képes volt:

Még csak két napja meséltük a könyvet, amikor is feltűnt, hogy egyre többen segítenek ágyazni. Valahogy egyre kevesebb segítséget kértek az átöltözésnél. Sőt! Azt vettük észre, hogy a nagyobbak segítenek a kisebbeknek vetkőzni, öltözni, hajtogatni, és amikor elhangzott a mondat, hogy lassan kezdenénk a meseváró mondókát, akkor mindenki pillanatok alatt megtalálta az ágyát.

-  Mi történt Veletek? - tettem fel a kérdést.

- Nagyon várjuk a folytatást és szeretnénk, ha sok idő maradna a mesére. - fogalmazta meg a választ Marci.

Hát erre képes ez a mesekönyv, melyben 9 történet szól a kalandokról és készülőben van a folytatás, melyet nagyon várunk!!!!

Befejezésül egy részlet egy szülői levélből:

"Andrist kértem, hogy rajzolja le azt, ami a legkellemesebb érzést adja most számára az életben. Ő a beszélő széket rajzolta le."

Tiszta szívvel ajánlom Mindenkinek Nagykovácsi határain belül és kívül, hogy látogasson el

Makaramuki és a Beszéő Szék oldalára:

http://makaramuki.hu


 

Egy nap az óvodáért 4.

Szülői segítséggel a Föld napján

Ebben a bejegyzésben egy csokorral azokból az ötletekből, mely eddig kimaradt és biztos, hogy nem kell "szabványosítani":

Főzöcskézés:

Forrás: http://www.1001gardens.org/2014/07/20-mud-kitchen-ideas/#arvlbdata

Utazás a Föld körül:

Kép forrása: http://www.nogg.se

Kép forrása: http://www.creativeideesandsolutions.com/

Homokozás:

Kép forrása: Kodo Kids

Vizezés:

Kép forrása: Joy Guscott

Sarazás:

Kép forrása: 1001gardens.org

Rakosgatás:

Kép forrása: Nature Explore

Befejezésül egy-egy ötlet
Hogyan csinálhatunk gyorsan rendet az odvaron (is)?

Kép forrása: stjohnseward.org

Hogyan struktúrálhatod a teret?

Kép forrása: canstockphoto.com

Hogyan legyen minden kéznél?
Kép forrása: Lucas Training and Consultancy (LTCL)
+1 kérés:
A tavaszi megújulás közben gondoljatok az "apró népre is! Készítsetek bogárszállót, madár és lepkeitatót is!

Kép forrása: Found on flickr.com
Jó időt és jó hangúlatú együtt munkálkodást kívánok minden kicsinek és nagynak!

Kép forrása: cariingrassia.com

Egy nap az óvodáért 3.

Szülői segítséggel a Föld napján

Színház és mese az udvaron (is):

Kép forrása: Brincadeira de Criança

Kép forrása: memphisbotanicgarden.com

Kép forrása: farm3.static.flickr.com

Zene.bona a kertben (is):

Kép forrása: letthechildrenplay.net

Kép forrása: missoluciones-pangala.com

Képek forrása: Angelita Muller

Festés, rajzolás, Kézműveskedés a kertben (is):
Kép forrása: Mummy Musings and Mayhem

Kép forrása: Natural Playgrounds Company

Kép forrása: tts-group.co.uk

Kép forrása: pondparkns.ik.org

Kép forrása: Found on flickr.com
Befejezésül egy kis matamatika:
Kép forrása: Lucas Training and Consultancy

Kép forrása: goric.com

Kép forrása: natureplaynz.co.nz

Egy nap az óvodáért 2.

Szülői segítséggel a Föld napján

Árnyékolók

Kép forrása: Optimum Garden

Kép forrása: wefollowpics.com

Kép forrása: wefollowpics.com

Kép forrása: Found on detail-online.com
Kép forrása: naturalparentsnetwork.com

Utak:
Kép forrása:play-scapes.com

Kép forrása: Planejamento Infantil

Kép forrása: Living Green with Baby

Kép forrása: Earth Wrights

Kép forrása: https://search.yahoo.comhttps://search.yahoo.com
Kép forrása: buzzfeed.com

Kép forrása: Apartment Therapy

Egy nap az óvodáért 1.

Szülői segítséggel a Föld napján

Évek óta hagyomány az óvodánkban, hogy a Föld napján a szülők segítségével szépítgetjük. Ehhez keresgéltem ötleteket és arra gondoltam, hogy hátha Nektek is jól jön egy-két ötlet:

Pet palack újrahasznosítása

Kép forrása: Amazing Interior Design

Kép forrása:paulinaarcklin.nl

Kép forrása: balconygardenweb.com

Kép forrása: ArchitectureArtDesigns

Kép forrása: Guía de Jardinería

Kép forrása: sfglobe.com

Kép forrása: unavidalucida.com.ar

Kép forrása: Washington Post

Kép forrása: Adventures Of Adam

És, ha már elfáradtunk a munkában, akkor jöhet a JÁTÉK:
Kép forrása: http://www.slowtrav.com

Kép forrása: SIMONEmadeit Party Printables

Kép forrása: https://www.yahoo.com

Kép forrása: blog.travelpod.com

Csupa csiga (versek, mesék)

Kép forrása: Found on etsy.com

Országhegyi Károly: Csupa csiga
Csigaházban
csigabiga.
Csiga hátán
csiga ház.
Csupa csuda
dús csalitban
csiga lassan,
csendben csúszik
csiga meg a
csigaház.


Fésűs Éva: A szívtelen csiga


Amikor a csigabiga megkapta a házát, még nem viselte a hátán. Boldogan járta körül szarvacskáit ki-be nyújtogatva, úgy gyönyörködött benne.
- Ugye szép, ugye szép? – kérdezte a kék szarkalábaktól.
A szarkalábak bólogattak, és elismerően énekelték:

Kicsi fehér hófehér
Csigabiga belefér.
Folyosója csavaros,
Kívül-belül takaros.
Fehérre meszelt falán átrengett a napfény. Igazán barátságos kis otthon volt. A csigabiga elgondolta, hogy a gyík kövek alatt lakik, a tücsök lyukban tanyázik, és még a gazdag hörcsögnek is csak földi üreg a lakása. Lám, egyikük sem olyan előkelő, mint ő, akinek igazi, hófehér házikója van.
Amint így örvendezett magában, egyszer csak lélekszakadva eléje röppent egy rémült kis katicabogár.
- Jaj, csigabiga szörnyű bajban vagyok! Kergetnek a rablólegyek! Kérlek, bújtass el a házikódban, mert már három pettyemet elrabolták!
A csigabiga gyorsan behúzta barátságos szarvacskáit, és azt mondta:
- Mit képzelsz, Pöttyös! Csupa virágpor a lábad, még behordanád hozzám! Bújj el máshová!
Azzal villámgyorsan behúzódott a házikójába, és jól elterpeszkedett benne, hogy a kicsi katica be se férjen. Szegényke ijedtében a negyedik pettyét is elveszítette, és az utolsó percben menekült be a rablólegyek elől egy virágkehelybe, amely jóságosan bezárult mögötte. A csigabiga bosszankodva dohogott, és amint elmúlt a veszedelem, hátára vette a féltett házikót, és odébb vitte egy mellékutcába, ahol nem járnak már katicák.
Alig helyezte el egy sárga boglárka szomszédságában, megdördült az ég, és nagy, fényes cseppekben esni kezdett az eső. A csigabiga megint élvezhette kényelmes kis házát, csak a szarva hegyét dugta ki, hogy lássa, irigylik e mások az ő szerencséjét. A bogarak a kő alá futottak, rög alá mentek az eső elől. Egyszer csak megkopogtatta valaki a csigaház falát, és sírós hangon így könyörgött:
- Csigabiga! Kérlek, eressz be! Eltévedt hangyácska vagyok. Hangyatojást őriztem a napon, amikor rámszakadt az zápor, és ijedtemben elvétettem az utat.
- Nincs hely! – szólt mérgesen a csiga, és egészen behúzódott.
- Legalább a hangyatojást hagy tegyem be hozzád, nehogy megázzék! – kérlelte a pici hangya, de a csigabiga hallani sem akart róla.
Nem is tudom, mi történt volna a riadt hangyácskával, ha egy lehajló levél meg nem szánja, és föléje nem borul apró, zöld ernyőnek.
A zápor után vidáman csillogott, frissen lélegzett a rét, csak a csigabiga volt morcos és mérges.
- Még tovább viszem a házamat – gondolta – hogy a hangyák se háborgassanak!
S meg is tette. Fogta, nagy nehezen felemelte a házát, és berakta egy békarokka tövébe.
- Na, itt jó lesz! – mondta nagy büszkén, és körülnézett.
Hát képzeljétek el, mit látott! Egy csuromvizes tücsök állt előtte.
- Kiöntött a lyukamból az eső, és hajléktalan lettem! Ó, ó, cipcirip! Kérlek szépen, adj nekem szállást egyetlenegy estére, amíg a lakásom újra kiszárad! Szép nótával fizetek érte.
- Még csak az hiányzik! – fortyant fel a csigabiga. Az én házam nem szálloda! Hordd el magad hegedűstől, vonóstól, mindenestől te ostoba!
Mit tehetett szegény tücsök, elindult másfelé szerencsét próbálni.
Útközben találkozott a katicával, és a hangyával is, és mindjárt kimuzsikálta mindhármuk bánatát:
Kicsi fehér csigaház,
Kerüld el, ha arra jársz!
Hiába is keresed,
Nincs ott vendégszeretet,
Nincs ott vendégszeretet.
Meghallotta ezt a réti tündér, aki a virágok szirmát, katicabogarak pettyét, pókfonalak hosszát számon tartja, és nagyon megharagudott a csigára. A csigabiga éppen újra hátára emelte a házát, hogy olyan helyre szállítsa, ahol tücskök sincsenek, amikor a tündérke aranyos zöld ruhájában eléje libbent. Kinyújtotta pici zöld varázspálcáját, és felkiáltott:
- Szívtelen csiga! Viseld hát a hátadon a házadat! Éjjel-nappal, télen-nyáron, amíg csak élsz. Senki be ne tegye hozzád a lábát!
A csigának a vére is meghűlt ijedtében. De abban a szempillantásban már rá is nőtt a háza a hátára. Azóta cipeli magával, ha tetszik, ha nem. Kövön, földön, fűszálon, hetedhét határon, és akár-merre visz az útja, le nem teheti soha-soha többé.
Itt a vége, fuss el véle.

Kép forrása:

Tőgyi János

A csiga
Kicsi csiga család
Csúszik a zöld fűben,
Hátán hordja házát
Egész esztendőben. 

Maga mögött húzza 
Hosszasan a nyomát, 
Szemeit kinyújtva 
Kémleli világát. 

Eső után reggel 
Útra kél a csiga, 
Megérkezik egyszer 
Vajon valahova? 

Nézz körül ha esett, 
Nézz a lábad elé, 
Ne legyen baleset, 
Lépj a csiga mellé!

Kép forrása: Laura Smith

Várfalvy Emőke: Csiga palotaAnya miért üres a csiga-biga háza?Talán elköltözködött egy új palotába?Ahol van sok ablak s a padlón puha szőnyeg,Amit neki szorgos kaszás pókok szőttek,Van szép nagy asztala és kényelmes széke,Hűtőjében friss, ropogós zöldborsólevélke,Meleg takarója s egy óriási ágya,Amiben elférhet legalább száz párna.S a cipeléssel sem kell, hogy fáradjon maga,Segít neki abban apró hangyák hada,Hiszen akinek egy palota a háza,Hogy nézne ki mégis, ha a sárban mászna?

Hajnal Anna: A csigáról

Ébred a csiga,
csíkos háza
vastag kapuval
volt bezárva -
kinyitja. Kidugja
szarvacskáját,
vígan veszi a
hátára házát,
s ahogy világgá
sétafikál,
hátán a háza
félreáll.

Ni, a csiga!
Hátán háza,
jaj be lassú
a sétája,
de minek is sietne?
Zöld asztala terítve.

Zöld saláta,
sárgarépa,
piros málna
a diéta.
Ebéd után bebújik,
a házában aluszik.

Szerencsésebb
nincsen nála,
akárhol jár,
hátán háza,
akár fáradt, akár fél,
a házába hazatér.

Otthon van ő
a világon,
lenn az úton,
fenn az ágon,
eléri az éjszaka?
A házába tér haza.
Vers forrása: Mesemorzsa

Kép forrása: etsy.com

Amikor kinn süt a nap, (a két kéz öt ujja nyitva)
Kis csiga a házában marad. (az ököl zárva a hüvelykujj eldugva)
De amikor eső hullik, (két kéz a fej fölött, az ujjak mozgatása)
Csigabiga előbújik, (a fej két oldalán a két mutatóujj)
Neki az a jó idő,
Mikor esik az eső. (az ujjak mozgatása, az eső utánzása)
Kép forrása: 
László Dorottya: Miért lassú a csiga?

Réges-régen a csigák gyorsabbak voltak a gepárdoknál, talán még a versenyautóknál is. Gyorsaságukról ismerte őket mindenki az erdőben. S hogy miért lettek ilyen lassúak? Elmesélem.
Történt egyszer, hogy a csigának levele érkezett. Kivette a postaládából, és villámgyorsan elolvasta.
„Kedves Csiga!
Hallottam, tegnap megnyerted a futóversenyt. Szeretnélek hát meghívni magamhoz, hogy ezt megünnepeljük egy finom ebéddel.
Üdv: Rigó koma”
De a csiga sem volt ám buta! Jól tudta, hogy a rigó fel akarja falni, ezért esze ágában sem volt elmenni erre az ebédre. Viszont egy szívélyes meghívást nem illendő visszautasítani….
Így hát igazán nem tudta, mit is tehetne.
– Talán lemondhatnám – morfondírozott magában – de nekem sem esne jól, ha valakit meghívok ebédre, és az nem jön el.
Aztán remek ötlete támadt. Meg is írta gyorsan levélben, hogy sajnos, már más ebédre hivatalos, ezért nagyon sajnálja ugyan, de a rigó ebédjére nem tud elmenni.
Nagyon büszke volt az ötletére, és azt hitte, hogy ezzel a dolog el van intézve. Legnagyobb meglepetésére azonban a rigó visszaüzent:
„Kedves Csiga!
Ez igazán nem lehet akadály! Kivel fogsz ebédelni? Meghívhatnád őt is hozzám, és együtt ehetnénk. Feltétlenül üzend meg, hogy ki az, és mit válaszolt a meghívásra!
Üdv: Rigó koma”
Látta a csiga, hogy a rigó rájött a turpisságra, ezért azt üzente vissza, hogy váratlan esemény közbejötte miatt, sajnos, le kellett fújni az ebédet. De most akkor mit tegyen?
– Ha elmegyek a rigóhoz, akkor megesz engem. De ha udvariatlan leszek, és azt mondom, hogy nem megyek, ….hát, akkor is megesz! – sóhajtotta bánatosan, miközben egy levelet rágcsált.
Pár napjába beletelt, mire új ötlettel állt elő. Megüzente, hogy fáj a lába, és ezért nem tud felmenni annak a magas hegynek a tetejére, ahol a rigó lakik.
Ez volt az, amit nem kellett volna! A rigó nyomban visszaüzent egy levélben, hogy semmi baj, majd akkor ő eljön a csigához beteglátogatóba. Szegény csiga, most már hiába bizonygatta, hogy semmi komoly baja nincs a lábának, csak egy kicsit megrándult, a madár ragaszkodott hozzá, hogy meglátogatja.
– Jaj, jaj, most mit tegyek? – sápadt el a csiga.
– A rigó biztosan azért jön, hogy megegyen.
Jött is másnap a rigó, a legszebb fekete öltönyét vette fel a látogatás tiszteletére.
– Szia, Csiga koma! Jobban van már a lábad? – kérdezte a madár.
– Hát, ezt igazán nem mondhatom, Rigó koma – válaszolta a csiga.
– Na, mutasd csak! De hát neked nincs is lábad! – állapította meg döbbenten a rigó.
– Állj csak fel, kérlek, járj egy kicsikét! Hadd nézzem meg, milyen állapotban vagy!
Hát most mit tegyen? Soha életében nem járt még lassan! Most mégis felállt a székről, és ahelyett, hogy elcikázott volna, lassan döcögve csusszant az ajtó felé. Amint a rigó meglátta ezt a kínszenvedést, felkapta a karmaival, és visszatette az ágyba. Gondosan bekötözte a fájós haslábat, főzött teát, majd jobbulást kívánt, és hazament.
Hogy a rigónak miért esett meg a szíve a betegséget színlelő csigán, és miért próbálta meggyógyítani ahelyett, hogy, mint minden normális rigó, megette volna, azt még ma sem tudjuk.
De az biztos, hogy a csigának lelkiismeret-furdalása volt, amiért ily módon becsapta a szegény rigót. Félelmében, hogy kiderül a csalárdsága, még hosszú ideig lassan járt, s úgy megszokta, hogy teljesen eltunyult. Ma már, ha akarna, sem tudna ide- oda cikázni.
Ha a csiga a rigót be nem csapta volna, az én mesém is tovább tartott volna! Vagy még eddig sem!

Forrás: http://mesekonyvem.com

 

Képről képre: Robot kiállítás

Így kezdődött:

A folytatás:

 

Köszönjük a látogatást!